A zöldszemű

A nyitott ablaknál a függönyt enyhén mozgatta a nyár esti szél. A kereskedelmi adó megszakította a filmet, már ki tudja hányadszorra reklámmal. Ez mindig idegesítette, ráadásul a reklámok magasabb hangfrekvencián szólnak amitől a frász kerülgette. Automatikusan nyúlt a távirányítóért. Pofa súlyba! - azzal elnémította a készüléket.

A gyerekek az emeleten jókedvűen hancúroztak. A fürdés utáni pizsiparty még javában folyt.

Monoton duruzsolásra kapta fel a fejét. Nem ez, nem a tv-ből szól, hiszen az előbb kinyomta a hangot. Hirtelen fellökte magát az ágyról. Nem kellett volna. A jobb lába teljesen elzsibbadt, s mikor felugrott nem érezte, hogy felállt-e  egyáltalán, vagy mi a helyzet. Ha akarta sem tudta volna jobban becélozni a franciaágy és a komód közti területet. Szállj velem, én nem repültem senkivel…. A bal térdéről szépen lejött a plezúr. Oda se neki, elsántikált az ablakig csendben. Remélte az előbbi földrengés (közel 80 kg élőhús becsapódása) nem némítja el a sutyorgót. A nagyanyja szomszédasszonya jutott eszébe. Az szokott így állni és leskelődni a függöny mögött. Ő viszont guvaszthatta a szemét kifele a nagy sötétbe, nem látott semmit sem. Hirtelen teste görcsbe rándult. A dobhártyája iszonyúan dobolt, fejében abroncsszerű nyomást érzett. Szívverését a torkában érezte. Keze görcsösen markolászta a radiátort, úgy érezte menten összeesik. A hangok csak valahonnan távolról érkeztek el hozzá, mintha két marék vattapamacs torlaszolta volna el a füleit.

A férje baritonja rég nem hallott szavakat suttogott. Már rég nem szólította kedvesemnek. Tizenöt évvel ezelőtt turbékolt neki ugyanígy a telefonba. Na, most akkor ez a kedvesem egy MÁSIK??

Kész, VÉGE! Ki fogja dobni, nincs mese. Vele ezt nem csinálhatja meg. Megszűnt számára a külvilág. Látta magát amint szórja bele egy bőröndbe a férje gönceit és teátrális mozdulattal kihajítja az utcára.

Egy fittyfenét, majd még ő pakolgat neki?! Kibelezi, úgy mint tegnap a tyúkot, és passz!

Most miért épp ővele történik mindez? Nem tett meg mindent, hogy működjön a házasságuk? Mosott vasalt, főzött - ez eddig egy jó kis háztartási robotgép önéletrajza. Na de itt vannak ugye a gyerekek is. Ki viselte gondjukat? Ki vitte oviba, suliba őket? Ki? Hát, izé… éppen az aki ráért.

Mint nő és feleség, hogy szuperált? Önkéntelenül végigsiklott tekintete a hálóingén. A kopott, térdig érő pólóruhát mindennek lehetett becézni, csak épp nőiesnek nem. Kívánatosnak meg éppen nem. A teste, mint egy jóllakott bálnáé, a lába meg… hát Istenkém, egy jó kis borotváért kiált. A szex sem volt már a régi. A nagy napi rohanásban nemigen maradt energiájuk egymásra. Ha az egyik beindult, a másik fáradt volt hozzá. Általában ő volt a másik.

A lábai már nem engedelmeskedtek, lassan lecsúszott a fűtőtest mellé, testét rázta az elfojtott zokogás. Uramisten az emberlánya mennyit tud változni 15 év alatt. Harmincas évei derekán egy nyugdíjas vénasszonynak érzi magát. Házasságuk kezdetén még csinos, jó kis csaj volt. Ha akkoriban látott egy topis kismamát mélységesen felháborodott. Nem értette, miért nem tudnak a nők ilyenkor is csinosak, nőiesek maradni. Hja kisanyám meló, gyerek, háztartás plusz az évek, no meg a kilók… És tessék! Most megcsalják, mert egy lottyadt seggű agyagagyú tojó lett belőle. A zokogása röhögésbe fulladt. Biztos valami kis hülye cicababa az irodából. Szőke fürtök, alig szoknya, nyakig push-up, műkarom. Ez utóbbi neki is volt fél évig. A nyári uborka elrakásig volt happy a dolog. Mai napig nem érti, hogyan tudott a hüvelykujja beakadni a befőttesüveg peremébe, miközben szuszakolta bele az utolsó (az ezt még akkor is belepréselem ha beledöglöm is) uborkát. A baleseti sebészeten elnéző mosollyal közölte a doktornő, ő már leszedette a műkörmét, mivel ugyanígy járt csak neki a kisujja körme szakadt ki tövestül. Rá egy hétre a másik hüvelykujja körmének mondott búcsút üvegrepesztő ordítás kíséretében, miközben pakolta a mosógépbe az ezt az egyet még begyömöszölöm ruhát… Ezután nyolc hónap gyötrelem következett, köröm nélküli ujjait kezelni pólyálni, vízmentesen kellett tartani az új SAJÁT köröm reményében. Mindennapos, Műcsarnokba illő élőkép: Nő a zuhany alatt kikericssárga gumikesztyűben.

Ez is miért a teraszon édeleg a telefonba, miért nem a kocsiban intézte ezt a hívást. Egyszer már hívogatta egy nő, még az esküvőjük előtt. Napi rendszerességgel zaklatta előző kapcsolata az újrakezdés reményében. A férfi már nagyon unta, de nem tudta leépíteni a nyomulós exet, ezért volt hogy inkább fel sem vette a készüléket. Egyszer megtette ő az aznapi sokadik csörgetés után, már nem éppen idegileg kisimult állapotban: - Na kisanyám! A motorodhoz már csatlakozott egy oldalkocsi, több hely nincs! Húzz el a vérvörös p*csába!

Az eskető papjuk a vonal túlsó végén egy pár másodpercig csak harákolt, majd közölte, hogy a motor az oldalkocsival jegyesoktatásra fáradjon be a plébániára.

Az autó váratlanul felbőgött odakinn, a kutya vadul ugatva jelezte gazdája távozását. Elment biztosan a cafkájához - konstatálta. Feltápászkodott a parkettáról, és kissé sántikálva kitámolygott a fürdőszobába. Még éppen időben ért a wc-hez, löketszerűen adott ki mindent magából. Nem épp a viszontlátás öröme volt az amit érzett. Kár volt belé e jobb sorsra érdemesült görög sali…. Kateriniben pedig mennyit zabált és sosem jött ki belőle, pedig akkor már terhes volt a nagyobbik sráccal. Csodálatos kilenc hónap volt. A férje bent volt a szülésnél. Sosem felejti el, mikor kibújt a baba, férje könnyezett és ő még inkább beleszeretett. Percekig ölelték egymást és az újszülöttet, feledve az előző 16 (!) óra minden kínját, és az ő ordítozását: SOHAAA NEEEM JÖHETSZ A KÖZELEMBEEE!A HÁLÓMBA PERSONA NON GRATA VAAAAAAAAAAAGY!!!!!!!!!

A második terhessége már nehezebb volt, rosszullétek gyötörték. A kisfiuk mellé egy kislányt vártak. Nagy volt az öröm mikor - a technika vívmánya - a 4D-s ultrahangon kijelentette az orvos - ez bizony hugica. Hatórás vajúdás után, melyből ötöt a férjével oda-visszáztak a szülészet folyosóján, ismét kisfiúnak adott életet. A gyermek első dolga volt a dokit nagy ívben lepisilni. - Kis ember nagy bottal jár! - kuncogott a szülésznő. Mi lesz a neve - kérdezte a doktor. Ő meg kábán felelte: Martina… - Na de kisfiú asszonyom! Erre ő: - Akkor is…

A fürdőszoba ajtót ütemesen rugdosta kisebbik fia.

-Anya, anya! Hazajött apuca! Gyereeeeeeeeeeee máááááááááááááár!

Ez volt aztán a rövid numera…. Jéghideg vizet locsolt az arcára. Kapkodva kefélte ki a sűrű hullámos haját, melyet a férje imádott. Egy kis parfűmspricc a két fül mögé, majd magára kanyarította fürdőköpenyét. Amint kilépett az ajtón vaksötétség fogadta. Nem értette miért kapcsolták le a villanyt. Tapogatózva lépett be az étkezőbe, keze a hűtőszekrény mellett keresgélte a kapcsolót, amikor sistergést-sercenést hallott. Ijedtében halk sikolyt hallatott.” Tisztára Csernus doki esete vagyok” - gondolta. Az étkezőn gyertya égett, fiai kezében csillagszók szórták pici szikráikat. A három pasi izgatottan állt az asztal körül - orchideafejek, gyerekrajzok borítottak el mindent. Könnyei visszatarthatatlanul potyogtak, odabotorkált az asztalhoz. Férje és fiai diadalittasan vigyorogva nézték a nőt, amint hitetlenkedve bámulja meglepetésüket. Majd minden átmenet nélkül, mint egy rossz gyerek nevetve-visongva ujjaival lekanalazta a tortán díszelgő kacskaringós habfeliratot:

Kedvesemnek!
Köszönöm ezt a csodás 15 évet!

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2010-04-19 20:13 Blade

Blade képe

Bevallom, a közepén eluntam, mert olyan átlagos sztorinak tűnt egy család életéből.

cs, 2010-04-22 06:32 Amarilla

Van ilyen. Általában a férfiakat az ilyen típusú történet, nem túlságosan foglalkoztatja....

k, 2010-04-20 10:30 menma

menma képe

 Nem igazán értek a helyesíráshoz és a vesszők használatához, így természetesen azokról nem írok semmit. Mondjuk egy helyen még én is felfedeztem a vessző hiányát. 

Mosott vasalt, főzött - ez eddig egy jó kis háztartási robotgép önéletrajza a "mosott" után.

Vannak olyan helyek, ahol csupa nagybetűvel van egy-egy szó. Erre nincs szükség. Attól még, hogy az olvasót ráerőlteted arra, hogy ő is nagy jelentőséget adjon azoknak a szavaknak, az írás még nem lesz érdekesebb. 

Nem tudom más hogy van vele, én nem kedvelem a szlengektől hemzsegő írásokat. Szerintem igazán jól fogalmazol, de kissé illúzió romboló a sok újkeletű szó. Talán ha konkrétan a nő szájába adtad volna, úgy jobb lenne. 

Húzz el a vérvörös p*csába! ez a mondat pedig, ismétlem, szerintem elég undorító. Akaratlanul az a bizonyos havi dolog jut eszembe.

Egy valamit pedig nem értek. Ha abban a hitben van a nő, hogy a férje megcsalja, akkor miért szépítgette magát a fürdőben? A fésülködés még rendben van, de a parfüm... Szerintem egy megcsalt asszony magasról tesz rá, hogy milyen az illata, amikor épp kidobni készül a férjét.

Ezektől eltekintve, nekem tetszik a novella. Nem szól nagy világmegváltó eszmékről, háborúkról, globális katasztrófákról, de nem is kell. Egy igazán fontos és gyakori problémáról írtál. Biztos vagyok benne, hogy minden férjes asszony, életében minimum egyszer átéli azt, amit a főhősnőd. Sajnos.

 

cs, 2010-04-22 06:43 Amarilla

A vesszőhibák sajnos valósak. Időnként a sors furcsa szeszélye által(am) eltűnnek, vagy megszaporodik létszámuk. Ott is, ahol nem kellene.

Az újkeletű szavakról csak annyit, nem a barokk korban játszódik.

A kiemelt mondatról: szerintem  felfokozott idegállapotban, vannak akik cifrább dolgokat is beszélnek.

A nő meg szereti a férjét és titkon reméli, hogy nem vesztette el teljesen, ezért a szépítgetés. :-))

cs, 2010-04-22 00:13 Soregi

Soregi képe

Nálam sokkal hozzáértőbbek szerint "arról írj, amit ismersz". Azért remélem, hogy a fantáziád remek, és nem saját élményeken alapul az írásod...

A szóhasználat valóban nem az igazi. Sokat ront az összképen, olykor elterelte a figyelmemet magáról a történetről. Sok Vavyan Fable könyvet olvasol? Ő mestere ennek a stílusnak, neked még csiszolnod kell, ha azt akarod, hogy aki elkezdi, végig is olvassa.

cs, 2010-04-22 06:46 Amarilla

Érdekes, hogy Vavyan Fable jutott eszedbe. Hajdan, hamvas leánykoromba talán egy könyvét olvastam. Már a címére sem emlékszem.

cs, 2010-04-22 07:47 Obb_régi

3

Az igazság szerint egyest kellet volna adjak, mert párszor már megnyitottam, és látva a nagybetűs kiemeléseket be is zártam ugyanazzal a lendülettel.

Ha nem akarod te is, hogy az írásaidnak még a címére se emlékezzenek, ahogy te sem emlékszel, akkor ezeket és a kétszáz eeeeeeeeeeeee áááááááááááááááááááá-kat is felejtsd el!

Felborult, fejtetőre állított szórendekkel dolgozol, vesszők is csak úgy találomra vannak elhelyezve, de  azért akadnak ígéretes részek is, ezért vagyok jószívű :) 

cs, 2010-04-22 08:51 Amarilla

Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy....   :-))

Köszi! :)

cs, 2010-04-22 19:06 alina

alina képe

egyszer látnám egy novellánál,csak eggyetlen egyszer,hogy nem törődtök a helyesírással,csak a történetre koncentráltok. Mert...áááá...kár belétek...

(:

cs, 2010-04-22 19:43 Obb_régi

Te nekiállsz biliárdozni teniszütővel?

Sok lukba fogsz beletalálni :)

p, 2010-04-23 16:26 alina

alina képe

simán.: D

(:

p, 2010-04-23 18:21 Soregi

Soregi képe

Én nem tudok jól énekelni. Ha írnék egy dalt, és előadnám, valószínűleg befognák az emberek a fülüket. Cseppet sem élveznék, lehetne bármennyire jó a szövege, a dallama. Szerintem hiába mondanám nekik, hogy a szövegre koncentráljanak.

Hidd el, itt nem böngészik a sorokat helyesírási hibákra vadászva. Sokaknak egyszerűen ugyanúgy szemet szúr, ahogy az én énekem is bántaná a fülüket.

 

 

p, 2010-04-23 18:53 alina

alina képe

aha.

(:

p, 2010-04-23 19:10 Ndy

Ndy képe

Miért gondolod, hogy jogod van bármit is rosszul csinálni az életben? Ilyen gondolkodásmenettel el fogsz bukni minden kihívást.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

p, 2010-04-23 19:22 Amarilla

Azért jó látni, ahogy elszórakoztok. :-)