A váza

Az árverésre nem volt szándékomban betérni; O'Neill pubjába tartottam, újdonságokat megtudni a kisváros kis életéből. Lefelé a Booag úton a Sullivan és fia kereskedés előtt kellett elhaladjak, ahol időnként családi tárgyakat bocsátanak árverésre. A kirakatban óriás plakát hirdette az aznapi árverést. Felkeltette az érdeklődésem, s némi töprengés után befordultam a már elkezdett licitre. Kértem egy jegyzéket, majd helyet foglaltam a kényelmetlen fa-karosszékek egyikén.
Kikerestem az éppen folyó licit sorszámát, és a rá következő licit tárgyak listáját kezdtem böngészni. Különös vásárlási célom ugyan nem volt, viszont már régről szerettem volna a nappaliba valami odaillőt.
Az árverések farkasai többnyire az elszegényedett, javaiktól megválni kényszeredett családok ékszereire vetik rá magukat, de engem, szerény pénzkészletemet is tekintetbe véve, az olcsón kínált, divatjukat múlt régiségek érdekeltek.
Nemsokára harmincegyes sorszámmal egy porcelán vázát mutattak be a közönségnek. Festésében a kék szín dominált, aranysárga szélekkel és kétoldalt fül volt rajta, mint egy serlegen. Negyven euró volt a kikiáltási ára.
Rövid várakozás után mögöttem egy női hang negyvenöt eurós ajánlatot tett.
– Ötven – szaladt ki a számon.
– Ötvenöt – licitált rám ugyanaz a női hang.
– Hatvan – mondtam, s máris eldöntöttem, hogy ez lesz az utolsó ajánlatom.
A teremben csend lett, csak a kikiáltó hangja és kalapácsütése visszhangzott. Maradtam még egy keveset, majd kiléptem a sorok közül, hogy a formaságokat elintézzem.
Törékeny csomaggal a kezemben, meg a nem tervezett kiadás miatt, lemondtam az aznap esti sörözést. Hazafelé indultam egyenest.
Az új birtoklás izgalmától már útközben, gondolatban megtaláltam helyét a vázának: diszkréten a nappali könyves-szekrényének üveges ajtója mögé teszem majd, ott nem borítja fel a szoba harmóniáját, amire egyébként kényes vagyok.
Amikor hazaértem, benyitottam a nappaliba, kicsomagoltam és letettem a vázát a kávézóasztalra. Kitártam a vitrinajtókat, de mielőtt megragadtam volna a vázát levettem annak kis fedelét és belekukkantottam.
Furcsán feketéllett valami a vázának a fenekén. Megrázogattam és közelebb hajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem. Meglepődve vettem tudomásul, hogy nem kevés hamu van benne. Ez valakinek a hamva – futott át agyamon.
Döbbenten huppantam a kedvenc fotelembe. Egy darabig csak a vázát bámultam, nem tudtam, mitévő legyek. Aztán fogtam és visszaraktam a fedelét, a vázát pedig a könyvek elé helyeztem, mint ahogy azt eredetileg is terveztem.
A következő napokban az urna körül forogtak gondolataim. Elmentem Sullivan és fiához, de még tanácsot sem voltak hajlandók adni, először azt hitték, megbántam a vásárlást.
Ahhoz, hogy a kertemben szórjam széjjel vagy elföldeljem nem volt kedvem. Azzal pedig, hogy valahova elvigyem, esetleg a tengerbe öntsem, úgy gondoltam még várhatok, hátha egy jobb ötletem támad közben.
Fennakadásomról O'Neill pubjában is szót ejtettem, de csak a fejüket csóválták a vendégek, maga O'Neill is furcsállta a dolgot.
Egy este Patrick-kal, a helyi lap szerkesztőjével azon morfondíroztunk, hogy mennyivel másként állna a dolog, ha netán egy hullát találtam volna. Mondtam neki, írjon cikket róla, de azt felelte, nem akarja összerúgni a port a Sullivan kereskedéssel, pedig jó téma lenne az, hogy hullák kerülnek árverésre.
Teltek a napok, a hamvakkal pedig nem tettem semmit. A pub vendégei még érdeklődtek egy ideig a dolog felől, de aztán lassan a kisváros rögbi csapatának esélyeire terelődött a szó.
Aztán egy este, egy görnyedt öreg emberre lettem figyelmes, amint egy korsó stout-al a kezében asztalunk felé somfordált. Ismerős volt az arca, és látva mozgásán, hogy le akar telepedni, helyet kínáltam neki.
– Jó estét, Egan!
– Szólítson csak Matthew-nak – mondtam.
– A nevem Martin. Nem tudom, ha ismer, a Sullivan kereskedésnél segédkezek.
– Kicsi a város. Emlékszem arra, hogy amikor még gyerek voltam, majd mindennap a házunk előtt haladt el aktatáskával a kezében.
– Úgy volt, de most azért bátorkodom zavarni, Egan…
– Matthew.
– …Matthew, mert hallottam, amint a napokban egy vázáról beszélt, amit liciten vásárolt. Azt hiszem félreértés történt.
– Miféle félreértés, Martin?
– Hogy magyarázzam? Mint mondtam, Sullivanéknél dolgozom a hétnek két napján, de van mikor hárman… Azt mondják, másra nem is bíznák… Egyeztetem a kartotékot, takarítok is… Tudja a tárgyak számozva vannak, meg ilyenek.
– Bökje már ki az istenért! Mi van azzal a vázával?
– Az égvilágon semmi. Már négyszer is volt liciten, de az égvilágon senkinek sem kellett ezidáig. Már egy éve, hogy ott állt a polcon, aztán én meg dohányos ember vagyok… A hátsó udvarba kéne menjek füstölni… Eleinte ki is mentem, de az én koromban már jobban esik leülni.
– És ennek mi köze a vázához?
– Csak az ablakot nyitom meg – mondta az öreg, – a váza meg egész kézenfekvőnek mutatkozott. Még fedele is van… Úgyhogy, vizsgálja meg jobban azt a hamut, Matthew, és takarítsa ki a vázát, mert én elfelejtettem, mielőtt kiállították volna.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2016-04-02 08:11 Dana

Dana képe

Ez a történet más, mint amiket eddig olvastam Tőled. Jó volt az ötlet -- talán egy rövidebb, ütősebb kivitelezéssel jobban jártál volna.

Mondom, miket vettem észre:

- Rengeteg szóismétlés (árverés, licit) az elején --> elkerülhető lenne, ha az első két bekezdést kicsit másképp fogalmaznád meg. Szerintem például felesleges hangsúlyozni, hogy nem volt szándéka a szereplődnek betérni, az is haszontalan információ, hogy éppen hová és milyen céllal tartott: a lényeg, hogy betért.
- Felkeltette az érdeklődését - miért?
- "befordultam a már elkezdett licitre" --> beléptem a boltba, bementem, odabent javában licitáltak egy valamire, miközben én helyet foglaltam (szerintem felesleges, hogy miben)... (hiányolom egy kicsit a belső szituáció kifejtését: emberek, zajongás, ki adja a licitet stb.)
- "Különös vásárlási célom nem volt, a nappaliba szerettem volna valami odaillőt." - Ez nekem ellentmondásos. Nincs vásárlási szándéka, mégis akar valamit. (És nem különös, hanem különösebb inkább.)
- a régiségek nem olcsók (furcsa, hogy szerény pénzkészletet említesz, aztán vetetsz vele egy hatvan eurós vázát, mikor az ikeában kap kettőért)
- Törékeny csomaggal a kezemben... lemondtam az aznap esti sörözést." --> Ez így nem jó. Esetleg lemondtam az aznapi esti sörözésről, mert lemondani valamit az azt jelenti, hogy telefonáltál a barátodnak, hogy nem mész. Furcsán hat, hogy hangsúlyozod, hogy a kezedben a csomag, mert ez nem áll össze a lemondással. Az, hogy szert tettél egy törékeny tárgyra, inkább, de maga a tény, hogy ott állsz és a kezedben van... Hogy is mondjam. Hivatkozz inkább a nem tervezett kiadásra, aztán a törékeny csomaggal a kezedben indulj hazafelé. Hm?
- "...nem borítja fel a szoba harmóniáját, amire egyébként kényes vagyok." --> ha "eldugja", akkor végül is minek vette meg? A licit izgalmáért?
- "Otthon benyitottam a nappaliba, kicsomagoltam és letettem a vázát a kávézó asztalra. Kitártam a vitrinajtókat, aztán a vázát akartam megragadni, de előbb levettem a kis fedelét, és belekukkantottam." --> Felesleges ennyire kirészletezni, semmi jelentősége. Hazaérve kicsomagoltam a vázát, ám mielőtt végső helyére tettem volna, leemeltem a tetejét, hogy belenézzek. Vagy valami ilyesmi. Az összes többinek semmi jelentősége, nem kell ennyire kirészletezni. Ja, és sehol nem említetted, hogy a vázának teteje volna, de most hirtelen megjelent. (Fedeles váza --- nincs ennek valami neve?)
- "A vázának az alján furcsán feketéllett valami." --> A váza alján feketéllett valamit.
- belsejét. --> Inkább az anyagot.
- "Ez valakinek a hamvai – futott át agyamon." --> Nem láttam még emberi hamvakat, és a google sem segített... Nem tudom, hogy összekeverhető-e. Ha valaki belehamuzik, a csikket nem logikus, hogy szintén utánadobja? Ha nem, mit csinál vele?
- Ahhoz hogy szétszórjam vagy elföldeljem a kertemben nem volt kedvem. --> ..., nem volt kedvem.
- "Accasbel kedvelői" --> Felesleges előhozni az ír mitológiát ebben a formában. Aki nem tudja, annak meg kell néznie, nem fogja érteni. Csak megakasztod az olvasót. Nem akarsz szót ismételni, érthető, de ezzel csak nehezíted a helyzetet.
- kis város --> kisváros, városka?
- roskadt (ereje vesztett, elerőtlenedett - szerintem nem illik ide), öreg emberre --> roskatag vagy reszketeg öregemberre
- Matthew-nek --> -nak (szerintem)
- Sullivan -- Száliven, Sullivanéknél (szerintem, és nem Sullivanéknál)
- azt a hamut Matthew, --> azt a hamut, Matthew,

Kevesebb központozási hibát láttam! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-04-02 08:13 Dana

Dana képe

Még egy fontos észrevétel: a címet azonnal átírnám a helyedben "A váza"-ra. Hogy miért? Mert így lelövöd az elején keltett feszültséget, amit aztán feloldasz a kisöreg megjelenésével.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-04-03 07:33 bupber 81-Szomb...

Köszönöm szépen!
A végződéseket meg a központozást javítottam. Ami a megfogalmazást illeti, gondolkodok, mert mindegyik észrevételed jogos.
A kezdetén a szóismétlés tényleg sok.
Kérdés: mikor befordul a licitre, a „javában licitáltak” jobb, mint az „elkezdett licit”, de "Különös vásárlási célom nem volt, a nappaliba szerettem volna…” – az itt javasolt „különösebb”-re kérdek. Miért inkább különösebb, mert akkor mitől különösebb?
„Különösen nem volt vásárlási célom, csak a nappaliba…” – ha már át kéne írjam.

v, 2016-04-03 07:52 Dana

Dana képe

A különösről én a furcsára, sajátosra asszociálok, nem arra, hogy valami "ok nélküli", hirtelen jött. Nem tudom jól érzékeltetni, de olvasás közben megakasztott, ezért gondolom, hogy nem jó ott az a szó.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-04-03 09:22 bupber 81-Szomb...

Igaz, hogy a furcsa szinonimája lehet a különös. De a különösnek létezik a másik értelme vagy tévesen használjuk? Mert, úgy rémlik, hogy találkoztam szövegben is vele.
Hoppá! Azt hiszem beugrott. Talán „különösképp” lesz az, amire én gondolok.

v, 2016-04-03 07:28 Para Celsus

Para Celsus képe

Ahoj!
Árverés helyett mondhatsz néha aukciót, így máris feleannyi lesz a szóismétlés.
"Patrick-kal" - toldalék akkor kapcsolódik kötőjellel, ha a szótő utolsó betűjét nem ejtjük ki (pl. Moliére-rel, Shakespeare-rel). Patrick nevében ejted a k hangot, úgyhogy mehet egybe. És szerintem Patrickkel, mert angolosan petriknek mondják, az meg magas hangrendű szó.
"Matthew-nek" - itt jó a kötőjelezés, csak a mettyú vegyes hangrendű szó, amihez mély hangrendű toldalék illik.
A végepoén viszont nem volt rossz.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-04-03 09:49 bupber 81-Szomb...

Köszi szépen! Most, hogy mondod, rémlik, hogy valamikor, valahol találkoztam ezzel a szabállyal. Igyekszem ezentúl figyelni rá. Az angolt viszont nem nekem találták ki:(
Javítottam.

v, 2016-04-03 10:08 Tim

bocsáJtanak?

v, 2016-04-03 10:24 bupber 81-Szomb...

Köszönöm az olvasást. Most hova bújjak? Javítottam.

v, 2016-04-03 13:15 mészégető

mészégető képe

Lehet, hogy nem kellene, de szerintem forditva jobb lett volna. Hamu, kitakaritom , mérgelődök, a fene a hanyag alkalmazottját, ÉS : beállit a Menson család, és kéri a nagymamát? Hümm? De nem akarok beleszólni, csak úgy eszembe jutott. Amugy amiket Dna kijegyzetelt azok közül sokkal egyetértek magam is. Mondjuk még kérdés, ha az angol nem annyira van meg, akkor miert irod angol nevekkel a történetet, és ha már angol, ott a'sszem nincs még Euró, de ez elenyésző részletkérdés. Viszont a "pub" - ra van magyar megfelelő - nemdohányzósörfogyasztóösszejövőhely - kocsma, sörözö , ilyesmi :) Ámde mi az a : stout? Ezt tényleg nem tudom.

v, 2016-04-03 14:16 bupber 81-Szomb...

Nem Anglia, hanem, Írország. Ott euró van. És azért Írország, mert Erdély kultúrájában nincs árverés. János bácsitól kérdek valamit a reggeli szalonnázásnál, azt' este, a pityókaszedés után válaszol. Ki bírná ezt kalapáccsal a levegőben?
Amit te mondasz, az se rossz.
Mi az a stout? -- egy sör fajta, de a Wikipédia jobban elmagyarázza, mint én.

v, 2016-04-03 15:53 mészégető

mészégető képe

Aha, értem, köszönöm.Igy jár aki nem figyel , meg okoskodik :) Bocs. Mondjuk a Menson család megjelenése eléggé Monthy Pythonos lenne.

v, 2016-05-29 09:41 Tzadiq

Tzadiq képe

Gyerekkoromban mink is a standardtól eltérő nyelvváltozatot használtunk, és már ötödikben rájöttem, hogy nekem is meg kellesz tanulnom a tévében hallott beszédet, mert ha elmentünk a pesti rokonoknál, hát bizony, rámszóltak, hogy neveletlenül beszélek.

Éppen ezért nagyon tetszett, hogy ilyen bátran fel mered vállalni a saját nyelvhasználatodat, Tetszenek az olyan szavak, kifejezések, amit a legtöbb magyarországi nyelvjárásban soha nem hallunk:

betérni - bemenni
kellett elhaladjak - kellett elmennem
befordultam a már elkezdett licitre - nem is tudom, hogy lehetne ilyen tömören mondani a köznyelvben
folyóban lévő licit sorszámát - éppen menő/ éppen folyamatban lévő licit sorszámát
Hazafelé indultam egyenest - egyenesen
üveges ajtója mögé - ajtaja
a vázát akartam megragadni - ilyen szószerinti értelmében már csak nagyanyáink használták a megragadnit
lenne az, hogy hullák kerülnek - lenne, hogy hullák kerülnek
jobban szemügyre vegyem belsejét - jobban szemügyre vegyem a belsejét
A vázának az alján furcsán - a váza alján furcsán
pubjában is szót ejtettem - pubjában is megemlítettem/beszéltem róla
A hátsó udvarba kéne menjek füstölni - kéne/kellene kijárnom cigizni/dohányozni

És még jópár ilyenre azonnal felkaptam a fejem.
Csak így tovább, nagyon helyes törekvésnek tartom, és örülök, hogy felvállalod a romániai standard használatát, szemben a magyarországival.
Különösen tetszik, hogy a "s"-ket nem gyomláltad ki akkurátusan, biztos vagyok benne, hogy a napi beszédben is felváltva használod az "és"-sel. Írásban ma már kevés erdélyi nem javítja utólag.

Ja, egy elírás maradt: stout-al helyett stouttal - mint a Patrickkel esetében.

----------------------------------------------------------------------------
Misem emberibb, mint haragudni arra, akit megbántottál.
(Tacitus: Agricola XLII, 4)

h, 2016-05-30 15:45 bupber 81-Szomb...

Köszönöm az olvasást, s úgyszintén a javítást.
Elhaladjak/elmenjek – ez két külön fogalom, tudtommal. Elhaladok a bolt előtt / elmegyek a boltba.
Ilyen a megragadni is. Akkor használom, ha megragadom, és már viszem is. Máskor csak megfogom.
A napi beszédben nem felváltva használom az s és az és kötőszót. Mert az és az és, és az s az s, a kettő nem ugyanaz.
Írásban ma már kevés erdélyi nem javítja utólag. – tudtommal egyetlen író sem javít utólag semmit. Nem is értem, hogy lehet belebogozódni a kettőbe.
A jútúbról szokás hagyni valamit. Én egy kedves kis novellát hagyok példaként, úgyis Tamásira emlékezünk.
http://www.3szek.ro/load/cikk/91924/boloni_domokos:_szolt_a_rigo_a_nyikonal
meg lehet számolni az és meg az s-et

h, 2016-05-30 21:34 Tzadiq

Tzadiq képe

Hát, pont erről beszéltem! Hogy a középmagyarországi nyelvhasználatban
- nem használjuk az elhaladjakot (vagy nagyritkán, és nem ebben a jelentésben)
- nem látunk különbséget az és és a s között (max lírai vagy álrégieskedő hatása van, de jelentéskülönbség nincs)
- én még olyan íróról nem hallottam, hogy utólag nem olvasná át az elkészült írását senki. Ez rettentő hihetetlenül hat. Persze, nyomtatás után már nem - de ezt az írásodat is javítottad, a kommentekből is kiderül.

----------------------------------------------------------------------------
Misem emberibb, mint haragudni arra, akit megbántottál.
(Tacitus: Agricola XLII, 4)