Fájdalom

A málló vakolatú szoba közepén állva próbálok úrrá lenni a kezem remegésén. A levegőben lőpor égető szaga keveredik a penész bűzével. Mivel közelről lőttem, a ruhámat vérfoltok borítják. Erősen rámarkolok a kilenc milliméteres Beretta markolatára. Ez az egyetlen támaszom.
A nap sugarai elgyengülnek, mire átküzdik magukat a koszos ablaküvegen. Sápadt fénnyel töltik meg a szobát. Hátranézve látom, hogy az egyik társam óvatosan felemeli a keservesen síró csecsemőt a földről, és kiviszi a lakásból. Kis szerencsével talán magához veszi a család egyik rokona, feltéve, ha van egyáltalán. Ha nincs, árvaházba kerül, ahol a vágy, hogy végre igazi családba tartozzon minden nap együtt él majd vele. Ő fog vezekelni az apja bűneiért.
Lecsatolom a golyóálló mellényt a testemről, majd a sisakomat is leveszem. Hajam csapzott tincsekben hullik a szemembe. Leülök az egyik fotelba, habár nem lenne szabad semmihez sem nyúlnunk, nehogy nehezítsük a helyszíni vizsgálatok menetét. Nem tudom, mit károsíthatnánk. Nyomokat? Teljesen mindegy, mit találnak majd a fehér köpenyes kollégák, és az ő tévedhetetlen vizsgálataik. Egy csecsemő árván maradt, egy kisgyermek holtan fekszik a konyhában, az anyjuk pedig átlőtt fejjel hever a nappaliban. Nincs az a nyom, nincs az a lehengerlő felfedezés, ami változtatni tudna ezen.
Nagyot sóhajtva előredőlök, és lehunyom a szemem. Érzem a fájdalmat. Mind érezzük. Az árván maradt csecsemő fájdalmát, a konyhában heverő, alig ötéves fiúét, akinek az apja keresztüllőtte a mellkasát egy vadászpuskával, az anyáét, akit akkor ért a halálos lövés, mikor éppen telefonált, hogy segítséget kérjen. A fájdalom itt van velünk. Ott van a koszos parkettában, a kopott bútorokban, minden szobában, minden lélegzetünkben.
Elviseljük. El kell viselnünk, ez a dolgunk, erre vállalkoztunk.
Mind csendben vagyunk, nem mozdulunk. Elhagyhatnánk a lakást, kimehetnénk a folyosóra, de nem tesszük. A gyász néma nyelvén mondunk imát az anya és a kisfiú lelkéért, és a kisded jövőjéért. Ha mi nem tesszük, senki sem teszi.
Kis idő múlva felállok, és kimegyek a konyhába a társaimhoz. Egyikünk kinyitja az ajtót, majd egymás után, lassú léptekkel elhagyjuk a lakást. Csak a kínzó fájdalmat visszük magunkkal. Együtt élünk vele.
Ez a múltunk, ez a jelenünk, ez a jövőnk.

2.90909
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.9 (11 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2014-10-31 08:31 Kelvin

Kelvin képe

Majd egy erre járó rendőr elmondja, mennyire hiteles. Nekem hasonló érzéseim vannak, mint a Katonásnál.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2014-10-31 08:44 Alastor (nem ellenőrzött)

Hamar kikerült az írás, köszönöm szépen!

p, 2014-10-31 10:21 Skarlso

4

Elég jó lett szerintem.

Egy kis megjegyzés:

"Elviseljük. El kell viselnünk, ez a dolgunk, erre vállalkoztunk." -> Vállalkozunk. Maradj időben. :)

Frankó lett!

p, 2014-10-31 10:26 Alastor (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen az olvasást és az elismerést!

Azért tettem múlt időbe, mert arra gondoltam, hogy mikor ezt a hivatást választották, akkor vállalkoztak erre, az pedig a múltban volt.

p, 2014-10-31 10:31 Skarlso

Hmmmm. Nem vagyok benne teljesen biztos. Mert, hogy a szövegkörnyezethez a vállalkozunk jobban illene, nem? Mert akkor karakterben maradna az egész gondolat. Természetesen értem, hogy mire gondolsz. :) És valószínűleg igazad is lesz. Én nem vagyok még ennek a mestere... De igyekszem sokat gyakorolni, meg reviewzással próbálkozni. :)

Minden esetre, van rendőr ismerősöm, és ez a kis szösszenet elég jól bele illett azokba a történetekbe, amiket tőle hallottam.

p, 2014-10-31 10:36 Alastor (nem ellenőrzött)

Értem a te gondolatmenetedet is, és van benne igazság. Egyelőre így hagyom, de ha esetleg szólnak még mások is miatta, akkor átírom :)
Köszönöm még egyszer!

p, 2014-10-31 10:41 menma

menma képe
4

A tegnap éjszaka nem tudtam aludni, ezért random híreket kezdtem olvasni. Az éjszaka szörnyei megjelentek a képernyőn keresztül. Halálpornó, savval leöntött arc, halál minden miliméteren, kínzás, pedofília, mocsok mindenütt. Miután kikapcsoltam a számítógépet, már az olvasottak miatt nem tudtam aludni. Talán nem is a hírek borzasztottak el a leginkább, hanem bizonyos újságírók fogalmazási stílusa és az olvasók hozzászólásai. Meggyőződésem, hogy több közönyt bocsájtunk ki, mint széndioxidot. Az emberiség annyira hozzászokott a fekália szagához,hogy már nem is érzi.
Ez a novella most jól esett. Szeretem a nem tökéletes, de jószándékú emberekről szóló műveket. Annak ellenére, hogy fikció, sikerül megvígasztalnia, hogy már pedig igenis vannak még jó emberek, nem közönyös emberek a világon. Csak remélni tudom,hogy te sem a hatásvadászatra játszottál a szomorú témával, hanem megérintett, elgondolkodtatott és azért írtad meg, hogy emlékezzünk az ilyen eseményekre is.
Ami a kivitelezést illeti: látszik, hogy nem akarsz túl sokat markolni, de amid van, azt erősen fogod. Nem is a család a fókuszpont, hanem a rendőr érzései, ami tényleg felüdülés a sok közönyösség mellett. Sajnálom a családot, de egy kicsit a férfit is, amiért egyáltalán tud egy ilyen tragédiáról.
Egy apróság: az információk közlése. Először még a fegyver, utána a következő bekezdésben a beszűrődő napról van szó, de a következő mondatban már a síró kicsiről. Elnézést a kifejezésért, de pont lesz..om a fényt, meg az ablakot, amikor most lőttek le egy gyilkost és egy gyerek elárvult, nem is beszélve a mészárlás többi részéről.
A golyóállóhoz nem kell külön odaírni, hogy lecsatolja a testéről, mert tudjuk, hogy nem a talpán hordja. :)
A csapzott tincsek annyira stílusidegen itt. Sajnos a helyes kamaszfiúk ábrázolására már csontig rágták ezt a kifejezést, kapott egyfajta szexi, romantikus töltetet, nekem illeszkedőbbnek tűnne, egy némileg naturalistább megoldás. Mondjuk ki nyugodtan, hogy a férfi megizzadt.
Nyugodt szívvel teszek rá négyest (ötös is lehetne, de ahhoz több apró részlet bemutatására volna szükségem. A kisfiú milyen pózban feküdt, mennyi vér terítette be a lakást, ilyenek), ezt most jól esett elolvasni.

p, 2014-10-31 10:49 Alastor (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett a novella!

Engem is megdöbbent sokszor, hogy az egymást érő szörnyűségeket sokan az általad említett közönnyel fogadják. Talán emiatt is egy ideje terveztem már egy olyan novellát ami egy (sajnos) mindennapi szörnyűséget, és az ezzel kapcsolatos érzéseket állít a középpontba.

p, 2014-10-31 11:01 Para Celsus

Para Celsus képe
1

Síró kisbaba, árvaház, család utáni vágy, átlőtt fejű anyuka, halott ötéves fiú, zilált hajú, jótét rendőr, kollektív ima a kisded jövőéért - érzelemvadász mozaikdarabok, még egy törött lábú őzike és egy tündéri mosolyú, haldokló idős néni hiányzott a teljes puncsostálhoz, esetleg egy éhező bangladesi kisgyerek, amint a pálcikakarjait nyújtogatja: "Mami, éhes vagyok!" - de a kép nem áll össze.

Megint mintha kivágtál volna egy jelenetet egy heroikus-hálivúdi eksön-krimi-múviból. Persze ez a könnyebb út, egy ótvar Reader's Digestbe elmenne, persze angolszász nevekkel (a hős alkoholizálni kezd, ám július negyedikén leteszi az üveget és megtisztul), de nem ártana néha történetet is pakolni a hatáshunter mozzanatok mögé.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 11:03 Alastor (nem ellenőrzött)

Köszönöm a véleményt!

p, 2014-10-31 11:35 menma

menma képe

Akkor neked az élet is egy nagy puncsostál? Mert bizony ez a történet még jócskán a light kategóriában van amellett a sok szörnyűság mellett, amit az élet produkál.

p, 2014-10-31 12:11 Para Celsus

Para Celsus képe

Akkor szerinted a híradó is novella? Mert az is egymásra dobált szörnyűségek halmaza.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 12:18 menma

menma képe

Nem. A híradó konkrétan pornó és horror show. :)
Én mást mondtam. Te túl soknak érezted a novellát drámaiság terén. Én csak erre reflektáltam. Igenis lehet egy történet túl tragikus. Az írás kivitelezésére adott véleményedre egy rossz szót sem szóltam.

p, 2014-10-31 12:31 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem a szörnyűségekről volt szó, hogy van-e ilyen a valóságban vagy nincs (van), hanem arról, hogy ennyi áldozat-faktor, szerencsétlenség-szökőkút és jófiú-energia célzatos és direkt felhasználása nincs arányban a történet sovány - és szájbarágott mondanivalójával, szüzséjével. Egy bangladesi éhező kissráccal, aki felbukkan a jelenet végén a konyhában, végképp átbukna az egész valami "sajnálj, sajnálj, vazze!" giccsbe. Rózsaszín, mint a puncs, drámázás-dekorral.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 12:34 menma

menma képe

Ha ez igaz történet lenne, egy rendőr beszámolója, akkor is ezt mondanád?

p, 2014-10-31 12:40 Para Celsus

Para Celsus képe

Néha nem tudom eldönteni, hogy tényleg ilyen... nehéz felfogású vagy-e, vagy a figyelemkeltésre játszol rá? :D

Ezek szerint ha most írok egy novellát, egy haldokló apácáról, aki nyolcvan éves, és saját vérét megcsapolva táplálja az éhező árvákat, miközben napi tizenhat órát dolgozik, és végül még el is agyalja őt egy csapat rasszista hindu, és megerőszakolja egy écces gengszter, akkor az nem, nem giccs, nem hatásvadászat, mert ilyen a valóságban is megtörténhet?

Ez pont olyan, mint mikor egy ultraf0s magyar fantasyben (moly.hu-n 52%-on áll az értékelése) az egyik szereplő benyögi: "A barátság nagyon fontos dolog!" - erre jönnek az idézet alá a kommentek, hogy "Milyen elgondolkodtató idézet!" meg "Milyen szép gondolat!")

Személyes véleményem és álláspontom: nem vagyok liba, nem szeretem, ha ennyire direktbe' tömik a májam darált kukor... izé, elősütött, félkész, celofánba burkolt mondanivalóval. Még csak nem is a tematika okozott gondot, hanem a propagandisztikus, egy-az-egyben az érzelmekre rájátszó (és mögötte semmit sem rejtő) előadásmód és történet.

Muhaha.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 12:45 Skarlso

Útállak érte Para, de ezzel egyetértek. :D

De nyugi, nem útállak igazából. :) Bár biztos teljesen nyugodt voltál eddig is. :)

p, 2014-10-31 12:47 Para Celsus

Para Celsus képe

Ne utálj, nem vagyok én rossz fiú... :D Csak néha nyers, mint a saláta.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 12:48 Skarlso

Hehehe. :D Szeretem a salátát. :D

p, 2014-10-31 12:57 menma

menma képe

Azért lehülyézni még nem kell. Szerettem volna, ha elismered, hogy márpedig bizony van, aki szar lapokat kap az élettől, és nem azért, mert a sors hatásvadász. Hiába mondtam, hogy nem kötöttem bele a véleményedbe a novella kivitelézésével kapcsolatban, nem akarod figyelembe venni az eredeti kérdésemet. Akarsz hatásvadászatot? Válaszd az American horror story-t. Főleg a második szezon az, ami már a pofátlanság határát is szépen meghaladja.
Sajnos ez a történet nagyon is hétköznapi. Szólhatok a szomszéd néninek, ennél ezerszer szörnyűbb pletykákkal megtömi a fejedet. A kivitelezés az, amit lehet fájlalni, de engedtessék már meg az az embernek, hogy ne érezze nyálasnak és manipulatívnak, ha hall egy gyilkosságról. Ha az alapötlet miatt támadod a szerzőt, kábé olyan, mintha kigúnyolnád azért, mert van szíve. Ahogy látom, manapság már nem divat sajnálni másokat.

p, 2014-10-31 13:07 Para Celsus

Para Celsus képe

Erekcióm van, de per pillanat nem tudok szeretkezni. Szomorú. Sajnos ez a történet nagyon is hétköznapi. De ha leírom, az attól még nem lesz novella :D :D :D :D

Egyébként nem néztelek hülyének, csak leírtam, hogy zavarban vagyok. "Ha az alapötlet miatt támadod a szerzőt, kábé olyan, mintha kigúnyolnád azért, mert van szíve." De ezzel a hozzászólással megnyugtattál :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 13:10 Kelvin

Kelvin képe

Menma, nagyon eltévedtél. A gyilkosság nem szép dolog, ezt senki sem vitatja, de ahogy ez a novella bemutatja, az a semminél is kevesebb. Ezek nem valódi érzelmek, Voight jól mondta, olyat kéne írni a szerzőnek, amit ismer, mert ezt csak elképzelte, ráadásul elég felületesen. Tök mellékes, amikor kiviszik az ordító csecsemőt, pedig rohadt hangos lehetett. Akár még a novella fókuszában is állhatna a hangja. Mellékesek a halottak, semmi érzelmet nem tudnak kiváltani. Mellékes az apa, semmit sem tudunk róla. Csak valami nyálas szenvedés van végig, amit egyszerűen nem lehet komolyan venni, mert üres. Azért üres, mert a szerző ennyit tudott elképzelni a helyzetről. (Rosszabb esetben ennyit tudott elmondani róla.) Nyálas és manipulatív, mert ha kiveszem belőle a családi tragédiát, nem marad semmi, csak egy depis karakter.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2014-10-31 13:13 Nimretil

Nimretil képe

Na, én most értettem meg, mit mondtatok eddig végig. Kösz.

p, 2014-10-31 13:21 menma

menma képe

Nem tévedtem el, csak minduntalan másról próbálok beszélni. Para túlzásnak tartotta a mészárlást, hajléktalan gyerekekkel poénkodott mellé, mire én azt mondtam, hogy az alapötletet nem vetheti az író szemére, mivel ahhoz túlságosan is valóságos. Én nem a novelláról vitatkozok, hanem annak a témájáról.

p, 2014-10-31 13:26 Para Celsus

Para Celsus képe

Mi rosszabb? "Poénkodni" vagy fel(ki)használni?
"zilált hajú, jótét rendőr, kollektív ima a kisded jövőéért - érzelemvadász mozaikdarabok," - ez nem a mészárlás, nem a mészárlással van baj, hanem azzal, hogy ilyen direktbe', rózsaszín punccsal meglocsolva, ziláltan szembe hulló hajú rendőrrel került eladásra a jelenet.

Ápdét: most már tényleg nagyon megnyugodtam.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 14:03 menma

menma képe

Igen, az biztos, hogy néha az apró részletek nagyobbat ütnek, mint a nagy szavak. Az ilyesmire rá kell éreznie a szerzőnek, de nekem tetszik az irány, amin elindult. A nézőpont. Ha egy kiégett, közönyös, narkós rendőrről volna szó, aki direkt teszi tönkre a bizonyítékokat, mert leszarja az egészet, sokak rögtön el lennének ájulva a novellától. (nem feltétlenül ezen az oldalon). Mint a Taxidermiánál. Akinek nem tetszik, és leszólja, azt rögtön megvádolják azzal, hogy analfabéta és nem érti a film mondanivalóját. Az a baj, hogy manapság az emberek számára minden élvezetesebb a gúny és cinizmus szemüvege mögül. Ha valami egyszerű és nyílt, már nem is értékelik. Mióta nyálas minden az emberiségnek? A lányok manapság ezért kapnak szerelmes levelek helyett egy bökést a facebookon.
Nem baj az, ha poénkodsz, az ilyesmire sajnos én vagyok túl érzékeny.
Örülök, hogy végül azért tisztáztuk valahogy a dolgot!

p, 2014-10-31 22:28 Roah

Roah képe

Menma, a közöny nem biztos, hogy közöny, hanem más, tudod mintha, az emberek nem lepődnének már meg semmin...

Van a Karcon egy novella erről, Carmen Sanchez követte el, az a sztori jobban el tudja neked azt magyarázni, miről lehet szó. Vagy azt, én mit szeretnék mondani. Most nem egy nótával, hanem egy művel. ;)
Karcosan, szépen, irodalmin. :)))

Ha gondolod, linkelem neked, szerintem nem fog csalódást okozni.

Hm? ;) :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-10-31 22:33 Para Celsus

Para Celsus képe

Egyszerű és nyílt? Manipulatív - de tényleg egyszerűen teszi - átlátni rajta.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 22:42 Roah

Roah képe

Te is emlékszel arra az írásra, Para? Arra novellára arról az Istenről? Fúú, de jó volt az!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-11-01 08:12 Para Celsus

Para Celsus képe

Még szép! Anno kommenteltem is asszem - nagy szó volt akkori önmagamtól. :P Az utolsó isten volt a címe.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-11-01 08:38 Roah

Roah képe

Ajánlom hát ez az írást azoknak, akik azt gondolják, csupán csak közönyről van szó, ajánlom azoknak, akik nem értenek egyet egymással, és azoknak is, akik igen, ajánlom továbbá azért, hogy szemléltessem, milyen az, amikor hatásvadászatot nem kihasználják, és célul tűzik ki, hanem felnyergelik, és megülik, illetve ajánlom azok számára, akik olvasni szeretnék, milyen lehet az irodalom, hatásvadászat, fantázia, képzelőerő arányos együttműködése lemodellezve egy novellában, szerintem, az irányt, és ajánlom végül a Fájdalom írás szerzőjének, hátha segít neki a jövőben a gyakorláshoz.

Legnagyobb sajnálatomra az írónő már nem aktív a Karcolaton, de szerencsére a művei itt vannak még.

http://karcolat.hu/irasok/sci_fi/carmen_sanchez/az_utolso_isten

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-11-01 10:47 menma

menma képe

Roah, igazad volt, a novellát tényleg érdemes elolvasni! Nem mondanám, hogy feltétlenül össze lehet hasonlítani ezzel a novellával (téma, mondanivaló, stb), de élményszámba megy. :)

szo, 2014-11-01 10:51 Para Celsus

Para Celsus képe

Persze, hogy nem lehet összehasonlítani, mert az egy novella. Ez meg egy giccses kép. Még csak nem is írás.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-11-01 10:58 Roah

Roah képe

Menma, nagyon örülök neki! :))))

A párhuzamot a közöny egyik sajátos megközelítésében látom, abban, hogy a társadalom annyira hozzászokott már a borzalmakhoz, hogy semmin sem lepődik meg.

Nekem is egy élmény volt anno! :))))

(És ha tudnád, hányszor eszembe jut a novella, amikor egy auto-balesetet gyalogosok mobillal rögzítenek, katasztrófaturisták, én meg elbőgtem magam egyszer a híradón, amikor pettyes bőrű bácsi, lilára püfölt arccal, felszakadt, sebes szájjal, sírva azt mondta a riporternak az éjszakáról, amikor a saját házában éjjel megtámadták, hogy "Csak azt kérdeztem tőlük: miért teszik ezt velem? Miért teszik ezt velem?" Zokogtam.
A téma...
A téma. :(

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-10-31 11:50 Skarlso

Kicsit igazságtalannak tartom a review-dat Para. Se az írástechnikát nem véleményezted, se a környezetet; csak kijelentetted, hogy hát ez közhelyes. Ahogy menma írta, ez még lófasz sem, már elnézést. A rendőr ismerősöm nyugodtan mesélhetne neked hányásban fetrengő, gyereket megfojtó anyákról, és stb.

Nem hiszem, hogy most Alastor-nak az volt a szándéka, hogy közhelyes legyen, vagy csak simán az, hogy megborzongasson, vagy könnycseppet csaljon valakinek az arcára. Szerintem csak simán el akarta mesélni ezt a történetet. :)

Értem én, hogy mit akarsz mondani. Ez a te véleményed, oké. Csak, ha már jellemezni akarsz valamit, akkor legalább már tedd rendesen, és írj valamit a technikai részéről is a műnek, nem? :)

Na de, Alastor biztos meg tudja magát védeni, én is csak elmondtam a véleményem. :))

p, 2014-10-31 11:56 Alastor (nem ellenőrzött)

Valamiféle tágabb kritikának én is jobban örültem volna Para részéről, de ha többet akart volna írni, nyilván megtette volna. Viszont az furcsa, hogy pont az ő véleményének megjelenésével párhuzamosan kaptam egy egy csillagos értékelést. Nem állítom, hogy ő volt az, aki ezt adta, de ha esetleg mégis, örülnék, ha bővebben kifejtené, mi is volt ennyire szörnyű ebben az írásban.

p, 2014-10-31 12:23 Para Celsus

Para Celsus képe

Tudod, nekem sincs végtelen időm, de legyen...
"A levegőben lőpor égető szaga" - égett lőpor szaga?
"rámarkolok a kilenc milliméteres Beretta markolatára" - nem klasszik' szóismétlés, de esetlen.
"Lecsatolom a golyóálló mellényt a testemről" - túlmagyarázott, naná, hogy nem a fejéről csatolja le.
" Hajam csapzott tincsekben hullik a szemembe." - és a frizura még mindig tart...! Kommandóséknál nem divat a hosszú háre.
"Leülök az egyik fotelba, habár nem lenne szabad semmihez sem nyúlnunk, nehogy nehezítsük a helyszíni vizsgálatok menetét." - akkor miért ül le?
"A fájdalom itt van velünk. Ott van " - "itt is, ott is, amott is..."
"Ha mi nem tesszük, senki sem teszi." - Honnan ez a magabiztosság? Most tuti, hogy nincsenek rokonai? "talán magához veszi a család egyik rokona, feltéve, ha van egyáltalán." - itt még nem tudta a narrátor.

Szüzsé: leveszem a mellényt, sisakot, leülök a székbe, felkelek, kimegyek.

Egyébként ezzel sikered lehet. Az Eszmeraldának is sikere volt, mert júj, szegény vak lány. Még pénzt is gyűjtöttek neki... Ha közhelyeket, borzalmas dolgokat öntesz érzelgős formába, mindig lesz valaki, aki "milyen igaz!" felkiáltással "elgondolkodik" rajta - a vicc, hogy nem is kéne rajta gondolkodni, olyan direktben játszik rá az írás a drámá(zás)ra.

Nekem főleg az nem tetszik hogy a katonás után itt egy újabb írás, ami nem szól semmiről, csak egy fájón lebutított, könnyfacsaró helyzetről - ha viszont letöröljük a könnyeket, alatta nem találunk semmit. Nem lenne jó, ha rögzülne ez a tendencia.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 12:09 Para Celsus

Para Celsus képe

"Elég jó lett szerintem. " - hát te miért nem elemezted tágabban? "ha már jellemezni akarsz valamit, akkor legalább már tedd rendesen, és írj valamit a technikai részéről is a műnek, nem? :)"


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 12:47 Skarlso

Ott próbálkoztam azzal az egy hosszászólásommal. Nyílván azért nem elemeztem a művet úgy, mint te, mert nem rendelekezem még ekkora mennyiségű tapasztalattal, és tudással, hogy ilyen szinten le tudjam részletezni a gondolataimat. De, legalább igyekszem, és én ezekből is sokat tanulok, hogy hogyan kellett volna leírjam azt, amit akartam, plusz, hogy mire figyeljek még oda.

p, 2014-10-31 11:13 A Nyolcadik (nem ellenőrzött)

5

Nekem nagyon tetszett, szinte egy szuszra olvastam végig. Erős hatása volt.

p, 2014-10-31 11:26 Alastor (nem ellenőrzött)

Ennek örülök! Köszönöm!

p, 2014-10-31 12:35 Nimretil

Nimretil képe

Egy szuszra? Én kipróbáltam, és sikerült elolvasnom egy levegővétellel. Igaz, a végén kicsit elveszítettem a fonalat, de... na jó.

Nekem sokkal összeszedettebbnek hatott, mint az előző írásod. Miután nincs ebben a témában tapasztalatom, lövésem sincs, mennyire hiteles, mindenesetre a helyzetképet (akár valós, akár nem) szerintem jól megfogtad és ügyesen szavakba öntötted. Ha csak olvasom, és nem kezdek el külön hibákat keresni, akkor simán elhiszem.
Van pár apróság, amin én szívem szerint változtatnék, de ez már inkább ízlés kérdése. Mindenesetre ha érdekel, akkor itt van:
"Mivel közelről lőttem" - felesleges a mivel
"ahol a vágy, hogy végre igazi családba tartozzon minden nap együtt él majd vele" - sztem ez így nem túl érzékletes (pláne, ha ez lesz a vezeklés), plusz elég nyakatekert, én vagy valami olyasmivel próbálkoznék, hogy kínozza a vágy, vagy a hiányérzet él együtt vele
"fehér köpenyes kollégák, és az ő tévedhetetlen vizsgálataik" - ide nem kell vessző, (igaz, ez nem kifejezetten ízlés kérdése :D)

p, 2014-10-31 12:18 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe
3

Szia!
Nem volt ez rossz. Fogjuk fel úgy, mint egy ujjgyakorlatot!

A hangulata jó, a stílus - igaz van rajta mit csiszolni - jó, viszont a történet a tipikus "meg ahogy azt Móricka elképzeli" kategória.
Szerintem Te is és az olvasó is jobban járna, ha olyasmiről írnál, amit ismersz. ( Persze, ez csak egy vélemény.)

Pár apróság:
"Mivel közelről lőttem, a ruhámat vérfoltok borítják." - Klisé. Ráadásul értelmetlen is. Egy szobában eleve nem lehet nem közelről lőni, így ez túl van magyarázva. De a fél méterről lősz is valakit fejen, akkor sem leszel csupa vér, mivel a lövedék becsapódási energiája viszi magával a vért, agyat, koponyaszilánkokat.... mindent a kimeneti nyílás felé. Akit fejen lőnek, annak a vére ( és egyéb "tartozékai" ), nem előre spriccelnek, mint egy szúrt sebnél, hanem hátrafelé gyakorlatilag kirobbannak és szétspriccelnek - de hátrafelé!
Még az öngyilkosok fegyvert fogó keze, amivel a saját fejükhöz szorították a fegyvert, sem lesz véres a lövés után. (Nem fejlövésnél is igaz ez. )

"nehogy nehezítsük a helyszíni vizsgálatok menetét." - nagyon faramuci megfogalmazás.

" El kell viselnünk, ez a dolgunk, erre vállalkoztunk." - Szerintem itt rendben van a múlt idő, hiszen a múltban tett egy vállalást ( esküt ), ami azóta folyamatosan teljesít.

"Mind csendben vagyunk, nem mozdulunk. Elhagyhatnánk a lakást, kimehetnénk a folyosóra, de nem tesszük." - Ez nem így működik egy akciónál. Mindenkinek pontosan meghatározott feladata van, jelentési kötelezettségek, kapcsolattartás a kinti egységekkel, központtal, azonnal jönnek be a mentősök, mert csak ők állapíthatják meg bármelyik áldozat halálát ( akár még élhet is valamelyik), jönnek az előjárók akik a fegyverhasználatot fogják kivizsgálni, a szemlebizottság, a "kis rendőrök" akik az egység levonulása után a helyszínt lezárják és biztosítják...
Három csillag, mert a hangulata, a stílusa ugyan jó ( bár hajszálon múlik, hogy nem csap át csöpögős szentimentalizmusba - lehet, ha más hangulatban olvasom, akkor már soknak találnám), de a történet "bárgyú".

Szívesen olvasnék tőled valami olyant, amit a saját életedből merítettél.

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

p, 2014-10-31 12:41 Kelvin

Kelvin képe

Hihetetlen, hogy erre négy-öt csillagot adtok.
"A levegőben lőpor égető szaga keveredik a penész bűzével." Égető?
"Lecsatolom a golyóálló mellényt a testemről, majd a sisakomat is leveszem." Szabályos, gondolom.
"Hajam csapzott tincsekben hullik a szemembe." Gyönyörű vagy.
"Leülök az egyik fotelba, habár nem lenne szabad semmihez sem nyúlnunk, nehogy nehezítsük a helyszíni vizsgálatok menetét." Ki fognak rúgni.
"Nem tudom, mit károsíthatnánk. Nyomokat?" Igen.
"Teljesen mindegy, mit találnak majd a fehér köpenyes kollégák, és az ő tévedhetetlen vizsgálataik." Ennyi.
"Nincs az a nyom, nincs az a lehengerlő felfedezés, ami változtatni tudna ezen." Így aztán szétbarmolom a szobát a dagadt seggemmel.
"El kell viselnünk, ez a dolgunk, erre vállalkoztunk." Jól írtad, ne rakd át jelenbe. De ha így gondolkodik, miért szarik a szabályokra?
"A gyász néma nyelvén mondunk imát az anya és a kisfiú lelkéért, és a kisded jövőjéért. Ha mi nem tesszük, senki sem teszi." Ez azért egy kicsit túlzás.
"Csak a kínzó fájdalmat visszük magunkkal." Nem érzed, mennyire megjátszós? Egy szavát se hiszem el.
"Ez a múltunk, ez a jelenünk, ez a jövőnk." Tudni kell leállni, vagy megírás után kihúzni a felesleget.
Teljesen mindegy, mik történnek a valóságban, ezt a témát százszor jobban ki lehetett volna dolgozni, akár gyilkosság nélkül is.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2014-10-31 18:00 Forsaken

Forsaken képe

"Hihetetlen, hogy erre négy-öt csillagot adtok." Igazad van, én is mindig megrökönyödök, ha valakinek az enyémtől eltérő véleménye van. :P

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

szo, 2014-11-01 10:20 Roah

Roah képe

Nem, nem, szerintem Kelvinnek az a problémája, hogy egy ilyen minőségű, ennyire hibáktól hemzsegő írás érdemtelen feldicsérgetése ronthatja a Karcolat összességi nívóját.

Ha ez a mű, ennyi hibával négyes, és ötös, akkor mit adnak majd később egy valóban kiváló műre?

Nyolcast?

Tudod, arról lehet szó, hogy Kelvin - én is, és a régiek -, egy erős portálhoz van szokva, magas elvárásokkal, egy-egy írás alatti komoly szakmázással, kőkemény kritikákkal, amikből tényleg sokan fejlődtek, tanultak a felhasználók.

Elképzelhető, hogy ez a mi hibánk is; nem jól és nem úgy adtuk, adjuk azt át, amit egykor Ndyéktől kaptunk.
Neked.

Nektek.

Azt hiszem, ideje ezen változtatni, hogy magasabb színvonalú írások szülessenek az oldalon, hogy az izgalmas, szakmai tudást szélesítő párbeszédek újra mindennaposak legyenek a Karcolaton.

Fontos!

Félre ne érts! Az ízlés, és egy olvasó hangulata külön történetet érdemel, sőt, az tabunak tartom abban az esetben, ha a mű önmagában nem tartalmaz sem nyelvtani, sem fogalmazási, sem egyéb hibát.
Sajnos, ennél a történetnél ez nem mondható el, erre hívták fel néhányan a figyelmet, hisz azért vagyunk itt ennyien, hogy minél jobb és több vélemény és kritika kerüljön fel egy írás alá.

Kelvin, ha lehet így fogalmazni, az oldal értékelési nívója okán fejezte ki aggályát, nem az ízlésbéli különbségeken.

Úgy néz ki, erre a jövőben oda kell figyelnünk.

Mindannyiunknak.

Mindannyiunknak ez az érdeke. :))))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-11-01 10:58 Para Celsus

Para Celsus képe

"Elképzelhető, hogy ez a mi hibánk is; nem jól és nem úgy adtuk, adjuk azt át, amit egykor Ndyéktől kaptunk." - azért bocsánatot ne kérj. Vannak dolgok, amiket tanulni nem lehet, csak érezni - esetleg ráérezni.

A szerző és a többi olvasó-író, a közönség kapott itt néhány észrevételt a novellával kapcsolatban. Lényegre törő kritikát, hibalistát, megfogalmazott aggályokat. Ahogy visszaolvastam, egész közérthetően. Sokan kifejtették, mi a bajuk a novellával - ennyit tehetünk. Ha valakinek tetszik a tematika, az ízlés kérdése, amibe beleszólásom nincs, nem is lehet - de ha ezek után (hibalisták után) is nagyszerűnek tartja ezt az... írást(?) (mert nem is egész novella, csak torzó), hát nincs mit tenni.

Mindenki maga választja ki, hogy kinek a véleményét tartja relevánsnak. (Én mondjuk, ha bort akarok venni, nem a hentes vélekedésére vagyok kíváncsi, hanem a borászéra, maradjunk ennyiben.)


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-11-01 11:35 Roah

Roah képe

Ez együttműködés.

Az együttműködésre való törekvés.

Nekünk anno megtanította Ndy, Tim és Obb, Sren, Dóri, sőt, fénykorában Venyigeszú is. Neked, nekem rámutattak arra, hogyan kell javítani, miért hasznos ez, nem csak a mi kritikai érzékünket ébresztheti fel, hanem ettől tanulunk mi is!
Ha valaki úgy lát, mint mi, az mérföldeket tehet meg szakmai fejlődésében is!
Ezt rengeteg példa bizonyítja.

Amikor idejöttem, kettő perc alatt nekem esett Venyigeszú, letépte a fejem derékból (szabadon báj Dóri), úgy besértődtem rá, hogy el akartam menni, töröltetni magam, csak Blade nem tette meg, azt mondta, aludjak rá egyet. Hogy aztán rájöttem, az oldal mennyire hasznos, és mennyire szerethető, az a többieknek köszönhető, a Magnak, akik azóta már könyveket írnak, és autogrammokat osztanak.

Venyigeszú akkori kritikáitól frászt kaptam, egyszerűen nem láttam benne semmi jót, aztán amikor ámokfutásba kezdett...
És nézd meg most - hát hitted volna, hogy hiányozni fognak a kőkemény véleményezései?!

Mert én soha!

Ndy és Tim szakmai hangjának iránya egyszerűen érződik, csak tényleg néhány régi felhasználó őrzi a tanácsukat, próbálja továbbvinni, sajáttal megspékelni, kiegészíteni az általuk tanultakat.

Tudom, hogy sokat dolgozol itt, és a többiek is, hisz imádjuk az irodalmat - néhányan egymást is -, meg kell próbálni tágítani a látásmódot, mert ha ez nem tükröződik az új felhasználók szemében, hozzászólásaiban, akkor az a mi felelősségünk is.

Látom, hogy vannak az új felhasználók között olyanok, akik gyorsan tanulnak - Howel, Kyle, Alfredo, Nimretil, Kaiser, Licaj Vuv jut eszembe kapásból, biztosan vannak mások is, csak hirtelen őket látom magam előtt -, de be kell ismerni, hogy nem mindenki okul fénysebességgel, több időre van szükségük.

Próbáljuk meg egy kicsit másként mi is, és ha nincs eredmény, vagy változatlan, fejet hajtok előtted.

Hm?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-11-01 11:46 Para Celsus

Para Celsus képe

Több száz felhasználó hagyta itt az oldalt hosszabb-rövidebb idő után már régen is, Ndy, Tim, Maggoth idejében is. Nem lehet mindenkit tutujgatni. Ez írói műhely, nem Waldorf-suli. ;)
Egy kétszáz kilós, féllábú ember sosem fog tangózni, ahogy van, aki nem veszi észre a novellák hibáit. Tanulás és érzék is kell ehhez. ;)


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-11-01 12:16 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Igen ám, de amikor a kritika személyeskedésbe csap át, az már nem kritika, az már minősítés. Sajnos egyre több ilyet olvasok ezen az oldalon :-( De nem kéne itt szétoffolni ezt az írást, hanem nyissatok ennek a témának külön topikot, ha folytatni akarjátok... szerintem ;-)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

szo, 2014-11-01 12:29 Roah

Roah képe

Mint a régi szép időkben. ;)

Nem szeretnék topikolni, inkább javítottam másutt.

A többi majd később kiderül. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-11-01 10:47 Para Celsus

Para Celsus képe

Hát, meg is rökönyödtél, hogy van, aki nem utálja Puzsért...


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 13:08 Kyle

2

Nem tetszett. Túl hatásvadász. Olyan, mint egy sulykoló reklám: leadják ezerszer a tévében, aztán pár hülye meg biztos fennakad rajta, és megveszi a terméket. Ennél az írásnál is ezt éreztem: egyfolytában a képembe vágtad, hogy jaj de szar ez a helyzet, mi lesz szegény csecsemővel, sírjunk együttt, jajj-jajj-jajj... Eszméletlenül szájbarágós az egész. Gondolom az volt a célod, hogy elgondolkodjak és én is érezzem a fájdalmat. Nem sikerült elérned, viszont jól felhúztál. Bocs, ha nyers voltam. Majd legközelebb. :)

p, 2014-10-31 13:23 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Reggel felkeltem, és első dolgom volt elolvasni, azóta agyalok rajta, mi írjak, és most van időm rá.
Eléggé zavarba hoztál ezzel az írással. Érzem a jó szándékot, érzem, hogy őszinte akar lenni, mégis hiteltelen. Lehet azért, mert nem te élted át. (Ha mégis, akkor meg érdemes elgondolkodni a kivitelezésen.)
A fogalmazás egész jó. Csak az érzelmek nem stimmelnek. Épp csak súrolod a fájdalom határát, azzal akarod érzékeltetni, hogy fáj, hogy leírod tucatszor. A fájdalom nem ennyi. Fáj, mert fáj, szeretem, mert szerelem, utálom, mert izé... nem.
Próbálsz elérni hozzám, de azzal, hogy leülteteted a szereplőt, aki elborzadva néz végig a helyszínen, még nem jutottál közelebb. Suta a környezet, suták az emberek, mindenki suta ebben a foszlányban. Egy gyilkossági helyszín/helyszínelés nem így néz ki. Lehet, ha ezt pontosan ismernéd, meggyőzhettél volna. Így sajnos esélytelen.
"a fehér köpenyes kollégák" - fehér köpenyesek? Egy gyilkossági helyszínen? Mondjuk fehér overálosok, esetleg. Bár én ebben sem vagyok biztos.
"Ha mi nem tesszük, senki sem teszi." - hát ezt meg honnan a manóból tudja a szereplő?
Plusz kétszer- nem, háromszor olvastam újra, de nem értem, mitől véres a szereplőd az elején. Ha nem ő lőtte le a nőt, de nincs előtte senki, akit lelőtt - merthogy erre nem térsz ki -, akkor meg hogy? Hogy? Véres a főhős, és az itt csúnya, meg drámai, tehát mocskos az egész helyszín, meg történet. Vagyis az próbál lenni. De nem az. Max ketchupos, csak a látszat kedvéért. Ezt hívják hatásvadászatnak.
"Erősen rámarkolok a kilenc milliméteres Beretta markolatára" - mindent megmarkolt, csak az olvasó szívét nem
"Lecsatolom a golyóálló mellényt a testemről" - leveszem a cipőt a lábfejemről. Leveszem a harisnyát a lábszáramról. Ha már nagyon helyszínt akarsz, akkor is max mellkasáról (az meg kevés), nem a testéről.
"nehogy nehezítsük a helyszíni vizsgálatok menetét. Nem tudom, mit károsíthatnánk" - egy dolog, hogy túlmagyarázod, de károsításról a korábbi mondatban szó sem volt.
Túl nagy fába vágtad a fejszédet. Az alapfelállás tragikus. De sokkal tragikusabb annál, ahogyan itt olvasható.
Rövid, esetlen, kevés. Azt is mondhatnám, elkapkodott.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

szo, 2014-11-01 21:39 Alastor (nem ellenőrzött)

Ő lőtte le az apát, aki végzett a családdal.

p, 2014-10-31 13:19 Randolph Cain

Randolph Cain képe
2

Először is, tévedés ne essen, ez nem novella! Ez egy jelenet, és pont. A legjobb szándékkal mondom, hogy a túlzott érzelmesség a szövegben az általad továbbítani kívánt érzések rovására megy. A túlzó szóképek általában épp a fordítottját váltják ki az olvasóból, és mindent elérnek, csak azt nem, amit szeretnél. A gyilkosság így lesz súlytalan, a rendőr mimóza szépfiú és szakmaiatlan (érdekes szó, létezik vajon? :D ), az együtt érző olvasó rezignált, a történettől elzárkózó fogyasztó. A javaslatom az lenne, hogy próbáld meg újra megírni ezt a jelenetet, de nyersen. Na úgy akarj érzéseket kiváltani, hogy az olvasó szájába adod, hanem úgy, hogy a történet hőse cselekszik, és ezáltal szembesüljünk a tett helyszínével, és érezzünk együtt a megfáradt rendőrrel ;-) Ha kész vagy, egy kommentben felrakhatnád ide, hogy lásd máshogy fogadja e az olvasó tábor. Meg fogsz lepődni ;-)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2014-10-31 22:58 Roah

Roah képe

Randy, bezony-bezony. :))))))

Az empátiát nem lehet trükkökkel, csalással elérni - azt hiszem, bekapcsol az olvasói ösztön.

"A túlzó szóképek általában épp a fordítottját váltják ki az olvasóból, és mindent elérnek, csak azt nem, amit szeretnél."

Pontosan!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-10-31 14:13 Brittalina

3

Én is beleestem ebbe a hibába. Mentségemre azt tudom felhozni, hogy nekem nem pihenek a fiókomban évekkel ezelőtti írások, sem hónapokkal ezelőttiek sem. Ja de mégis, egy többoldalas mese, amit még négy évvel ezelőtt kezdtem el. De ennyi. Viszont amit beküldtem, érdemes volt, mert ízekre szedték. És akkor értettem meg igazán a lényeget, elhamarkodott volt, tele központozási hibákkal, nem tudtam átadni a lényeget. Elgondolkodtam.
Roah felhívta a figyelmemet egyvalamire. Mit látsz?
Próbáld ki te is. Adott egy szó, pl: meghalt. Próbáld ki hányféle stílusban tudod, mondatba foglalni ezt az egy szót, hogyan látod, vagy képzeled! (Horrorisztikusan, sci-fisen, fantasysan vagy akár viccesen. Ponttal a végén, felkiáltó jellel vagy kérdőjellel a végén).
A végeredmény látható lesz. És érezni fogod, hogy hol rontottad el.
Mint egyszerű olvasó tudok csak hozzászólni. Ha nem egymás után rakják ki az írásaid, akkor valószínű, hogy nem ezeket a hozzászólásokat kapod. A kettő egyszerre túl sok, ugyanaz a mondani valója, csak más környezetben. Pedig külön-külön megállja a helyét, szerintem.

p, 2014-10-31 15:12 Petur

A leírt és egy valódi helyszín illetve esemény közötti különbségeket Voight-Kampff remekül felsorolta.
Egy dolgot szeretnék hozzáfűzni. Egy éles fegyverhasználat után az életben maradt szereplőkben tombol az adrenalin. Még percekig nem fognak szenvelegni, az áldozatokon sajnálkozni. Még leülni sem, hanem pörögnek, járkálnak. Először a csőlátástól igyekszik megszabadulni az ember, aztán lassan jön az egész testen eluralkodó remegés, esetleg hányinger.
Majd este, vagy napokkal később támadnak azok a szívet szaggató gondolatok, érzelmek. A helyszínen inkább egyfajta leplezésként, védekezésként durva, sokszor obszcén szavak, kényszeredett grimaszok jellemzőek.

p, 2014-10-31 18:05 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Remek meglátás, én ezen át is siklottam, annyira csak a "szakmai" részre koncentráltam.

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

p, 2014-10-31 18:02 Forsaken

Forsaken képe
4

Kicsit szentimentális és giccses, és van még mit dolgozni rajta, de összességében nagyon tetszik nekem, amikor valaki egy valós társadalmi problémát tár mások elé, és megpróbálja beleélni magát extrém sorsú emberek bőrébe.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

p, 2014-10-31 18:09 Para Celsus

Para Celsus képe
1

Nahát, tudtam, hogy emlékeztet valakire az írás, hát Frostlerre! Neki is az volt a baja, hogy egyetlen képet leírt, ami azért lássuk be, kevés egy novellához. Meg az érzelmek átadása is így akadozott nála - hiába, no, ez úgy fest, típushiba. De legalább diagnosztizáltuk. Mert az megy nekünk ;)


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 18:17 Alastor (nem ellenőrzött)

Köszönöm mindenkinek az olvasást, és a tanácsokat!

p, 2014-10-31 18:24 Para Celsus

Para Celsus képe
1

Valós társadalmi probléma: sok a hajléktalan és jön a tél. Attól, hogy ezt leírom, még nem lesz irodalmi alkotás.
Akárhogy is nézzük, az írásnál a közlés módja legalább olyan fontos, mint maga a közlendő. Ettől lépünk át köznapi csevej szintjéről az írás világába. Megfelelő prózai textúra nélkül a "valós társadalmi probléma" (a szenvelgő, hollywoodi, hajasbaba zsaru?) csak a hatás levadászására alkalmas, a mögöttes tartalmat nem ábrázolja, mutatja vagy sejteti, hanem erővel az arcodba nyomja a szerző, a közlés módja túl direkt lesz, a hatásvadászat eszközből céllá avanzsál.
(Ja... megnyugtatásképp hozzáteszem: szerintem. Saját sznob, szerkesztősködő kis írói világom ideái alapján.)


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-10-31 18:29 Pepin (nem ellenőrzött)

1

Nem tetszett, a többek által említett okok miatt. Ujjgyakorlatnak teljesen jó. Kevesebb "kín", "fájdalom" meg "kínzó fájdalom" kellene bele és több történet.

p, 2014-10-31 22:18 Roah

Roah képe

Frostler írt így, ugyanez a tárgyilagos, tájékoztatós stílus - mindig azt mondtuk neki, hogy üres, hogy szárazon leíró és ez így nagyon kevés.

A hatásvadászat az írás egyik legbriliánsabb eszköze (!), de nem célja egy írásnak. A túlzások, túlkapások nem jók, az olvasók felismerik, mindig felismerik, a Karcos-olvasóknak pedig különösen jó szemük van.

Mindig mindent felismernek, észrevesznek.

A másik két írásodban is ott van ez a ...közvetítés - Frostlernek azt mondtuk, gyakoroljon, olvasson verseket, írja le az érzéseket, a dühöt, az örömöt - olvastam, valaki fentebb meg is említette neked az adrenalint, ami ilyenkor pulzál, és nagyon nem egy meghitt imádkozás jellemez egy ilyen helyzet -, mert amíg ezt teszi, a sztorik üresek maradnak.

Látom, sok javítást kaptál, sok tanáccsal segítettek, hát válogass belőlük.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-10-31 22:58 Obb

Sok itt a hozzászólás, lehetnek majd egyezések, de az csak jó, mert ha többen mondják elgondolkodtató, nem is megyek a sztoriba bele, gondolom az kapott többet, inkább nézzük, miért nem igazán olvasmányos.

"A málló vakolatú" - zavar engem a határozott névelő

"kezem remegésén." - kézremegésemen

"A levegőben lőpor égető szaga keveredik a penész bűzével." - a szag nem éget

"Mivel közelről lőttem, a ruhámat vérfoltok borítják." - szerintem, ha nulláról lövök valakit fejbe valakit, akkor sem biztos, hogy véres leszek

"Erősen rámarkolok a kilenc milliméteres Beretta markolatára." - köpök a köpésre, ez jutott az ez jutott az eszembe, rövid ez ahhoz, hogy ilyet elbírjon, bár nem a rövidség a fő lényeg

"Ez az egyetlen támaszom." - jaj de megsajnáltam. Vagy nem ez volt a cél?

Ez csak az első bekezdés, és ez nem változik, technikai malőrök, redundanciák, meg és belemagyarázások, ránk erőltetés, másokkal azonosulás, stb.

Hát, nem egy megnyerő :(

szo, 2014-11-01 04:03 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
3

Szerintem a rövid terjedelemhez képest elég sokat kihoztál belőle, nem volt ez rossz. Ugyanakkor egyet kell értenem azokkal is, akik fanyalognak. Ha már Fájdalom a címe, ki kellene bontani jobban ezt az érzést, nem csak a cselekményt leírni, ami odavezet. Amit itt fentebb írtak, hogy írd le az érzéseidet, akár versbe is, nagyon jó tanács. Nekem is meg kellene fogadnom, mert egyelőre én sem tudom kifejezeni úgy magam, ahogy szeretném.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2014-11-01 20:07 Dokesz

Dokesz képe

Csakugyan nem novella, ezt azért jó ha tisztázzuk. Egy kép, és néhány gondolat, történet vagy csattanó nincs.

Gondolatokat meg nem véleményezünk, ugye?

Át kellet volna tenni abba a kategóriába.

A szerzőnek meg ezek után is csak annyit tudnék mondani, mint amit már tegnap A katona c. írása alapján taglaltam.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"