A katona

Mikor az utolsó lövés hangját is elnyelte a sűrű erdő, William óvatosan kidugta a fejét a lövészárokból. A heves hózápor ellenére is látta, hogy az ellenséges egységek az erdő túlsó vége felé húzódnak.
William kimászott az árokból, és kúszva indult előre. Tisztában volt vele, hogy az ellenség – habár visszavonul – még elég közel van ahhoz, hogy tüzet nyisson rá, ha észreveszik. Teste alatt ropogott a frissen lehullott hó, hallotta, ahogy a társai egymás szavába vágva kiabálnak a háta mögött.
A bajtársa, Jeremy mozdulatlanul feküdt, a hó vértől piroslott a teste körül. William odaért mellé, és fél térdre emelkedve próbálta megvizsgálni a barátja sebét. Súlyosabb volt, mint elsőre gondolta. Nem egy, hanem két golyó vágódott Jeremy testébe, ebből az egyik valószínűleg még mindig bent volt.
William segítségért kiáltott, lehelete halványan gomolygott a hidegben. Senki sem válaszolt, senki sem jött. Az egyre inkább elhatalmasodó káoszban William érezte, hogy eluralkodik rajta a félelem.
Kétségbeesetten próbált találni valamit, amivel elszoríthatja barátja sebét, míg végül ügyetlen mozdulatokkal levette a derékszíját, ami azonban kicsúszott a kezéből, és halk puffanással a hóban landolt. Szünet nélkül hajtogatta a bajtársának, hogy nyugodjon meg, nem lesz semmi baj, maradjon ébren. Jeremy hang nélkül figyelte a mozdulatait, tekintetéből szelíd nyugalom áradt. Légzése egyre nehézkesebbé vált, szájából vér buggyant fel, ettől köhögnie kellett, mégsem látszott félelem a szemében.
Mikor William megpróbálta rászorítani a derékszíjat a sebére, felkiáltott a belé hasító fájdalomtól, és minden erejét összeszedve eltolta magától a barátja kezét. William újra megpróbálta rászorítani a szíjat, amit ekkor Jeremy egy hirtelen mozdulattal kiütött az ujjai közül, előrenyúlt és megszorította a kezét. William értetlenül meredt rá, el akarta engedni, hogy a szíj után mehessen, de Jeremy csak szorította a kezét, és azt suttogta, hogy ne okozzon neki fájdalmat, hagyja békésen, csendben elmenni.
A két katona tekintete összefonódott, megszűnt létezni számukra a hófedte környezet és a csapattársaik kiáltozásai. William lehajtotta a fejét, szemét könnyek öntötték el. Már nem próbált a szíj után menni, csak térdelt a barátja mellett mozdulatlanul, szorítva egyre gyengülő ujjait. Jeremy lassan a zsebébe nyúlt, és egy gyűrött papírt vett ki belőle, amit a barátja felé nyújtott. William elvette tőle és zsebre tette. Érezte, hogy barátja kezéből elszáll minden erő, mikor újra az arcára nézett, látta, hogy Jeremy nagyot sóhajtva útjára bocsájtja a lelkét.

A tavasz első leheletei már megérintették a gyümölcsfákat, melyek rügyezve álltak az út szélén. William a vállára vette a táskáját, majd leszállt a lelassító teherautó platójáról, és biccentett a sofőr felé megköszönve a fuvart. Sokáig nézett a távolodó jármű után, majd elfordította a tekintetét a tőle körülbelül ötven méterre lévő családi házra. Kétszintes fehérre festett épület volt, veranda is tartozott hozzá.
William a ház felé indult, az udvaron játszó két kisfiú észrevette. Egy darabig mozdulatlanul figyelték őt, majd beszaladtak a házba, nyilván, hogy szóljanak az édesanyjuknak. Mire William a verandához ért, az asszony már ki is jött a házból. Amint meglátta a férfit, elmotyogott egy üdvözlést, majd idegesen masszírozni kezdte a kezét, sápadt arcán rémület árnyéka suhant át.
William átnyújtotta neki Jeremy levelét. A levelet, amit egy nappal a halála előtt írt az ő egyetlen szerelmének, az asszonynak és a gyerekeknek, akiket a világon mindennél jobban szeretett.
Mire a levél végére ért, a nő már hangosan zokogott.
– Mi a baj, anyu? – kérdezte az egyik kisfiú kilesve a résnyire kinyitott ajtón.
– Semmi, drágám – felelte szipogva az asszony. – Menj be szépen, és játssz az öcséddel, jó?
Megvárta, míg becsukódik az ajtó, majd William felé fordult, és remegő hangon megkérdezte:
– Jól ismerte őt?
– Az egyik legjobb barátom volt a seregben. Mellette voltam, amikor meghalt.
Az asszony szemét újra elöntötték a könnyek. Megtörten szorította a szívéhez a levelet, majd előrébb lépett, és suttogva mondta:
– Köszönöm!
William bólintott, majd lassan megfordult és elsétált.
Az út mentén gyalogolt, sűrűn visszanézett a házra, majd, mikor eltűnt a szeme elől, megállt, és lerakta a táskáját a földre. Kinyitotta az elülső zsebét, és kivette belőle az egyik levelet. Az egyiket a sok közül, amik mind arra vártak, hogy eljussanak oda, ahová egy bátor katona szíve szánta őket.

3.25
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.3 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2014-10-29 21:23 Kelvin

Kelvin képe

A második bekezdésben kár újra leírni a nevét, mert még emlékszünk rá. Nem tudom, nekem nem hiányozna onnan.
A rövidsége miatt semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem. Harcot, halált már sokat olvastam, nem lep meg. A levél szintén ilyen. A végéről meg a Katonák voltunk ugrott be, arról meg ez a hülye vicc, úgyhogy nálam minden elromlott, ami csak elromolhat.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2014-10-29 21:26 Alastor (nem ellenőrzött)

Azért köszönöm az olvasást és, hogy kikerült az írás!

sze, 2014-10-29 21:31 Félix (nem ellenőrzött)

4

Nekem tetszett, az viszont zavart, hogy a neveket kicsit sokszor írtad le. Ettől eltekintve szép történet, az érzések leírása nekem átjött, jó volt olvasni.

cs, 2014-10-30 06:57 Alastor (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen! A nevekkel majd igyekszem kezdeni valamit.

cs, 2014-10-30 01:16 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nekem az utolsó bekezdés például kifejezetten tetszett, meglepődtem, pedig számítani lehetett rá. Viszont nem menti meg az írást, az összkép nem az igazi. Úgy gondolom, az olvasó érzéseire akartál hatni, esetleg megríkatni, de ehhez több érzelmet kellett volna belevinni. Na nem mintha nekem jobban menne, de olvastam már hasonló témában olyat, ami szabályosan letaglózott. A te írásod viszont most nem ért el nálam hatást, sajnálom.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2014-10-30 06:57 Alastor (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen a véleményt!

cs, 2014-10-30 01:50 Randolph Cain

Randolph Cain képe
3

Lehet, hogy utálni fogsz érte, de a történet közhelyes, még ha jól is van megírva. Ujjgyakorlatnak jó, gondolom ezért is került az egyéb rovatba.
A nevekkel meg az van, hogy próbáld meg újraolvasni a szöveget úgy, hogy minden második nevet kihagyod (az ugyanazon nevek közül). Ha értelmes, és tudni kiről van szó, húzd ki. Egyebekben pedig ha fontos, hogy az olvasó pontosan tudja az adott cselekvés kihez tartozik, mert mondjuk többen ugyanazt csinálják (pl fociznak), akkor nyugodtan ki lehet írni a neveket többször is, de általában ilyenkor sem árt cifrázni becenevekkel, meg ilyenek :)
Hajrá-hajrá!

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2014-10-30 06:58 Alastor (nem ellenőrzött)

Rendben, köszönöm a tanácsot, ezt az újraolvasós módszert mindenképpen kipróbálom.

cs, 2014-10-30 08:41 Para Celsus

Para Celsus képe

Sokat pingpongoztál a nevekkel, William-Jeremy-William-Jeremy, maga a sztori kicsit olyan, mintha kivágtál volna két jelenetet az Elit alakulatból vagy egy hollywoodi II. vh-s hazafias filmből, amit július negyedikén vetít'nek kicsinek-nagynak. Kicsit túlcukrozott marcipán íze van - nem is tudom másképp elképzelni a szereplőket, mint gödröcskés állú, fronton is belőtt hajú, "csak-épp-egy-pici-de-szexi-sebhely-van-az-arcomon" sminkelt Los Angeles-i férfiszínészekként.

Amúgy ezt simán meg lehetett volna írni magyar szereplőkkel, nevekkel is. A karcon gyakran felvetődik a kérdés, hogy ha nem indokolt, miért kell külföldi, főleg angolszász nevet adni a szereplőknek?

"biccentett a sofőr felé, mintegy megköszönve a fuvart." - a mintegy mintegy töltelékszóként funkcionál. Most akkor megköszönte vagy sem? :D

"Kinyitotta az egyik elülső zsebét, és kivette belőle az egyik levelet. Az egyiket a sok közül," - egyik-másik egyiket elhagyhatnád :D


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-10-30 08:50 Alastor (nem ellenőrzött)

Nem tudom, meg sem fordult a fejemben, hogy legyenek magyarok a szereplők, bár szerintem nem ez határozza meg egy történet minőségét.

A hibákat rögtön javítom, köszönöm szépen az olvasást!

cs, 2014-10-30 09:29 Dokesz

Dokesz képe

"William segítségért kiáltott, lehelete halványan gomolygott a hidegben. Senki sem válaszolt, senki sem jött. Az egyre inkább elhatalmasodó káoszban William érezte, hogy eluralkodik rajta a félelem."

Egy kép van előttem, az arcvonal eltolódott, két katona nagyon magára maradt, még szalitéc sincs a környéken, úgymond kiestek a sűrűjébél. Akkor mi okozza a káoszt? Itt meg is álltam az olvasásban hogy most mi van?

"Mikor William megpróbálta rászorítani a derékszíjat a sebére"

A derékszíj arra alkalmas, hogy a seb fölött elszorítsák fele a végtagot. Így is csak rövid ideig javasolt, mihamarabb nyomókötést kell felhelyezni a vérző sebre. A derékszíjjal nem igen lehet nyomókötést kivitelezni.

Egyébként különösen jó az extracsavar a sok levéllel, bár nem biztos hogy életszerű. Miért pont ugyanazt a katonát találja meg a sok harctéri haldokló. Ennek kapcsán meg lehetne némi misztikus körítést felvázolni William személyével kapcsolatban.

Csak néhány ötlet és észrevétel, amiket megfontolhatsz, fog ez menni csak gyakorolni kell!

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

cs, 2014-10-30 09:34 Alastor (nem ellenőrzött)

Köszönöm, örülök, hogy azért tetszett a csavar a végén. A tanácsaidat igyekszem megfogadni, és minél többet gyakorolni.

cs, 2014-10-30 09:53 Dokesz

Dokesz képe

Hát igen, a gyakorlás. Én már három éve küzdök itt változó intenzitással, aztán csak mostanában érett be a munka gyümölcse némi visszafogott riszpekt formájában. Szóval jó helyre jöttél, hála a Karc áldozatos szerkesztőinek és lelkes kemény magjának, itt ingyen megtanulhatsz írni, bár íróvá csak kevesen válhatnak.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

cs, 2014-10-30 10:45 Skarlso

3

Az iras technikaja jo, bar, mint ahogy az elottem szolok mar mondtak, tul sokat hasznaltad a neveket. :)

Ezen felul, ket dolog utotte meg a "fulem":
"William odaért mellé, és fél térdre emelkedve próbálta megvizsgálni a barátja sebét." -> Ereszkedve.
"Senki sem válaszolt, senki sem jött." -> Engem ugy tanitotta, meg regen, hogy sem helyett altalaban 'nem' - et kell irni. De, cafolja meg valaki, ha tevednek. :)

Ezek utan, maga a tortenet. Amerikai, lapos, szivhez probal szolni, es a haboru kemenyseget meg mutatni. Ugyan akkor, ez nem igy tortent. A valosagban ordibalva sirankoztak az emberek, hugyban, szarban, verben fekudve, es fajdalomtol eltorzult arccal szidva meg a k*rva Istent is. De foleg az ellenseget.

Rettentoen keves "heroikus" halal volt a haboru soran, ahol az ember korul eltunt a vilag, es levelet nyomhatott a tarsa kezebe. Megmondom neked oszinten, hogy ha valami ehhez hasonlo kornyezetet irsz le, tobb erzelmet valthatnal ki az emberekbol a haboru undorito, buzos, kegyetlen vilaga ellen.

De ez csak az en velemenyem. :) Attol meg, ahogy Cain irta, ujjgyakorlatlan tokeletes volt. :)

cs, 2014-10-30 10:46 Para Celsus

Para Celsus képe

"fél térdre emelkedve" - a katona korábban kúszott, úgyhogy az emelkedve jó. :)

Nekem picit hiteltelen, hogy nem támad fel Jeremyben az életösztön. Két lövést kapott, de nem tudja, meghal-e, biztosan meghal-e, a barátja próbál segíteni rajta, mögöttük a társak (akik nem mozdulnak, a szanitécek sem?) erre ellöki magától a kezét, "ne, inkább meghalok", miközben otthon várja az asszony és a két gyerek.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2014-10-30 10:54 Alastor (nem ellenőrzött)

A fél térdre emelkedvével kapcsolatban akartam szólni, de Para Celsus megelőzött, így csak megköszönöm az olvasást és a véleményt!

cs, 2014-10-30 11:00 Skarlso

Upsz. :) En hibam. Akkor az torolve. Es a sem / nem, csere? Az meg mindig igy van? Hopsz, es kulon irtam a megmutat-ot. :)

cs, 2014-10-30 11:59 Forsaken

Forsaken képe
3

Semmi különös, de ami van, az szerintem teljesen jó. Engem a nevek ismételgetése nem zavart (talán mert magam is sokszor beleesek ebbe a hibába), viszont abban igaza van Parának, hogy valamivel jobban megérintett volna minket magyar nevekkel, meg kicsit egyedibbé is tette volna (hiszen az amcsik/angolok megpróbáltatásairól már ezer filmet láttunk és könyvet olvastunk, jó lenne most már a magunk elkeseredett, kesernyés szemszögét is népszerűsíteni). Emellett úgy éreztem, mintha egy történet közepét olvastam volna. Egy hosszabb sztori részének kiváló lenne, így egy kicsit kevés. Viszont a drámaiságért gratula.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

cs, 2014-10-30 12:29 Alastor (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen, hogy hozzászóltál, és örülök, hogy azért itt-ott elnyerte a tetszésedet.