A lényeg, hogy itt vagyunk

Blade Replika játékára

Pepin "Macera" című műve alapján írta: Alfredo

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/pepin/macera

Óriási reményekkel szállunk ki öcsémmel a taxiból az előre lefoglalt szállás előtt. Az összes csomagunk mindössze egy-egy bőrönd. A ház nem pont úgy fest, mint amilyet Londontól várna az ember, még akkor sem, ha csak az egyik külső zónájában található. Nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, a lényeg, hogy itt vagyunk.

A főbérlő nyájasan, fülig érő mosollyal fogad minket, és megmutatja a szobánkat. A hirdetésben „dupla” állt, valamint hogy egy nagy, kertes, családi házról van szó, egy fürdőszobával, kicsi konyhával. Ehhez képest az egérlyuk maximum egy fő részére lenne alkalmas, méretét és felszereltségét tekintve egyaránt. Nem szólunk semmit, kifizetjük a megbeszélt összeget. Kérdeznénk még néhány dolgot, de a csóka közli, hogy rohannia kell, jövő héten jön a következő lakbérért, addig is a lakótársak biztosan szívesen segítenek kiigazodni.

Pár perce ismerkedünk már a bútorokkal, eldöntjük, hogy én alszom a földön, öcsém az ágyon, cserébe ő főz, mivel én nem tudok. A foltos matrac látványa egyébként is elvette már a kedvem. Van még bent egy komód, amiben bogarak cikáznak, egy szekrény, amibe szűkösen beférnénk ugyan, de a benne terjengő szag miatt inkább úgy döntünk, bőröndből öltözünk.

Kipillantok a hátsókertre néző ablakon, és azt kívánom, bár ne tettem volna – egy szőrös segg kacsint rám vissza. Gazdája épp a gazt öntözi. Elterebélyesedett fák és bokrok, térdig érő fű teszi még idillibbé a képet. Leszarom, mert a lényeg az, hogy itt vagyunk. Behúzom a függönyt, és azt mondom öcsémnek, hogy amíg ő bepakol a hűtőbe, én használatba veszem a mellékhelyiséget. Elindulok az emeletre, de a lépcsőn várakozó sorba ütközöm. Öt faszi áll a tökét markolászva a csukott fürdőszobaajtó előtt, közülük csak ketten férnek el a fenti előszobai folyosón. Illedelmesen bemutatkozom – kezet persze nem rázok velük –, mire ők ugyanígy tesznek, jóllehet, még abban a percben el is felejtem, hogy kinek mi a neve. Megkérdem tőlük, mégis, hányan lakunk a házban, mire az egyik kinyögi, tizennégyen, akit azonnal ki is javít egy másik, hogy tizenöten már, mivel egy fő ment, kettő jött a helyére.

Jó húsz perc várakozás után végre bejutok, azonnal rá is ülök a vécére. Elvégzem a dolgom, oldalra nyúlok, és döbbentem veszem észre, hogy az egyetlen tekercsen jó, ha kéttörlésnyi papír csüng. Sebaj, találom fel magam, beállok a repedezett fürdőkádba a zuhanyrózsa alá.

Hiába tekerem a csaptelepet, az négy csepp víznél többet nem köp ki magából. Valaki bekiabál, hogy nem működik a zuhanyzó. Köszi, szólok vissza, jókor mondod. Kuncogás szűrődik be, ég a fejem, mintha begyújtották volna. Kikecmergek valahogy, aztán a mosdókagylóhoz csoszogok, felpattanok rá, és beleülök. Miközben tisztára mosom magam, egyre erősödik odakint a kuncogás. Miután végzek, megtörölközöm a fogason lógó, ázottá használt ronggyal, aztán belepillantva a tükörbe feltűnik, hogy vörös arcom nem akar színt váltani. Szégyenkezve kijövök, megpróbálom elkerülni a vigyorgó tekinteteket.

Hangosan röhögnek, amint lerohanok a földszintre. Ne bánd, haver, szól utánam valaki, a dingdongok alapból így csinálják.

Berontok a szobánkba, bezárom az ajtót, tesóm azzal fogad, hogy a hűtőben kaptunk egy fél polcot. Szard le, mondom, az a lényeg, hogy itt vagyunk!

Az utazástól kimerülten elterülünk. A kőkemény lamináltpadlón nem sokat segít a takaró, amit leterítettem, de még így is csupán percek kérdése lenne, és aludnék.

Lenne, bizony, de nem az!

Dobhártyarepesztő dübörgés zengeti az ablakunkat, öcsém kinéz, hogy megtudjuk, mi folyik odakint. Ezt látnod kell, mondja. Odamegyek, kicsekkolok, és azt látom, hogy két gyúrógyuri félpucéran izomkodik. Fát tesznek a tűzre, ami felett egy bográcsban rotyog valami. A többiek – szám szerint heten – az asztalnál ülnek, az sem zavarja őket, hogy a gaz így a derekukig ér. Az ablakunk mintha be sem lenne zárva, minden hang beszűrődik. Most épp Junior vonyít a hangfalakból, de ennél is nagyobb gond, hogy a szobánkat percek alatt belepi a fűszag.

Öcsém már mozdulna, kettőnk közül ő a kevésbé szívbajos, de megállítom. Hagyd a faszba, próbálom nyugtatni, nem kell a balhé. Leülünk egymással szembe, és szavak nélkül is megértjük, hogy mindketten azon filózunk, hova a picsába kerültünk.

Fura zaj bántja meg a fülemet, mintha valaki a falat fúrná.

– Csak a turmixgép az – közli tesóm –, itt van mellettünk a konyha – kopogtatja meg a papírfalat, ami olyan üreges, ha egy kicsit nagyobbat ütne bele, valószínűleg átkukkanthatnánk a keletkező lyukon.

Kiábrándultan rázom a fejem, de még nincs vége: a szomszéd szobából nyögésekkel kísért, vakkantás szerű női hang szűrődik át.

Kopogtatnak, amire felpattanok. Egy harmincas csaj az, azt mondja, csak beugrott bemutatkozni, Csillának hívják. Hellyel kínálnánk, de egy darab székünk sincs, így az ágyra ül. Azt mondja, ne is törődjünk a mellettünk lévőkkel, állandóan kefélnek.

Megoszt velünk néhány fontosabb információt, mit érdemes tudni a többi bérlőről, a környékről; kettőből ő az egyik lány a házban, a pasija, Csabi féltékeny típus. Utánunk ők a legújabb lakók, csak pár hónapja költöztek be. A többiekkel jól kijönnek, már az első nap könnyen megtalálták a közös hangot, amikor is megosztották velük az otthonról hozott Fütyülőst és barackpáleszt.

Figyelmeztet, hogy a fürdőszobában soha ne hagyjunk semmit, mert lenyúlják. A kajánkat is jó, ha azonnal megesszük, ne tároljuk a szekrényünkben – már ha lenne olyanunk, de az nem jutott. Megemlíti, hogy helyhiány miatt a konyhában nincs asztal, bár ha akadna, akkor sem lenne szerencsés ott tartózkodni, mert Laci ott nyírja a haját – minden nap, hogy teljesen csupasz legyen a feje. Amikor tesóm megkérdi, miért nem a szobájában teszi, Csilla vállat von, és azt mondja, hogy Lacié a ház legkisebb helyisége, amiben csak feküdni lehet, ülni vagy állni esélytelen.

Beszél még a szomszédról, akivel Gyuszi rendre összeszólalkozik. Az indiai csóka azt sérelmezi, hogy sokat meztelenkedik. Nem csoda, hiszen a két udvart elválasztó kerítés alacsonyabb, mint a dudva. Gyuszi ebből persze mit sem ért, Csillának kell fordítania, és amikor megteszi, Gyuszi elküldi az ipsét az anyjába magyarul. Őket, az indiaiakat egyébként csak dingdongoknak hívják, a nevüket Gyuszitól kapták már az első nap, mikor beköltözött, és egy szavukat sem értette, amint üdvözölték.

Csilla szünetet tart, kinyújtózkodik, melle vékonyka topján keresztül kidomborodik. Akaratlanul is odatapad mindkettőnk szeme, amit ő kacér mosollyal konstatál. Aztán enyhén, alig észrevehetően (de azért észrevehetően) megharapja az alsó ajkát.

Levegőt venni sincs időnk, az egyik állat beesik az ajtónkon. Összecsuklik a lába, és elterül. Mivel lekurvázza Csillát, egyértelművé válik, hogy a faszija az, Csabi. Vagy Gyuszi? Ja, nem, az a meztelenkedős, a’sszem. Tököm se tudja már, melyiket, hogy hívják. A lényeg, hogy feltápászkodik, tántorogva megtesz felénk két lépést, aztán rám, majd az öcsémre néz, és azt ordítja:

– Ku’va ajátoka’, megdugnátok a nőmet?

Nehezen viseljük, ha az anyánkat szidják. Zavartan összenézünk. A srác meglendíti a jobbját, ami elől sikerül elhajolnom, viszont balkezével hirtelen elkapja a torkomat. Ekkor öcsém megfejeli a gyereket, aki térdre rogy, nyála az orrából kiömlő vérrel a padlón összekeveredik. Csilla azt visítja:

– Basszátok meg! – Lehajol mellé, felsegíti, és együtt kibicegnek.

Nem gondoltuk volna, hogy ilyen lesz az első napunk Angliában.

Heves kiabálásra pillantunk ki egyszerre az ablakon, azt látjuk, hogy Csilla és a faszija mondják a magukét a többieknek, közben feldúltan az ablakunk felé mutogatnak. Amikor mind a kilencen, szemöldökükkel a homlokukat lehúzva, egy emberként ránk szegezik a tekintetüket, tudjuk, hogy nagy a baj. Azt még látjuk, amint a cimbik elindulnak felénk, majd hirtelen hátraszökellünk az ablaktól, és elordítom magam:

– A matracot, gyorsan!

Kikapjuk a helyéről, eltorlaszoljuk vele a nyílászárót, a biztonság kedvéért pedig kitámasztjuk az ágykerettel. Odasietek a komódhoz, rátolom az ajtóra, közben azt hadarom öcsémnek, hívja a főbérlőt. Amíg beszél vele, odaviszem a szekrényt is, aztán nekitámasztom a hátamat.

A következő másodpercben már a bejáratot döngetik. Kétségbeesetten próbálom visszatartani az eldőlni készülő bútorokat.

– Na, mi az? – kérdem. – Jön?

– Jön – válaszolja, aztán elteszi a telót, és mellém siet. – Pár perc, és itt van. Mondtam neki, komoly a szitu.

A kintiek szidják az anyánkat, lebuziznak, leköcsögöznek minket. Azt is ordítják, hogy kezünket-lábunkat eltördelik, ha bejutnak. Attól nem félünk, simán kitartunk, amíg a pofa ideér, de, hogy mi lesz utána, azt még elég homályosan látjuk.

Öcsém kérdőn néz rám. Tudom, nem a jelenlegi helyzet végkimenetele izgatja, vertek már meg minket nem egyszer, hanem sokkal inkább az, hogy mihez kezdünk aztán.

– Ne aggódj! – próbálom nyugtatni. – Amint lehet, költözünk. Addig is, örüljünk annak, hogy legalább itt vagyunk. Ez a lényeg!

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2015-10-11 13:27 Sren

Sren képe

Nos, Pepin műveit általában kedvelem, emlékszem a Macerára is, a Te írásaid is bejönnek, most viszont meghagyom ezt a terepet a Karcosoknak. Vesézzétek! :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2015-10-12 04:42 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, hogy kikerült. Már észre is vettem néhány javítani valót, többek között az "aztán"-ozás is ilyen, csak telefonról nem tudok javítani. Egy-két szóismétlés is bántja már a szemem, lehet ennyit számít, hogy új hátteret kapott az írás. Wordben nem vettem észre ezeket, pedig többször is elolvastam. Amint tehetem, javítom, bár addigra lehet, hogy olvassa más is. Várom a vesézést! :)

Örülök, ha bejönnek az írásaim, és ha ezt most nem is szedted szét, azért érdekelne, hogy tetszett-e. :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2015-10-14 11:23 Z. Cz. Domonkos

Szia!
Általában nem szoktam ezeket a Replikás cuccokat elolvasni, mert lusta vagyok... Viszont a te írásaidat általában szeretni szoktam, Pepintől meg nem sokat olvastam eddig, de emlékeztem, hogy azok tetszettek. Szóval ebbe belevágtam, és nem bántam meg!
A tiédben nagyon tetszett a visszatérő "lényeg, hogy..." (gondolatritmus, ugye?), meg csak simán jó volt olvasni, gördülékeny. Észrevettem asszem pár elütést, de már nem emlékszem, mert tegnap olvastam.
Szerintem Pepin írása inkább a hangulatra megy rá, egy általános képet fest az egészről, te meg inkább egy konkrét történetet mutatsz be az adott környezetben. Ezzel szerintem nincs is baj, csak a történet nem annyira erős. Szóval a hangulat rovására ment egy kicsi a történetre, viszont a sztori nem elég ahhoz, hogy kárpótolja az olvasót a kis atmoszféra-kurtításért. Vagy valami ilyesmi.
De a lényeg, hogy itt vagyunk. :)

sze, 2015-10-14 23:31 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Szia!

Igen, ez a lényeg :)
Pepin írása engem is a hangulata miatt fogott meg annyira, na meg azért, mert egy szomorú, ám létező jelenségre mutat rá. Létező, ezt saját bőrömön tapasztaltam. Remélem, ha nem is a legjobb írás, legalább az érződik, hogy megtörtént eseményeken alapul. A cselekmény is ezért nem cselekményesebb, igaz, itt-ott most is éltem a túlzás eszközével, de próbáltam csínján bánni vele, hogy ne menjen az életszerűség kárára :)
A Macera hangulatát sajnos megközelíteni sem sikerült, pedig igyekeztem. Ott véleményem szerint óriásit dobott a dolgon - nem megfeledkezve persze Pepin egyediségéről sem - az E/2. Én azt nem vettem át, próbáltam teljesen eltérő stílusban elmesélni ugyanazt a történetet - legalábbis mondanivalóját tekintve. Amióta írok, arra készülök, hogy egyszer majd megírom az én kis sztorimat a külföldön munkát vállaló magyarokról, lehet, hogy még korai volt. Sebaj, az átélt élmény nem vész el, az írásban pedig remélhetőleg fejlődni fogok annyit, hogy rendesen odategyem a következőt. :)

Köszi szépen az olvasást és a véleményezért.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2015-10-14 19:33 Sednol

Sednol képe

Olvastatta magát, jó volt elolvasni. Újra el kéne olvasnom, hogy találjak benne valami hibát, amit az én gyakorlatlan szemem észrevesz.
Pepin verziója filmszerűen mutatja be a szállót. Úgy éreztem, hogy ő általánosra vette a figurát, és bármelyik munkásszállóban játszódhatott volna.
Te úgy mesélted el a történetet, ahogy megtörtént és ahol megtörtént Ez a fajta írásmód közelebb áll a szívemhez, itt a cselekmény van kiemelve. Ne kérdezd miért, de Jason Statham filmek ugrottak be közben. A verekedés kezdeténél vártam, hogy mikor törnek rájuk a vékony falon át.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2015-10-15 00:00 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi szépen az olvasást!

Most, hogy így említed, pontosan azért működik olyan jól a Macera, mert a stílus miatt úgy jön le az egész, ahogy kell, tehát mint általános problémát mutatja be a helyzetet. Az enyémből lehet, pont ezért hiányzik az igazi hatás. Nem tudom, majd okosabb leszek, ha jön még pár vélemény :)

Statham? :D Mármint Anglia miatt? Vagy az írás hatására? Akkor nagy a baj! :D

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2015-10-15 00:04 Pepin (nem ellenőrzött)

Sokaig gondolkodtam, hogy mit irhatnek ide. Nos. Lehet, hogy nem lesz ekezetem. Mar nincs is, ugyhogy igy folytatom. Eloszot is: nagyon megtisztelo, hogy engem jeloltel meg ihletadonak, de talan Obbot kellett volna. :) En Obbrol irtam, te rolam, remelem, valaki majd rolad is ir, es egyre csak gyuruzik az egesz. A hangulat megfogott a feleig. Aztan valami tortent. Nem tudom, hogy mi, csak egyszeruen az egsz eltunt. Par felesleges mondat, vagy nem tudom, de ez volt. Aztan a vege , meg szamomra egy kicsit gyorsra sikerult. Gyors volt. Pl, amikor a magyarok bekattantak, es kaptam egy monoklit az egyik helyen,. az egy ket napos muvelet volt, amig felhecceltek magukat arra a szintre, hogy ussenek. Ez tenyleg igy tortent? Mert akkor az Angliaban elo magyarok vehemensebbek. :D Oda tenyleg kellenek a bicepszek, tricepszek, meg a mellizom.- Szamomra elvezheto volt, olvastatta magat a tortenet, es vartam, hogy mi lesz a vegen. Nem hianyoltatok Bruce Willist? Szerintem egy csomo munkasszallora elkelne egy-egy belole. Meg Van Damme-bol is. Remelem mar nem ezen a helyen vagy. Es kitartast!

cs, 2015-10-15 02:16 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi az őszinte véleményt :)

Ha akartam volna sem tudom Obb írását alapul venni, mert már nincs fent. Pedig olvastam, az is nagyon bejött. Igaz, az mintha a munkahely viszontagságairól szólt volna. A Rohad el Rostock :D Emlékezetes volt. Persze majd én is szeretnék rátérni az angliai munkavállalásra, talán meg is teszem egy másik írásban.

Ezen kozmetikáztam valamennyit, de még így sem érzem tökéletesnek. Igazad van. A hangulatot sem sikerült megteremtenem. A vége: Igen, megtörtént, hellyel-közel így, ahogy leírtam, de persze nem azonnal, hanem ahogy nálad is, pár nap, esetleg hetek elteltével.

Már nem itt vagyok szerencsére. A legtöbben évekig ilyen helyeken élnek, mert mást nem engedhetnek meg maguknak. Itt sincs kolbászból a kerítés, én ezért nem is tanácsolom senkinek, hogy kijöjjön, ha van más alternativa.

Szóval ezek csak rossz emlékek, de mint említettem fentebb, ki is színeztem valamennyire - ami úgy néz ki, nem érte el a kívánt hatást. Azt vettem észre, hogy sokszor folyamodom a túlzáshoz, az események felnagyításához, és ezt legtöbbször ösztönösen teszem. Itt mondjuk nem volt szükség túl sok nagyításra. Lehet, hogy egyáltalán nem is kellet volna?

Willis, Van Damme meg Statham? Ez nem az Expendébőlsz, hé! D

Kitartást neked is!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2015-10-16 09:11 Obb

2

"Van még bent egy komód, amiben bogarak cikáznak, egy szekrény, amibe szűkösen beférnénk ugyan," - a szekrényben akartatok aludni?

"és azt mondom az öcsémnek, hogy amíg ő bepakol a hűtőbe," - mit ne mondjak, egyre szimpatikusabb a főszereplő, lemondasz a szutykos ágyról, kuktának használod az öcséd, és még vele pakoltatsz is ki, hát neked sem lennék az öcséd

"El is indulok fel az emeletre," - amíg nem tudsz elszakadni a hasonló fogalmazásmódtól, nem fogsz előrébb lépni egy fikarcnyit sem. Ad egy: milyen bánatos funkciót tölt be az "is"? Ad kettő: emeletre nem szoktunk le-indulni, tehát a fel evidens, akkor nem írjuk ki, hisz' nem hülye az olvasó, értem én, hogy kevésnek érzed az Elindulok az emeletre tagmondatot, pedig hidd el nem kell több! Max. annyival lehetne kibővíteni, hogy ott a klotyó, mert az nem derült eddig ki, csak annyi, hogy egy van össz-vissz. Pl.: Elindulok az emeleti fürdőbe, de... vagy ilyesmi

"de a lépcső felénél az előttem várakozó sorba ütközve megtorpanok" - hát a második tagmondatot is sikerült megtömnöd bőséggel, hol?-felénél, hol?-előttem, hogyan?-ütközve. Miért akarsz mindent megmagyarázni? Főleg ilyen sután. Ha ütközöm, akkor úgyis megtorpanok nem? Tehát az ütközve megtorpanok helyett elég csak az ütközöm. Felénél, nem mindegy, hogy hányadik fokig álltak? Tehát a lépcsőn. Ha nekik ütközöl, akkor nem előtted vannak, vagy hátrafelé mész, mint a rákok? Pl.: ...,de a lépcsőn várakozó sorba ütközöm. Vagy ilyesmi.

"Ahogy mosom magam tisztára, a kuncogás egyre erősödik" - ez is egy nagyon jellemző, sem a szavakkal, sem a szórenddel nem bánsz jól. - Miközben tisztára mosom magam, egyre erősödik odakint a kuncogás.

"Ahogy mosom magam tisztára, a kuncogás egyre erősödik, már-már kacagásba vált. Miután végzek, megtörlöm magam a fogason lógó" - az ilyen magam-magam szóismétlést könnyű lenne elkerülni. Pl.: ..., megtörölközöm...

"Az utazástól kimerülten elterülünk – ki-ki a maga fekhelyén." - miért érzed azt, hogy kevés, amit írtál? Nyugodtan kitörölheted a mondat második felét

"Odatotyogok, kicsekkolok," - most akkor repültél vagy totyogtál?

"Most épp Junior vonyít a hangfalakból, de ettől is nagyobb gond," - tudom, hogy használjuk erre az ettől-t erre is, de az maradjon meg helytelen szóhasználatnak szóban, írásban ennél-t használj!

"hova a picsába kerültünk mi." - nk a mi

"Van az a pont, amikor már bennem is elkattan valami: ha az anyánkat szidják." - valljuk be, magatoknak sem raktad magasra a lécet. Nekem senki ne anyázzon, mert megfejelem! Ne értsd félre, ha elkerülhetetlen, akkor jobb kezdeményezni, mint passzívan várni. De ez az anyámat ne szidd duma, nagyon alacsony szint.

Rengeteg mindent lehetett volna még kiemelni, mert elég gyengécske a fogalmazás, a szlenget meg a káromkodásokat sem éreztem sokszor helyénvalónak, inkább erőlködés szaguk van.

Vége viszont valamelyest tetszett.

p, 2015-10-16 10:18 Dokesz

Dokesz képe

Egy kimunkált, fajsúlyos novellára replikázni eleve hálátlan feladat. Alfredo beleesett a csapdába. Azt hiszem, Alfredo bennrekedt az eredeti mű szabta határok között, innentől kezdve meg nem sikerült másik nézőpontot kialakítania, tehát nem adott hozzá újdonságot, frissességet. A próbálkozás viszont dicsérendő, biztos ő is sokat tanult belőle.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

p, 2015-10-16 18:14 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Kedves Obb!

Vártam már nagyon, hogy megtisztelj engem is egy részletesebb véleménnyel. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ennél pozitívabb kicsengésűben reménykedtem, de csak magamnak köszönhetem, hogy nem az lett. Ettől még örülök neki, mert éppen időben érkezett. Helyre tett kicsit, de erre szükségem volt. Elkeserítő, hogy egyhelyben toporgok. Van egy olyan érzésem, hogy minden mondatomat kiszedhetted volna.

Az egész írás, ahogy van, egy nagy erőlködés. Ez részben azért lehet, amit Dokesz említ, viszont nem foghatom csak arra, mert mint említettem, saját tapasztalataimat is beletettem amellett, hogy Pepin történetét is vissza akartam adni.
Azt hiszem, most kell megnyomnom a RESET gombot. Csak abban bízom, hogy nem ítélsz meg (el) mint embert ennyi alapján, mint ez az anyázós rész. Túl azon, hogy a karakter majdnem teljesen én vagyok, ez nem ad rólam reális képet.

Őszintén köszönöm

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2015-10-16 21:34 Obb

Nem veled azonosítottam, hiszen ez egy írás, mégha mindig benne van önmaga az író is. Írtam én már elég betegnek tűnő novellákat E/1-ben és E/3-ban is, szóval véletlen sem ítéllek meg vagy el a novellád alapján, mint embert, én sem ürülnék, ha valaki azok alapján szeretné eldönteni, milyen ember is vagyok én. Csak jeleztem, hogy jobban örültem volna, ha a főszereplők nem süllyednek azonos szintre az pucérkodó, parasztkodó alkeszekkel, és ezzel nem azt mondom, hogy a verekedést is el kellett volna kerülni, hisz az valószínűleg elkerülhetetlen volt, akkor meg már jobb belevágni, legalább a kezdeti előny az embernél van.
Hagyd a fenébe azt a resetet, mindig azt nézd, mit tudsz egy negatív kritikából a javadra fordítani.

szo, 2015-10-17 07:54 Roah

Roah képe

Obbnál a labda! :))) Eszedbe ne jusson resetelni! :D
Anno, amikor a Macerát olvasta/olvastuk, Obb az eredeti, vágatlan, rengeteg olvasói megosztást kiváltót elküldte egy kiadónak is. Abban is volt hiba, dögivel, sokunk nem kis meglepetésére. :))) Hisz' nekünk itt a Karcon nem a kivitel, hanem a tematika forralta a levegőt.
Pepin sem resetelt. :)) Sokkal inkább fogta magát, és fejest ugrott a miértekbe, ilyesmikbe.

Neked is ezt javaslom - láss! ;) :))))

Nem kis munkát sejtet az a novella, amit Obb is kézbe vesz. :)))

Az biztos, hogy a magam részéről is nagyra tartom a bátorságot...a merészséget, Mindenki részéről, aki replikát játszik. :)))

Anglia...? Kis off, és egy legenda? Jöhet? ;)
Ősi Vo legenda; Anglia nevének eredetéről?

http://www.wikiart.org/en/edward-burne-jones/psyche-and-pan-1874

Angyal földje volt - egy fejedelem lánya. :))) Azt mondják, mesék őrzik az ottani föld jóságát, tisztaságát, mesék, egyszarvúkról, tündékről, egy letűnt kor millió éves lényeiről, építményeiről. Csodákról.
Angyal, vagyis Anglia.
Hogy tudott az a föld is megbetegedni...? Sok legenda beszéli el - úgy tartják, a rossz dolgok okán nem voltak méltó Angyal nevére.
Így lett belőle Nagy-Britannia.

https://www.youtube.com/watch?v=Sf8NUJaCS1Q

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-10-17 21:37 Pepin (nem ellenőrzött)

En is csak annyit tudok irni, hogy megerositsem az elottem szolokat: nem szabad resetelni. Nem tudok igazan tanacsot adni, nekem is szuksegem van a tanacsra. Csak ennyi: NE RESETELJ, IRJ!

v, 2015-10-18 14:27 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

A resetet nem feltétlenül erre az írásra értettem, sokkal inkább magamra. Nem tehetek róla, nekem így természetes a fogalmazás, de tudom, hogy ez rossz, és zavar, hogy nem tudok rajta változtatni. Mintha lefagytam volna, nem jutnék egyről a kettőre addig, amíg ez így van berögzülve. Nem először jött már elő ez a probléma. Utólag akkor is láttam, de nem tudom, hogy érjem el, hogy eleve így legyen természetes. Nem javítgatni akarok, hanem alapból jól írni. Na, ettől távolabb állok, mint eddig gondoltam, és ez eléggé lehangolt. :)

Hogy hogy tudott Anglia is megbetegedni? Nem tudom. Van egyáltalán olyan hely, ahol nem lesznek egyre őrültebbek az emberek? Itt naponta szembesülök az emberek hülyeségével. Ma mentem a metróhoz, áthaladtam egy szűk utcán. Egyszerre csak egy haladó jármű fér el, mert mindkét oldalt parkolnak. Mindkét irányból jött egy kocsi, és mit csináltak? Kiszálltak és üvöltöztek egymással, egyik sem tolatott vissza. 20 percig néztem a műsort, utána már mennem kellett, hogy el ne késsek melóból :D Ki tudja, meddig voltak még ott.

Én azt nem értem, hogy itt, ahol ennyi féle nép van, miért a magyar a legnagyobb farkasa a magyarnak. Örök talány számomra. Más nemzetiségűeknél megfigyeltem, hogy jóval összetartóbbak nálunk. Komolyan nem értem. Erről szólt volna ez az írás.

Köszi mindnyájatoknak

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2015-10-18 19:52 Dokesz

Dokesz képe

Hatalmas blődség, hogy a magyarok nem kedvelik a saját fajtájukat. Része a globaliststa agymosó gépezetnek, hogy ilyeneket sulykolnak a nekik ellenállók agyába! Én szeretem a fajtámat, és büszkén viselem a Magyar nevet!

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

sze, 2015-10-21 14:18 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Ó, ne gondoljátok, hogy én nem találkoztam a másik véglettel. Persze, hogy vannak normális magyarok, ha nem így gondolnám, nem magyar párt választottam volna. Bennem megvan a magyarság, büszke vagyok rá, száz százalékig magyarnak tartom magam, máskülönben nem azon ügyködnék, hogy hazaköltözhessünk, és otthon neveljük a gyerekünket. Csakhogy én nem erről írtam. Én nem a normális magyarokról, hanem a másik feléről, tapasztalatból, akik igenis léteznek. Hidd el, Dokesz, én örülnék a legjobban, ha nem szembesültem volna ezzel. Az is lehet, mondhatnád, hogy én csak a rosszakkal találkoztam, vagy hirtelen vontam következtetést, de ez nem igaz, közel öt év alatt eleget láttam, tapasztaltam. Az a réteg alátesz a másiknak, ahol csak tud. Féltékenység? Nem tudom, valószínűleg. Ő is magyar, ne legyen már neki jobb, mint nekem? Én ebben élek, sajnos. Néha úgy érzem, ide többségében ők jutottak ki, igen, kimondom, a selejt, mert aki így gondolkodik, azt emberileg nem sokra tartom. Oldalakon keresztül tudnék erről mesélni.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2015-10-19 10:29 Pepin (nem ellenőrzött)

Igaza van Dokesznek. Amikor eloszor jartam kint, engem is ez vagott arcon. Merges voltam, duhos, nem ertettem, hogy miert csinaljak. Tudom, sok helyen ez van, hallom ismerosoktol is, hogy ahol magyarok vannak, oda ne menjunk. De azota megtapasztaltam a masik oldalt is. Vannak jofej magyarok,akik eleg sokat segitenek. Igaz, hogy kevesebb ilyen emberrel talalkoztam, de vannak. Melohelytol is fugg. Van, ahova barkit felvesznek, es van olyan, ahol csak harom skype-os interju utan mondjak azt, hogy esetleg visszahivnak. Es ez nem csak vegzettseg, muveltseg kerdese.

Peldaul, ahol most vagyok, itt a lengyelek furjak egymast, meg mindenki mast is. Ennek ellenere tanulom a nyelvuket, mert veluk dolgozom, es a nenik tanitgatnak, de nemetul, angolul nem beszelnek. :)

Legyel Te is buszke a magyarsagodra, en is az vagyok. Es remelem egyszer majd ismet otthon elhetek.