A hátrahagyottak fájdalma

– Hé!
A kocsma meglehetősen telve volt, és a hangulat már jócskán a tetőfokára hágott, ahogy azt mondani szokás. A koccintásokkal több sör került a ruhákra, mint amennyi a poharakban maradt, több hölgy ült ölben, mint széken, és elég nagy volt a hangzavar.
– Daku!
Persze nem ezért nem hall. Egyszerűen csak nem akar meghallani.
– Pajtás, sok lesz már az a sör.
Erre már sandán rám néz; látszik, hogy a pokolba kíván. Persze nem komolyan, csak amolyan barátian. Az a típus, aki még a legvigadalmasabb kocsma közepén is egyedül ül a pultnál, és mindenki nagy ívben kikerüli. Még a részegek is. Nem mintha balhés lenne, csak hát ilyen érinthetetlen az aurája. Évek kitartó munkája, mire a mogorvasága mögé lát az ember, és én tudom, hogy ki nem mondaná, de a barátjának tart. Még akkor is, ha folyton idegesítem. Persze azt is csak baráti alapon. A hozzá hasonlókat csak így lehet felrázni egy kicsit, és ha már nem valami beszédes alkat, legalább a reakcióin jót szórakozom.
Persze nem kínál hellyel, de leülök mellé, és a söre után nyúlok. Egyértelmű, hogy hozzá se szagolt; a hab rég eltűnt a tetejéről, és már előre tudom, hogy meg fogom bánni az első kortyot.
És igen, meleg és állott. Na de a sör, az sör. Kár lenne veszni hagyni.
– A kishölgy felébredt – tájékoztatom két korty között. – És bármibe lefogadnám, hogy látni akar. Aztán nehogy kihasználd a helyzetet– kacsintok rá.
– Nagyon vicces.
Nahát, megszólalt. Nem számítottam ilyen gyors eredményre, lehet mégis ivott már egyet ez a korsó előtt. Talán nem okos ilyenkor az oroszlán bajszát ráncigálni, de hát fárasztó napon vagyunk túl – és annyira nehéz megállni.
– Tudod – kezdem nagy bölcsen –, ha nem akarod, hogy az összes kis csitri beléd essen, fel kéne hagynod ezzel a mogorva, titokzatos idegen figurával. Tudom, hogy neked ez egyszerűbb, mint kedvesnek lenni és beszélgetni, de a nyugalomnak ára van. Meglátod, amint elhiszik, hogy ismernek téged, már fikarcnyit sem fogod érdekelni őket. Ebben szakértő vagyok, azt mondják azért, mert be nem áll a szám. Szóval – komolyan, tárulkozz ki! Meséld el sötét múltadat. Bár nem, az nem jó, még a végén meg akarnak majd gyógyítani. Inkább csak találj ki valamit. Írjam meg a szöveged?
– Mit mondott az orvos?
Jellemző. Hiába koptatom a számat. Még ha csak félig gondolom is komolyan.
– Nem túl súlyos, egy–két nap és felkelhet, nem mély a szúrás, majdhogynem csak súrolta a penge. Csak azért kell ágyban maradnia, nehogy túl sokat ficánkoljon és felszakítsa a varratot. A nők nincsenek a harci sebekhez szokva.
Elfelhősödik a tekintete; mostmár biztos vagyok benne, hogy ivott. Egy ilyen ártatlan megjegyzés máskor nem repítené vissza a múltba, bár tény, hogy a mai események is nagyban rásegítenek. El kéne terelnem a gondolatait, mert a végén még tényleg mindent szerencsétlen lány nyakába zúdít.
– Na ide figyelj!
Ám ekkor nekünk tántorodik egy alak, szétfröcsölve azt a kevés nedűt is, ami még a korsójában maradt. Fel sem tűnik neki, hogy embereknek ütközött, már lendül is vissza a cimborái közé, mi pedig akaratlanul is meghalljuk a cívódás okát: kettejüknek bizony ugyanaz a lány kéne, akiért még az életüket is odaadnák.
Pont erre nem volt most szükség.
– Ostobák.
Furcsa dolog, mégis számtalanszor megtörténik, hogy bármily halkan mond valaki valami kellemetlent a másikról egy zsúfolt helyen, az mindig értő fülekre talál. És általában pont a másik füleire. Ifjú barátaink azonban kötekedős helyett láthatóan csak vidám bölcsekre itták magukat, így pofonok helyett a beszéd meggyőző ereje mellett döntenek.
– Te még nem éreztél így, cimbora, azért mondod ezt! Ha igazán szeretnél egy lányt…
– Bizony, ha igazán szeretnél, te is így éreznél! Úgy éreznél, hogy… igen, pont úgy, ahogy mi!
– Mert az ő élete többet ér, sokkal többet ám, mint a mienk! És én kész vagyok akár feláldozni is magam, ha kell!
– Én is! Sőt, én még sokkal készebb vagyok!
– Hé, most meg neked meg mi bajod van? Ha?
Nem mondhatni, hogy eleget ittam a két hősszerelmes gyermeteg bizonygatásához, nem csoda hát, hogy Daku felhajtotta az immár közössé vált sörünk maradékát, majd az ifjúságra ügyet sem vetve felállt és a kijárat felé vette az útját.
– Hagyjátok, fiúk, meg van a maga baja. Én Fafner vagyok, és igazán szeretnék többet hallani erről a csodás lányról! – ragadom meg a vállukat. Kétségtelen, hogy egy hős vagyok. – Hé, Daku! Aztán csak finoman! – kiáltok még utána, ahogy kisétál a csehóból.

*

Ostobák.
Méghogy az életüket is odaadnák. Miért nem látják, hogy ez helytelen? Önző? Meghalni a szerelemért… persze szépen hangzik. Hősiesen. De mit hagynak hátra a szerelmüknek? Ürességet, fájó emlékeket, megkeseredett boldogságot. És a tudatot, hogy akit szerettek, miattuk halt meg; és felelősségérzetet, hogy nem fecsérelhetik el az életéért kapott életet, mert azzal hiábavalóvá teszik a másik áldozatát. Pedig az csak magát kímélte meg a látványtól, hogy a szerelmét meghalni lássa. És a magányos élettől, ami azután jön. Mindezt a túlélőnek adta. Mi ez, ha nem önzőség?
Távolabbi kocsmát is találhattam volna, mint az utca túloldala. Pár perc és az ajtaja előtt állok, de mégis mit mondhatnék neki? Hogy őrültség a kard útjába ugrani? Hogy soha többé ne tegyen ilyet? Ugyan miért ne tenné meg legközelebb is, ha már egyszer volt ennyi esze? Megköszönhetnéd – szinte hallom Fafner hangját. Na persze.
Muszáj lesz kopogni. Hiába vannak a kivett szobák az emeleten, a fogadó olyan ősöreg, hogy már az alsó lépcsőfokok recsegése is ordítva hirdeti, ha valaki közeleg. Éppenséggel pont ezért választottuk ezt a helyet.
– Szabad.
A szobában sötét van, bár kint még nem ment le teljesen a nap. Velina felült az ágyában, az ölébe ejtett kezeit vizslatja, és nem néz rám. Az ablak melletti székhez megyek, elég távol van az ágytól ráadásul még az utcát is szemmel tarthatom.
– Sajnálom. – Elsőként ő szólal meg. – Fafner mondta, hogy amit tettem, az fájdalmas dolgokra emlékeztet téged. – Hát persze, hogy Fafner mondta. – Többet nem fordul elő. A seb nem súlyos, egy–két nap és tovább mehetünk. Apám nem fog tudni róla.
Ezt majdnem el is felejtettem. A vén simlis lehet, megkurtítja az fizetséget, amiért a lánya nem maradt sértetlen. Bár tény, hogy én csak az életéért vállaltam a felelősséget, nem az épségéért.
– Négy nap múlva indul a következő hajó – ez volt az első, ami az eszembe jutott. – Addig pihensz és megerősödsz.
– Veszélyes lesz ennyi ideig egy helyben maradni.
– Az.
De az az én gondom. Nem tudom, miért akarják annyian elkapni ezt a lányt, de legalább akik eddig jöttek, nem voltak valami képzettek. Ez az utolsó banda is csak a létszámuk miatt szorongatott meg, azért kerülhettek mögém. Ezért ugrott közém és a kardjuk közé ez a bolond lány. Nem látok fájdalmat az arcán, de nem tudom, mennyi gyógyszert kapott. Felém fordul; a vonásai a szememben egy másik arccá alakulnak. Tényleg hasonlítanak? Vagy csak ennyire nem emlékszem már rá? Kinézek az utcára.
– Apám azt mondta, bármi legyen is az ára, eléri, hogy te kísérj el az úton. Mert nem kérdezel, csak teszed a dolgod, és mert te vagy a legjobb. Csak éppen nem vállalsz nőket. Amiatt, amit Fafner mondott?
– Mit mondott pontosan?
– Hogy egy lány meghalt, mert meg akart védeni téged. Ő is az ügyfeled volt?
Ki fogom tekerni egyszer a nyakát. Akkor majd nehezebben fog fecsegni.
– Nem. – Nem akarom folytatni, de kicsúszik a számom. – A jegyesem volt.
És már megállíthatatlan, hogy emlékezzek.

Még nem értettem a kardforgatáshoz, csak egy senkifia voltam a világ háta mögött. A falun túl nem ismerték a nevem és ez így volt rendjén. Meg volt minden, ami kellett: ház, munka a kovácsnál és a nő, akit szerettem.
Amíg nem jöttek a banditák. Felégettek mindent, és sokakat megöltek. Én az udvarunkon dolgoztam, mikor elértek hozzánk. Jó erőben voltam a kovácsmunkától, így emberükre akadtak bennem, de túlerőben voltak. Amikor egyikük mögém került, és le akart szúrni, ő kettőnk közé vetette magát. Nem is értettem, hogy került oda, a házban kellett volna maradnia. Aztán láttam, ahogy a kard átjárja a testét. Ezután már nem tudom, mi történt. Egyszer csak a karomban tartottam, már nem támadt rám senki. Nem volt élő a közelben, aki megtehette volna.
Még eszméleténél volt. Mondani akart valami, de nem bírta megformálni a szavakat. Láttam az értetlenséget a szemében és tudtam, mit szeretne. Rám mosolyogni és azt mondani: szeret. Hogy megérte feláldoznia magát értem. Hiszen erről szólnak mind a lányregények, amiket a dajkák mesélnek a kis naiv szüzeknek. De az egyikben sincs benne, hogy haldokolni bizony fáj. Piszkosul. Persze a legvégén már nem, de addig ott látod a döbbenetet és a félelmet a szemében, mert akkor már rájön, hogy ez valami más, mint a mese.

– Sajnálom. – A szavak visszarántanak a jelenbe. – Képzelem, mit érezhettél.
– Tényleg? El tudod képzelni?
Miért hiszi mindenki, hogy megérti a másikat?
– Igen... – Elbizonytalanodik a hangja. – Fájdalom, kétségbeesés, bánat… mindenki ezt érezné… nem?
Hát persze. Biztosan mindenki így érezne. Minden bolond. Hogy én mit éreztem? Dühöt. Már szinte gyűlöletet. Nem a banditák felé. Rájuk már kár volt bármiféle érzelmet pazarolni, ők már megfizettek azért, amit tettek. Nem, rá voltam dühös; őt gyűlöltem. Amiért olyan önzőn itt hagyott engem, és még az összes szép emlékemet is elvette. Mert már csak így vagyok képes látni őt: ahogy haldoklik, félelem és fájdalmak között. Miattam.
Odakint közben már teljesen besötétedett. Vége a csevegésnek, ideje munkához látni.
– Aludj. Fafner hoz reggelit holnap.
Zavartnak látszik, de magára hagyom. Hosszú még az éjszaka, át kell fésülni a környező utcákat, kiiktatni a lehetséges veszélyforrásokat.
És még Fafnernek is le kell kevernem egyet, amiért elvállalta ezt a munkát.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2014-08-30 18:29 AQYeloy

AQYeloy képe

Heló!
A cím tudom béna kicsit (meg a részeg is, bocsi), inkább csak munkacím, és a történet is inkább csak helyzetrajz, mint sztori, de már régóta szerettem volna beküldeni valamit... ennyi tellett :)

cs, 2014-09-04 21:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Aztán nehogy kihasználd a helyzetet– kacsintok rá." - Lemaradt egy szóköz.
Ugyan az elején van egy kifogásolható mondat, de spongyát rá, a karakternek elég fura a stílusa. Bár a "meglehetősen telve volt" kocsma azért szerintem erős az utána következő, sokkal magyarosabb mondatokhoz képest.
"Nahát, megszólalt." - Felkiáltójel, mivel felkiáltó mondat.
"lehet mégis ivott már egyet ez a korsó előtt" - Visszavonom, a meglehetősen telve volt kocsma egészen magyaros. Ez itt leánykorában biztos jobban nézett ki, így viszont kissé lelakott mondat.
"egy–két nap és felkelhet" - Ez itt kötőjel, nem gondolatjel. (Néha csínján a javítással. ;) )
"Egy ilyen ártatlan megjegyzés máskor nem repítené vissza a múltba, bár tény, hogy a mai események is nagyban rásegítenek." - Rásegítettek (múltban), nem?
"Furcsa dolog, mégis számtalanszor megtörténik, hogy bármily halkan mond valaki valami kellemetlent a másikról egy zsúfolt helyen" - Szószátyár karakternek jó, de ennek már se füle, se farka. Kicsit szószátyártalanítsd! (Te nem lehetsz valami beszédes ember, úgy érzem.)
"Ifjú barátaink azonban kötekedős helyett láthatóan csak vidám bölcsekre itták magukat," - Kötekedő, nem? Illetve én így ismerem a kifejezést (kötekedőre itta magát).

Bár a karakter nagyjából egyben van. :)

"Méghogy az életüket is odaadnák." - Felkiáltójel. Ne félj, nem kiabál tőle a novella, néha kell.
" persze szépen hangzik" - Vessző a persze után?
"egy–két nap és tovább mehetünk" - Már említettem, de jelzem, itt is cseréld.
"Ezt majdnem el is felejtettem. A vén simlis lehet, megkurtítja az fizetséget, amiért a lánya nem maradt sértetlen." - Ez így rosszul jött ki. Valószínűtlen, hogy elfelejt ilyen gyakorlati dolgokat egy ilyen karakter, és hogy rendesen megmagyarázd, kissé hosszú kifejtés kéne. (Ti. a lány élete fontosabb volt, meg ilyenek.)
"Ezért ugrott közém és a kardjuk közé ez a bolond lány." - Nem kell, hogy lány. Ez a bolond. Deixis.

Hmm... a cím annyira nem béna. De a karakterek jók. A lány senki és semmi, de ő csak egy munka. Daku és Fafner (Fafner nagyon ott van!) viszont jól elkapott. Erre a világra, erre a párosra, akárhogy is, lehet építeni. Sorozatot, novellát, regényt.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2014-09-08 15:23 AQYeloy

AQYeloy képe

Fránya replace all, elfelejtettem, hogy rendes kötőjeleim is vannak :)
Nem tudja valaki hogy állítsam át/kapcsoljam ki a wordben, hogy a párbeszédeket átírja felsorolássá?

Köszi az elemzést, a felkiáltójelektől tényleg tartózkodom kicsit, de majd igyekszem túllépni ezen az ösztönös diszrkimináción. A magyartalanság oka lehet talán, hogy mostanában sokat kell angolul beszélnem, mert most is csak sokadszori rágondolásra sikerült magyarosabbat kipréselnem magamból.

Örülök, hogy tetszettek a karakterek, végülis rajtuk volt a hangsúly (bár tény, hogy hozzám Daku áll közelebb).

h, 2014-09-08 18:42 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Valahol az automatikus javításon belül ki lehet kapcsolni.
Igen, az látszik a műben, hogy Daku közelebbi (különben nem ő lenne a főszereplő), de neki alig jut hely, épp csak megismerjük. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2014-09-05 06:22 Roah

Roah képe

Első írás? :))))

Figyelj csak, nekem tetszett!

A párbeszédet majdnem irigylem is, bár a közbeékelések némelyike kissé csajos - de ez nem von le semmit az értékéből, sőt!

Ha most módomban állna, írnék egy hosszabb listát, de iparkodnom kell dolgozni, ezért csak a témára írok neked gyorsan valamit.

Ismered Őr legendáját? Az ősi magyar Őr-ét, E népéből? :))))

...ez egy ősrégi, falusi történet, vo Dédapám mesélte egy magyar férfiról, aki megharagudott kedvesére; a legenda szerint Ragadozók támadtak a vidékre, és a víz, ami elől menekülni kellett mindenkinek. Sokan tartottak egy akkori fejedelemmel, egy asszonnyal, Pannóniával - de Diana, Őr kedvese nem volt köztük.
Őr hiába várta, várta, a távoli hegyek közt, és amikor nem bírta tovább, ló háton vágtázott vissza a faluba; amit ott látott...?
Azóta is használjuk egy részét annak a mondatnak a nyelvünkben, amit ott és akkor mondott: "Kedvesének hűlt helyét találta."
Őr egy barlangban bújt el, kínjában, - ami a mai napig áll -, ordított, bedühödött, rugdosta a falat, kiáltozott, "zengett a környék" - ismerős? ;) -, haragudott a Ragadózóra, amiért gyilkolt, haragudott a vízre, ami megfékezhetetlen volt, és haragudott Dianára, amiért nem tartott vele, és Pannóniával.
Dédapám azt mesélte, azóta él egy magyar szó arról a jelenségről, ami a barlangban történt, úgy hívjuk, Őrjöngés. :))))

Ez jutott eszembe a történeted olvasásakor. :)))

Ügyes vagy, nagyon, szóval hajrá! :)))

Nekem erről a dühről, erről a fizikai fájdalomról, Őr-ről, illetve a dühös karakteredről, Heatcliff jut eszembe...egy alkotást láttam, egy színészt láttam eddig, akiről el is hittem, hogy tényleg az, akit alakít. (Az alkotás érdekessége, hogy Tom Hardy a feleségével játszik ebben az angol filmben; talán ettől tudta úgy beleélni magát abba a jelenetbe, amikor a dadus elmondja neki, hogy Kathy meghalt az éjjel. Hardy egy sziklába ordít, de úgy...amit színésztől talán százévente egyszer látni.)

https://www.youtube.com/watch?v=Zpz8PXEWPAE

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-09-06 18:00 Para Celsus

Para Celsus képe

Ha már film és láv és fájt...
https://www.youtube.com/watch?v=ZbIgfFKMrns
(Egy bőrönd kokain, két szerelmes, ezer golyó...)
https://www.youtube.com/watch?v=L87Ern2bLhI

https://www.youtube.com/watch?v=0m_hUq-gSww

(Bocs az offért. Amúgy faja a novella, még jobb lesz, ha elhagyod a töltelékszavakat. Az első két mondatban bántó a jelenlétük. "meglehetősen" "jócskán" "elég" :) )


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-08 15:24 AQYeloy

AQYeloy képe

Nem ismertem de köszi :) és örülök hogy tetszett.
Nem első írás amúgy.

szo, 2014-09-06 11:40 Para Celsus

Para Celsus képe

Végre. Egy. Jó. Hangulatnovella.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-09-06 21:56 Roah

Roah képe

Szerintem is az. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-09-06 22:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Jó az ízlésed ;)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2014-09-08 15:24 AQYeloy

AQYeloy képe

:)

h, 2014-09-08 19:58 lehel

lehel képe

lehet mégis ivott már egyet ez a korsó előtt. - lehet mégis ivott már egyet ez előtt.
megkurtítja az fizetséget - a fizetséget

Ezek tűntek szembe. A szereplő gondolatainak a kifejezésére lehet alkalmazni a dőlt betűs írást is.
Jó ötlet volt Fafner zemszögéből is bemutatni Dakut. Jobban sikerült ebben a formában érzékeltetni a szereplő karakterét, mintha csak ő maga mutatkozott volna be E/1-ben.

A végén az a Tényleg? El tudod képzelni rész nekem sokszor használt elemnek tűnik, de legalább nincs túlmagyarázva.
Amikor kiderül, hogy mi az a fájdalom, amit a főhős magában hordoz, lehetne érzelemdúsabb.
Illetve pohár helyett javasolnám, hogy kupából igyanak. Véleményem szerint jobban passzol a kardos történethez.

És végül gratulálok.

h, 2014-10-20 19:47 Nimretil

Nimretil képe

Nekem tetszett. (De azért a címet kicserélhetnéd. :D)