Mocskos vér

18 éven felülieknek!

Mocskos vér

A szobába csak a hold fénye világít be. A félhomály magába vonja a bútorokat, az asztalt, rajta a mosakodó tálat és kancsót, a széket, a karfájára terített törölközővel, az ágyat, rajta Vele.
Háttal fekszik, a fal felé fordulva, amikor belépek hozzá. Titkon azt várom, hogy a zsanér nyikorgására megforduljon, felébredjen és észrevegyen, de nem ez történik.
Leteszem a lámpást, és kihúzom a nehéz, faragott széket az asztaltól. Az ágy mellé állítom, úgy, hogy alig egy karnyújtásnyira legyek Tőle. Ráülök, és csak nézem Őt. Tarkóig húzott dunyhával alszik, pont úgy, ahogy szokott. Nem azért, mintha hideg lenne, inkább csak megszokásból. Mindig így teszi.
Lélegzetvisszafojtva figyelem. Látom, ahogy egyenletesen emelkedik és süllyed a takaró, halk szuszogása a fülembe hallatszik. Barna haja elterül a vánkoson, cirógatni volna kedvem, de még nem teszem.
Óvatosan előre hajolok. A régi hajópadló megreccsen szék a lába alatt. Megmoccan. Egész aprót, de észreveszem. Ekkor valami bizseregni kezd bennem. A vágy első hulláma eléri a testem, érzem, ahogy elindul.
Még egy kicsit hajolok, egész aprót, de a padló most hangosabban nyikordul. Újra összerázkódik, majd lassan a hátára fordul, átgördül a másik oldalára, velem szembe.
Összeborzongok a látványától. Hamvas, finom bőrét aranyba vonja a gyertyafény, egy kósza hajtincse az arcába hullik, vérvörös ajkait résnyire nyitja. Álomittasan nyöszörög, még jobban belefúrja a fejét a vánkosba, és alszik tovább.
Ekkor már nem bírok magammal. A bizsergés mind jobban kínozza a testem, érezni akarom a bőrének érintését.
Egészen közel hajolok. Ujjaimmal megérintem a haját, de úgy, hogy Ő észre sem veszi. Csak cirógatom, aztán az ujjamra csavarom, míg a másikkal megérintem az orcáját.
A forró érintésre megébred. Szemei elkerekednek, a pupillája kitágul, ahogy felismer. Csak néz rémült tekintettel rám.
Iszony hullámzik át rajta, a levegőbe dobná magát, de számítok rá, és megelőzöm. Egyik tenyeremet az ajkaira tapasztom, míg a másikkal erőteljesen szorítom az ágyra.
- Cssssssss - súgom a fülébe. – Csak én vagyok.
Mondana valamit, de nem tud. Felállok a székről, fölé hajolok, majd elveszem a tenyerem, és az én ajkaimmal némítom el, mire ő beléjük harap. Azonnal ütök. A pofon ereje visszadönti a vánkosra, a vékony vérpatak megindul a szája szegletéből.
- Látod. Miért kellett ez? - kérdezem, és letörlöm a patakocskát, majd az ujjaimról is lenyalom.
A válasza csak nyöszörgés. Rémülten zihál, de már nem akar szökni. Ez tetszik, hisz látom, már érti a rendet, de a biztonság kedvéért felette tartom a kezem.
Lefejtem magamról a ruhámat, a nadrágom a végigcsúszik a lábszáramon, le a bokámhoz. Egy lépéssel kint vagyok belőle. Az ingemtől is megszabadulok, majd feltérdelek az ágy szélére.
Ekkor menekülne másodszor. Vergődik, csapkod a karjaival, mint a cséphadaró, lábával rúgna felém, de semmit sem tehet ellenem, hisz csak egy gyenge fehérnép. Gyatra próbálkozását egy erőteljes szorítással elfojtom, ernyedten hullik a vánkosra.
Fölé térdelek, mire utolsó kétségbeesésében felhúzza a lábait, miközben összeszorítja a térdeit. Csak mosolygok rajta. Felhajtom a hálószoknyáját a mellkasáig, két tenyerem a térdére helyezem, és igyekszem szétfeszíteni a combjait. Egy darabig ellenáll, de nem győzhet, szép lassan nyílik a rés, ahová beszorítom a saját lábamat.
Már nem védekezik. Az utolsó morzsája is elvész a próbálkozásainak. A térdei eltávolodnak egymástól, a fehér combok között feltárul a gyönyör kapuja.
Érzem, ahogy tetőtől talpig elönt a vágy és a kéj. Testem előredől, miközben kifeszített térdein támaszkodom. Az egyenletes ritmus tompítja az agyam, én pedig magámévá teszem nem egyszer sem kétszer. Belé hatolok, élvezem, amit a testi kapcsolat nekem nyúlt. Azzal nem törődöm, Ő mit érez. Nem mozdul alattam, olyan, mint egy bábú, de nem számít. Engem repít az orgazmus, élvezem.
Amikor nem bírom, fáradtan hajtom a fejem az ölébe, domború hasára, mellkasom a combjai között pihen. Tenyeremmel az oldalát simogatom, ujjaim egyre feljebb vándorolnak a testén, majd megállnak a melleinél. Megmarkolom, tenyerembe fogom, és masszírozom őket. Aprók, mint két kis zsemle. Jólesik a játék, még ebben is gyönyöröm lelem. Két mutató ujjammal körbecirógatom a bimbóit, mire azok – hiába áll ellen a vágynak az agyában – mereven előre szegeződnek. Teste aprót rándul alattam, és én élvezem, hogy valamicske érzelmet sikerült kicsikarnom belőle…

Felemelem a kezem, és már döfök is. A kés pengéje húsba mar, egész a csontig. A kiáltás a fülembe hatol, ahogy korábban Ő. Felemeli a fejét, érzem, majd döbbent tekintettel néz rám. Ajkaim mosolyra húzódnak, mire újra emelem a kést és szúrok, szúrok és szúrok. Nem számolom hányszor. Addig ismétlem, amíg mozdul, amíg el nem zsibbad a karom.
Megállok. A kezem a fejem felett tartom, de nem döfök. Érzem, ahogy a testmeleg vér ráfolyik meztelen hasamra, onnan medencecsontomra, a szeméremajkaimra, majd végül a derekam alá, egy tócsába.
A teste nem mozdul. Feje még mindig rajtam pihen, beékelődve a lábaim közé. Undorodva fordulok oldalra, szinte lerázom magamról. Csak akkor hagyom abba a vergődést, amikor meghallom a koppanást.
A kést még mindig a fejem felett tartom, miközben végignézek magamon. Tekintetem az enyhén domborodó hasamon állapodik meg. Még alig látszik, de én tudom, a méhemben egy korcs fejlődik, a bátyám korcs fattya. Ő még csak nem is sejtette. Mocskos vér zubog a magzat ereiben, hisz anyja-apja egyvérből valók.
Felnézek a kezemre. A bátyám vére még mindig folyik a karomon, de a markomban szorított kés már nem remeg úgy, ahogy alkonyatkor. Akkor még nem akartam, de most mát tudom, meg kell tennem.
Mindkét kezemmel megszorítom a markolatot és döfök.
A fájdalom teljes testem átjárja, sikolyom végighasítja a szobám, mégsem gondolkodom, újra lendítem a gyilkos fegyvert, ami még egyszer lecsap. A fájdalom eszem veszi. A vértől csöpögő tőr harmadszor is a fejem felett áll meg, de már nincs erőm lesújtani vele, és tudom, amit akartam, megtettem. Ez a magzat nem születhet meg, nem lehet korcs vér születésének szemtanúja ez a ház. Inkább pusztuljon vele mindenki!
A kés a fejem mellé hanyatlik a kezemmel együtt. Nagyot sóhajtok.
Szemeim csigalassúsággal lecsukódnak, a jótékony sötétség mindent elfed, a fájdalmat, a félelmet, a vért, mindent! Már nincs mitől tartanom…

Veszprém, 2008. április 6. [0:26]

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-04-06 10:25 Blade

Blade képe

Igényes írás, de a téma...a végén még be fogunk skatulyázni. ;)

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-04-06 19:18 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Köszönöm, hogy igényesnek tartod. A téma teljesen véletlen jött, teganp éjjel nem tudtam aludni, felkeltem, bekapcsoltam a gépem, és nekiálltam az írásnak. Ez született belőle.
Igyekszem mást is feltenni, van olyan írásom is, ami nem brutális, nincs benne halál, kedves fantazy-mese, csak az még nem került sorra. De ígérem, felteszek egyet. :)
__
ÁlomÁlmodó

v, 2008-04-06 12:25 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Kicsit megdöbbentő, de jó.
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2008-04-06 19:19 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Mi volt, ami megdöbbentett? Maga a téma, vagy a vége?
__
ÁlomÁlmodó

h, 2008-04-07 15:50 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ebben a sorrendben. :)
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2008-04-08 16:39 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Oké, értem én :D
__
ÁlomÁlmodó

v, 2008-04-06 12:58 hazmat

hazmat képe

"Lélegzet visszafojtva" ezt inkább írd egybe.
"A régi hajópadló megreccsen szék lába alatt" kimaradt egy a.
"bőrét aranyba vonj a gyertyafény" szintén lemaradt egy a.
"hisz anyja apja egyvérből valók" Anyja, apja közé vessző, szerintem.
"Inkább pusztuljon vele mindenki." Én ide pont helyett, felkiáltójelet javasolok.
*
Egy ötlet a befejezésre: Szemeim csigalassúsággal lecsukódnak, a jótékony sötétség mindent elfed, a fájdalmat, a félelmet, a vért, mindent! Már nincs mitől tartanom…
*
Jól megírtad, de maga a téma meghökkentő.

----------------------------------
"Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet,
Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed" - Alhana

v, 2008-04-06 14:44 miyoku

miyoku képe

tök csak belepislantottam, ha lesz időm elolvasom, addig is, a gondolatjelek után lemaradtak a szóközök.
::::::::::::::::::::::::::::::
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-04-06 19:22 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Köszönöm a javításokat, igyekszem én is javítani.
A végére az ötlet nagyon tetszett, azt is beleteszem, köszike :)

Úgy látszik, ez a meghökkenés története. Sajnos manapság sokat hallani családon belüli erőszakról, bár azoknak nem ilyen drámai a vége. Éjjel ilyen kedvem volt, amikor írtam, bár úgy érzem, ide nem illett volna másféle befejezés.

Köszi, hogy olvastad, és hogy írtál hozzá!
__
ÁlomÁlmodó

v, 2008-04-06 19:25 miyoku

miyoku képe

annyit írtatok már a megdöbbenésről, h holnap első dolgom lesz végigolvasni, csak most megyek fürdeni. :)
:::::::::::::::::::::::::::::::
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-04-06 19:28 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Oké, menj, de akkor holnap várom a te vmnyed :D
__
ÁlomÁlmodó

v, 2008-04-06 19:14 miyoku

miyoku képe

hajdara: én személy szerint örülök ha figyelmeztetnek a hibáimra, azért küldöm ide az írásaimat.
::::::::::::::::::::::::::::::
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

v, 2008-04-06 19:24 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Na igen, bajok vannak vele, de itt vagyok ti, akik felhívjátok rá a figyelmemet :D
Örülök, hogy tetszett, köszike.
__
ÁlomÁlmodó

h, 2008-04-07 08:15 bartha piros

bartha piros képe

Ez nagyon jó, de a téma...! Mindjárt sírok!
Többszörösen fájdalmas és meghökkentő!
Nagyon jól megírt történet, de mégis rossz érzés rá gondolnom.
Szépen írsz, használd másra is!

h, 2008-04-07 09:17 miyoku

miyoku képe

fúúú, jó írás és nyomasztó! ami nagyszerű, mert érzéseket generál. ügyi!
:::::::::::::::::::::::::::
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-04-07 12:36 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Látom olvastad, köszönöm, és a vmnyedet is.
Örülök, ha elgondolkodtatónak tartod az írásom, ami érzéseket kelt benned.
Nyomasztó lett, igaz, és gondolj bele, én ezt szombat-vasárnap éjjelén írtam, alig valamivel éjfél után, a tök sötét lakásban. Nekem is futkosott a hideg a hátamon néhol.
És köszönöm, az ügyes jelzőt is.
__
ÁlomÁlmodó

h, 2008-04-07 12:33 Ameli Eftímea Paitha

Ameli Eftímea Paitha képe

Szia!
Nagyon szépen köszönöm. Nem állt szándékomban senkit sem megríkatni, hidd el!
Más témában is írok, vannak valós történeteim is, amik nem a fantázia világának kreálmányai, de azokat erre az oldalra nem tudom feltölteni. Viszont van szép befejezésű fantazim is, csak még át kell olvasnom, mielőtt felteszem, de azért szeretném megmutatni azt is, hogy nem csak ilyen brutális tudok lenni és sokkoló.
Örülök, ha szépnek mondod az írásom, köszönöm.
__
ÁlomÁlmodó