Az Aradi utca szelleme

Az Aradi utca 26-os számú ház szelleméről már évtizedekkel ezelőtt is suttogtak az ott élők. A szellem, a ház alatti bonyolult pincerendszerben lakott. Néha felbukkant a mosókonyhánál, kilebegett az udvarra, és hosszasan állt szomorúan a porolónál. A második emeleti gangon nézett egy ablakot, egy kis lakás ablakát, ahol egykor a szerelme lakott, valamikor még a múlt század elején.

Bár a szellem nem bántott senkit, de egyszer a házmestert - akkor még volt ilyen mesterség -, másfél napra a pincébe rekesztette. A házmester nem hitt a szellemekben, abban sem, amely ott ült a pincében, egy zsákon, és a máskor szomorú cselédlány-szeme vidáman csillogott.

Teltek az évek, sokáig nem látta a kíséretet senki. A régi lakók elköltöztek, vagy meghaltak, húsz év telt el eseménytelenül az Aradi utcai házban.

Tavaly, egy új vállalkozás kezdte meg működését a házban. Egy szabaduló játék ötletével érkezett egy fiatal pár. Kibérelték a mosókonyhát, a már nem használt pincerekeszek és folyosók egy részét a kazánházzal, és még néhány kapcsolódó föld alatti helyiséggel. A környezet a rémüldözésre alkalmas volt, nem is kellett sok mindent elvégezniük, hogy a pincét a szabadulós játékra használhassák, takarítani is alig kellet, villanykörtékre sem sokat költöttek.

A pincében a hetvenes évek legvége óta alig járt élő ember. A folyosók porosak voltak, és zegzugosak, jobbra balra kanyarogtak, egyenes szakasz alig volt, mindenütt kiszögelések, benyílók törték meg a folyosó vonalát. A széntárolók egymás mellett sorakoztak, mint megannyi börtöncella. A falakon drót fonatú világítótestek, talán, ha minden harmadikban égett lámpa. A folyosó padlatát törmelék borította, széndarabok, régi újságok, bőrönd, egy szenes vasaló, egy olajkályha jellemző darabjai, néhány játékmackó és rengeteg újságpapír.

A játékra a mosókonyhában kellett jelentkezni, naponta két menet indult, délután hatkor és este nyolckor. A mosókonyha a hangulatnak megfelelőn volt berendezve: félhomály, kékre festett falak, itt ott fluoreszkáló jelek a falon, pentagramma, és a hatos szám több méretben és megjelenésben.
– Jó estét! – köszönt az újonnan érkezők egyike, egy negyvenes férfi, majd egy fiú és egy lány lépett be a helyiségbe. Utánuk két hölgy jött, majd még egy férfi, merev, egyenes tartású, szikár alak.
– Jó estét kívánok! – köszönt a pultnál álló fiatalember. Rajta fekete köpeny, vörös selyem béléssel, egy színház jelmez-raktára ékes darabja volt egykor. – Jó estét kívánok önöknek! Tessék beljebb fáradni. Remek szórakozásban lesz részük, erről biztosíthatok mindenkit. A mai játék meghatározó élmény lesz életükben, és nem csak egy unalom űző este a városban, ahol rengeteg szórakozás közül választhatnának, de önöket mégis ide vezéreltek az égiek, hogy számot adjanak…
– Várjon. A jegy árában van ital? – kérdezte a szikár.
– Nincs. Ha megengedi folytatom.
– Persze, tessék – mondta megengedően a férfi.
A fiú belenézett a jegyzeteibe: – Igen, tehát. Önöket mégis ide vezérelték az égiek, hogy számot adjanak leleményességükről, küzdőképességükről, hogy ösztöneiktől vezérelve kijussanak a baljóslatú és sötét hatalmaktól uralt környezetből. – Itt kinézett kicsit a jelenlévőkre, mosollyal jelezte, hogy nem, nincsenek sötét erők, de erről most nem beszélhet, majd folytatta. A hölgyek fél füllel hallgatták.
– Meglátod jó lesz.
– Hát, ha te mondod. Én nem szeretem az ilyen helyeket. Miért nem mentünk táncolni inkább.
– Oda holnap megyünk. Ma ide jöttünk. Jó lesz. Meglátod.
– Jó. De az a pasi, nézd csak, aki az előbb beleszólt a szövegbe.
– Igen, látom, egész jó pasi.
– Nem erről van szó. Nézd csak, van nála egy laposüveg, az előbb láttam, hogy beleivott.
– Ó.
A fiú közben befejezte a rémségek elősorolását, és kiosztotta a jelmezeket, egy-egy kalap, egy-egy sál jutott, akinek jutott. A jelmezek és a játék leírás szétosztásában segítségére volt egy lány, maga is feketébe öltözve, arca fehérre festve, szeme környéke feketére, kísértetiesen.

A mosókonyha hátsó falán vörös fény világította meg a nehéz vasajtót, ami nagy csikorgással nyílt ki lassan most, zenére. A csikorgás és a zene is egy hangszóróból jött, de rendkívül élethű volt igy, ez, és a látogatók arcán, karján végig futó hűvös légáram, ami a pincéből az ajtó nyitásra megmozdult, kellően borzongató is. A játék elkezdődött.

A játékosok beléptek a vasajtón, egy lépcső vezetett itt a pincébe a falon ismét a fent látott jelek. Lámpa alig világított, botladoztak ahogyan léptek, egyik kezükkel a falat simítottak, hogy abból nyerjenek biztos támaszt. Mögöttük hangos döndüléssel csapódott be a nehéz vasajtó. Az egyik hölgy felsikoltott, és a magas férfi karjába kapaszkodott.
– Bocsánat – mondta.
– Semmi – mondta a férfi. – Engedje meg, Ferenc a nevem
– Irén – mondta a hölgy, majd elengedte a férfi karját és a barátnője után sietett, aki elől ment már. A sort a barna kordnadrágos férfi zárta, a fiatalok előtte haladtak, a lány vihogott, és a fiú karjába csípett.
– Jaj, egy pók! – sikkantott.
A fiú is észrevette a pókot, igazi volt. Nem szólt a lánynak, az arcáról próbálta letörölni a makacsul ragadós pókhálót. Valami surrant a fal mellett.
– Egér! – kiáltott ismét a hölgy, az Irén nevű.
A szikár férfi biccentett: – Szerintem patkány, nagyobbnak látszott.
Kicsit elfordult a gyenge fényt adó lámpától ami alatt éppen elhaladtak, és kortyolt a zsebéből elővett palackból. Köhintett és ment a többiek után. Most ő zárta a sort. Kabátja beleakadt egy szögbe, úgy érezte, de amikor megfordult nem volt ott semmi, amibe beleakadhatott volna. Ügyes – gondolta, és tovább ment.

Két kanyar után a kazánházba jutottak. A régi szenes kazán elterpeszkedett a szűk helyiségben, alig fértek el mellett ők hatan. A kazánházban sötét volt, a tűztérből vörös fény tört elő, és kísértetiesen festette meg az ott állók arcát.
– Nézzük meg az útmutatót – javasolta a kordnadrágos.
– Nézzük – mondta a másik hölgy, aki Irénnel volt.
A kordnadrágos szólt: – Javaslom, hogy mutatkozzunk be, elég a keresztnév, valahogyan szólítanunk kell egymást, erre szükség lehet.
– Jó, persze, én Aranka vagyok.
– Én Irén.
– Én Fifi vagyok, ez meg itt a Pocc – mondta a lányka a fiúra mutatva.
– Nevem Ferenc – mondta szertartásosan a szikár.
– Örvendek, én Imre volnék. Ezzel megvolnánk akkor. A leírás azt mondja, hármas út előtt állnak, induljanak el a szív felől esőn és a szeretet foga vezetni útjukat. – Felnézett a papírból. – Itt a három ajtó, igen ott egy a fal mellett, egy, ahol bejöttünk, és egy ott jobbra az utca felé.
– Honnan tudja, hogy arra van az utca? – kérdezte a szikár.
– Tudom, követtem az irányt amíg jöttünk. Ez fontos lehet.
– Aha. Szerintem arra van – mondta a másik, és maga mögé bökött. – De most mindegy.
– Jó, ha a szív felől akkor az a bal oldal, akkor arra menjünk.
– Várjon – mondta lányka, Fifi – Lehet, hogy úgy van, mint a tüdőnél, ahogy a doktorok mondják, nem nekünk bal, hanem ha szemben áll velünk akkor neki bal. Érti?
– Ja, hogy úgy – mondta Aranka. – Ez érdekes felvetés.
– Gondolják ez meghatározza a továbbiakat? – kérdezte a kordnadrágos.
– Szerintem igen. Ha rossz felé megyünk, akkor mindjárt kijutunk az udvarra és vége. Az nem lenne jó.
Kicsit elbizonytalanodtak. Tanácstalanul néztek egymásra. Imre odalépett a jobb oldali ajtóhoz, megragadta a vas kallantyút, ami nyitotta, és meghúzta. Az ajtó nem mozdult.
– Próbálja a másikat – javasolta neki Ferenc.
– Jó.
Átment a kazán baloldalára, és megpróbálta kinyitni az ajtót, az sem sikerült. – Nahát – mondta –, valamerre csak ki kell jutnunk. Ha minden zárva van, hogyan megyünk tovább?
Senki nem válaszolt. Pocc ahhoz az ajtóhoz lépett, amin bejöttek: – Ez is zárva van. Be vagyunk zárva!
A két hölgy sikított, a hangjukban már nem csak a játékosság, hanem a félelem is kivehető volt. Megfogták egymás karját. A lámpa veszített a fényéből, pár pillanat és egészen sötét lett, csak a kazánból izzott fel néha a vörös fény.

A kazánházból kivezető ajtó másik oldalán az egykori házmester állt és fogta, amíg megpróbálták kinyitni. Szilvia – mert így hívtak -, a szellem, odahussant mellé. Ő a másik ajtót fogta egy ideig, mert az valóban rossz út lett volna, tudta tapasztalatból, itt már több csoport eltévedt, és alig bírtak kijutni a metró nem használt alagútjaiból, úgy gondolta segít kicsit. Ez ideig a házmestert még nem látta itt.
– Maga mit csinál?
– Fogom ezt az ajtót. Amúgy semmi köze hozzá!
– De akkor rossz felé mennek majd!
– Nem baj! Úgy kell nekik.
A szellemlány félrehúzódott és leült a lépcsőre az ajtó mellett, valójában lebegett, de úgy tűnt mintha ülne. A házmesterre nézett néha.
– Tudja, hogy maga nagyon hasonlít Sándorra?
– Ki az a Sándor?
– A maga távoli rokona volt, itt lakott egyszer. A másodikon.
– Ott, ahol a kövér Gorcsokék?
– Igen ott, de korábban. Egy nagyon szép szerelem volt, ha érdekli.
– Nem érdekel.
– Tudja, hogy az a bajusz rémesen áll magának? Egyáltalán, manapság már senki nem visel ilyen bajuszt.
– Az se érdekel.
– Maga egy mogorva alak. Hallja csak! Hallja, mint beszélnek odabenn?
– Nem.
– Figyelje, figyeljen, most azt mondják, hogy ki kell innen jutnunk. Most valaki sír.
– Biztos az a nő, az az Aranka, az olyan hisztérikus.
– Mit tud maga! Most azt mondják, hogy egyre sötétebb van, és most, hogy valami szagot is éreznek.
– Azt nem csodálom.
– Ugyan már! Na, most meg azt mondja az a fiatal fiú, tudja, aki a lánnyal van, aki feketében van.
– Ki? A lány?
– Mind a kettő.
– Aha.
– Na azt mondja, adjanak valami vasat, kinyitja az ajtót.
– Tartom!
A szellem odalépett a házmester kísértetéhez és rángatni kezdte a karját.
– Engedje el! Miért ilyen gonosz maga?
Amíg ott huzakodtak a bentieknek sikerült kinyitni a másik vasajtót, és elindultak egy sötét alagútban.

Az alagút más volt, mint a pince folyosója, ahol eddig jöttek amíg a kazánházba értek. Itt a járat egyenletes volt, téglával kirakott a padló is a fal is, és boltív hajlott föléjük. Nem lehetett megmondani honnan jön a fény, ami halvány zöldes derengéssel világította meg a járatot.
– Jöjjenek – vezényelt a kordnadrágos. A többek mentek mögötte libasorban.
– Gondolja, hogy ez jó út lesz? – Kérdezte Irén a magas férfitól, akibe olykor egy pillanatra bele is kapaszkodott.
– Igen, csak menjünk. Már jártam erre, azt hiszem – mondta a férfi, és megtapintotta a fémkulacsot a belső zsebében.
A fiatalok lemaradtak kicsit.
– Be kellene kötni a kezed – mondta Fifi és a fiú kezét nézte.
– Á, semmi – mondta a fiú.
– De igen, már kezd bedagadni. És itt vérzik is, ahol megütötted.
– Nem fáj – mondta a fiú és zsebre vágta a kezét.
Mentek egy ideig a folyosón. nem lehetett látni a végét, mindig enyhe ívben haladt, és csak a következő pár méter vált láthatóvá előttük, ahogyan kanyarodott az út. A fény nem változott.
– Itt egy ajtó – kiáltott fel az elöl haladó férfi.
– Hová vezethet? – kérdezte Aranka.
– Nem tudom, nézzük meg.
Könnyen tárult fel az ajtó, de nem lehetett látni, hogy ahová nyílik az milyen helyiség, sötét volt odabenn.
– Valószínűleg valami nagyobb terem lesz. Szerintem a metró felé jöttünk, ez valami kiszolgáló műszaki szoba lehet. Ha itt átmegyünk, ott biztosan kijutunk a felszínre.
– Ó, csak eddig tartanak a játék? – kérdezte Irén, a hangjában megkönnyebbüléssel.
– Ne vegyen rá mérget – dörmögte a magas szikár, és krákogott.
– Jöjjenek – vezényelt Imre, és belépett a sötétbe. A többiek utána.

– Elvesztek – mondta a szellemlány a házmesternek. Ők is ott voltak a többiekkel, de nem lehetett látni most őket a sörtétben.
– Nem baj.
– Maga csak ezt tudja! nem baj nem baj! de baj. Ha nem jutnak át időben a síneken, akkor észreveszik őket a,… a Maradékok, és végeznek velük.
– Nem félek a Maradékoktól.
– Én igen – mondta a lány és közelebb húzódott a házmesterhez. – Én félek. Nagyon veszélyesek és kíméletlenek.
– Nem baj!
– Maga egy tökfej – mondta mérgesen a lány. Egyébként Szilvia vagyok és maga?
– Artúr.
– Ó – mondta a lány.

A csoport közben haladt előre, már az a kis derengés is eltűnt, ami eddig segített nekik. A sötétben Irén megbotlott.
– Jaj, megrándult a lában!
– Támaszkodjon rám, hölgyem – mondta Ferenc.
– Milyen erős – mondta a hölgy.
– Katona voltam, egykor. Még maradt valami belőle, talán nem csak emlék.

Egyszerre egy fal állta útjukat. Megtorpantak. Imre elővett egy öngyújtót, és annak a lángjánál próbált tájékozódni. Sima fal, nem tégla, talán beton, semmi járat, még csak repedés sem volt rajta található. Ferenc közben kissé arrébb ment.
– Itt van egy ajtó, jöjjenek!
Imre az ajtóhoz lépett és kinyitotta, az ajtón túl egy metró alagút volt látható, sínekkel, jelzőlámpákkal.
– Ó, már rendben van, rendben lesz, igen ez a kisföldalatti, itt jobbra megyünk, és a következő megállónál feljutunk a felszínre. Utána visszamegyek és visszakérem a játék díjat, ez nem járja. Amíg beszélt belépett az alagútba, a többiek még ott maradtak, ahol voltak, és látták, ahogyan egy metrószerelvény robajlik el előttük. Imre a síneken állt amikor a szerelvény megérkezett. A két nő egyszerre kiáltott fel, és Ferenc is felmordult:
– Ennek vége.
A szerelvény elhaladt, és Imre ott állt a síneken, ahogyan az előbb, sértetlenül, de kissé értetlenül nézett magára, megtapogatta a karját, mellkasát, majd a szerelvény után nézett, és megrázta a fejét. – Jöjjenek.

– Csak balra induljanak, csak balra! – suttogott Szilvia a szellemlány.
– Mit számít magának.
– Ó, maga tuskó. Jöjjön!

A hat játékos a síneken ment.
– Talpfákra lépjenek – mondta Ferenc – úgy könnyebb, és nem bicsaklik ki a lábuk.
Hosszan gyalogoltak így, de az állomás, amit maguk előtt láttak mindig ugyanolyan távolságra maradt tőlük.
– Ezt furcsa – mondta Imre.
– Nem, amikor átúsztam a Balatont…
– Te átúsztad a Balatont? – kérdezte Fifi.
– Igen, na, amikor átúsztam a Balatont ott is ez volt, sokáig nem változott semmi, azt hittem soha nem érek oda, és egyszer csak ott voltam.
– Hát nem tudom, ez valahogy más. Furcsa – mondta Ferenc. Egy fénypont jelent meg előttük, ami gyorsan közeledett, és nőtt is, ahogyan jött.
– Vigyázzanak, a vonat! – Kiáltott fel Aranka, és hátát a falnak vetetett.
A többiek követték a példáját, és mind ott álltak hátukkal a falnak támaszkodva, a vonat elszáguldott előttük. Rémisztő dolgot láttak. A szerelvényben utasok voltak, de nem férfiak és nők, vagy gyerekek, hanem olyan testek, amiknek hiányzott egy-egy darabjuk, a fejük, a karjuk, a törzsük. Álltak és ültek a kocsiban úgy, mint rendes utasok. Egyszerre észrevették a játékosokat, és a testek a vonatban feléjük fordultak.

– Meglátták őket – mondta Szilvia. – Meglátták őket a Maradékok. Elvesztek!
– Lehet, hogy nem. Talán nem – mondta a házmester.
– Nocsak, feltámadt magában valami érzés féle.
– Vicces. Menjünk.
Egy vörös kapcsolót elfordított a falon. Az utasok, akik eddig háttal támaszkodtak a járat falának, megillenetek, és a fal elfordult velük, mire feleszméltek egy tükrös fehér teremben találták magukat.

Vakító fehér fény öntötte el a termet, a hat ember ott állt a fal mellet és hunyorogtak, káprázott a szemük az erős fényben.
– Meghaltunk? – suttogta Irén.
– Meghaltunk – bólintott Aranka.
– Valószínűleg meghaltunk – mondta a volt katonatiszt is, és elővette a zsebéből a kulacsot, ivott volna, de eszébe jutott valami. Megkínálta Irént.
– Köszönöm nem – mondta a hölgy.
Ferenc bólintott, kortyolt egyet az italból, majd eltette a zsebébe. Fifi Poccba csimpaszkodott, a kordnadrágos tájékozódni próbált.
– Hát lehet, hogy meghaltunk. Nem csodálnám – mondta.
A társaság nem volt annyira ijedt, mint gondolható lett volna, inkább kíváncsian szemlélték a környezetet maguk körül, de nem sok látnivaló akadt. Tágas, hatalmas terem, fehér mindenütt, fehér műanyag borítás, mint egy steril szobában, vagy számítógép teremben. A helyiség talán harminc méter magas lehetett, nehéz volt megbecsülni a valódi méreteit, éppen a vakító fehérség miatt. Derékmagasságban tükrök voltak körben a falakon, így a jelenlévőket megsokszorozta a visszaverődés, miután a tükrök nem egy síkban voltak elhelyezve, hanem kis szögben kerültek fel a falra. Elég szedett-vedettnek tűnt a társaság, megviselte őket ez a rövid idő a föld alatt.
– Én nem érzem magam halottnak – mondta Imre.
– Én sem – mondta Aranka.
– Honnan tudhatnánk? – kérdezte Ferenc.
– Honnan?
– Próbáljuk kijutni innen – javasolta Pocc. – Menjünk erre – és találomra elindult. A többiek követték.
– Maguk nem éhesek? – kérdezte Imre. Ahogyan ezt kimondta egy asztal emelkedett ki a talajból, és mire a szokásos magasságát elérte, a felszíne megtelt étellel, itallal.
– Már csak egy szék kell – mondta vidáman Imre.
– Várjon! Várjon. Furcsa ez nagyon. Szerintem nem rendes dolog ez, ami itt történik velünk.
– Lehet, hogy kollektív hallucinációban vagyunk, vagy mint a pszichológusnál, hogy is – fordult Irén Arankához
– Hipnózis. Lehet, hogy ez hipnózis.

– Közbe kell avatkoznunk – mondta Szilvia a házmesternek.
– Igen én is azt hiszem, valahogyan meg kell akadályozni, hogy itt maradjanak, mert akkor itt maradnak örökre.
– De el kell nekik mondani.
– Igen, nem hallgathatjuk el.
– Maga egész rendes ember lenne, csak az a bajusz.
– Hagyja a bajuszomat. Mondja maga, vagy mondjam én?
– Mondom én!

– Mi ez a macska-nyavalygás? – kérdezte Fifi.
– Nem tudom, furcsa. Egyszer kétszer hallottam már ezt a hangot, amikor még régen az Aradi utcában laktam – mondta Ferenc.
– Maga ott lakott? Abban a házban? – kérdezte Irén.
– Igen. Azért jöttem most vissza. Ahogyan mentem ott a pincében, régen, gyerekkoromban, egy zöldes színű, nem is tudom, talán fátyol libbent el előttem, akkor hallottam ezt a hangot, a fátyol egy szeneszsákot húzott maga után. Én úgy megijedtem, hogy elszeleltem onnan. Utána egész életemben a bátorságot kerestem, azért lettem katona.

– Maga volt? Tudhattam volna, hogy maga volt – mondta a házmester a lánynak.
– Jó, hát régen volt, csak nem haragszik? Most fontosabb dolgunk van.

A macskanyávogás megváltozott és emberi hang lett belőle.
– Ki kell menniük innen, ki kell jutniuk, mert különben itt maradnak örökre, a tükrök foglyaiként, és soha nem találhatják meg önmagukat. Szemben magukkal van egy ajtó, ott kell kimenniük, de vigyázzanak, sötétbe jutnak majd, és futniuk kell, gyorsan. Hátra se nézzenek. Aki visszanéz nem jut túl a Maradékokon. Akit a Maradékok megfognak annak vége, annak vége, annak vége…. A hang elhalt.

– Hallották? – kérdezte teljesen feleslegesen Imre a többiektől.
– Hallottuk.
– Megyünk?
– Nem tehettünk mást, én nem akarok itt maradni – mondta Fifi, és megfogta Pocc kezét.
– Én sem – mondta Irén.
Aranka a tükrökre nézett, ott látta önmagukat ezerszeresen, mennyire magányos lenne, ha itt maradna. – Én sem.
– Menjünk akkor – mondta Imre.
Ferenc elővette a palackot, belekortyolt. Bólintott, és a torkát köszörülte. A fal túloldalán kinyílt egy ajtó. Odasiettek. A sötétség rémisztő volt, és a zajok is amik beszűrődtek a végsőkig felborzolták az idegeiket. Megfogták egymás kezét egy pillanatra, és egyszerre léptek a sötétbe. Futottak az ismeretlen terepen, lábuk felé kapkodó kezekből tépték ki magukat, gáncsot vető lábakon ugrottak át, fél testeket döntöttek fel, amik tehetetlenül borultak a földre, új támadásra már nem volt bennük erő. Fifit megragadta két torzó, Pocc odaugrott és kirántott a lányt a kezük közül. A katonatiszt egy bottal ütött a megmaradt bal kézre, ami éppen Irént ragadta meg. Imre elesett, és már két Maradék ült a hátán amikor Aranka egy zsákkal, amit a sötétben talált, és amiben valami göröngyös volt, talán szén, néhány mozdulattal leütötte őket.

Futottak, mint az őrültek, rohantak, és elfogyott a hangjuk, nem sikoltottak, amikor meglátták a hatalmas pincébe összegyülekezett Maradékokat, akik ott botladoztak mögöttük, mint egy bomlott hadsereg. Egyszerre összeszűkült a tér, és már csak egy folyosó volt, ami előttük az utat biztosította, rohantak tovább.
– Valakinek le kell maradnia! – kiáltott Ferenc. – Nekem van fegyverem – emelte meg a botot.
– Ne hősködjön most, maga bátor ember – mondta Irén futtában, és megragadta Ferenc kezét.
A folyosó enyhén felfelé vezetett, a fény kihunyt, közelebb kerültek egymáshoz, testközelben, és loholtak tovább. A Maradékok elfogytak mögülük.

A folyosó egy csatornafedélben végződött. Ferenc és Imre nekifeszült és kilökték. Egymást segítettek ki a csatornából. Kijutottak. Kijutottak a szabad levegőre. Egy lebontott épület helyén kerültek a földfelszínre, nem mesze az Aradi utcától, talán egy sarok lehetett. Leültek a törmeléken és lihegtek. Pár perc volt, mire levegőhöz jutottak.
– Hát, igaza volt a játékmesternek – mondta Imre. – Igaza volt. Jön egy italra Ferenc?
– Nem, én a hölgyeket kísérem el. Jöjjön inkább velük maga is, talán nem jó, ha most egyedül marad.
Fifi és Pocc egymást ölelve mentek a Szondy utca felé.

Hamar üres lett a telek. A felfordított csatornafedél látszólag magától a helyére csúszott.
– Azért nem volt szép, hogy eltorlaszolta az ajtót azzal a zsákkal – mondta a házmester szellem.
– Ugyan, ezen rágódik még mindig. Jöjjön, beszélgessünk.

Egy fekete macska gubbasztott egy oszlopon a sarokban. Felborzolódott a szőre, körülnézett, leugrott a helyéről, és eltűnt a sötétben ő is.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-12-21 07:38 craz

craz képe

A szellem a ház alatti bonyolult pincerendszerben lakott, és néha, ritkán, igazán ritkán, teliholdas éjszakán, feljött a mosókonyha vízvezeték csatornáján, kilebegett az udvarra, és hosszasan állt a porolónál szomorúan, amíg a második emeleti gangon nézett egy ablakot, egy kis lakás ablakát, ahol egykor a szerelme lakott. / Ez negyvenhat szó - ha mégsem, nem számolom meg megint -, Remélem, nem vagy tanár általánosban (És akkor, gyerekek, a következő órára még tanuljátok meg ezt a mondatot. Kívülről. Szó szerint. Muhahaha. Aki nem tudja, az nem kap mikuláscsomagot.). Bár lehetne még hosszabb is (Egyes elvetemült írók az egész novellát egy mondatban írják meg. ;) ), pölö: A szellem a ház alatti bonyolult pincerendszerben lakott, és néha, ritkán, igazán ritkán, teliholdas éjszakán, feljött a mosókonyha vízvezeték csatornáján, kilebegett az udvarra, és hosszasan állt a porolónál szomorúan, amíg a második emeleti gangon nézett egy ablakot, egy kis lakás ablakát, ahol egykor a szerelme lakott, de most már nem lakik ott, így hát hiába nézi, mert a szerelme elköltözött valamikor, csak a szellem nem tudja a pontos dátumot, mert akkor még nem volt szellem, viszont a szerelme, addig a napig mindig abban a második emeleti lakásban lakott, hétfőn, kedden, szerdán, pénteken, szombaton, vasárnap, meg csütörtökön is, hétköznap meg ünnepnapokon is, reggel is, este is, és a gangon át járt le a másodikról, de erről a ház építői tehettek, ők csináltak gangos házat, mert szerintük az milyen menő már, hogy ha valamelyik lakót megkérdezik, hogy hol lakik, akkor lentről lazán be tudja nyögni, hogy látod ott a gangon azt az ablakot, na az az én ablakom, nem az te hülye, hanem a másodikon, az, amelyiken csálén áll a függöny, mert...

A lakók olykor felébredtek elnyújtott sírására, de mire kinéztek az ablakon már nem láttak senkit, a szellem eltűnt. / Na, ez legalább rövidebb mondat, és elég sok háttérinfót is ad a történthez. Hiszen máris megtudjuk, hogy a ház régi és rozoga. Mondjuk ezt már a gang miatt sejteni lehetett, mert ugyan ki épít manapság olyan házat, ami akár csak egy árva gangot is tartalmaz. Tehát régi, rozoga, nuku hangszigetelés, tehát tuti panelprogram előtti. Pláne, hogy a panelházaknak nincsen gangja. Max. gengje, akiket a városrendezés során, a végre lebontott lepusztult házakból költöztettek a lakótelepre, a többi régebben ott lakó ember őszinte sajnálatára. Tehát, ha még a szellemünk nagyon hangosan is sír, akkor se hallaná mindenki, ha lenne rendes hangszigetelés, mert a ház legalább két emeletes, és a szobák belmagasságától függően a másodikon csak akkor hallanák a sírást, ha még annál is hangosabban végezné azt a szellem, de nem.

Egy bizonytalan árnyalakot látott a mosókonyha lengedező ajtaja mellett, megborzongott, kiment a konyhába egy pohár vízért. Alig kortyolt kettőt, leoltotta a villanyt, és a válla felett, a folyosóra nyíló ajtó üvegén elsuhanó árnyékra sandított, majd borzongva feküdt be felesége mellé az ágyba. / Hát, ha később is tele lesz ilyen feleslegesen és zavaróan hosszú mondatokkal, az ront a helyzeten.

mosókonyha lengedező ajtaja mellett / Nemár, oké, hogy lepukkant környék, de hogyan tud egy ajtó lengedezni? Ha Kovács az egyik este, amikor részegen jött haza, és szétrugdosta az ajtót, az akkor se tud lengedezni, lehet akármilyen huzatos a mosókonyha. Max., ha az ajtó is huzatos, olyannyira, hogy huzatból van. Mondjuk dunnahuzatból. De akkor meg nem ajtó. Hogy raksz rá kilincset?

– Semmi, aludj – mondta Kovács / Ha kovács halkan mondja, sőt ha nem átall suttogni, akkor is kell az a fránya felkiáltójel, mert felszólítja nb. nejét, ne tetézze itt a problémákat neki azzal, hogy még a végén felkel, és felesleges kérdéseket tesz fel, például, hogy hova tűnt az egyik dunnahuzat a mosásból.

A szellem nem kitaláció, ezt minden gyerek tudja. / Tuti nem tudja. Nem minden gyerek. Sokan úgy nőnek fel széles e határon, hogy nem találkoznak szellemmel gyerekkoruk során. Esetleg ha olyan filmeket néznek, amikben van mondjuk a szocialista szellem vasútja, de az meg zavaró, mert az meg másmilyen szellem. De mondjuk, Tarzan se látott szellemet gyerekkorában, hiába bandukolta be a dzsungel minden zegét, zugát, az szellemállományban erősen a nullához tendált.

Valóság. / Na, ezzel megleptél. Mármint azzal, hogy ez a mondat milyen rövid. Szokatlanul. Rövid. Amúgy meg novellája válogatja, hogy mi is a valóság. ;)

Ez a szellem is valóság volt, nem bántott senkit, csak elcsent dolgokat, és egyszer a házmestert, amikor még volt ilyen mesterség, másfél napra a pincében rekesztette, mert valahogyan egy zsák szén dőlt a kazánház ajtajához kívülről, amikor a házfelügyelő benn volt, és a kazánpiszkálás ürügyén a pálinkásüveggel barátkozott. / Látom, azonnal ellenpontozod is egy mármegintmiafenéértilyenhosszúmondattal. :( Viszont így annak is megnő az esélye, hogy minden mondatodban hiba legyen. Vagy nem csak egy, több is, változatosak. Pölö nem pincében, hanem pincébe - hacsak nincs a pincének egy kisebb részegysége, amibe a szellem kimondottan rekeszteni kívánta a házmestert. Vagy pölö volt-volt. Sőt, még mindig volt ott egy harmadik volt is. Tipikus kezdő írói hiba, bosszantóbb még a feleslegesen hosszú mondatoknál is. A betűből is van felesleg, kazánpiszkálás ürügyén.

A zsáktól nem tudott kijönni, csak másnap hajnalban szabadult meg szorult helyzetéből, amikor kimászott az utcára nyíló, egyébként a szén ledobására szolgáló rácsos ablakon, kormosan, mint az ördög és mérgesen, mint akinek két számmal kisebb cipőben kell járnia mint a lába mérete. / Akkor most ezt írd le rövidebben. Ha megvan, akkor még rövidebben. Ha kész, akkor majd én még kihúzom a harmadát. ;)

Na jó, ez így túl hosszú lenne, mennyen', haladjunk, majd ha később lesz kedvem, még visszanézek rá.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2017-12-21 14:36 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm. Majd nézz vissza. :) Vagy lapozz két három oldalt, - ezt másnak is tanácsolom, ha átjut az első két oldalon már jobb lesz, de nekem kellett az az első két oldal is :) - ott kicsit megváltozik a szöveg struktúra. Nem lesz olyan hosszú.

p, 2017-12-22 08:10 Bjursta

Bjursta képe

Szerintem önmagában a mondat hosszüsága nem eshet kifogás alá, én is számoltam máshol más irásban, negyvennyolc szót egy mondatban. Hogy felesleges- e , azt nem tudom, az lehet. Szerintem kicsit olyan mint a kötéltánc, ha fennmaradsz akkor jó, ha nem maradsz fenn akkor modoros.

p, 2017-12-22 12:45 Bjursta

Bjursta képe

Amúgy meg szerintem mindenki tudja, hogy a kísértet az valóságos. :) Már Rejtő megírta :

Azonban a többség, ha valahol a Szahara szélén lakott, kisvárosban, vagy oázisban, sokszor hallotta
távolról azt a tompa dobpergést és éles harmonikafutamot, amire babonás emberek azt
mondják, hogy a szél nyitja meg csukja egy csőszkalyiba törött ajtaját valahol a szőlőben, az
ropog és nyikorog, mint a dobszó meg a harmonika. De a felvilágosodottabbak jól tudják,
hogy a barátságtalan, viharos trópusi éjszakában a Láthatatlan Légió fekete menetoszlopa rója
a sivatagot, harmonikás kíséretével, félelmetes bérkocsijával, néma legénységével, és senki sem
sejti, hogy honnan jönnek, hová és meddig mennek...

cs, 2017-12-21 10:18 Kentaur

Kentaur képe

Első körben az érdekelne, hogy milyen tájegységről való vagy, ahol ezt így használják:
"aki miatt a kékkő meg lett idva" - az egy dolog, hogy a szenvedő szerkezet miatt sokan le fogják harapni a fejedet, szerintem buta nyelvi babona félni tőle, állítólag germanizmus, ellenben már a Halotti beszédben is megtalálható (porból vétettünk). De, hát ez az "idva" bizony nagyon fura, még életemben nem találkoztam vele, és kíváncsi lennék, honnan szedted. Vagy csak elütés?

A Craz által felsorolt logikátlanságokhoz hozzátenném: hogy az istennyilába mászott már ki a házmester a rácsos ablakon? Szeletekben? :-D

Nem sokkal később a műveltetéssel akadnak gondok: "a gép előtt ülő kockák meghökkentek, hátranézettek, mi tükröződhet a képernyőn" -hátranézettek- ez egy műveltetés, azt jelenti, nem ők néztek hátra, hanem valaki hátranézette őket, azaz tettel vagy máshogy arra kényszerítette őket, hogy akaratukon kívül hátranézzenek. - Vagy szintén elütés?

Vesszőproblémáid is számosak, leginkább a tagmondatok határát nem érzed:"A lakók olykor felébredtek elnyújtott sírására, de mire kinéztek az ablakon(vessző:addigra) már nem láttak senkit..."

"egyenes szakasz alig" - alig micsoda? Kell az a létige, mert anélkül nincs állítmánya a mondatrésznek. Márpedig irodalmi környezetben nem ártana, ha élő beszédben el is hagyható, mert mindenki hozzáérti.
"egymástól lécekből álló oldalfallal elválasztva" - itt viszont túlterjeng a körülményes megfogalmazás, a redundáns precizitás. Egyszerűbben, szebben: léc oldalfalak választották el őket (igen, nyilván egymástól, nem is a nagyharangtól)
"itt ott "- itt-ott
"és a 6-os szám több méretben és megjelenésben." - hatos szám - irodalmi környezetben évszám, cím, gyártási szám, ilyesmi oké számmal, de a többi nem.
"– Jó estét – köszönt" - juj! Köszönés mindig felkiáltójel, mert óhajtó mondat nyelvtanilag. Mindig.
"egyenes tartású szikár alak" - egyenes tartású, szikár alak.

Idáig jutottam, mielőtt kimerültem benne. A sok megakasztó dolog miatt nem bírom egyben végigolvasni. Pedig történetileg ígéretesen kezdődik.
Jövök majd még vissza, és megpróbálom folytatni.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-12-21 14:38 Bjursta

Bjursta képe

Szervusz, egyelőre várj még kicsit, közben átolvastam a nálam maradót, és van benne elütés, több kevesebb betü, ezt ihajts javitom. A rács, az nem ugy rács hogy kocka, hanem csak két vasrúd lefelé mint a tömlöcben. Az " idva" nyilván fura, de tetszett, nem elütés - hogy lehetne még , meg lett "ivva" ? Szóval még egyszer átolvasom - figyelmesen.

cs, 2017-12-21 15:09 craz

craz képe

a macska meg fel lett mászva :(

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2017-12-21 18:58 Suana

A kocka el van vetve.
A lakás ki van festve. Stb.

Viszont az idva nem helyes. Van olyan terület, ahol ezt használják, én már többször találkoztam vele, és kiráz tőle a hideg. :) Nem csak a fülemet bántja, hanem az egész igedrendszeremet.

De - van ennek a szónak egy elfogadott (bár elég ritán használt) formája is, ami nyelvtanilag helyes. Ha szánsz rá egy kis időt és utánanézel, biztosan megtalálod.

Próbáld csak megkeresni! Várom az eredményt. :)

Üdv: Sz

cs, 2017-12-21 19:09 Bjursta

Bjursta képe

Kedves Suana, ez az első oldalon van. Még van hét gépelt oldal. Nem tudom mi a helyes forma, ez beleült a fülembe mikor irtam és azért van itt. Olyan mult szazadi öngyilkos cselédlányos hangulata van. Nekem. Iszva? Ivva? - ez nyilván más - . Nem tudom. :) Amúgy nem idegen a fülemnek, mi az Alfóldröl származunk sok furcsa szó volt ott. Pl. sútornyékos, esenc, cetter - ez mondjuk nekem is sok, ezt megmagyarázom annyira rémes: szvetter , bocs :) - fajin, héhő, ilyesmi.
Viszont, Irjatok, hogy köszönésnel felkiáltójel. Hogyan? Jónapot Éva! - mondta Ferenc. Igy?

cs, 2017-12-21 20:25 Suana

A nyelvtanilag elfogadott forma - íva, de ezt se használjuk túl gyakran.
Ovidius hozzászólását olvastad? Odacsapta Neked a legkézenfekvőbb, és mindenki által tökéletesen érthető megoldást: megittuk, megitta, megittam, ...

Jó napot, Éva! :) Ez se nagy ördöngősség.

:)))

Üdv: Sz

cs, 2017-12-21 20:29 Bjursta

Bjursta képe

Íva, igen , ez lesz az. Ám azonban nincsen kézenfekvő megoldás :) majd az ötödik kiadott könyvem után lesz :) Az ívát, kicserélem - kisvartatva - és köszönöm.

cs, 2017-12-21 20:41 Suana

Figyelj!

Biztos nem tetszene jobban az a forma, hogy: miatta itta meg a mérget? Attól, hogy a mondatban szerepel az íva szó, még nem lesz múltszázadi hangulata.

De Tiéd a döntés. :)

Üdv: Sz

p, 2017-12-22 07:14 Bjursta

Bjursta képe

Lehet. De van benne egy sereg ilyesmi játék még.

cs, 2017-12-21 20:37 Kentaur

Kentaur képe

Igen, ívva, de bár amúgy nekem személy szerint semmi kivetnivalóm a passzív (avagy szenvedő)szerkezet ellen, de ebben az esetben jobban hangzana hogy: amit emiatt megivott X, vagy teljes kikerülés: a kékkő, ami egy gyomorba került. - Ha más halotta már ezt a szót, akkor nyelvjárási jelenségről van szó, és ebben az esetben nem mondhatni, hogy helytelen lenne. Akár még jól is kijöhet, ha az egész szöveg ebben a nyelvjárásban íródik (igen, ez egy passzív szerkezet, fel sem tűnt, mi?)

MÉG EGYSZER: a szenvedő vagy passzív szerkezet NEM germanizmus, ezt már rég megcáfolták, anno 1700 körül találták ki, hogy az lenne, viszont legkorábbi nyelvemlékeinkben jelen van, jóval a "germán hatás" előttről. Azt is mondhatnánk, hogy Hungarizmus, és eddigi tudomásunk szerint minden nyelvben jelen van, a magyarnak sem tesz jót, hogy inkább csomót kötünk a nyelvünkre és három másik megfogalmazással kikerüljük,csak hogy nehogy használjuk szegényt.

Oké, várok, bár valahogy jobb ezzel a passzív szerkezetű mondattal foglalkozni, mint angol passzív mondatokat csinálni, amit pedig ehelyett kéne. :-D
Ott senki nem jönne a "macska fel van mászva" - példamondattal, ami amúgy egy hülye példa, mert a passzív mondat csakis alany (cselekvő) nélkül müködőképes, márpedig a macska a mondatban a cselekvő, ezért nem jó a mondat, nem pedig a passzív szerkezet miatt.
De hogy letudjam a lekiismeretfurdalást, amiért a magyar nyelvvel foglalkozom az angol helyett, íme a kifejezetten irodalmian elegáns és nyelvtanilag tökéletesen korrekt mondat: The blue stone was drinked long ago because of the distant relaitive of the caretaker.
Na, most már elmondhatod, hogy fordítottak is már téged! :-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-12-21 20:38 Bjursta

Bjursta képe

Ez remek, nagyon jó :) Köszi :)

cs, 2017-12-28 20:10 Bjursta

Bjursta képe

A "meg lett idva" törlésre került, lényegében a teljes elejével együtt. Most újra olvasva, valójában sikerült megint valami drámát vagy filmet írnom. Sok a dialógus. Újra kezdem azt hiszem.Hmmmm.

cs, 2017-12-21 19:46 Ovidius

Ovidius képe

Elnézést, hogy belekotyogok...:D
Nem vagyok nyelvész, sem nyelvtanár, de ez a "meg lett idva" alakzat generálta beszély kihozta belőlem a csibészt...
Nem igazán értem, miért kell egy olyan kifejezésmódot használni, amelyre tartalmi szempontból teljes értékű és alakzatú, közismert -- nyelvtani szempontból helyesnek tűnő -- megoldás van?
"Megittuk".
Nem igazán zavar a germanizmus, mert nyelvünk alapvető részévé vált, csak néha zavaró a jelenléte, és olyankor zavar.
Amikor egy kifejezés eltér a kánontól, egy speciális ökölszabályt szoktam alkalmazni. Megpróbálom kimondani a szót/kifejezést, és figyelem, mekkorát botlik a nyelvem. Ha kényelmetlenül nagyot, akkor megkeresem a kanonikus kifejezést.
Természetesen elfogadom, hogy rengeteg tájjellegű megoldás létezik, amelyeket tiszteletben kell tartani, és adott esetben használni kell. Kivéve, ha nagyon nem tetszik...:D

Köszönöm a türelmet...:D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2017-12-21 20:36 Bjursta

Bjursta képe

Alapvetően igazad van.
De ez a mondat - szerintem, a tóbbi környező mondattal stilusban egyez:

A házmester távoli rokona volt annak a férfinak, aki miatt a kékkő meg lett idva annak idején, ez a legkevesebb amit megtehet, hogy olykor bezárja ide a pincébe.

Ez illeszkedik :

A házmester távoli rokona volt annak a férfinak, aki miatt a kékkő meg lett íva annak idején, ez a legkevesebb amit megtehet, hogy olykor bezárja ide a pincébe.

Ez kevesbé:
A házmester távoli rokona volt annak a férfinak, aki miatt megitta a kékkövet annak idején, ez a legkevesebb amit megtehet, hogy olykor bezárja ide a pincébe.

Szerintem.
Helyes, nem vitas, de a masik valahogyan kifejezőbb nekem. Illetve egy kis játék. Tenyleg csak szerintem. De igazad van.

cs, 2017-12-21 20:44 Kentaur

Kentaur képe

Amúgy abban a mondatban egy alanytévesztés is van, arra is figyelj oda, ha már átírod, hogy kicsoda itta meg a mérget kicsoda miatt és kicsoda az, aki bezárja a pincébe kicsodát.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-12-21 21:04 craz

craz képe

Micsoda? :O :D 3:)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2017-12-22 07:15 Bjursta

Bjursta képe

Micsoda micsoda?

p, 2017-12-22 08:05 Bjursta

Bjursta képe

Köszönóm, megnézem. Amúgy is fésülendő még, igaz?

v, 2017-12-24 08:22 Bjursta

Bjursta képe

Barátaim, volt aki végig bírta olvasni?

cs, 2017-12-28 16:50 polgarveronika

polgarveronika képe

Jelentem: végigolvastam, most már csakazértis!
Szóval pár dolog:
központozások : örök téma, de megtanulható többé kevésbé
a mondatok ritmusa. Van ahol elmegy a hosszú, van ahol nem. A rövidebb mondat feszültségfokozó
kicsit felsikoltott-- olyan nincs.Vagy sikolt vagy nem. A sikkantott jobb, de azt már pár sorral lejjebb ellőtted, és jól.
ismétlések: újságpapír és újságpapír (nekem nem jön be, és az elején is van ilyesmi)
pontosítni, ki beszél éppen. A szereplőket lehet egy-egy jelzővel ellátni, és úgy utalni rájuk.

Szóval,van rajta dolgozni való, nem is kevés. Amúgy az írás valóban történet-centrikus, de éppen a történet milyensége miatt nem árt finoman hangolni az apró részleteket.
Ülj neki nyugodtan, bátran húzgáld meg a mondatokat, keresgélj odavaló kifejezéseket.

Ezt tanácsolom, kedves barátom ;)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2017-12-28 19:09 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm az olvasást. És a történet mennyire tetszett, vagy nem? Mennyire új mennyire közhelyes, mennyire ritmusos? Mennyire történet? A központozást azt ugye, hát mit szabadkozzak, igyekszem.

cs, 2017-12-28 21:03 polgarveronika

polgarveronika képe

Ha megfogadod a sok jószándékú tanácsot, még jó is lehet.Bár én nem vagyok gyakorló szellem-író/olvasó, de ez érdekes volt. Az alaphelyzet a célnak-gondolom-megfelelt, csak a kimunkálás hagyott sok kívánni valót.
Itt akadnak ebben a műfajban járatosabbak nálam, ismerik azokat a tárgyi eszköztárakat, amelyek az ilyesfajta történetek elengedhetetlen kellékei, én legfeljebb a kivitelezésben tudok tanácsot adni.

Dolgozz rajta! Nézd úgy, mint egy filmet, és látni fogod, hol vannak hosszú snittek.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2017-12-28 19:35 Suana

Jelzem - végigolvastam! Méghozzá első nekifutásra!

Ami úgy megragadta a képzeletemet:

" Borzongva feküdt be felesége mellé az ágyba.
- Mi az? - kérdezte az asszony.
- Semmi, aludj! "

Kedves kis jelenet. :)

Üdv: Sz

p, 2017-12-29 07:13 Bjursta

Bjursta képe

Jaj, ezt későbben újra olvasva észrevettem én is. Reméltem nem kerül szóba :) Van egy fura értelme az biztos. Törlés alá esett közben az egész elejével. Hátha jobb lesz igy.

cs, 2017-12-28 16:11 Sednol

Sednol képe

Jövök ide is. Generáljunk még egy kis életet az oldalon. :D
Az első két mondaton mutatnám meg, hogy én miket látok hibának.
Kihangsúlyozom, hogy ezek az én számízét mutatják, nem biztos, hogy mindenben igazam van.

„Az Aradi utca 26-os számú ház szelleméről már évtizedekkel ezelőtt is suttogtak az itt lakók.”

Megmutatom, mire gondolok, amikor arról hadoválok, hogy tradicionális E/3.

Az Aradi utca huszonhatos számú ház szelleméről már évtizedek óta suttogtak a lakók.

Látod a különbséget? Ennek van dallama. Ha jól tudom, de tévedhetek is, akkor ebben az esetben a huszonhat mehet számmal is, de majd a hozzáértők megmondják. De haladjunk tovább. A mutogatás nem egy túl szép dolog. Főleg az itt.
Egyszerűen nem mutathatsz rá valamire, ahol nincs az olvasód. Vannak helyzetek, amikor igen, de ez nem az. Aztán nem mondhatod hogy évtizedekkel ezelőtt, mert nem adtál meg támpontot a mesélés idejét tekintve. Ebből kifolyólag nekem kilóg a mesélésből és megakaszt. Engem legalábbis biztosan.

„A szellem a ház alatti bonyolult pincerendszerben lakott, és néha, ritkán, igazán ritkán, teliholdas éjszakán, feljött a mosókonyha vízvezeték csatornáján, kilebegett az udvarra, és hosszasan állt a porolónál szomorúan, amíg a második emeleti gangon nézett egy ablakot, egy kis lakás ablakát, ahol egykor a szerelme lakott.”

A lakott után pont. A néha elhagyható. A két ritkán még határeset, megeszem, nem zavar, bár ha továbbolvasok, akkor kiderül, hogy a ritkán, igazán ritkán nem is olyan ritka, mint azt sugallni akarod, hiszen minden egyes teliholdkor, ami azért nem évszázadonként egyszer van. A feljött nem túl szép, miért? A jött miatt. Az megint csak azt feltételezi, hogy ide, hozzám jött. Felmászott, felkúszott, bármi, ami általánosságban jelzi a mozgást. Aztán nincs olyan, hogy vízvezeték csatorna. Van csatorna a házon kívül, és van lefolyó a ház szennyvízének elvezetésére. Aztán azt lehet mondani, hogy sok, sok és még több. Túl sokat akarsz egy mondatba belepasszírozni. De vegyük szépen sorba.
Vagy a kilebegettet tarts meg, vagy a lefolyósat, de a kettő együtt sok. Mind a kettő azt sugallja, hogy valahová megy. A hosszasan is felesleges, ha valaki az első perc után kinézett az ablakon, akkor a szellem kénytelenül abbahagyta. Az egy kis lakás ablakát is repülhet, nincs jelentősége. Összegezve valami ilyesmi lehetne:

A szellem a pincében lakott. Teliholdas éjszakákon kilebegett az udvarra, és a poroló mellől szomorúan nézte egykori szerelme második emeleti lakásának ablakát.

Lehet ezt ezerféleképpen. Én így oldottam volna meg. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet másként. Csúnya is lenne, ha mindenki egyformán írna. Ami a legfontosabb: csak a lényegi dolgokat írd le, és kerüld az önismétlést, ami írás közben fel sem tűnik, de javításnál ki kell hogy bukjon. Tudom, hogy rossz érzés, de a delete gomb, a radír vagy a satírozás csodákra képes. Olyan, mint amikor egy papírlapot összefirkál a művész, és utána egy radír segítségével előhívja a tényleges művet. Neked is ez a dolgod. Amikor írsz, akkor ne foglalkozz semmivel. Csak tedd. Javításnál viszont szívfájdalom nélkül szabadulj meg a sallangoktól. Minden olyantól, ami az olvasó idejét és koncentrációját terheli. Nem kell kétszer leírni ugyan azt. Elsőre is megértik.

Nem tudom, olvastad-e a Dekameront? Ha nem, kezd el! Ékes bizonyítéka lesz annak, amiről beszélek. Amikor elindul a mondat a lap tetején, a másik lap közepén ér véget, és már a hatodik tagmondatnál, amit legalább öt megjegyzés tarkított elveszítetted a fonalat, akkor megérted, miért is nem írnak manapság így. Lehet, senki sem tiltja meg, de ne számíts nagy olvasóközönségre.

Magyarok közül Móricz Zsigmond a favoritom. Imádom, ahogy mesél.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2017-12-28 16:27 Bjursta

Bjursta képe

Köszónöm az olvasást. A vizvezetek csatorna az nekem is kétséges volt, Igazad van, csatorna, vagy csóvezeték, ezt biztosan javitom. Kicsit át is irtam.
Az idő meghatározás nekem azert nem tünt fel, mert van ugye az evtizedekkel ezelőtt, majd kitór az internet kora kilncvenes évek Mo. majd most koltózik ide a válllakozas, az már jelenidő. Igy visszafelé, ertelmesnek tunt az evtizedekkel ezelőtt.
Megtehetem azt hogy az első részt mint olyat kiveszem innen? A tórténet a csillag utan kezdődik, addig valami előkép van. A szellem meg a házmester bemutatkozása.
A mondatokkal is igazatok lehet, de valójában lehet hosszú, nem? Persze, tagolhatö de hát kicsit hosszü, a gondolat hosszú :) A tóbbit nézem.

cs, 2017-12-28 18:43 Sednol

Sednol képe

Én a Fekete embert és Az egy élet árát átírtam. A fekete ember csak nyomokban maradt önmaga, míg Az egy élet árát csak futni küldtem, így közel két oldalnyit fogyott eredeti terjedelméből, mégis ugyanaz maradt. Ha most esnék neki, szerintem további egy oldalt veszítene.
Nagy terjedelem hirtelen javítása problémás szokott lenni. Időt kell neki hagyni.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2017-12-28 19:12 Bjursta

Bjursta képe

Igen, tudom, emlékszem. Nekiülhetek, de ez a történethez nem tesz nagyon hozzá - lehet, hogy nem igy kellett volna kezdeni. Vagy megtehetem azt , hogy a csillag utáni rész stílusában maradok. vagy nagyrészt törlöm. Igen, azt lehet. Hogy lehet azt technikailag megcsinálni, hogy látszódjék a régi szöveg meg ami a helyére kerül. World-ban tudom, de itt nem. Azt megcsinálnám pedig.Ha kivárjátok :)

cs, 2017-12-28 18:44 Dana

Dana képe

A hosszú mondat olvasása közben elveszíthetjük a fonalat. Olvasd el Stephen King -- Az írásról c. művét, ha még nem tetted volna.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2017-12-28 19:07 Bjursta

Bjursta képe

Dana, te szerkesztő vagy, így megkérdem, lehetne átmenetileg leszerelni az első részt a csillagig? Ha ezen nem jut túl senki akkor nem lesz jó, mert a történet onnan kezdődik. (És a mondatok is megváltoznak.) Vagy mondjuk csak annyit, volt egy szellem az Aradi utca 26-ban. A pincében élt.

cs, 2017-12-28 19:20 Dana

Dana képe

Amíg nem helyettesíted az egész írást egy szóközzel, úgy szerkeszted, ahogy akarod. Ezt persze képletesen értem, mert az egész novellát egy "Kapjátok be!" felkiáltásra sem cserélheted le.

Szerintem érted, mire gondolok.

Szerkeszd bátran, ahogy tetszik.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2017-12-28 19:43 Bjursta

Bjursta képe

Hát kihúztam az elejét :)

cs, 2017-12-28 18:47 bupber 81-Szomb...

Gondolkodok, mit szóljak. A betűvetés minden egyes árnyalatában sikerül eltávolítanod az olvasót.
Nekem elsőre az a benyomásom, hogy nagyon keveset olvastál. Nem ismerlek, nem tudhatom, de ahogy nekiláttam az első bekezdéseknek, ez a vélemény fogamzott meg bennem.
Ne mesélj! – remélem megérted, mire célzok. Az irodalomban semmi keresnivalója a mesélésnek, az elmesélésnek, ha így jobban érthető. Még a mesében sem mesélünk.
Amit meg mondasz, azt mond úgy, mind az életben. Gondolom, nem ilyen formán alkotod a mondatokat, amikor beszélgetsz valakivel.
Ajánlanám: Charlaine Harristól Fájó szívvel (Magvető kiadó, Albatrosz könyvek 1985., fordította Békés András). A lehető legegyszerűbb mondatokkal van leírva minden, de nem mondható fagyos fogalmazásnak. A kezdő mondat:
Útban a kunyhó felé Catherine elhajtott egy döglött kutya mellett. – a kétszáznegyven oldalas regény a pontos kommunikáció mintapéldánya.
Nem olvastam csak a csillagig, de addig többször változott a benyomás, amit az írás nyújt, és végül nem tudtam eldönteni, hogy ezt most komolyan kell vegyem, vagy egy léhaság. Gondolom jobb, ha tudsz róla, minek vezeted neki az olvasót.
És nem azon helyességi kérdések állítottak meg, hogy kell-e egy itt vagy ott mutató szó, hanem pont az, ami felől TE érdeklődsz: a tartalom, az írás mélysége.
Hiányzik belőle az összeszedettség (fontold meg miről írsz, és csak szépen, sorjában tedd), tisztázd le, amit mondani akarsz, de azért csak nem hiszem el, hogy egy pinceajtóval nem tudnék félretolni egy holmi szeneszsákot :)
Először ilyesmiken kéne túl tedd magad, szerintem.

cs, 2017-12-28 19:04 Bjursta

Bjursta képe

Olvassátok a csillagon túl - lehet hogy értelmet nyer az eleje, de lehet persze, hogy csak gondolom. :) Félig nem lehet. Olvastam én mindenfélét,csakugyan mindenfélét. Ajánlanék én magamtól is valamit - ugy értem tőlem olvasmányt - de nem most. Most olvasd el a csillagon tul :)

cs, 2017-12-28 21:57 Sednol

Sednol képe

Kérésednek engedelmeskedve végigolvastam.

Vegyes érzéseim vannak. Ami elsőre feltűnt, hogy tettél bele jó pár önellentmondást.

Kezdjük a férfi szellemmel. Az elején gonosz ártó szellem, aki látszólag az élők vesztét akarja, majd miután odairányította őket, mintegy varázsütésre meggondolja magát. Ezt nem lehet így. Okokat kérünk. Okokat. Mutasd meg miért mérges, és miért kegyelmez utána meg.

Feltűnt, hogy leírsz és nem mutatsz.

A pince kusza. Oké. Ezt még megeszem, láttam már ilyet. Aztán közlöd, egészen véletlenül a metróalagútba nyílik belőle egy ajtó. Hát ezt nem eteted meg velem. Sajnálom. Ez itt hiteltelen a végletekig.

Aztán ott van, hogy aki visszanéz futás közben a Maradékokra, az örökre elvész. Erre mind visszanéznek:

„Futottak, mint az őrültek, rohantak, és elfogyott a hangjuk, nem sikoltottak, amikor meglátták a hatalmas pincébe összegyülekezett Maradékokat, akik ott botladoztak mögöttük, mint egy bomlott hadsereg. ”

Az alapötlet tetszik. A Maradékok zseniális, de a dolgok kapcsolata borzalmas. Rossz felől közelítetted meg ezt az egészet.

Lássunk néhány ötletet, ami segíthet. Mi lenne, ha a felvezetésben megismerkednénk a ház szellemével, és a lakók hiedelmeivel. Itt felvezethetnéd, hogy a szellem siránkozását, hol macskanyávogásnak, hol pedig a ház alatt futó metró kerékcsikorgásának vélik. Itt ha felvezetnéd, az ajtó meglétét, mint világháborús óvóhely bejáratot, ami mostanra használaton kívül helyezett metróvonalra vezet, már nem hagysz lyukat, és minden a helyére kerül. Mondhatni adtál valami alapot az egésznek.

A tárgyalásba, akarom mondani a törzsbe, már mehet a játék. Itt jelezném, nem tudsz ennyi embert mozgatni, és a történet szempontjából is elég ha csak ketten-hárman vannak. Mondjuk, a két lány, meg a régi lakó. Ebben a részben ki kellene találni valami megoldást arra, hogy az elején miért gonosz a házmester szelleme, és utána miért világosodik meg. Mondjuk, megismeri a régi lakót, aki katona volt, és őt okolja, amiért a világháborúban meghalt a felesége. A férfi mesélhetne a lányoknak a háborúról, és amikor kinyitja a metróvonal ajtaját, megtudnánk, hogy ő akart segíteni, de leütötték, és már a börtönben ébredt és ez azóta is nagyon bántja. Ekkor változhatna a szellem hozzáállása. Utána már viszonylag sínen van a dolog.

Nem kell követned ezt a forgatókönyvet, valószínűleg megvan a sajátod, csak meg akartam mutatni, hogy kell egy viszonylag megkérdőjelezhetetlen egység. Így egy csöppet hihetőbbek a helyszín változásaid. A Maradékok akár lehetnének az óvóhelyen elgázoltak is, akik az élők húsából remélik az újjászületésüket. A lány szelleme is elárulhatná, hogy miért kísért. Lehet nyugodtan valami szerelmi szál, csak tudjam meg. :D

Át kellene ezt rendesen rágnod. Írj vázlatot, amiben mindent a helyére tolsz, csak aztán ess neki az újraírásnak. És hidd el, ennek is jól állnának a feszes mondatok. Megkockáztatom, hogy a jelen idejű történetvezetés csak dobna rajta, de ez már ténylegesen ízlés kérdése.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2017-12-29 07:26 Bjursta

Bjursta képe

Köszónöm, ez tanulságos volt, amit irtál. Érdekes is, mert úgy túnik a terjedelme ellenere vázlatosnak látszik, ami simán lehet. Az okok azok valóban hianyoznak, most ujra olvasva, lehetne ehhez ahhoz magyarázatot fűzni. A leirás- mutatás dolgot azt most nem látom annyira rossz arányunak, mint pl, annál a sálas törtenetemnél, itt elég sokat beszélnek, eleg cselekvös a dolog. Kicsit túl sok is a dialóg. Azt nem tudom mennyire kell logikusnak lenni egy kisértet tórtenetnek - miert nem bukkanhatnanak ki a metróban? - a belváros pinceszerkezete tenyleg érdekes, részben ilyesmi. Volt egy ház valóban ott az Aradi utcaban, ahol bementünk az egyik kapun, le a pincébe, és konkretan egy haztómbbel arrébb jöttünk fel. A végen a nyilt harcnál már nem erdekes hogy rájuk néznek vagy sem, ott már megmenekültek, mert volt annyi erejük, hogy kilépjenek a steril szobábaól, és harcoljanak. De az biztos, hogy lehetne meg fejleszteni a tortenetet. Köszi az olvasást. ( a masodik részben a mondatok azért már jelentósen leróvidültek) Az ötleteket is köszönöm.

p, 2017-12-29 08:03 Sednol

Sednol képe

"Azt nem tudom mennyire kell logikusnak lenni egy kísértet történetnek - miért nem bukkanhatnának ki a metróban?"

Vegyük az alapfelállást. Mitől működik egy történet? Attól, hogy hihetően van tálalva. Smilezolika abszurdban utazik. Azért működik a varázslata, mert következetesen logikus önmagához képest. Elhiszed neki, amit ír. Vagy ott van Kafka Átváltozása. Egy pillanatra sem fordul meg benned, hogy nem változott csótánnyá emberünk. De attól a perctől kezdve, hogy a helyzetéhez képest logikusan gondolkozik. Elfogadja a helyzetét, és a szerint szövögeti tovább terveit.

Itt is ez a helyzet. Meg lehet úgy is írni, hogy a Tiszafüredre jutnak az ajtó túloldalán, de azt valahogy el kell velem hitetned. Mert alapvetően egy kísértettörténet csak azt vetíti előre, hogy adott a mi teljesen jól működő világunk, amiben nem mellesleg szellemek is laknak a magukra jellemző szabályokkal: alig észrevehetőek, tudnak ezt-azt tologatni, megborzong, akin átsuhannak, de a teret és időt ők sem tudják módosítani. Ahhoz be kellene vezetned egy magyarázatot. Például:

Sokszor megesett, hogy aki tudtán kívül a szellem közelébe került, azt látomások kezdték gyötörni. Soha egyikük sem beszélt a nyomasztó dologról. Féltek, hogy valóra válik, pedig mindegyikük ugyan azt élte át: éppen szenet dobtak a kazánba, és a munkától megszédülve tették a helyére a lapátot, majd kifelé menet egy másik ajtón léptek ki, ami a földalatti használaton kívüli vonalához vezetett. Csodálkoztak is nagyokat, hiszen a földalatti vonala messze húzódott a háztól. Aztán hanyatt homlok menekültek, amikor megérkezett a szerelvény a Maradékokkal. Futás közben úgy érezték, karok, fogak kaptak utánuk, de ők futottak, nem mertek hátranézni, nehogy ott ragadjanak. Többnyire a szomszédos ház előtt eszméltek fel, és ez jobban megrémítette őket, mint a megélt látomás. Akadt, aki el is költözött.

Remélem, érted, mire akarok kilyukadni. Következetesnek, önmagához hűnek, hitelesnek kell lennie. Ha ez nincs meg, az olvasód átverve fogja érezni magát. Ezt nem akarhatod. Ha a valóságól elrugaszkodsz, akkor az a legfőbb feladatod, hogy elhitesd velem, hogy márpedig szellemek léteznek, és ha eggyel találkozom, akkor bizony a következő ajtón benyitva a Maradékokhoz jutok.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

p, 2017-12-29 08:25 Bjursta

Bjursta képe

Vagyis, belső logika kell. Mint amikor uj világot teremtesz. Értem. Az a bekezdes amit irtál, azt lehet higy reszben átveszem :) Bar nincs benne a tortenetben, de az is felmerült bennem, persze utólag, hogy ezek a népek a pinceben valam mergezest kaptak, es vagy haldokolnak, vagy valami egybe pszichózis alatt allnak, amit a szellem vezet. De ez egy uj fordulat lenne, viszont megtetszett. A ksierlet vezetői a vallalkozas vezetői a fiu meg a lány. Ez esetben oka kell lennie annak is, hogy miért éppen azokkal törtenik akikkel történik. Ez jó lesz, ez jó lesz. Nagyon jó, köszönöm Sednol, és köszönom mindenkinek :) Lehet, hogy átszervezem a törtenetet.