Egy fiktív középkori krónikából I.

Jézus Krisztus megtestesülésének 899. esztendeje, Boldogasszony hava, Friesach városa. Isten kegyelméből Berni Gerhárdt Atya vagyok, és kik gyakorlottak az Úr által sugallt kódexek tanulmányozásában, nevemet már jól ismerhetik „Isten igéjének terjesztése”, és „Keresztény liturgia” című igen nagyra becsült műveimből. Újabb könyvem írásába azért fogtam e kis apátságban, hogy elmeséljem harcomat a Sátánnal, és az ő velejéig romlott hordájával, kik már emberi alakot öltöttek, nem elégszenek meg ördögfatty formájukkal.

De úgy ildomos, hogy előbb szóljak magamról: Karintiai Arnulf császár fő hittérítője volnék, Isten hű szolgája, emberi lelkekből bűn kiűzője, dicsőséges misszionárius.

Isten áldásával gazdag római nemesi származású szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot, az Ő földreszállásának nyolcszázötvenedik esztendejében.

Szüleim, kiknek emlékét már csak a szívemben őrizhetem, ígéretet tettek Szent Kristófnak, a Mennyei Atya szentjének; amennyiben háromnál több fiúgyermeknek adnak életet, akkor a harmadszülöttett a Szentháromság szolgálatába állítják majd. Olvasóim tudhatják, hogy én lettem e gyermek; keresztségben a Gerhárdt nevet kaptam, Szent Gerhárdt vértanúról elnevezve. Novíciuséveim alatt valamennyi lombard várost körbejártam, sokat tapasztaltam, és mindenfajta bűnnel találkoztam. Bern városában fejeztem be tanulóéveim, ott lettem Isten hű szolgája.

Jajh, de a Gonosz a szerzetestársaim képében próbált meg nap mint nap megkísérteni; ezen társak ugyanis nem szégyellték kisajátítani a plebsz vagyonát, miből parázna nőket hoztak fel a kolostor dormitóriumába, ettek-ittak, és nem átallották a misebort, ami az Eucharisztia szentségét hívatott képezni, megcsapolni. Bizony! Éjjelente cilíciumot öltöttem, hogy a bűn elkerüljön. Sikerrel jártam. Megőriztem szeplőtelenségemet, és Isten hű alattvalójává váltam. És így méltóképpen törekedhettem jelenlegi pozícióm felé, Isten figyelő tekintete által kísérve. Számos pogányt sikerült megtérítenem, megmentve őket a pokol tüzétől. Ha akkoriban jártátok a világot, akkor gyakran láthattátok a Ti narrátorotokat, mint szenteltvízzel meghinti ezen embereket. Szlávok, Normannok, Frízek, Gótok, Szászok lettek megtérítve kezem által. És ezidőalatt kitanultam szokásaikat és észjárásukat a hitetleneknek.

Ezekben az években, amíg távol voltam, ártó betegség tizedelte szülővárosom lakosságát. Sokan estek áldozatul a kórnak, szüleim is elhagyták eme árnyékvilágot. Talán Isten büntetése volt, hogy elpusztította ezt a helyet, mint Szodomát és Gomorrát egykoron.

De térjünk vissza, hogy miért kezdtem megírni e krónikát. Említettem, hogy igen jó ismerője lennék a pogányságnak, kik csak nekünk, keresztényeknek különbözőek, valójában mind a Sátán ivadékai. Ez az intuícióm vezetett arra, hogy megtudjam, új szomszédaink támadni készülnek. Leigázták az Avarokat és a Morvákat, és most rendszeresen a mi birtokainkon ténferegnek kisebb csapatokban. Sokféle nevük van eme ellenségeknek: Onogurok, Türkök, Szabirok, Hunok, Magyarok, minthogy a Sátánnak is sok manifesztációja lehetséges.

Tizenöt jó teuton és cimber lovagot gyűjtöttem magam mellé, hogy kipuhatoljam e sátáni ivadékok szándékait. Lovagjaim mint harcedzett katonák voltak; megedződtek a bajor és másegyéb várurak csatáiban. Nem célom, hogy részletezzem, miért dulakodtak egymással ezek az urak; hisz mióta a világ a világ, a várurak nem változnak, képesek lennének egymást megölni egy tenyérnyi földterületért. Helyette elmondom, hogy mit tettem, miután Pannónia földje közeléhez érkeztem. Még több lovas katonát buzdítottam a harcra, átkozott magyarok ellen. Ki fegyvert volt forgatni képes, azt mind magam mellé állítottam. Így vágtam neki Pannonföld bitorlóinak megfigyelésére. Most már e hegyek által ölelt föld is a Római birodalom maradványa lett; koncain pogányok marakodtak, minthogy ezt tették az összes Mediterráneumi térséggel. És egyre gyakrabban tették be lópatába végződő lábukat a mi területeinkre.

Három nap és három éjjel vándoroltam keresztény csapatommal Karintia dimbes-dombos vidékein, míg nyomokra nem bukkantunk. A magyarok végigmentek néhány falvon, megölték annak egypár lakóját, és felakasztották papjait. Követtük nyomaikat, és üldözőbe vettük őket.

Olvasóim, ne tudjátok meg miféle pokoli látványban volt részem, mikor megláttam e lényeket! A Sátán ivadékai voltak, igen! A hét főbűn megtestesítői! Ott volt Belzebub, Bálok, Beliál, Lucifer, Leviatán, Lilith, és még a pásztó Ástáré is. Lovaik vetekedtek az apokalipszis lovaival, láng lövellt ki orcájukból, és kénkőszagot árasztottak. A halandóknak nemcsak a testüket tiporták szét, hanem a lelküket is. Dübörgött a föld alattuk, mikor elrohantak előttünk. Kívántam, hogy költözzön belém olyan erő, mint Sámsonba költözött egykoron, hogy megszabadíthassam birodalmunkat a betolakodóktól.

Midőn meglátták ezek a lények, hogy az Úr jóvoltából túlerőben vagyunk, megfutamodtak. Katonáimmal Kyrie Eleison kiáltással vetettük magunkat utánuk, eltökélt szándékkal, hogy leöljük őket. Hegyen-völgyön, árkon-bokron keresztül vágtattunk nyomukban, míg lassan beértük őket. De mindez csak álca volt; lassították lépteiket, hogy hátrafordulva tüzes esőt zúdítsanak ránk nyilaikból. Az egyik lovagom, Rheimsi Leopold a halálát lelte ez ármány által; imádkoztunk lelki üdvéért, és tovább üldöztük őket. Vágtám közben tekintetem az ég felé emeltem, és imádkozni kezdtem. Imám meghallgatásra talált, hamarosan egy kerub jött le az égből. Tüzes kardjával lesújtott az angyal egyikükre, ki aztán kezét-lábát szegve esett le lováról. Megálltam csapatommal, és elfogtuk az átkozottat. Friesach városába vitettük. Harcunk nem volt hiábavaló. Meglett amit kerestünk. Egy tanú, ki bír beszélni a pogány hadseregről. Mert hát hiába leplezte magát előttem, tudtam miről van szó: a magyar értette nyelvünk minden szavát. Árgus szemeim elől nem rejthette el eme tudományát. Merthát nem csak isten adhat nyelvismeretet az embereknek, mintazt tette az apostolokkal az első pünkösd idején; hanem maga a Sátán is. Rájöttem szándékukra, kémkedni jöttek ide.

A város tömlöcébe vitettem ezt a foglyot, hol szónoklatot intéztem hozzá:

„Ne próbálj megtéveszteni, tudom, hogy érted minden egyes kimondott szavam. Célom, hogy megmentselek téged a kárhozattól, pogány hited egyenesen a pokolra fog juttatni téged. De még nem késő! Meggyónhatsz nekem, és akkor elkerülheted az örök halált. A purgatórium vár rád ezesetben, ahol csak tízezer évet kell eltöltened tüzes kemencében, bűnös életed miatt. Megkeresztelhetlek téged, ha együttműködsz velem. Akarod ezt?”

Az álnok magyar nem felelt, csak nézett maga elé, vétve a nyolcadik mózesi parancsolatnak. Mert hazugság volt nem bevallani, hogy érti amit szólok. Ezért tovább beszéltem hozzá:

„Önfejűséged miatt nem nekem fogsz meggyónni, hanem egy másik igaz hitet valló papnak. Ő többet tapasztalt exorcizálás terén: a földön ismerteti meg veled a pokol kínjait. Mindezt elkerülheted, ha elmondod: mit kerestek erre Arnulf császár engedélye nélkül.”

A pokolfajzat továbbra sem válaszolt: ezért elindítottam az üdvösség felé.

Jófajta kínvallató papot fogadtam magam mellé; tüzes vassal sütögette a magyar tagjait, de ő nem szólt egy szót sem. Aztán éheztettük, csontjait tördeltük a kémnek: mindez semmit sem használt, a Sátán megkeményítette lelkét. Napokon keresztül kínoztuk, hogy valljon: mindhiába. Hang nem jött ki a torkán. Aztán pogány lelke kiköltözött testéből, visszaszállt a pokolba. De ezzel csak azt érte el, hogy még jobban tanúbizonyságát szereztem: nemcsak kíváncsiságból tévedtek ide. Hadjáratra készülnek belviszályoktól forrongó birodalmunk ellen. És ennek az egyednek szívóssága megmutatta, nem lesz egyszerű a harc ellenük. Személyesen megyek hát Arnulf császárhoz, hogy figyelmeztessem.

Mihelyst pennát, és pergament tudok ragadni, folytatom a történetet az Úr dicsőségére.

Most már igen későre jár: a viaszgyertya lassan ráég körmömre. Gyarló ember lévén nem kérhetem az Istent, hogy állítsa meg a napot, mintazt Szent Cronacus és Szent Lugidus esetében tette. Helyette imádkozok, és kérem az Ő segítségét, hogy óvja meg hazámat minden rossztól.

Miseri cordias Domini in aeternum cantabo.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2010-10-19 17:03 Blade

Blade képe

Az elején még jó volt ez a nyelvezet, de aztán egy kicsit bealudtam rajta. Lehet, h túl sokat ettem előtte?

k, 2010-10-19 19:38 Alulim

Alulim képe

Na látod, az könnyen lehet. :)

k, 2010-10-19 20:01 Alulim

Alulim képe

A valóságban nem maradt fönnt olyan korabeli krónika, ami ehhez hasonló élménybeszámolóként tárgyalná a kalandozásokat. A fantáziámra hagyatkoztam tehát, mikor megírtam.

Az akkori krónikák gyakran túloztak, keresztény mitológiai elemekkel tarkították a valóságot. Gyakori volt a csatajeleneteknél valamiféle isteni beavatkozás, csoda.

A novellában említett két szent arról volt nevezetes, hogy imájuk hatására megállt a Nap, így még világosban befejezhették a munkájukat.

"szokásaikat és észjárásukat" Ez a mondat utalás az Odisszeia első énekére. Homérosz műve akkoriban nem volt annyira ismeretes, mint a későbbi évszázadokban, tehát nem biztos, hogy egy krónikaíró idézett volna belőle.

Lehet, hogy Friesach vidékén a kérdőjelet, és az idézőjelet sem használták. Nem találtam ezt megcáfoló, vagy beigazoló dokumentumot.

 

sze, 2010-10-20 08:13 media97

media97 képe

 

Az írás aranyszabályai

Alapok

1. Írásjelek használata

A tagmondatok határán a vesszőt mindig ki kell tenni, akár van kötőszó, akár nincs. Vesszőt teszünk az és, s, meg, vagy kötőszók és a mint kötőszóval bevezetett összehasonlítás elé, az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy kötőszószerű szókapcsolatok elé.

A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait, illetve kéttagú mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza.

Kettőspontot teszünk, ha egy lényeges gondolatra hívjuk fel a figyelmet, vagy ha jelezni kívánjuk, hogy a tagmondat fontosabb magyarázatot vagy következtetést tartalmaz.

A mellérendelt, azonos szerepű mondatrészek közé vesszőt teszünk, ha kötőszó nélkül következnek egymás után. A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni egymástól. Ha az azonos szerepű mondatrészek között kötőszó van, ez elé vesszőt teszünk (kivéve az és, s, meg, vagy kötőszókat – de ha ezek a kötőszavak beszédszünettel elválasztottak, eléjük vesszőt teszünk). A páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé vesszőt teszünk.
Az értelmezős szerkezetekben az értelmezett és az értelmező közé vesszőt teszünk; ha az értelmező után is szünet van a beszédben, oda is vessző kerülhet.

Kertjük díszét, egy öreg diófát, a vihar kidöntötte.

Egymásnak alárendelt mondatrészek közé általában nem kell vesszőt tenni.

Ma reggel nagy eső esett.

Ha a mint szó állapotot vagy minőséget jelölő szó(kapcsolat) előtt áll, nem teszünk eléje vesszőt.

2. Közbevetés

Olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé teszünk. Érzelem kifejezésére a mondatba felkiáltójel vagy kérdőjel is beékelődhet. Az ilyen jel után a mondat kisbetűvel folytatódik.

 
(Forrás: A magyar helyesírás szabályai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991.)

3. Ne törj ketté mondatot!

Magyarul, ne használj vessző helyett pontot.

Sok-sok éve egy tengerjáró hajón találkoztunk. New Yorkból Liverpool-ba tartva.

Megengedett, hogy egy kiemelt mondatrész mondat szerepét lássa el, és aszerint jelöld:

Újra és újra bekiabált. Semmi válasz.

Az írónak mindazonáltal meg kell győződnie róla, hogy a kiemelés indokolt. Az ilyen hiányos mondatok leginkább párbeszédekben jelennek meg, amikor a karakter amúgy is mondatokat elharapva beszél.

Fogalmazás

4. Válaszd ki a formát, és tartsd magad hozzá!

Minden írásnak van valamilyen alapformája. Az írók részben ezt a formát követik, részben eltérnek tőle, ahogy a fogalmazás és képességeik megkívánják. A hatékony írás az író gondolatait követi, de nem feltétlenül azok sorrendjében. Ezért tervre van szükség. Időnként a terv hiánya a fontos, mint például egy szerelmeslevél esetén, ahol a gondolatok szabad áramlása a lényeg. A legtöbb esetben azonban tudatos tervezésnek kell megelőznie az írást. A fogalmazás első szabálya tehát, hogy meghatározd a követendő formát.

Például a szonett tizennégy soros vers. A szonettírók pontosan tudják, hová akarnak kilyukadni, bár arról nem feltétlenül van elképzelésük, hogyan jutnak el oda. A többi forma kevésbé merev és jóval rugalmasabb, de csupán csontváz, amit az író egészít ki hússal. Minél inkább tisztában van az író a formával, annál több az esélye a sikerre.

5. A fogalmazás alapegysége a bekezdés

A bekezdés bármilyen hosszú lehet, ha belső egysége megvan. Ha a téma, amiről írsz, nem olyan lényeges, és csak röviden szeretnéd tárgyalni, nem szükséges témakörökre osztani. A rövid leírást, egy esemény rövid közlését elég egy bekezdésbe sűríteni, és utólag eldönteni, vajon a több részre bontás javít-e rajta.

Rendszerint azonban egy téma altémákra oszlik, amelyeket mind külön bekezdésben tárgyalunk. Ez természetesen az olvasó megértését segíti elő. Minden bekezdés eleje új lépést jelent a megkezdett téma kifejtésében.

Magányos mondatokat, ha lehet, ne írjunk külön bekezdésbe. Kivételt képezhetnek az átvezető részek. Párbeszédben azonban egyetlen szó is önálló bekezdésnek tekinthető, és új bekezdés kezdődik, valahányszor a beszélő személye megváltozik.

Szabályként elmondhatjuk, hogy legjobb, ha a bekezdést olyan mondattal kezded, ami utal a témára, vagy segíti a váltást. Ha a bekezdés egy nagyobb szöveg része, esetleg szükséges lehet jelölni azt is, milyen helyet foglal el azon belül.

Gyakori, hogy a bekezdés konkrét kijelentéssel kezdődik, ami a későbbi mondatok összetartását szolgálja.

Kellemes szél fújt.

A következő tíz-húsz oldal különös bekezdésekkel volt teleírva.

Ha azonban ezt a módszert túl gyakran alkalmazzuk, modorossá válik. A nyitó mondat leggyakrabban a bekezdés irányát határozza meg.

Felvette a nehéz lámpást az asztalról, és felfedezőútra indult.
Egy újabb lépcső után a tetőre jutottak.

Érzelemtől fűtött elbeszélésben a bekezdés többnyire rövid és nem lehet benne főtémát felfedezni; az író végigsiet az eseményeken. Ilyenkor a bekezdések közti törés csupán beszédszünetet jelöl, amit a cselekmény valamely részlete követ.

A bekezdések tagolásához logikus gondolkodásra és jó érzékre van szükség. A hatalmas szövegrészek elrettenthetik az olvasót, ezért a hosszú bekezdéseket még akkor is hasznos vizuális segítség gyanánt kettétörni, ha logikailag ezt semmi nem indokolja. Ugyanakkor a rövid bekezdések gyors egymásutánja is zavaró lehet. A csak hatásvadászat kedvéért széttört bekezdések reklám- és pamfletízűvé teszik a szöveget. A bekezdések tagolásánál a mértékletesség és a rend a két kulcsszó.

6. Az állítások legyenek pozitív alakban

Kerüld a bizonytalan, színtelen, tétova megfogalmazást! A „nem” szót tagadáshoz és szembeállításhoz használd, ne pedig arra, hogy elkerüld a pontos fogalmazást.

Nem sokszor volt pontos -> Rendszerint késett.

Nem gondolta, hogy a latin nyelv tanulása értelmes időtöltés lenne. -> Időpocsékolásnak tartotta a latintanulást.

Makrancos hölgy kevés érdekes részlettel rendelkezik. Shakespeare nem túl kellemes karakterként állítja be Katalint, és Bianka sem kerül be az író emlékezetesebb szereplői közé. -> A Makrancos hölgyben szereplő nők nem vonzóak. Katalin undok, Bianka jelentéktelen.

Az utolsó javítás előtti példa nemcsak negatívan fogalmaz, hanem még bizonytalan is. A javítás ezért részben találgatás, hiszen nem tudhatjuk, mire gondolt az író.Az olvasó akár tudatosan, akár tudat alatt, nem szeret arról hallani, mi nincs; ő azt szereti tudni, mi van. Ezért néha még a negatívumokat is ajánlatos pozitív alakba tenni.

Nem őszinte – őszintétlen; nem fontos – jelentéktelen; nem emlékszik – elfelejtette

A szembeállított pozitív és negatív állítás erőteljes szerkezetet képez.

Ne kérdezd, mit tehet érted az ország – kérdezd inkább, mit tehetsz te az országért.

A „nem” kivételével az összes többi tagadószó erős.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szép, amíg rám nem mosolygott.

Ha minden mondatod kételyekkel tűzdelt, az írásodnak nem lesz súlya.

7. Konkrét, precíz, pontos fogalmazás

Általános helyett légy specifikus, homályos helyett pontos, absztrakt helyett konkrét.
Az olvasó figyelmét a leginkább azzal tudod megragadni, ha pontos és konkrét fogalmazást használsz. A legnagyobb írók is azért olyan hatékonyak, mert a valóban fontos részletekre koncentrálnak. Nem szükséges minden részletet megadni – egyrészt lehetetlen volna, másrészt felesleges –, de ha a fontos részleteket közlöd, méghozzá pontos és érzékletes formában, az olvasód bele tudja képzelni magát a környezetbe.

8. Húzd ki a felesleges szavakat

Az erőteljes írás tömör. A mondatban ne legyenek felesleges szavak, a bekezdésben felesleges mondatok, mint ahogy egy rajzon se legyenek felesleges vonalak, a gépben meg felesleges alkatrészek. Ez nem azt jelenti, hogy az író minden mondata legyen rövid, vagy hogy kerülje a részletezést, és csak körvonalakban vázolja fel a témát, hanem azt, hogy minden szónak legyen meg a helye.

Néhány kifejezés, ami a szabályt sérti: valamiféle, olyasmi, egyfajta; annak a kérdése, hogy; tüzelési célra (tüzelőnek); nem fér hozzá kétség, hogy (kétségtelen); olyan ember, aki (olyan, vagy ő); annak köszönhetően (mert); nem voltam tudatában a ténynek (nem tudtam)

Könnyen dagályossá válhatunk, ha egy gondolatot lépésről-lépésre, külön mondatokra bontva mutatunk be, ahelyett hogy egy mondatba fűznénk.

9. Kerüld a halmozódó laza mondatokat

Laza mondatnak azt tekintjük, ami két tagmondatból áll, és a másodikat egy kötőszó vagy vonatkozói névmás köti össze. Az író hibát követ el, ha a mondatai túl tömörek és ismétlődő formátumúak.  Időnként egy-egy laza mondat lazíthat a szöveg hivatalosságán, és az olvasó megkönnyebbülten fellélegezhet. Gyakoriak a könnyed, spontán írásban is. A probléma akkor merül fel, ha túl sok van belőlük.

kezdő írók gyakran egész bekezdéseket építenek fel ilyen mondatokból, ahol a tagmondatokat és és de kötőszók, ritkábban az aki, amely, ami, amíg és amikor választják el egymástól.Ha túl sok laza mondat sorakozik egymás után, néhányat át kell írni, hogy megtörd a monotómiát. Használj egyszerű mondatokat, vagy pontosvesszőt; esetleg olvaszd őket össze más sorrendben, ahogy a szöveg megkívánja.

10. Az összetartozó szavak maradjanak együtt

A szavak mondatban elfoglalt helyzete mutatja a kapcsolatukat. Ha rossz helyen vannak, az csak zavarhoz és kétértelműséghez vezet. Az írónak ezért egy helyre kell tömörítenie az összetartozó szavakat és szócsoportokat, elkülönítve azokat, amelyek viszont nem tartoznak össze.

Az első new york-i kereskedelmi spermabank pénteken nyílt rozsdamentes acéltartályban lefagyasztott, tizennyolc férfitól származó mintákkal. -> Az első new york-i kereskedelmi spermabank pénteken nyílt, melynek során tizennyolc férfitől vettek mintát. A mintákat legfagyasztva, rozsdamentes acéltartályban tárolják.

Az alanyt és az állítmányt ne válaszd külön olyan tagmondat beszúrásával, amely az előző tagmondat alanyára is érthető lehet.

11. Ne hangsúlyozz egyszerű kijelentést felkiáltójellel

Stílus

12. Húzódj a háttérbe

Írj úgy, hogy az olvasó az írásod értelmét és hangulatát vegye észre, és ne az író pillanatnyi kedvét. Ha jó az írás, az író hangulata anélkül jut kifejezésre, hogy a mű látná a kárát. Csak úgy tudsz saját stílust kialakítani, ha nem utánzod senkiét – vagyis húzódj vissza a háttérbe. Az őszinte és figyelmes írónak nem kell a stílus miatt aggódnia. Ahogy mestere leszel a nyelvednek, úgy alakul ki a stílusod. A fogalmazás fegyelemre szoktatja az elmét, és az írás is gondolkodás.

13. Írj természetesen

Írj úgy, ahogy az természetes a számodra, olyan szavakat és kifejezéseket használj, amik könnyen jönnek a nyelvedre. Azt azonban egy pillanatra se hidd, hogy ha természetes vagy, akkor egyúttal hibátlan is.

nyelvtanulás utánzással kezdődik. A csecsemő utánozza a szülei hangját, a gyerek pedig először az első hallott nyelvet, majd a könyveket. Az utánzás folyamata sokáig tart azután is, hogy az író immár magabiztosan használja a nyelvet, mert lehetetlen elkerülni, hogy ne kopírozzon az ember valamit, amit csodál. Tudatosan ne utánozz; de ne aggódj a hasonlóságok miatt; inkább csodáld nyugodtan tovább azt, ami jó. Így, amikor természetesen írsz, olyan lábnyomokat követsz, amiket érdemes.

14. Használj főneveket és igéket

Használj minél több főnevet és igét határozószók és jelzők helyett. Olyan határozószó nem létezik, amelyik egy rossz vagy gyenge főnevet kihúzna a kutyaszorítóból. Ez persze nem azt jelenti, hogy mellőzd teljesen a határozószókat és jelzőket; azok is a beszéd részét képezik. Általánosságban elmondható viszont, hogy a főnevek és igék azok, nem pedig a határozószók, amelyek feszességet és színt kölcsönöznek az írásnak.

15. Ellenőrzés és újraírás

Az ellenőrzés az írás része. Kevés olyan író van, aki elsőre képes megírni azt, amit akart. Gyakran a kész munka átolvasásakor rájössz, hogy súlyos hibák vannak benne, vagy fel kell cserélned a szövegek sorrendjét. Ebben egy szövegszerkesztő nagy segítségedre lehet. Egyes írók szeretnek kinyomtatott anyagon dolgozni, mások a képernyőt részesítik előnyben. Mindenesetre ne félj kísérletezni az írásoddal. Tartsd meg az eredeti és az újraírt változatot is, hogy ha szükséges, visszanyúlhass a régebbi kézirathoz. Nem jelent sem gyengeséget, sem kudarcot, ha a kézirat súlyos műtétekre szorul. Ez gyakori jelenség még a legnagyobb írók között is.

16. Ne légy dagályos

A túlcicomázott szöveg nehezen emészthető, néha kifejezetten émelyítő. Ha természetes stílusod a dagályosság, akkor legalább találj olyan erős témát, ami ezt elbírja.
Ha számítógéppel írsz, próbáld kivédeni a bőbeszédűséget. Csábító lehet a billentyűzet kattogása, és könnyen azon kaphatod magad, hogy felesleges szavakat, netán bekezdéseket szúrsz be a szövegbe pusztán azért, mert élvezed, ahogy a kezed a billentyűzet felett táncol, és a szöveged megjelenik a képernyőn. Mindig tanácsos utólag visszaolvasni a szövegedet, és kiirtani a felesleget.

17. Ne túlozz

Ha túlzol, az olvasók azonnal résen lesznek, és minden gyanússá válik a számukra, az is, amit korábban olvastak, és az is, ami később jön, mivel elvesztik hitüket az ítélőképességedben és a mértékletességedben. A túlzás egyike a leggyakoribb hibáknak. Egyetlen gondatlanul odavetett szuperlatívusz lerombolhatja az olvasó szemében a lelkesedés tárgyát.

18. Kerüld a minősítő jelzőket

Nagyon, rendkívül, kissé, kicsit – ezek a próza pocsolyájában élősködő piócák kiszívják az életet a szavakból. A kissé szó használata különösen zavaró: mindannyiunknak nagyon kell igyekeznie, hogy rendkívül figyelmesen ügyeljünk ennek a roppant fontos szabálynak a helyes használatára, mert meglehetősen gyakran meg szoktuk sérteni.

19. Ne erőltesd a lazaságot

Manapság sok a laza írás, ami úgy kanyarog, mintha az írója állandóan fel lenne dobva. A laza stílus azonban gyakran beképzeltséget takar – az író úgy gondolja, bármi jut is az eszébe, az mind fontos, és a fesztelen próza jókedvet és nagy sikert ígér. Elég, ha belekukkantasz egy iskolaújságba, máris szembetalálkozhatsz ennek a stílusnak a díszpéldányaival.

20. Ne magyarázkodj

Ritkán jó, ha mindent elmondasz. A kezdő írók nemcsak határozószók tömegével árasztják el írásaikat, de mindenhová magyarázatokat is beszúrnak.

21. Mindig jelezd az olvasónak, ki beszél

A párbeszéd megfejthetetlenné válik, ha nem tudni, éppen ki beszél. A narráció nélküli dialógusokban az olvasó eltéved, és kénytelen visszaugrani az elejére, hogy kitalálja, ki beszél. Arra azonban ügyelj, hogy a beszúrások ne zavarják meg a szöveg egységét. Szúrd be őket oda, ahol amúgy is szünet következne a párbeszédben (ahol a beszélő levegőt venne). Könnyítésképpen olvasd fel magadnak hangosan a mondatot. (A hangos felolvasás a párbeszéd élethűségén is sokat lendíthet.)

22. Kerüld a különleges szavakat

Kerüld a különleges, hatásvadász és figyelemfelkeltő szavakat, ha egy egyszerű és pontos, hétköznapi szó éppúgy megteszi.

23. Ne használj dialektust, csak ha jó a füled hozzá

Ne próbálkozz dialektussal, csak ha elkötelezett diákja vagy a megörökíteni kívánt nyelvjárásnak. Ha dialektust használsz, légy következetes! A legjobb dialektusírók a lehető legkevesebbet térnek el a normától, ezzel nemcsak megkímélik az olvasóikat, hanem meg is győzik őket.

24. Fogalmazz világosan

Nem a világos fogalmazás a legfontosabb, és nem is mindig ez jelzi a jó stílust. Van, amikor a homályos fogalmazásnak célja van. Mivel azonban az írás kommunikáció, sosem hátrány, ha valaki világosan fogalmaz. Még a szándékosan homályos írókat is rendre lehet szoktatni – legyenek érthetően homályosak, legyenek úgy sejtelmesek, hogy azért érteni is lehessen őket.
Ha teljesen belebonyolódsz egy mondatba, jobb, ha újrakezded, ne is próbáld keresztülverekedni magad az összebonyolódott tagmondatokon. Ha mondani akarsz valamit, mondd ki!

25. Ne mondj ítéletet

Hacsak nincs fontos szerepe, ne írd bele a véleményedet a műbe. Mindannyiunknak van véleménye szinte mindenről, és nagy a kísértés, hogy egyfolytában hangoztassuk ezeket. A felelőtlenül elszórt vélemények beképzeltséget sugallnak, nem beszélve arról, hogy a rossz helyre beszúrt ítélet rossz szájízt szülhet.

26. Használd a hasonlatokat mértékkel

A hasonlat gyakori és egyszerű módszer, de ha egymás után több van belőlük, nem megvilágítják a témát, hanem tovább bonyolítják. Vigyázz a képzavarokra! Ha valamit kardhalnak nevezel, ne legyen a végén homokóra.

27. Ne használj idegen nyelvet

Időnként szükséges, hogy az író idegen nyelvből kölcsönözzön szavakat. Egyes írók azonban tudásuk fitogtatásaként szeretnek idegen kifejezéseket és szavakat tűzdelni a szövegbe, függetlenül az olvasó kényelmétől. Rossz szokás. Írj magyarul!

(Forrás: William Strunk és E. B. White: Elements of Style)

 

Ajánlom figyelmedbe a 23. pontot.

 

 

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

sze, 2010-10-20 06:49 Maggoth

Maggoth képe

Az iránt szeretnék érdeklődni, miért vetették magukat a katonák "Uram, irgalmazz!" felkiáltással a menekülő magyarok nyomába, és azt, hogy az Úr jóvoltából, miért írtad kis úval.

"Midőn meglátták ezek a lények, hogy az úr jóvoltából túlerőben vagyunk, megfutamodtak. Katonáimmal Kyrie Eleison kiáltással vetettük magunkat utánuk, eltökélt szándékkal, hogy leöljük őket."

De tegyük fel, meg tudod magyarázni.

"Ott volt Belzebub, Bálok, Beliál, Lucifer, Leviatán, Lilith, és még a pásztó Ástáré is."

Akkor abba avass be, ki a fene az az Ástáré.

„Önfejűséged miatt nem nekem fogsz meggyónni, hanem egy másik igaz hitet valló papnak. Ő többet tapasztalt exorizálás terén: a földön ismerteti meg veled a pokol kínjait."

Azzal a kapcsolatban is rettenetesen gyötör a kíváncsiság, mi a nyavalya az az exorizálás. Bevallom sose hallottam effajta rítusról, ellentétben az exorcizálással, ami ördögűzést jelent :)

Szóval szerintem akadnak benne hibák ;)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2010-10-20 19:44 Roah

Roah képe

Maggothal értek egyet :) Szerintem is van rajta bütykölnivaló, és az exorizálás engem is érdekelne. (Csak viccezek ám.:) Ne hagyd elárvulni a művet, javítani kéne, nem?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-10-20 21:46 Alulim

Alulim képe

Ha minden igaz, javítottam.

Az úr, meg az exorizálás figyelmetlenség volt.

Astaré, vagy Astharé egy misztériumvallás istennője volt. A csatába pedig "Uram irgalmazz!" kiáltással vetették be magukat a lovagok. Volt, hogy csak a Kyrie kiáltást hallatták. De lehet, hogy igazad van, és üldözéskor nem azt kiabálták.

sze, 2010-10-20 22:05 Maggoth

Maggoth képe

Az Asztarté-történet a Kr. e. 14. század végén, 13. század elején keletkezett egyiptomi mitikus elbeszélés. Az Újbirodalom korában a Mezopotámiában, Szíriában és Palesztinában oly népszerű Istár (Asztarté) istennő az egyiptomi pantheonba is bekerült.

Ezt a szócikket találtam, és akkor sem értem, hogy keveredett egy istennő neve egy rakás ördög felsorolásához.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

sze, 2010-10-20 22:33 Alulim

Alulim képe

Valami ezoterikus iratban olvastam, hogy gonosz, parázna, Babilon szajhája, meg effélék. A neten sok efféle kering. Próbálok idevaló bibliai idézetet írni, de nem találok.

Lehet, hogy igazad van, és egy középkori pap nem írta volna bele írásába.

h, 2010-10-25 06:33 Mme Morgue

 Nevezik Astarothnak is, ebben a formában elég népszerű ördögnév. Black metal együttesek tagjai szívesen választják névként (kivéve, mikor közlöm velük, hogy eredetileg termékenységistennő, ekkor sűrűn visszakoznak :D).

h, 2010-10-25 21:55 Alulim

Alulim képe

Rég láttalak erre. Köszi, hogy elolvastad.