Homok a gallér mögött

Ma nem kezdünk semmibe. Semmiféle szép szavak vagy történetek nincsenek, nem is lesznek. Mászkálunk kicsit. Jégzajlás, rozsda és traverz, borotvapenge, törött sörösüveg, homok a gallér mögött, sínek.
Egy kapuhoz értem, velem szemben egy vénségesen vén ember. Ül egy hokedlin és dohányzik. Elmúlt száz éves, elmúlt kétszáz, elmúlt talán hatszázhatvanhat is. A hokedli, amin ül, fehér zománcfestékes darab, az öreg a bal lábát felhúzza és az elülső kereszt–támaszon tartja. Nézem a lábát, látom, patás.
– Te az ördög vagy – mondom.
– Meg sem lepődsz?
– Te kérdezed, hiszen te jobban ismered a lelkem, mint én magam, hát a kérdéseimet is tudnod kell előre!
– Dehogy – mondta az ördög, és dohányzott, fújta a kékes füstöt dühösen. – Már elveszítettem a képességemet a lelkekbe látásra. Mióta megjavultak az emberek, azóta nem tudom már a régi dolgaimat.
– Megjavultak?
– Meg.
– Na, akkor jó, akkor elfeledhetjük a jégzajlás, rozsda és traverz – rozsdás traverz, zuhanás előtt – borotvapenge, sörösüveg, homok a gallér mögött szavakat és érzéseket.
– Persze, miért is ne, felejtsd csak el nyugodtan és jó életed lesz, rózsaszín–kiscicás–pamacs. Ezt gyakorold. Majd meglátod. Én is így lettem ilyen magamra maradt, ördög űzte ördög, aki ülök a hokedlin és veled töltöm az időm. Leülsz?
– Hohó, nem csapsz be. Ha leülök melléd a hokedlidre, akkor a helyedbe kell lépnem, és akkor nem szabadulok amíg a világ világ, meg egy nap.
Hamiskásan rám nézett a vén patás, csippentett a szemével: – Azt gondolod?
– Azt – feleltem őszintén, és leültem mellé a hokedlire.
Nem történt semmi. Vártunk. Kis idő múlva megkínált cigarettával, együtt dohányoztunk ott ültünkben. Ültünk az nemlétező, Aradi utca huszonhatos és huszonnyolcas számú házai közötti kapubejáróban, a Világvége Kávéház előtt, bentről zene szűrődött ki, talán Zöldi énekelt. Kicsit elémelyedtem a rózsaszín–kiscicás dolgokon, de még tartottam magam. Ültünk, fészbukoztam, nézegettem az embereket, gondolkodtam.
Az ördög is láthatóan töprengett valamin.
– Nem lehet, hogy te csapsz be engem – kérdezte –, és azért ültél le itt, hogy a helyembe kerülj, és lásd a lélek sötét bugyrait?
– Nem – nyugtattam meg. – Ahhoz nem kell a helyedre kerülnöm, láttam eddig is.
Ültünk tovább. Az emberek jártak keltek előttünk. Egyszerre csak láttam a gondolataikat! Jéggé dermedtem. Nagymamák ültek otthonokban, számolták a perceket. Emberek ültek börtönökben, számolták a perceket. Emberek ültek otthonokban – saját otthonaikban –, és számolták a perceket. Láttam a megszámolt perceket, homokszemként hullottak alá, hegy nőtt belőlük, és beborította a láthatárt, a szemhatárt, a végtelent, megfordult a hegy akkor és újra hullani kezdtek a homokszemek. Ezeken a megszámolt perceken jártak az előttünk elmenő emberek. Magány.
– Megjavultak?
– Meg.
– Itt hagylak!
– Ha egy szemernyi részvét nincs benned!
– Te ezt mindig látod?
– Látom.
– Miért mutattad meg?
– Sokat panaszkodsz. Mondták. Gondoltam, megmutatom.
– Aha.
– Mielőtt elmész! – szólt utánam. – Láttad azt a filmet, ahol egy pali, egy forgószékkel gurult le a hegyoldalban.
– Egy fenét – mondtam, mert mérges voltam az ördögre – nincs ilyen film.
– Hát lehet, lehet, hogy tévedek. Nem abban mondják, hogy: Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship?
– Nyavalyát, dehogy, az egy másik film. Tudhatnád!
– Tudom is, de jó lett volna befejezésnek.
– Szervusz – mondtam az ördögnek, és elindultam haza.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2018-10-27 11:51 Dana

Dana képe

Tudod, a hangulat megvan, de... az olyanokkal mindig elveszed a kedvem, hogy a múlt és a jelen időt szinte mondatonként variálod. :-/

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-10-27 12:40 polgarveronika

polgarveronika képe

Egy kapuhoz értem - múlt idő a jelenidejű narrációban...hmm
látom patás. -- vessző hiány
Egyszerre csak láttam a gondolataikat -- itt megint múlt idő. Miért??????

Nagymamák ültek otthonokban, számolták a perceket. Emberek ültek börtönökben, számolták a perceket. Emberek ültek otthonokban – saját otthonaikban –, és számolták a perceket. --ezek a gondolataik, amiket látsz?????
gondoltam megmutatom --vessző hiány (nézd bele a hogy szócskát, és akkor tudod, hova kell tenni)

És innentől kezdve nem értem

– Ha egy szemernyi részvét nincs benned! --huhh, ez milyen kérdés???

és még sok egyéb központozási hiányosság.
Kedves Tamás! Ez nekem zavaros. A szándékot értem. Szlömös vidéken a magányos ember letelepszik az ördög mellé. Akár beszélgethetnének is egy k...rva jót. Soha vissza nem térő alkalom. :)

Üdv: Vera

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2018-10-27 15:31 Bjursta

Bjursta képe

Kószónóm a véleményt. Azt mondod zavaros. Olvastál már tölem párat, akár azt is mondhatnánk, ismered az észjárásomat. Nem irok le mindent, itt sem, a gondolatokat sem irom le amit a főhős - én - lát. A gondolat itt érzés, az érzés a magány. A "nincs benned egy szemernyi részvét", az nem kédés, az az ördóg felkiáltása, részvét iránta, nem az emberek iránt. Megosztani a tudás terhét. Engem a mult idő jelen idő annyira nem zavar itt, lehet, hogy nem szabályos, de ez egy elmélkedés, a jelen időben, vagy mondjuk egy órája. Átirhatom mondjuk konkrét multra, de pl, a kapuhoz értem az lehet jelen is, most értem oda, de persze lehet mult is, egykoron odaértem vala, ami utána van két mondat az ilyen fura jelen idő, amikor odaér a kapuhoz lát ezt azt, pl. az ördógöt, aki ott ül, akkor is ott ül, most is ott ül, amikor odaértem akkor is ül, vagy ült. Ez a zavaros ez engem elégée zavar, lehet, hogy nem logikus, vagy nem követi a szokásos elemeket, kihagy lépéseket, amik az olvasóban kell, hogy megfogalmazódjanak, de miért zavaros? Ez olyan degradáló kifejezés. Amúgy ki a fenét érdekel az ördög, beszlegessen magával, engem más erdekelt. Általában ha irok valamit azzal akarok is mondani valamit, most például a hajléktalan blues, amiről mondani akartam valamit. Vesszöket itt ott javitottam, amit irtál ott mindenképpen, köszönöm.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-10-27 15:53 Bjursta

Bjursta képe

Viszont abban pedig igazatok van, hogy akkor ez az iras alkalmasint nem való igy ide, hiszen ez egy iróiskola. Tekitsük igy a dolgot, és mindenki okulására szedjétek szét. Én is tanulok belőle, más is. Legyen igy.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-10-27 17:50 polgarveronika

polgarveronika képe

Tamás, én azt írtam, hogy NEKEM zavaros. Én nem látok benne logikát, nem látom a történetvezetés szálát, nem érzek katarzist, legfeljebb elgondolkodom, hogy ez most micsoda?
Igazán van jó abszrakciós készségem, de ha agyonütsz, sem asszociáltam a hajléktalan problémára.

Az meg engem bosszant kifejezetten, hogy kiteszel egy szöveget, kapsz rá ilyen-olyan megjegyzést, véleményt, kritikát, és akkor tengernyi sorban megmagyarázod, hogy miért hülye az, akinek nem tetszik, vagy nem érti.

Én továbbra is elolvaslak, ha időm engedi, és ígérem, nem fogom sajnálni a jelzőket, akkor, ha szíven üt az írás. Csillagot nem osztok, se neked se másnak, én itt csak olvasó vagyok, nem ítész.
barátsággal:
V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2018-10-27 17:55 Bjursta

Bjursta képe

Ez mégis csak egy irómúhely. Hat mit irjak? Udvariasan , kószónöm a kritikát? Olvassuk egymást itt vagy három éve, udvariaskodhatok is éppen. De igy hogy részletezted miert érzed zavarosnak, hát átgondolom.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-10-28 07:41 Bjursta

Bjursta képe

Szóval sem mondtam, hogy hülye aki nem érti, vagy nem akartam. Engem olykor később is foglalkoztat egy egy irásom, a felvetés alkalom arra, hogy újra gondoljam. Nem személyes. Nem tudom ki olvassa a kommenteket is, remélem idáig is eljuttok.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-10-27 16:44 Dana

Dana képe

Nem az írással kapcsolatban, hanem úgy általában muszáj megjegyeznem, hogy ha sosem fogadod el, amit mások írnak véleményként, illetve ha megmagyarázod, hogy "de az igazából jó úgy, ahogy van", akkor nem az olvasóknak írsz vagy nem ide kellene írnod, ebbe a közösségbe, ahol a cél az, hogy véleményezzük mások írását a fejlesztés reményében.

Sokszor nekem sem esik jól egy kritika. Ilyenkor nyelek egyet, és azt mondom, okés, elgondolkodom, köszönöm. Vagy köszönöm, hogy elolvastad, akármi. Nem azt mondom, hogy ne mondj ellenvéleményt, ne disputálj, érvelj stb., de... azt a rengeteg energiát, amit az írásaid után arra fordítasz, hogy védj minden mondatot, szinte szóról szóra, azt az átgondolásra is fordíthatnád.

Nem szeretnélek semmiképp sem megbántani ezzel a gondolattal, csak szeretném megérteni a motivációdat -- ha nem az, hogy véleményeket kapj, akkor micsoda?

Szép estét! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-10-27 17:23 Bjursta

Bjursta képe

Átgondoltam, lejjebb irtam is, tekintsük tananyagnak. De a " zavaros " az nem kritika, az minősités, sajna.
Illetve nagyvonalú kritika, ha megmondja miért nem erti van mit átgondolni, ha azt mondja nem érti, akkor mit tegyek?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-10-27 17:13 Bjursta

Bjursta képe

Sokat beszéltünk mar errol valóban, engem leginkabb az érdekel , hogy az irásom szerkezete milyen, az, hogy sikerül e megtalálnom a konfliktust, azt hogy jól vagy rosszul ragadom meg a szituációt. A vesszők is fontos, persze, de azt majd átnezem, ha a tórténet nem jó akkor a vesszőt megette a fene, meg azt is hogy kiegyensulyozott e a szóveg nyelvileg. Ha vértelen a tortenet, azon nem segit a helyesirás, csak a jót ronthatja el. A dramaturgiája érdelek, ebben bármi tanácsot elfogadok, mert aki olvassa, kivülről látja, es érzi. De irasaim gyakran kisérletezőek. Szerintem tudnek irni szép törteneteket is, irtam is, de ez itt más.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-10-27 16:46 Dana

Dana képe

Amúgy meg miért nem írtad az egészet jelenben? Vagy múlt időben? Tényleg roppant zavaró ez az ugrálás. Ha gondolat, emeld ki, jelöld, akármi, de így, folytatólagosan, mindenféle megkülönböztetés nélkül...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2018-10-27 17:08 Bjursta

Bjursta képe

A jelen az nem jó, azt nem szeretném, szerintem a mult az jó, valószinüleg ósszehangolandó, igen.

"Segítsetek a géppuskásnak!"