Mindenevő - második rész

Emberünk ismét a nappali kanapéján ült, és elmélkedve nézegette a testét borító apróbb és nagyobb vágásokat, ahonnan a hús egyetlen célból lett eltávolítva: hogy a legkülönbözőbb módokon a tányérján végezze, majd ismét bekerüljön a szervezetébe. Hetekig folytatta ezt az életmódot, bár néha rákényszerült, hogy éhezésekkel szakítsa meg, nehogy túl hamar elfogyjon a léthez nem szükséges hús. Több anatómia tanulmányt is olvasott közben, nehogy kivágjon valami olyat, ami bármilyen módon megnehezítené a további étkezést. Többször majdnem kórházba került, egy kontrollálhatatlan vérzés vagy egy túl mély vágás miatt. Igazából nem is azért hagyta abba ezt a fajta étkezést, mert már alig tudott járni, vagy egyáltalán feküdni hatalmas testi kínjai miatt, hanem mert kiapasztotta ezt az ízforrást is, megkóstolta a legtöbb ehető részét, minden lehetséges módon elkészítve.
Ezek után, mivel az éhhalál fenyegette, visszatért korábbi étrendjéhez, amit még mindig hihetetlenül unalmasnak talált. Napjai azzal mentek el, hogy folyamatosan azon gondolkozott, miként lehetne valami újfajta táplálékhoz jutni. Már rég túl volt azon, hogy kipróbáljon minden olyat, amit eredetileg nem emberi fogyasztásra szántak, de vagy nagyon hamar megunta vagy annyira káros volt a szervezetére, hogy nem tudta megenni. A folytonos elmélkedés kényszerűleg magával vonta az önfejlesztést, ami temérdek mennyiségű tudományos könyv olvasásából állt. A receptkönyveken kívül ezek voltak az első könyvek, amiket olvasott.
Több hónap keresgélés után megtalálta a megoldást, viszont ahhoz, hogy ezt a tervet végigvihesse, át kellett hágnia az összes létező erkölcsi szabályt. Rengeteg emberen taposott át, hogy megvalósulhasson és nem utolsó sorban még a fizika törvényeit is meg kellett szegnie, ami nem kis árral járt. Hónapokig utazgatott, rengetek helyen járt, rengeteg mindent látott, de sok időbe telt, amíg olyan ételt talált, amit még nem kóstolt és magával vihetne. A saját életét és talán az egész fizikai valóságot kockáztatva vitte a haza magával ezeket. Most nappalijában ült, mosolyogva azon, hogy saját húsából evett kétségbeesésében, pedig annyi lehetőség várt még rá. Vidáman simította végig a testébe vájt mélyedéseket remélve, hogy egyszer újra rózsaszín hús tölti ki majd őket. Saját háza biztonságából emlékezett vissza az elmúlt hónapig kalandokkal teli keresgélésére. Hányszor lőttek rá, próbálták elfogni leszúrni vagy éppen megenni, mire megtalálta a megfelelő helyet és időt a táplálék begyűjtésére. Örömében ugrálni tudott volna, csak azért nem tette, mert nem akart akár egy centivel is távolabb kerülni a megszerzett zsákmánytól. Végre újra nekiláthat az evésnek, s ezúttal nem egy ízből kell kihoznia minden lehetőt. Annyi lehetséges kombinációt rakott már előre össze a fejében, ami évekig elég lenne, s ez a gondolat teljes, de ideiglenes lelki békét hozott neki.
Végignézett a hosszú asztalon, ami akkora volt, hogy akár egy egész vendégsereg is képes lenne elférni körötte, amit azért vett, hogy kirakhassa a rengetegféle étket szépen, egymás mellé. Most legalább harminc féle hús sorakozott fel, mindegyik külön fajta, s mindegyikből csak egy-egy szelet. Először önmagukban, nyersen akarta megkóstolni őket. Nem tudta eldönteni, először növényevőt kóstoljon e, amelyiktől lágyabb ízt várt vagy húsevőt, ami valószínűleg erőteljesebb aromájú volt. Úgy gondolt egyből a legizgalmasabbal kezdi, s így egy ragadozót választott az asztalon lévő dinoszaurusz húsok közül, méghozzá azt, amelyiket a dinoszauruszok királyának, avagy zsarnok gyíknak hívnak: a Tyrannosaurus Rex-et. Miközben a kétujjnyi vastagságú szeletről metélt le egy kisebb darabot, már előre mosolyt csalt az arcára a tudat, hogy jó időre biztosította a helyét az ízek eme új világában. Nem törődött a tér-idő szövet rohamos bomlásával, ami folyamatosan veszélyeztette magát a fizikai valóságot, boldogan őrölte a húst fogai között, tudván, hogy ilyet csak ő ehet.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2009-08-11 23:14 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A latin nevekben a fajnév (vagyis a második), kisbetűs, így rex a Rex helyett (az csak a T-Rexben lett nagy). ;)
Erre a csattanóra nem számítottam. Túl kézenfekvő lehetőségnek látszott, hogy kannibállá válik. (Beismerem, túl késő/korán van ahhoz, hogy gondolkodni tudjak.)
_____________________
Dr. Bloody Dora