Parla(g)ment(álás)

 

Megint itt az a pillanat. Érzem, hogy leesik a fejem, akárcsak tegnap éjszaka „Egy foglalt páholy története" közben. Elzsibbadtam.

Itt ülsz órán, órák óta. Reggeltől estig. Igahajtó vagy, és még elvárják, hogy utolsó óráidban ne légy retardált. Pedig csak alkalmazkodsz, próbálsz életben maradni.

„Utalhatnak értelmi képességekre...” – nicsak, már oltogat is. Tanulja-meg-tanítani a tanulókat. Viszont Petőfit már nem sűrün fogdossuk, és a szerencsétlen még a sírjában is forog. Az órából Pákitó sem maradhat ki, ha már Petőfi szóbajött, de a témát, őszinte rém/vületemre, nyakonvágják.

Vissza az eredet(i)hez.

Onnan ered ez az egész, hogy keveset aludtam. Ez a nő nem bír... én sem őt, nempara. Folyton megszakítja az írásfolyamatot balga meghatározásaival. Más is fáradt.

Trónól. Fennséges. Okoskodó, lenéző, egyszóval távoli és fényes piedesztál.

Rém(es). Szófaj(tan). Fő(név). Megremegés. Kínzás, „már fáj, hogyha kiírom fáj, mert véresre sebzi a karom."

„Ég a szemem, a fejem túl nagy és sajnos jól tudom hol vagy(ok)." Szójátékok, édesdeden elragadóak, csak hagyja már abba! Engedjen el, mert túl szoros. Szószoros, szóbeli, szószátyár... diktáló diktátor.

Elnyomó, annyira, hogy az ujj is belesajdul. Eltörpül, és van aki él, vígan ebben a puhány poshadványban. Elismerésem. Idióta. És az idióta nem kételkedik/gondolkodik. Az csak a bölcs ember terhe.

Pofázik, bírja. Kollektív borkánytalp. Kérődzés, hé fijam, nem az esztenán vagy... gusztusos. Nyammnyamm.

Görkori álom, alig várom. Meghálálom.

Napfény az ablakon át, kék ég, meg tavasz, de minek ég a kék? Tavasz, tapasz, tyúkszem. Öregszem.

Hát az biztos. Bekategorizáljuk az A-kategorizálás B-kategóriájába.

 

Hogy a kormány, kormány-e, konkrétan elvont-e... elvontan konkretizálódik a kérdéskör. Szőrszálhasogatás, láncfűrésszel. Fejeskedés és a legvégén... tá-dá: facepalm s üvölts (bazdmeg) bestia.

A cickányhang felvisít a kék sarokból és érzem, hogy úgy arconsimogatnám, egy gerendával... tiszta emberi szeretetből, az értetlenkedő-érteniakaró-értőközönséget.

Mert a kormány, kormány. Hogy botkormány-e vagy sem, az egy másik mese.

Záróra. Még fél óra.

 

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2012-04-03 20:48 Kelvin

Kelvin képe

Sokaknak élvezet, de szerintem csak némi szürkés takony az osztriga. Így vagyunk az ilyesmivel.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2012-04-04 11:15 Andoo

Andoo képe

Ertem a kritikat. Hogy az osztriga szurkes takony, ahhoz nem fer ketseg de osztrigak kozott nem tehetsz mast, mint szocializalodsz. Koszonom a HSz-t.

__________________________________________

Valóban igaz, hogy a valóság csupa maszk.

v, 2012-04-08 08:40 Tim

Kicsit megijedtem a címet látva.

Azt hittem, valami politikai cucc lesz, de szerencsére nem az volt.

A gondolataiddal nincs bajom, csak azon töprengtem, kinek íródott ez és milyen célból?

Mert hogy kevés szórakoztatást nyújt. De gondolom, ezzel tisztában vagy, és nem is az volt a szándékod.

 

p, 2012-04-13 15:54 Andoo

Andoo képe

 Először is köszönöm a hozzászólást. 

Örülök, ha nem nyújt szórakozást. Ezek szerint elértem a célom és teljesen át adja az "írói-helyzet" hangulatát. Ugyanis én sem szórakoztam, amikor szavakba öntöttem ezt az agymenést. Céljaimat pedig nem árulom el nyilvánosan :D.

__________________________________________

Valóban igaz, hogy a valóság csupa maszk.

h, 2012-04-09 19:01 Mme Morgue

5

 Na, most leszek leelvontozva, nekem tetszett. Szeretem a szójátékaidat. Olyan volt, mint egyfajta jelentéssel bíró nyelvi kaleidoszkóp.

Dalszövegeket kellene írnod, esküszöm...

cs, 2012-06-28 18:33 Obb

 Kemény vagy, Csoki :) tetszett, sőt szórakoztatott :)

h, 2012-11-19 11:20 Andoo

Andoo képe

Hogy ezt eddig miért nem láttam, az számomra is kérdés. :D Egyébként köszönöm.
Örülök, ha tényleg szórakoztatott.
Igyekszem :)

__________________________________________

Valóban igaz, hogy a valóság csupa maszk.

sze, 2012-11-21 22:08 paralel

paralel képe

Hááát, nekem erről a régi vicc jutott eszembe: ez vagy valami vagy megy valahová...
Aztán vártam végig, hogy eljusson valahová, de csak én jutottam a türelmem végére.
A szójátékokat is csak akkor élvezem, ha szólnak valamiről.
Most már nem tudom, velem van-e a baj? :-)

 

Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.

Lukács György