A portás (18+)

Tíz éve dolgozom a pokolban. Az üvegablakozott lépcsőház miatt – amiben a budinyi portásfülke is található – a forróság stimmel, csak annyi, hogy nálunk különféle teremtmények helyett pénzüket hova tenni nem tudó felfuvalkodott barmok, magatehetetlen vén nyuggerek és az agyukat is elszívó, apuci pénzén élősködő tinédzserek élnek. Bár alapvetően különbözőek, egy dologban mind egyformák: annyira magyarázzák az igazukat – bármilyen ügyről legyen is szó –, hogy a nyáluk az arcomba fröcsög. Ha a felettük lakók vesznek egy korcsot, ami egész éjjel vonyít. Ha a közös udvaron valaki cigarettacsikket hagy. Ha rájuk szól az ember, hogy ugyan, ne menjenek már többet a tetőre holtrészegen, mert ha ne adj' Isten lefordulnak róla, fejest állnak a betonba. Aki itt megengedhet magának egy ingatlant, az csóró nem lehet. Egy évtizede nyalom kristálytisztára a seggüket, kortól függetlenül.

Szétvet az ideg. Rühellem, amikor ilyen váratlan helyzetekre kell költenem, de muszáj leintenem egy taxit.

– A belvárosba, kérem! – hadarom, és bepattanok a járműbe. Aztán megadom a pontos címet a sofőrnek.
– Rendben, már indulunk is – mondja, és beletapos a gázba. – A környékről való? – érdeklődik.
– Igen – felelem –, és nagyon sietek.
– Munka?
– Mi más?
– Mit csinál?
– Portás vagyok.
– Portás? – hökken meg. – És futja taxira?
– Áh, nem! Csak késésben vagyok, mert nem jött az a rohadt busz. – Telefonomon állandóan az időt figyelem.

A sofőr most a vezetésre koncentrál, de észreveszem, hogy folyton vet rám egy-egy lopott pillantást a visszapillantón keresztül. Fintorog, amikor elhaladunk egy csapat biciklis mellett. Majd egy iskolás csoportot hagyunk el, ő pedig a fejét rázza.

– Mit szól ehhez? – kérdi, és ujjával egy, az út mellett fákat ültető, négytagú brigádra mutat. – Kéthete minden nap eljövök erre, és mindig látom őket. Az a vicc, hogy kéthete is ugyanennyi facsemete volt leszúrva a földbe.
– Értem – válaszolom, mert úgy illik, ha valaki kérdez, de egyébként nem fűlik a fogam az eszmecseréhez. Inkább csendben élvezném az utat, mielőtt emberek százai üvöltöznek a képembe a napi postájukat keresve rajtam. Hogy szóljanak, eldugult a WC-jük, és hívjak szakembert. Hogy utasítsanak, beszéljek a felettük lakó fiatalokkal, akik hajnali háromig bömböltették a zenét. Lecsesszenek, amiért nem segítek cipelni a fél kilót nyomó aktatáskájukat. Nem nyitom ki nekik az automatikusan nyíló ajtót. – Zavarja? – kérdem.
– Magát nem? A mi adónkból kapják a fizetésüket, és nem kell tenniük érte semmit. Ellébecolják az egész napot, kint vannak a szabadban, ökörködnek, mintha valami kibaszott baráti összeröffenésen lennének a hátsókertben a barbecue körül. Maga meg mehet vissza a szűk portásfülke falai közé ma is.

Fogalmam sincs, honnan szedi mindezt, de ennél pontosabban magam sem mondhattam volna. És folytatja:

– Hogy csicskáztassák, mint valami rabszolgát. Hogy öregasszonyok hívják fel, mert összehugyozták magukat, és segítsen kimenniük a klotyóra… mintha lenne még értelme. Hogy dögnehéz bútorokat tologattassanak magával, át a nappaliból a hálóba, három nappal később meg vissza, mert nem megy a fosbarna a halvány rózsaszín falakhoz.

Nagyot fújok, és bámulom inkább az ablakot. Kidőlt oszlopok váltogatják egymást. Bár még mindig a külvárosban vagyunk, ilyen látványra nem számítottam. Kutyaszar gőzölög kétlépésenként, körülöttük döglegyek cikáznak. Kilapult macska az út közepén, amin mi is áthajtunk. Neki már úgyis mindegy. Zötykölődünk a kátyús aszfalton, émelyegni kezdek. Rám tör a hányinger, kétségbeesetten kalimpálok a kezemmel a sofőrnek, mert megszólalni már nem tudok. Mindhiába, csukott szemmel dobom ki a taccsot valahova a lábamhoz.

– Látja azt a limót? – kérdi a sofőr. Kinyitom a szemem, de a hányásnak nyoma sincs. – Hallja?! Nézze azt a limuzint!
– Mi van vele? – szuszogom.
– Csak az, hogy valami öltönyös-nyakkendős pöcs ül hátul.
– Ja, valószínűleg. És?
– Két olyan nő térdel előtte, és fényesíti a farkát, amilyeneket a magunkfajta szerencsétlenek csupán a tévében láthatnak. Nem bosszantó?

Tekintetünk összeér a visszapillantóban. Az övé dühtől sötét. A szája tovább mozog:

– Olyan gazdag faszok, mint akik magát ugráltatják. Elküldik újságért. Felhívják, hogy szereljen össze egy ikeás polcot a nappalijukban, mert ők túl hülyék hozzá… vagy csak baszott lusták. Persze pénzt nem adnak, de ha öt percnél tovább tart, sürgetik, és folyton azt vágják a fejéhez, hogy a picsába lehet ilyen rohadt lassú, ők vendégeket várnak. Olyanok, akik leparkolják a verdáikat az épület előtt, holott jól tudják, az szabályellenes, és magának az a munkája, hogy szóljon érte, de ők inkább a veszekedést választják. A balhét. Örülnek, ha elbaszhatják egy jónak induló napját. Ez a hobbijuk. Ebben lelik örömüket. Lehet, még a farkukat is erre verik. Az idegtől vörös képére gondolnak, amikor eléveznek. Tóparti nyaralóik ára ötvenszerese a lyuknak, amiben maga az egész életét kénytelen leélni, széfjeikben milliókat tartanak, de a legnagyobb gondjuk az, hogy magának nem elég széles a vigyor a képén, mikor hazaérnek.

Megint hányingerem van. Elmosódik előttem a kép, aztán néha visszajön. Szivárványlik körülöttem a levegő, amiben fel-felbukkan a visszapillantó tükör, benne a taxis eltorzult arcával.

– Utálom az embereket! – üvölti. Körülöttem mindenféle színek pompáznak, és azt hallom:
– Rühellem mindet!

Fojtogató érzés kerít hatalmába, szívverésem felgyorsul.

– Hallja? – ordítja. Még mindig nem látom őt, sem az ülést vagy az ablakot. Az utat sem. Színeket látok, amik égetik a szemem. – Hallja?! Kibaszottul utálom az embereket! Tudom, hogy maga is! Mondja ki!
– Mi? – nyöszörgöm.
– Mondja, hogy gyűlöli őket. Mondja: „Utálom az embereket!”

Valami elindul a gyomromból, és sebesen halad felfele.

– Rohadtul gyűlölöm mindet! – szökik ki belőlem.
– Mondja újra!
– Rühellem az embereket! – okádom ki a szavakat.
– Akkor, mire vár még? Mire vár, he?!

Kitisztul a kép előttem. Halántékom vadul lüktet. A szélvédőn keresztül az út csíkjait figyelem. A kormányt szorítom, már szinte hozzátapadt a kezem. Szemem előtt fenyőfa alakú autóillatosító libeg, a rádióból valami nyálas szar csöpög. Kikapcsolom. Egyedül vagyok a járműben. Bevillan, hogy ma kocsival indultam dolgozni, mert elaludtam. A limuzin csigalassúsággal halad előttem. Hármasba váltok, kiteszem balra az irányjelzőt. Melléérek. Közelebb húzódom hozzá. A sofőr heves dudálásba kezd, úgy nyomja, mintha kötelező lenne. Mintha pénzt osztanának érte vagy azokat a nyomott képű plüssállatokat, amilyeneket a vidámparkban lőhetsz, hazaviszed a kölyködnek, hogy lefoglalja magát, és ne téged idegesítsen. Nem látok be a sötétített ablakon, de ez abszolút hidegen hagy. Amint ráhajtunk a Petőfire, ráhúzom a kormányt, mire a limó sofőrje félrerántja, nekimegy a villanyoszlopnak, átszakítja a korlátot és frontálisan belecsapódik egy fába. Lelkemből valami őrült kacaj szakad fel. Annál a résznél, ahol nincs elválasztó az út és a járda között, „leparkolok”. Egy koszos, tablettás bort vedelő csöves pechjére épp ott koldult. Már nem teszi. Mögöttem két buzi rémülten tapogatja egymást, mire rükvercbe tolom a váltót, gázt adok és elcsapom őket a picsába. Majd vissza az útra. Haladok tovább át a hídon, mögöttem már senki sem jön, éppen duda- és kurvaanyád-koncertet tartanak. Áttérek a szemközti sávba, ami újabb tülkölő világbajnok-jelölteket szül. Kezemet a lehúzott ablakon kilógatva, középsőujjamat feltartva adom tudtukra véleményem. Négyesbe, aztán ötösbe váltok. Annyira taposom, majd’ kiszakad a kocsi alja. Átjár az adrenalin. Kalimpál a szívem. Szaporán veszem a levegőt, de nem azért, mert félek. Száguldok. Imádom! Azt kívánom, bár örökké tartana, amit most érzek. A tükörbe pillantva feltűnik, milyen eszelősen vigyorgok, aztán tekintetem a hátsó ülésen elégedetten bólogató taxisofőrre tapad.

– Ugye, milyen jó? – kérdi.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2015-08-08 20:16 Kelvin

Kelvin képe

Azt hiszem, erre az évre már bőven elég volt a nyárból, mindenkinek kezd az agyára menni ez a rohadt meleg. :) Jöhet az ősz, tizenöt fok maximum, szemerkélő eső, hajnali köd, depressziós novellák, ahogy illik. Esetleg valami vámpír, hogy Para is örüljön.
Egyébként nekem tetszett, a hányós résszel megleptél. :) Az utolsó sort törölném.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

v, 2015-08-09 08:30 Para Celsus

Para Celsus képe

Le vagy maradva, brotha', ma már a vámpírok nem is trendyk, most a nagyon sexy földönkívüliek vannak topon. Természetesen maximálisan szőrtelenítve, és persze, hogy egy földi (vagyis idegen fajhoz tartozó) csajba zúgnak bele - ennek kábé annyi az esélye, mint hogy egy petúnia megb.sszon egy komodói varánuszt. De ezt elnézzük az írónőnek, mert a főszereplő naon sexy.
http://moly.hu/ertekelesek/1336635


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-08-09 13:06 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, Kelvin!

Az utolsó sort töröltem, igazad van. Áhá, szóval Para szereti a vámpíros sztorikat? Egye fene, összerittyentek majd neki egyet. Hogy teljes legyen az öröm, lehet anyai ágon földönkívüli is lesz a főszereplő. :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2015-08-08 21:27 Sednol

Sednol képe

Jó lett!
A közepén én is kezdtem elveszíteni a fejem, ahogy a főhős a szóáradatban.
Velem szerencséd van: utálom az embereket! :D
Átérzem a helyzetet. Művezetőként naponta százszor zaklatnak telefonon, olyan kérdéseket kell megválaszolnom újra és újra, amit legalább tízszer elmondtam, és minimum egyszer leírtam, de ilyen az élet.
Kelvinnel kell egyet értenem, az utolsó mondat nem illik bele, de a többi olvastatja magát.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2015-08-09 13:17 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm az olvasást, örülök, ha tetszett!
Ja, hát senkinek sem egyszerű. Csak nehogy összeomolj egyszer! :) Kitartást!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2015-08-09 16:45 Para Celsus

Para Celsus képe

Én postán húztam le négy évet, ügyfélszolgálatosként, kis falvaktól városig mindenütt. Hát az a meló sem tett filantróppá :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-08-09 08:04 Para Celsus

Para Celsus képe

Ungarische Összeomlás? :D
https://www.youtube.com/watch?v=pkXIYgsvO0c
Szerintem jó lett!

"magatehetetlen idős hölgyek és az agyukat is elszívó, apuci által finanszírozott tinédzserek élnek." - először is, itt a "hölgyek" kifejezést finomnak érzem. A portásnak tele a töke, utálja a házbelieket, nem biztos, hogy "hölgyezni" fog - nyanyák, mammerek, csoroszlyák, boszorkák, vén satrafák, pengeszáj sznob pitsák - szerintem valami erősebb kifejezést is használhatna élete megkeserítőire. Aztán az "által"-ozás. "A novella el lett olvasva Para által." Hát ez így nem jó :D Az "apuci által finanszírozott" helyett lehetne "apuci pénzén élősködő", vagy ilyesmi.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2015-08-09 13:23 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi az olvasást és az észrevételeket! Javítottam a necces sorokat, tényleg azok voltak. A "satrafa" szót olyan régen hallottam, hogy azt választottam :D

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2015-08-09 18:06 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

E/1-be nem nagyon illik beleszólni, ezért óvatos leszek:

"kilapult macska az út közepén, amin mi is áthajtunk. Neki már úgyis mindegy. Belei mellette sötétlenek." - az uccsó mondatot én törölném, kettővel is átadtad a hangulatot
A szivárványló levegőt meg a hányást nem értem, őszintén a helycserét sem, de betudom annak, hogy ez első blikkre egy egyszerű élményösszefoglaló, amit valami sötét belső indulat produkált. :D

"kiteszem balra az irányjelzőt. Melléérek. Közelebb húzódok hozzá" - nemtom. hiányzott nekem az alany

Személy szerint nekem nem jött be, mert végig önmagát ismétli, és céltalan rombolás szagát éreztem. Mondjuk azt is nehezen tudtam eldönteni, hogy most röhögjek vagy sírjak?
Volt ezzel amúgy célod, vagy csak egy gondolat, ami kiszabadult?
Életkép? Inkább, mint írás.
Ne hari rám. Ennél jobbat is tudsz.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2015-08-09 19:08 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Természetesen nincs harag ;)

Ettől még valószínűleg nem fog jobban tetszeni, de annyit elmondanék, hogy az E/1 és az egyező szakma ellenére, ezek még nem az én gondolataim. Na jó, egy kis részük az. :) (nekem, egyet leszámítva imádnivaló lakóim vannak, komolyan. Megbecsülnek, szeretnek. Miattuk mondhatom azt, hogy még mindig szeretek melóba járni)
A célom egy enyhén szólva is megosztó karakter létrehozása volt, akinek az a bizonyos pohár nem csak betelik, hanem szét is reped, a tartalma meg elönti a környezetét. Ehhez választottam ezt a nyelvezetet is, és hát ja, a munkát is. Olyan kellett, amit azért elég jól ismerek, hogy hiteles legyen. Őrültek voltak, vannak, és mindig is lesznek. Biztos van olyan is, akiben csendben szunnyad belül ez a "sötét indulat", és egy lökésre vár, hogy előtörhessen. Ezt az álapotot akartam megfogni, bemutatni, amennyire a fantáziám engedte.

Köszi az észrevételeket, a hiányzó alanyt megnézem, a fölös mondatot meg törlöm, tényleg megvan anélkül is a hangulat.

"A szivárványló levegőt meg a hányást nem értem, őszintén a helycserét sem" - Íjj, ez gáz. Mármint nekem az, ha nem jött le a szövegből. Ez vagyok én, néha túlmagyarázom a dolgokat, máskor meg kevés az utalás. Lehet, hogy most is kevés volt?

Köszi szépen az olvasást!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2015-08-09 19:19 Kyle

Én is Kristálysólyomhoz csatlakoznék inkább. :) A hányást nem értem (nem volt funkciója), ahogy a helycserét sem. (Ezt ha elmagyarázod, megköszönöm. Kíváncsi vagyok, mi volt a cél! :) ) És olvastam már tőled sokkal de sokkal jobbat. Viszont ahogy nézem, másoknak meg bejött, szóval ne csüggedj! ;)

És az észrevételeim:

Az ígéretes nyitáshoz képest („Tíz éve dolgozom a pokolban.”) nagyon elmaradt a sztori szerintem.

„felfuvalkodott barmok, magatehetetlen vén satrafák és az agyukat is elszívó, apuci pénzén élősködő tinédzserek” – Én nem a satrafákat választottam volna, mert a mondatban különösen régiesnek hat. Lehetett volna inkább „vén nyuggerek”.

„Bár alapvetően különbözőek, egy dologban mind egyformák: annyira magyarázzák az igazukat – bármilyen ügyről legyen is szó –, hogy a nyáluk az arcomba fröcsög.” – Ez kukacoskodás, de nekem fura, hogy mindenki köpködve beszél a házban. :)

„Ha a felettük lakók vesznek egy korcsot, ami egész éjjel vonyít. Ha a közös udvaron valaki cigarettacsikket hagy. Vagy ha rájuk szól az ember,” – Ha elhagyod itt a vagyot, akkor szerintem jobban hangzik a felsorolás. A vagy – szerintem – egy kicsit elvesz a lendületből.

„Szétvet az ideg, mert késésben vagyok. […] – Áh, nem! Csak késésben vagyok, mert” – Az első mondatból akár el is hagyhatod, hogy késésben van a portás, mert a párbeszédből úgyis kiderül.

„A sofőr most a vezetésre koncentrál, de észreveszem, hogy folyton vet rám egy-egy lopott pillantást a visszapillantón keresztül.” – Itt nem is muszáj szerintem a „most”, az „észreveszem” pedig szintén kitörölhető, mert ha leírod, hogy folyton figyel a postás, akkor az valószínűleg azért van, mert a portás észrevette.

„ujjával egy az út mellett fákat” – egy, az út

„Inkább csendben élvezném az utat” – Ha szétveti az ideg, és egyfolytában a telefonjára pillantgat a portás, akkor hogy élvezheti az utat? :)
„ökörködnek, mintha valami kibaszott baráti összeröffenésen lennének” – A kibaszott miatt az ökörködés helyett valami erősebb szót keresnék. Pl. faszkodnak. :D

„Hogy dögnehéz bútorokat tologassanak magával” – Tologattassanak, mert a vénasszonyok nem tolják a bútort.

„Kilapult macska az út közepén, amin mi is áthajtunk.” – Általában a döglött macskákat kikerülik az emberek, nem? Mert ki akar belehajtani, hogy aztán sikálhassa az autó kerekét.

„Tekintetünk összeér a visszapillantóban.” – Nem inkább összetalálkozik? Én sem tudom, kérdezem. :)

„Színeket látok, amik égetik a szemem.” – Amik helyett amelyek.

„A limuzin csigalassúsággal halad előttem. Hármasba váltok, kiteszem balra az irányjelzőt. Melléérek.” – Ha a portás előtt halad csigalassúsággal, akkor valószínűbbnek tartom, hogy a portás kettesben van, és akkor nem is kell hármasba váltania, ha ki akar vágni a limuzin mögül.

„Közelebb húzódok hozzá.” – Húzódom.

„Egy koszos, tablettás bort vedelő csöves pechjére épp ott koldult. Már nem teszi.” – Ez nagyon tetszik! :D

v, 2015-08-09 19:43 Roah

Roah képe

"„Egy koszos, tablettás bort vedelő csöves pechjére épp ott koldult. Már nem teszi.” – Ez nagyon tetszik! :D"

Röstellem. Itt röhögtem fel én is. Nagyon morbid ezen felnevetni - nem?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-08-09 20:08 Kyle

Szerintem nem. :) Ha élőben látnánk ilyet, nyilván egyikünk sem nevetne. Viszont fikcióban, leírva, nagyon is jópofa. :)

v, 2015-08-09 20:42 Sednol

Sednol képe

Szokták vala mondani: A legtisztább érzelem a káröröm, mert nincs benne irigység!
Érdekes, hogy azt mondod, nem tudsz belebújni egy pszichopata fejébe, amikor az Oázisban szemrebbenés nélkül, fogóval tépkedsz ki darabokat a jóemberből. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2015-08-10 16:25 Roah

Roah képe

Az Oázis karaktere gyógyító volt, nem egy érzelmek nélküli szadista, és nem is ámokfutott. :))) Az agyának voltak sajátos képességei, amiket tudományos segítséggel gyógyításra használtak fel.
A kettő, a pszichopata és az ottani karakterem, nem éppen ugyanaz, sőt, szöges ellentétek. 'Míg előbbinek élvezetet nyújthat a kínzás, utóbbinak csupán csak eszköze volt, egy jó ügy érdekében, és azt sem az ő választása volt, az eszközé, sokkal inkább tudományos megfigyelések eredményein alapult egy ébresztési módszer.
Még az Inkvizítoros Jaredem is inkább gonosz volt - és lájt áldozat -, mint pszichopata.
Nem viccelek, nálam egy ponton a Portás-féle karaktereknél megáll a tudomány. :D
D. Koontz ebben az egyik profi az irodalomban, az ilyenek elméjének ábrázolásában, tehát példám van bőséggel, hogy miként is kell ezt csinálni, és még sem sikerül, egyszerűen ott az a fal, az a határvonal, az a pont, amin nem jutok át.
(Itt tudod, mit látok ennek a pontnak? A hányást. Na, ez a speciális róka például a büdös életben nem jutott volna eszembe.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-08-10 18:33 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Szia Kyle!

"Én nem a satrafákat választottam volna, mert a mondatban különösen régiesnek hat. Lehetett volna inkább „vén nyuggerek”" - ezt megnézem pár nap múlva, egyelőre nekem tetszik, de lehet, hogy igazad van.

"Ez kukacoskodás, de nekem fura, hogy mindenki köpködve beszél a házban" - ezt nem változtatnám meg. A karakter ilyen, nagyjából az összes sérelmét eltúlozva zúdítja az olvasóra

"„Ha a felettük lakók vesznek egy korcsot, ami egész éjjel vonyít. Ha a közös udvaron valaki cigarettacsikket hagy. Vagy ha rájuk szól az ember,” – Ha elhagyod itt a vagyot, akkor szerintem jobban hangzik a felsorolás" - igazad van, kiveszem

"„Szétvet az ideg, mert késésben vagyok. […] – Áh, nem! Csak késésben vagyok, mert” – Az első mondatból akár el is hagyhatod, hogy késésben van a portás, mert a párbeszédből úgyis kiderül." - szintúgy :)

" Itt nem is muszáj szerintem a „most”, az „észreveszem” pedig szintén kitörölhető, mert ha leírod, hogy folyton figyel a postás, akkor az valószínűleg azért van, mert a portás észrevette" - ezt is később fogom megnézni, amikor már valamennyire külső szemmel tudom olvasni. Igazad lehet.

" Ha szétveti az ideg, és egyfolytában a telefonjára pillantgat a portás, akkor hogy élvezheti az utat?" - ja, ez így tényleg nem jó. Kitalálok helyette valami mást

"„ökörködnek, mintha valami kibaszott baráti összeröffenésen lennének” – A kibaszott miatt az ökörködés helyett valami erősebb szót keresnék. Pl. faszkodnak" - nálam nem lóg ki az ökörködnek, de majd ide is visszanézek

"Általában a döglött macskákat kikerülik az emberek, nem? Mert ki akar belehajtani, hogy aztán sikálhassa az autó kerekét." - ez a kép miatt lett ilyen, a végén a magyarázatomban kitérek rá.

"Tologattassanak, mert a vénasszonyok nem tolják a bútort." - jogos

"„Tekintetünk összeér a visszapillantóban.” – Nem inkább összetalálkozik? Én sem tudom, kérdezem" - Most, hogy említed, én sem. Mintha olvastam volna már ezt így is, de a tiéd megkérdőjelezhetetlenül jó :)

"„Színeket látok, amik égetik a szemem.” – Amik helyett amelyek" - erre nem vennék mérget. Sokat használom az "amely" szót, szóltak már érte, hogy néha túl irodalmiaskodó. Mégha E/3-ban mesélném, csak-csak, így viszont hitelesebbnek érzem az "amik"-et.

"valószínűbbnek tartom, hogy a portás kettesben van, és akkor nem is kell hármasba váltania, ha ki akar vágni a limuzin mögül" - van benne valami :)

Köszönöm szépen az észrevételeket, a többségével már most egyetértek, a többit még meg kell néznem!

"És olvastam már tőled sokkal de sokkal jobbat" - melyik volt az? :D

És a magyarázat, amit(amelyet??) kértél: :)

Roah már utalt rá a hozzászólásában, hogy ami az elején történik, az a karakter elméjének a játéka. Ezt csak megerősíteni tudom. Nálam időrendben így következnek az események: Késésben vagyok, beülök a kocsimba (ami nem taxi). Azért nem ezzel kezdtem (ezt is megtehettem volna), mert akkor elmarad az "Aha!" az olvasónál. Valahol (dugóban, bárhol, tök mindegy, a lényeg, hogy már valahol a belvárosban) az elmém elszabadul, a 10 éve tornyosuló sok szart egyszerre hozza elő. A taxi leintése, és az ott játszódó cselekmény az elmében történik, miközben a valóságban még mindig a saját kocsimban vagyok. A képzeletben a városon kívül vagyunk. Mivel képzelet, próbáltam olyan képekkel operálni, amik ezt az érzést erősíthetik, könnyebben álljon össze az olvasóban a végén minden. Mindenképpen kellett egy közös pont, ez a limó. Próbáltam elszórni a kapaszkodókat, hogy az olvasó ki tudja következtetni a végén, hogy mi történik. Lehet, hogy kevés volt. Azért nem tettem többet, mert eleve az, hogy a sofőr csupa olyan dolgot mond, amit csak "én" tudhatok, már egy nagy kérdőjelet kellett, hogy tegyen az olvasóba, ennél fogva tudat alatt keresse a választ. Így amikor elérkezik a hányós részhez, könnyebben válaszolhatja meg a kérdéseket. De legkésőbb akkor, amikor "kitisztul a kép", és nem a külvárosban vagyok, taxisofőr, sőt, taxi sincs. A "helycsere" sem történik meg a szó szoros értelmében.

Köszönöm az olvasást!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2015-08-10 18:50 Kyle

"erre nem vennék mérget. Sokat használom az "amely" szót, szóltak már érte, hogy néha túl irodalmiaskodó. Mégha E/3-ban mesélném, csak-csak, így viszont hitelesebbnek érzem az "amik"-et." – Ebben tényleg neked van igazad. Valamiért átsiklottam afelett, hogy az "amik" a karakter gondolatmenetében jelent meg. :) A hétköznapi beszédben én is simán mondok amit amelyet helyett, de pl. írásban engem ez még zavar, ha felcserélik a kettőt. De azért is van igazad, mert nem a narrátor használta, hanem a karakter, így pedig élethűbb. :)

"Késésben vagyok, beülök a kocsimba (ami nem taxi)." – Áhá! Akkor nekem ez kavart be. Kimaradt az a rész, hogy a portás beül az autójába, mert egyből a taxit inti le.

Egyébként furcsáltam, hogy a taxis mennyire ismeri a portást, de nekem valamiért nem állt össze a kép. Az én hibám, nem tudtam értelmezni. :)

Szerk.: Ja, és igen. A Megváltó Hatalom jobban tetszett. Nem szóltam hozzá, de olvastam.

k, 2015-08-11 22:52 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nem hiszem, hogy a te hibád :)
Köszi a választ. Szóval a Megváltó... Igen, azért kérdeztem, mert nem tudtam, melyiket olvastad eddig és melyiket nem. Nem meglepő egyébként, annak eleve befogadhatóbb a témája és a stílusa is szerintem. ;)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2015-08-09 19:48 Roah

Roah képe

Ámokfutós recepciós, avagy Összeomlás, báj Karcolat novella - nekem tetszett! :)))
Tök jó volt!

Gyors!
Miért? Miért? Mert az egyik legjobb alkotás szerintem az Összeomlás, és csak kívülről lehet látni, be nem, Michael Douglas fejébe nem. Ahogyan - szívügyem! -, az iskolai lövöldözőkébe, vagy bármelyik ámokfutóéba, hogy tulajdonképpen mi a fene húzza meg az azt átkozott ravaszt?! Mi? Micsoda? Mi az a pont, ami beindítja náluk ezt a metódust, mi üt beléjük?
Kicsit irigyellek ám: annyiszor, de annyiszor készültem arra, hogy belebújok egy ilyen karakter bőrébe, bele, csontig, játszottam, elkövettem mindent, hogy megpróbáljak egy fiktív, de bekattant ember fejével gondolkodni, szemével látni, de van egy pont, egy pont, amin az Istennek se tudok átlépni. Nem megy, nem ment, és nem tudom meglépni a mai napig, de egyszer, úgy éljek, beleszáguldok egy *Jeremy agyába, fejest az agyvízébe, és jól szétnézek ott. :))) ;)

Ezzzt imádom az irodalomban! Ezt! Hogy benéz a bőr alá - a sztori irtó lendületes, pörög, és vad, eszelős, és végre egy elképzelés, egy opció, hogy mi történhet egy ilyen elmében, az elmében (!) mi az a pont, amitől okádni kezd - mekkora ötlet?! menj má'?! -, mi váltja ki, az eszközeid prímák, és egyszerűek, a kapcsolókat, amit a rövidzárlat okozott a karakternél, felsorakoztattad.

Megleptél engem is. :))) Hősiesen bevallom: ilyesmire nem számítottam.

Megosztó karaktert akartál - hát rázzak kezet, vagy nem is, maradok a hagyományomnál:

Pacsi! :)))

Mert szerintem az sikerült. Külön dicséret, hogy végre karakter-orientált novellát írtál, és ő..ha szépen megkérlek, elidőzöl még egy kicsit ezen feladatkörnél? A karaktereknél? Hogy még jobb, és jobb legyen? ;) :))) Tudod, néha van az úgy, hogy egy jó, élő karakter elviszi neked a hátán a legmezeibb ötletet is. ;)

Volt egy jelenet, amin felröhögtem, a karakter cinizmusát szinte hallottam.

*Jeremy...

https://www.youtube.com/watch?v=MS91knuzoOA

(Szívügyem a téma, és a dal; a videó képvilága is beszédes.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2015-08-10 17:04 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad és véleményt írtál! :)

Én meg arra nem számítottam, hogy te is a célközönség táborát fogod gyarapítani. Megleptél :D

"hogy megpróbáljak egy fiktív, de bekattant ember fejével gondolkodni, szemével látni, de van egy pont, egy pont, amin az Istennek se tudok átlépni. Nem megy, nem ment, és nem tudom meglépni a mai napig" - ööö, és ez nekem sikerült szerinted? :o

"Külön dicséret, hogy végre karakter-orientált novellát írtál, és ő..ha szépen megkérlek, elidőzöl még egy kicsit ezen feladatkörnél? A karaktereknél? Hogy még jobb, és jobb legyen?" - el fogok, megígérem! :)

Nem akarok túlzásokba esni, így csak annyit mondok: You made my day. Köszönöm!

Szép napot!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2015-08-10 16:45 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Ámokfutás vagy Álomfutás? Májkú Döglesz a főszerepben. Bézbozütő. Micsumisi meg bidbul.
Akinek szar az élete az változtasson rajta, mert mindenki a saját sorsának kovácsa.(vagy más foglalkozása)
Lehet sírni, de nem érdemes. Nem tűnnek boldognak a hollywoodi sztárok.(bár nincsenek megélhetési gondjaik, helyette más gondjaik vannak)
Jó indul a történet eleje, aztán érthetetlenül villámgyorsan meglódul. Bár kétségtelenül vannak az életben olyan karakterű emberek, akik képesek manipulálni a másik embert.(tízből kilenc feleség ilyen:-))
egy botcsinálta pszihómókus is simán kiolvasná az írásodból, hogy tudat alatt, egy szociopata, kriptonáci, laktovegetáriánus vagy. :-)
Mindezek ellenére azért megfogtad az ilyen szituációk velejét.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

h, 2015-08-10 17:06 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

"egy botcsinálta pszihómókus is simán kiolvasná az írásodból, hogy tudat alatt, egy szociopata, kriptonáci, laktovegetáriánus vagy" - lebuktam, ennyi! :D

Köszi az olvasást!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"