Madárdal

Bekapok egy földigilisztát. Olyan jó érzés, ahogy izeg-mozog, hagyom, tegye még egy kicsit, mielőtt szétharapom. Így tovább tart. Ahogy látom, mellettem Hombrénak meggyűlik a baja a sajátjával, alig tudja elkapni. Az enyém viszont már itt van, nem szabadul. Jól esik, ahogy csiklandozza a szájpadlásomat, de bármennyire szeretném még húzni az időt, a szükség nagyúr. Felejthetetlen a kifröccsenő nyálkás váladék zamata, amint bekebelezem.
Mivel Hombre még mindig az elsővel szenved, áthúzok magamhoz párat a közösből. „Közös”, hát ez jó! Én zsákmányoltam mindet, ez a tökkelütött képtelen lenne rá. A múltkor az idiótájának annyira megtetszett egy földön talált érme, hogy bevette a csőrébe, gondolta, elhozza nekem megmutatni – kis híján belepusztult. Szerencséjére már a közelben járt, amikor véletlenül lenyelte, így segíteni tudtam rajta. Szóval Hombre elveszett egy lélek, annyi szent. Még repülni sem tud. Azt mondtam, ebéd után megtanítom. Ahhoz mondjuk jó lenne ennie előbb, de úgy látom, kifogott rajta az ínycsiklandó falat. Komolyan mondom, már rossz nézni, ahogy játszik szerencsétlennel a főfogás. Ha sokáig nem avatkozom közbe, még a végén a giliszta falja fel őt. Odatotyogok mellé a faágon, és egy hirtelen mozdulattal lenyisszantom a menekülni igyekvő féreg felét.
– Nyisd ki, hallod! – sziszegem a kajával a csőrömben, amire Hombre kinyitja, és kiguvadt szemmel várja, hogy landoljon kereplőjében az eledel.
Beleköpöm.
Hombre néhány pillanatig hálásan néz rám, aztán befalja a fél gilisztát. – Köszi, haver – mondja. – Megmentetted az életem. Már majd’ éhen vesztem.
– Tanulnod kellene a mestertől, ecsém – jegyzem meg.
– Hát, azért vagyunk itt, nem? Akkor… akkor megtanítasz repülni?
– Sort kerítünk rá, ne aggódj!

Jól esik egy kis szieszta a lakoma után. Innen fentről olyan, mintha a világ urai lennénk. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák, állandóan elfoglaltak, idegesek vagy dugnak. Egy percre sem állnak meg. Kitárom a szárnyam, és hozzádörgölöm minden porcikám a fa érdes kérgéhez. Megnyugtat. És megvakar, ha viszketek, mint például most. Ránézek Hombréra, és elégedetten nyugtázom, hogy rajongva figyeli minden mozdulatom. Arra gondolok, előbb vadászni meg fészket rakni kellene megtanítanom, hogy elvégezhesse ezeket a tennivalókat helyettem, de erről nehéz lesz meggyőzni a marháját, merthogy annyira még ő sem az.
Elmélkedésemből felénk szüremlő zörej ébreszt fel. Egyre nagyobb a hangzavar, majd kis idő elteltével azt veszem észre, hogy egy hőlégballon emelkedik a magasba mellettünk. Hogy rohadnának meg! Most nézhetem ezt a vörös óriás lufit benne kéttucat, nyálát csorgató fényképezőgép-kattogtatóval, ahelyett, hogy Berlin felhőmentes, kék egében gyönyörködnék, a Brandenburgi kapuval a háttérben… hányszor ráfröccsentettem, te jó ég! Jaj, azok a régi szép idők! Most, hogy elöntött a nosztalgia, beugrik az alig félórával ezelőtti eset, amint egy öltönyös férfi és nem kevésbé hivatalos viseletben tetszelgő partnernője épp a fánknak támaszkodva szándékoztak elfecserészni az ebédszünetüket. Az még hagyján, hogy sikerült belepottyantanom a csajszi bögréjébe, de amint letörölte a kávét az arcáról, rájött, nem csak az borította be. Felnézett, és amikor rádöbbent, mi történt, visítva elrohant. A faszi meg utána.

A hőlégballon tőlünk kábé negyven méterre lebeg, de a benne lévő turisták akkora lármával vannak, hogy mindent idehallani. Aztán egymásután kidugják a fejüket oldalt, és néhány perc bámészkodást követően megakad a szemük rajtunk. Kattognak a megörökítő-masinák, ujjak szegeződnek ránk, örömteljes rikkantások szállnak a levegőbe. Örülök, hogy ilyen jól szórakoznak két madár délutáni szunyálásán, de igazán arrébb parkolhatnának már! Gondolom, az a napjuk fénypontja, hogy minden értelmetlenséget lefotóznak, hogy aztán egyszer megnézzék, majd elfelejtsék a képeket. Így van ez már csak: amit ma érdekesnek tartanak, holnapra eldobják. De most komolyan, melyik ember nézeget manapság madarakról, tájakról, városokról készült képeket? Ha hazamennek, visszazökkenek a mókuskerekükbe, tengetik tovább monoton kis életüket, és a legutolsó, amit látni szeretnének, az a hely, ahová minimum egy újabb évig nem juthatnak el. Szánalmasak! Nem tudják, mi a szabadság. Nem tudják, milyen korlátok nélkül mozogni. Elképzelésük sincs, milyen az: gondtalanul boldogulni nap-nap után. Hogy milyen lehet igazán élni!
Végre feljebb libbennek, és nem zavarnak tovább a kilátásban.
– Jó magasan vannak! – állapítja meg Hombre.
– Ugyan, ez nudli! Majd megmutatom neked, milyen a felhők felett szállni. Már ha lesznek felhők.
– Miért nem megyünk most? – kérdi lelkesen.
– A türelem gyűrűsférget terem.
Mielőtt további bölcselkedésekbe bocsátkoznék, hirtelen tollborzongató sikításokra leszünk figyelmesek. A léggömb felől jönnek, melyet úgy rángat ida-oda a szél, mintha kezet növesztve megragadta volna a kosarat, és próbálná kirázni belőle az embereket. Szárnyamba ható elemi félelem hangja száll a levegőbe. Még szerencse, hogy minket védenek a lombok!
– Nem kellene segítenünk? – kérdi Hombre. – Vagyis neked, te tudsz repülni.
– Mégis, mit akarsz, mit tegyek? Rászarhatok a tetejére, ha gondolod, de nem hinném, hogy azzal előbbre lennének. Vagy lyukasszam ki? Még belefúródnának a talajba!
– Én…
– Adj inkább egy gilisztát, hallod! Ja, várj, majd én. Nem akarok éhen veszni.
Hombre lesüti a szemét, én meg kettéharapok egyet a kisebb gallyakkal, fűcsomókkal elkerített férgek közül. Nagylelkűen odaadom Hombrénak az egyik felét, amire ismét felderül az arca. A ballon nagyjából velünk egy szintre ereszkedik, igaz, a szél továbbra sem kíméli. Most olyan közel vannak hozzánk, hogy könnyedén kivehető: az utasok több mint fele gyerek, ami pedig még meglepőbb, határozottan jobban viselik a dolgot, mint a felnőttek. Érdekes, hogy bár ők kevésbé szorulnak rá, a ballon remegő irányítója sutba vágva halálfélelmét a gyerekeket próbálja nyugtatni. „Nem lesz semmi baj! Csak kapaszkodjatok, mindjárt vége!” Kölykök. Ezek itt még abban a korban vannak, amikor mindent elhisznek, amit egy felnőtt mond. Majd kinövik.

– Ő volt az! – A fa törzsétől jövő rikácsolás elvonja a figyelmem a ballonról. – Nem az a kopaszodó, kövér férfi, hanem a nyegle, amelyiknek giliszta lóg a szájából. Beleszart a kávémba meg rá a fejemre.
– Ezek kikről beszélnek? – kérdi Hombre.
– Fogalmam sincs, haver.
Két egyenruhás férfi összehúzott szemöldökkel elindul felénk, az egyik azt üvölti:
– Azonnal jöjjenek le a fáról! – Válaszra sem várva fenyegetően másznak tovább.
– Tegyék, amit mondunk, különben… – Így a másik, hangja elcsuklik, miután egy gyengébb ágat fog meg, ami letörik, és magával viszi a rend őrét a mélybe.
Jó két és fél métert zuhan a férfi, zsebéből kipottyant sípja utána hullik, és a sapkáján landol. Társa ezt követően, ha lehet, még elszántabban kapaszkodik felénk.
– Na, figyelj, ecsém! – szólítom meg Hombrét, aki tátott csőrrel szemléli a hekust. – Hallasz?! Szerintem itt az ideje, hogy megtanulj repülni.
– Komolyan mondod?
– Persze. Felkészültél?
– Azt hiszem.
– Akkor figyelj, és amikor szólok, rugaszkodj el a fától! Érted? Együtt csináljuk.
– Rendben – mondja Hombre, és úgy látszik, sikerült összeszednie a bátorságát.
Ellenben én hirtelen megtorpanok. Nem tudom az okát, hiszen megannyiszor szeltem már sasokat megszégyenítő sebességgel az égboltot. Magabiztosnak kellene lennem, mégsem vagyok az. Egy halvány kép dereng előttem, amin egy ember vág hozzám mindenféle durva szitkot. Aztán a keze is lendül. Egyszer, kétszer, háromszor. Érzem a fájdalmat, melyet ütéseivel okoz, mintha csak én lennék vele szemben. Azt is érzem, hogy mennyire össze van zavarodva ez a valaki, akinek a szemszögéből figyelek. Hogy ez az első rossz, amit tapasztal az életében, egészen addig úgy hitte, csak jó dolgok léteznek. Aztán sírva az anyjáért kiált. Majd egy másik kép úszik be lelki szemeim elé: egy nő kuporog előttem, sajgó arcát fogja. Hosszú évek nyomorúságos pillanatainak tapasztalatát érzem most. Tudom, ez a valaki gazdagabb lett megannyi ismerettel, megtanult olyan dolgokat, melyekről fogalma sem volt. Melyeket az idő keserve okít az embernek. Ám ő mégis mintha a korábbinál is jobban össze lenne zavarodva. Még annál is sebezhetőbb és gyámoltalanabb.

Émelyegni kezdek. Villódzik a kép előttem.
– Akkor ugorhatunk? – üti meg a fülem Hombre hangja.
Körülöttem mindenféle színek pompáznak, és azt hallom:
– Mi lesz már, haver?
Kis híján elokádom magam. Amikor felocsúdom, először minden újra normálisnak tűnik, ám miután körülpillantok, lesújtó látvány kólint fejbe. Hombre kalitkában van, könyörgő tekintetét rám szegezve csalódottan rázza a fejét. Szavak nélkül mintha azt suttogná: nem sikerült. Nyílván a rendőr kapta el. De ő hol van? Hol van az a korcs? Mind azok. Selejtnek születtek. Nálunk egy szülő sohasem bántja a fiókáit. Ha pedig létezik is rossz szülő, annak nem egyenes következménye, hogy az utód is azzá válik.
Hirtelen erős szorítást érzek a lábamon és a szárnyamon. Képtelen vagyok odapillantani, csak azt hallom, kattan valami. Teljes erőmből ellököm magam a fától, és ahogy távolodom tőle, látom a rendőr dermedt-hitetlenkedő arckifejezését. Néhány másodpercre felcsillan előttem a menekülés lehetősége, a szabadság utáni vágy katarzisa szétárad bennem, ám hamar rájövök: valami nincs rendben. Hiába csapkodom szárnyammal, lánc gátol a mozgásban. Ereszkedni kezdek. Zuhanok. Egyre sebesebben és sebesebben, magatehetetlenül a végzetem felé, és nem értem, miért nem tudok úrrá lenni a testemen. Miért nem sikerül irányítanom. Fogalmam sincs, meddig tart egy ilyesfajta földet érés, de olyan érzésem támad, mintha már órák óta zuhannék. Lassított felvételként látom a fentről bámészkodók meglepettségét. Összesúgnak és mutogatnak, értetlenség, szánakozás tükröződik szemükben. Egyszer csak elmondhatatlan fájdalom nyilall minden porcikámba.

Két fehérruhás ember lenyúl értem, de nem érzem, hogy megérintenének. Pedig valószínűleg megragadtak, és ráhelyeztek valamire, mert körülöttem minden mozog. Egy villogó autó közeledik felém, fák-bokrok suhannak el mellettem.
– Óvatosan – mondja valaki. – Még él. Egy percre se veszítsék szem elől. Még a kórházban se. Veszélyes. Ha megmentik az életét, azonnal vissza kell vinnünk. Természetesen a másiktól végleg elkülönítjük. Újabb szökést nem engedhetünk meg. A múltkor az az eset a kapun, most meg ez. Ráadásul már követőt is talált.
Eltompulnak a hangok, nem marad más, csak egy elmosódott morajlás. Szeretném lehunyni a szemem, és pihenni végre, de mielőtt megtehetném, többen is körbeállnak. A srácok azok a ballonról. Mosolyognak. Nem gúnyosan, inkább bátorítóan. Mintha azt mondanák: nem lesz baj. Rendbe fog jönni. Rendbe jön a bácsi.
„Bácsi”? Ez utóbbit tisztán hallottam. Minden olyan zavaros. Minden olyan cefetül zavaros. Egy kezet pillantok meg, ami mintha a testemből nőtt volna ki. A hüvelykujj felegyenesedik. Talán mégsem minden ember született korcsnak. Talán vannak még menthetők, és megelőzhető a legrosszabb…
Sötétbe borul a világ.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2016-11-21 11:30 Blade

Blade képe

Kissé beteg írás, de sokaknak ez jön be itt...:P

k, 2016-11-22 03:03 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, hogy kikerült. A beteg jelzőt dícséretként könyvelem el :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2016-11-21 18:02 A. Dixon

A. Dixon képe
5

Helló,

Nálam ez most ötös, nagyon jól esett ezen a szeles délutánon. Átmelegített.
Cifrázhatnám, de nem teszem.

Birdman, mi. Na, az is nagyon bejött.
:)

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2016-11-22 03:10 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Hali,
Köszönöm az értékelést. Örülök, ha megfogott, amennyiben később részleteznéd vagy kiveséznéd, csak nyugodtan ;)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2016-11-24 08:14 A. Dixon

A. Dixon képe

Hellóka,
Megmondom őszintén, nekikezdtem vagy tizenötször a hozzászólásnak.
Javítás, változtatás, javaslat? Szükséges ez most?

Beszélgessünk inkább a felmerült gondolataimról, anélkül, hogy ehhez az íráshoz hozzányulnál.
- Ha megőrülnék és madárrá tudatosulnék át, én valami nagyobb, hatalmasabb, erősebb szeretnék lenni, mint egy veréb. Sas vagy strucc, de minimum egy holló. Valahogy úgy képzelem el, hogy a veréb túl kicsi "gazdatest".
- Úgy emlékszem, a léghajó negyven méterre száll tőlük. Itt megdöccentem olvasás közben is, látják az utasok a két verebet a faágon negyven méterről? Mikor annyi látnivaló van? Hosszú autóutakon mindig sas számolást tartunk. Ok, én tudom, hogy a srácok a fán nem verebek, és a léghajóban utazók is tudják, hogy a srácok nem verebek, de a srácok nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők nem verebek. Érthető vagyok? :)
- Milyen szinten lehet még bemutatni / leírni az őrületet? Vannak olyan esetek, amikor valaki azt hiszi, hogy megvakult vagy megsüketült. Itt, a Madárdalban nagyon érdekes lenne, ha a srácok nem értenék az emberi beszédet. Hiszen a madarak sem értik. Ezt javasolni is akartam. Viszont, hogy lehetne ezt megoldani elegánsan, egyedien? Dobni kellene a teljes emberek között zajló beszélgetést, és csak a FőVeréb (sicc) narrálná a teljes történetet. Hogyan tud az ember lemenni verébbe? És kell-e? Hol a határ, vagy nincs is határ? Érdekes kérdések.
- A végén túl sok volt a rövid mondat, amikor az ápoló vagy mentős beszél, pedig, tudod, én rövidmondat fetisiszta vagyok.

Mennyi kérdés. Bocs, de lázas vagyok meg náthás, lehet, ez az oka.

D.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

p, 2016-11-25 05:45 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Szívesebben olvasok gondolatokat az írásaim alatt, mint hibalistát (de az is jöhet), mert talán ez azt jelenti, hogy ha vannak is benne hibák, érdekesebbnek találta az olvasó a tartalmi résszel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket. Úgyhogy köszi :)

Gondolataidat olvasva bennem is felmerült néhány. Ezek természetesen csak felvetések, mivel nem őrültem még meg - legalábbis remélem.
- Ha megőrlünék és valami mássá tudatosulnék át, szerintem olyasmi lennék, amiben az eredeti énem hiányosságai nincsenek meg. Azt akarom mondani, hogy ez talán személyiség-függő. Akit esetleg az életben elnyomnak, vagy bármilyen kisebbségi komplexussal küszködik, az valamiféle központi figuraként (alfahím) "újulna meg", aki gyengének érzi magát erősként, akit alacsonysága frusztrál legjobban az magas lenne, a csúnya pedig szép. Aki meg mondjuk be van zárva, az szabad akar lenni. Mindez persze lényegtelen, miután javítottam a verebet madárra a logikai bukfenc elkerülése végett.

"de a srácok nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők nem verebek" - értem, amit leírtál, csak azt nem tudom eldönteni, hogy hiányolsz-e valamit a szövegből. Még szép, hogy megdöccentél, ez így van jól szerintem. Én ezt nevezném infó-visszatartásnak, ami még mindig jobb, mint az olvasó félrevezetése. Legfeljebb ők, a "verebek" lepődhetnének meg, hogy hoppá, ezek hogy látják őket olyan messziről. "Csak tudnám, hogy a fenébe látnak minket onnan!" Ez - vagy valami ilyesmi - az, amit kerestél? Ha beleteszem, lehet, hogy meg sem döccensz, mert abban a pillanatban rájössz, és nem fogalmazódik meg benned a kérdés, ami valószínűleg addig veled is maradt, amíg ténylegesen rá nem jöttél a turpisságra. És bár nem a poénra építettem - ez lehet, nem a legjobb példa -, úgy nem igazán lehet blöffölni, ha a partnerek felé fordítod a lapjaidat. Persze tévedhetek.

"nagyon érdekes lenne, ha a srácok nem értenék az emberi beszédet." - ez egy megfontolandó gondolat, sőt, több annál, el is teszem télire :) Teljes átgondolást igényelne és valószínűleg átírást is, amire perpillanat nem vagyok felkészülve, de semmi esetre sem dobnám el az ötletet.

Köszi, hogy időt szántál rám, és jobbulást kívánok! :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2016-11-22 17:21 Roah

Roah képe
5

Na jó, kapsz egy ötöst, azt majd valaki ír egy javítást is. :D (Elárulom, hogy vagy négyszer kezdtem el hozzászólást írni: volt fújolos, volt de rándá, volt "vizuális vagyok a rosssebb egye meg :D", meg ilyenek :D)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-11-22 19:14 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Sok mindenre számítottam ezzel az írással kapcsolatban, de ötösökre nem igazán. Köszönöm szépen. Ha a hibalistától most eltekintesz is, azért érdekelne, hogy miért ötös? Negatívumok, pozitívumok? Hogyan lehetne jobb? A vége nem volt homályos? :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-11-23 18:13 Sednol

Sednol képe

Valamiért az elejétől kezdve az Angry Birds lebegett a szemem előtt. A Hombréról a dagadt, piros jutott az eszembe. :D

Spoiler:
„Az még hagyján, hogy sikerült belepottyantanom a csajszi bögréjébe...” Ez a monda a későbbiekben – amikor már kiderült, hogy a mesélőnk egy ember –, visszakacsintott. :D
Vizuális típus vagyok. Hozzáképzeltem, ahogy guggolva, kidugott nyelvvel és gyöngyöző homlokkal koncentrálsz. :D

Majd beosonok érted, aztán megtaníthatsz célozni. :D

Nyugi, normálisak vagyunk, ezt a hangok is megmondták!

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2016-11-24 02:47 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, a kommenteden jót nevettem. Ösztönző kép lehetett :D

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-11-23 11:08 Kentaur

Kentaur képe

Jó úton jársz, a szereplőd sokkal jobban él, mint az eddigiek. Jót tett az E/1, és az is, hogy nem magyarázkodsz. Nincs oka az őrületnek, csak van, az a kevéske indítóok nem igazi, mert nem is lehet igazi. Ha megpróbáltad volna annak beállítani, hiteltelen lett volna, és szinte biztos, hogy túltolod. Az utolsó mondat bár homályos, ennyi pont elég egy őrült motivációjának. Éreztetni, elgondolkodtatni kell, nem pedig szájbarágni és mindent megmagyarázni - és ezt a vékony határt a kettő között most sikerül megfogni.
Spoiler:
Nyilván már elég hamar rájövünk, hogy ezek nem igazi madarak, de nem is a csattanóra építesz, hanem a szereplőd belső világára. Ugyanez az ötlet kívülről bemutatva nem lett volna ilyen.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2016-11-24 03:10 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm, örülök, ha jónak találtad a karaktert és az E/1-et. Úgy látszik, a kialakulóban lévő stílusom egyik alapeleme lesz a karakterek bőrébe bújás. Kérdés, hogy lehet-e jó író, aki csak E/1-ben ír :D
Örülök, hogy jelezted, ennyi magyarázat pont elég volt. Kétségeim voltak efelől, annyit viszont éreztem, ha hozzáteszek még két mondatot, azzal túltolnám. Arra is gondoltam, hogy ezt a részét talán más irányból kellene megközelíteni, mert így vagy túl kevés lesz vagy túl sok, de jó tudni, hogy eltaláltam. Bár még semmi sem biztos, jöhetnek ettől eltérő vélemények.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-11-23 17:41 Petur

Nekem egyből a Birdy (Madárka) című film ugrott be erről az írásról. Ez persze más, egy komoly dráma. Ebben valami fanyar humort érzek, amit kedvelek. Egy apróság van, amit talán másképp fogalmaztam volna. A veréb magevő. Tudod, kúpos csőr. (Annak utána kellene néznem, hogy költési időben hord-e eleven táplálékot a fiókáknak.) Szerintem elég lett volna simán csak madár. Amúgy tetszett az egész, szellemes, mozgalmas, tényleg bevált az E1. Ha elég okosnak érezném magamat, hogy mások írását pontozhassam (csillagozhassam), akkor ötöst adnék.

cs, 2016-11-24 02:53 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, örülök, ha tetszett. Az észrevételért hálás vagyok, valószínűleg javítani fogom madárra. Talán tudsz egy másik kérdésben segíteni, nem vagyok túlságosan otthon madárügyileg: Hogy nevezik a szájpadlásukat? Próbáltam anyagot gyűjteni, előszedtem pár írást, de mindenhol szájpadlásnak írták, ezért úgy hagytam. De még mindig bizonytalan vagyok.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2016-11-24 17:39 Petur

Én is laikus vagyok madarak terén, csak gyönyörködök bennük télen, mikor az etetőre gyűlnek. Most sokáig nem vagyok otthon, így nem tudom megkérdezni a szomszédomat a madarak szájpadlásáról. Ő biztosan fejből megmondaná, mert egyetemen madarakról tanít. Nekem egyébként nem tűnt zavarónak.

cs, 2016-11-24 09:05 Kentaur

Kentaur képe

Aiknek nem megy a szereplőábrázolás narrációban, azoknak azért nem megy, mert nem értik, nem érzik a narrátor szerepét: nehezen választják el a szereplőtől, vagy éppen az író folyik bele túlságoasan a narrációba, túlmagyaráz vagy éppen túlságosan átadja a szerepet a történéseknek "ott sincs".
Rá kell érezni arra, hogy a narrátorunk nem mi vagyunk, ugyanakkor nem is valami géphang, aminek csak az a célja, hogy információt adagoljon. Erre jó módszer a sok E/1, egy idő után lehet cifrázni, átmenetet képezni, pl. a narrátorod E/1, de nem ő a főszereplő, ő csak elmeséli azt, ami mással történt... Ez már rávezet egy narrátori hang kialakulásához, kiforrásához. Az is segíthet, ha elképzeled a narrátorodat. Férfi? Nő? Hogy néz ki? Miért mesél? Kinek mesél? Vannak írók, akik ezt úgy oldották meg, hogy van egy "álszerzőjük", az igazi szerző hátralép, és E/3-ban eljátsza, hogy a művet valaki más írta.

Nekem mindig voltak ilyen narrátori hangjaim, én inkább azért kezdtem írni, hogy végre kussba maradjanak azok a hülye hangok! :-D
De tudom, hogy másoknak vannak ezzel gubancaik. Nálam jobban kifejthetik ezt jóféle irodalmolméleti munkák. Amiket én nagyon hasznosnak és érdekesnek találtam, és kb. bármikor letölthetők netről (de ha nem, nekem megvannak gépen)
Roland Barthes: A szerző halála (ehhez talán kell egy kis magyarázat néhol). Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében (olvasnivalónak is érdekfeszítő és szórakoztató is, mindent értesz elsőre).

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2016-11-25 02:46 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi a tippeket, az ajánlott olvasmányokra rákeresek majd.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2016-11-25 10:04 Kentaur

Kentaur képe

Amikor annak képzeljük magunkat, amik lenni szeretnénk, az nem őrület, hanem épp a normális működés jele (persze csak ha tudjuk, hogy ez csak képzelgés). A mentális betegségek éppen attól szarok, mert nem azt hallucinálják, amit szeretnének, meg ami kellemes, meg ami hiányzik...
Általában inkább fordítva. A problémáknak nem a megoldása jelenik meg az őrületben, hanem a probléma maga. A "mindenki magából indul ki" itt fokozottan érvényes.
Nem úgy működik, mint a viccben, hogy "Szenved valamelyik családtagja mentális betegségebn? - Nem. Mindannyian élvezik!" :-D

Úgyhogy szerintem pont attól lett hiteles, hogy nem valami szépnek és csodásnak képzelte magát. Ha ez így működne, mindenki sorban állna, hogy őrült lehessen! :-D

Mindenki szeret a híres megalomániás skizofrénia a nárcisztikus neurózis alaptüneteivel-című betegségből kiindulni. Itt jellemző egyedül, hogy a beteg Napóleonnak, Kiskirálynak, földönkívüli nagykövetnek vagy ilyesminek képzeli magát. De ez sem olyan kellemes, mert általában paranoid tünetekkel társul. Úgy nem frankó királynak lenni, ha állandóan azt nézed, mikor mérgeznek meg a trónkövetelők.
De ez a skrizroféniának illetve téveszmés kényszerképzetes betegségeknek igen csekély hányada, csak ez lett híres.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2016-11-25 10:47 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Kentaur,

Én is Napóleonra gondoltam a sztori kapcsán.
Teljesen igazad van.
Fogok olvasgatni a témában, hogy képezzem magam.
(Azért szeretem a hozzászólásaidat, mert nagyon sokat lehet belőlük tanulni.)

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

sze, 2016-12-07 22:01 Howel

Howel képe
5

Szia!

Kellemes olvasmány, nem tűnt fel, hogy bármi megtörte volna a történések folyamatát (úgy szoktam mondani, folyt a sztori, mint a víz, ami nagyon jó).
Hiteles lett, szép munka.

Off:
Remélem, sosem történik velem olyan, amit ne tudnék feldolgozni, de előfordult már, hogy arra gondoltam, milyen lehet őrültnek lenni. No nem olyannak, aki rémisztő dolgokat lát vagy aki meg akarja ölni az egész családját, hanem olyannak, aki angyalokkal társalog, akinek a világában nem történhet rossz dolog: lehet, hogy jobb neki, mint nekünk.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

cs, 2016-12-08 06:12 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Hali!

Köszönöm a hozzászólást és az értékelést. El nem mondhatom, mennyire jó érzés, hogy többen is hitelesnek találtátok. Feltöltés előtt voltak kétségeim, de már kezdem elfogadni :)
A téma engem is foglalkoztat, talán túlságosan is, saját bőrömön megtapasztalni persze én sem szeretném. Fantáziálni és főleg írni róla viszont kifejezetten szórakoztató.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2016-12-16 20:54 Kyle

Az elejétől lehet sejteni, hogy nem madarakról van szó, de ettől függetlenül tetszett. Olyan novella, amit akár még újra is olvasnék, és emlékezni fogok rá, az biztos. Na nem a sztorija, hanem a hangulata miatt. :)

Olvastad már a Száll a kakukk fészkérét? Ha nem, tedd meg. ;)

szo, 2016-12-17 05:02 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, hogy jöttél! :) Örülök, ha megfogott a hangulat, azzal mindig akadnak gondjaim. Én is úgy számoltam, hogy már az első bekezdésekben minimum erős gyanú kell, hogy ébredjen az olvasóban :)
A könyvet még nem olvastam, de tervezem, mert megvan.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2017-01-15 17:37 hamarjában

hamarjában képe
5

"Felejthetetlen kifröccsenő nyálkás váladékának zamata, amint bekebelezem." - névelőhiányos

"– Ő volt az! – A fa törzsétől jövő rikácsolás elvonja a figyelmem a ballonról. – Nem az a kopaszodó, kövér férfi, hanem a nyegle, amelyiknek giliszta lóg a szájából. Beleszart a kávémba meg rá a fejemre." - Nem vagyok egy ötösosztogató, de muszáj, mert ez itt elkapott :)

na ja (Obb)

h, 2017-01-16 01:30 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nocsak, egy Obb ötös, ráadásul nekem! :) Nem hittem volna, hogy ebben az életben összejön. A névelőt pótolni fogom, ez a saját hülyeségem volt, más is jelezte már, hogy kellene oda. Semmi elbénázott mondat, oda nem illő kifejezés?
Köszi, örülök, ha elkapott.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2017-01-16 18:45 hamarjában

hamarjában képe

Ne hidd, hogy nincs :)
Van az. Viszont nagyon ritka az olyan pillanat, hogy hangosan fel tud nevetni az ember, és ezt mindenképpen értékelni kell, és ritka az is, hogy egyszerűen elfelejted a mondatokat szétszedni magadban. Amennyiben ezt eléri egy írás, akkor nincs miről beszélni.
Például, ha én írom, akkor annál a mondatnál, amit kiemeltem, abba is hagyom. Megadtad a katarzist, felesleges a további szócséplés, főleg mert a vége felé már nem tudod überelni, meg a későbbieket az olvasóra hagyva rájönnének ők is arra, amit később elmesélsz magyarázatként, és nem követhető olyan jól, mint addig, bár pár apró poén még lehúzható, de én megelégedtem volna, ha ott vége a sztorinak.
Amit szeretnék még kiemelni, ami nagyon jól jött ki, hogy a tag nem egyedül volt ennyire hülye, hanem talált magának követőt. Szóval ez besza-behu. Az ember látja őket odafenn, ahogyan eszik a gilisztákat, bambulnak a turistákra, és belepottyant a kávéba... hát... ez odaver :)

na ja (Obb)

k, 2017-01-17 04:06 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

A vége fele én is éreztem, hogy követhetetlen lehet, hozzáírni meg már nem akartam, mert akkor félő, hogy túl magyarzóvá vált volna. Ha nem is törlök bele drasztikusan, elképzelhető, hogy jól meg kellene nyesni - megfontolom.
Azon gondolkozom, hogy melyik a jobb: hiba nélkül írni, vagy hibázva, de ilyen hatást elérni. Talán az előbbi nem is lehetséges, ezért nem agyalok tovább, hanem inkább bontok egy sört. :) Köszönöm, hogy kifejtetted.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"