Az oroszlán és a hal

 Az oroszlán és a hal

 

Életében először fordult elő vele az, hogy felindultsága miatt elfelejtette számolni a kilőtt golyókat. A felismeréstől kiverte a hideg verejték, és az elméjében zúgolódó káosz egy cseppet sem enyhült.

Akkor már tudta, amit addig csak sejtett: nem kellett volna kinyírnia a pasiját. De mit tesz az önmagához hű oroszlán, ha egy partra vetett hallal találkozik? Persze, hogy széttépi. A néma vergődést nézve pedig még inkább bedühödik, és önmaga szórakoztatására – valamint merő jóindulatból – letépi a kopoltyús fejét.

Mindketten ízig-vérig horoszkópjuk mintapéldányai voltak, és ez jelentette a legfőbb gondot a kapcsolatukban. Aztán Kornélia szétlőtte Tamás fejét, ezzel magasabb szintre emelve a problémát.

Hivatásos katonaként két dologhoz értett: a lőfegyverekhez és a gyilkoláshoz. A hullák eltűntetése nem tartozott a feladatai közé sem Afganisztánban, sem Irakban, így Magyarországon sem; teljes idiotizmussal mégsem állt neki a felmerült teendőnek. Csak részben.

Tamás holttestét a Dunába dobni nem tűnt rossz ötletnek. A végiggondolás viszont hiányzott, így mikor másnap a híradások egymás után közölték le a hírt, hogy a nyolcadik kerületi maffiafőnök fiát partra sodorta a folyó, Kornélia félrenyelte a kávéját.

Tudta, hogy a férfi nem mondott el neki mindent magáról, ekkora horderejű titokra azonban nem számított. A „halottakról jót vagy semmit” elvet addig taposta a földbe, míg az fel nem bukkant a bolygó másik felén.

Menekülnie kellett, és menekült is. Ki az országból, ki Európából, át Amerikába, de hiába használta fel a kapcsolatait, a nyolckeresek a nyomában maradtak. Végigkergették a világon, majd tárt karokkal fogadták, amikor visszatért az országba. A média és a hatóságok már rég elfeledték a gyilkosságot, a maffia azonban nem felejtett és nem is bocsátott meg.

Mindezek után jutott el az M1-es autópálya győri lehajtójához, és bújt meg egy omlásközeli állapotban lévő gabonatározóban. Nem vártak rá az épületben, aminek a nő megörült. Csapdákat állítani és tervet kidolgozni viszont nem maradt ideje: túlságosan hamar hallotta meg a káromkodásokat, ahogy az autókkal átbucskáznak az épület körül lévő felszántott földön.

Kornélia nem volt türelmes fajta. Inkább heves és kapkodó, ha valamit el akart érni, meg akart szerezni, akkor azt most akarta, de minimum tegnap. Ezzel a lendülettel harcolt az életéért is: a kocsikból kiugrándozó magyar Corleone családot úgy lőtte agyon egymás után, mint ahogy egy kamillavirágnak tépkedné le a szirmait. De még így is túlerőben voltak.

Négy tárat fogyasztott el imádott M9-es kézifegyvere, Kornélia viszont még nem látta a végét ellenségeinek. A hatodik tárnál vesztette el a fonalat, mégsem állt szándékában feladni.

Az önfegyelem azon tulajdonságok közé tartozott, amit nem szerzett meg a katonaságnál. Sosem rendelkezett vele, és nem is került soha abba a szerencsés helyzetbe, hogy egy harcművésztől elsajátíthassa. Talán anyámnak lesz igaza, és ez okozza a vesztemet – gondolta, de hiányzott a beletörődés a lelkéből. Szilárd meggyőződéssel bizonygatta magának, hogy csakis magának lehet hálás, amiért így alakult az élete.

Hibáztam. – A gondolat megmérgezte az elméjét, és rádöbbent: nem tökéletes. Ember.

A kétségbeesés őrült tettre vezérelte – felemelkedett eleddig biztonságot nyújtó menedéke mögül, és szembenézett ellenségeivel.

Golyózáporra számított, várta, hogy a testrészeit egyesével szakítsák le a lövedékek. A tüzelést megtiltó kiáltással egyidőben egy férfi emelkedett ki a Nissan Navara mögül. Fegyverét végig maga előtt tartva, a nőre célozva közelített hozzá. Kornélia nem emelte fel a kezét, és nem is dobta el a pisztolyát. Nem engedte meg magának azt a luxust, hogy abban bízzon: maradt még golyó a tárban, ugyanakkor a halvány reményt sem tudta teljesen elutasítani.

Látta a férfi szemében a dühöt. Az indulat táplálta csillogás énekesmadárként dalolta el Kornéliának mindazt, amire az ellenség készült. Már akkor tudta, hogy nem lőni, ütni fog, amikor ellenfelének keze még csak erősebben markolta meg a kilencmilliméterest. A nő fejében a pillanat tört részéig megfordult az, hogy nem fog védekezni, de évek reflexe gyorsabb volt a gondolatnál. Hárította a csapásokat; gond nélkül, fiatalos lendülettel védte ki valamennyit. Az új helyzet izgalomba hozta, és téves reményt ültetett el a szívében. Nem gondolt a továbbra – a lesben álló emberekre, akik hűen követték fegyvereikkel a mozgó célpontot.

Egyszerre fogták egymásra a pisztolyokat. A férfi zihált a testét ért ütések és a verekedés heve miatt. Tette talán gyávának tűntette fel, de ő nem vélekedett így. Parancsot teljesített, ami úgy szólt: megölni – a módszert pedig nem határozták meg, ezért az éppúgy lehetett fegyver általi halál, mint végzetes bántalmazás.

– Letérdelni! – Szinte sikítva szakadt ki a hang a torkából. Soha nem tapasztalt dühöt ébresztett benne az, hogy a nő mosolygott.

Kornélia letérdelt, és amint térdei a talajhoz értek, már köszönthette is a kilencmilliméteres jéghideg csövét a homlokán. A hideg megtette hatását: letörölte arcáról a mosolyt, közben mégsem esett kétségbe. Ragaszkodott az életéhez; nem volt hajlandó számolni azzal a lehetőséggel, hogy meghalhat. Ősi tűzzel lobbant fel benne az élni akarás, minden erejét latba vetve tartotta távol magától a háború képeit: ugyanígy térdre ereszkedett férfiak és nők, homlokukon a fegyver csövével, remegtek és rimánkodtak, sírtak és maguk alá vizeltek.

A nő nem adta meg ezt az elégtételt. Szótlanul, mozdulatlanul figyelte a fölé magasodó férfit, és érezte, ahogy egy izzadságcsepp áruló módjára csúszik végig a halántékán. Ezt leszámítva testének minden egyes porcikáját fejfájdító akarattal tartotta felügyelete alatt. Nem remegett, nem izzadt a keze, és nem is szorította földöntúli erővel az M9-est a markában.

A fegyver!

Olyan intenzitással üvöltött fel a gondolat az agyában, hogy attól félt, más is meghallotta. Ahogy tekintetét körbehordozta, apró örömmel nyugtázta ellenségei figyelmetlenségét. Nem mert a pisztolyra nézni, nehogy elárulja magát; hüvelykujját csigalassúsággal mozdította a kakas felé – bizonyosságul, hogy ki van biztosítva.

Lőtt és szíven találta az előtte álló férfit. Összecsukló testét azonban nem tudta védekezésre használni: a túlerőben lévő, autók mögött megbújó árnyékok azonnal reagáltak, és Kornélia teste elnyelte a golyókat.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2013-03-11 13:39 Sren

Sren képe

Na végre. :D
Nagyon tetszik ez a kis történet. Gyakorlatlanabb írók hasonló szösszenetei közül szerintem bőven kiemeli az, hogy nem akar több lenni önmagánál, nem drámázik (a végén sem, ez nagyon fontos), nem nagyképűsködik, nem kerít nagy feneket semminek, de nem is flegmázik, egyszerűen elmondja a frankót. Megemlíteném még a gördülékenységet. Vannak hibácskák, de ezek sem bírtak komolyan megakasztani az olvasásban. Nekem bejött.
Azért a pisztolycsövet „köszönteni” ebben a szövegkörnyezetben elég kirívó, az a kifejezés ott nem jól van. A lábak páros szerv, tehát a térdek is.
Sok segédszócskát használsz feleslegesen, azokat nyugodtan lehetne irtani. Kötőszavak, határozatlan névelők, miegymás. „Miatt”-ozások, ahol simán lehetne másképp – rövidebben, határozottabban – fogalmazni.
„Önmagához hű oroszlán”? Minek ez? Oroszlán, és kész.
Szóval lehet szálkásítani, sőt kell is, de alapjában véve jó ez, remek lépcsőfok az ezt követő szinthez.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2013-03-13 00:23 Adachi

Adachi képe

Köszönöm szépen, hogy felengedted a történetet, és nagyon örülök a segítő szavaknak.

A szálkásítás még nem megy tökéletesen, meg lehetne még egy-két operációt végezni a történeten, de ahogy olvaslak titeket, nem is lett annyira gáz így elsőre. :D Ha pihentettem volna, talán azzal is több lehetett volna, vagy legalábbis más. Pár hónap múlva szerintem újra előveszem, és megnézem, hogy a javaslataitok és ráérzés alapján mik azok, amiken változtatnék.

Még egyszer is köszönöm.

~*~

"Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." - Salvador Dalí

v, 2013-03-24 09:29 Tim

Sren igen kegyes hangulatban olvashatta ezt a novellát. :D

v, 2013-03-24 13:55 Sren

Sren képe

Helló, drágám, látom, megjöttél. :D Ne légy komisz, inkább segíts Adának pár Times meglátással. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2013-03-25 13:04 Adachi

Adachi képe

Ez nem hangzik túl jól. :D Bár talán ezen nem kellene csodálkoznom. :D

~*~

"Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." - Salvador Dalí

k, 2013-03-12 12:20 SirTelen

Mindamellett, hogy egyetértek Srennel, hogy egészen jó kis szösszenet ez, mégis zavar néhány dolog.
Biztos szegényes férfifantáziám teszi, de a címben szereplő oroszlán és hal közül szerintem csak az oroszlánt ismerjük meg, a halnak csak annyi szerepe van, hogy... megHAL.
Sőt, az oroszlánságnak és a halságnak sincs semmi szerepe, ennyi erővel szólhatna a cím a disznóról meg a lóról. Például.
Szóval az írás tök jó, meg minden.... de hiányzik belőle a... mi is.... a DRÁMA! ( Bocs Sren :D)
Az oroszlán csajszi dugja az izéjét... na stukkerét a hal pasi orrába, mert kissé hosszabban nézett a pincérlány után, a hal pasi meg tök nyugalommal kérje a számlát és a lány telefonszámát bedugult orral és máris megértjük miért kellett meghalnia!
És miért ne lehetne nagyobb szerepe annak a bizonyos utolsó golyónak? Hiszen ezzel kezdődik az egész mű, és ezzel záródik. Lehetne több izgalom, hogy most töltve vagyon-e az a fegyver, vagy sem.
Egy jó kis hollywoodi filmben legalább 15 percet szánnának erre a kérdésre a finálé előtt. ( Hiába, tudnak valamit az öregek :D)
Minek is híjják eztet? Ja, dramaturgiai ív, vagy mifene.
Szóval lehet rajta még mit túpírozni, de így sem volt rossz.

k, 2013-03-12 12:48 Sren

Sren képe

Inkább kösz, hogy beugrasz néha, Sir. :) Jó itt olykor tapasztalt öregeket látni, meg végre pár embert, akik nem az oldalt kritizálják, hanem az írásokat...

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2013-03-13 01:18 Adachi

Adachi képe

Nos igen, a cím. :) Ez sajnos megint a türelmetlenségem átka. Igazság szerint ez csak amolyan munkacím volt, és hiába éreztem én, hogy nem a legmegfelelőbb, nem hallgattam arra a kis figyelmeztető hangra a fejemben.

Na de! Nem kimagyarázni akarom, és mindenképpen fogok gondolkodni egy találóbb címen.

A történet ívével kapcsolatban köszönöm, amiket írtál, ezek megint olyan meglátások, amiket meg lehet és persze meg is akarok fogadni. Adnak jó kis átgondolnivalót a későbbiekre. :)

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást, azt meg végképp, hogy ilyen hasznos meglátásokat tartalmazott. :)

~*~

"Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." - Salvador Dalí

p, 2013-03-15 10:18 Indi

Indi képe

A hal és az oroszlán rossz ötlet, pincérlány nélkül is :) Meghalnia talán azért kellett, mert az oroszlánnak végképp elfogyott a türelme, bár nem túl drámai, ezt elismerem. Lehet, hogy elég lett volna csak szakítani vele és öngyilkos lesz magától, bár ez meg nem oroszlános lezárása a problémakörnek. Bár az oroszlán nem kifejezetten agresszív szerintem, inkább énközpontú, akkor meg mégis csak lehet valahol egy pincérlány, akin megakadt szegény hal szeme (de az is lehet, hogy csak elbambult és az oroszlán félreértette).

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

h, 2013-03-25 13:04 Adachi

Adachi képe

Az én elképzelésemben egyszerűbb volt az indíték, de amiket Ti írtok, sokkal jobbak. :D

~*~

"Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." - Salvador Dalí

k, 2013-03-12 21:50 GColt

Jó volt. A cím viszont szerintem nem jó, mert a novella nem erről a konfliktusról szól, csak azzal indul.

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

sze, 2013-03-13 01:20 Adachi

Adachi képe

Intenzíven fogok gondolkodni az új címen. ^-^

Annak viszont örülök, hogy jónak találtad, és köszönöm, hogy írtál!

~*~

"Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik." - Salvador Dalí