Ha én egyszer kinyitom a számat

 Korán megtanultam csöndben maradni. Hallgatni, befogni a számat, kussolni, ha kellett. És bizony elég sokszor kellett. Anyám hirtelen haragú volt, gyakran eljárt a keze, ha iskola után elcsámborogtam a patakpartra vagy sokáig maradtam ki. Ha idegenekkel látott az utcán, ha nem takarítottam ki, ha összekaptunk az öcsémmel vagy feleseltem. Erős temperamentumos asszony volt. Apám arcát csak családi fotókról ismertük és elmondásokból tudtuk, hasonlóan markáns természete volt. Kicsapongó életet élt, szerette a hasát, az italt és a nőket. Még karon ülő kislány voltam, amikor kitett minket. Egy másik nőért. De anyámnak nem csak a karja volt erős.

Pakoltunk, és magunk mögött hagytuk a vidéki életet, hogy a városban kezdjünk újat. Anyám nem állt szóba többet férfiakkal. Ideje sem nagyon lett volna rá. Egy kisboltban dolgozott éjt nappallá téve, sokszor dupla műszakban, hogy azt az otthonnak hívott koszos és zajos belvárosi szuterént ki tudja fizetni. Testi vagy lelki társra nem jutott már ideje. Kiosztott minket apánk helyett is. A feleselésről hamar leszoktam és megtanultam, sokkal kifizetődőbb csak akkor megszólalni, ha nagyon muszáj. 

Mikor beköltöztünk Pestre, egy másik szemszögből is megismertem a hallgatást. A folytonos motorzúgás, a lüktető forgalom zaja, az állandó építkezések moraja és kitartó utcai perlekedések lenyűgöztek. Gyönyörködve hallgattam. Élveztem, ahogy pezseg a fülem a túlzott igénybevételtől.  Kiabálások, füttyögések, nyílt ajánlatok. Az utcai molesztálások mindennapossá váltak. Először csak a korombeli gyerekek kezdtek ki velem, később már az időseb férfiak is megtaláltak maguknak. Bevallom, néha még élveztem is a figyelem középpontjában lenni. Öcsém is szépen cseperedett. Őt jobban megviselte, de meg is edzette a csonka család és a városi élet. Hamar felnőtt és ő lett a férfi a háznál. Úgy tűnt más házaknál is. Leleményes gyerekként ügyesen használta ki a felkínálkozó lehetőségeket és nem félt bemocskolni a kezét sem. Agresszív és kíméletlen alvilági figura lett. Próbáltam lebeszélni róla, hogy most ez még megteszi, de gondoljon távolabbra is! Hosszútávon nem kifizetődő a bűnözés. De neki tervei voltak. Ezen beszélgetéseink alkalmával számos lila folttal lettem gazdagabb és fél tucat foggal szegényebb. Anyám és a saját épségem érdekében inkább csöndben maradtam.
 
Addig-addig hallgattam, amíg én is beszálltam az üzletbe. Jól bánt velem, megválogathattam az ügyfeleimet is. Ha pedig rosszul döntöttem ő mindig segített. Persze én is megkaptam utána a magamét. Olyankor az ágyból sem tudtam felkelni vagy a lakást elhagyni. Inkább lenyeltem a mogorva kamionosok, gazdag ficsúrok és magányos vándorok kisebb kirohanásait. Minek minden sérelmet szóvá tenni? A szavak elszállnak, a sebek begyógyulnak. Nem szól szám, nem fáj fejem. Az öcsém volt a szavak embere. Ő fogadta a klienseket, magasztalta a szolgáltatást, tett ajánlatot és engedményeket. A pénzzel is ő foglalkozott. Nekem a legtöbb időt amúgy is a bár részen kellett töltenem a többi lánnyal, egy üveg pezsgő vagy whisky társaságában bájologni a vendégekkel. 
 
Mikor a belépők felé fordultam, azonnal felismertem. Az apám! Igaz, busa bajszot viselt, néhány kilóval talán nehezebb volt, a tokája is megnőtt, a haja elkezdett hullani és tekintélyes pocakot is növesztett, de kétség kívül ő volt az. Megismertem a szemét, a mosolyát, az arcvonásait, melyek húsz év alatt szinte semmit sem változtak. Határozott, mély hangjára nem emlékeztem, de ilyennek képzeltem. Történeteket mesélt a barátainak korábbi kalandjairól, külföldi tapasztalatairól és emlékezetes hódításairól. Az öcsém nem ismerte fel. Én voltam az, aki régen a családi képeket nézegette, de a nyilvánvaló hasonlóságoknak neki is fel kellett volna tűnnie. Pedig ha látták volna magukat így, közösen mosolyogni! Jöttek, egymást ölelve, nagy hanggal mustrálva a lányokat. Az öcsém mindenkiről mondott néhány dicsérő szót, -engem a „klub királylányának” hívott- apám barátai pedig karonfogva vezették aznapi partnerüket a hátsó szobákhoz. Mikor hozzám értek, teljesen megmerevedtem. Zavarban voltam, nem tudtam mit kéne csinálnom. 
-Na, gyere ide apucihoz! – Nem tudom miért, de majd kiugrottam a bőrömből. Nem éreztem sosem a hiányát, hogy apa a kezemet fogja és bókokkal halmozzon el. Nem írtam titkos naplót se, amibe színes tollakkal, vastagon firkáltam volna össze oldalakat az ő nevével. Nem meséltem kitalált történeteket sem a barátnőimnek, hogy az én apám tűzoltó, űrhajós vagy tengerész. Nem voltam álmodozó, hogy eljátsszak a „mit mondok, mit teszek ha” ábrándokkal. Ez a mondata hozzám –az első mondata-, mégis érzékenyen érintett. 
A megilletődöttségem miatt nem mozdultam és nem szóltam semmit, csak álltam ott lesütött szemmel, mint régen, mikor kiborítottam a tejet a reggelinél. Az öcsém ragadta meg karom és rántott magukhoz, béna kezemet apám dereka köré fonta. Ahogy így ölelt, megéreztem az illatát. Az arcszesz, alkohol, rágó és izzadság húsz éve nem érzett keverékét, amitől tengernyi eltemetett, elfeledett emlék bukkant fel bennem. A mezőn, a fotelban, pékségben, a tónál.
 
Nekem sose volt apám, a hiányát sem éreztem. Volt öcsi és volt anyu. Ez volt a családom. 
 
Láttam más apukákat, akik bekísérik az iskolába a kislányukat és értük jönnek; akik büszkén simogatták az anyuka vállát a ballagáson; akik szigorúan elbeszélgetnek az első udvarlóval és nyakon vágják, ha későn hozza haza a lányt; akik ajándékot vesznek születésnapra. De azok idegenek voltak. Nem irigykedtem. Nem értettem a többi lány miért féli az apa tenyerét, miért védekeznek az ő nevével vagy miért őt hívják elsőnek, ha baj van. Nem értettem és nem kérdeztem. Számomra az apa egy alak volt a képeken és egy üres szó. Nem ábrándoztam esténként arról, ha nekem apukám volna. Nem volt és kész! Nem éreztem, sem jónak, sem rossznak.
 
A hangja, illata, érintése bezsongta agyamat csak épp nem tudtam mit kezdeni velük. Az ismeretlen gondolatok és érzések megbénítottak. Öleltük egymást, ő kedveskedett, becézgetett mint apa a lányát; én csüngtem rajta, nevetgéltem és felnéztem rá, mint lány az apjára. Bár vérünk egy volt, úgy gondolom, akkor mégis más miatt zúgott oly vadul ereinkben. Abban a pillanatban megértettem, nem ismert fel.   
 
A bizonytalanság még jobban megbénított. De hát itt van! Tudnia, éreznie kell! 
Tehetetlennek éreztem magam. Lelkendezve ugorjak a nyakába, ahogy kedvem lett volna? Vagy csak egyszerűen köszönjek rá: Szia Apa! Jó újra látni! Mit mondhattam volna? Ha az öcsémnek szólok, bizton ölre mennek és vér folyna. Tudom, hogyan érez Apa iránt. Azután anyának is elmondaná és akkor szegénynek a szíve szakadna meg. Ha akartam volna, sem lettem volna képes megszólalni, de tudtam, mondanom kell valamit. De mit? Az érzéseimet?
 
Miféle érzéseim lehettek volna egy idegen iránt?
 
A szeretet? Mint apát, biztos szertettem, de nem ezt az öregedő, kopaszodó, pocakos szeszkazánt.
 
A düh? Miféle haraggal sújthatnék rá, hisz húsz éve nem is láttam. Nem okozott nekem fájdalmat vagy szenvedést, igaz örömöt sem. Ha eddig nem fájt, akkor most miért bántana?
 
Nem ismertük egymást. Idegenek voltunk.
 
Mit érnék el vele? Hirtelen meggondolja magát és visszajön anyámhoz, az öcsémhez és hozzám? Ki is? Egy ember, akit nem is láttam sose. Ugyanolyan idegen, mint bármelyik ügyfél vagy járókelő az utcán. Még a sarki trafikossal is több közünk vagy egymáshoz, mint vele. Nem ismertem és ő sem ismert engem. 
 
De mi van, ha mégis? Hátha! Valamikor szerette anyámat és minket is. Életünk fonalai más irányba tartottak, de most újra összehozta őket a sors. Miért ne gabalyodhatna egymásba ismét? Ha egyszer képes volt változtatni, most is megteheti, és akkor újra együtt lehetnénk. Biztos lenne mit mesélnie.   
Kétségeim feltűnhettek neki. Talán vonakodásnak érezte viselkedésem, mert kérdő tekintettel nézett szigorúan a szemembe. 
 
De a pillanat elillant. Én pedig hallgattam mindenről, ahogy csendben vezettem a hátsó szobákhoz és loptam magamnak néhány élményt az apámmal. A kacagását, a sós izzadságát, büszke nézését, karjának erős ölelését, érdes bőrét, bajszának csiklandós érintését, a markáns szőr borzolását, vigasztaló csókjait, csillogó tekintetét. Bepótoltunk minden kimaradt, elfelejtett élményt az elmúlt húsz évből. Megtanultam, hogyan simítja ki arcomból a rakoncátlan hajfürtöt, milyen, ha a térdén lovacskáztat, ha markolja kezem, milyen, ha tanácsokat ad és megosztja tapasztalatait, mi az apai szigor, ha parancsol, és megtanultam félni a tenyerét is. Apám lett. Hallgattam becéző szavait, lüktető horkanásait, hallgattam nyögését és lihegését, hallgattam üvöltését és nevetését, ahogy zihál, szusszan, piheg és csak hallgattam, hallgattam, hallgattam...
 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2010-10-04 12:40 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Van benne vesszőhiba és a gondolatjelek egy helyen összecsúsztak, de nem akartam megszakítani az olvasát a javításért. Szerintem ha valakit zavar, kilistázza, én most szabadságot veszek ki ennél a műnél.

Az írás jó. A cím rossz. Humort idéz, könnyed, holott nem szabadna neki. Ehhez a szöveghez bevezető illenék, nem ellentét, itt meg kell alapozni a hangulatot, hangsúlyt kell adni az első mondatoknak - nem szabad vicces, ellentéttel incselkedő címmel összezavarni az olvasót. Azt biztosan meg kell változtatnos, mert nem illik hozzá, kilóg. Vagy utólag tetted rá, vagy nem ennek szántad, de érezni, hogy idegen a cím. Bármi jobb lenne, a sablon Hallgatás is. Persze ezt azért mondtam, mert látom, hogy van fantáziád, ennél sokkal erősebb címet ki fogsz tudni találni, mindössze jelzem, még a sablontól sem szabad visszariadni. Itt egyszerűen rá kell játszani az írásra. Nem feltétlenül a hallgatást kiemelve, de legyen benne, és nélkülözze a humort, de ne a nyelvi játékot. (Az olvasónak elvárásai vannak. :) )

Ha a címet javítod, és később valakitől kapsz egy listát, hol vannak elírások, és még azt is javítod, könyörtelenül megadom az ötöst. (A címet elég javítani, vajszívű vagyok.) Érdekes módon te vagy az utóbbi idők legkomolyabb pozitív csalódása számomra, mert emlékeim szerint iszonyú helyesírással, összecsapott történettel kezdtél, aztán hirtelen átcsapott a "na, ezt sem többet" érzés kiemelt helyezésű szerzői titulusba, vagyis szeretem olvasni a novelláidat. Az előforduló hibák ellenére. Tudom, hogy javítod.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-10-04 17:18 Carmen Sanchez

Carmen Sanchez képe

Köszi. A cím valóban egy afrancbaeztamezőtiskielltölteni dolog, de ehhez nem illet semmi. Gondoltam, oldom humorral. Mindemellett még keresem a címét. A hallgatás-csönd-némaság túlcifrázásából meg elég volt. Remélem a hibasoroláson túl, akad majd ötlet címnek is. :)

köszönöm a bíztató szavakat, igyekszem odafigyelni. Amúgy az itt ér, hogy a felkerült művet kijavítjuk a hozzászólások tükrében? Mert a csillagok, mosolygós ötösök megmaradnak, míg a novella változhat. Két hónap múlva a listákban ott figyel a kétésfeles átlag, közben már ezerszer át lett dolgozva, javítva és lényegében nem is az a darab ami eredetileg kikerült.

"Úgy látom nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti vagytok összezárva velem!"

 


h, 2010-10-04 19:57 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Persze, hogy ér. Elméletben a csillagos átlag is változtatható, mert az értékelés törölhető. Persze nem szokták - de a hétpróbás olvasók, akiknek lehet adni a véleményére, úgysem a csillagokat nézik, hanem olvasnak. A tinicicababák és a most regisztráltam-mertíróakaroklenni felhasználók véleményéhez meg nem hiszem, hogy tíz körömmel kéne ragaszkodnod.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-10-04 20:23 Kelvin

Kelvin képe
5

A kurva életbe...

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-10-04 21:52 Ndy

Ndy képe
5

Akadnak benne fura mondatok, van szóismétlés is, de a mondanivaló és a dinamika ötös.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-10-05 08:57 Roah

Roah képe
5

Már tegnap is elolvastam. Sokkolt. (Még ma reggel a buszon is ezen agyaltam.) Hihetetlen jól építetted fel, fullra beleéltem magam a történetbe. A címen is gondolkoztam, de nekem sem jutna eszembe jobb, mint  a Hallgatás, vagy mondjuk Kimondatlan vagy Kimondatlanul. Ötös, de nagyon.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2010-10-05 17:25 Carmen Sanchez

Carmen Sanchez képe

 Köszi. 

Címnek futottak még a Szájzár, Kimondatlanul, Nincsenek varázsszavak, Apa örök, Szó bennszakad, hang fennakad. De egyiket se éreztem jónak. Talán ezt az utolsót bírtam volna még. 

 

 

"Úgy látom nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti vagytok összezárva velem!"

 


k, 2010-10-05 17:45 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Akkor miért nem mindjárt "Hallgatak vermek"? :D Ott a hallgatás, ott a khm... "verem" (elvégre ezt használják csak a nőből), és pont jó az Óda allúziónak. (De csak vicceltem.)

A te verzióidról a véleményem:

Szájzár - nem rossz, de slampos

Kimondatlanul - még talán az egyik legjobb, csak sajnos sablonos, és látom, hogy szereted az intelligens címeket, ezért még véletlenül sem javasolnám

Nincsenek varázsszavak - szép kifejezés, már leírni sem sikerült elsőre (nekem). :) Szerintem túl cifra, a Nincsenek szavak is megfelelne.

Apa örök - fogadd gratulációmat, szép! Csak a hallgatást nem erősíti eléggé, holott az a fő vonulat, és az apa csak egyfajta keret. Az elején említed, aztán elsikkad - ha az elején felerősíted az anya "apai" szerepét, vagy a testvérét, tökéletes lenne.

Szó bennszakad, hang fennakad - Rosszat idéz, itt nincs ötszáz, aki bizony dalolva megy, és nincs angol király. Nem tanácsolom ezt, elvinné a sztorit, a végén gyilkosságot sejtetne, ami meg igazság-bosszú-győzedelmeskedik az igazság vonulatba helyezné a művet, és az nem jó. Itt nincs amerikai típusú feloldás.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2010-10-05 18:08 Carmen Sanchez

Carmen Sanchez képe

 Nos, pontosan ezek miatt zártam én is ki őket. :D

" ha az elején felerősíted az anya "apai" szerepét, vagy a testvérét, tökéletes lenne." - ezen még dogozom. 

 

"Úgy látom nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti vagytok összezárva velem!"

 


v, 2010-10-10 08:37 Maggoth

Maggoth képe
5

Brutál szitu, jó kivitelezés, ötös. Címet én se tudok neki :(

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2010-10-11 14:07 Para Celsus

Para Celsus képe
5

Yo, jó, jojó, Elektra-komplexus ötcsillagos kivitelben.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2011-07-13 19:53 Obb_régi

5

Nem lehet mit mondani: hülye.

Pár bekezdéssel a vége előtt már biztos volt, hogy csak erre lehet fordítani. :)

sze, 2011-07-13 20:34 Carmen Sanchez

Carmen Sanchez képe

Igen, pontosan! Hülye.

köszönöm

:)

"Úgy látom nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti vagytok összezárva velem!"

 


v, 2011-07-17 16:53 Tolerancia

Tolerancia képe

Akkor most leszek én a rossz, undok és barátságtalannak látszó idegen, aki szemezget. Az utóbbi napokban több írásodat is olvastam, és ez fogott mg a leginkább. Mégsem osztályozlak, mert nem akarom elrontani az arányodat.
Maga a sztori, a mondanivaló megérne egy ötöst, de a kivitelezés, azt hiszem, még nem tökéletes.

" Korán megtanultam csöndben maradni. Hallgatni, befogni a számat, kussolni, ha kellett." - ezt a két mondatot, mindjárt, egybe írnám.

"markáns természete" - létezik ilyen?

"Még karon ülő kislány voltam, mikor kitett minket. Egy másik nőért. De anyámnak nem csak a karja volt erős." - mikor helyett amikor, és talán ez is túl van szabdava.

"Pakoltunk és magunk mögött hagytuk a vidéki életet, hogy a városban kezdjünk újat." - pakoltunk után vesszőt tennék.

"Anyám nem állt szóba többet férfiakkal. Ideje sem nagyon lett volna rá." "Testi vagy lelki társra nem jutott már ideje." - Egy bekezdésen belül, ezzel a két mondattal nem ugyanazt mondod?

"A feleselésről hamar leszoktam és megtanultam sokkal kifizetődőbb csak akkor megszólalni, ha nagyon muszáj. " - A megtanultam után is vessző.

"Gyönyörködve hallgattam. Élveztem, ahogy pezseg a fülem a túlzott igénybevételtől." - Ezekből is lehetne egy szép mondatot kreálni.

A harmadik beledés kicsit kusza nekem. Bocsi, de nem tudom mi bajom vele, mégis...

"Az apám! Igaz, busa bajszot viselt, néhány kilóval talán nehezebb, a tokája is megnőtt, a haja elkezdett hullani és tekintélyes pocakot is növesztett, de kétség kívül ő volt az." - a néhány kilóval nehezebb részből hiányzik egy állítmány.

"Én voltam az, ki régen a családi képeket nézegette, de a nyilvánvaló hasonlóságoknak neki is fel kellett volna tűnnie." - A ki, mi, kit, mit, mikor, hol kérdőszavak. Helyettük aki, ami, akit, amit, amikor, ahol a helyesek. Én is elkövettem ezt a hibát, de már igyekszem odafigyelni, hogy ne vétkezzek. Erre jó a karc és az itteni kritikák. :-)))

"Az öcsém mindenkiről mondott néhány dicsérő szót, -engem a „klub királylányának” hívott- apám barátai pedig karonfogva vezették aznapi partnerüket a hátsó szobákhoz." - Az öcsém mindenkiről mondott néhány dicsérő szót - engem a „klub királylányának” hívott -, apám barátai pedig karonfogva vezették aznapi partnerüket a hátsó szobákhoz.- szünet, vonalka, szünet, betűk, szünet, vonalka, vessző, szünet, betűk. :-) A klub királylányát nem tenném idézőjelbe. Minek?

"-Na, gyere ide apucihoz! –" Gondolatjel-kötőjel?! Látom, te tudod produlákni mindkettőt. A na elé is a hosszabb kell, és egy szünet a Na előtt. A "Nem tudom miért" előtt nyomtam volna egy entert.

"Ez a mondata hozzám –az első mondata-, mégis érzékenyen érintett. " - Elöl is, hátul is a kicsi vonalka kell, meg egy szünetke is.

"akik szigorúan elbeszélgetnek az első udvarlóval és nyakon vágják ha későn hozza haza a lányt;" - Nyakon vágják, ha...

" Bár vérünk egy volt, úgy gondolom, akkor mégis más miatt zúgott oly vadul ereinkben." - én tennék egy ugyant: Bár a vérünk egy volt ugyan,...

"Életünk fonalai más irányba tartottak, de most újra összehozta őket a sors."- Az életünk fonala gázos szerintem, de te tudod.

"a markáns szőr borzolását," - Nekem kicsit meredek, ahogy a markáns szót használod. Jelentése: határozott, éles, élesen metszett, erőteljes, kifejező;
jellegzetes, szembeszökő.

Kérlek, ne sértődj meg, nem ez lenne a célom! Szívesen olvasnék még tőled.

Tolerancia.

Ui: Majdnem lemaradt: Valami statikusabb címet adnék neki: Csendben például.

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

szo, 2011-07-23 16:26 Carmen Sanchez

Carmen Sanchez képe

 Köszi. kifejezetten örülök, főleg hogy így kiszemezgeted.

valami ilyesmi miatt jöttem a karcra. 

a rövid mondtaok, ott is ahol bőven lehetne egybe, szándékosak. 

a kérdőszavakra, vesszőkre igyekszem figyelni.

a vonalkákkal meg a szövegszerkesztőm randomizál. (tudom, olvastam, be lehet valahol állítani, de akkor meg máskor nem máshogy csinálja amikor meg nem azt kéne.) - hovatovább nem a méret a lényeg...:) (bocs)

a markánshoz ragaszkodom, de az életünk fonalai rész tényleg csapnivaló.

cím? hát azokkal hadilábon állok. (a csendben/némán, stb nekem kicsit snassz)

köszi mégegyszer. nekifeszülök a javításnak.  

 

"Úgy látom nem értitek. Nem én vagyok összezárva veletek, hanem ti vagytok összezárva velem!"