Lehetne napló

Lehetne napló. Mindig megvan a lehetőség egy naplóra. Énekes szerettem volna lenni. Rock énekes, egy igaz történet alapján: volt egy példaképem, amerikai volt, egy kis faluban nőtt fel, tizenegy éves koráig gyapotot szedett egy déli államban a farmon, egy este, az öregapja, kukoricacsutkára feszített dróthúrt pengetett neki és eljátszott szülőföldje, Afrika édes dallamát, u.s.w. u.s.w. – szó sincs róla. Nincsenek tündérmesék, senki nem gondolhatja ezt. Ha nem a Juilliardon végeztél, nem vagy senki, és én sem akartam énekes lenni.
Játékok sora, csak játékok sora az életem, semmi felelősség, semmi kötelezettség, tudják, egy igaz történet alapján, ez egy francia eset, ha jól emlékszem: egy kis halászfaluban élt egy srác, aki vak volt és nem volt alkalmas a halászok kemény életére, ezért fából faragott apró játékokat, embereket és állatokat, amik csak a képzeletében éltek, így különlegesek voltak, nem hasonlítottak a környezetünk tárgyaira és állataira, bár volt fejük karjuk, orruk és fülük, de arányaik túlzóak, ám varázslatosak, varázslatosak voltak. Ezeknek az uszadékfából faragott tárgyaknak varázserőt is tulajdonítottak később az emberek, amikor híre ment, hogy egy utasszállító gép pilótája azért nem szállt fel a géppel, mert otthon hagyott egy medvére hasonlító figurát, amit mindig magánál hordott pedig, és visszament érte – ha felszálltak volna, a betörő vihar megölte volna mint a kétszáztizenhárom utast, és hatfőnyi személyzetet, közötte Lizzy-t aki balett-táncos volt és csak nyaranta dolgozott sztyuárdesszként –, arról a pilóta nem beszélt, hogy amikor visszament, a feleségét ágyban találta a szomszédban lakó nagybőgőssel, sütkérezett a csoda fényében, ennyi elég volt neki, szóval így élem könnyedén a mások életét.
Elmentem a nagyvárosból, bár nem ismertem más környezetet, vagy díszletet, itt éltem eddig, naponta tizenkét órát dolgoztam, ami abból állt, hogy folyamatosan a mások életét éltem, a legkevésbé sem könnyedén, inkább mint az a bizonyos kovács üllő a tizedikről való zuhantában. A második körül ismertem fel a zuhanást, és nem sok időm volt cselekedni, mert bár a földet megüti az üllő, de mégis a föld végez vele, mint holmi cserép törik darabokra – mint az a zöld színű mű-kulacs, ami éttermek falán van kiszegezve, és ami árvalányhajas csikós kalapot és kilenc lyukú pusztát vizionál álmában –, így vettem egy sportkocsit, pirosat – GT, ez volt ráírva hátul –, fekete bőrülés és kemény zene a hangfalakból.
Dél felé indultam, hiszen minden ott kezdődik, a tengernél. Végigszáguldottam még száz életen, majd visszatérek még erre, mert például a balett-táncos lánynak is meg van a maga története, amiben kisebb szerepet kap egy nagybácsi, aki finanszírozza az iskolát, nagyobb szerepet egy zöldségesbolt, aminek a lépcsőjére lépve megbicsaklik egy boka, és egy pillanatra, átszaladván a gondolat, mint villám az éjszakai viharos égbolton, hogy vége egy el sem kezdődött karriernek, de nem, ez nem igy lesz, ebben biztos lehetek!
A homlokomban érzek bizonyos nyomást, ez lehet a magas vérnyomástól, de lehet a környezetem végtelen jelenlététől is, ha értik mire gondolok, egy összeférhetetlen személyiségnek két dolog okoz elviselhetetlen nehézséget, ha sokan vannak körülötte, és ha senki sincs körülötte, igy, akár a vérnyomástól, akár az emberektől, a GT - vel elszáguldottam ide a tengerhez. Kerestem egy olyan partrészt ahol nincs senki, de mindenütt voltak, igy végül is két apácát, egy hot-dog árust és egy filmproducert kellett elhessegetnem erről a kétméteres partszakaszról, ahol most ülök.
Egy szita van velem, egy homokozó vödör és egy kis lapát, a tenger hullámai közel járnak a meztelen lábamhoz, apály van, éppen alkalmas a tengerpart részletes áttekintésére, vödörről, vödörre.
Azt hiszem, most itt maradok egy darabig.
Majd irok.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2018-05-31 06:57 Dana

Dana képe

Ez tetszett, nem tudom, miért. Vannak hibák, de ötletes.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-05-31 16:38 Bjursta

Bjursta képe

Köszönöm. Ez egy sajátos attak, egy roham. Ami után megírtam kerestem műfaji megjelölését, mondjuk a "személyes kulturális sokk feldolgozása napló formában" , volt még a leginkább megfelelő. Köszönöm, hogy kikerült.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

p, 2018-06-01 14:26 polgarveronika

polgarveronika képe

Valóban, ez egy gondolatroham, lehetne belőle sokfelé indulni, de nem ez a célja a rövid írásnak. Tkp nem tudom, micsoda, de érzésem szerint nem egy naplótöredék, de nem is a kultúrsokk- szülte kibukás. Nem. Ez egyszerűen egyfajta elvágyódás valahova, ahol megpihenhetsz, és ahol összeszedheted azt a sokféle érzelmet, gondolatot, amely csak úgy kavarog a sorok között.
Hrabal, nagy kedvencem, nagy szerelmem Táncórái jutottak eszembe. :)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

p, 2018-06-01 16:30 Bjursta

Bjursta képe

Az jó, ha Hrabal eszedbe jutott róla :) én is sokat olvastam, és olvastam mostanában Grecsót is, a szabad, el sem kezdett be sem fejezett mondathalmazaival. Érdekes, higy amig a festeszetben vagy a zeneben lehetsz nagyon üjjitó , lejatszhatsz akváriumban halakat pl, de az irodalomban mintha nem lehetne ezt, mert valamennyire érthetőnek kell maradnu, az pedig a kalsszikus formulák nélkül nem nagyon megy.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

p, 2018-06-01 19:45 polgarveronika

polgarveronika képe

Tudod, én úgy vagyoki ezzel, hogy a képzőművészetben, a zenében és az irodalomban is nálam a "tetszik-nemtetszik" dönt, és ennélfogva nem érdekel, hogy az mennyiben újító vagy sem. De azért meg kell tudni különböztetni a művészit a művészeskedőtől.
Nem baj az, ha kuszák a mondatok, de az igenis fontos, hogy legyen tartalma, mondanivalója, értelme. Én magam jobban kedvelem a hagyományosabb formákat, de kedvelem az újításokat is, feltéve ha jók!!!!!

(Van egy pont, amikor a befutott vagy sztárolt művész úgy gondolja, hogy elég egy ferde vonal, egy hamisan csengő dallam vagy egy sefüle-sefarka történet, és a közönség elájul. Ilyenkor a józanabbak egy kissé elbizonytalanodnak abban, hogy vajon érdemes- e nekije a továbbiakban küzdenie a vászonnal, a hangjeggyel vagy a monitorral?
Alázat mindenek felett!!!)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2018-06-02 07:23 Bjursta

Bjursta képe

Nekem gyakran jut eszembe Kosztolanyi - nem pont kapcsolódik ahhoz amit irtál, azzal is egyetértek jobbára - viszont Kosztolanyi azt mondta egy kotetete megjelnesekor : Aki szeret , annak jó lesz igy is, aki nem szeret , annak jó lesz igy is.

"Segítsetek a géppuskásnak!"