Szerettem volna

Két dolog foglalkoztatott mindig is a világgal kapcsolatban.
Az egyik a jövőbelátás. Túlzott türelmetlenségem gátat szabott annak, hogy csak úgy nyugodtan kivárjam az elkövetkezendő eseményeket. Ugyanakkor emberi halandóságból kifolyólag a legszerencsésebb esetben is csupán nyolcvan, esetleg száz évig fogok létezni ezen a világon. De én az emberiség történetét átfogóan akartam látni, nem csak foszlányokban. Ugyan kinek lenne az ínyére, ha elkezdene olvasni egy izgalmas regényt, csak úgy falná a történetet betűről betűre, lapról lapra, fejezetről fejezetre, és egyszer csak az utolsó száz lapot valaki csak úgy hirtelen kitépné, összegyűrné, majd a tűzre dobná? Valami unszimpatikus alak, fekete csuklyában és kaszával a kezében. Kedvem támadt olyan gyorsan falni az oldalakat, hogy mikor ez a fickó, ez a Halál nevű az ajtómon kopogtat, én már az epilógus utolsó szavait olvassam, és mikor rám törné az ajtót, én csak röhögve intsek be neki. Ki is találtam, mit mondanék neki: „Elkéstél te bamba, gyorsabb voltam nálad. Most már vihetsz, ahova akarsz, még a te sorsod is nyitott könyv számomra. Nem vagy rá kíváncsi?”Felajánlanám neki, hogy ha békén hagy még néhány évig, elárulom neki a sorsát. De az is lehet, hogy hidegen hagyná az én jövendőmondó képességem. Az sem érdekelne.
A másik dolog az emberiség sorsa. Izgatott a kérdés, hogy mégis milyen helyet foglal el az emberiség az univerzumban, hogy mi vagyunk-e az igazi felsőbbrendű faj, vagy igazából csak egy apró porszem szerepét töltjük be az űr végtelenjében. Már régen a fejembe vettem, hogy a fajunk ki fog pusztulni előbb vagy utóbb valami miatt, legyen az természeti katasztrófa, háború vagy netán földönkívüli támadás. Tulajdonképpen a legfőbb ok, amiért én a jövőbelátás képességét el akartam sajátítani, az volt, hogy idejében figyelmeztetni tudjam a földlakókat a veszélyre, amivel talán megelőzhető lehetne a kihalásunk.
Néhány hónapja maga az Ördög látogatott meg. Olyan lény volt, amilyennek én annak idején Goethe Mephistóját képzeltem el. Természetesen alkut kötöttünk, én megkaptam a jövőbelátás képességét, ő pedig megkapta azt, ami nekem a legkedvesebbnek számított. Súlyos feltétel, de végül megegyeztünk.
Bámulatos volt, ahogy megnyílt előttem minden történés mind térben és időben. Például elkezdtem kifürkészni a közel-keleti helyzet végkimenetelét. Nagy vonalakban láttam már minden nagy horderejű történést, de az apróságok megtalálása még időt igényelt.
Pár napig gyakoroltam, majd mikor jó erősen koncentrálni kezdtem, láttam, hogy holnapután egy macskát el fog ütni egy fekete Mercedes a ház előtti úton. Úgy gondoltam, megpróbálom kamatoztatni újdonsült erőm. Magamhoz édesgettem az állatot némi eledellel, és ahogy dorombolva feküdt az ölemben, néztem az elhaladó fekete Mercit elnyargalni az úton, immáron áldozat nélkül! Sikerült! Képes lettem manipulálni a jövőt, és mindezt úgy, hogy nem tettem komoly kárt vele. Ezután néhány napig fájt a fejem, és ezalatt nem igazán voltam képes a jövőbe látni. A változtatás nem tett nagy kavarodást az időben, az univerzumnak mégis idő kellett a regenerálódáshoz, főleg ahhoz, hogy újra összeálljon az egész a fejemben, úgyhogy ezek után már óvatosan bántam vele.
Sokat gondolkodtam az elmúlt hónapok alatt. Mára már megtanultam teljes hozzáértéssel használni az ajándékom. Most már bármit ki tudok olvasni a jövő kusza rengetegéből. Azt, hogy mi lesz holnap, de akár azt is, hogy mi lesz ötszázmillió év múlva. A legjelentéktelenebb ebihal sorsát, de akár birodalmak születését és bukását is meg tudom jósolni. Mindent látok. Látom, hogy az emberiség meg fog szűnni létezni. Azt is látom már, hogy miket fog tenni ebben a világban mindaddig, amíg rá nem tér a kipusztulás ösvényére. Azt már csak sejteni tudom, hogy még milyen szörnyűségeket művelne ezzel a világgal, ha megadatna neki a lehetőség a fennmaradásra. Végre elértem, amit akartam, amire mindig is vágytam. Rájöttem, hogyan lehetne megelőzni az emberi faj vesztét, hogyan lehetne megmenteni őket a haláltól. Tisztán látom.

De hülye lennék elmondani…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2015-06-12 15:13 Kelvin

Kelvin képe

Biztos a meleg miatt van szar kedvem, de egy ilyen gyenge vicc miatt kár volt belebonyolódni ebbe a történetbe, ami ráadásul hibás is, mert ha láttad a macskát és az autót, és aztán megmentetted, akkor nem is a jövőt láttad, ugye.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2015-06-12 21:57 Antonius

Antonius képe

köszi

________________________________
„Az életben mindenkinek joga van egy nagy őrültséghez. ”

p, 2015-06-12 22:00 Veloka

Veloka képe

Üdv a Karcon! Te is kubista vagy? Írhatnánk egy közös novellát a dezilluzionáltságról! :) Veloka balra el

___________________________________________
De jó nektek hobbitok, hogy a munkátok a hobbitok.

p, 2015-06-12 22:00 Veloka

Veloka képe

Lépesméz

___________________________________________
De jó nektek hobbitok, hogy a munkátok a hobbitok.

p, 2015-06-12 22:20 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Főhősöd nyilván az én hozzászólásomat is előre látta..:-)
Az mondjuk nagy sztori lenne, hogy "megaszondanád" a Halálnak, hogy mikor is fog meghalni.
Őt egyébként nem lehet becsapni. Biztosan ismered a történetet a férfiról, aki egy nap meglátta a Halált a városban sétálni. Annyira megijedt tőle, hogy nyomban kocsiba szállt és egy másik város irányába kezdett el száguldani. Mielőtt odaért volna, végzetes balesetet szenvedett. Mire a Halál a következőt mondja:
─ Érdekes, hogy a városban láttam, hiszen nekünk itt kellett találkoznunk.
─(alt196, mármint a gondolatjel, hogy mik vannak)

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

szo, 2015-06-13 08:46 Roah

Roah képe

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e neked hozzászólást – Tim mondta legutóbb, hogy aki negatív kritikát ír, az hiába próbálja meg győzködni a szerzőt, hogy a komment a fejlődését szolgálja, hiába írja le százszor, minden, amit elkövet egy ablakban egy kezdő felé, a sztoriról, írásról szól, konfrontációnak teszi ki magát.
Sok esetben Tim szerváinál a pont.
De teszek egy próbát, hátha jól fogadod a véleményemet; kicsi, lazac színű szívecskékkel nem szolgálhatok, de igyekszem arra törekedni, éreztetni veled, hogy minden, amit most írni fogok, az írásról szól, vagy azzal függ össze. Teszem ezt annak reményében, hogy olvastam már tőled fent írást, volt, ami hatalmasat szólt a Karcosok körében, sőt, van olyan felhasználó, akinek te vagy az egyik kedvenc szerzője a portálon.
Dolgozunk? ;)

„Két dolog foglalkoztatott mindig is a világgal kapcsolatban.”

Nem valami hatásos kezdőmondat; írástechnika? ;) A „kapcsolatban” után kettőspontot tennék, talán úgy combosabb indítás lehetne.

„Túlzott türelmetlenségem gátat szabott annak, hogy csak úgy nyugodtan kivárjam az elkövetkezendő eseményeket.”

Gátat szab, ilyesmik, elavult mondatrészek – ennél ezerszer sajátosabb szókincsről tettél már itt tanúbizonyságot. Használd azokat! ;) A mondat többi eleme fogalmazási gyengeségre enged következtetni – mondanám, ha nem olvastam volna tőled már jobbat.
Ilyesmikben gondolkodj – hasamra ütök! -, hogy „hazai futball válogatott meccseit nézzem”, „Madarakat etessek a Hősök terén”, „Senorita Mendez ötvenhatodik szerelmi életét bámuljam egy sorozat csatornán”, bármit, amihez nem kell használnod ezeket: „hogy csak úgy…”
Érted? ;)

„Ugyanakkor emberi halandóságból kifolyólag a legszerencsésebb esetben is csupán nyolcvan, esetleg száz évig fogok létezni ezen a világon.”

Miért? :)))

„De én az emberiség történetét átfogóan akartam látni, nem csak foszlányokban.”

Szerintem nem kell a „de én”, mehet a mondat a névelőtől. „Az emberiség…”

Mutatok valamit! ;)

„Ugyan kinek lenne az ínyére, ha elkezdene olvasni egy izgalmas regényt, csak úgy falná a történetet betűről betűre, lapról lapra, fejezetről fejezetre, és egyszer csak az utolsó száz lapot valaki csak úgy hirtelen kitépné, összegyűrné, majd a tűzre dobná?”

Ugyan-úgy-csak úgy (ez dupláztad is) – minek? :)))

És ehhez mit szólsz?

Kinek lenne az ínyére, ha elkezdene olvasni egy izgalmas regényt, falná a történetet betűről betűre, lapról lapra, fejezetről fejezetre, csak az utolsó száz lapot valaki hirtelen kitépné, összegyűrné, tűzre dobná?

Túlírtad szerintem a mondatot, de ez nem hiba, csak észrevételezni szerettem volna. Az ugyanozás nélkül is túlragoztad. ;)

„Valami unszimpatikus alak, fekete csuklyában és kaszával a kezében.”

Klisés – meg egyébként is. Csóri Halál. (Csak érdekességként: Halál témában a Karcról Dokesz halálos írásait ajánlom neked. :))) Megkockáztatom, szerintem tetszeni fog. ;)
Amúgy miért van az, hogy a piszkos munkát végzőket sokan piszkosnak is mutatják be? Tudod, a lelküket?

„Kedvem támadt olyan gyorsan falni az oldalakat, hogy mikor ez a fickó, ez a Halál nevű az ajtómon kopogtat, én már az epilógus utolsó szavait olvassam, és mikor rám törné az ajtót, én csak röhögve intsek be neki.”

Sablonos, ráadásul az előző mondatban már faltál egyszer. Láttam már, hogy igenis jól bánsz a szavakkal, nem értem, itt miért nem dolgozol másként.

„Ki is találtam, mit mondanék neki: „Elkéstél te bamba, gyorsabb voltam nálad. Most már vihetsz, ahova akarsz, még a te sorsod is nyitott könyv számomra. Nem vagy rá kíváncsi?”

Ne haragudj, de ez bagatellnek találom.

„De az is lehet, hogy hidegen hagyná az én jövendőmondó képességem.”

Lehet? ;) Határozottság, kérem, határozottság. :))) A mesélőnek mindent (!) tudnia kell. Esetleg egy kérdőjellel a végén működne. És szerintem nem kell az „én”. A ragozásban benne van már: „képességem.”

„A másik dolog az emberiség sorsa.”

Tematikai kérdés: ez is sablonos, számomra. Az a helyzet, hogy szerintem minden érző lény elsőnek a családjára szűkít, fókuszál, velük mi lesz. Ez ösztönös is, akár – minden más csak ez után következik. Ezt a kört hiányolom innen. A családét. Olyasminek tűnik így az írás, mint amikor a Szépségkirálynő választásokon a jelölt versenyzők azzal állnak a színpadra, a zsűri elé: „Világbéke”. (Ez sem hiba, részemről inkább megjegyzésnek nevezném.)
Ha nem vagyok világos, szívesen kifejtem másként is. :))))

Ne haragudj, Antonius, de nem tetszett a történet.
Olvasói véleményem következik, amolyan összbenyomás-féle. Hm? ;)
A jóslatok…titkosak. Főleg azok számára, esetlegesen, akikről szólnak – ezért vetem meg vérremenően a kuruzsló jóslást, mert gyakorlatilag csak célt adnak/adhatnak egy illetőnek, aki halál lazán belesétálhat, beleállhat ebbe (például egyenruhás férfit mutat a kártya, a tenyér, egyenruhás szeretőt, férjet – elhiszed nekem, hogy ezek után tudat alatt is keresni fogja a próféciával (?!) rendelkező személy az egyenruhások társaságát, vagy magabiztosan is, akár, mert neki „előre megmondták, hogy mi lesz”?); profin is fogalmaznak, értenek ehhez – meggyőződésem, hogy csak ehhez értenek! -, úgy képzeld ezt el, mint egy hétköznapi popslágert, aminek akképp írták meg a dalszövegét, hogy bárki azonosulni tudjon a témájával, úgy élje meg, hogy róla szól, neki szól. A jóslatok nagy része ilyen, főleg azok, amiknek anyagi vonzata is van. Befolyásolnak. Befolyásolhatják a döntéseket.
A következtetési képesség, megfigyelés valóban jobban közelíti meg ezt, illetve az álmok, amiket – én ezt teszem évek óta -, nem árulok el annak, akiről szól, vagy szólt, sőt, titokban tartom előtte. A személy előtt. Van úgy, hogy lejegyzem, eldugom a gépen, van úgy, hogy a szerelmemmel osztom meg, aki semmilyen szinten nincs érintve az adott álomban. Vagy egy fura jövőképben. Igazából, azt hiszem, ez egy nagyon rossz adottság. Felelősséggel jár. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de mindig eszembe jut Peternek, a Pókembernek nagybátyja, az a mondata, amit a fiúnak mondott a nagy adomány-nagy felelősségéről.
Irtó ritka kivételek vannak; akkor megesik, hogy az sem érdekel – és azokat az embereket, akik hasonló cipőben járnak, mint én -, ha bolondot csinálok magamból, és fűnek-fának kotyogom, mit álmodtam, mit láttam.

Szerintem nincs jelen, csak múlt és jövő. Szerintem a múlt sokkal több kérdésre ad választ, mint amilyen gyűrűző kíváncsiságot gerjeszt a jövő. Szerintem a múlt segíthet abban, hogy megírjuk a jövőt, úgy, hogy ne kelljen rettegni tőle.
Szerintem jobb a jövőt megélni, mint szorongva számítgatni. ;)
Tudtad, hogy a Föld...az emberiség szinte úgy van programozva, hogy túléljen? Nézz a földre - még az atomból is felállt. :))) Nézz a fákra. :)))
A Föld az életről szól, mindig is arról szólt. :))) Szerintem.

Ne haragudj, ha hosszúra sikerült a hozzászólásom, és folyamatosan a korábbi munkáidra hivatkozva írtam – nem tehetek róla, megítélésem szerint ezt a sztorit sokkal jobban is megírhattad volna, klisé-és-sablon-mentesen is.
Mert láttam már, hogy megtudod csinálni.

További jó Karcozást! :))))

És egy darkos jövőkép fantázia földjéről? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=vjVJ82RZKL4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2015-06-14 12:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Bah! A Karcon töltött hosszú évek során sikeresen beépültem a felhasználók közé, elnyertem bizalmukat, majd amikor senki sem számított rá, elraboltam a karcos lapis philosophorumot. Mára megtanultam használni az ajádnékom, tudom, hogyan hozhatnám ki mások műveiből a maximumot. A legjelentéktelenebb novellák sorsát, de akár többkötetes regénymonstrumot születését is meg tudom jósolni. Mindent látok. Látom, miket fognak tenni a karcos írók...
De hülye lennék elmondani...

Vehehe, nekem alibi-poénnak tűnik a vége, mintha valaki szólt volna, hogy "Antonius, elég volt mára az írásból, gyere, van fontosabb dolgunk!" te meg a leginstantabb befejezést kiötölve lecsaptad a ceruzát. (Klaviatúrát.)


"The Rainmakeeeer!"