Boudica: A gyalázat

16 éven felülieknek!

A Nap első sugarai már elérték a legmagasabb fák csúcsait és én, még mindig a patak partján ülök. A kristálytiszta víz egy vödörben várja, hogy elvigyem a faluba. A nagyasszony már biztosan vár, de én csak bámulom a csillogó patakot, amely elrabolta gondolataim. Tovavitte, mint a ráhulló őszi faleveleket. Ó, Brenna! Haja, mint a hajnali égbolt, szeme akár az eső áztatta füves domboldal. Hányszor láttam már álmaimban a képet: kéz a kézben, ajkak az ajkakon. Ám őrült vagyok, hisz szolgálom a királyi ház népét. A lányok még csak tekintetükkel sem illetnek. A patak csak csobog, s csillog.

Megreszket a föld. Ijedten kapom fel fejem. Lovasok érkeznek! Patájuk dobogását tisztán hallani már. Idegesen veszem fel a vödröt, a víz fele majd kiömlik. A Nap már kitekintett a dombok mögül! Szedem lépteim amennyire csak egy félig telt vödörrel lehet. Aztán felérve az egyik dombtetőre, megpillantom az érkezők sorát. Rómaiak! Lehetnek vagy százan! Magasban tartott lándzsáikon meg-megcsillan a Nap fénye. Ovális pajzsaikon aranyszín minták díszelegnek. Sosem láttam még ennyi rómait együtt.

Szívembe a félelem árnyai hatolnak. Tovább futok az erdősáv rejtekében, a házakat már jól látni. Ám esélyem sincs, hogy előbb érjem el a falut, mint a lovasok. Most aztán megkapom a magamét! Talán az úrnő a helytartóval találkozik ma? És a tisztálkodó víz még mindig nálam!

Futok lefelé. Futok felfelé. Végre elértem a földsáncot. A kapu nyitva; rohanok tovább. Aztán a téren megpillantom a római hadat. Legfeljebb százan lehetnek, de nekem egy egész hadsereg! Az főtéren állnak, a királyi ház előtt.

Prasutag, jó királyunk már egy hónapja eltávozott ősei csarnokába. Mit akarhat most tőlünk egy csapat római? Harcosaink nagy részét már elküldtük támogatásul, az adót rendesen megfizetjük. Miért zavarják hát a falunk nyugalmát? Nem telik bele sok idő és saját szememmel fogok rá választ kapni. Bár sose hallottam volna meg a paták dübörgését! A lovasokat elkerülve próbálom megközelíteni a királyi házat. Ekkor az egyik római elkiáltja magát. Dörgő baritonja megállásra késztet, tekintettem a beszélőt keresem.

– Titus Tertius tribunus vagyok! Császárotok üzenetét hoztam! Népetek ezennel teljes mértékben az isteni Néró császárunkat kell, hogy szolgálja! Szövetségesünk Prasutagus meghalt, és örököséül a császárt nevezte meg! Az özvegy királyné és lányai elvesztik minden kiváltságukat! Aki ellenszegül halál fia!

Karjával mereven rámutat a ház bejáratára, ahol éppen feltűnt jó anyám. Valószínűleg a nagyasszony küldte ki, hogy türelemre szólítsa fel az érkezőket. Ám hat római katona leszökken a nyeregből és anyám félrelökve, berontanak a házba. A vödör kiesik kezemből, szívem összeszorul. Odasietek. Hirtelen felbolydul az egész falu. Anyám a katonákkal kiabál. Senki sem érti, mi folyik itt. Aztán megpillant, és ijedten ölel magához. Reszket, szeméből félelem sugárzik. Ettől még jobban megrettenek.

A következő pillanatban már a hideg cikázik a gerincem vonalán. A lányok kiáltása harsan fel a házból. Kétségbeesett kiáltásuk és sikolyaik a szívemet marcangolják. Anyámra nézek tanácstalanul, ő csak megrázza fejét, és kezével végigsimít arcomon. Aztán kilép az ajtón a nagyasszonyunk, a szépséges Boudica! Két római katona szorítja karját, de még így is magasztos tekintete. Nem néz oldalra, fejét felszegve tekint a tribunusra. Nyomában feltűnnek a lányok is, előbb az idősebbik Brisell, majd mögötte a csodás Brenna. Hajuk zilált, tekintetük zavarodott. Egy-egy katona vezeti ki őket. Már nem kiabálnak, de arcukról könnycseppek pottyannak a földre. Mily drága folyadék!

A lovasok szabályosan körbefogják a teret és ennek közepébe vezetik a vörös hajú királynét és annak lányait.

– Most megtanuljátok tisztelni Róma és a császár nevét! Rajta fiúk!

Harsog a vörös tollforgós, hetyke római parancsnok. Arcán a mosoly végigszántja lelkem.

Ami ezek után történik, szinte fel sem foghatom! Nincs épeszű ember, aki megértené! A nagyasszonyunkat odakötözik a tér közepén terebélyesedő szent fához. Nem ellenkezik, nem szól egy szót sem. Akkor sem hagyja el száját hang, amikor már ostorral szaggatják hátán a bőrt! Ajkai közül egy jajszót sem présel ki. Tűr. De hű népe nem! Többen is felkiáltanak, a legfélelmetesebb átkokat szórják a katonákra. Aztán megindulnak a legbátrabbak, nők és férfiak egyaránt. Fegyverünk nincs, azt már régen elvették népünktől De akad még veszélyes szerszám elég! A tagbaszakadt kovácsunk egy hatalmas kiáltással nyomban leteríti az egyik lovat. Kalapácsa akadály nélkül zúzta szét a hatalmas koponyát. Vér fröccsen, földre zuhanó lovasát ellepi a sűrű, meleg folyadék. Ám a kovács többet nem tehet, csapása után két lándzsa is átjárja testét.

A vér egyre csak gyűlik a téren. A rómaiak nem vesztik el fejük. Csatában edzett katonák. Lándzsáik hegye szakszerűen és halálpontosan teríti le a többi támadót is. Asszonyok és férfiak esnek el a lovassági kör előtt. Hősi halottak immár.

Egy nyíl röppen ki az összegyűlt tömegből. A tribunus melletti lovas átlőtt nyakkal hanyatlik rá lovára. Vére vörös tócsáként gyűlik alatta. Az ostorcsattogás megszűnik. A legmerészebb emberinek is elfogytak már. Vagy húsz halott fekszik a földön.

– A lányok jönnek! – kiált a parancsnok. Vérző királynénk leoldozzák a fáról. Térdre rogy, két katona ragadja meg csuklóját és fordítja a lányai felé. Boudica szemében félelem lángja lobban. A két fiatal lányt leszorítják, térdre kényszerítik. Tehetetlenül rángatóznak és sikoltanak. Könnyeik áradatával akár vérfoltos teret is meglehetne tisztítatni. Ám nem szabadulhatnak, az edzett karok mereven tartják őket. Ruháikat vadul tépik, szaggatják. Nincs remény! A látványról megrogy lábam. Anyám óvó karjai tartanak csak meg. Két katona lép a csupasz lányok mögé, majd nadrágjuk övét megoldva, mohón hatolnak be a lányokba. A két áldozat sikolyai, mintha a túlvilágról legmélyebb bugyraiból szakadnának fel. A királyné feje lehanyatlik, nem tudja nézni lányai megaláztatását. Ám fülét nem zárhatja be. Senki sem képes kizárni a rettenetes hangokat.

Erre újabb falusiak rontanak elő a tömegből. A halottak száma tovább nő. Haldoklók fájdalmas kiáltásai vegyülnek s sikolyokba. Én is elvesztem az eszem, a düh még sosem lángolt bennem ily rettentőn. Veszett bikaként rángatózom anyám karjaiban. De nem ereszt, csak szorít magához óvón s megértően. Nyakamon ekkor nedvességet érzek. Könnyek! Jó anyám arcán gömbölyű cseppek szánkáznak lefelé. Átölelem. Bennem is felbuzog a tehetetlenség émelyítő érzése. Lehunyom szemem, a sikolyok lassan megszűnnek, de bennem örök visszhangot keltettek. Az idő megállni látszik. A lovak patái végül feldübörögnek; a katonák diadalittas arcokkal vonulnak el. Csendesség telepszik a helyre, csak a lányok nyöszörögnek halkan, elterülve a porban. Két törött szárnyú madárka. A seb, amit kaptak, minden vágásnál fájdalmasabb. A legnagyobb druida sem gyógyíthatja már meg őket. A nép hirtelen megmozdul, feltámogatják és betakarják a két lányt. Könnyeik ezer lándzsahegynél is, fényesebben csillognak.

2.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2009-11-22 18:10 Blade

Blade képe

A formázást kicsit elrontotta a szerkesztő, próbáltam újra megtörni, ha nem sikerült jól, pls javítsd ki.

A helyesírás: itt-ott hiányzik 1-2 vessző vagy éppen túl sok van. A felkiáltójeleket szintén túl sokszor alkalmaztad. A cím jobb lett volna Boudica nélkül. A megfogalmazás sokszor darabos, néhol érthetetlen ("Ám őrült vagyok, hisz szolgálom a királyi ház népét" - miért is?). A történet nem ragadja meg túlságosan az olvasó figyelmét, vártam a falusiak mindent elsöprő rohamát vagy vmi csodafélét, így viszont...nem értem a sztorit. Ha a megaláztatást akartad górcső alá venni, akkor többet kellett volna arról írni, mert az csak 2-3 mondat.

 

 

v, 2009-11-22 19:13 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Úgy látom eltűnt az írások végén a megjegyzés rész, mert oda írtam mellékesen, hogy valós történelmi esemény nyomán próbáltam ezt az affért bemutatni egy szemtanú szemén át. Ilyen szempontból nehzéséget jelentett, hogy miről mennyit érdemes írni, hiszen írás közben próbáltam arra koncentrálni amit a főhős láthat vagy éppen érezhet az adott pillanatban.

Azt magam sem tudom miért nem történt ekkor nagyobb lázadás, a történelmi forrás erről nem ír, viszont arról lehet tudni, hogy az eset előtt sok évvel a lakosok már nem tarthattak fegyvert csupán szerszámokat, tehát ami a megélhetéshez éppen szükséges. Továbbá arról sem tudni, mekkora csapattal jelentek meg ekkor a rómaiak a faluban.

A címben azért is szerepel a Boudica név, mert gondolkozom még rajta, hogy megírjam-e az esemény további menetét bemutató rész(eke)t.

h, 2009-11-23 10:06 Roah

Roah képe

Üdv!

Hátborzongató egy sztori, láttam, amit írtál. Kicsit soka a ! jel. Megbicsaklott néhány mondatod. / de valahogy érezni rajta, hogy írás közben elragadott a hév./

"Az főtéren állnak, a királyi ház előtt."  - gondolom A főtéren állnak...

"Ám hat római katona leszökken a nyeregből és anyám félrelökve, berontanak a házba." - ...és anyámat félrelökve..

"Most megtanuljátok tisztelni Róma és a császár nevét!" - a Róma után nem kell egy vessző?(lehet, hogy ezt csak én érzem így. :) )

"Fegyverünk nincs, azt már régen elvették népünktől" - hol a mondat vége? pont?

Egy jó kis cirkusz hiányzik a végéről, de aztán láttam a hsz-at, és így már vágom, hogy miért lett ilyen a vége.

 

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2009-11-23 16:40 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Kösz, hogy olvastad. A tárgy ragozásra tényleg megpróbálok már jobban odafigyelni, mert nagyon rám ragadt már ez a ,,t" rag nélkül való írás.

k, 2009-11-24 12:33 fyra

fyra képe

A Róma után nem kell.

"Ha eddig nem említettem volna, nagyon rosszul tűröm az emberi hülyeséget!" (az istenektől való Korinorisi Arh'hin varázslónő)

h, 2009-11-23 15:38 Randolph Cain

Randolph Cain képe
3

"tekintettem a beszélőt keresem" - tekintetemmel

"a hideg cikázik a gerincem vonalán" - vagy hideg futkos a hátamon, vagy jeges ujjak zongoráznak a gerincemen, de ez így nem magyar

"magasztos tekintete" - magasztos a tekintete

"A rómaiak nem vesztik el fejük." - nem veszítik el a fejüket

"A legmerészebb emberinek is elfogytak már." - ezzel meg nem tudom, mit akarátl mondani

"Vérző királynénk leoldozzák a fáról." - a tárgy ragja a "t"... lírában még talán elmegy, de prózában kizárt.

"Könnyeik áradatával akár vérfoltos teret" - akár a vérfoltos teret (ha elhagyod a névelőt, megtörik a szöveg... persze nem mindig, de itt pl gördülékenyebbé tenné, az tuti)

"A látványról megrogy lábam." - a látványtól megrogy a lábam

"Két katona lép a csupasz lányok mögé, majd nadrágjuk övét megoldva, mohón hatolnak be a lányokba." - durva szóismétlés, a második "lányokba" nem kell, helyette "beléjük"

"a túlvilágról legmélyebb bugyraiból" - a túlvilág legmélyebb bugyraiból

"Ám fülét nem zárhatja be." - hát azt biztos nem, mivel nincsen kulcs hozzá

"Haldoklók fájdalmas kiáltásai vegyülnek s sikolyokba." - elütés, s helyett a

"ily rettentőn." - ennyire, elhiszem, hogy a régies hangulatot szeretnéd ezzel visszaadni, de ennyi erővel latinul is írhatnál

"Jó anyám arcán gömbölyű cseppek szánkáznak lefelé." - megnézném hogyan szánkáznának felfelé, van amit nem kell szájbarágni

Vannak még szóismétlések (császár), és rengeteg a vesszőhibád. Keresd meg a mondatokban az állítmányokat, és ahhoz igazítsd őket (és előtt majdnem mindig elmarad, ha nem felsorolásról van szó).

Összességében nálam fogalmazás gyenge 2es (tudsz te ennél jobban is írni! ezért most haragszom!). Úgy érzem, visszalépés ez a novella neked! Ötlet jó, mondjuk 4es, viszont a fogalmazás miatt ront az összképen. Én spec kicsit sem tudtam együttérezni a lányokkal... Talán több hasonlat, és kontraszt (megnyugtató kép után, bumm megerőszakolják őket) jobban ütne. Így összességében 2es 3as között mozog... jóindulattal 3*!

 

 

 

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

h, 2009-11-23 16:36 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Neked is kösznöm, hogy olvastad főleg, hogy ez tényleg nem sikeredett valami jóra. Egyébként ezt tudom is, de kváncsi voltam a véleményekre, hogy mi sülthet ki belőle, ha más ,,stílusban" írok.

Tényleg próbáltam egyes megfogalmazásokkal kicsit régies beütést adni az egésznek, de látom ez inkább zavart titeket. Latinul nem tudok, de akkor már inkább kelta nyelven kellett volna írni. :D

Következőleg megpróbálok egy élvezetesebb írással előrukkolni, nehogy végleg lelohassszam a kedvetek és elvesszem a véleményőimet. :)

h, 2009-11-23 15:28 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Üdv!
A hibák ellenére szórakoztató volt a műved , de sokat kell még fejlődnöd. (Ennek a lehetősége benned van, az ennyiből is látszik.)
A történet egy „alapsztori”. Semmi extra.
Ráadásul nem is igazán értem. Ha egyszer rendesen fizették az adót, megadták a követelt katonai segítséget, akkor mi oka lenne a rómainak erre az egészre?
( A rómaiak mindig „tisztességesek” voltak a behódolt csoportokkal. Nem követeltek magas adókat, csak annyit, amennyi az ott állomásozó egységek fenntartásához kellett. Még a régi tisztségviselőket sem váltották le, nem kényszeríttettek a behódoltakra sem politikai, sem vallási váltást.)

A stílusod kicsit túlírt, modoros. Érződik az erőlködés, hogy „veretesen” fogalmaz, de ez a legtöbbször túl sok.
Kevesebb több lenne.
Olyan olvasni, mint amikor prédikációt hallgatsz, és idővel elzsongat a kenetteljes beszédmód, majd hirtelen azt veszed észre, hogy már nem is érted, miről beszél a pap.
Nem baj, gondolom idővel majd rátalálsz az egyensúlyra.
Két példa:
„Ám őrült vagyok, hisz szolgálom a királyi ház népét.”
Nem igazán értem. Most azért vagy őrült, mert szolgálod a királyi ház népét? Gondolom azt akartad mondani, hogy azért őrült, mert szolgáló létére a királylányról álmodozik. De akkor meg rossz a fogalmazás.
Talán inkább így: „Ám őrült vagyok, hisz a királyi ház népét szolgálom”.
De még jobb lenne így: „Ám tudom, hogy ez őrültség, hisz a királyi család szolgálója vagyok.”
Tipikus példája, amikor nagyon szépen, cizelláltan akarsz fogalmazni, csak az éppen az érthetőség rovására megy.
Lehet, hogy csak én érzem így, de ezek a félbevágott szavak (hisz, majd…) idegesítők.
(Arról már nem is beszélve, hogy a „királyi ház népe” az maga a nép.) :-)
„a víz fele majd kiömlik.”
Itt is a „majd”, mint „félbevágott szó”.
Ha már ragaszkodsz hozzá, akkor egy aposztróffal jelöld, hogy itt a „majdnem” szó rövidített alakjáról van szó, nem pedig egy jövőben esetleg bekövetkező eseményről (majd’). Mert így a mondat azt jelenti, hogy a víz majd ( valamikor a jövőben) ki fog ömleni.

Sok az elírás.
Az írásjelekkel hadilábon állsz – különösen a vesszővel.
Erre nagyon figyelj, mert alsó tagozatban sem nagyon ejtenek ilyen hibákat!
Csak két példa:
„csúcsait és én, még mindig a patak partján ülök.”
„Könnyeik ezer lándzsahegynél is, fényesebben csillognak.”
Mindkét esetben hiba a vessző.

Pár hiba:

„Ovális pajzsaikon aranyszín minták díszelegnek.”
Ez nem biztos hogy hiba, csak nekem szemet szúrt. A rómaiaknak jellemzően nem kör alakú pajzsaik voltak, ha jól tudom.

„Lehetnek vagy százan!”
„Legfeljebb százan lehetnek”
Akkor most a 100 az sok, vagy kevés?

„Nem telik bele sok idő és saját szememmel fogok rá választ kapni.”
Elég faramuci mondat.
A választ rendszerint nem a szemeddel kapsz. Itt sem. Legfeljebb láthatod, hogy mit csinálnak, de a miértre a választ a katona mondatai adják meg, azokat pedig hallod.

„Fegyverünk nincs, azt már régen elvették népünktől”
„Egy nyíl röppen ki az összegyűlt tömegből. A tribunus melletti lovas átlőtt nyakkal hanyatlik rá lovára.”
Az íj az nem fegyver?
Most akkor vannak fegyvereik, vagy nincsenek?

Vannak még hibák, de szerintem példának ennyi elég.

Az látszik, hogy dolgoztál vele, érződik az akarás, és a jelek szerint van tehetséged is.
A történet „langyossága”, és a hibák miatt két csillagot adok.

(Már csak azt áruld el, ez az „ORTT-s karika” mi célt szolgál!)
:-)

h, 2009-11-23 16:23 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Üdv ismét!

Kezdek rájönni, hogy azok az alapvető vessző hibák abból származhatnak, hogy amikor írás közben meggondolom magam egy mondantál, akkor a vessző meg szépen ott marad. Lehet a mondat előző variánsánál még helyes lett volna. Most erre gyanakszom, mert azok tényleg csúnya hibák.

Igen, tényleg próbálok ,,veretesen" fogalmazni a kifejezéseddel élve, ez azért is tettem, mert egy régi korban játszódik és próbáltam kicsit ezzel is érzékeltetni az egészet.

Ovális pajzs: A lovasok már csak kényelmi szempontból sem hordhatják a gyalogsági szögletes pajzsot. Egyszerűen nem lóra való, de pl az egyes auxiális gyalogosok is ovális pajzsot viseltek.

Az ij: Szerintem egy vadászíj még nem számított katonai fegyvernek. Valamivel mégis csak kellett vadat fogniuk. :)

A korhatár kiírását a szerkesztő intézte, én is gondolkoztam rajta, hogy tegyek-e ki, de nem gondoltam annyira ,,vészesnek" a leírtakat, hogy kelljen. De nem zavar engem. :)

Kösz, hogy olvastad és leírtad az észrevételeid. Majd valamikor átrágom magam a hibák hadán.

Szerinted következőleg is egy történelmi írással jelentkezem.

h, 2009-11-23 18:50 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

"Szerinted következőleg is egy történelmi írással jelentkezem."
Mondod, vagy kérdezed?
Énszerintem?
:-)

Igen, a pajzs kérdésében valószínűleg igazad van.

Az írás legnagyobb baja szerintem az, hogy nincs „értelme”. Egyszerűen semmi nem indokolja a rómaiak brutalitását egy már behódolt és a hódító által megszabott szabályokat betartó csoporttal szemben.

Várom a következő írásod.

h, 2009-11-23 19:35 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Az ,,szerintem" akart lenni. :D

Ezt elfelejtettem megmagyarázni már amennyire lehetséges:

Utána néztem a dolgoknak amenyire tudtam, megvan maga az ókori szerző műve, Tacitus-é is. (A következő történetet is onnan akarom majd megírni, de az már nem kapcsolódik ehhez a történethez.) Az alapeset maga a gyalázat volt. Ezt akartam bemutatni a műben, természetesen sok dolog így nem teljesen érhető, mivel nem írhatok hozzá egy komplett háttér történetet, mint egy történész. Talán majd, ha megírom egyszer regényként, akkor már nem lenne olyan kivágott epizód szerű az egész. :)

Tehát annyit írnak a történészek az esetről, hogy azért történt mindez, mert a királyi család még továbbra is igen jelentős szerepet töltött be a törzs életében. Gondolok itt szakrális szerepre is.. Tehát ezzel a rómaiak célja az volt, hogy megszentségtelenítsék a családot, így próbálván e hatalmuk is letörni. Továbbá nem elképzelhetetlen, hogy emiatt fenyegetést szimatoltak e törzs (icenus) részéről és ezért is törtek így rájuk. De végül az ellentetjét érték el ezzel és kaptak is a nyakukra egy nagyobb lázadást.

Tehát ez az írás csak egy kis epizód a történelemből. :)

k, 2009-11-24 11:57 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Értem.
Így már kicsit hihetőbb.

cs, 2010-02-25 12:44 Cyrus Livingstone

Cyrus Livingstone képe

Szerintem nem rossz ez az írás, jól érzékeltetted a gyalázat okozat fájdalmat és a zsarnok-rabszolga viszonyt.

Kedves Venyigeszu! A történet Nero császár idején játszódik, azt hiszem ez önmagában elég magyarázat a rómaiak brutalitására. A királylányok megerőszakolása is szisztematikusan brutális: nemcsak a királyi tekintély bemocskolása történik itt, hanem innentől kezdve ezek a lányok kivégezhetők (ugyanis a római törvények szerint szűzlány nem itélhető halálra).

Ajánlom figyelmetekbe Machiavellitől A háború művészetét, amelyben kifejti, hogy Rómának az állandó zsoldossereg fenntartása milyen problémákat okozott (főleg békeidőkben).

 

"Pro wrestling is real. People are fake." (Mr. Anderson)

http://www.irodalomeskultura.blogspot.com/

http://www.cyruslivingstone.blogspot.com/

 <

k, 2009-11-24 09:04 raves domar

raves domar képe

Szerintem ne próbálj meg veretesen fogalmazni. Először minél egyszerűbb mondatokat használj, és ha azokkal már jól bász, akkor jöhet a cicoma. Már ha kell egyáltalán. A történet nem attól lesz régies, hogy veretesnek tűnő mondatokat használsz.

____________________________________________________
raves.sfblogs.net
mindennapramese.blog.hu

h, 2009-11-23 15:33 Para Celsus

Para Celsus képe

A római katonák nem is hordtak nadrágot. Övet meg pláne. A nacit épp a kelták találták ki meg hozták divatba :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2009-11-23 16:10 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Akkor előbb tisztáznám a történelmi dolgokat, látva, hogy sokakban a tipikus római képe él. :)

Nadrágot igen a germánok és kelták viseltek, a rómaiak kezdetben nem. Ez a cselekmény már kr.u. 60-ban játszódik, amikor már több északi hadjáraton is túl estek a légiók. Az északi népekkel való érintkezés során az északon (Germániában, Brittaniában, Észak-Galliában) szolgáló katonák átvették a nadrág használatát. Ez teljesen logikus, gondljon csak mindenki bele milyen kemény telek voltak itt, ráadásul akik a Földközi-tenger partja mentéről jöttek, azok számára még szokatlanabb volt az itteni tél.

k, 2009-11-24 08:07 Para Celsus

Para Celsus képe

Akkó' bocs, nem szó'tam. :D


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2010-02-24 22:29 Marcona

3

Ez egy korabeli riport,egy szemtanú elbeszélése nyomán.

Sok újságíró most irigykedhet, mert messze gyengébb írásokat adnak ki kezükből!

Szerintem jó próbálkozás volt a régies kifejezések használata, mert ha mai szlenggel írtad volna,                              a kritikusaid akkor sem lettek volna elnézőbbek.

Mindekinek nem lehet megfelelni!

sze, 2010-02-24 23:14 Beren

Beren képe

Akartam kérdezni hogy a rómaik hordtak-e nadrágot, de látom megelőztek. És tényleg logikus hogy átvegyék a praktikus szokást. Mondjuk télen esetleg engedélyezi a parancsok hogy az egyenruhához nem tartozó nadrágot is felvegyék.

Egyébként ajánlom figyelmetekbe Mary Mackie: A ló népe című regényt. Ott is történelmi eseményként van ez az eset leírva.