Aranyhold nélküli égbolt

Az erdő sűrűje felé fordulva álltunk, míg elszívtuk cigarettánkat; a felizzó parázs megvilágította arcunkat, de nem néztünk egymásra. Csak a kezünk mozgását követő, kimért, időközönként emelkedő, majd aláereszkedő parázsnak fénye tartott egyféle képzeletbeli kapcsot közöttünk a vaksötétben.
Még egy óra se telik, és pirkadni fog. Átmelegedett és nedves hátam megérezte a hajnal hűvösét, egész testemben megborzongtam.
Megfordultam és a vállamig magasló mart porladó földjébe nyomtam a cigarettacsikket.
– Megyünk? – kérdezte.
– Igen.
Szinte egyszerre hajoltunk a zsákokért és vettük a vállunkra. Óvatosan indultam előre a vélt ösvényen, mely a vízmosást követte, és néha kövek billentek meg lábam alatt. Az erdőszél már nem volt messze. Nemsokára az út kikanyarodik az erdőből, és a dombláb kopár kilátójához vezet, a két mart pedig egyre ellankásodik a gyérülő fák közt.
Fölnéztem a fák koronáira, és mielőtt a halványan derengő rét határához értem, egyszerre villant fel előttem néhány csillag gyenge fénye a fekete égbolton és a meredek domblábat szegélyző, harminc-negyven méternyire lévő bozótban vibráló kékség.
Megtorpantan hallgatóztam egy pillanatig: teljes csend honolt a környéken. Csupán a sűrű bozót túloldalán végigfutó kék fény árulkodott arról: nem csak mi ketten vagyunk talpon ebben a korai órában.
Aztán nem törődve azzal, hogy a vállamra nehezedő zsák leránthat, átléptem a rétet határoló vizenyős talajt, és közben azért imádkoztam: ezt a süket csendet törje már meg valamilyen zaj. Kutyaugatás vagy kiabálás. Akármi, de leginkább a sziréna éles, süvítő hangját akartam hallani. De hiába a fohász, a csend nem oszolt, mintha a fekete égbolt nyomkodta volna körénk.
Újra megálltam. Babonázottan meredtem a kékre változó levelekre, mint valami ideköltözött idegen világra. Szavak nem jöttek ajkamra, nem tudhattam, mekkora lehet az ő fájdalma. Csak az engem hasogató fájdalmat tudtam, ami nem is volt az enyém, de szívemet összeszorította, és sírni is tudtam volna akkor, ha nem megy el mellettem fölemelt fejjel.
Meg se állt a bozótig. A zsákot maga mellé engedte, és kezével félretartotta az ágakat. A kék fény átsurrant az arcán, mely hideg volt, mint a sírkövek márványa az éjszakában.
Lenéztem a dombtetőről az ágak közt: alant az udvar kihalt volt, a mentőautó a kapu előtt állt. Motorzúgás nem hallatszott, csak a kék fény forgott és világított körbe szüntelen. A ház első két ablakából fény vetült, és az ajtó nem volt kilincsbe téve, mert résnyi világosság szűrődött körülötte.
Némán álltunk, míg nem két férfi jött ki a házból. Végigmentek a járdán a kapuig, be sem csukták azt, beültek a mentőbe és elhajtottak, mintha nem is jártak volna itt soha.
– Leviszed az én zsákomat is?
Hosszú ideje ismertük egymást, már rég elkoptak a fölöslegesnek ítélt szavak miközöttünk. Vakon bíztunk egymás gondolkodásában, és kérdezni sem kérdezősködtünk: mit, miért. Így hát, teljesen értelmetlen lett volna részemről a győzködés vagy a faggatás. Csak néztem és vártam, mondjon valamit.
– Elmegyek innen – szólt halkan. – Oda, ahol még a nap is másként süt, másként kel és nyugszik, másként jár az égen.
– Számunkra nincs olyan hely ezen a földkerekségen.
– Majd megkeresem… Most elmegyek öregapámhoz, látni akarom őt. Nagyon öreg már. Nem tudni, mennyi van neki még hátra.
– Jó ember az öregapád, bárcsak én is olyan tudnék lenni.
– Egy napot talán nála maradok, aztán…
Csend következett, egymás szemébe néztünk. Aztán ő törte meg a csendet:
– Nem búcsúzok.
– Én se mondom: vigyázz magadra! Meg azt se, hogy gyere vissza.
– Nem is jövök.
Megfordult és elindult a bozótos mentén.

Írhatnám: négy évre rá hallottam hírt felőle, vagy: négy évre rá tért haza. De nem írom, mert nem igaz, csak az, hogy négy év telt el, és ma újra előttem van az a reggel.
Ma egy kis fenyőt hoztam a vízmosás tetejéről. Körbenéztem a vidéken: nem süt-e másképp rá a nap?
A kis Icu már két éves, és örvend a fenyőnek. A zöld ágakat tépázza, végül még magára húzza.
Egyedül voltam a hegyen, és őrá gondoltam. Négy év, de valamikor azt mondta nekem: a páros éveket sose számoljam. Nem tudom mire értette, annyit mondott: ha éveket számolok valaminek kapcsán, és páros az eredmény, akkor az utolsó nem számít. A páros év a holtaké.
Talán jövőre, mert az öt és Icu három.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-12-07 15:54 craz

craz képe

a két mart pedig egyre ellankásodik / Ha vízmosás, akkor, gondolom, part.

Csupán a sűrű bozót túloldalán végig futó kék fény árulkodott / végigfutó

Aztán nem törődve azzal, hogy a vállamra nehezedő zsák fellökhet, átléptem a rétet határoló vizenyős talajt / nekifutásból lökhet fel? :)

kezével félre tartotta az ágakat / - Mennyi az ág? - Száz forint. - Francokat, adok érte ötvenet. :D // Igekötő - ejnye! :P

és az ajtót nem volt kilincsbe téve / ez, gondolom, javítás után maradt így, de nekem tárgyrag nélkül is túl mesterkélt, mint eddig több helyen más félmondatok.

és az ajtót nem volt kilincsbe téve, mert résnyi világosság szűrődött körülötte. / Viszont, ha körülötte szűrődött a világosság, akkor nem csak résnyire volt nyitva, hanem a keretéből is kiszedték, máskülönben nem lehet fény mindegyik oldalán.

Némán álltunk, míg nem, két férfi jött ki a házból. /Így nem kell a második vessző, de a mondat akkor is sántít, másképpen fogalmazva jobb lehetne.

Hosszú ideje ismertük egymást, már rég kiszűrődtek a fölöslegesnek megítélt szavak miközöttünk. / Ide nem jó a kiszűrődtek. pl. hang kiszűrődhet egy résnyire nyitott ajtó (vagy egy olyan, amit kiszedtek a keretéből és visszatámasztottak) mögül, itt inkább pl. elkoptak, kikoptak(?).

Oda, ahol a nap is másként süt. Ahol a nap másként kell és nyugszik, másként jár az égen. / Ha már a máskéntot nyomatékosítod, a nap másodszorra zavaró szóismétlés.

vigyázz magadra! Meg azt se, hogy gyere vissza. /A második is felszólítás.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2018-12-07 21:35 bupber 81-Szomb...

part/mart – vidékemen martnak nevezzük. Nehéz partnak nevezni azt, ahol nincs víz. Még a mesében is: „Kiszáradt tónak nedves partján” feltételezi, hogy a parton belül állandó jellegű víz volt. Amire célzok, az meredek domboldalakon keletkezik, sokszor földcsuszamlás eredménye, nincs benne víz, csak a nagy esőzések, nyári záporok találnak itt utat maguknak. Esetleg maga, az alázúduló víz mossa ki a laza talajt éveken, évtizedeken keresztül, de nem patak, nincs víz, és néha elég mély ahhoz, hogy elfedjen egy embert. De ha azt mondod: száz-százalékban part kell, nem esik nehezemre átírni.

Nem kell nekifutnia, anélkül is érti a dolgát :) Volt ott más megfogalmazás is, de mindegyik olyan megmagyarázó. Aztán ez maradt. De gondolom, van tapasztalat: ha csúszós talajon nagyot lépsz, hátadon nagy súllyal…

- Mennyi az ág? - Száz forint. - Francokat, adok érte ötvenet. __ Értékelem a humorod! Pont olyan, mint: Tudod, mi lesz a macskával, ha Angliába megy?! __ Kettéválik szegény :(

Ajtót – tipikus átírás utáni hiba. – Az ajtó nem volt becsukva egészen? – de ez se jobb.

Körülötte – na ne már! Gondolom, az olvasó csak érti, de kihúzható.

Már rég kirostálta az idő a fölöslegesnek megítélt… – gondolom, így jobb lesz. Vagy az eredeti verzió az „elkoptak” -al.

Igen, a nap itt fölösleges ismétlés. És akkor a tagolás is változtatható: Oda, ahol még a nap is másként süt, másként kell és nyugszik, másként jár az égen.

Abban a második felkiáltójelben nem vagyok meggyőződve, hogy feltétlen kell.

v, 2018-12-09 19:32 Kick Azyro

Szia!

Lehet, hogy elszalasztottam valamit, de számomra ez titokzatos történet, nem egészen értem, viszont jó az alaphelyzet, két zsákos alak az erdőben, sötétség, kék villogó, haláleset (?), párbeszéd, ami csak sejtet, de sokat nem árul el. A hangulat végig melankolikus. A szóválasztással néhol nem értek egyet, van elgépelés is (a Nap kell a túléléshez, de te bizonyára azt akartad írni, hogy másként kel), vannak túlírt mondatok (pl. "A kék fény átsurrant az arcán, mely hideg volt, mint a sírkövek márványa az éjszakában. "), de összességében tetszik a stílusod.
A címmel kapcsolatban van némi hiányérzetem. Egyrészt szakítottál az arany/Nap, ezüst/Hold képzettársításokkal, és arany lett a Hold, vagyis nem lett, hisz hiányzik az égről, de ez úgy hat, mintha olyasmit hiányolnál, ami soha nem is volt. Ez rendben is lehetne, a cím felkelti az érdeklődést, de a szöveg nem reflektál rá, nem tudom, miért kell az aranyhold. A Nap lenne más néven? Áruld el, kérlek. :)

h, 2018-12-10 19:36 bupber 81-Szomb...

Szia!
A történés csak kivetítve van az olvasónak. És csak a történés, semmi más. Kezdődik ott, hogy felizzik két cigaretta parazsa, innen enged betekintést az író. És tart a párbeszéd végéig, míg egyik szereplő elmegy. Itt megszakad a történet.
Szerinted elegendő: …, mint a sírkövek márványa? De mi van, ha süti a nap?, akkor már nem hideg :)
Tudom, hogy az irodalom ezüst Holdra asszociál, de ez most arany Hold. Van arany Hold is.

h, 2018-12-10 08:13 Gitáros

Gitáros képe
4

"a csend nem oszolt" - tulajdonképpen nem rossz, de szerintem a "nem oszlott" egy árnyalatnyival jobb lenne

"a vállamra nehezedő zsák fellökhet" - szerintem ez kifejező, ugyanis, ha rosszul lépsz vagy megbotlasz, akkor egy nehéz zsák súlya előrehúzhat és leránthat a földre

"A kék fény átsurrant az arcán, mely hideg volt, mint a sírkövek márványa az éjszakában." - Öregem, ez színtiszta irodalom, nagyon tetszik!

"az ajtó nem volt kilincsbe téve, mert résnyi világosság szűrődött körülötte." - Szerintem ezzel a mondattal nincs semmi baj.
Ha egy ajtó résnyire nyitva van, és bent a szobában világít a lámpa,. akkor az ajtót felül, oldalt és alul egy vékony fénycsík keretezi, mintegy körülrajzolja.

"míg nem" - ezt egybe: mígnem

"a nap is másként süt, másként kell és nyugszik" - másként kel (szerintem ezt véletlenül elírtad)

Nekem kifejezetten tetszett ez a novella.
Azt is meg kell mondanom, hogy igazság szerint én elfogult vagyok veled kapcsolatban.
Amikor olvaslak, mindig megérint az írásaidban lévő, valamiféle tisztaság, romlatlanság, a határon-túli nyelvhasználat, a fogalmak, különös szóképek - nálunk anyaországiaknál talán már kihalófélben lévő - felbukkanása, és emiatt általában az történik, hogy nem is nagyon figyelek a novelláidban elő-előforduló hibákra, hanem egy lendülettel végigolvasom az írást, és aztán kezdem csak el kielemezni, még egyszer elolvasva, de akkor már figyelve a részletekre is.
Adok négy csillagot, abból nem lehet baj (irónia!)
Üdvözöllek!
Miki

Miki

h, 2018-12-10 19:35 bupber 81-Szomb...

Szia!
Gondolkodtam akkor, melyik legyen. Oszlott vagy oszolt. És most olvasva az előtte lévő „de hiába a fohász” is nagyon sután hangzik nekem.
Nem tudom mennyire fair így, de ezek az írásaim (és amik egyre ritkulnak) olyanok, mint ahogy abban a pillanatban előbújnak belőlem. A javítás is rögtön a megírás után történik.
Talán egyszer, ezer év múlva, még jobban elrontom őket :) – Most nyugodtan bárki rávetheti, hogy suta és szókincs hiányos.
A vállra nehezedő zsák… Még csak akkor igazából, mint a novellában létező helyzet, mikor vizenyős talajon lépsz egy nagyot, és elcsúszol.
A kék fény átsurrant az arcán, mely hideg volt, mint a sírkövek márványa az éjszakában. – Szóval nagyon tetszik? Olvasd Kick Azyro véleményét erről a mondatról :(
Az ajtóval úgy van, csak Craz egy kicsit szőrszál hasogató. Arra érti, hogy a sarkában nem láthatsz fényt, és ezért nincs egészen körülötte, bár a régi ajtók jobban eltávolodtak a sarkukban.
Míg nem – láttam egybeírva is, meg különírva is. Nem érzem egészen, de az egybeírást inkább hirtelen történő dolgoknál használnám: addig hajlította, mígnem elpattant. A különírást inkább jelenségeknél használnám: oly soká várakozott míg nem besötétedett.
Nem épp olyan egyszerű, mint a csaknem/ csak nem.
Kell – elírás hát! Csak az a baj, hiába tudom, mint a mondd felszólítást, az elírás a fejembe vésődött és a kezem másolja.
Köszönöm a véleményt.
Üdvözöllek.

h, 2018-12-10 20:55 Ovidius

Ovidius képe

Ha a félreértés veszélye nélkül elmondhatom, megtenném...:D
Az oszol és oszlott esetében -- szerintem -- egyszerűen az élőbeszéd, tehát a hangos kiejtés során érzett megfelelő ritmus a mérvadó. Ennél az igénél az "szl" torlódás minden alakban megfelelő ritmussal működik, kivétel a felszólítás. Tehát az "oszolj!" tűnik megfelelőnek.
Szerintem, ennyi.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2018-12-11 07:39 Gitáros

Gitáros képe

Szia!

Egy aprócska megjegyzés.
" Tehát az "oszolj!" tűnik megfelelőnek." - írod.
Ebben - általánosságban - igazad van, csakhogy ebben a novellában ez a szóalak nem fordul elő, miután nincs szó felszólításról.
Oszolt, vagy oszlott - ez a két lehetőség van, amik közül választani lehet.
Üdv!

Miki

k, 2018-12-11 10:56 Ovidius

Ovidius képe

Az ige általános használatáról beszéltem. Az, hogy jelen írásban mi a probléma, nem igazán érdekel. Érdemes a fenti hozzászólásomat újra elolvasni. Eltérően az itteni gyakorlattól, a választható megoldásokba nem kívánok bé'szólni...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2018-12-11 11:18 Gitáros

Gitáros képe

Értettem!...D

Miki

k, 2018-12-11 18:15 bupber 81-Szomb...

Fáradt agyammal, ha az „oszolj!” felszólításból indulok ki, akkor talán most is az oszolt-ra tenném voksom. De szerintem az író stílusa vagy a szövegkörnyezet választja meg, és ez egyet számolva, nem múlik semmi rajta.

k, 2018-12-11 18:23 bupber 81-Szomb...

Ha a félreértés veszélye nélkül elmondhatom, megtenném... -- Mondd!
Amúgy sokszor félreértek dolgokat, de ha a félreérthetőt félreértem, akkor jól értem, nem? :)
Csak nem… Egyedül te… Már ha az a félreérthető félreérthetetlen az aranyholddal kapcsolatos.

k, 2018-12-11 20:14 Ovidius

Ovidius képe

Nem. Az ige nyelvtani megfelelőségéről, alakiságáról beszéltem.
Túl hamar megsértődtök a kritikákon, ezért írtam azt az előmondatot...
Egyébként pontosan ezek miatt álltam le gyakorlatilag az írások véleményezéséről.

Egyszer írtam már itt a Karcolaton. Keressétek meg mondjuk a Milford Írói Műhely konferenciáinak beszámolóit. Aki tud angolul, érdemes beleolvasnia. Én anno Szentmihályi Szabó Péter nagyon régi, magyar nyelvű beszámolójából ismerem a stílust.
Ott megismerhetitek az írók Istenét..., ahogy a profi írók és kritikusok egymással beszélnek. Kifejezetten szakmai megbecsülés okán.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2018-12-10 21:19 Suana

A szóhasználat, a hangulatkeltés, éppen olyan, amilyet Tőled vártam. Szeretek belemerülni olvasás közben a Te világodba.

Lopakodtam az erdőben, cipeltem a baromi nehéz zsákot, csak azt nem tudtam mi van benne. :)
Okés, hogy Neked, mint szereplőnek, minden világos (még a sötét éjszaka is), de bennem vannak bizonytalanságok a történettel kapcsolatban.

Mit is cipelünk? Mi fáj a társamnak? Kinek a háza előtt van a mentő? És miért? És miért megy el a társam?

Lehet, hogy bennem van a hiba, hogy nem tudom odaképzelni az odaképzelendőt, de számomra ez így egy részlet. Egy olyan írásnak a részlete, aminek az egésze érdekelne!

:)))

Üdv: Sz

k, 2018-12-11 19:12 bupber 81-Szomb...

Szia!
Ha te cipeled a zsákot, csak tudod mi van benne, nem?
Most igazán, ennyi kérdésre kellene válaszoljak? Még az iskolában sem nagyon tettem!
Okés, hogy Neked, mint szereplőnek, minden világos – már bocs, én az író vagyok.
Miből gondolod, hogy minden kérdésre tudom a választ? Nem faggattam ki őket, csak leírtam egy epizódot az életükből.
Komolyra fordítva a szót: mint ujjgyakorlat indult, rég nem írtam semmit. Aztán kerekedet. Hogy milyenre, azt elmondtátok ti.
Nincs benned semmi hiba, ez csak egy kép valakiknek az életéből, eleje és vége nélkül. (bár majdnem)
Nincs, aki mondjon egy mondatot nekem, elköltözött fejemből a kis Hugo. Nem vonz az írás, mint eddig.

sze, 2018-12-12 18:14 Roah

Roah képe

"Nincs, aki mondjon egy mondatot nekem, elköltözött fejemből a kis Hugo. Nem vonz az írás, mint eddig."

Hiányzik, igaz? Az írás. Ilyen ez...az írás szerintem az egyik legdurvább mentális drog.

Amúgy lehet, hogy nincs mit mondanod.

Az is lehet, hogy okés körülötted mostanság minden, de emiatt ingerszegényebb is egy ilyes szitu az író-szemének - ez szokta a legjobban elaltatni az írásosdit. Mert egy kiegyensúlyozott, nyugis, hepi miről írjon? Hogy kék az ég és zöld a fű?

A túltolás is okozhat csömört. Tudod, Laci, amikor túlzásba viszed, és null-huszonnégyben csapatod, és teli a fej mindenféle szóval, írástechnikával, áthúzással, a javítás javításával, a szavak szavával; besokallás, teltház.
Izomláz.
Az elme izomlázas.

A szerzők agya állandóan kattog valamin, mondhatni, csak gondolkodnak, még akkor is, amikor nem, ez a norma állapot, alapjárat, ha így tetszik, és van úgy, hogy pihenésre vágyik a tudatalatti, csak nyújtózna egy kényelmeset az elme.
Mondanám, hogy nézz olyan alkotásokat, amiken nem kell agyalni, csak bámulni ki a fejből, előre - vagy az ellenkezője, olyasmiket, amiket kedvelsz, Fekete Tulipán? Tüskevár? A púpos? Királylány a feleségem, tudod, Tulipános Fan Fan, Piszkos tizenkettő, Kelly hősei...?
Olyanokat, amik kiragadnak, kellemesen kiragadnak ebből az info-dömpingből.

Hm? :))))

Vagy utazz az időben vissza - így, az Aranyhold...arany...arany, hm, The Ecstacy of Gold:

https://www.youtube.com/watch?v=nOr0na6mKJQ

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2018-12-13 09:37 polgarveronika

polgarveronika képe

Ez így igaz.Nem kell mindig lőni. Olykor tölteni is kell. :))

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2018-12-13 19:06 bupber 81-Szomb...

„A szerzők agya állandóan kattog valamin” – az enyém pedig állandóan messze jár. A végállomáson túl akar kószálni, mintha nem látná, hogy már nincs sínpár.
És nem okés körülöttem majdnem semmi. És ha már könyvet veszek a kezembe, azok nem az eladási toplisták éllovasai. Mózes Attila vagy Szilágyi Istvántól Kő hull apadó kútba. De szoktam „könnyebbeket” is: újra olvastam A kezdet és a vég c. regényt (Graham Greene)
Lenne egy cselekmény vonalam, de a cselekmény csak mint összetartó elem létezne, a szereplők mélységbeli ábrázolásának kellene kiemelkednie. És persze mozaik.
Számolok még öt évet nyugdíjazásomig, addig csak csöpögtetem az ötleteket, a szavakat csak úgy próbálgatom. Nézem balról is, nézem jobbról is.
Aztán ha, majd lesz rá napi nyolc órám, nekiülök, és akkor majd eldől, lesz-e valami belőle vagy sem. Mert hát, a munka napi nyolc órából áll, nem de? (nem számítva a túlórát)
Nos ez pont az ellenkezője, mit szívélyesen javasoltál :(

h, 2018-12-10 21:29 polgarveronika

polgarveronika képe

"Nem tudom mire értette, annyit mondott: ha éveket számolok valaminek kapcsán, és páros az eredmény, akkor az utolsó nem számít."
én ezt a mondatot kivenném, úgy ütősebb a vége.

Gitárossal (Mikivel) egyetértek a stílust illetően.Megindító történet.Az apróbb bakikat, amelyeket a gondos olvasók már kicsipegettek érdemes kijavítani.

Üdv: Vera

 

_______Tertium non datur ______

k, 2018-12-11 19:06 bupber 81-Szomb...

Igazad van, sokkal ütősebb a vége a kiemelt mondat elhagyásával. Ez egy pontosítás, csak akkor áll elé, ha a számolásnál páros az eredmény, és csak az utolsó nem számít. Ha elhagyom ezt a mondatot, tuti, hogy másként fogják értelmezni: minden végeredménytől eltekintve, minden páros év nem számolandó – és ez nem így van. De gondolkodok még rajta.
A javításokat gondolom, mid elvégeztem, most a „Nap kell” -t is.
Köszi szépen!
Üdv. Laci

p, 2018-12-14 09:58 hamarjában

hamarjában képe
4

Szia Laci!

Megmondom őszintén, hogy tetszik a stílus, az hogy olyasmi érzetem van, mint amikor Krúdyt olvasva az ember mélabús állapotba kerül, nem számít maga a történet, hanem inkább a a hangulat szippantja magába.
Viszont az általam hiányosnak vélt mondatok felett még csak-csak el tudok menni, de nem tudok elmenni amellett, hogy még mindig sűrűn sikerül belerondítanod a képekbe. Ezen muszáj lesz csiszolgatnod még.

"arcunk megvilágosodott a felizzó parázstól, de nem néztünk egymásra." - arcunkat megvilágította a felizzó parázs, a megvilágosodott szót általában olyan emberre használjuk, aki felismert/megértett valamit

"Csak a kezünk mozgását jelölő," - jelző, a jelölőt inkább egy adott pontra mutatásnál használjuk vagy igekötő segítségével pl. irány vonalat lehet kijelölni, míg a jelző jelezheti, hogy mozgás közben hol tart valami

"Aztán nem törődve azzal, hogy a vállamra nehezedő zsák fellökhet, átléptem a rétet határoló vizenyős talajt," - első blikkre megtévesztő lehet, mint ahogyan sikerült is megtévesztenie ennek a szóképnek már mást is, de hidd el, nem jó. Nem véletlen az, hogy azt a szókapcsolatot mindenki ismeri, hogy lerántotta/magával rántotta a hátizsák, az pedig nem, hogy fellökheti. Gondolkozz el azon, hogy ez miért van.
Nos a zsák súlya csak visszafelé tudja produkálni azt, hogy súlyánál fogva ha kibillensz az egyensúlyi helyzetedből, de magadtól még nem kerülnél földre, a zsák önállósítja magát, és elindul a gravitációtól lefelé, majd amikor a pánt már nem engedi tovább, azt megrántja, az ránt egyet rajtad, és puff, a földön találod magad. Na, ez előre felé több okból sem lehetséges, ezért nem is került be szóhasználatunkba a fellökheti a zsák szókapcsolat, hiszen az csak a plusz súly miatt segít előreborulnod, ha elvesztetted az egyensúlyodat, de nem mint cselekvő vesz részt ekkor. Ezért ebben a formában csak egy értelmezhetetlen megszemélyesítés.

"felültek a mentőbe és elhajtottak, mintha nem is jártak volna itt soha." - sokszor furcsa az igekötő használatod ez régebben is észrevettem, de betudom nyelvjárási sajátosságnak

"már rég elkoptak a fölöslegesnek megítélt szavak miközöttünk" - itt nem hogy furcsa, de nem is kell

Egy valamit azért a történettel kapcsolatban sem tudok hová tenni, az pedig Icu szerepe, azt gondolnám, hogy közös gyermek, de matematikailag nem lehetséges. Akkor meg mi a szerepe?

na ja (Obb)

p, 2018-12-14 17:53 bupber 81-Szomb...

Szia István!
Köszönöm nagyon szépen! Már csak attól is, hogy írtál, felvillant egy fénypont fölöttem ma ezen a szürke égbolton :) – ráadásul pedig… Nagy szűkségem van az azon típusú helytelenségek kiemelésére, amiket te szoktál kihalászni a szövegekből.
de nem tudok elmenni amellett, hogy még mindig sűrűn sikerül belerondítanod a képekbe. – Ne is menj, szólj mindegyiknél. Hogy mondjam, mintha az egész gondolkodás módom eltérne a másokétól, de a másét nem ismerhetem, így elmondom a magamét, hogy miből kiindulva jönnek egyes szavak. Nekem minden szó egy kép – agyam nem ismer szinonimát.
Megvilágosodott/megvilágította – félre ne érts! tökéletesen igazad van, és javítom is, csak azt akarom elmesélni, hogy működik agyam: mind két szó előttem volt, de magamtól még véletlenül sem írtam volna másképp, mert nekem a megvilágosodott azt jelenti, hogy az imént még sötétbe borulva volt és megvilágosodik a felizzó parázstól. A megvilágította pedig nekem azt jelenti, hogy meg van világítva, és kész – Az ívlámpák megvilágították az utcát.
De igazad van, a használatos és berögződött szavakkal kell írjak én is, ha akarom, hogy értsék és jó legyen. Ezeket egyszerűen ki kell szemerkélnem, bemagoljam – megtanuljam, mint a görög nyelvet, másképp nem fog változni semmi.
Jelölő – igen, ha csak kissé is gondolkodtam volna – mert megállni megálltam, éreztem, hogy kilóg a sorból –, és gondolatban rákeresek a szónak egy másik alakjára, mint ahogy mutatod nekem, akkor a „mozgását jelző” már nekem is gáz. Javítom „mozgását követő” -re.
Százezerszer olvastam már a „lerántott a zsák” kifejezést. Javítom. – neked megsúgom – tudod, hogy sokat jártam a hegyeket –, van az helyzet, magunk közt használtuk a kifejezést, amikor a hátizsák előrelök, fellök. De minek összekuszálni az olvasó agyát? Nagy része csak nem hegymászó! :)
Az igekötőknél gondolom a fölültek helyet a beültek, és megítélt helyett a csak ítélt -re gondolsz. Ezeket javítom.
Icunak nincs szerepe, ami a novellát illeti. Talán csak az idő múlásának érzékelésért és a hangulatért (az élet megy tovább) van ott. Az otthon maradt barátnak (szereplőnek) gyereke született közben, ő a gyökerei mellett éli életét, az elvándorolt barát pedig nem jön vissza, elszakadt, elmenekült gyökereitől.
És még egyszer: köszönöm szépen!

p, 2018-12-14 20:04 hamarjában

hamarjában képe

Örülök, hogy látod és érted, miről beszélek. Az írott és a beszélt nyelv nagyon más. Csak kicsit fókuszálnod kell erre, és kiváló írások születhetnek a tolladból. Például, ha a fellökött a zsák kifejezést párbeszéd közben használod, nem pedig a mesélőtől olvassuk, akkor senkinek nem lenne kifogása. Ugyanez érvényes pl. a mart-ra, ha a mesélő használja, akkor inkább a mart falat használja, ne csak a mart-ot. És ugyanezek érvényesek az igekötőknél, a narrátornál beüljenek, ne pedig fel. Ha párbeszédben találkozunk vele, akkor betudjuk annak, hogy ő vagy ők így használják, és még adhat is egy kis pikantériát a dolognak. De így csak képzavar, hiszen egy emeletes autó képe jelenik meg?

na ja (Obb)

p, 2018-12-14 20:09 hamarjában

hamarjában képe
4

Ja és Icu, ha nincs más szerepe, mint az idő múlásának érzékeltetése, akkor felesleges nevesíteni, bőven elég, ha azt tudjuk, hogy azóta már gyermeked is született.

na ja (Obb)

p, 2018-12-14 20:14 hamarjában

hamarjában képe
4

Dupla lett :)

na ja (Obb)