Sár-hegyi kalandozás

Hét közben ragyogó napfényt nézek az üvegfalú termemből, hétvégére természetesen eső és hó jön... Rohadj meg, Murphy..
Pont rálátok a havas mátrai csúcsokra, ahol egy rég volt időben oly' szívesen kódorogtam. Fiatal voltam, egészséges és nem ilyen lusta.
Nem is hinnétek, mennyi kincset rejtenek a hegyek! Nem csak ércet és kristályt, de pl Domoszló körül hihetetlen sok középkori malomkő hever... alighanem ott bányászták, majd a rontott köveket egyszerűen otthagyták.

Gyöngyös felett a Sár-hegy hasadékvulkánja is sok titkot őriz. Hatalmas rakott kőfalak, kosárnyi kövekből, amiket a filoxéra előtti szőlősgazdák hordtak ki földjeikről, s raktak fallá, hogy az eső ne hordja le a földet.

Elhagyott szőlősök, kőbányák, kutak...

Elhagyott gyümölcsösök százéves fákkal....

Van ott fenn, szinte a gerincnél, egy hatalmas mandulás is. Már megritkultak a fái, de ha hatféle nincs közte, akkor egy sem... még nem a mai agyontenyészett vacakok, hanem valódi tájjellegű fajták. Mikor Gyöngyösön éltem, minden évben felmentem a késő nyári napokon, és hatalmas hátizsákokat szedtem tele... Persze vigyázni kellett a sokszor háztető-meredek hegyoldalon, és naná, hogy taknyoltam olyanokat, mint az ólajtó... de megérte, mert négy-öt méter seggencsúszda után -már amikor nem csipke vagy szederbokor fogott meg- mehettem a következő fához. :)

Az ajándék mandula mellett volt ott az említett szeder, elvadult szőlő, ősszel is termő málna, ősrégi fáról hihetetlen finom körte. Vagy, ha az idő olyan volt, gomba szatyorszám...
És a kilátás, mikor felülről nézed a várost, messze ellátsz huszon-kilométerekre, és minden emberi hang, nyüzsi, napi probléma és kosz, mind-mind lent marad, messze alattam. Ilyenkor csak a hegy van, a fű, a fák, felettem a kék ég, madarak hangjai, és én, a messziről jöt ember, öszemegyek valódi, porszemnyinél jelentéktelenebb méretemre. Mert lehetek én "birtokos", és milliomos, lehetek bármilyen nagy(nak vélt) ember, fenn a millió éves hegyen, az egykori vulkán gerincén senki és semmi vagyok. A hegyet pont annyira érdeklem, mint a mellettem mászó bogár, és az életem sem több az övénél. Pont annyira enyém bármi a hegyből, mint amennyire én vagyok a szúnyogé, amit most kentem el...

Egyik szép napon különösen gazdag volt a zsákmány, rogyásig raktam a hátizsákot, és a fülemen is vadgyümölcs jött már ki... De azért még csak-csak eszegettem a cseresznyényi szedreket, ha már ott jártam... miközben lassan ballagtam lefelé a hegyoldalon. Egy idő után a hatalmas bokrok lassan átmentek egy régi falba, azon nőtt fű-fa-virág, és persze szeder, marokszám... ballagtam lefelé, és hallottam, hogy a fal másik oldalán valaki szintén majszolgatva ballag... Gondoltam, ő is tud rólam, vagy legfeljebb majd néz egyet az illető.

Aha, nézett... A fal váratlanul véget ért, egy szép selymes rétbe érve olyan váratlanul léptem a fénybe, hogy magam is meglepődtem. Hát még az átelleni oldalon, ahol nem gombászó erdész, kiránduló vagy egyéb csemegézgetett, hanem egy termetes őzbak. Az a döbbenet, ami ott volt, valami elmondhatatlan... Ott álltunk vagy három másodpercig, ami akkor nekem három óra volt. Karnyújtásnyira a bak, fényes fekete nózija pont az orrom előtt, gyönyörű szemei csillogtak a fényben. Agancsa volt másfél arasz, fent szép villásan elágazón, alul pedig mintha gyönggyel lett volna kirakva. Csak ki kellett volna nyújtanom a kezemet, hogy elérjem.
Hogy ő mit látott belőlem, azt nem tudhatom, de tuti röhögve mesélte erdőn-mezőn...
A végtelen pillanat után az ijedség lett úrrá, mert hát azért ez nem volt mindennapos egyikünknek sem. Én jobbra, ő balra ugrott, és spuri falon-bokron keresztül, amíg a szusszal bírtam. És bár igen jó karban volt az őzike, egyáltalán nem biztos, hogy ő ért le előbb...

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-03-30 19:06 Sren

Sren képe

Üdv itt!

Szépprózának szánt hangulatképek savas szlengbe mártva - biztos jó lesz ez így? Nekem kicsit (jó ég, kicsit?!) kontrasztos.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2018-03-31 07:50 Sednol

Sednol képe

Ha egy szóban kellene összefoglalnom, a borzalmasra szavaznék.

E/1-et olvashattam, amiben néha gondolsz egyet, és mindenféle cél nélkül megszólítasz. A hármaspontokat csak úgy lazán elszórva használod, mindet törölheted, semmit sem tesz az írásodhoz. Minden mondatba bele lehet kötni. Egyszerűen nem jók. Rosszul vannak összerakva. Alanyvesztést is akad. És akkor még a történetről egyetlen szót sem ejtettem.

Mert miről is szól ez az egész? Egy találkozásról. Az már nem teljesen derül ki, hogy miféléről.

Az egyik pillanatban még egy fal mellett sétálsz és hallod(!), ahogy valaki a túloldalt majszol valamit, majd hirtelen, mint derült égből a villámcsapás, egy tisztáson találod magad. Itt nincs se gombászó erdész (másmilyen azért akad, ha ennyire kihangsúlyoztad a milyenségét), se kiránduló, se egyéb (pl rágókát csócsáló újszülött vagy fakockázó óvodás), viszont van őzbak. Nem is akármilyen. Gondolkodik, meg jó karban van, akivel versenyt futottatok lefelé. Mert hát, az a szerencsétlen jószág valamiért a falu vagy város felé menekült.

Nem akartalak sokkolni egy mondatonkénti elemzéssel. Kezdjük egy egyszerűbb dologgal. Mindenkinek jobb lesz. Javaslatom, nyomtasd ki az írásodat, és olvasd fel hangosan (eleinte fura lesz)! Rengeteg hibára rámutat. Pihentetni sem árt. Ha megírtad, tedd félre pár hétre, aztán javítás!

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2018-04-01 15:10 mandarin

mandarin képe

Mikor megláttam a címet, gondoltam, ezt nekem el kell olvasnom, mert ez biztos valami tök jó novella lesz, ami a Sár-hegyen játszódik.
Aztán nem az lett, sajnos.
Pedig lehet, hogy jobb lett volna, mert jobban át tudtad volna adni azt a nosztalgikus érzést, amit itt izzadságszagúan próbáltál, és nem lett volna a stílus sem ennyire zavaros. Hol nagyon laza, szlenges, hol már egy kissé modoros, volt itt még szmájli is, aztán a legvégére mégis került bele egy nagyon kevés történet.
Szóval ez most nekem sem tetszett annyira, így, ebben a formában, sajnálom. :/

És veled mi van?

h, 2018-04-02 18:20 Roah

Roah képe

Ritka egy pillanat...

Erre az írásra nem leszel büszke, viszont roppant hálával jössz azért, amiért kikerült a nyilvánosság elé, valaki az idejét ennek adta, plusz az olvasók ideje, plusz hát tényleg.
Ez-meg-mi?

"Persze vigyázni kellett a sokszor háztető-meredek hegyoldalon, és naná, hogy taknyoltam olyanokat, mint az ólajtó... de megérte, mert négy-öt méter seggencsúszda után -már amikor nem csipke vagy szederbokor fogott meg- mehettem a következő fához. :)"

Ez! Egy! Irodalmi! Műben! ?!

Na, ez az irodalmi blaszfémia.

Pompás.

Kentát nem látta valaki?

...egy alkalommal zsűrizéskor Kentaur említette, hogy a pályázatra beküldtek egy emotikonoktól hemzsegő novellát.
Tulajdonképpen minden volt benne, csak Dzsásztín Bíber nem. Szerencsére nem láttuk, mert Kenta a többi zsűritagot megkímélte a látványtól is, csak ő karambolozott az írással.

Akkor Kentaur írt egy cikket arról, hogyan is néz ki egy pályázatra szánt novella.

Lehet, hogy azt a cikket a Karcolatra is ki kellene tenni? Ki lehet? Kell...? Kell...!

Csak a többieket tudom ismételni, Sednolt különösen: ez borzalmas.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."