A király és az inas neje

A király megint lakomát tartott. Mire fel? Hát, megtehette, arra fel. A helyiséget az ekkor szokásos hangulat lengte be. Nagy volt a tömeg, mozgalmas és hangos, a fények az este hajnalán gyengék, de elegendőek a gyertyákból, az olykor hallatszódó muzsika gyönyörű, az ételek, a liba, a kacsa, a szőlő, s mi egyéb finomak, de legfőképp: a Sándor inas nejének az arca elragadó. Ó, milyen elragadó! A nagy, kék szemek, az a síma arc, s persze a pirosló arccsontok és az a mosoly, amik mindent elárultak, arról, hogy mit gondol.

-János, figyelj már, ha hozzád beszélnek! - Bökte meg a királyné.
-Elnézést, mi az?
A királyné az előttük álló Sándor inasra mutatott.
-Uram-királyom! Heves ispánja fontos levelet küldött néked. - Ezzel átnyujtott egy pergament.
-S miért te hoztad ide? - kérdezte a király.
-Én kértem, hogy hozhassam a várkaputól, hogy minél hamarabb elérjen hozzád!
János király elvette az üzenetet, meg se nézte, és ledobta valahova az asztalra.
-Most ne emésszük magunkat a politikán, a mai este az örömé.
-Úgy legyen, uram-királyom!
Eztán kezet csókolt a királynének és elment az inas.
- Milyen kedves egy ember! - jegyezte meg a királyné.
- Meglehet, meglehet. Jut eszembe, dolgom van.
Gyorsan felállt székéből a király, s elindult egy másik terembe. Közben a kezével intett egyet. Az inasné tudta, hogy neki szólt. Nem ez volt az első alkalom.

Mikor mindketten a másik terembe értek, a nő azonnal a király nyakába ugrott, s elkezdte csókolgatni őt.
-Ne itt, ne itt!
Szakította ki magát a karjai közül János.
-Margit, csak beszélni hívtalak.
-Igenis.
-Mikor teljesen lemegy a nap, a sötétben találkozzunk a régi istállónál!
-Úgy lesz, felség!
-Jaj, egymás között vagyunk, hagyjuk a formaságot!
-Ha akarod. Bárhogy is legyen, én mindig szolgálatodban állok, felség.
S enyhén meghajolt Margit, szoknyáját megfogva két szélén, és közben a király szemébe nézett egy akkora perverz mosollyal arcán, mit az ember nem is gondolna, hogy nőn lehet látni. Majd kiment. A király még nézte egy kicsit hátulról, majd ő is visszaindult a szórakozó emberek közé.

Később aznap éjszaka, a lakoma után benn ült a királyi hálószobában feleségével, s beszélgettek. A királyné közben valamit kutatott az ágy melletti kufferban. Előkerült egy drága, gyönyörű, smaragdzöld ruha. A király megállt szavában a ruha láttán.
-Nahát! Nem is tudtam, hogy ez még meg van. Már alig emlékeztem rá.
-Még most is olyan szép, mint mikor megvarrattad nekem.
-De régen is volt az!
-Igen, igen. - Bólintott a királyné.
-Soha nem látlak már benne.
-Öreg már ez a ruha, nem akarom, hogy baja essen. Inkább megtartom a legfontosabb alkalmakra.
Közben leterítette egy fiókos asztalra az öltözetet, aztán leült az ágyra a király mellé.
-És mik lehetnének azok a fontos pillanatok? - kérdezte a király. A királyné nem válaszolt.

Ahogy elcsendesedett a beszélgetés, János elkezdett körbe nézelődni. Kinézett az ablakon. Vaksötét volt. Erre hirtelen felállt s az ajtó felé rohant.
-Hova sietsz ennyire? - kérdezte a királyné.
-Megbeszéltem a Sándor nejével, hogy ma este találkozunk titokban.
S ebben a pillanatban a király úgy érezte, mintha jeges vízbe dobnák. A keze ott ragadt a kilincsen, és mozdulni sem tudott. "Ó, te tuskó," gondolta magában, "nem tudtál volna csak egy kicsit lassabban válaszolni!?" Egy másodpercig, ami a királynak egy évnek tűnt, teljes csend lett. Aztán kuncogást hallott.
-Jaj, Jánosom, te olyan bolondosakat tudsz néha beszélni.
Hallani lehetett a koppanást, akkora kő esett le a király szívéről.
-Hohó, így van!
Mondta keservesen, miközben bugyután megpróbált mosolyogni.
-Na, eredj csak! Érezd jól magad az inas nejével.
Nevetett a királynő azon a csilingelő hangján, ami miatt János még annak idején beleszeretett.
-Vigyázz magadra a sötétben! Szeretlek!
A király válasz nélkül kiment. De miután becsukta az ajtót, megállt. Nagyon keserűnek érezte a szívét. Hogy tehet ilyet, futott át az eszén először az évek során, amióta csalja a feleségét. Mégis hogy választhatja azt az olcsó csitrit a nő helyett, akivel már több mint tíz éve együtt él!? "Jaj, szegény, nem érdemel ő ilyen bánásmódot."

Tudta a király, mit kell tennie. Leszaladt a lépcsőn, ki a várból a várudvarba, s oda a régi istállóhoz, amit már nem használnak. Margit ott állt, és mikor meglátta, odasúgott a királynak.
-Már azt hittem, soha nem jössz. De sebaj, te minden várakozást megérsz.
-Hagyd most az örömöt! - szólt a király hangosan - Elegem lett ebből a játékból. Most azonnal megyek, és mindent bevallok a feleségemnek, aztán soha többet nem találkozunk. Most is csak azért jöttem ide, hogy te is tudd.
Margit nem tudta, hogy reagáljon. Így csak ennyit mondott:
-És búcsúzóul sem adsz nekem semmit?
A király gyorsan szájon csókolta, és sarkon fordult.

Futott vissza a várba, fel a lépcsőn, sietett, nagyon sietett, minél előbb tisztáznia akarta magát. Berohant a királyi hálószobába, de senki se volt ott. Átrohant a királyné szobájához és nekirándult a kilincsnek.
Ó, Jánosom! Édes, drága Jánosom! Nem tudtál volna csak egy kicsit lassabban visszaérni? Hajj, mennyivel könnyebb lenne most neked!

Sándor és a királyné éppen ott szerették egymást a francia ágyon. A királynén rajta volt, már amennyire rajta volt a smaragdzöld ruha. És csak még jobban növelte a fájdalmat, hogy oly boldognak látszott, és oly kellemeseket nyögött a királyné, mint amilyennek a király még soha nem látta, és amilyeneket még soha nem hallott tőle. A szeretők nem vették észre, hogy rájuk nyitottak. János keményen becsapta az ajtót, és nekidőlt a falnak. Erre már felfigyeltek, de mivel nem láttak senkit, folytatták, amit eddig is csináltak. A király alig tudott megállni lábain. Az egész világ összetört benne, nem tudta hol van a fenn és a lenn. Elképzelhetetlenül sápadt volt. Ha azt mondták volna neki, hogy ott, abban a szent pillanatban az összes vér elfogyott belőle, elhitte volna.

Tétlenül állt a falnak dőlve egy darabig ott a folyosón, amíg az egyik szolgálólány arra nem járt.
-Szűz Mária! - sikoltott fel, majd rohant a királyhoz
-Jól vagy, felség? Jajjaj, kérem, mondd, hogy jól vagy, jajjaj, válaszolj!
János király lassan feltápászkodott.
-Igen, nincs bajom, csak elszédültem kicsit. A lakomán sok bort ittam.
-Hála az égnek, hogy nincs gond!
A szobalány lenyugodott, és már menni készült, de a király rászólt.
-De ha már itt vagy, szólj már a Sándor inas nejének, hogy jöjjön fel a szobámhoz! Dolgom van vele.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2020-05-07 09:22 craz

craz képe

(Ezt az írást is visszaküldtem egyszer javításra, nem sok minden történt, így azért rakom ki, hogy megmutassam a hibákat, bár szerintem a GYÍK akár egyszeri, szövegértelmező elolvasása után legalább a felét ki lehetne küszöbölni.)

Nagy volt a tömeg, mozgalmas és hangos, a fények az este hajnalán gyengék / mi az az este hajnala? az este kezdete vagy a vége?

Nagy volt a tömeg, mozgalmas és hangos, a fények az este hajnalán gyengék, de elegendőek a gyertyákból / furcsa megfogalmazás, e akkor, ha gyertyák vannak, akkor sötét van, így gondolom, az estély hajnala/kezdete

Nagy volt a tömeg, mozgalmas és hangos, a fények az este hajnalán gyengék, de elegendőek a gyertyákból, az olykor hallatszódó muzsika gyönyörű, / miért csak olykor hallatszódik?

Nagy volt a tömeg, mozgalmas és hangos, a fények az este hajnalán gyengék, de elegendőek a gyertyákból, az olykor hallatszódó muzsika gyönyörű, az ételek, a liba, a kacsa, a szőlő, s mi egyéb finomak / miegyéb, egybe kell írni

A helyiséget az ekkor szokásos hangulat lengte be. Nagy volt a tömeg, mozgalmas és hangos, a fények az este hajnalán gyengék, de elegendőek a gyertyákból, az olykor hallatszódó muzsika gyönyörű, az ételek, a liba, a kacsa, a szőlő, s mi egyéb finomak, de legfőképp: a Sándor inas nejének az arca elragadó. / csak az arca? (De legalább vége a mondatnak, nem még hosszabb, még több hibával ;) )

A nagy, kék szemek, / páros testrész, általában egyes számba használatos

A nagy, kék szemek, az a síma arc / sima

A nagy, kék szemek, az a síma arc, s persze a pirosló arccsontok / Nos, egy ember élete folyamán, ha minden a lehető legnagyobb rendben zajlik, az egész csontvázából csak a fogak látszódhatnak, még ha az illető anorexiás is. Az arccsontjai nem. Egyéb csontjai is csak nyílt töréskor. És mitől lenne a csont piros színű? Esetleg, ha zombi az illető, akkor láthatod az arccsontját, s úgy már könnyebb magyarázatot találni a piros színre is. Első tippre véres. ;)

A nagy, kék szemek, az a síma arc, s persze a pirosló arccsontok és az a mosoly, amik mindent elárultak, arról, hogy mit gondol. / Mindent? Biztos? Azt is, hogy éhes? Vagy unatkozik? Vagy, ha egy fára mászó piros pizsamás zsiráf jut az eszébe?

-János, figyelj már, ha hozzád beszélnek! - Bökte meg a királyné. / Ezennel tolmácsolom a jövőben erre tévedő kezdő írók háláját a beküldött mondatért! Ugyanis, ha ezek után valaki kezdő írókénti erre téved, és elolvassa (még mielőtt ugyanezt tenné a GYÍK-kal is), látni fogja, hogy hogyan nem szabad párbeszédet központozni. (Na, akkor lássuk újra, kilencvenhetedszer is.) A párbeszéd az írott szövegben általában gondolatjellel kezdődik (van még egy-két jóval ritkábban használatban lévő forma, de most ezzel ne keverjük meg szegény, a jövőben idetévedő kezdő írókat). Nem kötőjellel, hanem gondolatjellel. A gondolatjel után pedig mindig szóközt teszünk. A fenti tíz szó egy mondatot alkot (nem kettőt), így egy nagy kezdőbetű szükséges csak hozzá, a fent szereplő Bökte bizony kicsi, azaz bökte. (Csupán csak idetévedő trollok használnák a szót csupa nagybetűvel, valahogy így: Ó, te jó ég! Ez a hibás központozás egyből BÖKTE a szememet!) Tehát a fenti mondat helyesen: – János, figyelj már, ha hozzád beszélnek! – bökte meg a királyné.

-Elnézést, mi az? / hiányzó szóköz

-Uram-királyom! / itt is

-S miért te hoztad ide? / itt is

-Én kértem, hogy hozhassam a várkaputól, hogy minél hamarabb elérjen hozzád! / itt is

-Most ne emésszük magunkat a politikán, a mai este az örömé. / itt is

-Úgy legyen, uram-királyom! / itt is

- Milyen kedves egy ember! - jegyezte meg a királyné.
- Meglehet, meglehet. Jut eszembe, dolgom van. / Érdekes módon ebben a két sorban van szóköz. Vajon miért? És ha itt van, a többiben miért nincs?

Közben a kezével intett egyet. / Húzd ki szépen! (no nem magadat, hogy végre ismét egy helyes mondat, hanem a kezével-t) Okés, nem a lábával, nem a fülével, hanem a kezével intett. Ugye érzed? (A szemével intett más eset.) (Ha pedig valaki valaki más szemével int, az megint más eset, de ez inkább horrorban fordul elő (ott inthet valaki valaki más kezével is).)

-Ne itt, ne itt! / továbbiakban nem írom ki külön a hiányzó szóközöket

-Ne itt, ne itt!
Szakította ki magát a karjai közül János. / Bizony ez is egy mondat, nem kettő. A felkiáltójel után szóköz, gondolatjel, szóköz, és szakította, kis s-sel.

-Mikor teljesen lemegy a nap / A manóba, mégis rosszul gondoltam. A cselekmény még naplemente előtt indult. :(

S enyhén meghajolt Margit / Margit enyhén meghajolt Szerinted nem lenne így jobb?

A király megállt szavában a ruha láttán. / Lehet, hogy direkt akartál ennyire nyakatekerten fogalmazni?

Nem is tudtam, hogy ez még meg van / megvan, igekötős ige, durva hiba

-Igen, igen. - Bólintott a királyné. / – Igen, igen – bólintott a királyné.

Ahogy elcsendesedett a beszélgetés, János elkezdett körbe nézelődni. / Itt gondolom nem azt szeretted volna közölni, hogy a beszélgetés halkabban folytatódott, hanem azt, hogy véget ért. János elkezdett körbe nézelődni. / János körbenézett. (Elkezdte a nézelődést, de nem fejezte be? Miért?)

-Hova sietsz ennyire? - kérdezte a királyné.
-Megbeszéltem a Sándor nejével, hogy ma este találkozunk titokban.
S ebben a pillanatban a király úgy érezte, mintha jeges vízbe dobnák. A keze ott ragadt a kilincsen, és mozdulni sem tudott. "Ó, te tuskó," gondolta magában, "nem tudtál volna csak egy kicsit lassabban válaszolni!?" Egy másodpercig, ami a királynak egy évnek tűnt, teljes csend lett. Aztán kuncogást hallott.
-Jaj, Jánosom, te olyan bolondosakat tudsz néha beszélni.
Hallani lehetett a koppanást, akkora kő esett le a király szívéről.
-Hohó, így van!
Mondta keservesen, miközben bugyután megpróbált mosolyogni. / Na, egy illúzió dőlt össze bennem a királyokkal és királynőkkel kapcsolatban! :D

bugyután megpróbált mosolyogni / de gondolom, még az sem sikerült neki

Érezd jól magad az inas nejével. / Felszólító mondat, felkiáltójel kell a végére.

Érezd jól magad az inas nejével.
Nevetett a királynő azon a csilingelő hangján / így ez is egy mondat.

Nagyon keserűnek érezte a szívét. / Kivette és megnyalta? :O

ki a várból a várudvarba / A várudvar a vár része, általában egy belső udvar, amit várfalak határolnak.

Leszaladt a lépcsőn, ki a várból a várudvarba, s oda a régi istállóhoz, amit már nem használnak. / Persze, mert ma már királyok sincsenek. használtak

Átrohant a királyné szobájához és nekirándult a kilincsnek. / ??

Elképzelhetetlenül sápadt volt. / Ne becsüld le az olvasókat! Hidd el, sok mindenre képesek! ;)

Ha azt mondták volna neki, hogy ott, abban a szent pillanatban az összes vér elfogyott belőle, elhitte volna. / Eddig se volt szimpi ez a király, ez csak még egy lapáttal a tűzre. :)

Tétlenül állt a falnak dőlve egy darabig ott a folyosón, amíg az egyik szolgálólány arra nem járt.
-Szűz Mária! - sikoltott fel, majd rohant a királyhoz / odarohant (még mielőtt kitehette volna a mondatvégi pontot)

Tétlenül állt a falnak dőlve egy darabig ott a folyosón, amíg az egyik szolgálólány arra nem járt.
-Szűz Mária! - sikoltott fel, majd rohant a királyhoz
-Jól vagy, felség? Jajjaj, kérem, mondd, hogy jól vagy, jajjaj, válaszolj!
János király lassan feltápászkodott. / Vigyázni kell ám, az ilyen szélcsap szolgálólányokkal! Olyan szeleburdi módon rohant oda a királyhoz, aki addig csak a falnak támaszkodott, hogy a rohanás végeztével már feltápászkodnia is kellett.

-Igen, nincs bajom, csak elszédültem kicsit. A lakomán sok bort ittam.
-Hála az égnek, hogy nincs gond! / Napjainkban egyesek szerint bizony ez gond. Az alkoholizmus több áldozatot követel, mint a koronavírus. ;)

Legközelebb ennyi hibával nem rakok ki írást tőled.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2020-05-11 13:12 Arga Váron

Védelmemre szóljon, hogy a GYIK elolvasása előtt küldtem be másodjára, így ezt az írást már nem tudtam megmenteni. (Bár lehet, szólnom kellett volna, hogy ezt a második beküldést visszavonnám.) Megígérem, legközelebb már ilyen hibás szöveget nem küldök be!