Zsákutca

Ma nincs hozzá hangulatom. Tényleg tudni akarod, miért?

Gyerekkoromban apám, amikor csak tehette, folyamatosan vert minket anyámmal. Tudod, amikor épp nem vedelt, a fogainkat verte, a hajunkat tépte vagy a karunkat csavarta ki. Gyakran érvelt azzal, hogy a gyereknek, ahogy az asszonynak is, tisztelnie kell a ház urát. Őt is így nevelték, de saját bevallása szerint, apám ezt egy percig sem bánta. Amikor illetlenül viselkedett, az utolsó pofont is megérdemelte. Rebegj hálát az öregnek, mert neki köszönhetsz engem!

Anyám félt bármit is tenni ellene. Apám többször megfenyegette, és erre csak évek távlatából visszaemlékezve döbbentem rá – amikor már elég idős voltam ahhoz, hogy visszaüssek. Egy nap észrevettem, hogy anyám a szokottnál is rosszabb bőrben van. Alig bírt menni, minden apró mozdulatot követően hunyorított. Jószerivel egész nap az ágyat nyomta, és csak a mosdóba járt ki.

Kérdezgettem, mi baja, de elhessegetett, viszont amikor megláttam – bármennyire is próbálta takarni, észrevettem –, hogy a fehérneműjét átáztatta a vér, magamtól is rájöttem: apám megerőszakolta. Kérlek, ne szakíts félbe!

Állj le! Engedj el! Fogd be, és hallgass végig, ha már egyszer belekezdtem! Most kivételesen nem az lesz, amit te akarsz, érted? Érted?!

Arra gondoltam, az öreget megszállta valami, de már tudom, hogy egyszerűen gonosznak született.

Aznap, miután anyám kizavart a szobájukból, összekuporodtam a konyhasarokban. Vártam, hogy apám hazaérjen a munkából. Könnyezve bámultam hol a linóleumot, hol a faliórát, melynek mutatói mintha megálltak volna, és közben arra gondoltam, hogy azért van olyan kevés családi képünk, mert csak elvétve festettünk szalonképesen. Érted? És a rohadék képes volt elhitetni az iskolában mindenkivel, hogy problémás gyerek vagyok. „Mindig oda akar menni, ahol semmi keresnivalója, és ahhoz nyúlni, amihez nem kellene. Vonzza a baleseteket”. Persze, hogy bevették, hiszen anyám alátámasztotta minden szavát, én pedig nem mertem elmondani az igazat.

Annyira nem merengtem el, hogy ne halljam meg az ajtó nyitódását. Azonnal felpattantam, és odaugrottam apám elé. Zihálva, ökölbe szorított kézzel végigmértem. Nem szólaltam meg, semmit sem kérdeztem, csak nekiestem. Emlékszem – az első ütésnél kissé visszahúztam a kezem, így nem találtam el teljes erőből, de aztán, ahogy ránéztem, és láttam azt a végtelen gyűlöletet, megvetést és undort a szemében, nem fogtam vissza magam. A következő ütés gátakat tört át bennem. Gondolom, neked sem ismeretlen, amiről beszélek. Megérdemelte, folyjon csak a vére! Anyám állított le, nehogy megöljem. Ott állt holtsápadtan a konyhaajtóban, és rám üvöltött. Közelebb kellet bicegnie, leszednie róla, mert magamtól nem hagytam abba. Majd’ kiugrott a szívem, pezsgett bennem a bosszúvágy, és nem engedte, hogy leálljak. Lenéztem apám véres pofájára, és mérhetetlen elégedettség töltött el.

– Fiam! Még megölöd…!

– Megérdemelné!

Meglepődtem, mekkora indulattal szakadtak ki belőlem a szavak.

Visszataszított a látvány, amint anyám vizes ronggyal törölgeti apám arcát, mintha ő lenne az áldozat. Elrohantam.

Onnantól kezdve anyám is rendszeresen piált. Ne röhögj! Semmi vicces nincs ebben.

Ezek után apám még jobban szart a fejemre. Anyám testét pedig sebek borították. Nem érdekelt. „Valahol meg is érdemli” – gondoltam akkor. Később már bántam, hogy annyiban hagytam és úgy vélekedtem.

Anyám meghalt. Gyógyszer-túladagolás. Az ágyban találtam anyámra mozdulatlanul, padlóra esett kézfejét két tenyerem közé fogtam, és megcsókoltam. Mellkasára hajtottam a fejem, majd utoljára belenéztem a szemébe, de nem leltem vigaszra benne. Ahogy az állára száradt habot töröltem, elhánytam magam. Megmostam a számat és az arcomat, aztán mentőt hívtam. Megfordult a fejemben, vajon mit fogok tenni az öreggel, ha hazaér, és annyira élénken láttam magam előtt, hogy megrettentem.

Úgy döntöttem, inkább lelépek, minthogy a szemébe nézzek annak a féregnek. Szemtől szembe isten bizony megfojtom. Eltettem az összes otthon tartott pénzt, összepakoltam, és seperc alatt a főútszélén találtam magam a hüvelykujjamat billegetve.

Messze kerültem attól az istenverte háztól. Nem hiszem, hogy apám kerestetett. Néhány héttel később betöltöttem a tizennyolcat, így nem kellett többé attól tartanom, hogy esetleg visszakényszerítenek hozzá. Azt kívántam, bárcsak a haláláról értesítenének, amikor legközelebb hazatelefonálok... hogy fellélegezhessek, amiért végre megdöglött. De nem hívtam fel senkit.

Új fejezetet nyitottam az életemben.

Miután félórán keresztül reméltem, valaki felvesz, jött egy kamionos, és a pályaudvarig zötykölődtem vele. Meg a büdös rakományával. Biztos tudni akarta, hogy miért festek olyan pocsékul, de nem merte megkérdezni. Szótlanul ültem végig az utat, és fejemben már azon agyaltam, vajon melyik vonatra szálljak fel. Mindegy hová, csak el. Az sem érdekelt, hogy nem fogok leérettségizni.

Aztán egy napon az ország másik végében kötöttem ki.

Egy idő után kezdtem kiismerni magam a településen, ismerősöket szereztem, és bár feketén, de munkát találtam a helyi baromfitelepen. A füstös, lepukkant, ám drága panziót egy olcsóbb, bérelt szállásra cseréltem.

A telepen mindenféle munkát végeztem: a férfi munkatársakkal éjszakai, reggelbe nyúló csirkepakolás, mely során kamionokat töltöttünk meg több száz ládányi élő hússal, hogy aztán a rakomány a vágóhídon kössön ki; ólakat szalmáztunk, időnként festettünk egy-egy szállítmány után, és persze mostuk, fertőtlenítettük őket. Ha túl nagyra állítottam a sterimob nyomását, előfordult, hogy a víz érintésére felpattogzott az ólak aljáról a kő, a csirkeszar pedig szanaszét fröcsögött – nem egyszer a képembe –, de nem zavart, mert jól éreztem magam. Embernek. Kemény volt, nekem, aki nem szoktam a fizikai munkához, különösen az. De belejöttem.

Az asszonyok gondozókként dolgoztak, ők felügyelték az etető és itató berendezések működését, gyűjtötték össze néhány naponta a gyöngytyúktojásokat, és segédkeztek az ólak újraszalmázásában, ha úgy adódott, hogy besűrűsödtek a tennivalóink a fiúkkal.

Mind tisztességes, dolgos emberek, és az ilyenek tiszteletet érdemelnek. De magyarázhatom neked, gondolom, te hírből sem hallottál hasonlókról.

Ott ismertem meg Ildit. A korombeli lány végzősként nyári munkán volt, de azt tervezte, hogy az érettségi után visszatér. Tudod, nem mindenkinek van lehetősége továbbtanulni, és nem mindenkiből válik – követve a te példádat – bűnöző. Nekik marad a kétkezi munka vagy az éhhalál. Most mit bámulsz úgy, mint akiben meghűlt a vér? Talán nincs igazam?

Hamar egy hullámhosszra kerültünk Ildivel. Udvaroltam neki, és amikor a nyár elmúltával főállásban alkalmazták, komolyra fordult a dolog. Nem is történhetett volna másképp, hiszen nap, mint nap egymás tekintetét kerestük. Szünetekben és munka közben is. Műszak után mindig hazakísértem, és egy idő után bemutatott a szüleinek. Ildinek szerencsére normális család jutott. Az apján és az anyján már az első találkozáson láttam, hogy tisztességes emberek. Az udvaron egyszerű, de szép látvány tárult elém; rövidre nyírt fű, melynek illatát felém libbentette a szél; nemrég festett, alacsony kerítés, ami egy pici virágoskertet fogott körbe; úgy egy tucat almafa rövidre metszett ágakkal.

Szívesen láttak a háznál, és ez annyira felemelő volt, mint amikor egészen kicsi koromban a születésnapjaimat ünnepeltük... Akkor apám még meg tudta fékezni a belőle kitörni vágyó állatot. Ez, és egy rendes lánnyal való kapcsolat reménye erőt adott, hogy tovább éljem újrakezdett életemet.

Két évvel később összeházasodtunk. Amikor még otthon laktam, nem hittem volna, hogy egyszer boldog leszek, de megtörtént. Hogy spóroljunk, felmondtam az albérletet, és Ildi szüleihez költöztünk. Ragaszkodtak hozzá, és én sem bántam. Jó volt testközelből megtapasztalni, milyen az, ha egy család melege vesz körül. Egyszerű életet éltünk, de a közösség mindenért kárpótolt. Egybekelésünk után mindent elmondtam az otthon történtekről. Nem azért, mert úgy neveltek, hogy legyek őszinte, hanem, mert így éreztem helyesnek.

Nejem és szülei sokszor pedzegették előtte, hogy jó lenne felvenni apámmal a kapcsolatot, szeretnék megismerni, de rendre elutasítottam őket, viszont miután megkaptuk a hírt, miszerint babánk lesz, Ildi állandóan ezzel nyaggatott. Jóhiszemű emberek voltak mindhárman. Úgy gondolták, az évek biztosan megváltoztatták őt, ezért lehet, hogy megérdemelne egy esélyt.

– Legalább érdeklődj utána – kérlelt Ildi egyszer –, abból még semmi baj nem lehet.

Belementem. Nem akartam ebből feszültséget, és emellett valami megmagyarázhatatlan honvágy is rám tört. Féltem bevallani magamnak, de már kár lenne tagadni: apám is hiányzott. Megleptek az érzéseim, arra gondoltam, talán az utód jövetele hatott rám így. Állandóan az járt a fejemben, hogy hátha igazuk van, és tényleg megváltozott az öreg. „Megismerhetné az unokáját” – gondoltam.

A Macskába telefonáltam. Apám korábban ott töltötte napjai nagy részét. Kocsis vette fel, már akkor is ő volt a pultos. Nem ismertük jól egymást, de olyan kitörő lelkesedéssel köszönt, mint az ezer éves cimboráknál szokás. Azt mondta, apám most nincs ott. Kérdezgettem róla, ő pedig mesélni kezdett. Elmondta, hogy az öreg még mindig gyakori vendég nála, viszont mintha kicserélték volna. Kevesebbet iszik, nem szokta túlzásba vinni, csak a napi kötelezőt kapja be, aztán megy haza. Rendesen dolgozik, igaz, a házat elhanyagolja, de ez talán megbocsátható. Ha egyszer nincs rá igénye, hát nincs, úgysem árt vele senkinek.

Ahogy Kocsist hallgattam, magam előtt láttam az embert, aki megkeserítette az életemet, mégsem tudtam rá haragudni. Elhatároztam, hogy hazalátogatunk.

Ketten mentünk Ildivel. Az odaúton egyfolytában azon gondolkodtam, hogy mit fogok mondani az öregnek, vagy ő mit fog nekem. Ildi rám szólt, hogy ne zongorázzak a kesztyűtartón, mert zavarja a kopogás a vezetésben.

Közel ötórás autóutat tettünk meg, de amikor kiszálltam, mindössze perceknek tűnt. Bementünk a kapun. A gaz benőtte a járdát, a túlérett gyümölcsök csüngte szőlőlugas összevissza meredezett az ég felé, a rendezetlen tuják fenyőfa-méreteket öltöttek.

Ildi csengetett. Görcsbe rándult a gyomrom. Bentről cipőkopogást hallottam, és olyan volt, mintha annak ütemére verne a szívem. Ildi megszorította a kezem. Mosolygott.

Hirtelen kinyílt az ajtó, és ott állt előttem apám. Nem egészen olyan látványt nyújtott, amilyenre számítottam, de haragudni tényleg nem tudtam rá. Bőre kifakult, foltos-sebes, haja megritkult. Rengeteget fogyott. Faág-ujjait a kilincsen tartotta, és látszott rajta, hogy nem ismert meg azonnal. Semmitmondó tekintete az utolsó napjaiban élőhalottként sántikáló anyámét idézte. Láttam a szemében a megtörtséget, viszont abban a pillanatban, hogy rájött, ki vagyok, valamilyen misztikus sötétség is megcsillant a nagy ürességben. Először megijedtem, hogy a találkozás előhozza belőle régi énjét, de amikor kisóhajtott egy „fiam”-ot, és beengedett minket, valamennyire megnyugodtam.

Van az embernek egy olyan ostoba tulajdonsága, hogy a családjának képes megbocsátani a legdurvább dolgokat is. Ismertem egyszer valakit, aki elszerette a saját öccse feleségét, később pedig, mikor szakított a nővel, visszakönyörögte magát a testvéréhez. Az meg visszafogadta. És tudod, ahogy eszembe jutottak Kocsis szavai, valamint láttam apámon, mennyire elhagyta az erő, az én szívem is megenyhült.

Ildi nagyon közvetlen volt vele. Mintha a kedvenc nagybácsija lenne, megölelte, megpuszilta. Imádtam ezt a tulajdonságát, és az életigenlő kisugárzást, melyet szünet nélkül árasztott.

Nehezen találtuk a szavakat, de Ildinek hála már az első nap sikerült beszédbe elegyednünk. Anyámról nem ejtettünk szót, de sok más minden felvetődött. Apám elmesélte, hogy a munkájának él, én pedig, hogy Ildinek. Nem közöltük vele a nagy hírt, de amilyen jól mentek a dolgok, arra gondoltam, nem várunk vele sokáig.

Hozott egy üveg bort a pincéből, aminek a felét benyakaltuk, ami maradt, azt meg bevittük a régi szobámba estére. Jóízűen elkortyolgattuk kettesben, ami elnyomta a rossz emlékeket. Egészen addig, amíg Ildi el nem aludt. Pillanatok alatt történt, jó éjt sem kívánt, ami előtte nem fordult elő.

A mennyezetet bámultam, és annak ellenére, hogy közel tizennyolc évet éltem ott, olyan idegennek éreztem magam. Még úgy is, hogy Ildi feje a mellkasomon pihent. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben, de mielőtt figyelmet szentelhettem volna nekik, egyszer csak sötétbe borult a világ.

Úgy van, jól gondolod: a bor. Valamit belekevert a vénember, feltételezem, egy erős altatót.

Amikor kinyitottam a szemem, Ildi nem volt mellettem. Iszonytató érzésem támadt. Megpróbáltam felállni, de összecsuklott a lábam. Kábább lehettem, mint a Macska törzsvendégei fizetéskor. Megráztam a fejem, valahogy feltápászkodtam, és ekkor egy halk nyöszörgés ütötte meg a fülem. Tudtam, hogy nagy a baj. Megfordultam. A látvány összeszorította a szívem: Ildi a földön feküdt, szétszaggatott bugyiján jókora piros folt éktelenkedett. Apám diadalittasan mosolyogva állt felette, pálcikalábai alig tartották meg. Fehér gatyája itt-ott átnedvesedett. Rám nézett, és mintha szavak nélkül azt mondta volna: Elégtételt vettem, fiam. Látod?!

Szemében az addigi ködös ürességet beborította a sötét.

Nekiestem, csakúgy, mint aznap… de ezúttal nem volt, aki megállítson. Bár forgott velem a világ, így is könnyedén padlóra vittem. Belegondolva, lehet, hogy hagyta magát, nem tudom. Addig vertem a rohadt fejét, míg az undorító vigyor bele nem simult a masszába, ami maradt az arcából.

Véres, megdagadt ujjaimat néztem, és remegtem, Ildi pedig sírt, és azt mondta, érzi, hogy elment a baba. Ordított kínjában, elkeseredetten rimánkodott, és kérte, nyomjam az arcára a párnát. Megtettem.

Azt kérded, miért? Szerinted? Abban a pillanatban az egész életünk apró darabokra hullott. A csirkeszaros ólak szilánkjaikra robbantak, Ildi szüleinek háza porig égett, és ők, ahogy mi is, alkotóelemeinkre bomlottunk. Papolhatsz nekem a továbblépésről, de ha nem tapasztaltál még akkora fájdalmat, nincs jogod kioktatni. Az adott helyzetben nem láttam más kiutat. És még ez a vidám lány sem... MIÉRT KELLETT VISSZAMENNEM?!

Hogy? Dehogynem. Magammal is végezni akartam, de megakadályoztak. Így kerültem ide – ezt most hallod először –, apagyilkosságért. Érted már, miért hagyom, hogy seggbe bassz idebent? Mert nem érdekel. De ma nem. Most, az évforduló napján nem teszed belém, különben istenemre mondom, álmodban leharapom. Hallod?! Ó, ne rémülj meg. Nem veszítesz el örökre. Holnaptól újra engedni fogom. Talán, épp ez jutott nekem, amiért ráakaszkodtam Ildire, és tönkre tettem az életét. Lehet, nagyobb büntetést érdemlek, mint egy golyót a fejembe, vagy örök álomba ringató gyógyszereket. Az csak anyám kiváltsága volt – az én vezeklésem súlyosabb kell, hogy legyen.

4.375
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.4 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2016-02-18 18:25 Sren

Sren képe

„Apám kerülni kezdett, anyámnak viszont annál több figyelmet szentelt. Sérülései megtöbbszöröződtek.” – Túl azon, hogy a „figyelemszentelés” félreérthető, alanytévesztéses a dolog. Az elsőrendű alany az apa, a második mondat olvastán azt hihetnők, az ő sérüléseiről beszélsz. Emiatt a további mondatok is zavarosnak hatnak.

A jellemábrázolás megkérdőjelezhető, kicsit jobban kellett volna szerintem árnyalni a dolgokat, mert enélkül – számomra legalábbis – elég kontrasztos, hogy pld anyja sérülésén akad ki annyira, hogy sz*rrá veri a papát, mégis, anyja halála után csak annyit biggyeszt oda, hogy már bánta, amiért úgy vélekedett anyjáról, ahogy, és ennyi…

„Mozdulatlanul fekve találtam anyámra az ágyban.” – Még egy szerencsétlen mondat, amit érdemes lett volna másként megfogalmazni.

Aztán pár mondat után új életet kezd, nottsak, nottsak – miféle lény ez? Az elején tomboló indulatok és ez a hirtelen bejövő link közöny tényleg túl kontrasztos.

„Akkor apám még meg tudta fékezni a kitörni vágyó állatot.” – Honnan akart kitörni az az állat? Persze, értsük, mit mondasz, de mégiscsak takarosabb lenne, mondjuk, a „belőlem kitörő állat” képe.

„…miután megkaptuk a hírt, miszerint babánk lesz,…” – Azért ez sem egészen így megy, na. Már az elejétől kezdve volt egy olyan érzésem, hogy hatalmas bakugrásokkal elhadarod az egészet, de ezen a ponton már biztos vagyok benne.

„Elhatároztam, hogy hazalátogatunk.” – Ez sem így megy. Kicsit a legendás melós szólásmondás, a „na, fogjuk meg, oszt vigyétek!” ugrik be róla.

Nem mazsolázom tovább (így is rengeteg apróságot átugrottam), nem azért, mert nincs kedvem, hanem mert a végére elég nyomasztó lett – nem, nem a történet, hanem a helytelen kezelés. Azt érzem, mintha kicsit éretlen (vagy túl jó ember) lennél egy ilyen sztorihoz, és ezért nem tudtad hitelesen megírni.

De ne aggódj, ettől még jó a maga nemében. Sőt, próbálkozásnak, ujjgyakorlatnak kiváló. Nem csalódtam benned, és örülök, hogy végigolvastam. Furácska ellenérzéseimről lehet, hogy nem is Te tehetsz.

Mindenesetre a fogalmazáson próbálj erősíteni, és ha „bakugrásos” történetet mesélsz, árnyald. Sokat jelentene…

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-02-18 23:48 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm, hogy kitetted.

A bakugrásos dolgot éreztem, gondoltam, hogy ez a cselekmény bővebb kifejtésért kiált. Próbáltam összehúzni úgy, hogy működjön ilyen terjedelemben is, ahol tudtam, utaltam bizonyos dolgokra, melyek kifejtésére nem maradt tér. Úgy látszik, nem sikerült.

"elég kontrasztos, hogy pld anyja sérülésén akad ki annyira, hogy sz*rrá veri a papát, mégis, anyja halála után csak annyit biggyeszt oda, hogy már bánta, amiért úgy vélekedett anyjáról, ahogy, és ennyi…" - azért ez nem csak ennyi volt. Elszökik, nehogy megölje az öreget. Ezt valahol súlyosabb reakciónak érzem, mint a "sima" szarrá verést. Az indulatból jött, ez pedig egy komoly döntés volt, amihez az események sora, az anya halálával bezárólag vezetett.

Jó embernek nem tartom magam, ehhez a sztorihoz éretlennek sem - de ennek azt hiszem, nem itt van a helye -, így marad az, hogy nem vagyok elég érett vagy jó író. Az biztos, hogy szívügyem a téma, és fogok még benne "alkotni".

Köszi az észrevételeket, sajnálom, ha szerinted nem lett hiteles.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2016-02-18 19:14 Pepin (nem ellenőrzött)

3

"Tudod, mit tett, amikor épp nem a fogainkat verte ki?" - Ez rögtön az elején megakasztott. Hányszor verte ki azokat a fogakat? Tudom, hogy valami túlzás-féle, vagyis azt érzem. De valahogy engem megakasztott.

"almafa egyenletesre metszett ágakkal." - Milyen az? Tényleg még nem láttam egyenletesre metszett ágú almafát.

Vannak még benne furcsa megfogalmazások, de aztán elkezdtem nem figyelni rájuk, mert elkapott. Nem olyan nagyon, mert kissé hatásvadásznak éreztem magát a cselekményt. Nagyon tudtam, hogy merre fele megy a dolog. Azt éreztem, hogy az elejét talán azért sieted el, mert minél előbb oda akartad juttatni az olvasót, az erőszakhoz.

Megint már Vonnegut jutott eszembe. "Be a sadist." Ezt ő mondta a "mi kell egy jó íráshoz" nyolc pontjában. Ezt elég rendesen eltaláltad, de úgy éreztem, hogy csak ezt. Például a rabtársas dolgot is jobban bele lehetett volna szőni, meg alapból az elejét kicsit hosszabban. Szerintem gyúrjad ezt az írást, mert van benne valami.

Ez a hármas, ahogy néztem, azt jelenti, hogy "jó". Így is érzem. Ez "csak" jó írás hibákkal.

Örültem, hogy újra olvashattam valamit tőled.

cs, 2016-02-18 22:56 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, hogy olvastad és véleményezted.

A rabtársas dolgot egy váltott technikával, mint egy átívelő szálat tettem bele, ami ad egy "dupla csavart" az egésznek. így ezt nem fejtegetném bővebben - még a végén idő előtt lelőném. A többivel egyetértek. Jó lenne, ha elérném egyszer azt, hogy a hatásvadászat fel sem merül az olvasóban :)
A hármas jó, igen. Köszi

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2016-02-18 19:36 Sednol

Sednol képe

„Alig bírt járni, hunyorított minden apró mozdulatot követően”
Én itt a hunyorított szót tenném hátra, folyamatos hatást keltene.

„…hogy vérzik a lába között és a hátsóján…” Ennek a résznek az általánosság jobban állna. Nem hinném, hogy meg tudnád ítélni, hogy mind a két testnyílása vérzik, ahhoz azért alaposabb tanulmányozás szükségeltetik. Ajánlatom: hogy a ruháját, bugyiját vagy amit láttatni akarsz a lábai közt teljesen átáztatta a vér. Esetleg véráztatta bugyiját.

Egyszer valahol olvastam, hogy amit ki tudunk egy szóval fejezni, azt azzal kell.
„…én pedig nem mertem elmondani az igazat.” Én pedig elhallgattam az igazat, vagy igazságot. Persze ez teljesen csak a magánvéleményem. A mondat úgy is jó.

Az előző megállapításom jegyében: „– Megérdemelte volna!” Ott abban a helyzetben a Megérdemelné helyén valóbb lenne. A kijelentés pillanatában jelenidőben vagy.

„…hogy esetleg visszakényszerítenek oda.” Oda helyett hozzá, ha már a fatert emlegeted az előző mondatban.

„A korombeli lány végzősként nyári munkát végzett…” Ilyet én is szoktam. Néha még közvetlenül egymás után is teszek szóismétléseket. :D

„Két évvel később feleségül vettem Ildit.” Mit szólnál hozzá, ha csak összeházasodnátok, akkor megspórolnál egy Ildit is.

Ettől a ponttól, már vitt magával a történet. Sok mindenre gondoltam, de erre a befejezésre nem.

Megdöbbentettél.

Szerintem a karaktered megunta a kis barátja közeledését, ezért elmondta, mik a lehetőségei.
Nekem tetszett.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2016-02-18 23:07 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, hogy benéztél és véleményezted.

"én pedig nem mertem elmondani az igazat.” Én pedig elhallgattam az igazat, vagy igazságot" - itt maradnék az eredetinél, mert az általad javasolt formában nincs benne egyértelműen a félelem érzete, amit fontosnak tartok hangsúlyozni itt.

"A korombeli lány végzősként nyári munkát végzett" - nem érzem feltétlenül szóismétlésnek a végzős és a végez (tevékenységet folytat) szavakat. Sőt egyáltalán nem, de ettől még valóban lehet zavaró a hasonlóság miatt.

A többivel megpróbálok kezdeni valamit, örülök, ha azért tetszett.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2016-02-18 19:56 A. Dixon

A. Dixon képe
3

Szia,
Nem apróztad el, ez nagyon durva volt, még most is libabőrös a karom. Nagyon tetszett, hatást gyakorolt rám.
Mennyi szörnyűség történt szegény sráccal, sajnálom nagyon. Sajnos nem adsz neki semmi reményt, semmi kiutat, nincs lehetőség vagy ígéret az újrakezdésre. :(

Ha a végén az apa már annyira le van épülve, lefogyott, faág újjai vannak, biztos át tudja Ildit cipelni a másik szobába?
Hány évet kapott a főhős az apagyilkosságért? Gondolom, beleszámítják a hirtelen felindulást vagy nem? Értem én, hogy önvád meg minden, de miért hagyja magát még ott bent is megbecsteleníteni.
Úgy érzem, hogy nem illik a cím a novellához. Önmarcangolás, vezeklés vagy valami ilyesmit választottam volna.

Várom a következőt!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-02-18 19:59 Dana

Dana képe

Szerintem a cím arra utal, hogy a helyzetéből nem talált más kiutat, mint amit tett. (Talán.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2016-02-18 20:07 A. Dixon

A. Dixon képe

Hasonló helyzetben ugyanígy jártam volna el, mint a főhős. De nem biztos, hogy utána ugyanígy "büntetném magam", ahogy ő bünteti magát a börtönben. Volt lehetősége bosszút állni.
Vagy arra gondolt, hogy az élete eleve elrendeltetett, és nincs lehetősége a boldogságra?

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

cs, 2016-02-18 23:24 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Hali!

Vonszolni, apró lépésekben húzkodni szerintem képes az ember akár saját testsúlyát meghaladó tömeget is, de említette már más is, szóval igazad lehet.

Nem ez volt az eredeti cím, de változtattam, ezt éreztem a leginkább a történethez illőnek. Kitartanék mellette, nem csak amiatt, amit Dana említett, de többek között azért is.

Örülök, ha hatással volt rád és ha kérdések is merültek fel benned, ez volt a cél. Bocsi, nem vagyok oda a heppiendekért :) Köszi, hogy benéztél.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2016-02-18 19:56 Roah

Roah képe
5

Remélem, kapsz még combos kritikát, remélem - ezzel a sztorival foglalkozni kell. Aztán összeadni és feldolgozni, még mit lehet leszedni róla, és mit lehet a helyére tenni.
Ha Kelvin erre járna, hálásan venném, ha átnézné ős. Kéne ide a szeme.

Durva.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2016-02-19 07:09 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm szépen. Na de erre öt csillagot?? :O
Remélem én is, hogy Kelvin (és persze bárki más) tiszteletét teszi nálam. Több szem többet lát. :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2016-02-19 07:26 Roah

Roah képe

Köszönöm - reméltem, hogy megkérdezed. :)))

Először is, régóta nem jelentkeztél novellával, ebben a történetben irtó sok munkát érzek. Aztán ott van az ötlet, ami nettó ötöst ér tőlem, ott van a hangulata, ami szintén ötös, ott van a tagolása, ami harmóniában van, és ott van az íve, az ából bébe jutás, amit szintén nagyra értékelek, az írástechnikai eszközök kihasználását is ötösnek tartom, látom, hogy a kezedben vannak, látom, hogy igyekszel mindet a novella javára fordítani - ami fontos, és hármasnak érzem, az az, amit Sren írt, az árnyalásról, az hármas*, és néhány kacsaláb mondat is.
Mivel összességében az ötösök arányai a nagyobbak, úgy gondolom, hogy ez ide kijár.

Kelvin otthonosan mozog ebben a világban, nála többet senki sem tud ennek a világnak a sötét lélektani részeinek ábrázolásáról - bízom benne, hogy ha lesz egy szusszanásnyi szabadideje, hasznos tanácsokkal tud ellátni téged ezzel a novellával kapcsolatban.

*...legyél csak szabad szájúbb, erre utal Sren is, mondd csak ki, mondasd ki a karakterrel, amit ki kell mondatni vele. Én tudom, hogy ez egy szemérmes folyamat, még egy írótól is, tudom, hogy ez, amit ebben leírtál, ez egy ...hogy is van az? "Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek?" (Neil Armstrong)
Kis lépés a Karcon, de nagy lépés a szerzőnek? Önmagához képest? Aki ismeri a munkásságodat, az látja, hogy honnan indultál, és hol tartasz jelenleg.

Nemigen vagy elbízós fajta, sőt, magaddal szemben brutális vagy, néha túlságosan is az - mondanám, hogy koncentrálj arra, amit Sren mond, vagy mások, de nem kell.
Pontosan tudom, hogy enélkül is megteszed. :)))

Megfelel?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2016-02-19 17:09 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Meg ám, de még mennyire. Nagyon hálás vagyok, hogy így kifejtetted.

Igen, át kellett állnom, most már tudom, hogy le kell higgadni egy novella, egy elkészültnek hitt novella után. Eleinte mindent küldtem be egy átolvasás után, és azt gondoltam, csak jót írhatok. Nagyon nem így van. Azon is rengeteget kell dolgozni, amit az ember kiugróan jónak ítél. Ezt az írást magamhoz képest jónak vélem, de tudom, mennyi munka áll még előttem, hogy ténylegesen az is legyen.

A tanácsot megfogadom, megpróbálom árnyalni az ehhez hasonló történeteket.

Köszönöm, sokat jelent a hozzászólásod.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2016-02-18 19:58 Dana

Dana képe

Egy-két bicegős mondata ellenére jó ez.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2016-02-18 23:31 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2016-02-18 21:09 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Alfredo, Alfredo.
Hát, mit tettél te velünk? Te pernahajder!
Rejtő Jenő: Csontbrigád. Tudod, elvitték munkaszolgálatra.
A csontbrigád minden éjjel jajgat, sír, de azt mondják: valaminek mindig lennie kell!
Szóval most elmorzsolok egy combos krokodilkönnyet, aztán nézem tovább a Fargot.
Pontosan hasonló környezetben nőttem fel, úgyhogy a fent említett okok miatt teljesen érzéketlenné váltam az ilyen dolgokra. Még csak a "LESZAROM" tablettát sem kell bevennem hozzá.
A keleti néplélek persze már csak ilyen. Siránkozós, jajgatós, régenjobbvót meg hasonlók.
Természetesen csak az olvasás utáni érzéseimről, gondolataimról írok, nem pedig a te egyébként kiváló írásodat minősítem. Csak ugye, engem nem hatott meg.
Attól még jó. De pont azt szerettem a Vészhelyzet című sorozatban, hogy szinte minden részben tragédiák és drámák követték egymást, de a végére mindig belecsempésztek valami olyant, amitől nem keserű szájízzel, letaglózva keltél fel a tévé elől.
Valaminek mindig lennie kell!

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

cs, 2016-02-18 21:18 Dana

Dana képe

Végül is itt is van: aznap nem csinálják meg. Az is valami. Nem?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2016-02-18 23:46 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Dana megválaszolta :D Ha ennél pozitívabb végkifejletet kerestél, azt rossz írásnál tetted :) Szerintem ez ízlés kérdése, én például bírom, ha bevisznek nekem egy nagy gyomrost (neked nem ajánlom Kurt Sutter sorozatait), és szeretném, ha nekem is sikerülne adni majd. Itt is ez volt a cél.
Köszi, hogy olvastál.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

p, 2016-02-19 09:08 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Kurt Sutter? Kemény motorosok meg a zsaruk? Láttam az összes részt. Na, ott is azért amikor nem lövöldöznek, azért szerethető figurák, vagy legalábbis esendőek, azonosulhat velük a néző. Miközben gyilkosok, tömeggyilkosok, Jax le is vonja a megfelelő következtetéseket és belehajt egy kamionba. Utóbbi hülyeség, de abból a szempontból érthető, hogy előbb-utóbb úgyis golyó repült volna a fejébe.
Meg hát a gyomrost a végén kell bevinni, nem az elején.:-)

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2016-02-19 16:08 Kyle

Már tegnap elolvastam, de nem akartam, hogy az érzelmi hatás alá kerülve írjak ide, ezért hagytam ülepedni a dolgokat. És nagyon jól tettem, ugyanis: először öt csillagot szerettem volna neked adni, utána pedig egy baromi nagy karót. Ezért ha most kellene csillagoznom, akkor hármat adnék.

Miért?

Öt csillag lehetne, mert jó a téma, engem sikerült sokkolnod vele. Az elején.

Egy csillag lehetne, mert teljesen logikátlannak érzem, hogy egy férfi a várandós feleségét valaha is elvigye az állat apjához, illetve hogy a felesége vagy a felesége szülei még helyeseljék is ezt. Ilyen nincs. Egyszerűen nincs.

Szóval ezért adnék rá összességében csak három csillagot. :) (Továbbá az is zavart, hogy nem tudtam, kihez beszélt közben a karakter. Mert ugye ez csak a végén derült ki, és bosszantott, hogy folyamatosan találgatnom kellett, elvonta a figyelmemet a lényegről.)

Tényleg ütős sztori lehetne, nagyon is, szóval javítgasd csak! ;)

p, 2016-02-19 17:16 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, hogy olvastad.

Lebecsülöd az emberi hülyeséget, az elvakult jóhiszeműséget, ami bennünk van, velünk született betegség. Ez (is) tesz minket emberré. Próbáltam kifejteni a karakter gondolatait, megindokolni hogy mit miért tesz, ott van az. Ha ezek után is logikátlannak érzed, azzal nem tudok mit kezdeni sajnos. Elfogaom, de máshogy látom, és eszem ágában sincs ezen a részén változtatni.

Azért annak örülök, ha valamennyire hatott rád.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2016-02-20 10:29 Roah

Roah képe

Kyle, logikát keresni, érzelmekben? Oo?

Ez számomra olyan, mintha a túrórúdiban kutatnék rántott csirkecomb után.

Egyébként, valóban, ott van a motiváció - idézzem? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-02-20 11:53 Kyle

„Gyerekkoromban apám folyamatosan vert engem és anyámat.”

„Tudod, mit tett, amikor épp nem a fogainkat verte ki? Vedelt.”

„Anyám félt bármit is tenni ellene. Apám többször megfenyegette, és erre csak évek távlatából visszaemlékezve döbbentem rá – amikor már elég idős voltam ahhoz, hogy visszaüssek.”

„amikor megláttam – bármennyire is próbálta takarni, észrevettem –, hogy vérzik a lába között és a hátsóján, magamtól is rájöttem: apám megerőszakolta.”

„Néha arra gondoltam, az öreget megszállta valami, de már tudom, hogy egyszerűen gonosznak született.”

„És a rohadék képes volt elhitetni az iskolában mindenkivel, hogy problémás gyerek vagyok.”

„Megérdemelte, folyjon csak a vére! Anyám állított le, nehogy megöljem.”

„– Fiam! Még megölöd…!
– Megérdemelte volna!”

„Apám kerülni kezdett, anyámnak viszont annál több figyelmet szentelt. Sérülései megtöbbszöröződtek.”

„Gyógyszer-túladagolás. Mozdulatlanul fekve találtam anyámra az ágyban.”

„Megfordult a fejemben, vajon mit fogok tenni az öreggel, ha hazaér, és annyira élénken láttam magam előtt, hogy megrettentem.
Úgy döntöttem, inkább lelépek.”

Mindezek után, illetve azután, hogy „Egybekelésünk után mindent elmondtam az otthon történtekről.”, jött ez: „Nejem és szülei sokszor pedzegették előtte, hogy jó lenne felvenni apámmal a kapcsolatot, ők is szeretnék megismerni, de rendre elutasítottam őket, viszont miután megkaptuk a hírt, miszerint babánk lesz, Ildi állandóan ezzel nyaggatott. Jóhiszemű emberek voltak mindhárman. Úgy gondolták, az évek biztosan megváltoztatták apámat, ezért lehet, hogy megérdemelne egy esélyt.”

Ide édeskevés a jóhiszeműség. A szülő egyszerűen nem engedi a gyerekét ilyen ember közelébe. És ehhez mégcsak nem is kell józan ész, még logika sem, hanem érzelem és az alapvető ösztön a túléléshez: meg akarom védeni a gyerekemet.

„– Legalább érdeklődj utána – kérlelt Ildi egyszer –, abból még semmi baj nem lehet."

Érdeklődéshez elég lenne telefonon beszélni az öreggel, nem kell egyből felkeresni. Pláne a fenti történések fényében.

"Belementem. Nem akartam ebből feszültséget, és emellett valami megmagyarázhatatlan honvágy is rám tört. Féltem bevallani magamnak, de már kár lenne tagadni: apám is hiányzott. Megleptek az érzéseim, arra gondoltam, talán az utód jövetele hatott rám így. Állandóan az járt a fejemben, hogy hátha igazuk van, és tényleg megváltozott az öreg. „Megismerhetné az unokáját” – gondoltam.”

Tehát a motiváció az, hogy a főszereplő 1) nem akart feszültséget (fontosabb neki a feszültség elkerülése, mint annak a lénynek a védelme, aki a legfontosabb számára az egész világon?), 2) megmagyarázhatatlan honvágy (tehát nincs megmagyarázva), 3) a baba (ez még talán el is menne, de a baba és a feleség védelme, nemcsak logikailag is, de érzelmileg is sokkal erősebb szerintem).

„Hirtelen kinyílt az ajtó, és ott állt előttem apám. Nem egészen olyan látványt nyújtott, amilyenre számítottam, de haragudni tényleg nem tudtam rá. Bőre kifakult, foltos-sebes, haja megritkult. Rengeteget fogyott. Faág-ujjait a kilincsen tartotta, és látszott rajta, hogy nem ismert meg azonnal. Semmitmondó tekintete az utolsó napjaiban élőhalottként sántikáló anyámét idézte. Láttam a szemében a megtörtséget, viszont abban a pillanatban, hogy rájött, ki vagyok, valamilyen misztikus sötétség is megcsillant a nagy ürességben. Először megijedtem, hogy a találkozás előhozza belőle régi énjét, de amikor kisóhajtott egy „fiam”-ot, és beengedett minket, valamennyire megnyugodtam.”

Megsajnálta az öreget, mert leharcoltnak tűnt, és a sötétséget a szemében valamiért ignorálta. Miért? És megint: fiamnak szólítja, és? Ez az ember megverte, megerőszakolta az anyját és őt is bántotta, hahó! :)

Oké, ez lehetne magyarázat: „Van az embernek egy olyan ostoba tulajdonsága, hogy a családjának képes megbocsátani a legdurvább dolgokat is.”

De akkor megint: egy családtagnak megbocsát, de a saját és anyja (családtag) szenvedését ignorálja, ahogy a felesége és a gyereke védelmét is. (1 ember vs. 4 ember, és az 1 ember nyer, sehogy sem jön ki nekem)

„Ildi nagyon közvetlen volt vele. Mintha a kedvenc nagybácsija lenne, megölelte, megpuszilta.”

„Apám elmesélte, hogy a munkájának él, én pedig, hogy Ildinek.”

Oké, a karakter Ildinek ér, és Ildi miatt jöttek le. Logikailag szerintem bukta (a védelem miatt, de ezt már mondtam), és érzelmileg is buktának tartom, mert ő lldinek él, és ilyenkor nem számít, hogy mit akar Ildi, mert a főszereplőnek érzelmileg is az a elsődleges, hogy Ildit védelmezze.

„Hozott egy üveg bort a pincéből”

És kicsit sem gáz, hogy az alkoholista apuka egyből bort hoz.

Nem, Roah, ez nekem sem logikailag, sem érzelmileg nem állja meg a helyét. Ha valami nem érthető, hogy miért gondolom úgy, akkor jelezzétek, illetve az ellenvéleményre is kíváncsi vagyok. ;)

szo, 2016-02-20 12:09 Roah

Roah képe

Ott van az összes válasz, ott van az orrod előtt - nem, Kyle, nem, biológiai szinten a szülő-gyermek kapcsolat nem így működik, nincs benne genetikai korlát - utálnunk kellene (!), de képtelenek vagyunk rá, haragudnunk kellene, de nem bírjuk megtenni, akármit is csinált velünk, az ember ilyen - hiába mutogatod a nyugdíjasoknak, hiába a sajtó-felhívás, hiába egy rakás prevenció, az emberek bíznak! Érted, beengedi a gyilkosát a lakásába, kifizet egy edényért háromszázezret, hitelből, és hisz a férjének, hogy többé nem fogja megverni.
Most akkor ezt képzeld el egy szülő-gyerek kapcsolatnál - van olyan, akinek már attól bűntudata van, hogy gondolatban kivégzi valamelyik ősét, csak a gondolatától...!
És itt a karakter egy kőkemény pozitív változáson megy át, ott van minden, minden a novellában - karakter fejlődött!

Egy boldog ember naivabb, mint bárki más, aki boldog, az még optimistább - megtesz a karakter minden óvintézkedést, mindent, körüljárja, telefonál, két év az is, amíg megnősül, ez egy hosszabb folyamat, ezt is ábrázolták, és a felesége rágja a fülét, a karakter nem akar (!) menni, tiltakozik, de a baba az ő szívét is megpuhítja, a változások, amiket a telefonba mondanak az apjáról, összezavarhatják, és össze is zavarták.

Ezek motivációk - ezek miatt bízik, és hisz, remél, mert az apja, mert a vére, és képtelen gyűlölni annak ellenére, amit vele tett.

Lájt off, de talán így érthetőbb.

Van egy haverom, akinek annyi emléke van az apjáról, hogy olykor-olykor falhoz csapdosta, nem csak őt, a Testvéreit is. Az édesanyjáról nem is beszélve.
Aztán egy nap eltűnt a férfi a család életéből, a haverom még egészen kicsi volt - felnővén, persze, tudni akarta, mi történt.
Az apja megölt valakit, sittre vágták; amikor a haverom bement hozzá beszélőre, nagy dirrel durral, hogy aztán majd hogy fog adni neki...tervezte, stuffolta magát, képzelheted...
...de amikor meglátta, remegett a lába is. Alig ismerték meg egymást. Annyit bírt kinyögni szegény srác, csóri..hogy "Remélem, itt fogsz megrohadni, és soha többet nem látlak!"
Hazáig sírt. Egy kocsmában kötött ki, ahol reggelig vedelt - majd beledöglött az egészbe, mert az apja volt.
Érted?
Az apja - annyira akarta gyűlölni, de nem tudta megtenni.

Ez az élet - bízva bízik.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-02-20 13:06 Kyle

Pozitív változáson megy át a karakter? Megenyhül a szíve, ennyi történik, cserébe mindent elveszít. Ezt nem tudom pozitívnak látni.

Ugyanezeket a motivációkat jelöltem meg én is, és a véleményem továbbra is fennáll. Leginkább ezért:

„Néha arra gondoltam, az öreget megszállta valami, de már tudom, hogy egyszerűen gonosznak született.”

Tudja, hogy gonosz. Ha tudja, hogy az öreg gonosz, akkor azt is tudnia kell, hogy az apja nem változik. És mivel a karakternek Ildi a legfontosabb, ezért Ildit bármi áron védenie kell. Még akkor is, ha ehhez néha veszekedniük kell egymással. A karakternek érzelmi szempontból is már Ildi ezerszer fontosabb, mint az apja.

Továbbra is elégtelennek találom a motivációt. Ha akart is volna találkozni az apjával a karakter, először egyedül kellett volna meglátogatnia, és ezt Ildi is megértette volna. És nekem is hihetőbb lett volna, ha utána közösen elmegy Ildivel, és akkor történik mindez. Még nagyobbat is szólt volna, és egy szavam nem lenne.

szo, 2016-02-20 13:23 Roah

Roah képe

"Pozitív változáson megy át a karakter? Megenyhül a szíve,..."

Szerintem egy ilyen típusú családból kitörni nagy dolog - ha ebből szív nő ki, az meg egy nagy pláne. Megváltozik, másként lát, egy olyan családba kerül, ami családként (!) is funkcionál, rájön, hogy lehet ezt másként is csinálni, és amikor saját családot alapít, végleg eltűnhet belőle a bosszú, a harag, minden, ami azelőtt benne tombolt.
Kinőtt a szíve - ami naivvá is tette, szeretni akarta az apját, érted, szeretni. És ez nem csak azért működhet, mert egy jó család tett erről, hanem magára nézve is. "Nekem is van apukám!" "Engem is szerethet az apukám!". "Ha én megváltoztam, apu is megváltozhatott!" Szörnyű, de ez egyfajta önvédelmi mechanizmus is a saját lelkére nézve, különben egy ilyen traumát átélt ember ebbe egy életre belerokkanhat. Érzelmi-káó.
Jónak akarta látni az apját ez a családcentrikus karakter - igen, ettől lehetsz ilyen mérges: "...cserébe mindent elveszít."

De ő ezt nem tudta. Akkor még nem, hogy micsoda árat fog fizetni ezért a bizalomért.

Gonosz mondat? Ó, az az elején van - nekem ez úgy jött le, hogy narráció, vagyis utólag (!) tud (!) róla. A cellatársnak mondja.

"Ha tudja, hogy az öreg gonosz, akkor azt is tudnia kell, hogy az apja nem változik."

A reménynek két oldala van, szerintem; az egyik élessé és veszélyessé is tud válni.
Sajnos.

"Továbbra is elégtelennek találom a motivációt. Ha akart is volna találkozni az apjával a karakter, először egyedül kellett volna meglátogatnia, és ezt Ildi is megértette volna. És nekem is hihetőbb lett volna, ha utána közösen elmegy Ildivel, és akkor történik mindez. Még nagyobbat is szólt volna, és egy szavam nem lenne."

Én inkább egyik-másik mondatával nyomnék egy földközelit, és még ennél is jobban árnyalnám a karaktereket.
A szituáció sajnos nagyon is elképzelhető, nagyon is reális, sőt, a sajtóban ennél is abszurdabb dolgokról, eseményekről, gyilkosságokról, és brutalitástól olvasni, és...és már nem kell külföldre menni érte, itt van velünk, a hétköznapokban.

Sok hasonló témájú mű kellene, hátha eljut olyan fülekbe is, ahol szükség lenne rá.

"Ami megtörténhet, az meg is történik."
(Murphy)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-02-20 20:08 Kyle

Több hozzászólásodra is itt reagálok, hogy átláthatóbb legyen (remélem, nem gond). :)

Így leírva már kezdem látni, hogy mi lehetett volna ez a novella, szerintem a szerzőnek mindezt, amit mondtál, jobban ki kellett volna domborítania. De még továbbra sem fér a fejembe, hogy a karakter talált egy nőt, aki az életet jelentette neki, vagyis érzelmileg is sokkal fontosabb volt neki az apjánál, és mégis képes volt elvinni a várandós (!) feleségét az apjához. Az meg a másik, hogy Ildi szülei miért akarnák, hogy a lányuk egy ilyen ember közelébe kerüljön? Legyenek bármennyire is jóhiszeműek. Anyai-apai ösztönnel mi újság itt...? :)

"Igen, tudom, tudom, hogy magad(tokból) indultatok ki." (Pepinnek írtad)

Hidd el, abszolút nem magamból indultam ki.

"Kicsit lökdösi az olvasókat; bosszantja őket a karakter viselkedése, mérgesek rá, mondanák neki, hogy mit kellett volna tennie, hogy tehette, hogy hihette, hogy az apja megjavult.

Szóval, akárhogyan is nézem, ez a novella valóban hatással van az olvasóra." (mészégetőnek írtad)

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy nem a karakter, és nem a novella váltott ki belőlem érzelmeket, hanem a szerző. Ugyanis szerintem egy nagyon jó novellának indult az írás, de a (számomra) logikai baki elrontotta nekem azt az élményt, amit a novella nyújthatott volna. Szóval nem a novella és nem a karakter mozgatott meg, hanem a szerző.

szo, 2016-02-20 20:57 Roah

Roah képe

"De még továbbra sem fér a fejembe, hogy a karakter talált egy nőt, aki az életet jelentette neki, vagyis érzelmileg is sokkal fontosabb volt neki az apjánál, és mégis képes volt elvinni a várandós (!) feleségét az apjához. Az meg a másik, hogy Ildi szülei miért akarnák, hogy a lányuk egy ilyen ember közelébe kerüljön? Legyenek bármennyire is jóhiszeműek. Anyai-apai ösztönnel mi újság itt...? :)"

Leírtam már - vonatkoztass el a normától; te egy normális, hétköznapi értelembe vett család agyával gondolkodsz, de a karakter nem az. A döntései sem lesznek azok, sőt, elvéti - soha sem volt még azelőtt boldog, azt se tudja, miként kezelje ezt, persze, hogy egy olyan családra, vagy nőre hallgat, akik egy más világba vezették be.

Apai-anyai ösztön? Értsd meg - két család, két mentalitás. Mivel jó emberek, és a karaktert is megszerették, nem tudják azt feltételezni, hogy az apja rosszat akar, és ezeket a telefonnal, meg a többivel meg is indokolják.
Nem, vannak nemgyanakvó emberek, vannak akik bíznak másokban, és meg sem fordul a fejükben, hogy a lányukat bánthatják - hisz a fiú is olyan jóravaló...

"Szóval, akárhogyan is nézem, ez a novella valóban hatással van az olvasóra." (mészégetőnek írtad)"

Hogy írhattam volna neki?
Itt sem volt a portálon Menma írásakor - olvasd el újra, mit írtam.

Úgy kezdtem, hogy "Emlékeztek..." kérdőjellel.

Mindenkinek szólt, az összes olvasónak, felhasználónak. (Ha valakit megszólítok, azt ki is írom. Mintha nem tetszene tudni.)

És igen, ahhoz képest, mit magyarázol bele, már nem tudom, hányadik hozzászólásnál tartasz. :D

Ez is csak azt mondatja velem: a szokásos Karcos-stájsz.

Te, volt itt egyszer egy olyan novella, ahol az érvelő már gyakorlatilag odáig jutott, hogy azt is megkérdőjelezte, miért írták meg a novellát? :D Akkor kezdett gondolkodni, amikor a mű alatt már nyolcvannyolc hozzászólás keletkezett - hogy mi lett volna akkor, ha nincs gondja? :D

Tudom, Kyle, a szerző is tudja, mi a novella gyengébb pontja, hol leng ki, miért, de maga a motiváció ott van.

Hm?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 15:46 Kyle

Oké, a motiváció ott van, csak valaki ki van vele békülve, valaki nem. :)

Pacsi! ;)

szo, 2016-02-20 21:05 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Sziasztok!

Kyle, Pepin, ne haragudjatok, nem válaszolok külön mindenre, ugyanis szerencsére nem kell. Nem is szeretném tovább magyarázni. Katánál a pont. Amit bele szerettem volna tenni a novellába, benne van, meg fogom nézni, hogy hol adhatnék még hozzá, hogyan árnyalhatnám, hogy még jobban kijöjjön a mondanivaló. De azon, a logikai felépítésen, gondolatiságon nem tudok, nem fogok változtatni, hiszen épp ez az, amit el szerettem volna mesélni - emberi naivitás.

Erre viszont reagálnék:

„a véleményem továbbra is fennáll. Leginkább ezért:
„Néha arra gondoltam, az öreget megszállta valami, de már tudom, hogy egyszerűen gonosznak született.”
Tudja, hogy gonosz. Ha tudja, hogy az öreg gonosz, akkor azt is tudnia kell, hogy az apja nem változik. És mivel a karakternek Ildi a legfontosabb, ezért Ildit bármi áron védenie kell. Még akkor is, ha ehhez néha veszekedniük kell egymással”

“ott vannak azok a mondatok, amelyek azt sugalljak: ez a hapsi (marmint a fohos) ismeri az apjat, tudja, hogy gonosz. Mi valtozik meg benne? “

Tegyük rendbe a dolgokat. Megtörténik a baj, a karakter változik, és utána vonja le a következtetést. Most (!) gondolja így, akkor honnan is tudhatta volna?
Természetesen az lenne a mindenki számára elfogadható, ha Ildit mentené, mert ő a fontosabb stb... egy tökéletes világban, ott, ahol az ember előre látja tetteinek súlyát, következményeit biztosan, csakhogy a miénk nem ilyen. Az ember nem tökéletes, hibát hibára halmoz.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2016-02-20 21:18 Pepin (nem ellenőrzött)

Ezt birom. :) Amikor kiall a szerzo a muveert, es nem enged. (Es van miert kiallni mellette.) Mert nalad ez teljesen segiti a muvedet. Ha valamelyikunknek probalnal megfelelni, az egesz novit at kellene irni. Es igy tobbszori elolvasas utan ugy gondolom, nem kell semmi mast tenned, mint a magad szaja ize szerint felhasznalni a szamodra ertekes kritikakat, :) Keves ilyen megoszto mu szuletett itt. A best of Karcra mindenkeppen eselyes.

szo, 2016-02-20 21:37 Roah

Roah képe

Pacsi! :)))

Meg titeket is bírlak ám! :D Nem csak a szitut.

Inkább két értelmesen érvelő felhasználó, mint egy fél bólogató - ez is a Karc életének része, tudod, a megvitatás.

Szóval ezek tök jó dolgok - nem az a lényeg, kinek a térfelén pattog a laszti, szerintem, hanem az, mi hangzott el - és igen, lényeges a megjegyzésed, amit szorgalmazok magam is: a szerző dúskálhat a javítási ajánlatok között, az észrevételekben, javaslatokban, tanácsokban.

Jó buli volt! :D ;)

És ja, még több ilyen novellát a portálra. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-02-20 23:57 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Van, amiből nem szabad engedni, mert több kárt okozna, mint hasznot. Ezért is volt jó megbeszélni mindent - köszönöm Nektek -, lesz miből válogatni, amikor nekiállok javítani, formálni. Annak örülök, ha megosztó, bár a legjobbak között azért nem gondolom, hogy helye lenne. :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2016-02-21 15:49 Kyle

Szia!

"Megtörténik a baj, a karakter változik, és utána vonja le a következtetést. Most (!) gondolja így, akkor honnan is tudhatta volna?"

Így már értem, köszönöm! :)

"Természetesen az lenne a mindenki számára elfogadható, ha Ildit mentené, mert ő a fontosabb stb... egy tökéletes világban, ott, ahol az ember előre látja tetteinek súlyát, következményeit biztosan, csakhogy a miénk nem ilyen"

Nem feltétlenül kell tökéletesnek lennie a világnak, elég csak egy picit gondolkodnia az embernek néha. De oké, a te karaktered nem gondolkodott, értem. :) Különben is, sokaknak tetszett így is a novella, szóval nincs gond.

szo, 2016-02-20 13:22 Pepin (nem ellenőrzött)

Megmondom oszinten, nekem is egy kicsit felelotlennek tunik a karakter. Nem azert felelotlen, mert az erzelmei vezerlik, hanem maga a karakter megszerkesztese. Szamomra lehangolo a filmekben is, amikor a temetobol hallatszodo sikoly utan kimegy a fohos a temetobe korulnezni. Erted... Olyan eletszerutlen. Valami olyan dolgot kellene beletenni, ami miatt vissza kell mennie a szuloi hazba. Egy "hidat" kellene szerkeszteni. Amely lekuzdhetetlen vagyat ebreszt arra, hogy vissza menjen.

szo, 2016-02-20 13:25 Roah

Roah képe

Fiúk, ez az eset mennyire életszerű?

http://www.blikk.hu/aktualis/krimi/haldoklo-parja-mellett-eroszakolta-me...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-02-20 13:46 Pepin (nem ellenőrzött)

Itt kenyszeritesrol van szo. Az apa Alfredo torteneteben nem kenyszeritett senkit, hogy menjen el hozza. Mindegy am, nem olyan nagy gond, csak nekem eletszerutlen a karakter. Nyilvan lehetnek esetek, amelyek minden abszurditast felulmulnak, nem vitatom, de ez a szornyu hir nem hasonlit - a brutalitason, aljassagon, gonoszsagon kivul - tulsagosan Alfredo tortenetehez. Pontosabban a miertekre nem ugyanazokat a valaszokat kapjuk.

szo, 2016-02-20 13:50 Roah

Roah képe

Nem-e?!
Az abszurditások közé egyenlőség jelet is lehetne tenni: honnan az ördögből ...mi motiválta azt az állatot arra, hogy a hátsóülésen megerőszakoljon egy kislányt? Abban a helyzetben? Micsoda? Mi késztette erre?
A helyzet abszurd és megmagyarázhatatlan. A cselekménye.

Ennél, a szerző karakterénél legalább kibomlott a naivság, a bizalom, az, hogy ha jó ember vagy, jónak, jobbnak láthatsz mindent, kivetül, pont úgy, ahogyan az ellentéte is.
Ha valaki gyűlöl, az majd' mindig mindent gyűlöl, de ha valaki szeret, boldogabb, kiegyensúlyozottabb, azt is kivetítheti.

Ismered a mondást?

Tudod, a pokolról, meg az útról?
A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

A karakter pedig brutális büntetést választott magának.
Mi igazolja a naivság létét a műben, ha nem ez?
Hm?
A befejezése.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-02-20 14:01 Pepin (nem ellenőrzött)

Akkor nem tudom. Magambol indultam ki. Ha nekem nincs motivaciom, hogy oylan helyre menjek, ahova nem akarok, akkor nem megyek. Naivsagra nem lehet fogni, hiszen az elejen - ahogy Kyle is irta - ott vannak azok a mondatok, amelyek azt sugalljak: ez a hapsi (marmint a fohos) ismeri az apjat, tudja, hogy gonosz. Mi valtozik meg benne? Honvagy? Honvagyat erez azzal a hazzal kapcsolatban? Menekult onnan. Lehet, hogy tul sok a negative dolog benne, lehetne par jobb emlek, sokkal tobb szebb emlek, es aztan elhiszem, hogy naiv, es megprobalna meg egyszer. Ezert hianyolom belole a kapcsot.

Azert latom, ez a mu megmozgatja az agytekervenyeket. Hatassal van az emberekre. Gratulalok, Alfredo! :) Valami olyat irtal, amivel nagyonis erdemes foglalkozni. Kerunk meg ilyet! :)

szo, 2016-02-20 14:07 Roah

Roah képe

Mert egy cellatársnak meséli az egész sztorit - utólag mindig bölcsebb az ember.

Igen, tudom, tudom, hogy magad(tokból) indultatok ki. Aki...akinek nincsen ilyen közeli kapcsolta a pokollal, szerencsére, azok nem mindig ismerik fel. Van, akinek a munkahelyén van, van, akinek a szomszédjában, és van, akinek a négy fal közöttre jutott.

Okos dolog, amit mondtok, az aggodalom, a féltés, felelősség, de vannak emberek, akiknek olyan sors jutott, hogy nem élhetnek ezzel a luxussal. Az egész gondolkodásuk más, eltérő, hisz' a 'norma' is eltérő.
Akik normális családban nőttek fel, azok...egyszerűen el sem tudják képzelni, milyen lehet ez a lét.

Szerintem, ha néhány mondatot átkalapál benne a szerző, masszívabb az elgondolás a negatív példáról, a naivságról, a feltételezésekről - hm.

Az a helyzet, hogy akár csak te, a karakter is magából indult ki.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2016-02-19 20:31 Dana

Dana képe

Igazán? Tudni akarod, hogy miért? --> Tényleg tudni akarod, miért?

Gyerekkoromban apám folyamatosan vert engem és anyámat. --> ...anyámat és engem.

Könnyezve bámultam a padlószőnyeget --> ...linóleumot (konyhában?)

„Mindig oda akar menni, ahol semmi keresnivalója, és ahhoz szeretne hozzányúlni, amihez nem kellene...” --> „Mindig oda akar menni, ahol semmi keresnivalója, és ahhoz nyúlni, amihez nem kellene..."

Azonnal felpattantam és odaugrottam apám elé. --> Azonnal felpattantam, és odaugrottam apám elé.

ökölbeszorított --> ökölbe szorított

a folyosóról a konyhába nyíló ajtóban --> a konyhaajtóban

– Megérdemelte volna! --> Megérdemelné!

Sérülései megtöbbszöröződtek. --> Itt alanyt kéne használnod, mert félreérthető.

padlóra esett kézfejét --> Értem, mit akarsz mondani, de ezt a mondatot nagyon át kellene írni, akár összevonva az előtte lévővel.

a hüvelykujjamat billegetve. --> hüvelykujj az égnek/hüvelyujjamat felfelé tartva.

Most eddig jutottam... (Mármint a javításra vonatkozó javaslatokban.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-02-19 21:24 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm, hogy foglalkoztál vele, és ha tovább jutsz, azért is hálás leszek. Ezeket javítani fogom.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2016-02-20 02:25 Dana

Dana képe

Függetlenül attól, hogy számomra is félig-meddig abszurd, hogy az ember így visszamenjen, nem tudom kizárni azt sem, hogy nem. Ugyanakkor maga a történet túl jó ahhoz, hogy ne tökéletesítsd.
Azt kell mondjam, bizonyos pontjain Kelvines érzések kerítettek hatalmába, szóval csak így tovább. (Ha már fehér arcú barátunk nem akar nekünk mostanában odab...szni, kell az utánpótlás!)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-02-20 04:15 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Tökéletesítem :)

Nézz szét a világban, mekkora baromságokat képesek az emberek művelni, hova vezethet az emberi természet, milyen helyzetekben képes meggyőzni magát az ember, hogy helyes az, amit tenni készül, csak mert azt akarja, azt szeretné legbelül. Nekem az bőven elég, ha nem tudod kizárni, mert az azt jelenti, hogy megtörténhet, abszurditása ellenére is - ez a rész külnösen érzékeny pontja ennek az írásnak, mondhatnám kritikus pontja, amiből ha engednék, dobhatnám ki az egészet. Szóval inkább jöjjenek az egyesek, de ez marad.

Köszönöm a bíztatást, megpróbálok felnőni a feladathoz :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2016-02-20 14:54 Sednol

Sednol képe

Amíg az egyik testvér megöli a másikat, mert az nem hagyott neki hamburgert, addig bármi lehetséges. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-02-20 14:23 mészégető

mészégető képe

Durva, de szerintem nem életbeli történet, infernális, pokoli. Az az egy mentség, ha tényleg csak azért meséli el, hogy aznap nem legyen izé. Bar akkor meg ugye az az infernális, teintettel a körülményekre. Általaban nem zavar ez E/1 , de most igen. Akivel ez történik, az nem tudja igy elmesélni, ha el tudna igy mesélni, nem hagyná, hogy megtörténjenek teljesen megengedhetetlen dolgok.Túl inteligens ehhez az egészhez, vagy mi. Furcsa történet, valahogy hiányzik belöle mindennnemü erkölcsi tanulság, ezért irtam hogy nem életbeli. Csak kellene valami feloldás nem? Vagy ezért életbeli? Szétizélik az életét, ő szétizéli a mások elétét, és a sajátját is. Pokoli egy történet na.

szo, 2016-02-20 14:38 Roah

Roah képe

Emlékeztek Menma/Down II című novellájára?

Erre:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/menma/down_ii

(Azt hiszem, Forsaken írt is erről a műről egy replikát, az első verzióból pedig Kelvin - mármint a Down I prototípusából.)

Menma anno egy olyan karaktert hozott létre, ami sok olvasónál kicsapta a biztosítékot - akadt olyan olvasója, aki azonosította is a szerzőt a karakterrel, annyira dühös volt. :)))

Itt, ennél a novellánál hasonlót érzek, jó, nem egy tornádót, de szél...szél az van.
Kicsit lökdösi az olvasókat; bosszantja őket a karakter viselkedése, mérgesek rá, mondanák neki, hogy mit kellett volna tennie, hogy tehette, hogy hihette, hogy az apja megjavult.

Szóval, akárhogyan is nézem, ez a novella valóban hatással van az olvasóra.

https://www.youtube.com/watch?v=y66B1rYKGR0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 00:07 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

"Csak kellene valami feloldás nem? Vagy ezért életbeli?" . Látod, ha a végére ilyen dilemmához értél, azt mondom, már megérte megírni. Gondolkodjon csak az olvasó :) Köszi, hogy olvastad.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2016-02-20 18:54 Sren

Sren képe

Na látod, Alfredo… Micsoda felhajtás! „Egynek elmegy”, „oké, elolvastam, azt’ most továbblapozok”-művet övez-e ilyesmi?:)))))))

Nem hát. Mert az olyanok értelemszerűen eltűnnek a süllyesztőben.

Egyszer azt mondta valaki, hogy az igazán jó mű arról ismerszik fel, hogy megosztja a véleményeket. Ez nagyon megmaradt bennem, noha nem minden vonatkozásban értek egyet. Ez itt nem ’annyira’ megosztó, de nézzük csak, mi a pálya? A kommentelők véleménye így vagy úgy, de rokonítható, közös nevezőre hozható. Ami bizonyos egységességet feltételez.

Azt nem fogom mondani, hogy gyúrj rá, hajrá, miegymás. Hisz ezt fogod tenni magadtól is…:) (nanáhogy! a nyilas mindig feszít, céloz és lő, ez a lételeme... :D)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-02-20 21:00 Roah

Roah képe

Mit lehet erre írni, Sren? :)))))))

Szerintem is - tényleg meglök. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-02-20 21:02 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Én örülök neki, hogy nem lett egy "Egynek elmegy" vagy ehhez hasonlóval elintézve.
Úgy ám, rajta leszek. :)
Köszönöm.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

szo, 2016-02-20 21:38 bupber 81-Szomb...

Eltávozott, már nem tud hasonló tanácsokat adni:
„Ne arról írj, amivel úgyis mindenki egyetért” (Umberto Eco)
És őszintén, semmi ellentmondást, rendkívülit nem találok a karakter cselekedetében.

v, 2016-02-21 00:00 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Jó tanács, köszi :) Az olvasást is.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

h, 2016-02-22 10:40 Niszel

5

Szia!
Sejtettem, hogy a téma nem nekem való, valahogy ráéreztem. A zsákutca rossz dolgok sejtetője, amiből nincs kiút.
Elvileg a felnőtt emberi lét az nálunk valóban tizennyolcéves kortól kezdődik. Valójában pedig akkor, mikor egy ember öntudatossá válik, tudatosan előre átgondoltan cselekszik. Az apa cselekvése indulatnak, éretlennek látszik a történetben, a fiú pedig koravénnek tűnik.
Azért ítéli el önmagát, mert visszament? Miközben tudta milyen ember az apja. A bíróság ilyen esetekben nem tudja felmenteni a fiút.
Vagy úgy érzi nem volt joga saját külön boldog élethez? Az új környezetben bizonytalanná vált vagy esetleg megtanulta szeretni a rosszat?
Sok kérdés merült fel bennem.
Én nem mentem vissza anyámhoz húsz évig, másképpen nem tudtam óvni srácaimat. A környezetem és családom nagy része elitélt érte. elhúzódtak sokáig. Van kiút a zsákutcából, megtaláltam. Mára a környezetem is felfedezte a valóságot, mostanában tanácsokat is kérnek evvel kapcsolatban.
Mi történik, ha erősebben kitartunk saját döntésünk mellett.
Még mindig boldogok volnának, vagy a fiú apja nyomdokaiba lép? Milyen apa lett volna belőle, ha nem tud a gyerek érdekében jó döntéseket hozni?
Majd egyszer később, talán megírod azt is.

k, 2016-02-23 03:14 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Szia!

Köszönöm az olvasást és az értékelést. Örülök, ha annak ellenére elgondolkodtatott, hogy nem neked való a téma, és ennyi kérdés felmerült benned. Remélem, költőinek szántad őket, és nem választ vársz rájuk :D
Akiről mintáztam a karaktert, szintén megtalálta a kiutat, de nagyon könnyen alakulhatot volna így - vagy hasonlóképpen - is a sorsa. Egy hajszálon múlt.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2016-02-23 11:18 Newschool

Newschool képe

Már akkor elolvastam, amikor kikerült, de hirtelen nem tudtam semmit írni, nem tudtam megfogalmazni a véleményemet. De mostanra beérett a dolog :).

Nem olvastam el mind a hatmillió hozzászólást, ezért bocsi, ha olyan véleményt is írok, ami már elhangzott. Alapvetően baromira tetszett, voltak döcögős mondatok, de repített a történet, éreztem, hogy valami csúnya végkifejletbe fog torkollni a dolog, és nem is kellett csalódnom: az utolsó 3-4 bekezdés egy-egy öklös volt a gyomromba, egyik nagyobbat puffant mint a másik.

Ugyanakkor...

Éreztem, hogy van egy kikristályosodott célod, iszonyatosan tudtad, mit akarsz, és minden szótagot, történést, hangulati elemet igyekeztél ennek a végső célnak alárendelni - eddig minden rendben is. De (szerintem! Szigorúan csak arról írok, amit én éreztem) valahogy beárnyékolta az írásodat egyféle görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy hű de meghökkentsd és (talán) felháborítsd az olvasókat. Mondhatni hatásvadásznak éreztem. Mintha számba vetted volna a világ 5 legszörnyűbb bűntettét, és szépen felfűzted volna azokat egy cselekményfonálra, hogy akkor majd biztosan ütni fog - de ez nem ilyen egyszerű.

A sztorid ütött, mert a szereplőnek a legvérlázítóbb (aláhúzza, van ilyen szó? :D) bűncselekményeket kellett elszenvedni a saját szentimentális döntése miatt, és az olvasó, vagy én magam legalábbis nem tudtam, hogy most szánjam, vagy gyűlöljem a szerencsétlent, ártatlannak tekintsem őt, vagy egy pancsernek, aki jól megérdemelte. Szóval így "könnyű" volt, de ha majd kevésbé direkt fogásokkal korbácsolod fel az érzelmeket ilyen szinten, ahol esetleg még vér sem folyik, na akkor az igazán zseniális! Így viszont könnyű felkavarni egy normális, egészséges, érző ember elméjét, aki - jó olvasóként - átélte a történet minden egyes rezdülését. Na, én ezt éreztem, de lehet, hogy tévedek - utóbbi esetben várom a kegyetlen cáfokat :).

A realisztikussággal kapcsolatban én nem is azon lepődtem meg, hogy meglátogatta az apját. Nem, én egy másik ponton csóváltam értetlenkedve a fejemet, amit (ha nem tévedek) eddig még senki sem említett: nevezetesen, hogy miután az apa elkábította őket, a főszereplőt igazán megkötözhette volna, vagy valami... Ha az volt a célja, hogy revansot vegyen a verésért, akkor miért nem kötözi meg a fiát, hogy ne történjen meg még egyszer a dolog? Nekem ez nem tiszta. Meg ha már tényleg olyan pszichopata, és tényleg annyira a bosszúvágy fűtötte, akkor megvárhatta volna, hogy a fia magához térjen, és így a szeme láttára is megerőszakolhatta volna a lányt. Szóval nekem az apa viselkedése volt fura - jó, tudom, egy őrültről van szó, de ha már annyi önuralma és agya maradt, hogy kitervelte az elkábításukat, akkor talán jogosan "követelek" kicsit értelmesebb viselkedést a részéről. :P

Na, szóval ennyi. Asszem ez sem volt tökéletesen megfogalmazva, de valami ilyesféléket éreztem a műved olvasását követően. Összességében viszont elérted, hogy a következő novidra ne csak flegmán kattintsak, hanem vadul odakapva, hogy: "na, nézzük csak! Mit főzött ki nekünk Alfredo ebben a történetben?!" :) És asszem, ez nagyobb eredmény bármennyi csillagnál :).

sze, 2016-02-24 05:22 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Hali!

Köszi az olvasást. Nos, ha hatásvadásznak érezted, lehet, hogy az is volt, nem tudom. Szerintem ezt nem nekem kell eldöntenem, mert én nyílván azt mondanám, hogy nem, pontosabban nem annak szántam. Ha te, mint olvasó így érezted, én elfogadom. Ha engem kérdezel, én azt olvastam egyszer, hogy addig nincs gond a hatásvadászattal, amíg csak eszköz és nem cél. Nem tudom, hogy az írásom végkifejletét, illetve a durva részeket annak kell/lehet-e tekinteni, de azt tudom, hogy a meghökkentésen túl ezeket eszköznek használtam arra, hogy elmeséljem a mondanivalómat. Hogy láttassam, milyen következményei lehetnek a naivitásnak, egy elhibázott döntésnek. Nem tudom megítélni, hogy sikerült-e. Nyílván nem hibátlanul, ha már többen is jeleztétek.

"Ha az volt a célja, hogy revansot vegyen a verésért, akkor miért nem kötözi meg a fiát, hogy ne történjen meg még egyszer a dolog?" - A tény, hogy az öreg semmit nem tesz, nem próbálja megvédeni magát a kába fia ellen, talán azt jelentheti, hogy az apának a revans elérése, fia életének tönkretétele volt az utolsó és egyetlen célja. Ez is ezt támaszthatja alá: "Belegondolva, lehet, hogy hagyta magát, nem tudom", ahogy az is, hogy az öreg vigyorogva tűrte az ütéseket.

"Meg ha már tényleg olyan pszichopata, és tényleg annyira a bosszúvágy fűtötte, akkor megvárhatta volna, hogy a fia magához térjen, és így a szeme láttára is megerőszakolhatta volna a lányt" - Csak nem akarja megkockáztatni, hogy megakadályozzák benne, nem? Márpedig, ha megvárja, hogy a fia magához térjen, akkor meglenne az esélye... Esetleg lekötözi, ahogy az előbb írtad és úgy várja meg, ebben már van fantázia, de a fentebb írtak miatt, ezt nem lépném meg.

Azon viszont valószínűleg változtatnom kell, hogy a legyengült apa áthurcolta a nőt a másik szobába. Rájöttem, hogy ez nem csupán az öreg fizikai állapota miatt megkérdőjelezhető, hanem logikailag is. Mi értelme volt átcipelni, ha egyszer ott is megtehette volna. Jelenleg ezen a részen erősen gondolkodom.

"a következő novidra ne csak flegmán kattintsak, hanem vadul odakapva, hogy: "na, nézzük csak! Mit főzött ki nekünk Alfredo ebben a történetben?!"" - Ez valóban többet ér a csillagoknál, köszönöm ;)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-02-24 11:52 Newschool

Newschool képe

Igazad van - ha hatásvadász elemek vannak is benne, kellenek, ez kétségtelen.

"A tény, hogy az öreg semmit nem tesz, nem próbálja megvédeni magát a kába fia ellen, talán azt jelentheti, hogy az apának a revans elérése, fia életének tönkretétele volt az utolsó és egyetlen célja."

Ezt értem, de kicsit az volt fura nekem, hogy revansot vesz a verésért, de a revansával újabb verést, sőt, a halálát éri el. Persze, ha ez neki ért ennyit, akkor értem, és választ kaptam. Ez esetben azt is értem, miért nem kötözte meg a fiát.

"Esetleg lekötözi, ahogy az előbb írtad és úgy várja meg" - igen, úgy értettem, hogy a lekötözött fiának feleszmélését várja meg. Csak aztán elég nehéz lenne folytatni a történetet: a főszereplő őrjöng a dühtől, előtte az apja... és? És utána mi lesz? Az apa lefejti a kötelet, hogy szétveresse a fejét? :D

"Azon viszont valószínűleg változtatnom kell, hogy a legyengült apa áthurcolta a nőt a másik szobába."

Jaja, az egész történhet a konyhában, ahol elkábította őket (ha jól emlékszem, ott történt). Na, ez esetben gratulálok: egy jól felépített novellát sikerült produkálnod :). (Csak nem bántam meg, hogy 5 csillagot adtam rá :D).

k, 2016-02-23 12:14 Kraken

5

Nagyon nagy hatással volt rám az írásod, még most is megborzongok tőle. Nem tudom, hogy én mit tettem volna egy ilyen helyzetben.

sze, 2016-02-24 05:24 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszönöm az olvasást, örülök, ha hatott rád. :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-02-24 10:48 Niszel

Szia!
A kérdésekre valóban nem vártam választ mert az írásoddal kapcsolatban alakultak ki.
Örülök, hogy a való életben embered megtalálta a kiutat mert van.
Amit a témával kapcsolatban érzékelni és nem szeretni szoktam az, az amikor a gyermeket úgy ábrázolják akár zsák krumpli volna.
A valóságban ő egy ember, csak gyermekkorú, de nem tehetetlen.
Tudnak tenni önmagukért, anyjukért. ( A fakanál elől már a két éves is elszalad, pedig még sosem ütötték meg vele. A srácok elbújnak, elfutnak, kivédik a helyzetet.) A gyerekek alkalmanként odarohannak a rendőrökhöz stb. ( Akció-Reakció)
Az a " kölök " aki nagyon okos rengeteget okul belőle.
Ez századunk világában komoly problémakör amit nem lehet hatás-vadásznak nevezni.

k, 2016-07-05 17:28 Kyle

5

Lassan öt hónapja, hogy elolvastam ezt az írásodat, azóta is motoszkál bennem. Tudod, mennyi novellára szoktam emlékezni ennyi ideig?

Elenyésző a számuk. De a Tiéd velem maradt.

És milyen az ilyen írás, ha nem ötös? Szóval változott a véleményem. Gratulálok a művedhez! ;)

sze, 2016-07-06 00:22 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Köszi, Kyle, ennek igazán örülök. Én most már közel sem érzem olyan jónak, mint amikor megírtam, de szerencsére nem az én véleményem számít :)
Ezzel a javított verzióval még mindig nem vagyok elégedett, nekem valami nagyon hiányzik. Vért izzadtam minden változtatással, de így sem tudtam jobban árnyalni a dolgokat.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"