Kövér hölgy, gitárral

A kép és a novella címe: Kövér hölgy, gitárral. Nem vagyunk felkészülve a valósággal való találkozásokra. Lehetne a címe: kövér hölgy díványon, padon vagy esetleg szófán - kedvelem ezt a bútordarabot, kecses, törékeny, az ellentét csak látszólagos a kövér hölgy és a szófa között, nem ellenpont, nem tézis és nem antitézis, a valóságban nagyon is elképzelhető egy telt idomú hölgy a szófán - gitárral, esernyővel vagy ásóval, de ez már túl sok lenne és eltávolítana a tárgytól, így marad az eredeti.
A kép olaj, vászon, hatvanszor kilencven, fa keretben. Keletkezésének ideje az ezerhétszázas évek közepe, vége, ennél pontosabban nem határozható meg, a festő ismeretlen, de biztosan érzéki személy volt, ez kitűnik tárgya ábrázolásából, a hölgy ugyanis meztelen. A díványon hever, a gitárt maga előtt tartja, nem játszik rajta, fogja, a mozdulat furcsa, mintha utóbb festették volna a képre a gitárt, a megrendelő kívánságára, vagy a meztelen hús ábrázolása elleni tiltakozása miatt, már nem tudhatjuk. A hölgy a gitárt úgy tartja, mintha lúd nyakát fogná.
A festőről semmit nem tudunk, pedig a kép nem is rossz, az arcvonások tiszták, a fények visszafogottak, a szobabelső, ahol a dívány áll, részletesen kidolgozott, de mégsem aprólékosan részletező, csak annyira, hogy a figyelmet ne vigye el. Látszik a városi élet minden fontos tárgyának az ábrázolása, brokát és selyem, tölgyfa szekreter, egy tükör keretben, a tükörben egy arc, nem pontos, de felismerhető, kis játék az utókorral, a festő talán. Az ecsetkezelés mesteri, a rajztudás kimagasló. Érdekes, lehetett volna ismert festő is, a technika alapján nagyon is, de lehet, hogy csak ezt az egy képet festette, vagy csak ez maradt fenn, a többit maga égette el, vagy a tűzvész pusztította a favázas házak hazájában, száz évekkel ezelőtt.
Ki tudja, ki, mit, miért tesz? A festő, aki egy képet fest, nem festő. A hölgy, a kövér hölgy vajon ruhátlan állt modellt? Vagy felöltözve, és a festő vetkőztette le a képen, amit nem is mutatott neki meg, míg el nem készült, és mielőtt elkészült volna, elszégyellte magát a csalás miatt és ráfestette a képe és álmai tárgyára a gitárt, mint egy ludat, fordított kéztartással, titkolódzva és most már szemérmesen, amit megbánt, ahogyan készen lett a képpel. Lehet. Lehet, hogy ezért nem lett híres festővé, és a gitár szégyene dobatta vele tűzbe összes képét. A kandalló tüze elhamvasztotta a képeket, sok vászon égett el, képek, amin látszott az álom és látszott a valóság, és ott volt a félelem a tehetségtől, ezt nem lehetett elviselni, ezért veszniük kellett. A festő hajnalban útra kelt, a kikötőbe ment, hajóra szállt, délnek indult, kardot fogott, és gyors katonahalált remélt. Könnyen adták azt.
A kövér hölgy gitárral, a díványon, hatvanszor kilencven, olaj, vászon, csak az ezerkilencszázas évek elején került elő. Ekkorra megbarnult, eltöredezett, alig látszott már rajta a hölgy, a keret sem volt már meg. Egy konyhaszekrényben találták meg, az ajtón lévő kis titkos rekeszben, ki tudja oda hogyan került. Egy orvos találta meg, aki átutazóban volt az ezredével az egyik frontról a másikra, és rövid időre megálltak egy elhagyott kisvárosban, ahol alig volt ember, a házak romosak, a lakók elmenekültek. Egy éjszakára, egy épen maradt lakásban szállásolták el az orvost, akinek tisztiszolgája, hogy tüzet gyújtson, a kredencet darabolta fel, ez nem volt szokatlan. A doktor vette észre a vásznat, kiterítette, és öngyújtója fényénél nézte a képet: a kövér hölgyet díványon fekve, maga előtt tartott gitárral. Megragadta a kép hangulata, maga sem tudta miért, emlékeztette őt a hölgy a feleségére, aki nem volt kövér hölgy, de a tekintete éppen olyan barna és meleg volt, mint ennek a hölgynek itt a vásznon. A képet a zsákjába tette.
A fronton sok volt a sebesült, borzasztó sebeket látott a doktor, felnőtt férfiak nyögtek és sírtak, jajgattak a fájdalomtól, mint a gyerekek. Egy húszéves bölcsészhallgató, gyomorlövéssel, a halála előtt verset szavalt, majd az anyját hívta, úgy halt meg, a doktor fogta le a szemét. Az orvos többé nem mondott verset, nem is hallgatott verset, könyvet sem olvasott, bár korábban szerette a művészeteket. Tette a dolgát, kötözte a sebeket, amíg tartott a háború. Amikor vége lett, hazatért. Nem talált nyugtot, a felesége a szemére hányta, hogy olyan fád lett, olyan kedélytelen. A doktor nem mondhatta el, hogy hogyan halt meg a húszéves bölcsész fiú egy durva háborúban, a feleséget ez nem érdekelte. Így, egy hajnalon, korán felkelt, kevés holmit vitt magával, hajóra szállt és délnek indult, hogy betegeket gyógyítson valami távoli vidéken, és remélte, hogy a vérhas vagy a malária hamar végez vele.
A kép, a kövér hölgy gitárral, a csomagolásnál akadt a kezébe, gúnyosan nézett rá a gitárja mögé bújva, kinevette, csúffá tette, ahogyan a fél világon, harcokban vele volt, mint a felesége barátságos emléke, ami nem is létezett soha. A doktor kifelé menet a képet a cselédnek adta, majd égesse el, mondta. Maga nem merte, az ember nem égeti el az emlékeit, amiket csak képzelt, azt különösen nem.
A cseléd megnézte a képet, csúnya - gondolta, de nem égette el, jó lesz a fiókba bélésnek, éppen hatvanszor kilencven, mint a késes fiók, olaj, vászon, tartós darab. Biztos, ami biztos a képpel lefelé fordítva bélelte ki vele a fiókot, nehogy a gyerek, vagy a nagysága meglássa.
A képet nem láthatja többé senki, de ha mész a városban, bárhol megláthatod a kövér hölgyet díványon, vagy padon, nem lesz meztelen, és nem lesz nála gitár, de ő lesz az.
Ne köszönj neki, várd meg amíg megszólít.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2018-04-30 19:29 Dana

Dana képe

Ez most tetszik. A hangulatot hoztad szokás szerint. Ha változtatnék valamin, talán az utolsó mondatok lennének azok -- értem, de másképp írnám. Ja, és szerintem felesleges az első mondatban, hogy "a novella címe". Illetve ami biceg: ha jelenleg a kép egy fiókban, mikor és hogyan írunk róla? Tehát nem ártana valahogy megtalálni... Plusz néha olyan adalékot adsz hozzá, amit "biztosként" írsz le, miközben előtte megjegyzed, hogy ez vagy az nem tudható biztosan. Ilyen például a festő, akiről semmit nem tudunk, aztán eltűnik a "talán", és a festő elmegy a háborúba meghalni.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-04-30 19:51 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm, hogy kikerült. Igen, az nekem is eszembe jutott, persze utána, hogy honnan tudunk a képről ha a cseléd eldugta :) nem tudom. Tenyleg nem, de lehet hogy a kövér hölgy a padon, most, a városban valahogyan életre hivja :) Volna kérdésem is. Van egy olyan rész, amikor a doktor indul, és azt mondja a cselédnek, égesse el. Nem akartam új mondatot, és azt sem hogy megszólal a szereplő, addig se beszélt senki. Most valamiféle gondolatjeles közbevetés van , vagy mi. Azt hogy kellene jelezni, hogy jó legyen, de ne legyen megszakitva a mondat?
Az első bekezdés egy kissé szürreális prológ, még nem is igazán a novella része, felvezetés, hangulat előhivás, wamp, négy akkord, - Gitáros érteni fogja :) - jelzés, hogy kb milyen lesz.
Valóban nem mindenütt logikus, de menet közben a festő elég valóságos lett,

"Segítsetek a géppuskásnak!"

h, 2018-04-30 21:10 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Bjursta!

Szinte biztos voltam benne, hogy engem is megpróbálsz belekeverni a történetbe, vagy, ha az nem sikerül, akkor legalább a hozzászólásodban megemlíted a nevemet - Gitáros, ugyebár...:)))
Ahogy számítottam rá, be is jött a dolog, de nem haragszom érte - Rád amúgy sem tudnék, kedvesebb figura vagy Te annál - ráadásul a novella tetszik, hangulatos, úgyhogy - pestiesen szólva - minden meg van bocsájtva...DDD

Ölellek!

Miki

k, 2018-05-01 05:17 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm, csak wamp miatt :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

h, 2018-04-30 21:26 Dana

Dana képe

Látod, az ilyeneken kell dolgozni, hogy összeálljon: egy igazi keretet kell találnod a történetnek, amitől működik -- hogy ne verd át az olvasót!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-04-30 20:07 polgarveronika

polgarveronika képe

"A doktor kifelé menet a képet a cselédnek adta, majd égesse el, mondta. Maga nem merte, az ember nem égeti el az emlékeit, amiket csak képzelt, azt különösen nem."

Lehet folyószövegben vesszők közé tenni.
Más:Helyenként érdemes lenne megtördelni a túl hosszú mondatokat.

"Egy húszéves bölcsészhallgató, gyomorlövéssel, a halála előtt verset szavalt, majd az anyját hívta, úgy halt meg, a doktor fogta le a szemét. Többé nem mondott verset, nem is hallgatott verset, könyvet sem olvasott, bár korábban szerette a művészeteket."
Ki nem mondott többé vereset? a halott fiú vagy a doktor? (nyilván az utóbbi).Itt alanyvesztés van.
Valóban az első bekezdés nem szükséges. Olyan, mintha toporognál a hidegvizes medence szélén.
Amúgy kedves, de van rajta pár csiszolandó apróság.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2018-05-01 06:55 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm, nem kell akkor gondolatjel sem. Az alanyvesztést azt én is érzékelni véltem, de gondoltam, az előző mondat utolsó személye lehet a következő mondat első személye. Ha vesszőt teszek, az feloldja ezt?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-05-01 10:00 polgarveronika

polgarveronika képe

Figyelj, talán így:

Egy húszéves bölcsészhallgató, gyomorlövéssel, a halála előtt verset szavalt, majd az anyját hívta. Úgy halt meg, hogy a doktor fogta le a szemét.És az orvos, bár korábban szerette a művészeteket, többet nem mondott...stb
Én elvágnám a mondatot, túl hosszú, és nagy időbeli távolságokat fog össza.

Üdv. V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2018-05-01 10:47 Bjursta

Bjursta képe

A " verset mondott, anyjat hivta, úgy halt meg " azt egybetartozónak gondoltam. Inkább mint a másik mondatrésszel, a " lefogta a szemét" ez igy erősebb kép, azt gondoltam. A másik mondat elejére odatettem az " orvost " mint alanyt. Köszönöm :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-05-01 11:13 polgarveronika

polgarveronika képe

OK. Úgy is lehet. Látod, milyen érdekesen lehet játszani a mondatok szerkezetével. :)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

h, 2018-04-30 21:29 Suana

Egész jó.
Tetszik a hangulata.

Ja, meg a történet is. :)

Üdv: Sz

k, 2018-05-01 05:20 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm az olvasást :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-05-01 11:14 Kentaur

Kentaur képe
5

Ez most tényleg jó lett.
Én a végével nem vagyok kibékülve, mert miért éppen a hölgy? Inkább azt vártam volna, hogy a kép keresi következő gazdáját, de nem biztos, hogy megéri megnézni a régi bútorokat, ahol láthatóan szeret lenni ez a kép, mert eddigi gazdáira sem hozott szerencsét.
Ez persze személyes vélemény, az írás határozottan hagulatos, mivelhogy hangulatnovella és mint ilyen, jól sikerült. Ritkán osztok ötöst, és az nem azt jelenti, hogy a mű tökéletes meg jobb se lehetne (néhol kibillen a mondatdinamika, mondatzene, néhol vesszőhiba is maradt), hanem elismerés és bíztatás arra nézve, hogy komoly fejlődést látok a szerzőnél. Ezen most az erőlködésmentes ihletettséget, meg akart születni és kész. Mindig azok a legjobbak.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2018-05-01 13:02 Bjursta

Bjursta képe

Nagyon köszönöm :) ez igazán jól esik. A vége, nem is tudom, talán eljött az ideje, hogy vége legyen :) Talán nem is a kép, a hölgy a kulcs, elvesztett álmok hölgye. Mindenkinek a magáé. Mégegyszer köszönöm.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-05-01 12:26 Ovidius

Ovidius képe

Nagyon úgy néz ki, hogy egy kép általában túléli az emberi életeket... Ez talán azért van, mert hiába nézzük egy sima tárgynak, mindíg van köztük, ami túllép a mi hétköznapi életünkön. Rögzülő emlékek tárháza, sorsok alakítója, jó, vagy rossz kétdimenziójú manifesztuma. Mintha valamilyen metafizikai kapcsolatban lenne a mindenség más síkjaival.

Az írásod jó lett, remek hamgulattal, és számomra egy kis Oscar Wilde feelinggel...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2018-05-01 12:31 Bjursta

Bjursta képe

Igen, magam is igy érzem. Időkön átlépő visszatérő emlék. Köszönöm.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-06-24 01:00 BáróTornádó

BáróTornádó képe
5

Rendben volt ez, kedves Grundtal! :)

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

v, 2018-06-24 06:24 Bjursta

Bjursta képe

Köszónöm kedves Tornádó, aki még a titkos nevem is ismered.

"Segítsetek a géppuskásnak!"