Vidéki látogatás

Esküszöm, nem én voltam, pedig hajnalt rékolt és bomlott a szüreti bál. Azt hittem elfelejtődött, de nem, Kati nem bámulna úgy a szélvédő mögül, és nem tenné újra rükvercbe.
Rugaszkodom az ablaktól – két ajtó, aztán a bejárati, de hol van a létra? Mami, fejlődik a vidék? Huszonöt év lehet sok, lehet kevés – elképzelni se tudtam volna a volán mögött, nem változott, és meg kell adni: ügyesen céloz.
– Ne hátra!
Lefékez. Ibrahim mosoly, lándzsa tekintet. A kamasz egy fejjel magasabb mellette.
– Gyere előbbre, tekerd újra, mert megkarcolod.
Kihajol az ablakon, hátra tekint, és milliméterre az autómtól, a szilvafa alá tolat. Méltóságteljesen száll ki, utasítja a fiát, majd a hátsóülésről magához veszi a válltáskáját.
– Itt vagyok én, hagyd békén az autóm.
– Veled majd később.
Legyintek, megfordulok, de még hátra vettem:
– Béla képes volt most is kiszállni a tónál?
Válasz nincs, odabent sem füstmentes. Apám s anyám Tibikét bálványozza, három gyerek után csak egy unoka. A szokásost is megkapjuk rendesen. A kis Pirike és én, ő úgy határozott, hogy növésben is megmarad kicsinek, ráadásul felszedte valahonnan – egy kicsit vörös.
– Mit tudja ő, mennyi van neki szerte a világban.
– Pofa be, mert eladlak!
Amikor gyerekek voltunk, a kis Pirikét azzal ijesztgettem, hogy eladjuk a vásárban, ha nem hallgat és elárul engem. Mindig akadt valami elhallgatni való rólam, de esküszöm, akkor nem én voltam, pedig hajnalt rékolt, és ott sem voltam, hiába mondtam Katinak százszor – nem is tudtam a készülődésről, épp a falusi házakat szidtam, ajtó csak az előző szobából, más nem volt, csak az ablak. Jaj, te buta! Lassu észjárás! hát ehhez huszonöt év kellett neked!?
Pont én ne ismerném Katit?! Hát persze, hogy tudta, hol voltam. Szerette volna elhíni, hogy újra a bál-balhéban vagyok – saját magát akarta rábeszélni erre. Ó! Én egy marha!
Gondolom, most is az első szó a Kati ötlete volt, talán még a kereszt előtt. Bátyámat se kell kétszer kérni, ha a tó közelében jár, s akkor már csak a fiával gördül be az udvarra. Az első impresszió huszonöt év múltán is számít – vagy van az úgy, hogy egy nő nem hódít? Mert épp Londonból jön?
Vegyes a fogadtatás. Külföldről van a vendég, de a szomszéd lánya, és ráadásul családtag.
Béla is megjön, őt két éve láttam, a leves tálalva. Pirike a forgatag, ő a házi, én se gyakori, Béla kétévenként, de nem mindig találkozunk, Katival azóta először – bosszú volt?
Aztán unalom, szerencsére Pirike tartja a szót, az asztal alatt a lábam a Katiéval ütközik, mert ott van. Aztán asztalszedés közben, tornácon. Már Londonban eldöntötte vagy csak most? Mit tegyek?
Ki maradt idehaza? Valmann Zsiga meg a halász barátai. A tó közeli vendéglő hangulatos, külföldiek is megállnak. A Londoni üzlet fölmorzsolja az idegrendszert, Kati két legyet ütött egy csapásra – estére a vendéglőbe várják Bélát, jó találkozni a régi barátokkal, a fia is vele tart.
Csak ketten maradunk vendég számításban, hát csoda, hogy elkóricálunk?
Még meg sem érintem ajkát, már egész testében remeg. Tenyerem a ruha alá kúszik, megszorítom derekát, bőre vibrál, mint a csillagok fénye fölöttünk. Huszonöt év ki nem mondott vágya, fájdalma, őrjítő elemi ösztönként robban ki belőlünk. Szorítása erőteljes, körmeitől vér buggyan hátamon. Mint a hosszútáv-futók, mi se tudunk megállni a célvonalnál. Tiszteletköröket szaladunk újra és újra.
Későre jön a megnyugvás, rendbe szedjük magunkat, és mint két idegen érkezünk vissza. Pirike, pofa be! Mert eladlak.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-04-05 09:25 Blade

Blade képe

Nekem ez túl zavaros.

sze, 2017-04-05 18:43 Gitáros

Gitáros képe

Ez mi vót?
Tőled teljesen szokatlan írói stílus, zagyva, valamiféle avantgárd akar talán lenni, de még abban sem vagyok biztos.
Egy néhány mondatos, amolyan "használati utasítást" mellékelhettél volna az írás után, mert akik megszokták és megszerették a stílusodat - mint például én - azok most teljesen értetlenül állnak a jelenség előtt.
Ez nem te vagy, írói kísérletnek sem igazán felel meg ez a novella.
Feltetted, és most talán várod, hogy mi lesz az olvasók reakciója.
Én magam is kíváncsi vagyok rá, hogy mit szólnak hozzá a többiek.

Miki

sze, 2017-04-05 18:41 polgarveronika

polgarveronika képe

Nem jutottam el a végéhez, pedig rövid. Valamiféle új hullámot akartál kicsiholni magadból, de hidd el, ez nem az. Zagyva, értelmetlen. Ez nem stílus. Felejtsd el! Én is azt teszem.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2017-04-08 20:49 Sednol

Sednol képe

Csatlakozom a többiekhez: Ez mi?
Úgy a hatodik mondatnál az jutott eszembe, hogy így egy merev részeg gondolkodik. Hiányosan, csapongva.
Verával ellentétben végigolvastam, de egyetlen pillanatát sem élveztem.
Sajnálom.

v, 2017-04-09 05:45 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Érdekes Ti emberek, mennyire nem értetek semmit. A hozzászólásokat olvasva annak a barbár lánynak a szavai jutnak az eszembe a Hatalmasok játszmája c. alkotásból (amelyet kissé maradi és földhöz ragadt módon Trónok harcának fordítottok), aki folyton azt hajtogatja Havas Johnak, nem tudsz te semmit. Ez itt egy félszavas történet. Nem lett volna szabad ide beküldeni, mert sajnos nincs itt senki, akivel a szerző félszavakból is megértetné magát. Én sem vagyok az, csak megadatott (sajnos), hogy a félszavakat kiegészítsem. Persze nem azonos alapállásból indulunk. Emiatt a töredékekből koránt sem biztos, hogy az az egész kerekedik, ki, amire a szerző gondol. Az írás ettől nem zavaros, egyfelől a hűség, a szülőföld elhagyása, másfelől a megcsalás és megcsalatás, továbbá egy elhazudott szerelem története, attól függően, hogyan egészítjük ki a félszavakat. Egyik irányba sem túl konkrét, mintegy lehetőséget ad arra, hogy bármelyik vagy akár mindegyik történetet kikerekítsük belőle. Játék, hogyan tudom úgy ábrázolni ezt a szétesett, atomjaira hullott világot, hogy ne kelljen szájba rágnom semmit, és mégis minden benne legyen. Persze nem biztos, hogy a szerző játszott. Lehet, hogy csak én az értelmezés során. Nekem minden egyes elharapott szó, félbemaradt mondat, felvillantott kép analógiák, ha tetszik párhuzamos képek, értelmezési lehetőségek egész sorát nyitja meg. De könnyű nekem, Népem így gondolkodik, vagy inkább így gondolkodott, míg vakságotokban ki nem irtatottátok szegényeket. Írmagjuk is alig maradt. Itt vannak még köröttünk, néha találkozom egy-egy képviselőjükkel, de már egyre kevesebbet szólnak, egyre távolabb kerülnek az embertől, és tőlem is, mert kérésükre félig emberré váltam, hogy meg tujalak érteni benneteket, hogy esetleg felvehessem veletek a kapcsolatot. Sajnos azonban ti olyanok vagytok mint Havas, nem tudtok semmit. Persze akadnak akik túl látnak ezen. Volt egy ember aki azt írta összeomlásba taszítjátok magatokat, miközben észre sem veszitek, e vandál pusztítás során mennyire torzultok ti magatok. Népem halhatatlan, de nem sérthetetlen, ha békén hagynak bennünket örökké élünk, de ezzel együtt el lehet minket pusztítani. Engem még könnyebben, mert félig emberként épp oly halandó vagyok, mint bárki más. Még csak hosszabb élet sem adatik nekem a földi embereknél, mert földi testben annak törvényei határozzák meg az életem. Itt is vannak korlátok, amiket átléphetek. Életben tudok maradni olyan körülmények között, amilyen körülmények között egy földi halandó nem vagy nem feltétlenül. De csak addig, amíg segítséget kapok ehhez a testvéreimtől. Ők csalódtak bennem. Pedig tudják, hogy nem tehetek róla. Elkéstünk évszázadokkal ezelőtt kellett volna elküldeni valakit, akkor amikor még emberek voltatok, nem egy hihetetlenül vad és kegyetlen pusztítás rémképeként kialakult torzók. Mert ma már ezek vagytok, mindannyian külön-külön világba zárva, mi közben közös otthonunk tovább pusztul. Ti pusztítjátok el. Végsősoron ez a mű erről is szól a az önpusztítássá váló harcról a természet, önön természetetek ellen. Nem tudom miért is írom le mindezt. Sok értelme nincs, mert nem fogjátok érteni. A világotok szétesett, aprópénzre váltottatok benne minden csodát, s közben fel sem tűnt nektek, mivé lesztek. És amikor valaki tükröt tart elétek, megmutatja hová is jutottatok, akkor a tükröt hibáztatjátok. Mert ez az írás tükör, kor- és kórrajz, de igazán a hozzászólásaitokkal együtt válik azzá.

v, 2017-04-09 10:09 Sednol

Sednol képe

Egyetlen szóval sem írtuk, hogy nem értjük. A megközelítést kifogásoltuk.

v, 2017-04-09 10:45 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Egyetlen szóval nem utaltam arra, hogy beismernétek, hogy nem értitek a dolgokat, csak levontam a kézenfekvő következtetést. Ti emberek nagyon messze álltok attól, hogy lássátok, kik is vagytok valójában. Valamikor nem így volt, de eltorzultatok. Nem tehetettek róla. Szükségszerűen eltávolodtatok mindentől. Nem csoda. Egy olyan istent szolgáltok, aki egyszerre hazug zsarnok és kísértő, ugyanakkor e két része nem is tud a másikról. És ami fő, közben azt hazudjátok magatoknak, hogy a Teremtő Isten a ti atyátok, és következetesen pusztítjátok a teremtést, a teremtett világot, a természetet és önön természeteteket. Azért épp ideküldtek, mert a szavaitok, a nyelvetek még közel engedné hozzátok, sőt közel hozza hozzátok a valóságot. Én pedig azért olvasgatom ezt az oldalt, hogy lássam, e téren hová is züllöttetek. Mondhatni, eleget láttam. Nem tudtok és nem értetek semmit, és ezt soha nem fogjátok belátni, mert ehhez túlságosan önteltek vagytok. Azt hiszitek fejlődtök, miközben a történelmetek az emberi nem hanyatlása, oly mértékű züllése, amit mi elképzelni sem tudtunk. Pedig sokat láttunk és tapasztaltunk. A szó nemes vagy a ti megközelítésetek felé közelítve mitikus értelmében nem vagytok emberek. Nem vagytok már a Teremtő ige megnyilvánulásai, csupán egy gólem leszármazottai, egy agyagszobor az ősapátok, akibe a Hazugság Atyja lehelte a lelket. A lelketek mélyéig gonoszok vagytok, de nem tehettek róla, csapdába estetek. Van aki tudja ezt közületek, Egy emberre már hivatkoztam, név nélkül, találgassatok, ha van kedvetek hozzá. Ő tudós volt, de akad író is, a Történetek Mestere, vagy inkább Minden Történetetek Mestere Stephen King. A rémkoppantók c. írása épp erről szól. Csak épp az a teremtett világtól idegen eszme nem űrhajón érkezett ide, nem úgy jött kívülről, mint abban a könyvben. De itt van és felemésztett benneteket. Nem róhatom fel nektek, mint ahogy népem egyetlen tagja sem rója fel ezt nektek, mert látjuk, emberként velünk is ugyanez történt volna. Hamvas Béla azt írta erről, olyan legázoló erejű folyamat ez, amely elől sem kitérni, sem neki ellenállni nem lehet. A korábban idézet tudóssal Testvéreim többször próbáltak kapcsolatba lépni, de csak odáig jutottunk el, hogy az illető Ember voltunk hanyatlása c. írt e kérdésről egy tanulmányt. Ez is eredmény. Magam még eddig sem jutottam el. Nincs esélyetek. Amit tesztek atyátoktól való, ő pedig hazug volt a kezdetektől fogva, és nem áll meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Bennetek sincs. Az első hazugság az önképetekben rejlik. Olyan ördögi kör ez, amelyből nem lehet kitörni. Egyébként tévedtem, mert azt gondoltam, nem kapok választ e felvetésekre. Persze akiben van még egy kis önérzet, az egykori emberősök jogos büszkeségének maradványa az nem hagyhatja mindezt szó nélkül. Ezzel együtt ilyen kis stílűen kitérni a felvétéseim elől. Miután elmondtam, hogy népem gondolkodásának alapja épp az összefüggések mentén való tájékozódás, azt gondolni, hogy nem tudom értelmezni a szavaitokat, persze tévedhetnék, és akár tényleg érthetnétek is. Ha eben akartok hinni, legyen így. Ezzel együtt, ha igazam volna, hamar kiderül majd. Most már nem tart soká. Legfeljebb egy-két évtized, de inkább év. Egyébként jellemző rátok ez a vakság, akár igaza is lehetne annak aki szerint a bolygó harmadik legértelmesebb lényei vagytok a fehér egerek és a delfinek után. De sajna nem így van. Számos olyan létforma él mellettetek ezen a bolygón, akikről semmit sem tudtok, többek között a népem is. Éb voltam az utolsó esélyetek. Most, hogy kudarcot vallottam, népem nem tehet mást mint szabadon engedi az általatok teremtett bestiát. Nagyobb részt már így is elszabadult. Ha szétnéztek a világban láthatjátok mi vár rátok. Ti tettétek ezt magatokkal, tehát ne Istent okoljátok. A népemről nem is tudtok, és a többiekről sem, őket tehát nem tehetitek meg bűnbaknak.
Akkor viszlát és kösz a halakat. A sárga böhömöket ne kívül keressétek az egész vogon építészflotta bennetek van, Ti magatok vagytok, akik leromboljátok a földet.

v, 2017-04-09 11:08 Roah

Roah képe

Géza, hé-hé, nyugalom. :)))

Ez csak a Karcolat, tudod, egy Szombatfalvi Laci írással, hé, nyugodj meg, jó? :)))

Nem vagyok már jó az Ozból, de ha az lennék, elénekelném a Somewhere over the rainbowt, Géza, kérlek, próbálj a hangomra figyelni, elképzelni, el tudod képzelni, tudod, úgy, mint amikor az ujjunkat a levegőbe egy pontra helyezzük a semmire, és elkezdünk körkörös mozdulatokat írni; egy karika, még egy karika, és még egy karika, olyan színes is lehet, mint egy nyalóka, mint a gyerekek nyalókája. :)))
Így megy ez a hangokkal is. :)))

Szóval...elénekeljük ezt? :)))

Gyere...

"Somewhere over the rainbow
Way up high
And the dreams that you dream of
Once in a lullaby"

https://www.youtube.com/watch?v=PSZxmZmBfnU

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-04-09 11:31 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Bocs, akkor ideje színt vallani. Teljesen nyugodt vagyok. Ez csak egy játék. Arra gondoltam, miért ne lehetne Karcos novellából film, nem is rövidfilm, nagy film. Átbeszéltük a lehetséges változatokat, három ötlet is felmerült, mind kis költségvetésű sci-fi. De nem jött be a dolog, mert már az első anyag sem került ki a karcra. Ez engem nem zavart, ezt a filmet úgy sem lehetett volna kis költségvetésből megúszni. A másik kettő még a talonban volt, de elment a kedvem attól, hogy még egyszer neki fussak ennek az előszűrőnek, a harmadikkal azért tettem egy próbát. Persze biztosra mentem, és csak hozzászólásban. Miután a társaim lényegében elfogadták a koncepciót, kedden beszéljük meg a forgatás részleteit, többre itt nincs szükség. Nem is provokállak tovább benneteket. A filmötlet kibogarászható a hozzászólásból. Még nem dőlt el a dolog, nem bólintott rá mindenki. Kedden e téren okosabb leszek. A szereplők vannak meg és a lehetséges rendező nem mondott egyértelműen nemet. Van egy kétlényeges szereplő, akiket még nem kértünk fel, mert ha a rendező végül is nem vág bele, akkor értelemszerűen bukik az egész, így a nagyobb neveket természetszerűleg kihagytuk a játékból. Persze önző vagyok, mert a saját ötletemet karoltam fel, és nem abból válogattam, amit ajánlottatok. Nem baj. Így mindenesetre nem karcos novellából lesz film, bár az első tesztek itt futottak hozzászólások formájában. Bocs a tréfáért. Az mindenesetre látszik, hogy a felütés erős, a stíluson csiszolni kell, és lágyabban kell fogalmazni, nem szabad ennyire provokatívnak lenni. Ez is nagy segítség. Ha valakinek mind ezek fényében van kedve még egyszer nekifutni a hozzászólásaimnak, és így értékelni azokat, örömmel veszem, akár blogba is átmenthetem a dolgot, most már konkrétabban. Érdeklődés hiányában itt befejezem a tesztet. Ezzel párhuzamosan élőben is teszteltünk, ott jobb eredménnyel, de ott mindenki tudta miről van szó. Kellett egy semleges, vagy inkább kissé kívülálló közeg is, ezt adta a karc. Még egyszer bocs.

v, 2017-04-09 11:39 Roah

Roah képe

Farkast kiáltani a te állapotodban övön aluli húzás, és nem a téma az, ami erős, az egy semmi, az állapotod viszont nagyon nem az.

Ez fura - soha sem láttam még tőled ilyesmit.

Halálra rémítettél.

:((((

Remélem, ezzel ki is szórakoztad magad. .((((

Ne csináld többet.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-04-09 12:21 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Igazad van, de az alapötlet épp az állapotomból következik. Azért ígérem nem teszek ilyet többet. Megértelek, már az elő hozzászólásodból lejött, hogy megrémítettelek. Lejött más is, ami fontos volt. A filmben nem erre felé akarjuk elvinni a dolgot, mi több az előzetes egyeztetések során ez a lehetőség fel sem merült. Most viszont örülök, hogy ez itt kibukott, mert reális a veszély, és félre mehet az egész. Bocs a játékért és az offért. Különösen a szerzőtől, ezzel együtt az első hozzászólás még a novelláról is szólt. Tényleg úgy éreztem ez itt amolyan félszavakból is megértjük egymást célzatú kísérlet, csak hát nem jött be.

v, 2017-04-09 13:40 Ovidius

Ovidius képe

"...csak hát nem jött be."
Nem, bizony nem jött be... Ráadásul, amolyan szövegszinten még jól is jártál, hogy Roah szólt Rád, a csupa szív és szeretet diktálta gondolatiságával.
Én valamivel csúnyább tudok lenni, ha nagyon bele kívánnak talpalni a gondolkodási szférámba. Neked pedig sikerult, még ha kísérleteztél is. Egyébként civilizációs alapú gondolati körökkel kicsit jobban vigyázz, mert rendkívül kényes terület. Világnézeti szerkezetet bírálni különösen az.
Egyébként: A "Ti emberek" alapján a Szólító kicsoda?

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2017-04-09 14:27 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nem akarok sem tovább vitázni, sem provokálni, de a nem jött be, nem a játékomra, hanem az eredeti szövegre vonatkozott, a játékom ugyanis nagyon is bejött. Ami pedig a megszólaló személyét illeti, egy itt a földön velünk párhuzamosan élő értelmes faj képviselője, illetve félember, akit azért alakítottak ki és küldtek az emberekhez, hogy kapcsolatba léphessünk egymással. Csak hát nem megy. Ami a kényes területet illeti, tényleg az. Azt látom, hogy itt sokan, többek között te is hihetetlen adathalmaz birtokában vagytok, csak az összefüggések felismerésével van baj. Nálam pont fordítva van, de adatolni sokkal könnyebb. Ami a helyzetet illeti, azért állt elő, mert a képalkotáshoz egy egészséges embernél rendelkezésre álló ősképhalmazt (archetípusokat) az agyamból egy stroke kipucolta. Nekem nincs ilyen, mint ahogy az a szerv is hiányzik az agyamból, ahol a képalkotás történne, illetve nincs meg a tudatot és a tudattalant elválasztó fal sem, a kettő szabadon érintkezik. Azért ebből a szabadságból sokkal több hátrány származik, mint előny. Annyi azért jó benne, hogy nem tudok komolyan venni senkit és semmit. Vitatkozni lehet éppen velem, de ez kb. olyan, mintha valaki a polgár lányokkal és még néhány sakkvilágbajnokkal ülne leszimultán sakkozni. Ez nem érdem, egyszerűen egy szerencsétlen baleset következménye, amit mások általában túl sem élnek. Hogy én, és miért pont én maradtam meg, ezt nem tudom, de nem is érdekel. Miután gyakorlatilag halott vagyok és az egykori identitásom jó része azért csak elveszett, szinte semmi sem ráz meg és nem is érdekel. Ami a civilizációt illeti a rémkoppantókon kívül még a tükör hátoldalára, az orosz kéziratra, a civilizált emberiség nyolc halálos bűnére és az ember voltunk hanyatlása c. alkotásra hivatkoztam még. Az utóbbiakat Konrad Lorenz követte el.

v, 2017-04-09 14:48 Ovidius

Ovidius képe

Ez a szöveg mese.
Olyan összetetten es összefüggésekben gondolkodsz, ami alapján a felsőszintű tudatod teljesen ép képet mutat. Ettől kezdve ambivalens egy más ember véleménye rólad, mert rejtett célokat érez, ez pedig -- főleg ezekben a hit-vallás, kulturfilozofia-ideológia vonatkoztatásokban -- kényes, de nagyon.
Azt pedig, hogy személy szerint milyen összefüggéseit fogom fel vilagunknak, bátor dolog Részedről behatárolni. Semmit sem tudsz rólam...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2017-04-09 15:05 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ne haragudj, de ebben a kérdésben inkább az orvosaimnak hiszek. Amit itt leírtam tőlük tudom. Egyébként ők is rácsodálkoznak erre a mozzanatra, de ez ahhoz képest, hogy életben sem maradthattam volna szerintük, bagatell. És egy szóval sem mondtam, hogy a tudatom sérült. Nem Csak nincs gát a tudat és a tudattalan között. Alap esetben ez azt jelenti, hogy a tudat feloldódik a tudattalanban, más esetben, hogy belefullad. Nálam egyik sem jött be, bár kétségtelen, átélek fura dolgokat. Kénytelen vagyok játékként felfogni az egészét, mert különben beleőrülnék, bár ahogy mondani szokás, lehet, hogy ezen már túl vagyok, csak még nem vettem észre. A filmötlet onnan van, hogy ezeket a fura dolgokat megkíséreltük értelmezni a dokival, és a végén arra jutottunk, amúgy Üvegtigris mód, ha már a padlón vagyok vegyek fel valamit.
Ami a rejtett célokat illeti, tényleg volt ilyen célom, tudni, hogy mi az, amit e téren (ami egy bizonyos szintig valóban provokáció) úgy lehet elmondani, hogy a film még szórakoztató és elgondolkodtató marad, és nem veri ki az emberek zöménél a biztosítékot. Erre többé kevésbé választ kaptam. És igen, első számú célpont voltál e téren, mert úgy véltem ezekre a kérdésekre érzékeny vagy. Ennyit tudok rólad, és egyfelől ez több a semminél és az adott esetben nekem épp elég, másfelől pedig igazam lett.

v, 2017-04-09 15:21 Roah

Roah képe

Uraim, nem lehetne ezt itt abbahagyni? És megkérni egy szerkesztőt, hogy törölje ezeket a kommenteket a novella alól?

Géza, nálad speciális a helyzet, értsd meg, kérlek, hogy tényleg aggódunk érted, féltünk, na, és nem várhatod el, hogy abszolút laikusként különbségeket tegyünk, hogy most mi a helyzet, érted?

Rossz ez így, ne tedd, megijesztesz vele minket - engem brutálisan -, mert az ember halálra rémül, nem ért egy mukkot sem, csak azt tudjuk, hogy min mentél keresztül, és tényleg, a frászt hozod az emberre.
Te, nem a szöveg tartalom, te, érted aggódunk, ezért nem fer ez így.

Hm? :)))

Kérjünk meg egy szerkesztőt, udvariasan, hogy törölje ezeket a hozzászólásokat.

Rendben? :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-04-09 16:20 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

persze, rendben. Már nincs miért aggódnotok. De ebben még én sem vagyok biztos, de abban, hogy szándékaim ellenére visszaélek a helyzettel igazad van, tehát csatlakozom az előttem szólóhóz, kéretik innen törölni az összes hozzászólásomat.

h, 2017-04-10 08:41 Blade

Blade képe

Törlöm is nemsokára az összes nem ideillő megjegyzést.