A hátad mögött

Pontosan tudom, hogy mit érzel!

Kinyitod az ajtót, kezed még a kilincsen, hűvösen simul a fényes rézfogantyú a markodba, és a tenyered minden apró sejtje érzi a fém selymes felületét; békével tölt el a tudat, hogy hazaértél. Cipődön még az út pora, válladon a napi munka terhének foszlányai, homlokodon múló ráncok, fejedben még illanó gondok és formálódó kedvesség, a mosolyod körvonalai, amelyeket csakis nekik, az otthonmaradóknak tartogatsz. Cipőtalpad óvatosan csiszatolod a lábtörlő rostjaiba, s már előre látod a közelgő néhány percet, egy csipetnyi elrendelést: tudod, hogy amint belépsz, bal kezedből a cipőtartó szekrényre teszed majd a fekete táskádat, hosszú kabátodat felakasztod a fogasra, s még mielőtt a cipődet levehetnéd, hangos trappolással ront rád a fiad, és kitárt karral kiabálja futtában – Mit hoztál, apa? –, és a kérdéssel fúrja a combodba arcát, miközben szorosan öleli a lábad, hogy lépni sem tudsz tőle.

Már előre hallod a konyhából kiszűrődő halk csörömpölést, tányérok, poharak és evőeszközök zenéjét, a kanál és a villa pendülését, s mindezek mögött egy nő kecsesen sikló léptét, kötényének vászon suhanását, halk kacagását, csendes mosolyát, s a vacsora ígéretének finom illatát.

Pontosan tudom, hogy mit érzel!

Egészen addig nem szólalsz meg, amíg az ajtó tompa kattanással be nem zárul mögötted. Akkor érzed csak teljesen hazaérkezettnek, egészen otthon levőnek magad, ha már a hátad belülről támaszthatod neki a törtfehérre mázolt ajtó homályos tejüveg kazettáinak.

– Megjöttem! Itt vagyok – sóhajtod, s vársz egy kicsit, hogy esélyt adj a mindennapi rituálénak, szavaiddal megadod a kezdő lökést az esti mágiának, a találkozásnak, a megnyugvásnak, a családi szeretet megélésének, a nap elvárt végének, a jutalomnak, az örömnek, a megérdemelt életedhez való visszatérésnek.

Hosszúra nyúlt másodpercek telnek el csöndben, s amíg vársz, képzeleted tovább szövi a nap méltó befejezését. Látod, amint összekapcsolódik két szempár a terített asztal fölött, s a gyertyák imbolygó lángja megcsillan a tágra nyílt pupillákon. Látod, amint mesét olvasol egy vastag lapokból álló képeskönyvből, s látod, ahogy fiad szeme álmosan csukva marad, s arca kisimul az egyre hosszabb és laposabb pislantások után. S látod végül, amint kedvesed öleled a takaró alatt, s összefonódva lelitek kedvetek egymás gyönyörében.

Pontosan tudom, hogy mit érzel!

Vársz még egy kicsit, dédelgeted a magad szőtte álmokat, de egyszerre megmozdul benned egy apró kétely: máskor nem kellett várnod, tegnap sem és tegnapelőtt sem. Egy kissé bosszús leszel, de a mosoly még ott virít az arcodon, őrzöd magadban a jókedvet, hogy meg ne bántsd őket, ha majd késve is, de felbukkannak végre. A tekinteted még vidám, de bent, a mellkasod mögött a szíved ritmusa szapora, akár ha lépcsőn sietnél felfelé. Már nem az orrodon veszed a levegőt, ajkaid elválnak egymástól, s miközben nyelveddel egy kis nedvességet viszel közéjük, észrevétlen sóhajjal kezded, majd egyre hangosabban lélegzel, s a végére már szinte lihegsz, és a zsigereidből lassan előkúszik a félelem.

A hallásod kiélesedik, szemed élesebben lát, orrod érzékenyebbé válik az ereidben zúgó adrenalin miatt. Az előbb még szinte fáztál, most patakzik rólad az izzadtság, hónod alatt sötét folt terjed, homlokodon apró gyöngyök a verítékcseppek. Egyenes tartásod feladod, s görnyedten görbíted hátad, és térded megrogyva, karod behajlítva, kezed ökölbe szorítva készülsz az ismeretlen ellen.

Először a csendet hallod meg. Észreveszed, hogy hiányoznak a megszokott apró neszek: nem csörög a tányér, nem cseng a pohár, nem szól a zene, nem csöpög a csap. A csend megette a zajokat. Csak a saját zihálásod hallik, s szíved dobpergése, és füledben a tenger zúgása kíséri ereid lüktetését.

Az orrod sem ad támpontot. Hová lett a forró vacsora illata? Hol a mosogatószer citromos bukéja? Hol van az otthon összetéveszthetetlen otthonszaga, a kint felejtett narancshéj, a törülköző, az öblítő, a tegnapi cipő, a nyitva hagyott szemetes, a szappan, a kölni és a többi megszokott illat? Csak a sajátodat érzed, a dezodoron is átszivárgó félelem szagát, a kiszáradó szádból kilihegett feszültség acetonos gőzét. És még valami fémes, meleg illatot, amit nem tudsz hová tenni.

A tekinteted riadtan cikázik körbe, fogódzót keres, valami támpontot, ahonnan elindulva megtalálhatod a megnyugtató magyarázatot, de semmit nem talál. A cipők, szandálok mind ott hevernek, a kabátok és sapkák rendre a fogason: innen senki sem távozott.

Pontosan tudom, hogy mit érzel!

Rászánod magad végre, hogy elindulj, és felderítsd, mi történt.

Hangod rekedten szólítgatja nődet és fiadat, s az előszoba futószőnyegén lassacskán végigbotladozol. Jobbra a konyha üresen áll, a tűzhelyen nincs lábos, az asztalon nincs étel, s nincs odabent senki, aki ma vacsorával kínálna. Szemben a nappali csöndes és kihalt. A dohányzóasztalon adventi koszorú, az egyetlen rendetlenség a fotel mellé lecsúszott színes újság. A könyvespolc üvegezett ajtaján megcsillan az utcáról beszökő lámpafény, s még nagyobb tőle a csend.

Ahogy haladsz tovább, a fémes illat egyre erősebb lesz, már nem nevezhető illatnak, egyre tolakodóbb, kicsit gusztustalan, kicsit ismerős, kicsit kellemetlen, de tovább lépkedsz, mert a végére akarsz járni. A hálószoba ajtaján kell csupán belépned, hogy magyarázatot nyerj végre. Amint átléped a küszöböt, mindent megértesz.

Nem csaltak meg, nem hagytak el, nem bántottak téged, csak egy kis meglepetést készítettek neked, megörvendeztetnek így karácsony tájékán.

A szobába érve meglátod végre őket, ahogy várnak rád. A félelem azonnal elmúlik, a torkodból a gombóc, füledből a zúgás tovaszáll. Mégis, körülötted a világ színei megfakulnak, s minden tompa lesz, egy szürke csövön át nézel, egy kút mélyéről hallasz, s nincs mibe kapaszkodnod. Amit látsz, ahhoz nem kell adrenalin, mert nem hiszed el! Előszörre semmiképp.

Egymás mellett fekszenek az ágyon békésen, s a fehér ágynemű sötét és vörös a kiömlött vértől. Mindkettejük torkán széles vágás, és a vérszag dögletes párája beteríti a szobát.

Pontosan tudom, hogy mit érzel!

Vinnyogó hangokat hallasz, de csak magadat hallod, ahogy nyüszítesz. Görcsösen felnevetsz, csapzottan és őrülten keresed a megoldást, egyszerre látod a szoba minden apró részletét, próbálod megtalálni a trükköt, az átverést, hogy mihamarabb vége legyen, s mindketten felüljenek kacagva, hogy milyen jól sikerült téged megijeszteniük. Az utolsó tiszta pillanataidnak egyike, mikor végül megfogod nőd és fiad kihűlt kezét, hogy csuklójukon a pulzust kitapintsd.

De persze, semmi.

Ekkor lépek majd elő a függöny mögül, elintézem, hogy te is melléjük fekhess, és amíg a késemmel átvágott torkodból bugyogva tör elő a forró vér, elmondom neked, hogy miért is teszem mindezt.

Nem kellett volna néhány késés miatt kirúgnod! A munkám volt a mindenem! El sem tudod képzelni, hogy mit éreztem, mikor miattad összedőlt az életem! Fogalmad sem volt arról, hogy mit érzek! Nem is érdekelt, hogy mi lesz velem! Egyetlen tollvonással megöltél, az aláírásod lett a hóhérom. Keserű lettem tőle, megcsömörlött, és úgy döntöttem: leckét adok neked, hogy érezz, hogy megtanulj végre érezni.

Így lesz.

Most kiszállok a kocsiból, és becsöngetek hozzátok, a feleségednek azt mondom majd, hogy te küldtél ide egy fontos iratért, és mivel ismer, be fog engedni, talán egy kávéval is megkínál. A kés itt van a belső zsebemben.

Látod? Nem vagyunk egyformák! Te még most sem tudod, hogy ez nekem mit jelent, nem érted, mennyire fáj, hogy ezt kell tennem. De én jobb vagyok nálad, mert sokkal több bennem az empátia. Van bennem valami, ami belőled hiányzik, mert én tudok érted, tudok helyetted is sírni, képes vagyok szánni téged. Átérzem a veszteséged, átérzem a fájdalmadat. Én vagyok az egyetlen igazi barátod, mert én, mert én, mert én…

Pontosan tudom, hogy mit érzel.

 

4.875
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.9 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2010-11-01 17:17 Blade

Blade képe

Túl érzelgős az eleje, így sejthető, h nagyon véres a vége. Nem lepett meg, de egész jó volt.

h, 2010-11-01 17:54 Kentaur

Kentaur képe

 Wordös hibák vannak benne szép számmal, nem kell mindent elhinni neki, szeret szavakat szét és összerakni, mikor azok pont ellentétesen lennének jók, pl:tört fehérre-ez egybe.

Az "s" nem való prózába, és te a szokottnál is indokolatlanabbul használod, majdnem minden szerencsétlen és helyett. Kifejezetten zavaró.

A csavart tényleg tudni már az elején, ugyanakkor a stílus és a dramaturgiai ív egész jó. Ha nem lenne ilyen modoros...hm, meglátjuk a következőt.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2010-11-01 18:06 Roah

Roah képe

Ez a novella rámkiabált - tetszett. Az esezés zavaró, és egy kicsit felsorolós. (Mintha mindent le szerettél volna írni.) Meg nézd ezt a mondatot: "A hallásod kiélesedik, szemed élesebben lát, orrod érzékenyebbé válik az ereidben zúgó adrenalin miatt." Nem csak a szóismétlés fura benne, hanem az értelme is. Jó, én is sejtettem, hogy hova fogunk kilyukadni; a karakter motivációja nem győzőtt meg igazán. (Tudom-tudom, ennyiért kevesebbért is tettek már ilyet. Asszem az a gondom vele, hogy több infot vártam az indokkal kapcsolatban. A rézkilincs megtapintását az elején állatul leírtad, egy ilyet miért nem? :)  ) Majd egy másiknál. :)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-11-01 18:52 media97

media97 képe
5

Hú, Domine! Megfogtál. Ez a stílus közel áll hozzám. Engem nem zavarnak az s-ek, a szépirodalmi próza tele van ilyen s-ekkel, külön hangulata van az s-nek és az ésnek, a szóiismétlés meg itt nem hiba, hanem ritmus. Rendesen egyben tartja a novelládat a "Pontosan tudom, mit érzel." mondat gyakori ismétllődése.

Apró észrevétel: a ritmus nem szökik fel, hanem mondjuk: dobol, szaporább lesz etc.

"A tekinteted még vidám, de bent, a mellkasod mögött a szíved ritmusa felszökik, akár ha lépcsőn sietnél felfelé."

Pl.: ... halottad mellkasod mögött szíved szaporább ritmusát...

Nem tudom ki hogy van vele, irodalmi szövegben nem zavar túlságosan a néha el-elhangzó alliteráció.

Ez persze csak egy vélemény, hogy egyik szerkesztőnket parafrazáljam.

Szeretnék olvasni még tőled ilyeneket.

 

 

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

h, 2010-11-01 20:05 Aardvark

Aardvark képe

Köszönöm, hogy időt szakítottatok a szöszöm olvasására!

Kentaur:

A törtfehér: figyelmetlenség -- javítom. Az "s"-eket kedvelem, nehezen válnék meg tőlük, nekem a próza valami rímtelen és ritmustalan versféle. Nehezen tudnám nélkülözni őket, de belátom, hogy zavaró lehet a túlzott használat, s megpróbálom -- bakker, megint "s" -- csökkenteni majdan a számukat.

 

Roah:

A dícséretet köszönöm, a felsorolások és "s"-ek nálam -- úgy tűnik -- alapvető rágnivalók lesznek. A felsorolás -- ha hiba -- többször elő fog fordulni, mert rááll a kezem, ennek elhagyására igéretet tenni nem tudok. A motivációt nem akartam túlírni, mert -- ahogy te is megjegyezted -- kevesebbért is történtek már hasonló dolgok.

 

media97:

Végül, de nem is. A csillagoknak annyira örülök, hogy máris felteszek egy újabb -- és témájában és stílusában is más -- szöveget. A felszökik szót pedig annyira szerettem, nekem a lázat juttatja az eszembe, s a szívverés ritmusa is lehet lázas, akár a munka. De ha nem, hát nem. Megpróbálok helyette valami mást, de előbb alszom rá egyet.


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

sze, 2010-11-03 20:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A próza definitíve rím- és ritmustalan (főleg az utóbbi erős kitétel, ha jól emlékszem, mert különben prózavers kategória), nem csak neked. Az, hogy egy szöveg mennyire lírai és ezt az adott olvasók mennyire tolerálják (toleráljákot írtam? preferálják akart lenni!), olvasófüggő. Mindössze az egyértelmű többséggel nem érdemes szembe menni, ha nekik akarsz írni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-11-04 10:08 media97

media97 képe

Ritmus

"A vers és a próza között számos átmenet létezik.

Bizonyos korlátok között a prózában is előfordulhat ritmus: ismétlődhet a mondatszerkezet, szabályosság jelentkezhet a többszörösen összetett mondaton belül is, továbbá jelentkezhet valamilyen ritmuselem pl. az egyes mondatok végén (= ritmikus zárlat, ún. "clausula").

Például:

Nincsen olyan híres akol, mint a brezinai akol...

Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt

Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt- most már le van vágva és föl van deszkákra fűrészelve, de még nincsen ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle - az a dicső asztal, melyhez majd oda ül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és a szabadság.

Petőfi Sándor 1848. júniusi választási beszéde.

 

A tagmondatok zárlataiban jambikus és trochaikus bimeter, ("fenyőfa volt", "meggyalulva", "-jön belőle") a mondat legvégén pedig choriambus ("és a szabadság") fedezhető fel."

Gondolatritmus

"Azt szeretem, aki erényét szereti, mert az elmúláshoz való akarat és a vágy nyila az erény.
Azt szeretem, ki a maga számára egy csipetnyit se tart meg szelleméből, de egészen erénye szelleme akar lenni: így lép szellemként át a hídon.
Azt szeretem, ki erényéből hajlamát és végzetét formálja: erénye végett akar tovább élni, de aztán nem élni.
Nietzsche: Zarathustra (Fényes Samu fordítása)"

 

Kulturális Enciklopédia

 

Dóri! Annyi mindent írnak a tankönyvek, s annyi más van még az életben. Egyben kétségtelenül igazad van, az ún. ritmusos vagy költői prózát valóban kevesen tolerálják, preferálják, vagy amit akarsz. De vajon miért kellene mindenkinek mindenkinek írni? Ha egy író jól akarja érezni magát a saját bőrében, s nem feltétlenül az írásból akar megélni, hát írjon a saját stílusában - de az ő legyen, csakis ő! -, aztán majd megtalálja a célközönségét, vagy nem! (Hogy egy társművészetből vegyek példát, Schubertet életében a kutya sem becsülte, most meg ő a dalköltészet etalonja!) Ha Adyt a szimbolizmusa miatt nem jelentették volna meg az újságok, főleg a Nyugat, mivel eltér az addig megszokottól, érthetetlen, stb., mint ahogy ezt sokan el is mondták róla, akkor nálunk Magyarországon még mindig Petőfi és Arany stílusánál tartanánk. (Előre bocsátom nem Petőfi és Arany nagyságát akrom kisebbíteni ezzel!) A taknyos kis Rimbaud 16 és 18 éves kora között írt verseivel tanította meg egy új stílusra a nagy öregeket. Aztán soha többé nem írt verseket.

Tudom, hogy csúnya bácsi vagyok, mindig vitatkozom itten, s állandóan ismétlem önmagam, mikor aztat írom: A SZABÁLY ARRA JÓ, HOGY LEGYEN MIT FELRÚGNI!

 

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

cs, 2010-11-04 14:21 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Akkor jól emlékeztem.

Nézd, itt valójában nem vitatkozunk, hanem elbeszélünk egymás mellett. Nem egyszer kifejtettem, hogy tőlem aztán írhat úgy, ahogy neki jól esik, azonban én nem ismerhetem a szerzőt, nem tudhatom, elérte-e a célját azzal, hogy pl. száz emberből kettőnek tetszik, vagy ő populáris babérokra tör. Ezért gyakran leírom, hogy ha a többségnek akar kedvezni, kénytelen alkalmazkodni. Tudod, elég vegyes az itteni társaság. Vanak köztük olyanok - hmm, a többség -, akik nem törnek irodalmi babérokra, hanem egyszerűen szeretnék, ha kiadhatnának egy könyvet, ami világhírű lesz, némi pénzt hoz a konyhára, és a kritikusok is imádják. Köztük azonban nem egy olyan is akad, aki mindezt a saját stílusával akarja megteremteni. Hogy is mondjam... rendkívül elvetemülten posztmodern prózaverseket ír, de azt várja, hogy ezt a népek majd imádják. Neki kész csalódás, hogy nem tetszik mindenkinek, és erőlteti a stílust, próbálja meggyőzni a "birkákat", hogy márpedig ez az egy igaz stílus, tessék szeretni. Miatta egyszer le kell írni, hogy ez nem így megy, ha a tömegnek írsz, a tömeg ízlését keresd, és ne a tömeg keresse a tiedet. Ha itt most nem ez a helyzet, annak mindenki csak örülhet.

Ettől független az, amiről te beszélsz. Az a szépirodalom kategória, mikor nem eladni akarsz, hanem alkotni. Én ezzel a vonulattal vagyok, habár megértem az előbbit is. De a kettő nem összekeverendő! Szépirodalmárok jóval kevesebben vannak, mint a tömegigényt kielégíteni vágyó iparosok, még az amatőrök között is. A net pedig személytelen. Kénytelen vagyok a statisztikákból kiindulni, és az általánosabb tanácsot előre venni, azzal a kitétellel, hogy ez nem kötelező, mindössze szerény javaslat. Ha a tömegnek akar írni, írjon a tömegnek. Ha nem a tömegnek akar írni, ne írjon a tömegnek, de ha összejön, ne kapjon tőle sírógörcsöt.

Illetve azért az is benne volt a megjegyzésemben, hogy a költői prózát ha kevesen preferálják, készüljön fel, hogy újra és újra megkapja ugyanazokat a véleményeket, hogy márpedig ne legyen ilyen költői, mert nem jó. Aztán elválik, kinek nagyobb az akaratereje. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-11-04 18:04 media97

media97 képe

Okszi Dóri! Akkor teljesen egy dologról beszélünk. Azt tényleg minden szerzőnek magának kell eldöntenie, hogy mindenkinek akar-e tetszeni, vagy önmagát akarja-e adni.Megint nem vitatkozom, csak a véleményemet mondom, és hiszem, hogy ezúttal nem beszélünk el egymás mellett, nekem például egyenesen borsódzik a hátam attól, hogy mindenkinek meg akarjak felelni. Erre mondta, az általam igen nagyra becsült Udvaros Béla színházi rendező (az Udvaros Dorottya édesapja):: - Gyerekek! Nem kell ám mindenkit szeretni! Ez még Jézusnak sem sikerült. Lám, még ő is kikorbácsolta a kufárokat a templomból!

Nota bene! Te sem tetszhetsz mindenkinek!!! Téged sem kötelező mindenkinek szeretni!!!

De ettől valóban nem kell sírógörcsöt kapni!

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

cs, 2010-11-04 19:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Végül egy pontra jutottunk. A mondás nekem is tetszik, ügyes.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2010-11-05 01:26 media97

media97 képe

Éreztem, hogy dűlöre fogunk jönni, azaz eddig is egy dologról beszéltünk, csak más-más oldalról közelítettük meg.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

k, 2010-11-02 10:34 Maggoth

Maggoth képe
5

Nekem ez itt simán bejön egy ötösre, nagyon jó a hangulata, és nem várok terjengősebb magyarázatot se rá, mitől őrült meg a fószer ennyire. Talán csak a címe nem az igazi, de engem megfogott.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2010-11-02 11:39 Faust

Faust képe

Üdv!

Nekem nagyon tetszett a novella, fantasztikusan elkapott. Az elejét még lassan merengve olvastam, aztán egyre gyorsabbá vált minden. Bár nem figyeltem, de előfordulhat, hogy a szívverésem is így tett. :)

Írtad, hogy neked "a próza valami rímtelen és ritmustalan versféle". Viszont én azt mondom, hogy a rímek tényleg hiányoz(hat)nak, de ritmusa az van, szerintem ennek is. :)

Mivel én csak olvasó vagyok, nem csillagozok (elvből), de erre majdnem dobtam egy ötöst. Köszönöm.

__________________________

Szerintem... - AZ OLVASÓ

k, 2010-11-02 13:41 Aardvark

Aardvark képe

Valószinű, hogy mindenki, aki ír, épp az ilyen hozzászólásoknak tud a leginkább örülni. Én sem érzek másként. Egy szerzővel két szörnyűség eshet meg -- Szirtes Tamás után szabadon --, hogy nem olvassák el, vagy hogy elolvassák a művét.


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

k, 2010-11-02 14:10 Faust

Faust képe

Mivel megfogott a történet, megnéztem mi mindent kellene még elolvasnom tőled, erre azt látom, hogy semmit. Így csak azt tudom mondani, hogy jöhetne is a következő. :)

__________________________

Szerintem... - AZ OLVASÓ

k, 2010-11-02 15:26 Aardvark

Aardvark képe

Jön, ha elfogadják a t. szerkesztők.


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

v, 2010-11-14 22:00 Obb_régi

5

Mit ne mondjak: ügyes, határozottan az.

v, 2010-11-14 23:16 Aardvark

Aardvark képe

Köszönöm, távolba szakadt uram. Ígérem, én is jól megolvasom, s mit találok, legyen érdem vagy hiba, feltárom kéretlen, de névelőt, ígérem bősz konoksággal nem teszek.


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

v, 2010-11-14 23:30 Obb_régi

Ha gondolád, ne tégy, de tragédiánk immáron messze távolban az vetődött monitorra, s néki szabad volá, mint Jupiternek. :)

h, 2010-11-15 06:38 Obb_régi

Elmondom amúgy, hogy voltam az írásoddal: hibát keresek, majd rájöttem, annyira nincs szükséged rá, akkor elkezdtem nézni a sztorit, jó képek, általános-igaz történés. Ha én írom, nyálas a vége is valami hétköznapi befejezéssel, ami megérinti az embert. Te mégis elvitted a brutalitás felé a szépen kezdő, már-már unalmassá váló történetet, ami elsőre igen visszássan adta magát, de  miért? - kérdeztem. De ahogy tovább olvastam, úgy jött a: Na azért, mégis megmadtunk a realitások talaján, amikor mégsem, ez jó. Szóval, már szinte bealudtam, amikor rájöttem, hogy jó.

Ajánlok egy írást, ami szerintem máig a Karc legjobbja, ami hasonló érzést váltott ki belőlem, bár a tiédnél sokkal erősebbet, de hasonló lélektannal dolgozik: http://karcolat.hu/irasok/egyeb/grunewelle/a_lanyom_csak_ugralt_szuntelen

Azt hiszem vagy olyan vén (sorry, szentimentális), hogy nagyon megérintsen, valamint szerintem valahol itt kezdődik a magyar kortárs irodalom.

k, 2010-11-16 12:02 Indi

Indi képe
5

Durván pszichopata főszereplőt alkottál és méghozzá hitelesen, talán ez utóbbi csöppet meg is rémiszt, ha jobban belegondolok :P

A kivitelezés is szám íze szerint való, a hibákat vagy javítottad vagy nekem nem szúrtak szemet, vitt a történet. A vége valóban sejthetően véres, de talán ebben az esetben nem is a hova jutunk el a végén, mint inkább a hogyan és közben mit látunk, tapasztalunk a lényeg, a hangsúlyosabb, az pedig feszültségfokozásban nem hagy kívánnivalót maga után.

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

k, 2010-11-16 14:21 Aardvark

Aardvark képe

Köszönöm, és vigyázz, ne rúgj ki senkit!


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

k, 2010-11-16 18:49 De Profundis Clamavi

5

Nagyon-nagyon tetszik nekem. Nyilvánvaló, hogy véres lesz a vége, hisz már átlagolvasónak is gyanús a nagyívű bevezető reszkető gyomorral várjuk a törvényszerűen bekövetkező tragédiát, amikor egy gyönyörűen aljas mondattal megvezetsz:

A szobába érve meglátod végre őket, ahogy várnak rád. A félelem azonnal elmúlik, a torkodból a gombóc, füledből a zúgás tovaszáll.

Mivel lelkem mélyén, mint minden normális ember hepiendre vágyom, megkönnyebbülök, sőt, már fogalmazom a gratulációmat, hogy mennyire sikerült félrevezetned, amikor folytatod és jön a tragédia.

Talán itt lenne érdemes megtörni a lendületet külön bekezdésbe tenni ezt a mondatot, sőt még pár szóval érdemes lenne ráragozni, enyhíteni a feszültséget, hogy a kedves olvasó felpuhult hasizmokkal fogadja a végső döfést.

Természetesen ez nem hiba, csak még jobbá lehetne vele tenni.

Gyönyörűek a mondataid, de valóban kell némi odafigyelés az értelmezéséhez. Mint szépirodalmi alkotás nagyon a helyén van, de ha kissé felszabdalnád őket, szélesebb réteget szólítanál meg vele.

A „Most kiszállok…” –al kezdődő részt érdemes lenne jobban elkülöníteni, hisz itt törik meg a gyilkos fantáziálása, és kezdődik a valódi cselekmény.

Kritikai megjegyzéseimtől függetlenül maximális csillag, gratulálok!

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

k, 2010-11-16 21:21 Aardvark

Aardvark képe

Köszönet az értő olvasónak, és külön a kiváló tanácsokért. Amikor visszatérek ehhez az íráshoz, hasznát fogom venni!


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

sze, 2010-11-17 11:09 Mme Morgue

5

 Egy picit sejthető volt (sőt eléggé), de nem is ezért tetszett, hanem a hangulat miatt, ahogy felvezetted. Utat a rétegstílusoknak :D

sze, 2010-11-17 13:49 Aardvark

Aardvark képe

Kösz, hogy elolvastad. Ez ma már rétegstílus? Jesszus. Időgépet akarok!


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

sze, 2010-11-17 19:55 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A múlt héten fogjuk szállítani.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2010-11-26 01:35 Györeizé

Györeizé képe
4

Kezdeném azzal, hogy tetszik a stílusod. Pár helyen éreztem, hogy kicsit túltoltad a "költőiséget", vagy minek nevezzem, de azok még az írás eleje felé vannak, és a végére már el is felejtettem, hogy volt ilyen. Azért előbányászok egyet: "s a vacsora ígéretének finom illatát" - ez szerintem képzavar, mert a finom illat maga a vacsora ígérete. Egy ígéretnek azért már ne legyen illata, úgy értem, itt, ebben az írásban ez már sok. De csak egy-két ilyet találtam, és meglehet, hogy ezek is csak nekem szúrnak szemet.
Megakadtam még ezen: "ha már a hátad belülről támaszthatod neki a törtfehérre mázolt ajtó homályos tejüveg kazettáinak" - ez a szórend azt sugallja, hogy kívülről is szokta támasztani az ajtót, de az nem olyan megnyugtató, mint mikor belülről teszi.
Ezeken kívül nem tudok belekötni, hangulatos, jól tagolt, olvasmányos. Ha teljesen objektíven (istenem, de gyönyörű szó) értékelem, sima ötös.
Ami miatt nekem nem egyértelmű ötös:
- nem tetszenek a "Pontosan tudom, hogy mit érzel!" sorok, pláne felkiáltójellel. Ponttal még csak-csak, de így "kirúgnak" a szövegből, szerintem. Nekem bőven elég lenne az elejére meg a végére, keretnek. Akkor még kimondottan tetszene is, de így sok, szvsz.
- "És még valami fémes, meleg illatot, amit nem tudsz hová tenni." - szerintem nem kéne a "fémes", meg a "meleg" jelző, mert így egyből rá lehet jönni, hogy vérről van szó. A "fémes"-t többször is említed, mintha kimondottan sulykolni akarnád. Szvsz jobb lenne, ha nem tudnánk előre, hogy véresre fordulnak a dolgok (oké, amúgy is sejthető, de így meg egyenesen ordít).
- ami miatt még nekem nem üt akkorát, az az, hogy maga a történés része sokat nem ad. Hangsúlyozom: ez egyéni vélemény. Ha mondjuk tizenévesen olvasnám, mint az egyik első ilyen témájú/hangulatú novit, akkor a reakcióm valszeg ez lenne: "húapámbaszki", és már tolnám is az ötöst. Most azt érzem, hogy megérte elolvasni a stílusosság, a jó képek, a hangulat miatt, de ezen felül (kívül, alul) mást nem ad.
Mondom, ez csak én vagyok. Ezektől elvonatkoztatva ötöst adnék, mert látám, hogy jó, de hadd legyek szubjektív.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

p, 2010-11-26 08:36 Aardvark

Aardvark képe

Látod, nem vagyunk egyformák! A legjobb, ami egy írásommal történhet, hogy elolvassák, és egyben ez a legrosszabb is, mert el kell viselnem azt is, ha nem okozok osztatlan sikert. Sajnos, még nem olvastam egy művedet sem, ahhoz nem vagyok itt elég ideje, de folyamatosan pótolom a hiányosságaimat, márcsak azért is, hogy megismerjelek, és ne maradjak ki semmilyen megtanulható fortélyból -- és sokszor a novellák mögötti hozzászólások is igen mély bölcsességeket rejtenek.

Ezzel a költőiség izével tényleg le kéne állnom, mert annyian mondjátok, bár a föld mégis mozog, úgyhogy nem is tudom. Szeretem szövögetni a szavakat, néha kicsit így, néha kicsit másként, és nem mindig sikerül. Szerintem a legfőbb mérce a te és a többi olvasó reakciója.

Volt akinek éppen az ismétlés, ez a ritmus tetszett, neki már a kedvében jártam, ha most kiveszem, akkor ő lesz elégedetlen.

A vérrel kapcsolatban (is) mindenképp igazad van, túl szájbarágós, de ha kiveszem, üressé válik, és volt aki az első mondat után érzezte, hogy baj lesz. Tanácstalan maradtam, de annak feltétlenül örülök, hogy elolvastad.


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

p, 2010-11-26 08:53 BéNyi Ella

BéNyi Ella képe

Egy a lényeg. Meghallgatsz minket, megszűröd a reakciókat, és ha valamelyiket érdemesnek ítéled, feldolgozod. Te vagy az író, a művedről Te döntesz. Olyan úgysincs, és nem is kell, hogy legyen, hogy mindenkinek tetszik. Szóval önzőzz. Ha szerinted jó, hagyd úgy. :)

__________________________________________________________________

"A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvasta."
(Kosztolányi Dezső)

p, 2010-11-26 20:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mondjuk abból nem lehet baj, ha megpróbálja "komolyan" megfogadni, azaz megnézi, milyen, ha "nem költőien" (vagyis ő úgy érzi, sokkal prózaibban) ír. Lehet, hogy az összes felemlegetett hiba, vagy azok, amik általában előjöttek, de nem tudott rájuk megoldást, hirtelen eltűnnek. Egy próbát megér, ha nem tetszik a végtermék, nem kell a kirakatba pakolni, elhisszük, hogy nem megy. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora