Gőzképek

Öt élőkép

1. Akadémia

(Középen asztal, rajta három kiállított tárgy és egy érdekes eszköz, mellette pulpitus. Fény, bejön a Tudós és fellép az emelvényre.)

Tisztelt Elnök úr, tisztelt kollégák, tisztelt érdeklődők!

Nagy öröm számomra, hogy köszönthetem Önöket a mai napon, amikor két tudomány történetében is mérföldkövet jelenthetek be. E két tudomány, amint azt Önök is tudják - hiszen nem lennének máskülönben itt -, a temporális fizika és az őskori régészet. Amint pedig szintén nagyon jól tudják, mindkettő az itt látható szerkezetnek köszönheti az áttörést. (visszafogott teátralitással az eszközre mutat.)
A transzdelektális protofluxusdetektor a kiszivárgott információknak köszönhetően néhány hete már megjárta a sajtó címlapjait, azonban a kutatócsoport tagjaival egyeztetve arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy nem lenne helyes szenzációt kiáltani. Azelőtt legalábbis semmiképp, hogy a hihetetlenség határát súroló elmélet szülte eszközt a gyakorlatban is ki ne próbáltuk volna. Gondolom megértik aggodalmunkat, ilyen horderejű kérdés esetén a sarlatánság vádját mindenáron el kell kerülni. Igen, a sarlatánságét, hiszen bármennyire is szakmájuk megbecsült és elismert képviselői kollégáim valamennyien, amíg az itt látható hozványokat meg nem vizsgáltuk, immár őszintén megvallhatom, mi magunk, akik a terveket készítettük is őriztünk kételyeket a siker esélyével kapcsolatban.
A transzdelektális protofluxusdetektor, röviden TRAPROD ugyanis a Seymour-féle temporális bizonytalanság elvén működik, és mint tudjuk, erre az elvre mindeddig nem sikerült szisztematikus igazolást találni. Nem terhelem most önöket a mérnöki megoldások részleteivel, a publikus megoldásokat és levezetéseket teljes terjedelmükben közölni fogjuk az Akadémiai Közlöny következő számában. A jelen bemutató keretei csupán azt engedik taglalni, hogy a TRAPROD valóban képes tisztán mechanikus úton érzékelni az élőlények és általuk alkotott tárgyak időben kibocsátott jelenvalóság-hullámait, és képes jelezni bármely tetszőlegesen kiválasztott időszak relikviáinak jelenlétét. Ha példának okáért az utóbbi 50 év termékeit kísérelnénk meg érzékelni, bármerre mutatnánk a teremben, a gép éles hangon jelezné a jelenlétünket. 600 éves időtávban már mondjuk a korábbi városfalak helyzetét mutatná, 1500 éves időtávban pedig korabeli őseink temetkezési helyeinek maradványait. Minden lehetséges részletre kiterjedő független vizsgálatokkal sikerült igazolni az eredmények kétségtelen valódiságát, még ha a működés elve bizonyos pontokon homályos is.

Ez kérem - és a tudomány embere lévén nem könnyen használok ilyen szavakat -, maga a szenzáció. Az eszköz használati köre mind a hadászati felderítésben, mind pedig a fizika terén hatalmas, de elsődlegesen a régészetet forradalmasíthatja. Az itt látható hozványokat a Prevalence-domb DH-4 feltárási szektorában kerültek felszínre. Koruk egyértelműen 4-5 ezer éves közé datálható, vagyis a sok történelmi vita alapjául szolgáló Őrzők korába, a Sötét kor kezdetére. Mindhárom tárgy meglepően hasonlít saját korunk egyes használati, illetve dísztárgyaihoz; mind fizikai dimenzionalitásuk tekintetében, mind funkciójukban tökéletesen alkalmasak lennének mindennapi használatra. Ez igazolja azt az elméletet, hogy a jelzett időszakban létezett egy emberi magaskultúra, amely hozzánk hasonló módon aknázta ki és használta fel környezete elemeit.

Ez az a bizonyíték, amit évtizedek óta vár a tudomány. Ez a három tárgy - egy gyűrű, egy tőr és egy üveg - helyezi új alapokra történelemfelfogásunkat, számol le egyszer s mindenkorra a lienaritással és teszi kötelezővé, hogy legalább bizonyos aspektusok tekintetében elismerjük a periodicitást. Nem ismerjük egyelőre az adott kor történelmét, és természetesen kimerítő kutatás híján jelenleg sem nem igazolhatjuk, sem nem vethetjük el a korszakkal kapcsolatos legendákat, azonban a korszak vizsgálata minden bizonnyal új lendületet kap. Természetesen elemzendő a kataklizmikus és a természetes ciklusvég lehetősége, amint a civilizáció egyéb aspektusainak azonosítása, illetve az esetleges korábbi ciklusok keresése is fontos, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy immár nem lehetetlen feladat! Ezek a hozványok és a várható további leletek most, a pontos kormeghatározás végeztével részletesen feltárva szintén bemutatásra kerülnek a Közlönyben, majd további kutatásra a kultúrtörténészek rendelkezésére bocsátjuk őket.
A TRAPROD további felhasználásával kapcsolatos együttműködési javaslatokat pedig várjuk tisztelettel.

Köszönöm a figyelmet, ha bárkinek kérdése volna, örömmel válaszolok rá.
(Kicsit kitart, fény le.)

2. Műhely

(Mindenütt szerszámok, a sarokban nagyjából ember formájú bronzbehemót, egyik karja hiányzik. A helyiséget gázégők, és egy méretes Van de Graaff-generátor kisülései világítják meg, így a fényélesség állandóan változik. A falon túlról nagy gépek ütemes zúgása-sípolása hallatszik tompán. A Mester háttal ül, a levett, nála nagyobb kart szereli egy asztalon. Fény fel.)

...hát már megint itt vagy, nocsak, ez itt elhajlott, sebaj, nem marad így soká, pár koppintás, és szebb lesz, mint újkorában, mi a csodát kezdhettek veled, hogy újra meghibásodtál, hiszen a legutóbb is ezt a szervódat cseréltem ki, biztos megint ásni vittek építkezés helyett, az terheli meg így az ízületeket, aztán csak meglepődnek, hogy nézze meg az ember, ezt a lapot meg mi korrodálhatta így el, csak nem rosszul illesztették fel még a fúrófejet is, és kiszökött a gőz, tessék, még egy nyavalyás hollandit se képesek megszorítani, aztán még nekik áll feljebb, hogy költséghatékonyság, meg új birodalom, meg egy büdös nagy francot fognak ezek kiásni vagy felépíteni, ha így folytatják, és képtelenek tisztességes munkát végezni, meg vigyázni a munkaeszközre, nem fogják fel, hogy attól, hogy nagy, még érzékeny szerkezet, csak a daguerrotípiákat kattogtatják velük, mert az jól mutat az újságban, nem is értem, hogy hogy nem mentek még csődbe, biztos valami nagy dolog van a háttérben, dehát ez már nem tartozik ugye rám, nekem csak annyi a feladatom, hogy téged formába hozzalak, szépségem, egyszerre vagyok az orvosod, az edződ és a kozmetikusod, de még a gyóntatód is, hehehe, nem gondolnák, hogy mennyi mindent mondasz el nekem ilyenkor, amikor ketten vagyunk, és már megint újra kell tekercselnem a flogisztonszelepeidet, mert túl erősre keverték a morgattyúlevet, még egy-két ilyen kör és nem a karod fog elromlani, mégis mit képzelnek, talán, hogy ha elég magasra húzzák a tárcsákat, akkor felrepülsz, na még csak az kéne, egy merő balesetveszély az egész, bár egyáltalán nem is rossz gondolat, csak épp nem értenek hozzá a jólfésült kobakjukkal, meg frissen mosott öltönyeikben, hogy ahhoz, hogy egy ekkora szépség repülhessen, teljesen át kellene szabni a merevítést és megkétszerezni a páncélzatot, hogy elviselje a belső nyomást, amihez meg a dugattyúkat kéne teljesen átfaragni, nédda, ehhez valaki tényleg hozzápiszkált, és nem is teljesen esetlenül, csak ezt a furatot kellett volna egy jó félcollal beljebb, egy kicsivel kisebb átmérővel, így ni, nézze meg az ember, ha itt végzek, kénytelen leszek megnézni a többit is, aztán a végén kiderül, hogy ha nagyon akarsz, még repülni is tudni fogsz, bár hogy minek, azt nem tudom, hiszen a levegőből nehéz dolgozni, hacsak nem valami igennagy bigyóhoz nem akarnak tisztességes állványzatot építeni, hanem ilyen flikkflakkokkal váltanák ki az anyaföldet, de hát ki vagyok én, hogy megakadályozzalak benne, ha meg akarod közelről nézni a felhőket, kedvesem, még az is lehet, hogy találkozol ott fenn valakivel, értem, persze, szépnek és erősnek kell ahhoz lenned, no hát rajtam nem fog múlni, ha itt ezt még kicserélem, aztán ha mindennek a végére érünk, szépen megkérsz, és nem mondod el senkinek, kaphatsz dupla, sőt, tripla emulziófürdőt, csak szólni kell, hogy a könnyebbik hátipakkot rakják rád, és az istenért vigyázzanak a leérkezési protokollokkal, mert nincs az a tank, ami kibírná azt a becsapódást, és akkor kedvesem, elpazarolnák mindazt a tudást és erőt, ami benned rejlik, és ugye te se szeretnéd, ha csak egy nagy, drága ágyúgolyó lennél, amikor lehetsz te nagy, drága, többször használható ágyúgolyó is, de hát mit is beszélek, hiszen te építeni mész, nem pusztítani, te azt nem viselnéd el, megrepedne bele az acélszíved, pont mint ez az ízület itt, ej-ej, még szerencse, hogy van egy cserém, a nővéredé volt, tudod, akiből búvárharangot kellett csinálnunk, ő most halacskákat, meg korallokat vizsgál, te meg repülni fogsz, és énekesmadarakkal barátkozol, meg zeppelinekkel, ilyen még nem volt, te leszel az első, csak ne félj, végig fogom nézni az utolsó fogaskereked is, biztos lehetsz benne, hogy boldog leszel, és mindenki szeretni fog, és még a nagyfejűek is kénytelenek lesznek elismerni…
(Folyamatosan halkulva csak mondja, mondja. Fény le)

3. Szalon

(Csinosan bútorozott szalon, két dáma, Liza és Giza teáznak, közöttük az asztalon félig játszott römiparti. Mögöttük rádió ordenáré transzisztorokkal, recsegő zene szól belőle. Fény fel.)

Liza: És mondd csak, édesem, nem gondolod, hogy...

Rádió (Már a mondat közepén közbevág, recsegve, fád hangon.): Műsorunkat megszakítjuk. Rendkívüli híreinket hallják. Az Ikóniumi Teokrácia sajtóközleményben tudatta, hogy gépesített egységei átlépték a Tula Szövetség határait megtorlásul a szuzdali fejedelem hadüzenet nélküli léghajótámadásáért. A Fejedelemség az új technikát egy Khoraszán melletti szénfeldolgozó üzem ellen vetette be, több mint harminc civil áldozatot és tetemes anyagi kárt okozva. Elemzők szerint a háború könnyen eszkalálódhat, és politikusaink minden bölcsességére szükség lesz ahhoz, hogy civilizációnk elkerüljön egy esetlegesen évekig húzódó vérontást. Kérjük, hogy a lakosság őrizze meg nyugalmát, közvetlen veszély országunkban egyelőre nincs. (zene vissza, de pár taktus után Giza, a háziasszony kikapcsolja)

Giza: (megkönnyebbülten) Ideje volt már, az a rengeteg feszültség! Képzeld édesem, az én drága Edgárom hetek óta alig jár haza! Az üzemet naponta kétszer kellett átállítaniuk automata locsolókról fegyverekre és vissza! Most legalább már tudják, hogy mit termeljenek!

L: Na de Gizám! Hogy örülhettek egy háborúnak?

G: Ne is mondd, én már mindennek örülök, amitől Edgárt többet láthatom. Most legalább tudjuk, hogy háború lesz, visszatér a rendszer az életbe.

L: Hogyne, persze, kedvesem, rendszer lesz, de mi történik, ha elhúzódik? Persze, persze, úgy egy évig mi is kihúzzuk a kis bungalónkban Nassaun, de mi lesz utána?

G: Óh, egy év? Te hallottál már valamit? Nekem az Elza - tudod, a vasgyáros Miltonné, aki csak az önjáró póklábú alsószoknyával tud közlekedni, mióta elvitte a bal lábfejét a vonat -, szóval az Elza azt mondta, hogy hipphopp vége lesz, és ő már csak tudja! A Milton minden héten együtt biliárdozik a külügyminiszterrel!

L: Nem is tudom. Épp arról beszélgettünk az ékszerüzletben a Micikével, hogy az öccse szerint a gazdaság beindításához legalább másfél évnyi intenzív hadiállapotra lenne szükség az országok kétharmadában.

G: Magasságos Alkotó! Olyan sok? De hisz ez rettenetes! Nem akarnátok megvenni azt a kis helyes villát mellettünk Tortugán inkább? Akkor nem lenne olyan rémesen unalmas az élet!

L: Költözzetek inkább ti át! Nagyon édes kis társaság gyűlt már össze a környéken, ott vannak a Fernandezék azzal a cukorfalat lányukkal, meg Girottiék, meg a búzás Werfelék. Mondjuk a vejét ki nem állhatom, folyton flörtöl a mi Lizinkkel, és miket tud mondani!

G: Ó, de hisz ez remek, csodás estéink lesznek, meg is mondom Edgárnak, hogy egyszerűen muszáj átruccanni Nassaura! - Hmm, de mondd csak, Fernandezék még mindig ragaszkodnak ahhoz a nevetséges elképzelésükhöz, hogy vége lesz a világnak? Tudod a múltkor is, az Iparklub estélyén, milyen kínos volt, amikor Delila elkezdte mondani azt a régi mesét a fél pár kesztyűjükről, ami állítólag még az ükanyjáé volt...

L: Jaj persze, erről nem lehet leszoktatni őket. Mindig el kell hogy mondja, hogy annak a kesztyűnek köze van a világvégéhez, és érzi, hogy különösen sugárzik - de persze tíz éve ezt hajtogatja, úgyhogy hadd beszéljen. De tudod, jó is hogy mondod, valamelyik nap azzal jött, hogy látott egy múzeumban egy olyan izét, ami épp olyan, mint a kesztyűje... Szerintem orvoshoz kellene mennie.

G: Hahaha, ez édes! Mondd édesem, a múzeumról jut eszembe, ti mibe csomagoljátok a képeket, meg a szobrokat a szállításhoz? Edgárom ragaszkodik az újságpapírhoz, meg a faládákhoz, mondván, hogy úgy nem olyan feltűnő, de szerintem az nem az igazi. Nemrég láttam egy nagyon kis nett fémkasznit, amit méretre lehetett alakítani, és a hajó alá is rögzíthető!

L: Ó igen, az én Lionelem már rendelt is a Dalton-féle speciális csomagszekrényből hetven darabot, azt tervezi, hogy összeállíttat belőlük egy kis jachtot! Szerintem egy zseni! Nincs az a kalóz, amelyik rájönne! De megyek is, köszönöm a teát, nagyon édes vagy, puszi-puszi, a partit legközelebb befejezzük, és akkor várunk titeket Nassaun!

G: Persze-persze, mehetünk együtt is, szólj, ha indultok, köthetjük konvojba a hajókat, mit szólsz? Pá, drága, csókolom Lionelt, adja át üdvözletem az érsek úrnak!
(Beszélgetés közben a szobaajtóhoz kísérei Lizát, kimennek, fény le.)

4. Templom

(Fény már feljön, gregorián zene alatt a pap fellépdel a szószékre, kezét áldásra tárja.)

Az Alkotó és a Mozgató áldása maradjon veletek mindenkor.

(Karjával áldásként kört ír le, jelezve a teljességet és az egyház szimbólumát, a tizenkét ágú fogaskereket, minden fogán egy-egy csillaggal.)

Testvéreim a mozgásban, azért jöttünk ma össze, hogy megemlékezzünk az Időről, amely ketyegve szabja meg a világ keretét, és visz mindent újra, meg újra Felhúzástól Lejárásig. Hajtsátok meg térdetek és hallgassátok meg a mai ünnepre rendelt szent olvasmányt, amelyet megírva találunk a Találmányok könyvének hatodik fejezetében, a kilencediktől a tizenegyedik versig a következőképpen:

„A Mozgató így bizonyította, hogy hiábavaló a Felhúzás, mert az entrópiával nem szegülhet szembe semmi, ami az Időn belül létezik. Visszavonult tehát az Alkotó a műhelyébe, és megszerkesztette a Mirákulumot, hogy valahányszor Lejár, a világ újra elindulhasson egy új Felhúzás útján. A Mozgató pedig ezt látva elkészítette a tizenkét Oszlopot, hogy azok az elvesző energiát felfogva mind fényesebben ragyogjanak, jelezve a Lejárás közeledtét, és energiával lássák el a Mirákulumot az új Felhúzás csodájára. Nincs így vége az Időnek, a Mozgató pedig megpihent a következő találmánya előtt.”

Ámen.

Mozgó Gyülekezet!
Memento mori! Ne feledjétek a halált! Az energiamegmaradás törvényei könyörtelenek. Nincs kivétel, nincs túlélő, csak az entrópia örök. Nincs az a gép, nincs az az élőlény, amely képes lenne szembeszegülni vele. Minden, amit Felhúztak, Lejár. Az emberek, a nap, az év – és lejár maga a világ is, hiába húzta fel a Legnagyobb Kéz maga. Ezt látta be a Mozgató, és ezt kellett megértenie az Alkotónak is, aki végtelen bölcsességében túlélésre méltatta a világot.
Fontos ezt újra hangsúlyozni: a világunk megállíthatatlanul zuhanna az örök sötétségbe, átadva energiáját a kozmosznak, és az Alkotó akarata az egyetlen, ami ennek az útjába állt.
Miért?
Miért lehetett ez a találmány, ez a világ több, mint annyi másik? Mitől különleges az, ami minket körülvesz, különlegessé téve minket magunkat is? Szakmai büszkeség? A kihívás szépsége? Nem! Mindannyian ismerjük ezeket az érzéseket, és nem állíthatjuk biztosan azt sem, hogy az Alkotó ezeknek felette állna, de Testvéreim, én állítom, hogy nem ez az igazi ok. Az igazi ok az, hogy világunk csak így lehet örök emlékműve az Időnek. Csak az örök változásban maradhat a világ örök, hiszen ami nem változik, az elvásik, elbomlik, megáll – Lejár. Állandóság nem létezik, de még pillanatnyi megtorpanás sem. Az Idő nagy és könyörtelen.

A Mirkáulum révén azonban mi a Változásba menekülhettünk a Változás elől, és így maradhatunk meg mégis örökké. Ó igen, az élet elpusztulhat, hiszen ez a rendje. A mi szintünkön nincs körforgás ismétlődő külső erőhatások nélkül, a súrlódás, úgy fizikai, mint metafizikai értelemben megállít mindent, amit nem mozgatnak új és új impulzusok. Az entrópia bennünk lakik. Meghalunk, lejárunk és visszakerülünk a nagy összeszerelő-műhelybe. Gépeink, épületeink, civilizációnk is – ebben a formában minden lejár. Jön azonban mindig egy következő, aki felveszi a stafétát, aki tervrajzainkból új, még szebb, még tökéletesebb gépeket alkot majd, aki megéri a Lejárást, és aki ha elég magasra jut, talán megérheti, és túl is élheti az új Felhúzást.
Ha nem a következőt, akkor az azután következőt.
Ez a cél, amiért mozgunk, a magasztos vég. Továbbörökíteni a tudást, hogy az utánunk jövő lények továbbléphessenek, és egyszer megszülethessen a magasabb harmónia, amely egységbe kovácsolja a világ sorsának szükségszerű körforgását és a tudás örök előrehaladását, felmutatva az Alkotónak és a Mozgatónak a végső paradoxont, a lét gyémántkövét.

Ezért mondom nektek: memento mori! Ne feledjétek a halált! Ne feledjétek, hogy minden lejár, és ne feledjétek, hogy mégis, az Alkotónak hála, van, ami megmarad. Erre emlékeztessen mindannyiunkat a tizenkét Oszlop ragyogó fénye az éjszakai égen.
Ámen.

Imádkozzunk.
(Fény le.)

5. Esti mese.

(Anya bekukkant a sötét szoba ajtaján, elmosolyodik, belép. Csak egy kevés fény szűrődik be, ennyi is marad mindvégig. Lassan az ágyhoz oson, megáll fölötte. A gyermek ki van takarva, mocorog. Betakarja, mire az megébred. Csitítva becézi.)

No, no, kicsim. Nyugi, drágám. Csssssss… Nincs semmi baj…

(A gyermek elfészkel, de nem alszik el, belekapaszkodik anya kezébe. Anya picit megpróbál kihúzódni, aztán megadóan leül az ágy mellé.)

Jól van, jól van, maradok. (Csönd. Duruzsolva.) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy őzgida. De nem gép ám, mint amilyenekkel ma is találkozhatsz az erdőben, hanem élő! Igen, tudod réges-régen még éltek állatok az erdőkben is, nem csak az állatkertben. Szóval, ez az őzgida egyik nap elkódorgott, és sehogy nem talált vissza a mamájához. Sírt keservesen, és csak rótta, rótta az ösvényeket. Már kezdett sötétedni, és a kicsi gida teljesen eltévedt. Az erdő nagy volt, ő pedig már rég elhagyta az ismerős vidéket. Úgy érezte, figyelik, és egyre óvatosabban emelgette a lábát. Hirtelen morranást hallott az egyik bokorból, ő pedig végig se gondolta, hogy mit csinál, csak megugrott, és rohanni kezdett az életéért. És milyen jól tette! Három ordas farkas lihegett a nyomában - csattogtatták is hozzá a fogukat, meg mindenféléket kiabáltak a kis őzgidának.
Igen, tudod kicsim, akkoriban minden állat igazi volt még, nekem a nagymamám mesélte, hogy az ő nagymamája még látott élő rókát az erdőben, ez pedig még sokkal-sokkal azelőtt történt. Szóval ezek a farkasok még nem olajjal és elektromossággal működtek, hanem hússal meg vízzel, és az őzgidák húsa nagyon finom, puha és omlós volt szerintük. Így hát a kis gida után vetették magukat. Hogy mi volt a gida neve? Hát, nem tudom ugyan, hogy az anyukája hogy hívhatta, de nekem úgy mesélték, másoknak Szellő néven mutatkozott be, amikor zsúrt rendeztek a nagyréten, vagy amikor új osztályba íratták be az iskolában.
De persze mindez nagyon-nagyon távol volt ebben a pillanatban, szegény Szellő azt se tudta, fiú-e vagy lány, csak rohant, ahogy a lába bírta, nyomában a három éhes farkassal, akik már nagyon készültek a finom őzvacsorára. A gida nem tudta, hogy két perce, vagy három órája tart az üldözés, minden tagja sajgott, összekarmolták a bokrok, csorgott a vére, de nem mert megállni, csak rohant, rohant, bele a sötétbe.
Hirtelen valami villant előtte, ő pedig földbe gyökerezett lábbal megállt, moccanni sem bírt. Az első gondolata az volt, hogy most aztán biztosan vége, őt rögtön felfalják, de aztán hallotta, hogy nem hall semmit. A farkasok sem rohantak már, hangjuk is halk szűköléssé változott - ők sem tudtak egy lépést sem tenni. Ott álltak egy tisztás szélén, és le sem tudták venni a tekintetüket a ragyogó fényességről, ami a középen álló viskó felől áradt. Te már tudod, amit ők nem tudhattak, hogy egy hipnoprogresszív luminoszkópot kapcsolt be a viskó automatikus védelme. Tudod, ilyen volt a dédiék házán is - vadállatok ellen jól védett, de ma már semmi szükség rá.
A viskóból előbújt egy asszony, majdhogynem lány még. Zöld volt a szeme, zöld a ruhája, zöld volt a cipője, zöld volt még a haja is. Elmosolyodott, szép lassan odasétált Szellőhöz, és megsimogatta a pofáját. A kis őz érezte, ahogy tagjai felengednek, de a félelem is egy csapásra elszállt belőle, és a fáradtságtól remegve, sok sebből vérezve, de bizakodva dörgölte oda az orrát az asszony kezéhez.
“Gyere Szellő, már vártalak! Majdnem elkéstél.” Szólalt meg az asszony, és bevezette a rettenetesen csodálkozó gidát a viskóba, miközben a farkasok visszaoldalogtak az erdőbe. Már ki volt készítve a friss víz, meg némi frissen szedett fű, meg mindenféle gyolcsok, amikkel még az este ellátta Szellő sebeit. A kicsi őz pillanatok alatt elaludt, és egész éjjel csodaszépeket álmodott. Azt álmodta, hogy rétek felett suhan, hogy fák leveleit kócolja össze, és hogy méheket táncoltat a mezőn, és hogy sosem volt még ilyen boldog! Reggelre egészséges is volt, mint a makk!
Másnap a furcsa zöld asszony összecsomagolt egy kis batyut, és egy szó nélkül elindult az erdőbe. Szellő vidáman szökdécselt körülötte. “Biztos a mamához megyünk!” gondolta. Mentek, mendegéltek, míg egy furcsa tisztáshoz nem érkeztek. Itt a zöld asszony elővett egy üvegcsét, és a tartalmát Szellő hátára meg fejére öntötte. “Várj itt!” - szólt - “Ne menj sehová, maradj a fák közt.” Azzal sarkon fordult és otthagyta az őzgidát, aki egy cseppet ijedten bámult utána. Nem is látta pontosan, hogy mi történik, csak azt vette észre, hogy egyszer csak ahol áll, nem erdő többé, hanem... Hegy? Sivatag? Város? Mező? Vagy ez mind egyszerre? Nem volt többé lába sem, teste sem, könnyűnek és boldognak érezte magát - a kis Szellőből szellő lett. Odasuhant, ahol eltűnni látta a zöld asszonyt, de ott csak egy kupac fénylő port talált, amit hiába kavart fel, az asszony nem tért vissza. Egy kicsit kóricált még az egykori tisztás fölött, aztán megvonta szellővállát, és elindult, hogy összekócolja a fák leveleit, és megtáncoltassa a méheket...
(Anya elhallgat, egy darabig csend van. Aztán lassan kihúzza a kezét az immár mélyen alvó gyerek kezéből, feláll, és kioson az ajtón. Ahogy becsukja maga mögött, a fény elalszik, sötét.)

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-10-19 08:45 Blade

Blade képe

Rettentő zavaros történetek.
A helyesírás pocsék.
Magyartalan - "természetesen huzamos kutatás híján".
protofluxusdetektor - ez egy lenyúlás a filmből

Nos, összességében, ezt felejtsük el, de várjuk a következőt. Kicsit kevesebbet próbálj markolni.

p, 2018-10-19 11:13 Agaric

Agaric képe

Köszönöm.
Magamba szállok és minden máson elgondolkodom, de a lenyúlást visszautasítom. Ott fluxuskondenzátor szerepel, a fluxus önmagában is létező fizikai fogalom, és teljesen más a két ketyere célja.

-----
"Just because you are an angel doesn't mean you have to be a fool." (Good Omens)

p, 2018-10-19 09:57 Kick Azyro

Mély elemzésbe nem fogok belemenni, bevallom, sietve olvastam, és ami feltűnt, néhány elütésen kívül, hogy jól gördül a szöveg, még ha az olvasása néha nehézkessé is válik, van itt szónoklat, monológ, dialóg, mese, szóval tényleg sokat akartál, de a szöveg megtartott, kíváncsi voltam. Külön-külön egyikben sincs pláne, együtt adnak egy kompozíciót, de az egész lényegét, ha van, az első benyomás alapján nem sikerült megragadnom. Ez a steampunk (javíts ki, ha nem az) világ ismeretlen terep számomra, ezért azt sem tudom megmondani, mennyi az eredeti ötleted, mégis részleteiben sok jó megoldást találok, a világ konzisztensnek tűnik, de néhol nekem is zavarossá vált. Nyilván a fogalmazásomból is kiérzik az ambivalencia. Nem könnyíted meg az olvasó dolgát, de kíváncsi vagyok, mi van még a tarsolyodban.

p, 2018-10-19 11:26 Agaric

Agaric képe

Köszönöm.
Öt "steampunkos" jelenetet kért tőlem egy amatőr színtársulat, ráadásul képszerűeket.
Ebbe az impresszióba akartam rakni annyi "lényeget", mintha lassú fénypászma kúszna végig egy, a világ összedőlését megörökítő tablón, megállva itt-ott.

-----
"Just because you are an angel doesn't mean you have to be a fool." (Good Omens)

p, 2018-10-19 12:29 Kick Azyro

Így már értem a koncepciót, és megmagyarázza a színházi utasításokat is. A felvillantás sikerült, pont annyira, hogy kaptam is valamit, de azért éhes maradtam. :)

v, 2018-10-21 20:36 Agaric

Agaric képe

Nna. Végigprüntyögtem az elütéseket, meg kibogoztam pár egyeztetést.
Nyilván én szültem, és már hat éve nézem, de szánom-bánom, nekem még mindig nem tűnik zavarosnak.

Két dolog jutott eszembe, egyrészt Eddie Izzard Fülöp hercege ("What phrase in particular?" :P https://www.dailymotion.com/video/x2mkv4t ), másrészt, hogy könnyen lehet, hogy házhoz megyek a pofonért, avagy "Vadász, vadász, te sz@pni jársz ide!"
Ezzel együtt mégiscsak szeretném érteni, hogy mi az, ami ezek szerint nem működik ebben a szösszenetben, és ha lehet segíteni rajta, akkor hogyan, ha meg nem érdemes, akkor miért nem.
Úgyhogy kérek szépen még egy kis operatív segítséget!

Aztán leszállok ám róla, és küldök mást, hisz vannak frissebb húsok is, de momentán a sommás vélemény miatt azt se tudom, hogy ehhez képest merre mozduljak - és nem akarnék még sötétebb bugyrokba kerülni, ha nem muszáj.
Elég nehezen találom el így is a darts-táblát, hadd ne legyen kötve a szemem is ;) Köszönöm!

-----
"Just because you are an angel doesn't mean you have to be a fool." (Good Omens)

h, 2018-10-22 09:06 Roah

Roah képe

Színdarab? A Karcon?

Írnak az itteniek novellákat, regényeket, dalokat, szövegestül, zenét, szöveg nélkül, verseket, amiket itt egy ideje nem publikálnak, mert a portál a verseket inkább bőszen fogyasztja, mintsem leckéket, tanácsokat adjon költészetből, (olvasni és hirdetni a költészet páratlan igéjét azonban lehet, a magam részéről kötelességemnek is érzem) játékokat, reklámszövegeket, forgatókönyveket, amit írni lehet, azt írnak :D, de színdarabok elkövetésével, gyártásával kapcsolatban...talán Bjursta felhasználónál rémlik nekem, hogy foglalkozott ilyesmivel, színdarabok megírásával.

Figyu, javítottam már regényt, novellát, verset, cikkeket, tudományosat és egyebet is, dalszöveget, reklámszöveget, forgatókönyv, te, még játékokra, rajzokra is kértek véleményeket, javításokat, vagy videókra, de a színdarab kimaradt.

Steampunkot és a tudományt kedvelem - steampunk-jelmez elkészítéshez tudnék tanáccsal szolgálni, mert abban már volt részem. Távoli asszisztenskedtem az elkészítési metódus során - főleg kritizálást kértek.

De színdarab?

Kifejezetten kedvelem a tudományt, a fizikát különösen, de az is más, a kísérletek, vagy ilyesmik - most majdnem azt írtam, izgibbek, mint az írásod -, szóval szerettem volna segíteni, de azon kívül, hogy az első benyomásom az volt olvasáskor, hogy Shakespeare másként csinálta, és a koronakisülés, a Tesla-transzformátor koronakisülése (a meglehetősen szemet gyönyörködtető fény-látvány) a Van de Graaf-generátor, az égnek meredő haj, a hol látható, hol láthatatlan, de mindenképp hangot adó szikra átugrása a feltöltött személyről jelensége ugrott be csupán hirtelen - csak ezzel mire mennél?

Különböző aspektusokról egy, szerintem príma novellát tudok neked mutatni a Karcolatról, ami nem színdarab ugyan, de szerintem elmehetne annak.
Rövid, szórakoztató, humoros és laza, a stílek elkülönülnek, és a lényegre fókuszál.

Ez az:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/viola/llama_legend_egy_baleset_ot_szemtanu

Szóval színdarabokra nemigen emlékszem a Karcról, de annyit még talán javasolhatok, hogy a monitoros olvasást, ergo az olvasó-barát, olvasói-kényelemere törekvést érdemes szem előtt tartani, ha olvasókat szeretne valaki, ha hozzászólások és visszacsatolások érdeklik, ha fejlődni szeretne.

Minél rövidebb és lényegretörőbb egy írás, egy história, annál nagyobb esélye lesz olvasói megnyilvánulásokra!
Ez amolyan Karcos súgás részemről. ;)

Helyesírásra mindenképp fordíts időt, soha ne sajnáld rá az energiát - meghálálja az írás és a Karcon bizonyítottan népszerű, illetve protokollnak is számít. (A helyesírást az itteniek 'nullás szintnek' definiálják, nagyjából alap, elemi része egy műnek. Ugyanis rajongják a nyelvet. És mindörökké tisztelik.)

Minél igényesebb egy sztori, annál többen olvashatják, véleményezhetik, különös gondot fordítva a terjedelemre is. Meg aztán az sem árt, ugye, ha komolyan veszi az olvasó az írást. Ha sok a helyes-írás mellőzése, blazírtságban jeleskedik inkább egy história, azt az olvasó (a nemkarcos is, általában) is úgy fogja kezelni: félvállról, vagy sehogyan sem.

Szerintem túltolt egyébként az írásod, az összes felvonás túltoltnak érzem, és nem tudom, milyen volt 'prüntyögés' előtt, de még mindig zavaros, kótyagos, túlteng benne a gyorsaság, a sebesség, mintha mindent el akarna mondani, info-dömping, sűrítve, nyugtalanul, már-már kapkodva, sietős (határidős megbízás volt?) nagy a kontraszt is közöttük irodalmi perspektívából (legalábbis szerintem), és nekem nem is vicces, pedig olyan, mintha vicces akarna lenni.

Ne haragudj.

A Karcolat egy irodalmi lagúna az éterben, itt mindenféle népek megfordulnak, megfordultak már, olvasók, írók, szerkesztők, talán akad valaki, aki színdarabokban is jártas.

Nem én leszek ezen a téren a te olvasód - de novellákra vevő vagyok. (Meg az itteni elvetemült, irodalmi megszállott közösség nagy része is abban utazik.)
Csak egy ötlet, de esetleg blogtémát még felüthetsz, színdarab írási folyamatokra, ilyesmikre, de mondom: nem jellemző.

Hm.

Egyet azért kérdezek, ha szabad: a történet elbeszélési módja itt cél volt, tehát hogy színdarabra kellett írni?

Isten hozott a Karcolaton!

Cyberpunk jöhet? ;)
Replikánsok világából?

https://www.youtube.com/watch?v=qWjnmrlkCk4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-10-22 11:11 Agaric

Agaric képe

Köszönöm! Kommentre lehet csillagokat adni? :D

A kérdésedre a válasz igen, egy amatőr színtársulat szeretett bele a steampunkba, és kért élőképeket, kimondottan olyanokat, amikben nem bonyolódik komoly, többszálas sztori, de áthozzák a világ hangulatát, hogy csinálhassanak díszleteket, meg jelmezeket hozzá :P

Színdarabnak fene tudja, hogy ezután nevezném-e egyáltalán. Ha valóban drámát kellett volna csinálni, attól messze szaladok, mindenre az én egóm se képes, hehe. Ezért is gondoltam, hogy esetleg határértékként elférhet itt, de kezdem érteni, hogy hol mentem mellé.

Vicces nem akartam lenni, legfeljebb könnyed néha, de szándékoltan azt is tán csak a két dámánál, meg a mester egy-egy elérzékenyültebb pillanatában. Mondjuk az tény, hogy a full sötétséget nehezen viselem, az én fejemben a steampunk sokkal inkább Girl Genius meg Castle Falkenstein, mint mondjuk Warmachine vagy ha úgy tetszik, inkább Verne, mint Mieville. Mondjuk ez nem mentség semmire.

Ez a gyerek már így marad, de a gondolat-tolulás valóban gond lehet. Legközelebb kivasalom, amit küldök. Köszönöm még egyszer - ugyanazt mondtad, mint Blade, és mégse akarok már a Dunának menni, és ez is valami :P

Hogy te se maradj zene nélkül:
https://www.youtube.com/watch?v=zV0hwZwNQZc

-----
"Just because you are an angel doesn't mean you have to be a fool." (Good Omens)