Három

- Gyerekek, ki nem szereti közületek az életet? Ne nézzetek így egymásra, tanácstalanul! Rajta, kezeket fel! Mindenki! Most miért pillantotok így rám? Tudjátok, hogy igazat mondok!
Fiatal, tavaszi reggel volt. Az utolsó harmatcseppek csöndesen, nesztelenül peregtek le a fiatal fűszálak végén. Az eget egy barátságos szivárvány szelte ketté, csodálatos színekbe hasítva a horizontot. Vajon mi van a szivárvány végén? Bizonyára az, amit szüleink ígértek nekünk hajdanán: boldogság. A távolban egy hegy lábánál keskeny patak csörgedezett, körülötte mezítlábas csöppségek játszottak, és csilingelve nevettek.
A szél néhány könnyelmű fuvoladallamot szállított tova, fogócskázott vele, veszített, aztán végleg elengedte őket. Egy kis házikóból bizonytalan füst szivárgott, aranyló keretbe foglalva a dombhátat. Kis, barna, szélfútta ösvény vezetett a völgy közepén megbúvó faluba, mely betakarózott a hatalmas bokrokkal. Tiszteletet parancsoló templom magasodott a világ fölé, fehérségével menedéket nyújtott minden ártatlannak és árvának. A templom mellett kicsiny, négyszögletű, rideg épület, melynek tövében futórózsa rügyezett.
Az épületből hangos csöngetés hallatszott, gyerekek tolongtak ki a kapun. Nem is próbálták leplezni megkönnyebülésüket. Rá félórára csöndesen egy magas, nyurga, keménykalapos férfi baktatott hazafele a macskaköves úton. Hatalmas fekete kabátot viselt, néha mindentudóan megköszörülte a torkát, összevonta sűrű szemöldökét, és még szorosabbra húzta magán a ruháját. Súlyos léptei mély nyomokat hagytak a még érzékeny, omló földben. Ő volt a Professzor. A Diktátor, ahogy tanítványai gúnynevén szólították.
Nem szerették a diákjai, ugyanis minden órájába beletűzdelte a saját véleményét a világ iránt. Egyszer, miközben dolgozatott íratott, a következőt írta fel a táblára:
AZ ÉLET KÖRFORGÁSA:
1. MUNKA
2. ALVÁS
3. MUNKA
4. Alvás
Máskor nyakán kidagadt érrel kiabálta:
- Égessük el a színeket! Túl fakóvá teszik a világot!
A férfi csöndesen megállt a templom előtt. Mielőtt még megfontolhatta volna, hogy mit tesz, elővette kézibicskáját és a hatalmas, fából készült kapuhoz közeledett. Remegő kézzel belevéste a gyönyörű mahagóniba:
NEM LÉTEZNEK CSODÁK. EZ EGY MESE. ÉS AZ ÉLET NEM MESE.
Hátrált két lépést, utána pedig elégedetten nézte a művét. Elmosolyodott, és folytatta útját a terjedelmes domb felé. Hirtelen éles kiáltás hasított a levegőbe:
- Álljon meg! Álljon meg! Maga... Maga... Megsértette Isten házát! Álljon meg!
A Professzor méltán volt a legokosabb ember a faluból, rögtön szaladni kezdett. Az első háznál megállt és emberfeletti erővel dörömbölt az ajtón, szinte kitörte azt a helyéből. Valaki szépen, méltóságteljesen motozni kezdett a kulcslyuknál, és a kapu kitárult. Az első tanuló apja állt előtte.
- Kedves Professzor Úr! – látványosan sóhajtott a szakállas, zömök ember. – Micsoda meglepetés! Hát mi szél hozta hozzánk? – hahotázva nevetett. – Miket is kérdezek, biztos az éles szél kergette ide! Jöjjön csak beljebb! Olyan hideg van kint.
A tanár dideregve belépett. Levetette kabátját, és udvariasan biccentve fogadta el a meghívást az ebédre. Amint elhelyezkedett a mélybarna asztalnál, látta, hogy kis tanítványa idegesen topogva ül le mellé. A gyermek most is viselte egyszínű, gondosan megkötött nyakkendőjét, iskolai egyenruháját, és még itthon is fájdalmasan egyenes háttal ült, apró könyökeit a tányérok mellett nyugtatva. A Professzor csak kis idő múltán vette észre, hogy a tanítvány remeg, és nem sok kellett neki, hogy rájöjjön ennek az okára. Ajkán megjelent a védjegye, a diákok által oly rettegett gúnyos, gonosz mosolya.
Falatozás csöndes nesze hallatszott a szobában. A kanalak csörömpölése zavarta meg néha a nyugalmat. Hirtelen felszólalt a ház ura:
- No és fiam, kaptál-e ma valamilyen minősítést a Professzor Úrtól?
A gyermek kötelességtudóan leengedte kis kanalát a tányér aljára, megtörölte a száját, és gyöngéden megköszörülte a torkát. Próbálta minél jobban húzni az időt. A keménykalapos férfi ezt látta, és negédesen vigyorgott. Ez a perc egyike volt azoknak a pillanatoknak, amik boldoggá tették megkeseredett lelkét.
- Édesapám! – könyörögve nézett a fiú szülejére. – Édesapám! Én őszintén bevallom önnek... Kérem ne haragudjon rám... – Egy satnya könny pergett végig tiszta, ártatlan arcán – Tudja, tegnap volt az a fogalmazás...
A gyerek nem bírta tovább, hatalmasat sóhajtott és zokogni kezdett.
- Mondd hát, fiam! – dörrent rá az apja. – Most azonnal! Nem tűröm ezt az engedetlenséget! Főleg itt, mélyen tisztelt tanárod előtt!
- Apukám! Én kaptam ma egy egyest.
Néma csönd. A Professzor alig bírta visszafojtani kitörni készülő hahotázását. Válla megállíthatatlanul remegett és rángatózott, mintha görcsben állt volna. A gyermek csak ült, lesújtottan, várta, hogy leszidják. De ehelyett még rosszabbal kellett lakolnia bűneiért. Apja suttogva felnézett a tanárra.
- Szóval így állunk. Nem tetszett Önnek. Önnek... – lenézően felhorkantott – A Diktátornak.
A szobában egy pillanatra megfagyott a levegő. A tanító védelmet keresve felemelte két hatalmas lapátkezét.
- Uram, már megbocsásson! Én az életről kértem beszámolót, erre meg a fia írt a jövendőbeli boldogságáról, arról, hogy elnök lesz. Ilyen szánalmas reménykedést!
- A fiam tízéves... Mit várt el tőle? – a szülő hangja egyre fenyegetőbbé vált. – Tán nem olyan világmegváltó gondolatokat, mint, hogy a szülők hazudnak? Az élet meg egy színdarab, melyben minden színész hazudik?! Ön szerint én nem hallottam ezeket vissza szegény gyermekemtől?
Az apa egyre dühösebb, egyre jobban ingerelte magát. Jobb kezével felkapta a mellette lévő, éles, szeletelőkést és a Professzor felé indult. A tanár gyorsan kitért a felé lendülő fegyver elől és felrántotta az ajtót, elszaladt. Nyomában fájdalmas gyereksikoltást hallott. A szél játszadozott vele...
Kétségbeesetten a domb felé szaladt. Össze akarta húzni magán hosszú kabátját, de keze üres levegőt markolt. Kifulladva megpihent egy fa tövében. Térdre rogyott, és hatalmas kezével letörölte homlokán gyöngyöző verejtékét. Miközben lihegett, felnézett a mellette növekedő fára. Egy erőteljes vésetet látott benne, egy akasztófát, rajta himbálózó ember. Alatta nagy, ékes betűkkel:
A DIKTÁTOR
- Szóval így állunk? – ismét a gúnyos mosoly játszadozott száraz ajkán. – Gyerekek! Mind hülyék! Mind! Reménykednek még a szépben, a jóban. Pedig az élet labirintusából csak egyetlen kiút van, a legegyenesebb, és a legrövidebb: durr! Ennyi! De én megtanítom őket az életre, hadd csalódjanak! Hadd fájjon! Mint nekem annyiszor... Hadd... Kérlek! Szenvedjetek! Ne bízzatok senkiben sem!
Eszelős vigyorral az arcán felállt a fa mellől, elszaladt az eminens háza előtt, ahonnan keserves bőgés és ideges püfölés hallatszott. Az ég beborult, a szél orkánná erősödött, megtépázta a Professzor dús, fekete haját. A tanár elfutott a templom mellett, és feltépte az iskola számára oly kedvelt ajtaját. Elragadott egy krétát az egyik osztályteremből és kirohant az udvarra. Erőteljesen, hatalmas, vastag betűkkel felírta az aszfaltra: MIND MEGHALUNK. ÚGYHOGY NINCS ÉRTELME ÉLNI.
Az egyik ablakból az iskola igazgatója kiáltott le:
- Maga meg mit művel? – a fény erőteljesen csillant meg sötét szemüvegén – Azonnal törölje le!
De a Professzor már nem hallotta üvöltése hajlását. Kiszáguldott az épületből. Nyomában rohant az iskola vezetője. Kicsapódott a templom ajtaja, a lelkész dühös arccal lépett ki rajta. Azonnal felismerte a tettest. A tanár ijedten szaladt el az első tanuló háza előtt. Félelmetes fogócskát játszva kerülte meg a kis kunyhót, amikor annak is kitárult az ajtaja. Először a kés villanását látta. Kétségbeesetten vonszolta vissza magát a templomig. Cseperegni kezdett. Üldözői a nyomában.
Kifulladva felrántotta a templom impozáns, vaskeretes kapuját. Üvöltözéseket hallott a háta mögül. Nehezen bejutott a fehér épületbe. Letérdelt az oltár előtt. Lehajtotta a fejét, csöndesen az ÉLET szót mormolta. A beborult ablakokon fénysugár furakodott be. Három fénycsóva ölelte körül... Az egyik Isten, a másik Jézus és a harmadik a Szentlélek. Sírtak... Az Életet síratták. Mindenkit... A Diktátort. A diákokat... A Professzor örökké gonosz arcán három könnycsepp pergett le. Szájával egy rövid szót formált:
- Élek!

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2014-12-05 10:29 Kelvin

Kelvin képe

"Lenge, tavaszi reggel volt." Lenge? Szerintem nem szerencsés.
"Mielőtt még megfontolhatta volna, hogy mit tesz, " Ezzel azt mondod, hogy az akaratától függetlenül csinált valamit. Például, ha reflexből leüt valakit az utcán, aki megijesztette, az ilyen lehet, de a vésés elég hosszú folyamat ahhoz, hogy átgondolhassa. Ha egy felnőtt ember megfontolás nélkül csinál ilyen bonyolult dolgot, akkor nem teljesen normális.
"Megsértette Isten házát!" Sokan nem szokták nagy i-vel írni, akkor sem, ha tulajdonnévként használják, de neked sikerült, megy a pacsi.
"- Kedves Professzor Úr! – látványosan sóhajtott a szakállas, zömök ember" kimaradt egy pont.

Ha tényleg 14 éves vagy, messze megelőzöd a nálad idősebbeket is.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2014-12-05 18:07 Adrienne

Adrienne képe

Köszönöm szépen az építő kritikákat! Megfogadom a tanácsaidat, ezentúl figyelek jobban ezekre a hibákra a fogalmazásaimban, és igyekszem őket kijavítani az itteniben. Nagyon köszönöm a dicséretet is, sokat jelent nekem, valamint az is, hogy vetted a fáradságot és elolvastad a próbálkozásomat.

szo, 2014-12-06 06:13 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Ejha!

Most láttam, hogy hány éves vagy. Próbálom felkaparni az állam a padlóról, hogy egy 14 éves lány így tud írni. Szerintem a fogalmazásod élményszámba megy, de nem szeretnék túlzottan ömlengeni. Drukkolok neked, hogy kapj még pozitív véleményeket, illetve építő kritikákat.
"Az apa egyre dühösebb, egyre jobban ingerelte magát." - dühösebb lett? Hiányzik a múlt idő.
"Üldözői a nyomában." - Szintén.
"Az egyik Isten, a másik Jézus és a harmadik a Szentlélek." - És szerintem innen is.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2014-12-06 10:22 Ovidius

Ovidius képe

"Az apa egyre dühösebb, egyre jobban ingerelte magát." - dühösebb lett? Hiányzik a múlt idő.
"Üldözői a nyomában." - Szintén.

Nem feltétlenül. Ha az adott cselekménysor a történések mesélésével egyidőben, megszakítás nélküli mozgásban, lezáratlanul folyik, akkor nem kell a múlt idejű zárás. Nem kerül múlt időbe. Legfeljebb, ha következetesek akarunk lenni, akkor nem "ingerelte magát", hanem "egyre ingerültebb". Így, jelzős, és nem igealakban.Ettől kezdve egy (ige)hiányos, de érthető mondat jön létre.

A dolog stilisztikája már más kérdés, de az felesleges szőrszálhasogatás lenne, mert az írás meglepően jó... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2014-12-06 12:42 Adrienne

Adrienne képe

Én is egyből erre gondoltam, de ha az ember többször újraolvassa szerintem hiányolja a múlt időt :) Neked is köszönöm, hogy időt szántál rám.

v, 2014-12-07 01:42 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi a helyesbítést, úgy látszik, tévedtem. De legalább kiderült. Még mindig nem tetszik ige nélkül, de innentől ez már csak az én problémám. :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2014-12-07 10:20 Ovidius

Ovidius képe

Nem azt írtam, hogy tévedtél. Azt, hogy "nem feltétlenül" (...hiba a hiányos mondat).
Ugyanis egy határig a stilisztikai probléma is ízlésbeli. Csak olyankor igazi, és mérhető szakmai gond, ha stílus kifejezetten zavaros. Itt viszont nem erről volt szó.

Ez ugyanaz, mint az én ódzkodásom a "hogy" kötőszó túltengésétől. Sok jó képességű író, vagy műfordító is agy operál a hosszabb mondatok összerakása során, és ez engem személy szerint zavar. Viszont döntően ez is ízlésbeli probléma...

Sok van az magyar nyelv szépséges ege alatt, mit elménk furán érzékel... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2014-12-06 12:41 Adrienne

Adrienne képe

Tényleg, igazad van, most vettem észre a múlt idő kimaradását egy pár helyen. Gyorsan ki is javítom :) Köszönöm szépen az észrevételedet!

szo, 2014-12-06 08:48 Kaiser

Kaiser képe

A Professzor bölcsebb, mint azt a gyerekek, vagy akár a szülők gondolnák. Ettől persze még nem lesz mintapedagógus. Az életről vallott személyes nézeteket a diákokra kényszeríteni nem épp a szakmai kiválóság jele. :D A Prof. szociopata egyébként? Mert volt egy erős érzésem, hogy az, de a vége elbizonytalanított.

Ja, ha már a vége - lehet, hogy én vagyok a hülye, de nem teljesen értettem. Illetve értettem volna, de kicsit összezavarodtam.

Ennek szerintem az az oka, hogy a már-már látomásos lezárás előtt közvetlenül lejátszódik egy abszurdba fulladó, Benny Hill-jellegű kergetőzős jelenet, ami szerintem ront az összképen. Kivéve, ha az abszurditás volt a cél. Akkor viszont a novella többi részét nem értem. :D

Szőrszálhasogatásnak még annyit, hogy az apa-fia párbeszédben engem az önözős forma meglepett. Volt, mikor a gyerekek nem tegezték a szüleiket, igen, de akkor is magáztak. Én legalábbis még csak így olvastam, így találkoztam vele, de lehet, hogy tévedek. (De ez a teljes egészt ketintve tök jelentéktelen egyébként.)

Meg furcsálltam azt is, hogy a Prof. feliratokkal kommunikál. Ritkán szólal meg, a gondolatait pedig feliratokban fogalmazza meg. Ez persze lehet koncepció is, de nem kapunk rá magyarázatot.

Beszélhetnék még a stílusról, ami nekem annyira nem jött be, de ez már ízlés dolga.

Összességében szerintem nem volt rossz, pár furcsaságtól és az abszurd utolsó előtti pillanatoktól eltekintve.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

szo, 2014-12-06 12:52 Adrienne

Adrienne képe

Először is köszönöm, hogy időt fordítottál a novellámra.
Sokan mondták már, hogy nem értették meg az írást, pont a vége miatt. Én ott arra igyekeztem rávilágítani, hogy a Professzor rádöbben arra, hogy az életnek mégiscsak van értelme. Ezt akkor veszi észre, amikor a három üldöző követi, három könnycsepp pereg le az arcán, és három fénycsóva világít be a templomba. Ezáltal a Szentháromságra gondol.
Hát igen... :) Az üldözős-jelenet tényleg túlzás volt, bevallom. Így utólag, ha elolvasom, nekem is közhelynek tűnik. Mellesleg nem láttam még egy Benny Hill-es filmet sem :D
Az apa-fia párbeszédet szántszándékkal írtam önözősre. Nekem sohasem tetszett az a szó, hogy "maga", számomra nem tűnik megtisztelő jellegűnek. De hát ízlések és pofonok :)
Még egyszer köszönöm kritikát, abszolút építő jellegűnek fogom fel az összest, és a közeljövőben igyekszem csiszolni a stílusomon is.

szo, 2014-12-06 13:45 Kaiser

Kaiser képe

Oké, akkor azért nagyjából értettem a végét, bár a vallásos megvilágosodás abból a szempontból nálam kicsit sántít, hogy nincs igazán megindokolva, hogy az életnek van értelme. Nincs igazán kiváltó oka a pálfordulásnak. Ha én egy olyan ember vagyok, aki már évtizedek óta értelmetlennek és "rossz tréfának" tartja az életet (azt hiszem Schopenhauer írta ezt - mármint, hogy az élet egy rossz tréfa) akkor valami olyan kell, hogy történjen, ami katartikus, hogy ez a vélemény megváltozzon.
Az isteni jel persze rádöbbentheti a Professzort, hogy van értelme az életnek, de ez így nekem önmagában akkor is túl gyors.

Ha mondjuk az lett volna, hogy a szeme előtt kibontakozó családi konfliktus láttára a Professzorban felmerül, hogy talán mégsem kéne századfordulós pesszimista filozófiával tömni a tíz éves gyerekeket, akkor az már egy jó pont, mert el van vetve a változás magja a sztoriban. Vagy a történet bármelyik pontján felmerülhetne benne a kétely. De itt majdnem az utolsó pillanatig ragaszkodik az álláspontjához. Aztán megjelenik előtte a Szentháromság, és rájön, hogy egész életében tévedett? Ez nekem így nem áll össze.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

szo, 2014-12-06 16:33 Adrienne

Adrienne képe

Lehet, hogy igazad van :) Amikor megírtam a történet végét, nekem elég indoknak tűnt az, hogy a Szentháromság miatt egy ember felfogása teljesen megváltozhat. Abban egyetértek veled, hogy a műben érzékeltetnem kellett volna a Professzor vallásosságát, vagy valamilyen szinten előkészíteni a végkifejletet. Legközelebb jobban vigyázok erre.

szo, 2014-12-06 11:09 Kentaur

Kentaur képe

Üdv minálunk!

Gondolkoztam azon, hogy érteni fogod-e a tanácsomat, nem a korod miatt, hanem mert a kezdők nem szokták ezt érteni. Én sem értettem elsőre.
Nálad teljesen természetes mondjuk a túljelzőzés, majd el fogod hagyni, csak megmutatom neked, hogy könnyen giccsbe és képzavarba fordulhatsz, ha minden "valamilyen". A tavaszi reggel fiatal, a harmatcseppek csöndesek is meg nesztelenek is (egymás szinonimája a két szó), a szivárvány bársonyos (az vajon milyen? van érdes is?), a színek csodásak, a fuvoladallam könnyelmű, a füst bizonytalan, az ösvény kicsi és barna is, meg még szélfútta is - biztos, ami biztos. :-D
Folytathatnám, de szerintem már te is látod, hogy a megszemélyesítésbe hajló jelzőzésből a kevesebb több. A templom például fura módon a fehérségével nyújt menedéket(és nem mondjuk a vastag falaival vagy csak úgy simán, mert Isten háza. Pedig fehér ház biztos akad még a faluban).
Ezek olyan dolgok, amikre könnyen rá lehet mondani, hogy stílus kérdése, de eddigi tapasztalatom szerint többségében nem az. Vannak, akiknek ilyen a stílusa, de a kezdők általában a bizonytalanság miatt csinálják ezt. Nem tudják, hogy átment-e, amit mondani akarnak, nincsenek még birtokában a kifinomult eszközöknek, ezért aztán mindenről elmondják, hogy milyen, nehogy félreértés essék. És persze ezzel párhuzamosan nem látják meg, amit meg ki kéne bontani, mivel nem tudják, mit lát az olvasó.
Ha tehetségesnek bizonyulsz, akkor ezt ki fogod majd nőni, de jó, ha már most elkezded megemészteni.
Mielőtt még azt gondolnád, hogy csak rosszat mondtam, elmondom, hogy csak olyanokkal szoktam foglalkozni, akikben látok fantáziát. Így tovább, és írj sokat, meg javítsd másokét, annál jobb gyakorlás nincsen!

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2014-12-06 13:00 Adrienne

Adrienne képe

Köszönöm, hogy rávilágítottál erre a hibámra is. Most, hogy felhívtad rá a figyelmemet, legszívesebben minden ilyen giccsesebb mondatot átírnék. Tényleg igazad van, szerintem is ez inkább a bizonytalanságom hibája. Nagy megtiszteltelés azt hallani, hogy látsz bennem fantáziát. Már csak ezért is, igyekezni fogok, sokat olvasok, és idővel remélem kiküszöbölöm többé-kevésbé a hibáimat. Elolvasom a többiek fogalmazásait is, és majd objektíven kritizálom őket. :) Még egyszer, hálás köszönetem!

szo, 2014-12-06 16:25 Forsaken

Forsaken képe
3

Bölcs rangidősünk már volt Ovidius úr személyében, most itt az ideje egy csodagyereknek is :D Üdv köztünk!
Bár vannak benne stilisztikai furcsaságok, mint pl. a jelen-múlt váltakozása vagy az indokolatlan vesszőzés, abszolút olvastatja magát. Ha technikailag annyira nem is, viszont gondolati világban messze meghaladod a korosztályodat. A vége nekem is kicsit kusza volt eredetileg, de ahogy olvastam a Kaisernek írt magyarázatodat, nekem is leesett.
Én személy szerint ezt egy kimondottan erős kezdésnek érzem, úgyhogy csak biztatni tudlak, hogy érdemes az irodalommal foglalkoznod.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

szo, 2014-12-06 16:43 Adrienne

Adrienne képe

Huh, hát ilyenkor szoktam magamban mondogatni *Ne bízd el magad, ne bízd el magad*. :) Köszönöm szépen, még soha senki nem mondta nekem, hogy csodagyerek :D Már csak ezért is fontos nekem az irodalom, mert kedves emberekkel találkozom általa. Tudom, hogy ahhoz, hogy jól írjak még nagyon sok időnek kell eltelnie, sőt, lehet, hogy nem is fogok soha igazán jó fogalmazásokat kreálni. De igyekszem :)

szo, 2014-12-06 16:50 Ovidius

Ovidius képe

"Tudom, hogy ahhoz, hogy jól írjak még nagyon sok időnek kell eltelnie, sőt, lehet, hogy nem is fogok soha igazán jó fogalmazásokat kreálni."

De igen, fogsz... Majd megtanulsz olyan kis finomságokat, mint azt, hogy egy mondaton belül,
a lehető legkisebb számra csökkentjük a "hogy" szavak számát.
Tehát...
" Tudom, ahhoz, hogy jól írjak, még nagyon sok időnek ekll eltelnie..." Itt kivettünk egy "hogy" szavacskát, mert ha benn marad, bukfencezni akar a mondat...
Itt a a mondat ívéről, a harmóniáról van szó. Aki szépen akar magyarul írni, csak ezt a bizonyos hullámot kell, hogy figyelje... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2014-12-06 17:14 Obb

2

Ajaj, kicsit sok lett a hózsana, pedig pont most nem kellene, eléggé gyenge lett, úgy paffra vágja már az eleje, hogy ember legyen a talpán, aki azután végig olvassa, én mégis megtettem, csak annyi történt, hogy más irányú problémák is előjöttek :), a szörnyűnél igaz, egy fokkal jobb.

szo, 2014-12-06 17:18 Roah

Roah képe

Ha igaziból tizennégy vagy, és csajszi, akkor hajrá!
Látom, kaptál már kritikát, és nekem a magyarázatod ellenére sem világos a történet vége, de kit érdekel, nem igaz? Nősz, növögetsz, és még mutálhatsz is, előtted a világ, és pont azokban a dolgokban nem kell tanulnod, amire itt azt szokták mondani, érzék kell hozzá, olyasmi ez, mintha jó hangod lenne az énekléshez.

Ha habiszti avatár vagy, és nem vagy tizennégy, ráadásul, ahogy Kelvin szokta volt mondani, "egy nagy szőrös férfiállat", akkor is áll a fenti szövegem, azzal a kiegészítéssel, hogy így kell írni eredetiben is - egész jó szemed van hozzá.

Nem templomi ének, de kedvelem ezt a dalt.
Jó munkát neked! :)))

https://www.youtube.com/watch?v=BJceRTvD9Fo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-12-06 17:50 Kentaur

Kentaur képe

Nem szoktam kezdőket védeni, mert én is annak a híve vagyok, hogy a védelemtől nem fejlődik, míg a baráti seggberúgástól igen. Most sem védelem, csak tény: én nem tudtam volna ilyen összeszedetten írni ennyi idősen. Igazi helyesírási iszonyatokkal és tehetségtelenséggel találkozunk nap mint nap, állítólag érett, felnőtt embereknél. Hogy a fogadtatásról már ne is beszéljünk.

Egyszóval ha a bírálatot meg is érdemli a mű, most az egyszer az alkotó nem érdemli meg a különösebb magyarázat nélküli legcsillagozást. Legalább magyarázd el, Obb, hogy mi volt a baj, és mutasd meg, hogyan lehetne jobban. Ennyit megérdemel csak a hozzáállása miatt is.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2014-12-06 18:44 Obb

Teljesen igazad van, Kentaur, megérdemli. Azt is aláírom, hogy a korához mérten nem rossz. De ezt a tényt nem vettem figyelembe, és a későbbiekben sem fogom, pusztán reálisan értékeltem. Természetesen amennyiben ő maga igényli (mert szerintem a miértekkel te is tisztában vagy) hosszabban és konkrétumokban kifejtem az okokat.

szo, 2014-12-06 20:34 Adrienne

Adrienne képe

Kérlek szépen fejtsd ki. Mint a bemutatkozómban is elmondtam, a negatív kritikák engem nem bántanak, sőt! És én megtiszteltetésnek veszem, hogy reálisan osztályoztál, nem nézve a koromat. Kentaur, neked meg őszintén hálás vagyok, köszönöm szépen, hogy megvédtél. :) Kíváncsian várom az érvelést Obb.

szo, 2014-12-06 21:14 Obb

2

"köszönöm szépen, hogy megvédtél. :) Kíváncsian várom az érvelést Obb." - kb. ez az a szint, amikor nincs kedvem érvelni, maradjunk a csodagyereknél. Tőlem nem kell megvédeni.

szo, 2014-12-06 22:07 Forsaken

Forsaken képe

Ó, dehogynem :D Karcos pályám kezdetén egy időben akárhányszor feltöltöttem egy írásomat, mindig attól féltem a legjobban, hogy Te kommentelni fogsz alá. XD Nem mintha nem lettek volna 95%-ban jogosak a meglátásaid, igazából saját hibáim a Te személyedben érkező kegyetlen rám törésétől féltem.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

szo, 2014-12-06 22:37 Obb

De hát nem jó az, ha tudod, kb. mi a gáz? Ne is legyen annyi, legyen csak egy-két dolog, amit te is úgy érzel. Akkor nem jobb annál, hogy adtam volna két puszit, reménykedve abba, hogyha egyszer majd én is feltöltök valamit, kapjak, én is puszikát?

szo, 2014-12-06 22:44 Pepin (nem ellenőrzött)

Igazabol te olyan puszit adsz, ami eloszor piszkosul faj, aztan kesobb jolesik . :D Eleinte en is feltem Toled. Olyan vagy a kezdo iroknak, mint a nagyon kover embernek a tukor. Felnek eled allni, mert megmutatod, min kellene valtoztatni.

szo, 2014-12-06 22:46 Kaiser

Kaiser képe

Ez a tükrös hasonlat nagyon jó! :D

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

szo, 2014-12-06 22:48 Pepin (nem ellenőrzött)

:)

szo, 2014-12-06 22:48 Roah

Roah képe

Én soha a büdös életben nem féltem tőle.

Egy pillanatig sem.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-12-06 22:59 Pepin (nem ellenőrzött)

De szerintem ez egy termeszetes reakcio egy kezdotol. Marmint a felelem. De szerintem megvedeni nem kell senkit Obbtol. Nem eszik kezdo irogatokat. :) Kezdo iro pure? Zoldfulu felvagott? Ujonc leves pontosvesszovel? Ugye nem baj, hogy hulyulok? :D

szo, 2014-12-06 23:07 Roah

Roah képe

Áh, semminemvolt.
A válasz: Venyi. :)))

Láttátok volna Venyit fénykorában. :D
Az elvarázsolt kastélyban sincs annyi tükör, mint amennyi Venyinél volt.

Elnézést az offért.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-12-06 22:39 Roah

Roah képe

Én hármassal kezdtem nála, és kellemes beszélgetéssel, aztán mákomra rendszeresen javított, miután megkérdeztem valamiről. :))) (És nem Al Bundy volt az avatárképe, hanem más. ;)

Fúú, pedig volt, hogy a plafonig idegeltem néha :D, nem értettem, mit akart mondani, de nyúztam-nyúztam, és jött, és azt mondta, még!még!még!, még húsz húzódzkodás, még ötven guggolás. :D

Az első ötösömnél megemelte a kalapját is, a másodiknál, és harmadiknál csak hajtott-hajtott - na jó, volt, hogy nem hajtott, volt ami nagyon tetszett neki -, volt kettesem is, amit a tematikára kaptam, azt mondta, azért lett akkora sikere, mert a téma megríkatta az olvasókat, de tömérdek hibája van, és ezt vegyem tudomásul, el sem olvasta volna, ha nem én írom. :))))

Inspirált, segített, Apáskodott - Karcolt. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-12-06 23:09 Adrienne

Adrienne képe

Na jó :) először is én nem úgy értettem kedves Obb, miszerint engem meg kell védeni. Csak Kentaur kedves volt hozzám és én megköszöntem neki. És nagyon szépen megkérlek, hogy ne zavarjon téged az, hogy még fiatal vagyok... Csak nyugodtan, hajrá! Hadd fájjon az a puszi :) Később valószínűleg neked leszek a leghálásabb, amiért te voltál az első, aki valójában rámutatott amatőrségemre. Úgyhogy kérlek, ne bánj velem kesztyűs kézzel ;)

v, 2014-12-07 08:31 ORK (nem ellenőrzött)

"Az utolsó harmatcseppek csöndesen, nesztelenül peregtek le"

Szerintem az első mondatban felesleges két hasonló jelző is.

"egy barátságos szivárvány szelte ketté"
"üvöltése hajlását."

Szerintem szivárványra nem a barátságos a legjobb szó, azt sem értem, hogy üvöltés hogy hajolhat, de lehet ez engem minősít.

"A szél néhány könnyelmű fuvoladallamot szállított tova, fogócskázott vele, veszített, aztán végleg elengedte őket."

Ez nagyon tetszett. :)

"Egy kis házikóból bizonytalan füst szivárgott, aranyló keretbe foglalva a dombhátat."

Itt a bizonytalan megint nem tetszik annyira, bár értem mit akarsz kifejezni, illetve nem értem, a füst hogy foglal aranyló keretbe?

Professzor végső beszólása nekem kicsit furcsa volt, Élek és?
Szerintem ezt picit jobban ki kéne fejteni.

Egyébként nekem alapvetően tetszett, jó úton haladsz. :)

v, 2014-12-07 19:02 Obb

2

Ami nagyon fontos, ha novellákat szeretnél írni, akkor az első körben felejtsd a lírát. Keveseknek sikerült a magyar irodalomban, leginkább Krúdyt említeném.
Értem én, hogy meg szeretnéd fogni az olvasókat, és azt találod a helyes útnak, hogy számodra hangzatos, szépen komponált mondatok halma alá temeted a mondanivalót. Csakhogy, hogy ez ne visszásan süljön el, ahhoz még sok időnek kell eltelnie. Nálad ez nagyon pengeélen táncol, inkább nevezném egy katyvasznak, egy értelmezés nélküli, összedobált fancsali képek halmazának. Ez esetleg csak irodalmiaskodó, isten bocsá' dilettáns olvasókat vonzhat.

Már az elején furcsa ambivalens érzés keríti hatalmába az olvasót, amikor a Professzor első kinyilatkozását olvassa:

"Ne nézzetek így egymásra, tanácstalanul!" - miért használ ilyen furcsa szórendet? Nem tanult soha retorikát, pedig pedagógiai pályán illett volna

"Rajta, kezeket fel!" - úgy látszik a prof. nem csak retorikával áll hadilábon, valószínűleg sokat járt koncertre, vagy sok akciófilmet nézett

"Most miért pillantotok így rám?" - azért a lírai énje is előtör, rá nem néznek/bámulnak vagy valami, hanem pillantanak a nebulók

Ezután kognitív disszonancia vesz át az uralmat a szöveg felett:

"Fiatal, tavaszi reggel volt." - első körben lenge volt, becsülendő, hogy javítottad, csakhogy így sem lett jobb, az ilyetén megszemélyesítés, csak akkor helyén való, ha későbbiekben mint cselekvő van jelen a tavasz, nem beszélve arról, hogy a fűszálak is fiatalok, pedig lenne ide is jobb szó
"nesztelenül peregtek le a fiatal fűszálak végén." - érdekes képzavarokat okoz a végén szó is, fűszálakon, esetleg fűszálakról és punktum

"Az eget egy barátságos szivárvány szelte ketté" - gondolom, azért volt barátságos, mert kedvesen mosolygott

"csodálatos színekbe hasítva a horizontot." - khmm

"Vajon mi van a szivárvány végén?" - boldogság. Mi más lehetne?

"A távolban egy hegy lábánál keskeny patak csörgedezett, körülötte mezítlábas csöppségek játszottak, és csilingelve nevettek." - eljátszadoztam a gondolattal: meddig lehetne még fokozni, mondjuk pár csodálatosan tarka színekbe öltözött pillangó még kergethetné egymást

"A szél néhány könnyelmű fuvoladallamot szállított tova," - az a néhány fuvoladallam biztosan nem fontolt meg semmit, és ezért könnyelmű döntések sorozatát hozta

"Egy kis házikóból bizonytalan füst szivárgott, aranyló keretbe foglalva a dombhátat." - a füst azért lehetett bizonytalan, mert nem tudta eldönteni, hogy fessen-e az égre egy arany lovat a dombhát fölé, vagy szerezzen-e arany festékport, hogy ne csak a szokásos fehér, fekete vagy szürke színeiben szivárogjon

"Kis, barna, szélfútta ösvény vezetett a völgy közepén megbúvó faluba, mely betakarózott a hatalmas bokrokkal." - az ösvények nem kicsik, hanem keskenyek. Mitől lett amúgy barna? Egy barnamedve végig sz.rta? És nem túl alacsonyak a bokrok ahhoz, hogy betakarjanak egy falut?

"Tiszteletet parancsoló templom magasodott a világ fölé," - ilyenkor már nem szabad kicsinyesnek maradni. Mit a világ, az egész univerzum fölé magasodjon, ha már lúd, legyen kövér

"fehérségével menedéket nyújtott minden ártatlannak és árvának." - a fehérség mint menedék. Ártatlanok és árvák ide! A többi mehet a levesbe.

"A templom mellett kicsiny, négyszögletű, rideg épület, melynek tövében futórózsa rügyezett." - kicsiny falusi iskoláknak, ami valószínűleg azért kicsi, mert összevont osztályoknak nem kell nagyobb épület, jó ha egy-két tanítóval működnek, professzorok máshol tanítanak

"Nem is próbálták leplezni megkönnyebülésüket." - miért is próbálták volna? valamint kettő darab b

"Rá félórára csöndesen egy magas, nyurga, keménykalapos férfi baktatott hazafele a macskaköves úton." - egyedül baktat. Tegye hangosan? magas, nyurga, valami még esetleg? langaléta, de legjobb, ha összeszedünk minden szinonimát, nehogy kimaradjon valami

"Hatalmas fekete kabátot viselt," - sőt hatalmasan óriási kabátot viselt

"néha mindentudóan megköszörülte a torkát" - akkor legyen a torokköszörülése mindentudó, ha előadást tart, ne akkor, amikor egyedül baktat

"és még szorosabbra húzta magán a ruháját." - gondolom, a kabát alatt zsinóros pulcsit viselt

"Súlyos léptei mély nyomokat hagytak a még érzékeny, omló földben." - Drámát érzek! Kegyetlen, komor és súlyos drámát! A prof. felszedte a macskaköveket, hogy az utókor számára mély nyomokat hagyhasson

"A Diktátor, ahogy tanítványai gúnynevén szólították." - dehogy szólították így, max. a háta mögött nevezték így

"Nem szerették a diákjai, ugyanis minden órájába beletűzdelte a saját véleményét a világ iránt." - kevés ez ahhoz, hogy ne szeressenek valakit

"AZ ÉLET KÖRFORGÁSA:
1. MUNKA
2. ALVÁS
3. MUNKA
4. Alvás" - az utolsóra már biztos, hogy csak egy krétacsonkja maradt a profnak, különben kiírta volna azt is nagybetűvel

"Máskor nyakán kidagadt érrel kiabálta:" - névelőhiány

"A férfi csöndesen megállt a templom előtt." - már lassan azt érzem, hogy kukacoskodom, gondolom, te is. Lehet hangosan megállni egy templom előtt? Persze lehet, csak nem magányos baktatás után. Ladával kétszázról lefékezés a templom előtt, mondjuk, az nem csendes

"Mielőtt még megfontolhatta volna, hogy mit tesz, elővette kézibicskáját és a hatalmas, fából készült kapuhoz közeledett." - dobjuk ki az első két tagmondatot, mert nincs értelmük. A kézi bicska külön színfolt, már csak a gyártókat kell kicsit inspirálni, hogy készítsenek lábibicskát is. Amúgy errefelé minden hatalmas?

"Remegő kézzel belevéste a gyönyörű mahagóniba" - parázom, de idevésem, ha bele döglök is. Aztán előttem a kép: mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesei, gondolá a pap, és Guatemaláig meg sem áll, hogy ajtót faraghasson a helyi erdőben, majd tutajként használva azt, a Golf-áramlattal segítségével elhozza falvába a hívek lenyűgözésére

"Elmosolyodott, és folytatta útját a terjedelmes domb felé." - milyen domb felé?

"A Professzor méltán volt a legokosabb ember a faluból, rögtön szaladni kezdett" - na végre egy kis Rátóti legényanya feeling, amúgy a faluban

"Az első háznál megállt és emberfeletti erővel dörömbölt az ajtón, szinte kitörte azt a helyéből." - jó taktika elrejtőzésre, mondjuk ha már megszállta az ördög, el is repülhetett volna

"Valaki szépen, méltóságteljesen motozni kezdett a kulcslyuknál" - mindig mondtam én, ha egyszer motozni kezdünk, azt tegyük méltósággal és minden körülmények között szépen, olyan botor dolog lenne csúnyán motozni, nekem is ez az életfilozófiám

"Az első tanuló apja állt előtte." - a másodiké mögötte, a harmadiké az után, stb., hiszen tornasorban álltak az apukák

"- Kedves Professzor Úr! – látványosan sóhajtott a szakállas, zömök ember" - nagybetűs a komment

"– Micsoda meglepetés! Hát mi szél hozta hozzánk? – hahotázva nevetett." - itt is, arról nem beszélve, hogy egyik sem a jó komment mintapéldánya

"és udvariasan biccentve fogadta el a meghívást az ebédre." - nem kell mindig túlbonyolítanod: ebédmeghívást

"Amint elhelyezkedett a mélybarna asztalnál, látta, hogy kis tanítványa idegesen topogva ül le mellé." - nehéz lesz leszoknod arról, hogy minden egyes mozzanatot túlírj, itt is egy mondaton belül minimum három felesleges szóval gazdagítottad a nagyérdeműt
Mivel ez majd' minden mondatodra igaz, már nem veszem ki a többit.

"Falatozás csöndes nesze hallatszott a szobában." - hát nem venné senki a fejedet, ha leszoknál a falatozás csöndes neszeiről és hasonlókról

"A kanalak csörömpölése zavarta meg néha a nyugalmat." - volt ott egy cigányzenekar? vagy csak földhöz vágtak néha egyet-egyet?

"Hirtelen felszólalt a ház ura:
- No és fiam, kaptál-e ma valamilyen minősítést a Professzor Úrtól?" - a vesszőhibát hagyjuk. Sokkal jobban érdekel, hogy egy kérdés mióta felszólalás?

"A gyermek kötelességtudóan leengedte kis kanalát a tányér aljára, megtörölte a száját, és gyöngéden megköszörülte a torkát." - annyi de annyi kérdésem lenne ennek a mondatnak a megalkotásánál... Egy dologra viszont rájöttem: elsőre diszkriminatívnak tűnt a kis kanál, de aztán rájöttem, igaza van szociológiai szempontból az apának: kis gyereknek kis kanál jár, nagy gyereknek nagykanál

Ezt a részét abbahagyom (hiszen botorabbnál botorabb mondatokkal találkozhatunk még, keserves bőgések, ideges püfölések, üvöltés hajlása, beborult ablakok, stb.), mert már fáraszt, azért ezt még megkérdezem:
"A keménykalapos férfi ezt látta, és negédesen vigyorgott." - miért akkora paraszt a prof., hogy keménykalapban ebédel vendégségben?

Lépjünk túl ezeken, nézzük meg a felépítést, mert a dinamikátlansága nem csak a rosszul megalkotott mondatok miatt alakult ki (mindig belassítják a feleslegesen odapakolt, és sokszor rosszul választott jelzők, határozók). Hanem az aránytalan felépítés miatt is. Rendre eltolódik a hangsúly a prof. lélekrajzáról. A környezet leírás teljesen ellentétes a végső mondanivalóval, nem segíti elő a kibontakozó metamorfózist, csak nyomokban lelhető fel abban az elszigetelődés érzete, azt is csak saját kútfőből tudjuk ráhúzni. Hozzáteszem, talán, ha a Vuk legújabb részét írtad volna, akkor passzolna ide, természetesen sokkal átgondoltabban kivitelezve. Kabaréjeleneteket kovácsoltál a hangsúlyos részekből, az elvakult szülő-tanár ellentétből, a tudás és hit összeütközéséből. Számomra nem érthető a vége sem.

Ne higgy a csodagyerek megnevezésnek. Nagyon rossz úton indultál el, semmi természetesség nincs ebben az írásban, hanem pont az ellenkezője, rossz manír. Ha ezt nagyon gyorsan nem tudod magad mögött, csak családi körben lesznek sikereid.

v, 2014-12-07 19:43 ORK (nem ellenőrzött)

Szvsz ez azért valahol szubjektív, kinek mi a természetes és mi tetszik, nekem pl nem tetszett a nagy dagályosság A gyertyák csonkig égnek című műben, ettől még kevés vagyok ahhoz, hogy Márait minősítsem.
Azzal egyetértek, hogy a jelzőket finomítani kell, de ez nem ez egy rossz írás.

" környezet leírás teljesen ellentétes a végső mondanivalóval"
Nem értem ezt, azt kellett volna írnia, hogy ronda szürke eső esik, ami mindenkinek lelohasztja az életkedvét is? Vagy hogy kapcsolódik a környezet a végső mondandóhoz?
A kergetés szerintem lehet, hogy valószerűtlen, de elfogadható. A végét szerintem is még ki lehetne bontani.

v, 2014-12-07 20:11 Obb

Eszemben sincs a szubjektív véleményeddel vitatkozni, lelked rajta.

" környezet leírás teljesen ellentétes a végső mondanivalóval"
Nem értem ezt, azt kellett volna írnia, hogy ronda szürke eső esik, ami mindenkinek lelohasztja az életkedvét is? Vagy hogy kapcsolódik a környezet a végső mondandóhoz? - jézus atya-gatya, kicsit félreértettél valamit. Egy lélekrajz elindul valahonnan, és megérkezik valahova, ennek vannak kiváltó okai, a környezetleírásnak segítenie kellene azt, kapcsolódnia hozzá, indokolnia. A csordogáló patak melletti pitypangos réten csilingelve éneklő gyermek csapat nem segíti ebben az esetben a lélekben lezajló folyamatok megértését, kb. ezt mondtam

v, 2014-12-07 20:17 ORK (nem ellenőrzött)

Szerintem meg jó kontrasztot képzett a környezet a professzor sötét lelkével, a jellemfejlődés kifejtését én is hiányoltam, de ennek nem feltétlenül a környezetből kell táplálkoznia, inkább az eseményekből.
(pl csak egy példa majdnem utolérik, hogy elnáspángolják, a disznók elé vessék vagy valami, de a templom, Isten háza megállítja őket, lerogyik és életében először köszönetet rebeg)

v, 2014-12-07 20:49 Obb

Csak reménykedni merek abban, hogy az író jobban fogja érteni, miről beszéltem :(

v, 2014-12-07 20:57 ORK (nem ellenőrzött)

" A csordogáló patak melletti pitypangos réten csilingelve éneklő gyermek csapat nem segíti ebben az esetben a lélekben lezajló folyamatok megértését, kb. ezt mondtam"

Talán mert nem is az a célja? :P
A lélekben zajló folyamatok megértésére valóban rá lehet még feküdni, de ez nyugodtan lehet független a környezettől.

v, 2014-12-07 21:00 Giskard

Giskard képe

Azt hiszem, ha nem az a célja, (és semmi más sem) akkor fölösleges.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

v, 2014-12-07 21:10 ORK (nem ellenőrzött)

Szerintem a falu és környékének bemutatása korántsem felesleges, attól, hogy a profot lehet főszereplőnek nevezni, még nem csak vele kell foglalkozni.
Még egyszer, nekem tetszett annak ábrázolása hogy egy ilyen idilli környezetet,ami meglehetősen távol áll egy lepusztult gettótól (ahol valóban vajmi kevés ok lenne optimistán szemlélni a világot), egy ilyen sötét lélek szennyez.

v, 2014-12-07 21:15 Giskard

Giskard képe

Szívem szerint én se vagyok ellene, de mindig az motoszkál bennem, amit már Obb említett jó néhányszor: mindent kihúzni, ami nem viszi előre a novellát. Itt nem pont ez volt a probléma, én mindenesetre kihúznám.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

v, 2014-12-07 22:52 Bloody Dora

Bloody Dora képe

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/vlaszlo...
Obb erre gondolt. (Ugye, ismerős meg az elemzése is?) Rövid mű? Így mutass be lélekrajzot anélkül, hogy egy szót is írnál direktben a professzor lelki folyamatiról.
A szerző viszont éles ellentétet akart alkotni a prof. bensője meg a külső világ között, ami nem rossz gondolat, de akkor kénytelen lett volna a másik oldallal, az ellentét párjával (vagyis a prof lélekrajzával) is foglalkozni, amit nem tesz meg ott. Így van egy féloldalas leírásunk, amiből tippelgetve ugyan, de kitalálható a lélekrajz (ami amúgy a lényeg lenne, ahogy Obb is mondja, ezt kéne erősíteni), de nem ez a követendő vonal. A fókusz a lényegen legyen. (Úgyis elcsúszik majd ide-oda, meg megtanulja, hogyan kezelje, csak érdemes az elején strikt szabályokat észben tartani.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2014-12-11 16:23 Adrienne

Adrienne képe

Hú, rendesen kielemezted az írásomat... A legtöbb hibával maximálisan egyetértek, abszolút igazad van. Bár van egy-két dolog amit tényleg szőrszálhasogatásnak érzek, de ez az én véleményem. Amúgy megjegyzem, frappáns humorod van :) Észre se vettem, és már vigyorogva olvastam az elemzésedet. Annak ellenére, hogy negatív tulajdonságaimról írtál nekem. Tényleg nagyon köszönöm! Az elkövetkezendőkben igyekszem javítani ezeken a szembetűnő hibáimon!

k, 2014-12-09 08:17 polgarveronika

polgarveronika képe

Adrienn, kedves, Te Tizennégy Éves Kamaszlány!(feltételezhetően így van)
Értem én a közlés, az alkotás vágyát, és azt is, hogy szereted csinálni ezt a csodateremtő micsodát: az írást magát.
Nem könnyű mesterség. Visznek az érzelmeid, visznek az eddig megélt ,olvasott, látott, vizionált élményeid, és most mindezek kavarognak benned. Ez természetes. És te is oda szeretnél tenni valamit. Majd fogsz. Idővel letisztulnak ezek a dolgok, helyére kerülnek a nagy szavak, kihullanak a felesleges kinövések, és egyszerűbb, simább vonalvezetés mentén fogsz alkotni. Érzem, hogy szeretnél valami "nagyot", valami katartikusat odatenni az olvasónak, de ez most még inkább visszahúz,mintsem repít. Persze ez relatív. Mert a korosztályod irodalmi készségéhez képest nagyon is jó kezdet lehet. Egy "éltesebb" korosztályban ( és itt a Karc túlnyomó többségére gondolok, bár nem ismerem a zömét) azonban már kritikusabb szemmel nézzük a sorokat.
Tanácsolom: tartsd szem előtt a tanácsokat, de rettegned nem kell.Járj nyitott szemmel a világban, éld meg az élet dolgait a magad életkorával, ne elvárásokat teljesíts.Nyúlj olyan témákhoz, amelyek kevesebb patetikus felhangot követelnek, hiszen ebben még járatlan vagy. A dialógusokban törekedj életszerűségre, a drámaiságot ne te mondd ki, hanem a szereplők cselekedjék meg úgy, vagy a környezet leírása segítsen abban, hogy mi olvasók érezzük a bőrünkön. Ezek apró trükkök, de elengedhetetlen szakmai követelmények. És valóban: olvass sokat, sokfélét, ha kell, jegyzetelj ki egy - egy szép kifejezést, mondatot, és ízleld.
Szóval ilyeneket javasolnék. (az írás konkrétumairól már az előzőekben olvashattál véleményeket) általános útmutatóként.
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______