Ki vagyok? - Akt - bupber 81-Szombatfalvi László

A szülőértekezlet véget ért – ki öntelten, ki megbékélve –, az emberek felálltak az öt bé padjaiból. Halk zsongás vette kezdetét. Ismerősök szólították meg egymást, és néhányan a pódium elé tolongtak valami fontoskodásért, vagy csak azért, hogy a fülüket hegyezzék.
Zsolt látszólag unalommal, a padra könyökölve, ökölbe tartott kezére engedett és hüvelykujjal megtámasztott állal figyelte, ki merre mozdul. Még nem szánta rá magát, hogy felálljon. „Eljöhetnél te is” – voltfeleségének a szavai csengtek fejében, és magában beismerte, hogy pillanatnyi jelenlétének több köze van hozzája, mint a lányukhoz, Adélhoz.
Egyszerű ösztönből is valami változásra való vágyakozás motoszkált benne, mert közeleg a negyven, és már a reggelek sem elég élénkek. Néha fáj a család, és fáj a baráti kör. Mind-mind, akik majdhogynem egyszerre nősültek és lettek apák; és az ünnepi asztal köré zsúfolódás, ahol fennhangon engedték szabadjára a felgyülemlett bánatot vagy örömöt.
De az elmúlt években, mint egy ócska kellékről – mely egy távoli zugban csak arra vár, hogy végleg kidobják – megfeledkeztek róla. Nem gondolta, hogy a vásottság ilyen hamar elpárologhat az életteli fiukból.
Már nem lehet újra kamasz, a világot, amiben eddig élt, nem cserélheti fel egy másikkal. Nincs választása, a régi nyomokat kell összefércelnie, valahogyan újrarakosgatni azt, ami még megmaradt épen.
Könyökölt a padon, és ex-neje semmit sem változó alakját nézte. Az emberi viszonyok legegyszerűbb füzérei is ellehetetlenültek kettőjük közt, még két idegen is hamarabb egymásra talál.
Jövet azon rágódott, üljön melléje? Mivel a késés rendszeré alakult az életében, érkezésére magától rendeződött a dolog. Tündét a szomszéd-barátnővel egy padban látta ülni, amikor benyitott.
Most elbizonytalanodva tekintett a távozásra készülő, jól ismert, magabiztos mozdulataira. Utcagyereknek is pofonegyszerű lenne a megszólítás, de neki, a puszta tény – tegye, ne tegye – is fejtörést okozott. Előre mehetne a lépcsőn, s tovább a maga semmi-dolgán. Nem zengnének visszatartást az égiek, csak egyedül ő az, aki melléje szegülni vágyik – férfiasan, ahogy eddig talán sose tette, és kérdezne, mert mesélni nem volna mit –, de fél. Fél a tekintettől, fél a megvetéstől, bármitől, amit amúgy megérdemel, és viselné is, semmivel sem lenne több nyomor, mint az elmúlt évek cikk-cakkos kijátszása.
A lépcsőfordulón érte utol, és igazította lépteit az övéhez. A nő ránézett, de ő nem viszonozta, lehajtott fejjel kullogott, mint a puli, amikor leveri a cserepes virágot.
Tünde másodjára azt kérdezte, mi a véleménye az Adélra tett megjegyzésekről, amire ő megint csak közhelyekkel tudott válaszolni, utálta is magát rendesen.
Az őszi est sötétjében fényektől csillámlott előttük az iskola nedves járdája. Zsolt gondolatban, már a kapuhoz ért, ahol majd elköszönnek és hátat fordítanak egymásnak. Nem akarta, hogy így legyen.
– Sietsz? Ráérnél egy félórát?
– Hát…
– Ha nincs ellenvetésed, leülhetnénk valahol a közelben.
– Akarsz mondani valamit?
– Csak úgy.
– Csak úgy, aztán előkerül valami.
– Mindig előkerül valami… Nos?
– Legyen, ha akarod.

Zsolt tapintatosan csak egy kávét rendelt magának, Tünde egy limonádét kért. A helyiség azon lokálok közé tartozik, ahol nem vernek törzsasztalt a vendégek. Kellemesen csendes és megvilágított. A padlótól plafonig magasló barnított üvegfal felfogja az utcazajt, és odakintről különleges háttérként él a város időről időre változó arculata.
– Még sohasem jártam itt… Hangulatos.
– Tetszik?
– Nem változtál, a te fotóid?
– Ott nem. Itt oldalt, az a kettő.
– Mondani akartál valamit.
– Te hívtál a szülőértekezletre, de látom, céltalanul.
– Apja vagy!
– Ez most szemrehányás?
– Ha ezt folytassuk, fel állok és elmegyek…
– Kézenfekvőbb a sértődés, és te mintha keresnéd az okot. Ma már tudom, miért építettek régen katedrálist. Adélnak sem kell mindent elmagyarázni. Tudod, miért sikeresek a gyerekfotók, nézd azt a független testet és arcot!
– Nem érdekel a filozófia, az sem, ha a felnőttek bediliznek, Adél még gyerek. Jobb, ha még idejében megszokja a valóságot.
– Mindenki fölött elmúlik az idő, s akárhogy is igyekszik, úgyis, csak értetlenül csöppen bele az elkövetkezőbe. Adéllal sem lesz másként.
– Lehet, igazad van, ezt a részét nem cáfolom. Négy év hosszú idő, hazug feleleteket adtam, aztán óvni igyekeztem.
– Énnálam nincs otthon. Úgy nyit be, mint idegen lakásba. Lehetnél otthon ott, ahol nem kötődsz semmihez? A pillanat egy szülemény, és fényképezőgéppel se lehet elkapni, ha nem vagy jelen. A többi meg csak kényszer, erőltetés. Azok az órák, amik elé vannak írva, sohasem sikeresek.
– Most én is kérdezhetném: ez szemrehányás?
– Távol áll, emlékszel még, min múlott, mert néha az ember nem is tudja. A vádak mögött sokszor frusztrálás bujkál, önzés, mikor már az együttérzés halott.
– Önzőnek tartasz?
– Nem keresem az okot. Elmúlt, erősítettük a statisztikát. Akár meg is feledkezhetnénk mindenről, ha nem lenne Adél. Van valakid?
– Ezt most minek kérded?
– Ne is felelj.
– De felelek, ha már érdeklődsz. Nincs senkim… Volt, és mit tudod te, mennyire kiábrándító, amikor úgy teszed, hogy nem csak Adél, hanem még anyád se sejtsen meg semmit. Még véletlenül se!
– Biztos, azt gondolod, nálam kézről kézre adták, mert ott áll egy lakás, meg a stúdió.
– Te mondod! Az alkalmak nagyon csábítók tudnak lenni, főleg, ha aktot készítsz.
– Miért csipkedsz? Még nem csináltam egy aktot se!
– Nem? Engem le akartál fotózni…
– Minden fényképész egy bizonyos ponton meg akarja csinálni az aktot. Az akt nem egy pucér nő…
– Hát mi?
– Van aki a test szépségére koncentrál, azt hozza előtérbe, én a mozgásba látok fantáziát, és ha az arckifejezés megragadóbb, mint a mezítelenség, akkor gondolom sikeresnek.
– Lett volna alkalmad.
– Volt alkalmam, de nem csináltam.
– Miért?
– Most már maradjon ez meg egy nagy nem-megvalósulásnak.
– Milyen volt a kiállítás? Kell gratuláljak?
– Lehet, bár díjat, csak valami mellékes elismerést osztott a zsűri, de maga a kiállítás volt fontos. Sokat számít egy ilyen meghívás, ami az elkövetkező munkákat illeti, különösen, ha az ember ebből él.
– Adél minden barátnőjének elkürtölte, hogy apja fényképész, és külföldi magazinokban is látni fényképeit.
– Ha ő is akarja, tavasszal magammal viszem Berlinbe.
– Meg se kérded a véleményem?
– Mondtam, hogy frusztráció, de megkérdem. Mi a véleményed, ha Adél el akar jönni Berlinbe?
– Támadásba lendültél, már amikor beléptünk megjegyeztem, hogy nem változtál.
– Volt tanárom mondta egyszer: akár az ellenszenvnek, a szimpátiának is végtelen a megnyilvánulási skálája.
– A filozofikus kijelentéseket sosem ragadtam fülön. Eltelt az idő, mennem kell.
– Hívd fel anyádat, s mondd, hogy velem vagy. Ha meg ő is siet, nyugodtan egyedül hagyhatja Adélt.
– Mikor vágtak utoljára pofon?
– A kávézóban talán még emelné is a tekintélyem. Még egy limonádé?
– Üsse kő… Nem értettem, milyen kell legyen az az akt?

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-04-27 12:23 Blade

Blade képe

Lehet találgatni.

cs, 2017-04-27 13:31 Gitáros

Gitáros képe

Szerintem bupber 81-Szomb...

Biztos nem vagyok benne, csak megérzés.
A szóhasználatból, a hangulatból, néhány apró helyesírási hibából, a határon túli magyarokra jellemző szófordulatból.
Kíváncsi vagyok, eltaláltam-e.

Miki

cs, 2017-04-27 16:30 Roah

Roah képe

Laci, Szombatfalvi Laci. (Csak az ismétlések zavarnak be, rá ez eddig nem volt jellemző, ebben meg több helyen is jelen van a duplikázás.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-04-27 16:39 Sednol

Sednol képe

Én is Lacira adnám le a voksomat.
Amúgy a szülőértekezletet nem a kórházakban szokták tartani. :D
Tréfát félretéve, 99% hogy ő az, a maradék 1% a gondolatjeles és idézőjeles kiemeléseknek szól, amolyan vésztartalék, ha nem lenne igazunk. :D

cs, 2017-04-27 18:53 hamarjában

hamarjában képe

Èn írtam... Ja nem, Laci volt...
Az a baj, hogy így nem fog ez menni, bármennyire szeretnèd.
Hát a betyárját nekije...
Nincs köze ennek a nyelvi külöbsègekhez, pusztán èrzèk vagy tö..öm tudja... De már az első mondatba nem oda èkeled be a beèkelendőt, ahova azt kellene... Gondold át, könyörgöm...

na ja (Obb)

cs, 2017-04-27 20:31 bupber 81-Szomb...

Szóval… Semmi értelme tovább.
A szülőértekezlet véget ért, az emberek – ki öntelten, ki megbékélve – felálltak az öt bé padjaiból. __ így tötszik?
A szülőértekezlet véget ért. Ki öntelten, ki megbékélve, az emberek felálltak az öt bé padjaiból. __ nem remekmű, de így is mehetne.
Annyira nincs türelmem hozzá. Persze, hogy nincs köze a nyelvi eltérésnek. És sokat látok, de tényleg egy frissítés kéne az agyamnak.
Maradsz?
Halk zsongás vette kezdetét. Ismerősök szólították meg egymást, __ a két mondat közé még a levegővétel sem passzol. Két kijelentést tenni egymásután nagy bénaság. Egy kijelentés után folytatni kell a szöveget: „John három mérföldnyire ért földet. Lekapcsolta magáról az ejtőernyőt, visszament az útra, s megállított egy arra menő néger szekeret” (Sartoris)

szo, 2017-04-29 06:33 Sren

Sren képe

Csak jelzem, itt jártam, olvastam. Nem könnyű Kivagyok-írásokhoz kommentelni, mert a találgatás hevében elsikkad az írás értékelése, ráadásul most mind az író, mind a jellegzetes írásmód elég egyértelmű. Utóbbinak nagy részét pedig tényleg a szomszéd magyarok jellegzetességei adják.

De azért, csak egy példa: "szülőértekezlet"?

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2017-04-29 08:42 bupber 81-Szomb...

Mert… Hát élőszóban így mondjuk errefelé a szülői értekezletnek :(

szo, 2017-04-29 13:28 bupber 81-Szomb...

Azért, mondja meg valaki: mi a baj a szülőértekezlettel???

szo, 2017-04-29 15:47 Ovidius

Ovidius képe

Az, hogy a "szülő" szó, egy anyaként gyermeket világra hozó entitás cselekedetére utal. A "szülői" pedig egy kultúrkörben elfogadott közösségi helyzeten belüli meghatározás...:D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2017-04-29 15:58 Sednol

Sednol képe

A szülőértekezletet, mint Kórházi értekezletet viccnek szántam, bár nem zárnák ki különírva egy ilyen jellegű értekezlet létezését.

Ha nem tévedek, és erre nagyon kíváncsi vagyok, akkor a szülői értekezletet iskolában szokás tartani, és az intézmény keretein belül a gyermekekkel, valamint az őket érintő dolgokkal kapcsolatban kaphatnak információt a szülők, míg a szülőértekezleten a szülők osztják meg egymással észrevételeiket mindennel kapcsolatban, nem csak egyetlen célirányos dologgal kapcsolatban (iskolai tudnivalók).

szo, 2017-04-29 17:35 bupber 81-Szomb...

Köszönöm a válaszokat.
Történt viszont közben az, hogy ezzel kioktattak ma engem, majdhogynem elküldtek a búsba. Az i toldalék kapcsolódást képez a magyar nyelvben, valami külsőleges dolgot kapcsolunk a szótőhöz. Szülői szigor, szülői szeretet. Namostmár, az értekezlet nem fakadhat a szülő belsejéből. Nem tudom, ha érthető.
Orvosi találkozó; orvostalálkozó – az első azt mondja, hogy a találkozó témája orvosi dolgok lesznek, a második padig azt, hogy orvosok találkoznak, a téma valószínű, ugyanaz lesz, de a kettő nem mindegy.

http://sportvitalitas.hu/hu/portfolio-posts/ute-jegkorong-csapat-szuloer...

http://madachiskola.hu/82-hirek-esemenyek/278-szuloertekezlet

www.felsovarosi.hu/hirek/aktualis/palyavalasztasi+szuloertekezlet

https://www.medveczkykata.hu/megoldasok/interaktiv_szuloertekezlet

Szülői értekezlet – a szülői (nevelési) téma is lehet jó, gondolom, de a szülőértekezlet helyes.

szo, 2017-04-29 17:47 Sednol

Sednol képe

A probléma az, hogy kerestél magadnak önigazolást, de rossz úton jársz.

A te esetedben a helyes forma szülői értekezlet, ha akarod, ha nem.

A negyedik link első bekezdése megadja a kérdésedre a választ, miért jársz rossz úton.

"Az előadások célja, hogy a neveléssel kapcsolatos kérdések mentén gondolkozásra késztesse a szülőket és olyan megvilágításba helyezze az információkat, ismereteket, hogy felébressze a hallgatóságban a cselekvési vágyat, a felelősségtudatot."

A linkjeid arra vonatkoznak, hogy szülőkkel beszélgetnek vagy ők egymással jutnak valamire, de nem a porontyaikról. Ezért szülőértekezlet, és nem szülői értekezlet. Abban igazad van, hogy mind a két esetben ugyan az a célközönség (szülők), de a tematika más.

szo, 2017-04-29 19:16 bupber 81-Szomb...

Nem keresek magamnak önigazolást.
Péntek este, amikor István szólt, hogy hibás a beékelés, fogtam magam, lenyugodva a munkahelybeliektől, türelmet és fegyelmet parancsolva magamnak, a szöveget egész a párbeszédig átjavítgattam.
Reggel elküldtem a szerkesztőmnek.
Amikor ma délelőtt a Zsuzsa hsz-t olvastam, beugrott, úgy rémlett, hogy a szerkesztőségből visszaküldött szövegben szülőértekezletet láttam.
Megnéztem jobban, és beszóltam/írtam.
Aztán megkaptam, ami már negyedszer fordul elő, nem is kímélt.
Ennyi.
És ja, itt, míg Gábor nem pakolja át hozzám, nem tudok szerkeszteni.

szo, 2017-04-29 19:19 Sednol

Sednol képe

Arra még várhatsz egy ideig. Még a miénket sem pakolta át. Mondjuk nem is idegesítettük vele. :D

Te magad írtad, hogy felétek így írják. Ha ez így van, akkor a szerkesztőd sem fog érte szólni.

szo, 2017-04-29 20:20 bupber 81-Szomb...

Azt írtam, élőszóban szülőértekezletet mondunk (még a nyelvem is beletörne az i betűbe), de jól tudom, hogy a köznyelv élőszava sokszor helytelen, jobban mondva az írott forma eltér. Pl. aszt - azt.
A szerkesztőm nem gomba-módra megjelent kiadók (nem mintha ezzel valakit is lealacsonyítanék) valamelyikének a megmondója. Közel ötven éve van a prérin és mind a romániai, mind a magyarországi írószövetség tagja.

szo, 2017-04-29 20:46 hamarjában

hamarjában képe

Lehet, hogy szülőèrtekezletet mondtok, de helytelenül használjátok a szülői èrtekezletre. A szerkesztőt pedig cserèld le gyorsan.
Szülőèrtekezleten csak a szülők vannak ott, ès vitatják meg egymás közt a dolgaikat. A szülői èrtekezletet pedig egy tantestületi tag, álltalában az osztályfőnök hívja össze.

na ja (Obb)

szo, 2017-04-29 20:50 bupber 81-Szomb...

Ha te mondod…

szo, 2017-04-29 19:56 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Laci!
Bocsánat, hogy kéretlenül beleszólok, de mi emberemlékezet óta szülői értekezletként használjuk ezt a kifejezést, így szoktuk meg, a számunkra így természetes, senkinek - eddig - nem jutott eszébe más formában használni, mert fel sem merült.
Még azt sem vonom kétségbe, hogy nálatok szülőértekezletet mondanak, talán nektek így vált természetessé, de nálunk az általános iskolákban, a gimnáziumokban mindenki, a tanárok, a szülők, a diákok egyaránt szülői értekezletet mondanak.

Miki

szo, 2017-04-29 20:33 bupber 81-Szomb...

Nincs már miért bocsánatot kérni. Bizonyára úgy van, ahogy mondod. Különben nem is tartom magam nagy ásznak a helyesírás terén, de van szerencsém első kézből kapni választ, ha kérdek valamit.
Katasztrofális volt a helyesírásom, szégyelltem is, mára, ha jól figyelek, csak kevés hibát vétek már.
Ebből kifolyólag, soha nem kötöttem az ebet a karóhoz, inkább elferdült megfogalmazásokért szóltam, a helyesírást ráhagyom másokra, akik jobban értenek hozzá. Most is ezt teszem, mert a szerkesztőm hamarább az alkotója, mint felhasználója.

p, 2017-05-05 13:13 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nálunk? Gondolom ez alatt Budapestet érted, nos, az csak egy város. De jellemző. Nem folytatom, mert, amit gondolok erről nem szalonképes.