Az új érzés

Az új érzés

Álmomban egy lefele vezető, sötét lépcsősor tetején álltam. Hajamat a lentről jövő hűvös szellő fújta. Hálóingem és selyem köntösöm is meglebbent a szellőben. Hajtott a kíváncsiság, de mégse mertem elindulni. Féltem… féltem attól, amit ott lent találok a lépcsősor alján, de a félelem mellé az a hatalmas kalandvágy is párosult, aminek nem lehet ellenállni. Már olyan régóta álltam ott, hogy szemem hozzá szokott a folyosó sötétjéhez. Tisztán láttam azt a régi, középkorba illő lépcsősort. Nagy levegőt vettem, behunytam a szemem és elindultam. Szorosan a falhoz nyomtam a hátamat és így mentem egyre lejjebb. Az ötödik vagy hatodik lépcsőfok után kinyitottam a szemem. Szívem vadul kalapált a félelemtől és az izgatottságtól. Az út felénél járhattam, amikor a lépcsősor balra kanyarodott. Itt már fáklyák sorakoztak a falon és megvilágították az előttem levő hosszú úttat. Testemet meleg járta át az egyre hűvösödő levegő ellenére. Mentem és csak mentem, már nem támaszkodtam neki a falnak, csak az ujjaimat húztam végig a hűvös, szinte már nedves kőfalon. A lépcsősort egy hosszú folyosó váltotta fel, nem láttam a végét. A folyosón csak talpam csusszanása hallatszott.

Végre elértem a folyosó végét. Egy hatalmas kétszárnyú faragott fa ajtó előtt álltam. Semmit nem hallottam bentről. Megmarkoltam a hatalmas vaskarikákat az ajtón és magam felé húztam. Hatalmas mérete ellenére könnyen kinyílott. Beléptem… egy fáklyákkal megvilágított középkori pincében álltam, hatalmas kőtömbökből épült falak vettek körül, lábam alatt kőpadló. A mennyezetről három kovácsoltvas csillár lógott. Gyertyái ontották magukból a fényt.

Egész testem reszketett a hidegtől és a csodálattól. Szemem úgy csillogott, mintha gyémántot látna.

A pince hosszúkás volt és az ajtóval szemben a falnál egy ugyancsak kőből épült kandalló állt. Díszes vésetek díszítették. Hirtelen tűz gyúlt benne, árasztotta magából a kellemes meleget. Már nem fáztam, puha és bársonyos anyag fedte eddig vékony hálóruhába öltözött testem. Eltűnt rólam a hálóruhám helyét egy vörös, hosszú, középkori, estéji selyemruha váltotta fel. Már nem mezítláb voltam, vörös enyhén magas sarkú cipő termet lábamon. Rakoncátlan tincseim is eltűntek arcomból és egy kontyba rendeződtek. Nyakamba egy ezüst medál került, ujjaimra ezüst gyűrűk és karperecek. Már nem egy üres és hideg pincében voltam, varázslat keltette életre a helyet. Asztalok álltak a kandalló előtt, tele díszes porcelánokkal és ezüstökkel. Az edények a legfinomabb ételekkel voltak telerakva. Az asztalok körül nemesek foglaltak helyet, urak és hölgyek, beszélgettek és nevettek. Szorgos szolga sereg leste minden kívánságukat.

A terem egyik végéből zeneszó szállt felém. A sarokban muzsikusok foglalták el helyüket. Lanttal, furulyával és más csodáshangú hangszerekkel óhajtották szórakoztatni az asztalnál ülőket. Az ajtó felé fordultam, hogy lássam az utat, ahonnan jöttem. Az ajtó még mindig tárva-nyitva állt, két oldalán őrök álltak, kezükben bárddal.

Eltűnt a számomra hit jelen, felváltotta a középkor. Egy középkori bálnak lettem részese.

A középső asztalnál az asztalfő mellől egy fiatal nemes állt fel. Néma csend lett a teremben csak a lágy zeneszó és a fa pattogása törte ezt meg. A férfi magas és délceg volt, ruhája finom anyagból szőtt A színét nem lehetet megítélni, egyszerre látszott kéknek, vörösnek és feketének . Haját hátul szalaggal fogta össze, szemével áthatolt a termen és rajtam állapodott meg. Ahogy egyre közeledett, úgy nőt bennem egy különleges érzés. Már velem szemben állt, szemem az ővét figyelte. Elmerültem mélységében. Kezei megfogták az enyémet és magához rántott. Szorosan átölelt, majd megcsókolt. Szívemben egy új érzés vette át a hatalmat. Ez az érzés a SZERELEM volt. Melegség áradt szét testemben, ahogy hozzásimultam.

Ekkor új zeneszó szállt fel a magasba, egy olyan zene, ami beleivódott a falakba, a tárgyakba és a szívekbe. Szerelmem megfogta kezemet és a terem közepére vezetett. A zene magával ragadott és egyszerre kezdtünk el rá táncolni, keringőt jártunk. Az asztal mellől párok álltak fel és körülöttünk kezdtek táncukba. Az egész éjjel áttáncoltuk, táncoltunk és csak táncoltunk nem figyelve időt és teret, csak mi léteztünk. Hirtelen egy harang kongása hangzott fel a távolból. Mire a harang elhallgatott, a teremben is elhalt a zeneszó, kialudt a tűz és csak a hideg szellő futott végig a termen. Ismét fázni kezdtem, eltűnt minden, ami eddig körülvett. Semmi sem mutatta, hogy ez az egész valaha is megtörtént. Végig nézetem magamon, ismét a hálóruhám és a selyem köntösöm volt rajtam, lábamról is eltűnt a cipő, mezítláb álltam a hideg kőpadlón. A lábam előtt egy tűzpiros rózsa feküdt, szerelmem szalagjával átkötve, a szalagon egy ezüst gyűrű. Az a gyűrű, amit az éjjel ő adott nekem. Szívem nagyot dobbant, ismét éreztem azt az érzést, ami az éjszaka folyamán belém költözött. Már nem fáztam, testemet átjárta a melegség, ami a szívemből sugárzott. Soha sem fogom elfelejteni azt az éjszakát, mert tudom, hogy nem álmodtam. Ami a pincében történt az a valóság volt, tudom és érzem. Szerelmem vár rám valahol és én is várom őt. Megmutatta a szerelem érzését, ami iránta gyúlt bennem. Azt az érzést, amit két ember egymás iránt érezhet. Ez az érzés vezet el a határtalan boldogsághoz, én már megtapasztaltam, hogy milyen ez, és soha sem felejtem el.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2010-01-05 20:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Very happy rózsaszín titniírás némi gótikus beütéssel. Mikor utoljára ilyet olvastam, death metal ment, most sajnos semmi. Így nem tudtam visszafogni magamat. Bocs. :) Nyugtasson a tudat, hogy nem az én műfajom, és nagyon nem én vagyok a célközönség.

***

Hangsúlyozom: ha Wordből másolod be a szöveget, használd a Wordből bemásolós gombot. Az a kék W betűs bőrönd a szövegszerkesztői fül felső sorában. Most még javítottam, de ez többször nem fog előfordulni. (Ha tudni akarod, milyen a javítás: törlés, újrafeltöltés, név átállítása. Vagyis egy rossz lépés, és fuccs a művednek. Gondolom ezt nem akarod.) Ezért lettek a sorközök issé szűkebbek és ezért nincs annyi felesleges tér a novella elején meg a végén.

"Álmomban egy lefele vezető, sötét lépcsősor tetején álltam." - Én vagyok a hülye, tudom, de ha egy lépcsősor tetején állsz, logikus, hogy a lépcsők akkor lefelé vezetnek. Még egy egészen irracionális álomban is. Azt kéne kiemelned, ha nem lefelé.

"Hajamat a lentről jövő hűvös szellő fújta." - Mindig azt mondjuk, ha valaki nem tud fogalmazni, igyekezzen minél egyszerűbben. Oké, ez sikerült, alkottál egy olyan egyszerű mondatot, mint egy szög. Most jöhet a következő lépés: vigyél bele életet! Ez egy száraz mondat, száraz kijelentéssel. Kis dinamika? Pl. megkavarhatod a szórendet. Vagy használhatsz szinonim igét. Vagy újra is írhatod.

"Hálóingem és selyem köntösöm is meglebbent a szellőben." - Na, ez meg miért külön mondat? Ez az előzővel egyben kéne legyen, úgy, hogy a szereplő haját meg a hálóingét és selyem köntösét fújja a szél (vagy lebbenti), de az, hogy a haja fújva, a ruhája csak lebben, az nem megy. A szél már csak ilyen konzervatív. Persze lehetséges a jelenség, de azt nem sikerült leírnod (ti. a haja lobog a szélben, míg a ruhája csak egyszer lebben meg - azonban nincs szélterelő tereptárgy).

"Hajtott a kíváncsiság, de mégse mertem elindulni." - Hmm... nem gondolod, hogy némi átvezetés illene ide? Pl. hogy tértünk át a uhákról a belső érzésekre.

"Féltem… féltem attól, amit ott lent találok a lépcsősor alján, de a félelem mellé az a hatalmas kalandvágy is párosult, aminek nem lehet ellenállni." - Ne keverd a múltat a jelennel! A lépcsősor alját húzd ki, épp elég volt egyszer emlegetni. Kedves szó, de hagyd el. A lehetett (igen, így van múlt időben) helyett jobb a "tudtam" kifejezés, hiszen nem objektív egy nézőpont, hogy nem lehet ellenállni a kalandvágynak, hanem szubjektív: ő éppenséggel esendő, és nem tud.

"Már olyan régóta álltam ott, hogy szemem hozzá szokott a folyosó sötétjéhez." - Eddig egy lépcsőnk volt...

"Tisztán láttam azt a régi, középkorba illő lépcsősort." - Komolyan mondom, ha megint leírod...

"Nagy levegőt vettem, behunytam a szemem és elindultam." - Én már a harmadik bekezdést tenném ebbe a bekezdésbe, de itt biztos, hogy túl éles a váltás. Nem lehetne új beki?

"Szorosan a falhoz nyomtam a hátamat és így mentem egyre lejjebb." - És elé itt vessző, a mentem igét cseréld valami hangulatfestőbbre.

"Az út felénél járhattam, amikor a lépcsősor balra kanyarodott." - Ha mindez az ötödik vagy hatodik lépcsőfoknál van (tényleg, miért nem tudja eldönteni? ha nem bírta számolni, akkor írd oda, hogy nem tudta, hanyadik lépcsőfok), akkor én kezdek kételkedni abban, hogy látta azt a grádicsot. Mellesleg egy tíz fokos lépcső nem egy nagy cucc, hogy attól félni kelljen - mire az a nagy izgalom? (Természetesen ha az út fele nem az ötödik lépcsőfok, akkor tessék leírni, hogy ment tovább is. Az olvasó nem hülye, de nem is írja helyetted a sztorit.)

"tt már fáklyák sorakoztak a falon és megvilágították az előttem levő hosszú úttat." - Esküdj meg, hogy a Word javítatlanul hagyta azt a szót...

"Testemet meleg járta át az egyre hűvösödő levegő ellenére." - Melegség? Hm?

"Mentem és csak mentem, már nem támaszkodtam neki a falnak, csak az ujjaimat húztam végig a hűvös, szinte már nedves kőfalon." - A neki szerintem kihagyható; ami hűvös az nem feltétlenül nedves, vagyis a szinte itt egyértelműen rossz, a fokozás úgyszintén. A hűvösnél intenzívebb élmény a hideg.

"A lépcsősort egy hosszú folyosó váltotta fel, nem láttam a végét." - Én kezdem elveszteni a fonalat. Most hol megy a lépcsőn, hol folyosón? (Ok, eddig lépegetett le, most jön az egyenes szakasz.) És... ott a lépcsősor. Hmmm... http://balkon.c3.hu/balkon03_06-07/images/Duchamp_Nude.jpg Parancsolj. Büntiből. Használj valami más szót.

"A folyosón csak talpam csusszanása hallatszott." - A léptei zaja is hallatszik ilyenkor. (Kivéve, ha csoszog. Akkor csak a talpa csusszanása, azaz a csoszogása hallatszik. Ezt így szokás mondani.) A folyosó itt szóismétlés.

 

"Végre elértem a folyosó végét." - A végre helyett használj egy másik határozót. Egyrészt nem indoklod semmivel, miért "végre" (az olvasó nem éli át azt, amit a főszereplőd), másrészt az elején nem is látja azt a végét, mit sóhajtozik, hogy végre, vége! Nem is tudta, hogy vége lesz!

"Egy hatalmas kétszárnyú faragott fa ajtó előtt álltam." - Vesszőzd meg a mondatot.

"Semmit nem hallottam bentről." - Bent van az is, ahol ő áll. Honnan? Az ajtón túlról. Bár... kéne bármit is hallani?

"Megmarkoltam a hatalmas vaskarikákat az ajtón és magam felé húztam." - Na, ezt ne így! Iskolapéldája a rossz fogalmazásnak. Egy amúgy dinamikus mondat tökéletes elrontása. Húzd ki, írd át. Röviden, csak a lényegre szorítkozva: igék, határozók (talán még az sem kéne, de mert ragaszkodsz hozzá, maradjon - ám én azt az előző mondatba tenném, az ajtó leírásához, a nem hallani semmit mondatot meg kihúznám, ide meg elég egy ajtótárás és még valami, mert úgy kurtán-furcsán csonka a mondat).

"Hatalmas mérete ellenére könnyen kinyílott." - Stlíusrétegek átnézését javaslom. Vedd alapos tanulmányozás alá a nyelvtankönyvedet.

"Beléptem… egy fáklyákkal megvilágított középkori pincében álltam, hatalmas kőtömbökből épült falak vettek körül, lábam alatt kőpadló." - Ez a mondat önmagában nem rossz, csak a szövegkörnyezet miatt.

"A mennyezetről három kovácsoltvas csillár lógott. Gyertyái ontották magukból a fényt." - Álljon meg a nászmenet! Most gyertya vagy fáklya? (Nem így kéne leírni, szívem... nagyon nem.)

 

"Egész testem reszketett a hidegtől és a csodálattól. Szemem úgy csillogott, mintha gyémántot látna." - Nők... Eh!

 

"A pince hosszúkás volt és az ajtóval szemben a falnál egy ugyancsak kőből épült kandalló állt." - Rosszak a leírásaid. Ez a "pince hosszúkás volt" kifejezetten gyenge megfogalmazás. A fel elé tegyél vesszőt. Az ugyancsak furcsa a szövegben.

"Díszes vésetek díszítették." - Vagyis karcolatok. :P A mondat az előzőbe integrálható, csak akkor azt meg kell nyírbálni.

"Hirtelen tűz gyúlt benne, árasztotta magából a kellemes meleget." - A díszes vésetekben? Akkor egyeztess. :P (Ne feledd, miről beszélsz. Épp a véseteknél tartottál. Látod, ezért lett volna jobb, ha a két mondatot egybeolvasztod.)

"Már nem fáztam, puha és bársonyos anyag fedte eddig vékony hálóruhába öltözött testem." - Igen, a selyem köntös, amit az elején említettél.

"Eltűnt rólam a hálóruhám helyét egy vörös, hosszú, középkori, estéji selyemruha váltotta fel." - Csak én érzem úgy, hogy ezt lesz-ami-lesz alapon összedobtad és beküldted? Ennek semmi értelme! (Ja, meg vesszőhibás is. Attól nem lesz több magyarsága.)

"Már nem mezítláb voltam, vörös enyhén magas sarkú cipő termet lábamon." - Vesszőt ne hagyd el. A divatbemutató után térjünk át a novella lényegi mondanivalójára...

"Rakoncátlan tincseim is eltűntek arcomból és egy kontyba rendeződtek." - Fodrászati különszámunkat látták, kedves olvasóink!

"Nyakamba egy ezüst medál került, ujjaimra ezüst gyűrűk és karperecek." - Jó, híve vagyok az ellipszisnek, de azért egy igét biggyessz a végére.

"Már nem egy üres és hideg pincében voltam, varázslat keltette életre a helyet." - Cseréld meg a tagmondatokat.

"Asztalok álltak a kandalló előtt, tele díszes porcelánokkal és ezüstökkel." - Itt a szórenden variálj...

"Az edények a legfinomabb ételekkel voltak telerakva. Az asztalok körül nemesek foglaltak helyet, urak és hölgyek, beszélgettek és nevettek. Szorgos szolga sereg leste minden kívánságukat." - Itt is, sőt, össze is kéne vonni az egyes mondatokat (pl. párosával - hogy ezt hogy oldod meg három mondatta, a a rejtvény része). És legközelebb kevesebb memoritert tanulj lefekvés előtt. Vagy ha már mégis kell, l'art pour l'art alapon tanulj Kassákot, ne Aranyt.

 

"A terem egyik végéből zeneszó szállt felém." - Melyikből? Amelyikben ő áll, vagy a másikból? És ezt egy hosszúkás, akusztikusan jól defíniélható teremben hogyhogy nem tudja megállapítani?

"A sarokban muzsikusok foglalták el helyüket." - Hopp, a zeneszó után? Jókor kapcsolnak! (A mondatsorrenden gondolkozz el.)

"Lanttal, furulyával és más csodáshangú hangszerekkel óhajtották szórakoztatni az asztalnál ülőket." - Mint például torzított elektromos gitár, templomi orgona, nagyharang...

"Az ajtó felé fordultam, hogy lássam az utat, ahonnan jöttem. Az ajtó még mindig tárva-nyitva állt, két oldalán őrök álltak, kezükben bárddal." - Vondd össze. Úgy kikerülöd a szóismétlést. Is.

 

"Eltűnt a számomra hit jelen, felváltotta a középkor. Egy középkori bálnak lettem részese." - A szóismétlést még értem, de az első mondat mit akar jelenteni? (Kihúzhatod, úgy érzem, sok szerepe nincs, nélküle is érthető minden. És akkor azt a mondatot csapd az előző vagy a következő bekezdéshez.)

 

"A középső asztalnál az asztalfő mellől egy fiatal nemes állt fel." - Asztal, asztal... És melyik oldalán az asztalfőnek? Nem mindegy a fiatal nemes szempontjából. (Ha az asztalfőn ül, akkor az asztalfőtől áll fel. Vagy az asztalfőn.)

"Néma csend lett a teremben csak a lágy zeneszó és a fa pattogása törte ezt meg." - Az nem néma csend, hanem az addig nem jellemzett susmus elült. A néma csend az néma csend. Tudod, tanultad (alvás előtt?): szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. (Ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik.)

"A férfi magas és délceg volt, ruhája finom anyagból szőtt" - A pontot ne hagyd le. A délceget és a magast ne így sződd össze (nekem ez az egyik fixa ideám, hogy ezeket tessék a maguk teljességében hagyni kibontakozni); a ruha finom, de nem megenni és simogatni akarja az olvasó, hanem legjobb esetben is elképzelni - mégis, mi az a finom anyag? Meg amúgy is: kit érdekel, mibe öltöztették? (Két dalnoka is volt, két árva fiú: öltözteti cifrán bársonyba puhába: nem hagyta cselédit - ezért öli bú! - vele halni meg, ócska ruhába'!)

"A színét nem lehetet megítélni, egyszerre látszott kéknek, vörösnek és feketének ." - Hopp, egy plusz szóköz. Te, én ismerem a középkori divatot (úgy szőrmentén, nem vagyok divattörténész), de nem lehet, hogy az tényleg egyszerre volt kék és vörös és fekete?

"Haját hátul szalaggal fogta össze, szemével áthatolt a termen és rajtam állapodott meg." - Az nem volt szokás. Vagyis a lófarok. Férfiaknál. Középkorban. Mulatozásnál. Főleg nem szalaggal. Az női divat. (Vagy: van kedvese. Oké, ezt is tudjuk.) A szeme nem ment sehová, maradt az üregében, a tekintete csaponghatott. Azért kedves feltételezés, hogy ennyire kiugrott a szeme.

"Ahogy egyre közeledett, úgy nőt bennem egy különleges érzés." - Valószínűleg én is így éreznék, ha egy véres szemgolyó repülne felém. Bár szerintem a vakrémület tökéletesen leírja ezt az érzést.

"Már velem szemben állt, szemem az ővét figyelte." - Ja, hogy a nemes ment? Ó, drágám, kissé megzavarodtál az alanyokkal és az állítmányokkal. Vigyázz az egyeztetéssel. Nem ővét, hanem övét. A szemét. Nem az övét, mert az nem illendő. Meg amúgy is, nem is ismeri. (Ja, a nemét sem tudja. Hermafroditákkal vagy köztes alakokkal nem kezdünk, ez örök szabály. Ezt hagyjuk a csigákra.)

"Elmerültem mélységében." - Aú: Vagyis nő... (hogy rohadna le a perverz fantáziám, ugye?).

"Kezei megfogták az enyémet és magához rántott." - Eddig szépen ment a páros szerves szabély, itt hirtelen többes lett.. Javítsd. És ne így: egyszerűen magához rántotta. Kész, passz, pont.

"Szívemben egy új érzés vette át a hatalmat. Ez az érzés a SZERELEM volt." - Egy mondat, a szerelmet írhatod nyugodtan kisbetűkkel, az értéke nem lesz kisebb. Az egynemű párokkal semmi bajom, engem csak a leírás zavar (ti. a stílus). Meg a létigehalmozásod.

"Melegség áradt szét testemben, ahogy hozzásimultam." - A szerelemhez? Hmmm... ismered a lineáris kohézió kifejezést, és elemeztél már azon keresztül szöveget? (Ha nem, sürgősen próbáld ki. Nálad ez a legnagyobb hiba.)

 

"Ekkor új zeneszó szállt fel a magasba, egy olyan zene, ami beleivódott a falakba, a tárgyakba és a szívekbe." - A tárgyak olyan személytelen. Meg ez a mondat... hmm... kicsit zavaros.

"A zene magával ragadott és egyszerre kezdtünk el rá táncolni, keringőt jártunk." - A középkorban. Oké, álom. Álombéli nőbe beleszeretni? (Jó, álombéli pasiba. Gondolom nem gondoltad végig, mit írsz.)

"Az asztal mellől párok álltak fel és körülöttünk kezdtek táncukba." - Ezt fogalmazd át.

"Az egész éjjel áttáncoltuk, táncoltunk és csak táncoltunk nem figyelve időt és teret, csak mi léteztünk." - Némi párhuzamot vélek felfedezni egy Keringő című ex-karcos novellával, ami az antológiánkban is benne van... Mindegy. A tárgyrag lemaradt. A vesszőkre ügyelj, a határozói igenevet hagyd a fenyőbe, az utolsó tagmondatot helyezd át, mert súlytalan lett, csak egy összegubancolódott uszálya a mondatnak.

"Hirtelen egy harang kongása hangzott fel a távolból." - Jó lenne, de valami hiányzik belőle... (az irodalmi kép.)

"Mire a harang elhallgatott, a teremben is elhalt a zeneszó, kialudt a tűz és csak a hideg szellő futott végig a termen." - Ezt a mondatot átolvastad? Annyira nem hosszú, hogy ne szúrtad volna ki a hibát...

"Ismét fázni kezdtem, eltűnt minden, ami eddig körülvett." - A leírásaid sorrendjén változtass. Eltűnt minden, és ezek után kezdett fázni.

"Semmi sem mutatta, hogy ez az egész valaha is megtörtént." - Hmmm... valami gond van ezzel is...

"Végig nézetem magamon, ismét a hálóruhám és a selyem köntösöm volt rajtam, lábamról is eltűnt a cipő, mezítláb álltam a hideg kőpadlón." - Végignéz; az első vessző helyett kettőspont. Én a selyemköntöst preferálom, most jöttem rá, vissza az összes eddigi, ahol véletlen külön írtam (rájöttem, mi zavart!).

"A lábam előtt egy tűzpiros rózsa feküdt, szerelmem szalagjával átkötve, a szalagon egy ezüst gyűrű." - A vessző (az első) nem kell.

"Az a gyűrű, amit az éjjel ő adott nekem." - Ez a kettéválasztás eléggé hülyén néz ki. Továbbá leírhattad volna, hogy odaadja a gyűrűt, mivel egyszerűen rávarázsolódik a kacsójára, utána annyi.

"Szívem nagyot dobbant, ismét éreztem azt az érzést, ami az éjszaka folyamán belém költözött." - Alien? :P

"Már nem fáztam, testemet átjárta a melegség, ami a szívemből sugárzott." - Nem, a szív mögött, a lapocka alatt, a barna zsírszövetben termelődik sok hő, illetve a máj még jelentős hőtermelő közont, illetve az izmok, ofkorsz.

"Soha sem fogom elfelejteni azt az éjszakát, mert tudom, hogy nem álmodtam." - Jókor szólsz...

"Ami a pincében történt az a valóság volt, tudom és érzem." - Hmmm... némi önellentmondást vélek felfedezni a kezdőmondattal.

"Szerelmem vár rám valahol és én is várom őt." - "És ebben a nagy várakozásban remekül elvagyunk."

"Megmutatta a szerelem érzését, ami iránta gyúlt bennem." - Jaj, ezt sürgősen írd át. (Hehe... "lelkében kicsírázott a szerelem patakja...")

"Azt az érzést, amit két ember egymás iránt érezhet." - Ehem... de tudod van más is... hogy is mondjam... a családom iránt szeretetet érzek, az alsó szomszéd iránt bosszúságot, a nyolcadikon a részeg hapsi iránt undort... Asszem mindegyik kölcsönös.

"Ez az érzés vezet el a határtalan boldogsághoz, én már megtapasztaltam, hogy milyen ez, és soha sem felejtem el." - Ezt szedd két mondatba, az én mentén.

***

Ez nem egyperces, ez az egyéb kategória szülöttje. Átpakoltam.

Olyan tipikus női írás, hogy házat lehetne építeni rá. A leírások, a történet elsikkadása, a haj és a ruha előtérbe helyezése és pepecselő megfestése, a dinamika totális hiánya, az érzelmi hangsúly... Ilyenkor kiszakad belőlem, hogy a nő kezébe fakanál való, nem toll, de azon megsértődnél. Meg a többiek is. Még jó, hogy én mondhatok ilyet. :) Továbbá kezdő írás, kissé gyerekes, sok helyen biceg. Hogy ennél viszed-e többre, azt nem tudom megállapítani, ha továbbra is ragaszkodsz a rózsaszín mamuszban olvasható bolyhos írásokhoz, szerintem nem.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2010-01-05 21:00 Kelvin

Kelvin képe

Imádom, mikor ilyen véresszájú javítást látok. A novella 5328 leütés, a hozzászólásod 16189... :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2010-01-07 11:13 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Szerintem Dóra allergiás a bolyhos női írásokra.

cs, 2010-01-07 18:45 Kentaur

Kentaur képe

Nincs vele egyedül...gondolodom rajta, hogy a gondolatok közé beírok egy "az igazi nő" című kis szösszenetet, amiben leírom, hogy az igazi nő nem rószaszín, nem bolyhos, és nem cuki...de ilyenek is vannak, amin  én mindig meghökkenek. Nem bántásból, szeretjük ám őket! :-) Ez meg csak enyhén túlgótikus-romantikus volt, de legalább nem csillogott kis szív alakú flitterektől. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2010-01-07 19:13 Ndy

Ndy képe

Van ahol minden nő rózsszín, húgi :)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-01-08 09:34 Kentaur

Kentaur képe

A jobbik esetben, Ndy. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2010-01-08 09:40 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

A karom-tépte, nyílt sebekre gondolsz? :D

p, 2010-01-08 09:42 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Egyébként van ilyenre komoly piaci igény (ha társadalmi nincs is), tehát könnyen lehet, hogy az, akin most élcelődünk, hamarosan láblógatva fog hasonszőrű ponyvafüzetekből megélni...

k, 2010-01-05 21:21 Obb_régi

Anyám-apám! A T. szerkesztő elszabadult, mostanában be sem küldök semmit sem, várok inkább még lenyugszik :)

k, 2010-01-05 21:32 Bloody Dora

Bloody Dora képe

(Nem elszabadult... Bloody is back.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-01-07 11:11 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Bloody hell, Dora's back :)

k, 2010-01-05 22:00 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Szerencsére az én műveim Bladenek jutnak.

(Nem kell komolyan venni.) :-D

sze, 2010-01-06 10:26 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Még szerencse, hogy távol áll tőled ez a stílus - így nyílván nem is foglalkoztál vele elég részletesen.

:-))) 

sze, 2010-01-06 10:35 Blade

Blade képe

Sztem inkább azokat kellene így, a fülüknél fogva viszsarángatni a földre ilyen kritikákkal, akik már régóta idejárnak és teljesen el vannak szállva maguktól...mondjak neveket vagy tudod magadtól is? ;)

Aki magára ismer, válaszoljon...;)

sze, 2010-01-06 11:26 Kelvin

Kelvin képe

Hagyjál már!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-01-06 12:15 Obb_régi

Engem is :)

cs, 2010-01-07 11:11 Muraközy Konrád (nem ellenőrzött)

Nekem is!

k, 2010-01-05 22:46 BenJoe

BenJoe képe

Te jó ég, BD anyus elszabadult! Na jó, csak a szokásos. :D

Mellesleg én nem vagyok ennyire szigorú az értékelésben, nekem semmi bajom nincs ezzel a történettel, azon kívül, hogy jó pár helyesírási hiba, illetve szóismétlés tarkítja.

"Eltűnt a számomra hit jelen, felváltotta a középkor. Egy középkori bálnak lettem részese."

A szóismétlés nekem igazán ennél a mondatnál tűnt fel. Valamint a hit, az hitt akar talán lenni, de biztos tudnék még párat sorolni, csak most nem akarok túl mélyen beleszántani a dologba.

Ha most venyigeszu lennék, azt mondanám, olvass sokat, de mivel tudom, hogy még nálam is többet olvasol, ezért ezt nem hozom fel. A verseid nagyon tetszenek, szerintem a versírásban tehetségesebb vagy.

Minden esetre gyakorolj, én is elég hülyén indultam annak idején, ha megtalálnám az első írásaim egyikét, valószínűleg helyben megfulladnék a röhögéstől, ahhoz képest ez egy óriási alkotás. Ne add fel, bár úgysem fogod. :D

Don't worry, be happy! :)

k, 2010-01-05 21:27 Kelvin

Kelvin képe

Nem pontoznék. Nagyon messze áll tőlem ez a stílus, így arról nem mondanék véleményt, de biztos van, aki ezt szereti.

Amit Dóri írt, az ne vegye el a kedved. Dolgozott vele, nem szemtelenkedni akart. Biztosan rettenetes érzés, amikor darabokra cincálják az ember művét, és Dóri ezt ráadásul vigyorogva tette, de próbáld meg elfogultság nélkül olvasni a javítását. Én például néhány pontnál hangosan felröhögtem, ami egyáltalán nem szokásom olvasás közben, de ez a csaj tényleg nem normális. :)

Vedd lazán, és tanulj belőle! Sok sikert!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-01-06 12:50 Kentaur

Kentaur képe

Muszáj gratulálnom ehhez (nem az íráshoz...)

Dórikám, ez nagyon szép volt, igazán szerencsés ez a szerző, hogy megízlelhette a Dóri féle "hosszabb az elemzésem, mint a műved, vazzze" szintű foglalkozást.

Maga a mű enyhén nyálas, és én kiemelnék benne egy dolgot:nem jó az olvasó szájába rágni mindig, hogy mit érzett a szereplő. Kifejezetten káros! Érzékeltetéssel kéne átjönnie a legtöbbször, és kerülni a száraz kijelentéseket "nagyon féltem", pl ez jó lenne simán így: Szívem vadul kalapált -pont, esetleg még jobban érzékeltetni, de nem kell szájbarágni, hogy a félelemtől és az izgatottságtól, mert gondoltuk, hogy egy sötét lépcsősoron haladva a síri hangulatban, nem az orgazmus kerülgette a szereplőt, már bocsánat. :-D

A többi fájdalamasabb hibát már kiemelték, én csak ezt tudom hozzátenni, remélem, hasznodra lesz: a kevesebb néha több.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.