Lift a hetedikre

Jorge Pérez munkába ment, a szeretőjétől jött, kialvatlan volt és gyűrött, nem otthon aludt ma éjszaka. Reggel hazatelefonált: – Sokáig bennmaradtam, akkor már nem lehetett hazajutni, itt aludtam a vendégszobában. Nem, nem tudtalak hívni, akkor még nem tudtam, éjfél után már nem akartalak zavarni.
A felesége bizonyára tudja.
Elkésett ma reggel, a kapuban találkozott egy kollégájával, ismerős, de nem tudta a nevét, valahol a könyvelésen dolgozik, talán, néha látta, ebédnél, reggel munkába jövet. Magas fickó, kevés hajjal, öltönyben, nős. Ez utóbbit egy karácsonyi ünnepségen tudta meg Jorge, amikor Inez egy tojáslikőr mellett megkérdezte a férfitől.
Biccentettek, Jorge ment elől, mögötte a férfi. Az irodaház füstüveg ajtajához négy lépcső vezetett az árnyékolóval fedett bejáratnál. Jorge látta magát tükröződni, mögötte két alak. Nem, csak egy, csak a férfi öltönyben, aki nős – gondolta. Hátranézett, csak a férfi jött mögötte. Persze. Visszafordult, ment az ajtóhoz. Az üvegben látta magát, a hajához nyúlt, összeborzolta, mögötte megint két alak, a magas férfi, meg egy másik, egy fiatalabb, a vonásait nem tudta kivenni, haja borzas, válla keskeny. Megdermedt. Megint hátranézett, csak a férfi. A fenébe. Mi ez? Ki ez a harmadik alak?
Megállt, kinyitotta az ajtót és előreengedte a férfit:
– Jó reggelt!
– Jó reggelt! Köszönöm.
Egy előtérbe léptek, ott még egy üvegajtó, majd a márvánnyal boritott, gazdagságot sugárzó hall, a végében a liftekkel. Jorge határozottan látta az üvegen, hogy hárman állnak itt, ő maga, a férfi és még egy alak, a borzas hajú. Nem tévedhet.
– Maga nem Jorge Pérez, az üzletkötőktől?
– De, de igen.
– Remek, úgy is beszélnem kell magával. Jó, hogy találkoztunk. Jöjjön majd be tíz körül hozzám.
– Igen, igen.
– Jó hír várja, ne legyen igy megrettenve. Előléptetés. Csak ennyit mondok most.
Ez a főnök, ez nem az az alak a könyvelésről, ez maga a főnök, Hernández úr, most ismerte fel.
– Igen, uram, igen, ott leszek.
A férfi közelebb lépett:
– A feleségem említette magát nekem, ennyit elmondhatok, azt mondta maguk rendes emberek.
– Igen uram.
– Ne nézzen így, maga és a felesége, hogy is hívják, Esperanza, igen, már emlékszem. Az én feleségemmel együtt jár bridzsezni. Beszélgettek önről, hogy milyen odaadással dolgozik és milyen lelkiismeretes, becsületes ember.
– Aha értem, értem. – Nem értette, Esperanza nem járt bridzsezni. Ez tévedés lesz. Mi ez?
– Nos, a feleségem sajnálja, hogy nem tud már személyesen gratulálni önöknek az előléptetéshez, pedig örült volna, de elutazott, repülővel, egészen pontosan most indul a gépe Montevideoba. – A férfi az órájára nézett, bólintott. – Ön is sajnálhatja, hogy nem találkoznak, Rosalia gyönyörű és okos nő. Lenyűgöző személyiség. És maga elég sokat is köszönhet neki, nem igaz? Majd meglátja.
– Montevideo elég messze van. – Ez nem hangzott nagyon értelmes válasznak, de többre nem futotta most Jorgetől.
– Vannak ott érdekeltségeink. Másutt is, szinte az egész világon. Nagyvállalat vagyunk, mint bizonyára tudja.
Mit akar ez az ember tőle? Túl közel áll. Fel kell hívnia Rosalia-t, soha nem mondta, ki a férje, a fenébe is, nem lehet, ez nem lehetséges!
– Igen uram. – Jorge körülnézett, csak ketten álltak a két ajtó között, de amikor balra nézett megint ott látta a tükröződő harmadik alakot. Az arcát nem látta.
– Nos, akkor várom – intett a férfi, és bement az épületbe.
Jorge tárcsázott, a telefonszám nem felelt. – A hívott szám jelenleg nem kapcsolható – mondta a géphang. Azonnal oda kell mennie. Miféle Montevideo, az a világ másik vége, milyen érdekeltsége van ott a cégnek? Azonnal oda kell mennie Rosalia-hoz. Biztosan tévedés. Persze tudta, hogy férjnél van, de soha nem mondta a nő, ki az, a városi lakásban egy fénykép sem volt a férjéről, csak róla, meg a gyerekekről. A fenébe!
Az ajtóban, kívül, egy férfi állt, fiatal, sovány, a haja borzas. A tükröződés, majd eltűnik ismét, ha kimegyek – gondolta Jorge, kilendítette az ajtót, de a másik nem tűnt el. Halott, szürke szem bámult rá. Jorge Pérez hátrált, visszalépett az épületbe, megigazította a nyakkendőjét és a lifthez indult.
– Nem jutok ki élve – gondolta, és megnyomta a hetedik emelet gombját. – Mégis mi baj lehetne, itt mindig sokan vannak – nyugtatta magát.
Az előtér kihalt volt, a halott tekintetű férfit nem látta sehol, egyedül szállt be a fülkébe. A lift nem jutott el a hetedik emeltig. Az ötödiken megállt, majd kisvártatva visszaérkezett a földszintre, de nem szállt ki belőle senki. A fülke üres volt.
A hetediken, egy irodában, egy férfi ült a mahagóni íróasztal mögött, felvette a telefonkagylót, tárcsázott, várt amíg kicsengett, és fel nem vették, akkor beleszólt a kagylóba:
– Halló. Minden rendben van, asszonyom, minden rendben.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2017-12-24 09:25 Dana

Dana képe

Kövezzetek meg, nem értem. A hangulata tetszik. Hibák vannak benne, például: – Nos, akkor várom. – Intett a férfi és bement az épületbe. --> – Nos, akkor várom – intett a férfi, és bement az épületbe.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2017-12-24 09:38 Bjursta

Bjursta képe

Kösz, hogy kikerült. Nem magyaráznám el még. Viszont kissé lelassulok azt hiszem Kezdek sok lenni. Kellemes Karácsonyt mindenkinek. ( Csak annyit: jobbára kérdések vannak: Mi lett Jorge sorsa, ki az aki beszél a végén, és kivel, ki a harmadik alak. Ezekre a válszat mindenki, aki olvassa, magában biztosan megadja, és nem is biztos, hogy ugyanaz lesz a felelet. Vagy megkérdezi.)

v, 2017-12-24 15:25 polgarveronika

polgarveronika képe

Én a párbeszédeknél már elvesztettem a fonalat.Jó lett volna, ha a szerző legalább olykor jelzi, h ki beszél éppen (férfi-férfi, ki kicsoda?)A harmadik személy tükörképe jó lett volna valamire, de nekem nem jött le belőle semmi. Volt egy elütés: nagyvállalt
de ez sem vitt közelebb a megoldáshoz.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2017-12-24 15:37 Bjursta

Bjursta képe

Sajnálom. Ketten beszélnek, a férfi a férfi, a másik a Jorge. Nagyvállalatot javitottam.
Van a Jorge , van neki egy felesége, akit megcsal a Rozaliaval, aki a fönók felesége. Jorge attól tart, a főnök elteszi őt láb alól, mert megtudta a dolgot a feleségével, és a feleségét is eltüntette Montevideoba, Az árnyalak a lappangó gyilkos, gondolja Jorge. De nem biztos, hogy igy van, mert a harmadik alak, az árnyék lehet pusztan Jorge lekiismerete is. De aki szervezi a dolgot az lehet éppen a saját felesége is. Kb.
De lehet, hogy másként van, és Jorge belép az otödiken a tükrók varázsbirodalmába, a hang a telefonban az Ördóg maga.

v, 2017-12-24 15:59 Gitáros

Gitáros képe

"Megállt, kinyitotta az ajtót és előreengedett a férfit" - előreengedte

Az kedves dolog, hogy Te, mint szerző sem tudod pontosan, hogy ki kicsoda, és mi miért történik.
Egy kicsit olyan, mintha azt szeretnéd - legalábbis ez az érzésem -, hogy te és mi, itt a Karcon, közösen alakítsuk ki a történetet, és jutnánk valami közös megoldásra.
Ez lehetséges, akár valami irodalmi kísérletnek is felfogható, bár nem sűrűn fordul elő.
Viszont.
Ami nekem kifejezetten tetszett a novellában, az a stílusa.
A 60-as, 70-es években volt a latin amerikai irodalomnak egy hihetetlenül gazdag felfutása, ahol sorra születtek a jobbnál jobb könyvek, Julio Cortazar, Maria Vargas Llosa, Jorge Amado, aztán persze Marquez és a többiek tollából, és azokra volt jellemző a szikár, lényegre törő, mindenféle sallangtól mentes írói eszköztár, nos, ebben a sztoriban én ezt éreztem, és megkockáztatom, hogy ez nagyon fekszik neked, talán ebbe az irányba kellene továbbmenned.

Néhány helyesírási hiba van benne, de a lényeg máshol van.

Egyébként maga a történet számomra sem teljesen világos, de nem is az fogott meg a novellában.

Üdv!

Miki

v, 2017-12-24 16:23 Bjursta

Bjursta képe

Köszönom az olvasást, szeretem a latin-amerikai irodalmat valóban én is. A történet befejezödhet az olvasóban is, gondolom, ki tudja minek, hogyan van vége. Lehet igy is ugy is. Ha nem is kifejezetten kisérlet, de valóban kiváncsi voltam kinek mi lesz a következtetése, egy olyan torténetben ami a csalásról szól, kiben mekkora indulatot , esetelg lelkifurdalást kelt, aszerint fog válszat adni a fel nem tett kérdésre. Hibát javitom. Köszönöm.

v, 2017-12-24 21:28 Sednol

Sednol képe

Lenne pár észrevételem.
Az első mondatod a legszebb példája annak, hogy megértsük, miért is olyan fontosak a névelők, de lássuk:

„Joreg Pérez gondolataiba burkolózva ment az irodaház felé, a szeretőjétől jött, kialvatlan volt és gyűrött.”

Attól, hogy egy névvel kezded, még nem ő lesz az alany. Vizsgáljuk meg az első tagmondatot.

Jorgen Pérez gondolataiba burkolózva ment az irodaház felé.

Ebből nekem egyből az ugrott be, hogy ez egy sci-fi, mert valaki egy irodaház felé ment, és közben Jorgen Pérez gondolataiba burkolózott. Aztán eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha lehagytál egy névelőt, és igazából erre gondoltál:

Jorgen Pérez a gondolataiba burkolózva ment az iroda felé.

Lehet magyarázkodni, de az a névelő kell, attól lesz pontos.

Aztán már az első bekezdésben három volt van. És ezekhez társul egy MA. Mindamellett, hogy tök felesleges a mondat szempontjából a MA, még nem is illik múltidejű mesélésbe. Szokták használni, megesik, hogy elkerülhetetlen, de ez a te esetedre nem áll. Itt egyszerűen elhagyható.

Nem volt otthon… Nem tartózkodott, aludt otthon, ment haza éjszakára bármi, ami precízebben kifejezi a mondanivalót.

„A felesége bizonyára tudja.” Ne legyen bizonytalan a mesélőd. Ő pontosan tudja, hogy az asszony tudja. A karaktered az, aki azt hiszi, hogy az asszony mit sem sejt.

Aztán megint bizonytalankodsz TALÁN, NÉHA LÁTTA, és megtudtunk a lényegtelennek beállított kollégáról egy csomó irreleváns információt. És megjelenik egy újabb ember Inez személyében.

Majd bejutottunk egy üvegajtón, és visszaugrunk az időben (kövezz meg, ha nem jól értettem), hogy megtudjuk, látta magát és további két embert tükröződni.

Az első párbeszédpáros teljesen értelmezhetetlen. Persze lehet arra fogni, hogy a mondanivalója is teljesen átlagos, bármelyik kezdhette, de meg kell adni a módját. Nem zavarhatod össze az olvasót.

Személy szerint tudtam követni az ezt követő párbeszédet, de ha behozol egy újabb karakter a főnök személyében, illik azt az elején elárulni.

Én úgy érzem, hogy írtál egy történetet E/3-ban, de közben nem tudtál elszakadni az E/1-ben megszokott húzásoktól, amikor maga a karakter gondolkodik. Persze ott is felmerülnek aggályok, hiszen E/1 jelenben lehet a karaktered bizonytalan, de múltban, amikor elmeséli, hogyan történtek az események, már nem lehet az, hiszen addigra mindenre rálát. Utalhat rá, hogy akkor még bizonytalan voltam ezzel és ezzel kapcsolatban, de már megtörténtek a dolgok.

Ami még feltűnt, hogy rengeteg emberre csak férfiként hivatkozol. Ez nagyon zavaró. Ha nem akarod nevén nevezni a gyereket, akkor is meg kell különböztetned őket. Tégy eléjük egy jelzőt, és utána következetesen úgy hívd őket.

Én szívesen olvastam volna, hogyan tüntették el hősünket, amire a mesélés módja lehetőséget adott, de nem éltél vele.

Maga a történet vázlatszerűnek hatot, szerintem nagyobb terjedelmet igényelne, hogy ne maradjanak kérdések.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2017-12-25 08:42 Bjursta

Bjursta képe

Kösz a véleményt. Az első bekezdést kissé átirtam. A bizonytalankodás Jorge bizonytalankodása, ő nem lehet biztos abban, hogy tudja e a felesége,hogy megcsalja. A férfiak ketten vannak, Jorge meg a másik, aki biztosan valósagos. Nem akartam a másik férfinak nevet adni, őt vagy felismeri Jorge vagy nem - időnként az ő gondolatait halljuk -, a végére se biztos, hogy ő Hernandez, ezt csak gondolja Jorge, hiszen alig ismeri. Őt inkább az érdekli, hogy a pasinak mi koze az ő szeretőjéhez. A párbeszédet egy kettösponttal próbaltam értelmesebbé tenni, igy talán világos, hogy Jorge kezdi. Amúgy igen, valóban olykor E/3, olykor Jorge gondolataikent E/1. Nem lehet mást irni mint amit irsz, ha rövid, akkor rovid, ha hosszú akkor hosszú, - a kisértetet olvastad? - az elég hosszú. Jorgeval valószinuleg nem történt semmi. Kiszállt az ötodiken, es egy kavét iszik a bufében másnaposan, és nagyon gondolkodik, ki a fene szórakozik vele. Igyekeztem én ebből kihozni, amit lehetett. Köszi az olvasást, amit lehet javitom is.

k, 2017-12-26 08:44 bupber 81-Szomb...

Üdv.
Mondok én is néhány dolgot, de figyelmeztetek, mint a lap tetején, alján vagy közepén szokás: warning keep away…, mert meglátásaim csak ritkán metszik a tanácsok szokásos dimenzióját.
Valamikor, valahol, valami megragadott, és elnyerte tetszésedet, igyekszel olyasmit írni, ami eltér a sémáktól, és már az ötlet kezdetén kevés olvasót akar magához szippantani.
Ebben nincs hiba, csakhogy, ha nem csinálod pontosan, akkor azokból a kevesekből sem lesz egy se, aki meghallja.
Ha megfigyeled, azon alkotásokban, melyek nem szép egyenesen folynak medrükben – az újabbakból egy ismertebb a Lány a vonatról – a végére összeáll minden. Akár pontosabbaknak is mondhatok, mint mások.
Az írói mesterségnek (gondolatok sokszínűségének – vélemény, történet továbbvitel, helyzet ábrázolás stb. – továbbítása az olvasóhoz) van egy labirintusa. És mivel nem csapatmunka, mint az utászé, és munka közben nincs segítség, na gyere fogjuk ezt meg ketten, másként nem juthatsz ki a keringésből, csak, ha egyedül, egymagadban megmozdítod minden agytekervényed, elolvasod huszonötször azt, ami mástól tetszik neked, addig ötletezed, formálod a tiédet, amíg azt hiszed, hogy olyan, de nem olyan, csak esetleg a következő. Ezért mindig vársz vele, hogy saját véleményed is változzon.
Az írói mesterség olyan mint a régi órás-műszerész mesterség, precíz kell legyen, és csak a végén tudod meg az eredményt. Működik vagy nem működik.
Mit mondanék a műről magamnak?
Az első bekezdésben ha már névelő került a gondolatai elé, a második – a szeretőjétől – elsőre nekem fölösleges, aztán nem tudom. Nem szabad saját ízlésemet mondjam, mert az olyan, mintha főbe lőnélek, csak azt tanácsolom, ha kényes vagy a fogalmazásra, néha nem árt leírni egy részt több változatban, majd felolvasni mindegyiket, mert mindig jó, ha megvan a gördülékenységhez megfelelő ritmus.
Például: szeretőjétől jött, kialvatlan volt és gyűrött __ után nekem nagyon ismétlés és fölösleges a __ nem otthon aludt ma éjszaka. Elvágja az olvasás menetét, de ízlések és pofonok.
Az olvasás ritmusa mellett még egy dolog, amire jó, ha időben rászokik az ember. Szavak, szavak és szavak. Gyakorlatként ajánlanám, végy egy rövidebb bekezdést a sajátodból, akár ezt, és minden szót, amit lehetségesnek tartasz, cseréld fel egy teljesen másikkal, vagy az eredeti szinonimájával. Nem másért, csakhogy az én hintás agyamnak a burkolózva szó láttán már megint ne az útburkolat, vagy a falburkolat, amit karácsony előtt raktam fel, jusson előbb eszébe. Tudom, hogy nem ugyanaz, de azért te is tudhatod, hogy ha burkol, akkor az burkol. Én a könyvekben a legkézenfekvőbben a gondolataiba mélyedve vagy merülve szókapcsolatot találtam, de van más is.
Csak mondom: van egy olyan is, hogy szűkös fogalmazással megjelent sikerkönyveket olvasva, egyszer csak azt látod, hogy valami nagyon pontosan van leírva, meghatározva. Valahogy úgy mondom: két jelzővel több. Hol és mikor van az ilyennek értelme, az ráérzés dolga, vagy írói szándék. Itt például az irodaház kíván nekem ilyesmit. Nem cég névre gondolok. Valami jelzőkre. Az író mindig a szavak embere. __ A München-i bróker cégek legbotrányosabb irodaháza. __ és akkor már Montevideo is megkapja a kellő távolságot. Hogy te Budapestre gondoltál? Az írás alapján én nem. Nem kell kiírni azt, hogy Budapest, de ha már csak annyit is említesz, hogy fővárosnak a…, akkor már lehet, Budapestre gondolok. (furcsa az agy, nagyon okos, de nagyon manipulálható, és mint írónak jó tudni, hogy hogyan)
Második bekezdés. Apróság, de azért meggondolhatod, végül is, mit akarsz mondani, miként pontosabb vagy lényegesebb? A többiek már beértek munkahelyükre vs. A többiek már bent voltak a munkahelyükön. Mondtam, hogy nem csapatmunka, ilyenkor segíthet a szóban forgó alany, tárgy stb. végződése. Itt: munkahely a szótő. Melyik a jelenet pillanata, amit az olvasónak látnia kell? Máshol lehet az a kérdés, hogy melyik a folyamatban lévő, és melyik a befejezett, és a kettő közül melyik a megfelelő.
A kapuban találkozott… Józsi bácsi szokott a kapuba állni és szekeret számolni, máshol inkább bejáratot írunk.
Tojáslikőr mellett… Olvastam én is, megragadott anno, félévszázaddal ezelőtt, a ponyvaregények hőskorában írt hasonlót. Mondtam, ízlések és pofonok, de azért ma inkább likőrözés közben-t látok a regényekben.
Harmadik bekezdés. Én nem lennék megelégedve magammal, ha üvegajtón juttatnám magam be az épületbe az olvasó szemében. A „bejutni” inkább valami akadályt sejtet. Például a tolvajok a szellőzőn keresztül, a protekciósok meg a főnök jóvoltából jutnak be. Szerintem szerencsésebb lenne, ha leírnád a bejáratot a maga ernyőjével, négy lépcsőfokával és üveges vagy üveg ajtójával.
…mögötte két alak. Nem, csak egy, csak a férfi öltönyben. Hátranézett, csak a férfi jött mögötte. – itt valami bibi van. Lássuk. Szerintem a második kijelentéssel van baj, mert időben haladva még nem tudja, hogy az a kettő csak egy. Később, amikor hátrafordul, akkor már igen, de még nem vagyunk ott. Az írói félrevezetés, hazugság meg nem szerencsés tálalás az olvasónak: mögötte kettő, nem, csak egy – inkább a feltételezéssel, vagy józan ésszel kellene megoldani szerintem. __ Mögötte két alak. Nem. Nem LEHET, csak egy. Csak a férfi öltönyben.
A párbeszéd tartalmán egy keveset változtatnék, de nekem rendbe van.
„amint be lehetett jutni az épületbe a liftekhez” – No! Gondolom amin kellene az amint helyett. Egyszer már nem „jutottunk be” az épületbe? Én úgy gondolom végül, ha nem tévedek, hogy az épületen belül volt még egy üvegajtó, ami a lifthez vezetett.
És ja, elfelejtettem az elejéről: nem erőltetnéd meg magad egy picit jobban? Csak úgy, egy más szót keresni. Voltál már ágyban? Idegen ágyban titokban és fiatalon? Ne mond nekem, hogy azok után, reggel pont a gondolataidba „burkolva” lépkedsz a járdán! Levágod így az olvasónak egy kézlegyintéssel? Mondtam, hogy a szavak a mesterség szerszámja, hát rajta, ha akarod, hogy a te írásodat kedveljék!
Nos, remélem kihámozod értelmét a véleményemnek. Van még apróság. Például, egy „öltönyös” milliomosnak a lakását miért nevezed városi lakásnak? Sokkal egyszerűbb, ha csak lakást írsz. A lakásban nem látott fényképet, mert az is benne van, hogy attól még nem biztos, hogy nem is volt. Stb.
A vége. – Nekem végig értelmes, és az is maradt volna, ha az utolsó sorba nem teszed be az „asszonyom” megszólítást. Akár elhagyható az egész mondat. Akkor beleszólt a kagylóba. – én inkább itt végezném be. Üdv.

k, 2017-12-26 10:08 Bjursta

Bjursta képe

Köszónom a részletes véleményt és hozzászólást. Értem én amit mondasz, több dolggal nem értek egyet, tóbb dologgal meg igen.

Nálam úgy megy, hogy van egy ötletem, ezen gondolkodom, hosszabban rövidebben, elsőre a konfliktust, majd a szereplóket, mit csinálnak, és hol teszik ezt. Attól függóen , hogy fontos-e a hol, irom le részletesebben vagy kevésbé részletesen, itt csak az irodaház volt valamennyire fontos, leginkabb a lift miatt, egyebként nem.

A tórténet ugye spanyol, de lehet dél amerikai spanyol is, nem okvetlenül Madrid, mindegy.

A szereplök a ferfi, a konfliktus a megcsalás kiderülesé. Talakozhatnak a kapuban, az irodahazat kerités veszi körül, ott van kapu. De mindegy, nem fontos annyira. Ez összesen negyven sor, talán.

Lehetne szöveggondozni és böviteni, de lehet hasznaltni olyan "közhelyeket", amik mindenki számára ugyanazt jelentik, ilyen pl, a városi lakás, - nem a fónöké, a feleségéé -, vagy a tojáslikőr, ami mondén, de alig alkohol, megjátszas.

Na, miutan igy kigondoltam a tórténetet, a helyszint és a szereplöket, ezzel gondolatban elvagyok, mondjuk két napig. Azután leirom , ekkorra már a terjedelme is meg van - ritkan irom felül magam hosszúságban, ez ritkán módosul, azt gondolom ebben ennyi van, és tartom magam ehhez.

Leirom, és megpróbálom stilusban tartani magam, erre tórekszem leginkáb - ez lehet, hogy olykor más elem rovására megy - de mégis ezt tartom a legfonosabbnak.

Egyébkent arra törekszem, hogy valamennyire valósagos konfliktus lehetőleg dráma keruljón megfogalmazasra, abban a méretben amit kigondoltam. Ez olykor néhany sor, avgy csak néheny szó. Hogy a végére az olvasó azt mondja ez a Jorge , ez egy szar alak, pl. Vagy valami vélemenye legeyen.

Könyvet meg nem irtam, most tervezem, jobbára utolsó lehetóség, ha most nem soha nem, de ez csak kitérő, a szöveggondozas miatt mondom.

Az utosló mondat lehe, higy nem kell, ezzel egyetértek, erdetileg nem is volt , itt felülirtam magam , lehet, hogy nem kellett volna. De valahogy elkezdett bennem is munkálódni a kerek befejezes, vagy valamennyire való lezáras. Ez lett.

A tukröződő alak kell bele, vagy gyilkos, aki ügyesen elkerüli a közvetlen pillantást, vagy egyszerüen a lekiismeret. Nem becsapás, a bizonytalankodás Jorgeben van. De nem lehet mindig leirni, hogy gondolta Jorge, olykor úgy váltok, hogy ez nem kerül jelzésre. De ez csak negyven sor.
Az a bejutas dolgo, az valahogyan javitandó, de nem jutott eszembe más, igen ketszer jutnak be, de persze nem, viszont leirni meg le kellene. Ezt megnezem.

Tudom én, hogy lehetne mérnóki szerkezet is egy iras, de nem mindig az. Ha elkezdem összeszerelni az irást, akkor elvesz belöle a szenvedély, ezt többszór tapasztaltam, nem csak nálam, ha nem szerelem, csak nagyon igyekszem, hogy valami legyen , akkor eseteleg sikerulhet. Mostanában rengeteg olyan regeny iras szóveg jelenik meg , nem itt, mindenhol, aminel biztos vagyok hogy kár volt koptatni a klaviatúrát, mert bár ugy nez ki mint egy konyv, csak leke nincs. Ez lenne szerintem a mesterség. Ámde a könyv iras jelentós resze szóveggondozás. Lehet, hogy forgatókonyvvel kellene fogalkoznom, - már ha egyaltalan - nem irodalmi alapanyaggal, nem tudom, sokszor tapasztalom, higy filmszerü amit leirok. Az meg nem irodalom, ugye, az más.

Amúgy én igy nem szoktam elemezni irast, senkit, ha szétszereled, nem tudod ósszerakni többé az biztos. Igy is nehéz úgy mert hatodik olvasásra széthullik sajat szövegem is, egy fél év mulva meg már nem érdekel, hol járok már? Majd öt év mulva. Szerintem ezért kell szerkesztő, aki egyrészt azt mindja szar, kuka, kész. Jó, kuka. Vagy azt mondja - nem is mondja csinálja , vessző, egyeztetés, egy jelző, - EGY- utolsó mindat kuka. Ez szerintem egyedül nem megy. De a szerkesztö sem szereli szét. Ezzel együtt igazad lehet , nem vitatom. Kószónom az olvasást. ( a használt eszkoz miatt klaviatúram fura, igyekeztem javitani, de nem birom mindet , bocs.)

k, 2017-12-26 10:19 Bjursta

Bjursta képe

Kicsit átirtam az elejét.

k, 2017-12-26 10:29 Kentaur

Kentaur képe

Már az előzőnél is szóltunk, hogy köszönésnél felkiáltójel. Bocs, hogy ezt mondom, de ha ennyit sem fogadsz meg, akkor mit erőlködjünk a továbbiakban?

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-12-26 11:13 Bjursta

Bjursta képe

Mi? Elég karcos ez igy, nekem elég karcos. És savankás, mint a rizling.

k, 2017-12-26 12:06 Kentaur

Kentaur képe

Mi? Miért savanykás? Biztosíthatlak, nem irigylem tőled, úgyhogy nem savanyú a szőlő. :-D Karcosnak Karcos, de csak nagybetűvel.
Ha csak azért vagy itt, hogy elolvassa valaki, amit írsz, akkor nem szóltam.
Én két dolog miatt vagyok itt: hogy én fejlődjek, és hogy másoknak segítsek a fejlődésben(+ mert imádom a kortárs irodalmat, az élőt, az igazit). Ez nem a "kirakom-megtapsolnak" portál.
Ne mondd nekem, hogy olyan nehéz megjegyezni, hogy köszönés=felkiáltójel, hogy többször kell nekifutnod, mert egyszerűen nem hiszem ezt el rólad, mint írópalántáról, hogy ez ekkora nehézséget okozna neked.
Jobb ez neked is, mintha elhinném rólad, nem?
A következő logikus feltételezés pedig sajnos az, hogy akkor ezek szerint egyszerűen nem érdekel téged. Ha ennyire nem érdekel téged a saját műved, engem miért érdekeljen? Nem csak az időmet pocsékolom, miközben mások sorban állnak a jótanácsért?

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-12-26 15:54 Bjursta

Bjursta képe

Ne pocsékold. Köszönóm az eddigieket is. Nem úgy savanykás, inákbb fanyar, összehüzza a szám. Keserü is lesz tőle. Kivancsi vagyok, te hogyan fogadnál egy olyan mondatot, mint amit nekem irtál.
Annyira irnék még ezt azt, de nem fogok. Tiszteletből.
Te nem ismersz engem, nem tudsz rólam semmit, miért teszel bármi megállapitást rólam - érdekel nem érdekel - abból, hogy nem jegyeztem meg a jóreggeltfelkialtójelet?
Én nem vagyok bölcsesz, keveset tudok a szavakról, mondatokról, szenvedő szerkezetekról, és sajnos a vesszóket sem hallom mindig. De van bennem szenvedély, és az életról meg éppen eleget tudok. Viszont lehet, hogy nem kell irnom. Meglehet.
Sajnálom.

k, 2017-12-26 17:32 Kentaur

Kentaur képe

Ez nem egy megállapítás volt rólad, hanem egy vélelmezés a műben elkövetett írói tettről, amit meg lehet cáfolni. Mondjuk azt válaszolod, hogy bakker, az az igazság, hogy olyan lelkesen vártam, hogy beküldhessem, hogy elfelejtettem átnézni, és ezért volt. Erre én azt válaszolnám, hogy ja, oké, hát akkor remélhetőleg mégsem volt hiába. És megnézem a következőt, hogy ott már alkalmazod-e. Ha igen, megnyugszom, hogy nem egy írói hozzállás (vagy hozzá nem állás inkább).

Kérdésedre válaszolva bár ilyen jellegű nálam nem volt, de megpróbálom elképzelni. Amikor megemlítették mondjuk, hogy nem így kell párbeszédet központozni, vagy hogy a páros szerveket egyes számban írjuk, vagy bármit, akkor legközelebb odafigyeltem rá, de legalább megpróbáltam. És ha nem figyeltem volna oda véletlenül egy olyan elemi dologra, mint hogy a muszáj pontos jével van, pedig két napja szóltak, és én megint elkövettem volna kétszer elipszilonnal, valószínűleg szégyelltem volna magam. Mint ahogy lehet, volt is ilyesmi, ha nem is ennyire elemi szintű dologgal, de például a vesszőhasználattal én is sokáig szenvedtem, hát az nem egyszerű dolog, és semmi szégyelnivaló nincs benne, ha nem megy egyik napról a másikra. Mindig, mikor újra jelezték, hogy megint elszúrtam, akkor roppant bosszús voltam, és ismét nekiestem, hogy végre tisztába tegyem a dolgot. De olyat még sosem jeleztek nekem vissza, hogy valami igazán elemi szintű dolgot újfent semmibe vettem volna, miután szóltak érte.

Mi voltam én, amikor elkezdtem írni? Senki és semmi. Mi vagyok most: mi köze ennek a felkiáltójelhez?
És most sem azért kell felkiáltójellel írnod a köszönést, mert én valaki lennék, te meg senki. Egyáltalán nem azért gondolom, hogy aki ennyit nem jegyez meg, az nem hajlandó megjegyezni, mert én "valaki" lennék. Tíz éve, kezdőként, három műszakban melózó pénztárosként meg kizsákmányolt senkiként is ugyanez lett volna a véleményem. A cselekedeteről, az írói attitűdről, és nem rólad, akiről azt sem tudom, ki vagy.

Ennek kétvalamihez van köze:
1. ez egy elemi helyesírási szabály, majdnem olyan elemi, mint hogy nagybetűvel kezdjük a mondatot. Régi szokás, semmiféle gondolkodnivalót nem ad, semmi köze semmihez. Ha köszönés, akkor felkáltójel. Pont.
2. ezt megjegyezni nemhogy diploma nem kell, sem bölcsész sem más, de elemi végzettség is alig. Nem kell tudni semmiről, sem irodalomról, sem nyelvészetről. Nem nehezebb, mint a "vegyek kenyeret hazafelé". Ne haragudj, de tényleg nem hiszem el, hogy képeségbeli hiányosságok miatt ne tudnál ennyit megjegyezni, mert akkor nem tudnál összefüggően írni sem.

Megjegyzem, nagydrámát sem kell belől csapni.
Ha érdekel, akkor bosszankodsz rajta, hogy elfelejtetted átnézni a művedet, mielőtt beküldted volna (ilyen velem is előfordult lelkes kezdő koromban, sőt, egyszer később is mindenféle okok miatt), és biztosítod az olvasóidat, hogy ez egy véletlen dolog volt, és többé nem követed el.

De per pillanat úgy tűnik, hogy az én hozzászólásom jobban bosszant téged, mint az általad elkövetett hiba. És ez nem túl jó.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-12-26 17:38 Bjursta

Bjursta képe

Dráma, nem dráma, - miert ne, az én drámám - nem szeretném ezt folytatni. Nem ugyanarról beszélünk, attól tartok. Szerintem ezt te is látod. Sajnálom.

k, 2017-12-26 17:56 Kentaur

Kentaur képe

Lehetséges.
Az is lehet, hogy csak kezd elegem lenni abból, hogy a nyelvészet és filozófia iránti szenvedélyem néha a káromra válik. Pedig soha egyetlen kezdőhöz sem mentem oda azóta sem azzal, hogy na figyusszál, én vagyok itt a Nagykutya Megmondójani csak mert diplomás seggfej vagyok. Van itt még nem egy diplomás ember rajtam kívül, csak irodalmi portálon kissé (nagyon) jobban profilba vág a magyar nyelv és irodalom, mint a bilógia teszem azt.
Emiatt az "elegem van belőle" miatt aztán olyasmit is kihallhatok, ami ott sincs. Ez esetben én kérek elnézést, és természetesen békén hagylak. Sőt, elnézést kérek az elnézéskérésért is. Öhm, érted...

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-12-26 18:13 Bjursta

Bjursta képe

Nincs baj, te jól értesz ahhoz amit szeretsz, a kommunikació zavart engem. Végletes. Engem a lendület visz, nem tudom sokszor elolvasni amit irtam, nem megy, szétizélődik a szöveg, és egyre kevesbé lesz fontos, hogy leirjam. Igy vagy sikerül elsőre eltalálnom a szabályt, vagy nem. Persze azert átirom, nem csak ügy elsrőe, csak nem sokszor irom át. Ezert kellene neki ülnom egy könyvnek, a munkamennyiség miatt. Ha masodszor harmadszor átnezem akkor meg esetelg, de akkor is inkább a konfliktus, a dramaturgia erdekel, nem a vessző. Mondhatod fellengzös nagykepüségnek, de sajna ez nem nagyon tud változni. Olykor segit valaki aki kijavitja, olykor nem. Sokkal jobban érdekel, hogy a történethez mit szóltok. Ha ertelme van majd megkérek valaki, hogy segitsen kijavitani. De ha szar a sztori akkor lehet annyira helyes, hogy borzasztó, mégse lesz jó sohasem. Hát igy valahogy.

k, 2017-12-26 19:12 hamarjában

hamarjában képe

Hiába jó a sztori, ha a helyesírás érdektelenné teszi az olvasókat, gondolj arra, hogy ha te veszel kezedbe egy könyvet, mennyire tolerálnád, ha tömve lenne hibákkal, és nem tudnád eldönteni pl., hogy most meg kell-e ölniük a királynőt avagy sem...

na ja (Obb)

k, 2017-12-26 19:27 Bjursta

Bjursta képe

Hát semennyire, de ha jó a törtenet, akkor biztosan javitjuk, mire könyv lesz belöle. Az se egy perc igaz? Ha nem jó akkor meg minek szép? De értem, és nem nagyzolok ezzel, nekem nincsen jó hallásom, de próbaltam gitározni is, persze a végére en vittem a dobot, de akkor is, ott voltam. Vannak - szerintem - tórténeteim, majd lesz vesszö is, meg felkiáltójel , ha lesz :) De ha szétszereli az ember az irast, utólagos elemzéssel, akkor nem lehet összerakni megint, az már valami más, vagy semmi. Vagy nem tudom.

k, 2017-12-26 19:45 Dana

Dana képe

Ne haragudj, de a véleményem az, hogy a helyesírás és nyelvhelyesség ellenőrzése, illetve javítása nem jelenti az írás szétszerelését.

Elvileg azért vagyunk itt, hogy fejlődjünk. Amikor a legelső írásomat beküldtem, Blade nem engedte ki. Zárójelben: a témája miatt. Aztán egy-kétszer megtalált Dóri -- nyelvhelyesség, helyesírás --, amitől rendesen álmatlan éjszakáim voltak. Teszem hozzá, ma mindent megadnék egy Dóri-féle elemzésért -- bár valószínűleg ugyanúgy álmatlan éjszakáim lennének tőle.

Az írásaink a gyerekeink, a gondolatainkból táplálkoznak, és nyilván azt szeretnénk, hogy a mi gyerekünk legyen a legszebb, a legjobb, mindenki megértse, szeresse és elfogadja őket. Ám a Karcolatra azért hozzuk el őket, hogy megmondják, mitől lehet még szebb, jobb, elfogadhatóbb és érthetőbb. Ha valaki nem ilyesmire vágyik, nem fejlődni, tanulni szeretne, annak is megvan a megfelelő fóruma -- de akkor az nem a Karc.

Tudod ezt Te is, hiszen régóta tag vagy. Próbálj segítő szándékot látni. Kaptál dicséretet, kaptál kritikát. Kétségtelenül egyedi légkört tudsz teremteni -- mi lenne, ha hozzátennéd azt a picike pluszt is? Emlékezz vissza, hogy volt olyan tízsoros írásod, ahol mindegyikben volt egy vesszőhiba... Ahhoz képest sokkal jobb ez már. (Persze csak akkor, ha ezt önállóan alkotod, nem pedig kijavítják Neked, mert hosszútávon mégis az a legjobb, ha Te próbálod elsajátítani a szabályokat, tudnivalókat.)

Szerkesztőként javaslom, hogy térjünk vissza a mű elemzéséhez, tanácsokhoz.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2017-12-26 20:12 craz

craz képe

Régóta? :o
Négy hét négy nap.
Ha viszont meg visszaregisztrált más néven, akkor duplán gáz az ilyen, kezdő hibáktól hemzsegő szöveg.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2017-12-26 21:03 Bjursta

Bjursta képe

Te is csak arra válaszolsz amire szeretnél, ezt külön szeretem. Igen régóta, tavaly elmentem innen , de előtte ott voltam két évig.És részben ilyesmi miatt hagytam itt az oldalt.

k, 2017-12-26 21:11 Bjursta

Bjursta képe

Ja, még azt is bírom, ha úgy beszélnek rólam mint ha itt se lennék. Nem lehet a másikat semmibe venni, nem lehet barátaim. Lehet hogy nem jó amit irok, simán, de semmibe venni akkor sem lehet.

k, 2017-12-26 21:09 Bjursta

Bjursta képe

Próbálok én segítő szándékot látni. Ha arrébb lépek , hátrébb, akkor látok is. Craz nem volt az, sem itt sem a másiknál, Kentaur igen, Sendol igen, te igen, Gitáros is, buper81 is igen, Hamarjában is igen. Amit ide küldök nem javítja senki.De nem szeretem a hányaveti pikírtséget, én sem osztogatok ilyesmit - csak néha - és nem szeretem a végleteset sem, de jó, elfogadom, majd megszokom. Én csak a saját viszonyomat írtam le az íráshoz, a módszeremet, ha van ilyen. És igyekszem fejlődni is, de csak negatív visszacsatolással nem igen megy. Nem jó érzés. Ja és a kommunikáció szelektált voltát is nehezen viselem. Térjünk vissza.

k, 2017-12-26 19:28 craz

craz képe

...jobban érdekel, hogy a történethez mit szóltok... / Én az előző történetedhez azért nem szóltam semmit, mert nem olvastam végig, azért, mert tele volt hibákkal. Ha viszont azt se javítod, amire már felhívták a figyelmedet, még kevesebben fogják elolvasni.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2017-12-26 19:42 Bjursta

Bjursta képe

Kérlek, te a másik történetnel a mondatok hosszuságára tettél fura és egyben ironikus, valamit eleg lekezelő kritikai megjegyzéseket, tovabbfüzven a mondataimat olyan szavakkal amiket én nem irok le, es ami nem tett hozza szerintem semmit a kritiaki megjegyzesekhez, - és a lengedezeö ajtóra - a nyolc oldalnyi szóvegból két oldalt sem elolvasva szerintem. Olvastam a te irasaidat is, abban is volt negyvennyolc szavas mondat, olvastam éppen ma Balzac-ot, hasonló számban szerepletek szavak, és az idézett Rejöóben is. Sajnos ezzel nem tudok e pillanatban mit tenni, ennyire futja barataim, ennyire futja. Sajnos nem tudom minden irásnal megkérni más barataimat, hogy javitsák a vesszöket, kozpontozást, annyi ideje senkinek nincsen. Én igyekszem, ennél tobbet nem tudok tenni, igyekszem, ahogyan csak tudok, ha ez ezzel együtt eltanátorit az olvasastól, az ugyancsak sajnálatos, mert speciel az Aradi utca szelleme szerintem kifejezetten jó lett, különösen a masodik resze. Mondom, lehet, hogy nem kell nekem irnom.

k, 2017-12-26 19:44 Bjursta

Bjursta képe

Ja, amire felhivtak a figyelmem azonnal es szó nelkl javitottam. Persze utólag, sajna.

k, 2017-12-26 22:27 Ovidius

Ovidius képe

Azt hiszem, valakinek kezéből kicsúszott a karácsony...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2017-12-27 17:18 Bjursta

Bjursta képe

Talanyos, bár biztosan rám gondolsz. Esetleg Jorge-ra.

sze, 2017-12-27 17:55 Ovidius

Ovidius képe

Talányos, de lehetséges...☺ Egyszerűen arról van szó, hogy a Karcolat szerkesztői soha nem személyeskednek, tehát alaptalan minden visszaszemélyeskedés...
Talán hallottál a Milford Írói Műhelyről. Damon Knight alapította még 1950-ben az USA-ban. A legnagyobb SF szellemi központ. Egy nemrég elhunyt SF írónk, Szentmihályi Szabó Péter egyszer írta, hogy amikor résztvett egy konferenciájukon (és egyben írói szemináriumon) megdöbbentette az ottani hangnem. Nálunk általában -- főleg a kezdő írók -- halálos sértődés van a legkultúráltabb hangvételű, de bíráló-kritizáló tartalmú véleménytől is. Ott úgy beszéltek egy-egy mű kapcsán egymással, mintha a kapcarongyuk lenne a másik. Nem a másik személyélyét gyalázták, hanem az írását szedték szét fecnikké. Pedig oda nem ZS kategóriás írók vitték műveiket...

Ezt gondold át, ha lehet.

Egyébként, ha megnéznéd írásodban Jorge nevét először leírt formájában...☺

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2017-12-27 18:08 Bjursta

Bjursta képe

Soha nem tiltakoztam a kritika ellen, és a hangnem igen is fontos, ismeretleneknél de pláne fontos, azt hiszem. Szétszedheti bárki fecnikké, de nem legyinthet rá nyilvánosan, és rám sem legyinthet. És nem beszélhet rólam ügy mintha itt sem lennek. Ezek egyszerü szabályok. Bizonyara van szabály a szerkesztöknek, mi az amit nem tehetnek ki. Ezt gondolom lehet alkalmazni akkor, ha annyi hiba van benne, hogy olvasásra nem méltó. Volt már ilyen, visszajött, és újrairtam. Olyan még nem volt, hogy " nem tudtam végigolvasni mert annyi benne a hiba, de hadd menjen," majd egy más irásnál felemlegetni ezt, erre ugyancsak nem volt példa. Ez azt gondolom személyeskedés, minek mondanám másnak? Nyilván nem küldok be mostanában uj irást, nem azért mert megsértődtem - azért csak kisebb részben - de igy nem fog ez menni, azt gondolom, se nektek se nekem. Jorge-t javitottam, köszönöm.

cs, 2017-12-28 09:19 bupber 81-Szomb...

Csak kérdem: hogy viszonyulsz az életben ahhoz, amikor félre érti valaki azt, amit mondtál neki, és tegyük fel, egészen mást tesz, mint amire megkérted?
Lehet, hogy az illető nem jártas, nem ismeri a szűk baráti körödben használatos, érdekesnek vélt és talált „félszavas” beszédet, és egy ilyesmiért okolod őt a tévedésért, de a kommunikációnak pont ezért vannak szabályai, hogy egységes és értelmes legyen gondolatunk továbbadása, ha már gondolkodunk.
Hasonlatom, vagy kijelentésem lehet, hogy erőltetett, itt nem történt elértés, de azért írtam, mert az írás szabályaihoz pont úgy hozzátartozik a helyesírás is. (egy kicsit én is hadilábon állok vele) Az alkotás értelmezéséhez pedig még más szabályok is tartoznak.
Végül is, nem azt akarod, hogy olvassák és véleményezzék?
Tizenöt-tizenhat éves koromban nem került valaki, aki unszoljon engem, nekem meg pont az iskoláért fájt a fenekem, így maradtam tíz osztállyal, ma, negyven év elteltével egy kicsit késő. Eredményként általában hatnapos munkaheteim vannak, sokszor napi tíz óra. Fülemig zsíros és olajos vagyok, a szerelőkulcs néha nyolc kiló, és olyan pozícióban tartom, hogy majd orra buktat – gondolom leszűröd, hogy nem a helyesírástól ragyogtak írásaim, amikor elkezdtem, nem is olyan régen.
De, hogy miket kaptam máshol, és aztán itt, azt nem írom le, mert hosszú.
Ma még a leveleimet is átolvasom, akárhova írom, és hidd el, még a közösségi oldalakon is a rokon vagy ismerőstől jött vélemények is zavarnak, ha ordít a helyesírástól.
Az utosló mondat lehe, higy nem kell, ezzel egyetértek, erdetileg nem is volt. – Ezt te írtad, és háromszor ugrottam neki, míg kellően megértettem.
Szívből ajánlom, bármikor, bárhova fordulsz írásban, adj magadra. Ne engedd, hogy szeleburdi embernek tartsanak, mert minden, ami felőled jön, az csak téged minősít.
Mi bajod azzal, ha úgy véleményeznek, mintha ott sem lennél? Én az ilyeneket imádom a legjobban.
Például, ha megírók kétoldalnyi valamit, ami felkavarja az embert, és elküldöm X írónak is, meg Y írónak is, másnap pedig a törzsasztalnál kávézunk hármasban, vita-téma kerül írásom fölé, és akkor X meg Y úgy vitázik, véleménykedik, mintha én ott se lennék. Ők vitáznak vagy beszélgetnek, és nem is vennék jó néven, ha beleszólnék.
Ezek az igazi felszabadult, őszinte kritikák, akár pozitív, akár negatív kritika. A szerző egyszer már megírta, minek szóljon? Magyarázatra meg soha nincs szükség, csak a szerencséjének örvendhet, hogy fültanú.
Úgy érzem, előző véleményezésemet nem egészen értetted, ezért mea culpa. Az irodaházhoz, nem azért írtam, hogy megfontolandó valamilyen jelző, mert fontos. Nem fontos a történethez, csupán a ritmus miatt. Ez ráérzés, és lehet nem is kéne itt beszéljek róla. Én is csak a dobot cipelném, de azért néha hallom, milyen betű, milyen szófaj és mennyi darab szó vinné könnyedén az olvasást tovább a következő „bit”-ig.

Te íród, olyan kell legyen, amilyent akarsz, de csak úgy mondom, én nem tudok elképzelni hét emeletes irodaházat, üveges bejárattal, amit kerítés övez, és egy kis vagy nagy kapun kell bemenni hozzá. Esetleg akkor, ha Oz lába kilóg az épület alapjából, de ez legyen az én hibám.
Azt válaszolod, hogy a tükröződő alak kell bele. Persze, hogy kell, az a lényege. Nem azt kifogásoltam. Figyelj:
Első mondat: két alakot lát maga mögött az üvegajtó tükröződésében – a valóság.
Második mondat: úgy tudja, hogy csak egy van – bizonytalan, feltételez
Harmadik mondat: megfordul és egyet lát – bizonyosság.
Ha csak úgy íród: Két pohár van előttem. Nem, csak egy pohár. – Akkor az elbeszélő, az író egy tévedését viszi az olvasó elé, egy tévedését írja ki, de gondolom itt nem ezt akarod. Ezért kell a második kijelentéshez a „nem lehet”, mert ő így tudja.
Két alak van mögöttem, de nem lehet csak egy. Megfordulok: egy van.
__ És igyekszem fejlődni is, de csak negatív visszacsatolással nem igen megy. Nem jó érzés. __ EZT íród, és talán EZÉRT ragadtam újra tollat.
Hosszú folyamat. Vannak itt nálamnál jobbak, de ha nem találsz, hozzám is fordulhatsz emailban, átnézem, ahogy ráérek, mielőtt beküldenéd; több, mint semmi; a máséban hamarább. Sőt, ha úgy gondolod, még az alapötletformában is megkereshetsz, ha úgy érzed, valakivel megdumálnál valamit.
Üdv.

cs, 2017-12-28 12:20 Bjursta

Bjursta képe

Jorge látta magát tükröződni, mögötte két alak. Nem, csak egy, csak a férfi öltönyben, aki nős – gondolta. Hátranézett, csak a férfi jött mögötte.

Nekem ez nem tünik félrvezetőnek. Belenéz a tükorbe, lát két fiugurát, meg saját magát. Nem lehet, gondolja, mert az előbb látta a masik palit, es nem látott mást.Ezt nyugtázza. Nem, csak egy. Majd meggyözodik erről. Zavar keletkezik, de az nem baj. Utana ez fontos lesz. Gondolom.

Alapvetően egyetertek en veled, mindekinek meg van a maga története. És ötven felett már kialakult viszonya is a világhoz, magához. Azzal külónosen egyetértek, hogy az iró kenyere végul is a szavak sokasága. Köszönom a segitséget.

cs, 2017-12-28 10:02 Sednol

Sednol képe

OFF: bekapcs.

"És igyekszem fejlődni is, de csak negatív visszacsatolással nem igen megy. Nem jó érzés"

És itt van a kutya elásva.

Hibáiból tanul az ember.
Jó pap is holtig tanul.
És még sorolhatnánk.

Ebből egyenesen következik: csak és kizárólag hibáinkból tanulunk. Ezért is emlékszünk a rosszra tisztábban, mert ezek visznek minket előre. Simogatásból semmit sem fogsz tanulni. Az csak arra jó, hogy ápolja a lelkedet, de sehová sem mutat.

A gyerekek nem a tanulás miatt nem szeretnek iskolába járni, hanem mert megmondják neki, mit és hogyan csináljanak. Nagyon frusztráló tud lenni, amikor kiáll az ember az osztálytársak elé, elmondja a tananyagot a legjobb tudása szerint, mondhatni igazán kitesz magáért, erre közli a tanár, kettes.

Rosszul esik? Határozottan. A tanuló a saját szemszögéből mindent megtett, de az sajnos kevésnek bizonyult. Már ott a négy fal közt kialakul egyfajta csoportosulás, akik kegyeltnek látják azokat, akik náluknál jobb jegyet kapnak. Persze idővel rájönnek, hogy ők azok, akik nem tettek eleget, de addigra rossz esetben megnyomorítanak pár lelket.

Tanulni akarsz? Az sajnos csak a hibák kiemelésével, eltúlzásával megy. Már nem alsóban vagyunk, hogy ha sikerül leírni egy hibátlan mondatot, akkor megsimogatják a buksinak, és kapunk két tábla csokit. Az már elmúlt.

Csupán egyetlen kérdés létezik: hobbinak tekinti az ember vagy megélhetési szintre akarja fejleszteni. Az első esetben lassú lesz a fejlődés vagy egyáltalán nem lesz, mert a delikvens csak sértő szándékot lát a kritikában; míg a második esetben minden egyes tanácsot meghallgat, értelmez és beépít a repertoárba, és nem foglalkozik a szavak másodlagos, fájó mivoltával: már megint elrontotta.

Dönteni kell!

Halkan jegyzem meg, hogy egy ilyen műhelyben, mint a Karcolat, szerencsésnek érezheti magát az ember, mert válaszolhat a kritikára. A valóságban csak elolvashatod a művedről írt becsmérlő sorokat, de válaszra már nem lesz lehetőséged.

És amiről senki sem beszél sűrűn: nekünk is fáj, amikor becsmérlik a gyermekeinket, de már megtanultuk a helyén kezelni a kritikát. Ha megkérdeznéd a feleségem, hányszor, de hányszor dühöngtem egy-egy hozzászólás után, rájönnél, nem vagy egyedül.

OFF: kikapcs.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2017-12-28 10:04 Dana

Dana képe

Szerkesztőként a következőt javaslom:
1. Bjursta, őszintén és nyersen: ne kezdd megint azt, hogy nem küldök be írást, mert... Nem fogok könyörögni, más se, viszont nagyon hamar kilyukadsz ugyanide, ha valaki nem csomagolja díszpapírba a mondandóját. Lehet annak az illetőnek is rossz napja, lehet, hogy ilyen a stílusa stb.
Az írásaid döcögnek, viszont igenis sokat fejlődtél ahhoz képest, mint amire emlékszem. A hangulatot pedig nagyon egyedi módon tudod megfesteni, és ezt többen is mondták már mint dicséretet.
2. Én nem szoktam személyeskedést érezni. Ha átcsap bárki személyeskedésbe, azt a szerkesztők moderálják.
3. A kritiához való viszonyulásról meg vagy nyissunk egy blogot, fórumot, vagy mondjuk el a véleményünket a megfelelő "Heti kérdésben": Kritika: ne szívd cicire!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2017-12-28 11:06 Bjursta

Bjursta képe

Nagyon off, de nagyon, - helyenként - szereljétek ki ha nagyon.

"Régóta? :o
Négy hét négy nap.
Ha viszont meg visszaregisztrált más néven, akkor duplán gáz az ilyen, kezdő hibáktól hemzsegő szöveg."

Ez nem az írásról szól, és ez az a mondat ami zavar- mert hogy itt vagyok, akár nekem is mondhatná, hacsak nem magáz - valamint nem erről az írásról szól, hanem a másikról az Aradi utcáról, amit ugyanez a szerkesztő nem olvasott, mert annyi benne a hiba.

"...jobban érdekel, hogy a történethez mit szóltok... / Én az előző történetedhez azért nem szóltam semmit, mert nem olvastam végig, azért, mert tele volt hibákkal. Ha viszont azt se javítod, amire már felhívták a figyelmedet, még kevesebben fogják elolvasni" - de hát ő tette ki.

" Na jó, ez így túl hosszú lenne, mennyen', haladjunk, majd ha később lesz kedvem, még visszanézek rá"

Nem volt kedve. OK, rendben.

"Bocs, hogy ezt mondom, de ha ennyit sem fogadsz meg, akkor mit erőlködjünk a továbbiakban?"

Hát bántottam én?

Ezt kb. tisztáztuk, de akkor is. Elvágja a dolgot, befejezi, ha én nem igy, akkor ő nem ugy. Jó, de hát én csak így tudok, vagy csak ennyit. Jó, rendben tisztáztuk. Értékelem is őt egyébiránt, valóban vette a fáradságot az olvasással. A stílust majd megszokom. Rendben.
Hogyan merjek hozzászólni az írásához, a cirkuszoshoz? Hát azt mondja, nem néz rá többet az írásaimra. Amit nem szeretnék, mert tényleg értékelem. Kedves Kentaur kérlek ne haragudj.

Értem én , hogy a helyesírás fontos - isten bizony igyekszem- tényleg igyekszem, ennyire futja akkor, ha igyekszem. kellően sajnálom is, hogy nem tudom, és ennek ellenére irni akarok.

"Van ötleted, de nincs meg hozzá a... teheteség, rutin, tapasztalat, szóhasználat, látásmód, nevezd, aminek akarod. Valami hiányzik, és ez a tehetetlenség érzése feszítő. Ha mindig pofánver a valóság, akkor fejlődni sem fogsz tudni, szóval ilyenkor jönnek a B-tervek és a fura megoldások. "

Értem én, nyilván jószándéku elemzés. Engem konkrétan úgy vágott orrba, hogy két napig ezen rágódtam. Kérdeztem miért, de válasz az nem érkezett, csak egy másik ember levele.
Én magam sem tudom, hogy van e képességem irni, nem tudom, lehet, hogy nincs, lehet, hogy nem kell ezzel foglalkoznom. Lehet.

Mondhatjátok, hogy miért várok én el bárkitől bármit, hogy olvassa, hogy véleményezze. Barátaim, én mindet elolvasok ami itt megjelent az elmúlt három évben. Olykor hozzá is szólok - nyilván nem nyelvtanban , de történetben igen. Persze hogy nem várom el. De ne mondjátok, hogy miért várom el, hát a viszonosság alapján, gondolom.
De pl. az Aradi utca szellemével elég sokat dolgoztam, a mondathosszúságon kívül - meg az idván kívül - alig volt rá vélemény. Ezt sajnálom, mert annak pl. van története , karakterei, ilyesmi.

Amúgy szerintem nem a hibákból tanulunk, leginkább nem tanulunk semmiből. Irnék még dolgokat arra azt mondanátok savanyú a szőlő, írtam is kritikát az egyik íráshoz. Mekkorát tévedtem?
Mindig Kosztolányi jut eszembe- Aki szeret annak jó lesz igy is, aki nem szeret annak jó lesz igy is. Mit tehetek ez ellen?

Többször volt már - mészégető koromban - és nem mondhattok, hogy nem bírom vagy tűröm a kritikát - szétizéltetek és nem bántam, tényleg nem, értettem is mi a szándék. Jópárszor fújtam visszavonulót.
Akkor a kommunikáció hiánya volt ami elvitt innen, nem a kritika, soha nem a kritika, inkább a hallgatás.

Nézzétek, nekem vannak ilyen színésznői nagy rohamaim, ez is én vagyok, ez ilyen. Bennem nincs sok alázat, sajnos. Én nem érzem kifejezetten rosszul magam azért, mert lehagyok egy vesszőt, vagy másodszor sem alkalmazok jól egy szabályt. Hiba, jellemhiba, elismerem, belátom. De nem végletes hiba, megbocsáthatatlan. Higgyétek el , igyekszem.

Én szeretem ha kérdésre van válasz, ha a mérce kb egyenlő, ilyesmi. Én értékelem buper81 hozzászólását - van benne munka - és Sednolét is - mert érzem a hibák kijavítására irányuló nem öncélú törekvést, tényleg ezt köszönöm is. Tényleg köszönöm. Hamarjában értékelését is elfogadom, köszönöm, hogy elolvasta.

Nem fenyegetés az hogy nem küldök irást, ugyan kit fenyegetnék vele? és a kritikán nem fogok megsértődni ez után sem. Sok szó esett már erről. nem tudok többet hozzá tenni. Akit illet attól elnézést kérek, aki azt gondolja, hogy hasonlóan kellene tennie az tegye, vagy ne tegye.

A személyeskedés nem abban áll, hogy" gebedj meg te dög" , de itt mindenki iró, tudja hogy mit jelent a leírt szó.

Szóval ennyi. ha gondoljátok engedjük el a tárgyat vagy a témát.

És térjünk vissza az irásokhoz.

Kentaur? Írhatok a Cirkuszos írásodhoz véleményt?

cs, 2017-12-28 11:16 Blade

Blade képe

Take it easy, ahogy a német mondja.

A nyafogási-önsajnálati energiádat fordítsd át tanulásiba és kész. Azaz a fenti rettentő hosszú magyarázkodáshoz szükséges energiával olvashattál, megnézhettél volna pár helyesírási szabályt. Aztán ha elég sokszor csinálod ezt, előbb-utóbb lesz eredménye.

Segíts magadon és ne seggíts.

Ja és véleményt bárhova írhatsz, nem kell engedélyt kérni. A személyeskedést kell elkerülni, illetve a "szerintem"-et sűrűn alkalmazni.

(erre max 1 rövid mondattal reagálhatsz)

cs, 2017-12-28 11:26 Bjursta

Bjursta képe

Én tanulok, és nem ön-sajnálok, és nem magyarázkodom. ( hosszabb volt, de rövidebb lett :) )

cs, 2017-12-28 11:39 Blade

Blade képe

Azt lehagytad, hogy: mostantól. ;)

cs, 2017-12-28 12:06 Bjursta

Bjursta képe

nem:)

cs, 2017-12-28 12:03 Dana

Dana képe

Most akkor átadom a President címet Neked. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2017-12-28 12:50 Blade

Blade képe

Nekem? Köszi! Akkor mostantól építhetek stadiont? ;)

cs, 2017-12-28 13:57 Dana

Dana képe

...meg légvárakat is.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2017-12-28 14:21 Bjursta

Bjursta képe

Azt én is én is!

cs, 2017-12-28 13:46 Kentaur

Kentaur képe

Miért ne írhatnál?
Ha a kritika megmarad az adott műnél vagy úgy amblokk az írásnál, akkor minden vélemény érdekel. Lehet olyan, hogy nem értek vele egyet, de épp a különböző vélmények ütköztetése mozdítja előre a dolgokat.
Szerintem nem gyengén túl van már ez az egész lihegve. Pont itt az ideje azzal foglalkozni, amiért itt vagyunk, és az nem a te személyed vagy érzéseid, hanem az írás. Pont így lehet mindenféle személyeskedést elkerülni.
Engem az írás/od érdeke mozgat, a művet nézem, hogy a műnek mi tenne jót, az írónak mi tenne jót. A műhöz szólok hozzá és az íróhoz/írópalántához beszélek. Ha ezt meg tudod érteni és alkalmazni tudod, nem lesz semmi gondod itt.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-12-28 14:20 Bjursta

Bjursta képe

Éreztem én, hogy tisztáztuk :) És igen.

cs, 2017-12-28 12:13 polgarveronika

polgarveronika képe

Kedves Tamás!

Írj, küldd be, aztán meglátjuk.
Az ember folyamataosan tanul, érik, változik.
Nem kell rágódni.

Gyerünk!

Üdv: Vera

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2017-12-28 12:22 Bjursta

Bjursta képe

Rágódni márpedig kell :) van erre valami latin mondás is. A viszonyaink es a gondolataink határoznak meg minket. Olykor az ónmagunkhoz való viszonyunk is ezen alapul.

cs, 2017-12-28 13:21 Sednol

Sednol képe

Napok óta motoszkál a fejemben, de csak most ugrott be:

A blogodon fellelhető legtöbb írás egy modern, lényegre törő szóhasználattal bír. Nincs mellébeszélés, csak a nyers valóság és a kimondott szavak. A kérdésem így hangzik: miért szakítasz azzal, ami láthatóan kifejezetten fekszik? Az olvasottak alapján ki is merem jelenteni, hogy az a stílus közelebb áll hozzád, mint az effajta tradicionálisabb mesélés.

Ha nagyon konkrétra akarnám venni, akkor ajánlanék neked egy regényt.

https://moly.hu/konyvek/agota-kristof-a-nagy-fuzet

Figyeld meg a nagyon rövid és precíz mondatokat, ahogy pár szóval világokat mesél el. Erre képes vagy, minek küzdesz ezzel a fajta meséléssel? Persze meg nem tilthatom, durva is lenne. Csak kérdezem, miért?

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2017-12-28 14:19 Bjursta

Bjursta képe

Igen, azt gondolom jól látod, de meg kellene tanulnom mesélni is, olyan torteneteket amik nem en vagyok és nem Budapest, hanem valódi mese. És küzdeni kell vele, mert nem megy, de ha nem tudok meset mondani gyerekeknek, akkor olyan mintha dokumentumfilmes, vagy szociológus lennék. Ami nem baj, persze, csak egy masik szín lehetne ez.

p, 2017-12-29 13:20 Bjursta

Bjursta képe

Megnéztem, ezt a konyet nem ismertem. Valaki irt ott Csáth Gézáról, őt ismerem és szeretem az irásait, érdekes utakat megjárt ember volt. Mesék amelyek rosszul végződnek, majd nézd meg egyszer. Vagy a Naplót.

cs, 2017-12-28 17:06 Roah

Roah képe

Gerilla-marketing?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."