Ha a bábuk beszélnének

HA A BÁBUK BESZÉLNÉNEK…

 

- Hé, moccanj odébb, paraszt! Zavarod a kilátást!

- Mit nyerítesz a fülembe, te ló?! Át tudsz ugrani, nem?

- Huszár az én hivatalos nevem!

- Tényleg? Akkor azt is tudhatnád, hogy a g1-ről rendszerint te előbb sorra kerülsz, mint én a g2-ről! Spanyol megnyitás! Világos? Ilyen sötét figurával életemben nem találkoztam!

- Színvak vagy? Világos huszár vagyok, te tök!

- Belül viszont sötét! Ez sem volt neked világos, te szamár?!

- Elég! Abbahagyni! – szólt közbe egy éles, szoprán hang.

- Igenis, Felség! – vágta magát vigyázzba a világos huszár.

- Jawohl, mein Führer! – rikkantotta kedélyesen a b2-es mezőn álló gyalog.

- Mit mondott?! – kérdezte szigorúan az előbbi szoprán hang.

- A királynő hivatalos neve vezér… nemde, Felség? – vigyorodott el a gyalog.

- Esedezem bocsánatáért, Felség, de ez a tuskó paraszt… - így kezdte a mondandóját a huszár, de a világos vezér ismét közbevágott.

- Nem érdekel, ki kezdte! Azonnal fejezzék be! Irgum-burgum! Ezer sánc és susztermatt! Maguk miatt nem lehet itt békésen csatázni!

Ezzel a vita lezárult, tekintve, hogy a játék máris kezdetét vette. A világossal játszó fél csakugyan az immár több, mint négy évszázados spanyol megnyitással kezdett. Így a király előtt álló gyalog az e4-es mezőre került, szemben vele a sötét gyalog az e5-re, őket a világos huszár követte a g1-ről az f3-ra.

- Mondtam, hogy te következel előbb, szamár! – kiáltotta utána kárörvendően a gyalog a g2-ről. Néhány lépéssel később azonban ő is sorra került.

- Ne már! Megint te! Ráadásul en passant! – rikácsolta az őt leütő sötét gyalognak.

- Kölcsön ütés visszajár! – gúnyolódott a másik. – Tudod, hogy van ez, öcsi… nem személyes, csak játék, hehehe!

A világos gyalogot hamar leemelték a tábláról. Egy viseltes, ránézésre sok sakkcsatát megélt sötét gyalog mellé került, akit még csak látásból ismert.

- Jó napot, kolléga! – köszöntötte kedélyesen a másik. – Hamar véget ért a műszak máma, igaz-e?

- Átkozott balszerencse! Pedig már kezdtem belemelegedni… - zsörtölődött a világos gyalog.

- Oda se neki, kolléga! – bíztatta őt barátságosan a sötét bábu. – Mióta is van itt?

- Úgy két hete…

- Nos, higgye el, nem érdemes bosszankodnia, ugyanis a játék nem rajtunk múlik… nem is a vezéren, vagy a királyon. Ők is csak végrehajtók, akárcsak mi. Valójában tőlük függ minden… tőlük, akik mozgatnak minket… tőlük, akik terveznek, legyártanak minket. Az ő szeszélyüktől függ, hogy gyalogok, bástyák, netán királyok leszünk. Minket fából faragtak. Más bábuk persze tudják ám játszani az urat, mert porcelánból, elefántcsontból vannak, vagy netán bronzból öntik őket. Ez teljesen mindegy. A gyalog akkor is gyalog marad.

- Mivel minket a legkönnyebb feláldozni, igaz? – kérdezte a világos gyalog.

- Látom, kezdi kapizsgálni, kolléga – bólintott elismerően sötét sorstársa. – Nemcsak, hogy minket áldoznak fel, hanem, ha megfigyelte, mindig mi veszünk el leghamarabb.

- Ezt hogy érti?

- Mindig a gyalogot ejtik le legkönnyebben. Méretünknél fogva mi gurulunk el legmesszebbre.

- Tényleg! Most, hogy mondja!

- Ha sejtené, hogy milyen lehetetlen helyekre képes voltam elgurulni!

- Ne is fojtassa! Egy-két bűzös, penészes szegletbe már én is beszorultam! Pfuj! És mire kegyeskedtek megtalálni! Volt, hogy egy hónapba is beletelt!

- De döglött kutyából még nem operálták ki, igaz?

A világos gyalog megborzongott.

- Nem… onnan még nem…

- No, az volt csak ám egy torokszorító helyzet… szegény, balga Blöki… biztos meg akart tanulni sakkozni. No, de hadd meséljek ennél vidámabbat! Évekkel ezelőtt történt, mikor még egy másik sakk készlethez tartoztam, az akkori gazdám véletlenül leröpített a tábláról. Én pedig begurultam a közeli szekrény alá. Valami baráti összejövetel zajlott éppen, és az egyik vendég kisfia kotorászott ki engem… a pucér nőkkel teli magazinokkal együtt, amelyek szintén a bútor alatt bújtak! Lett ám ribillió, nem is kicsi!

- A feleség leütötte a férjet? – kérdezte a világos gyalog mosolyogva.

- Nem, nem. Igaz, az asszony először támadott, a férj pedig berosált, de rendesen, he-he! Ami pedig ezután történt, nos… leginkább az örökös sakkhoz tudnám hasonlítani.

- Értem – nevetett a világos gyalog.

- Hát igen, az embereknél is az asszony a vezér!

Rövid hallgatás után a sötét bábu így fojtatta:

- Végül is, nincs okunk panaszra! Sok-sok vidéket bejártam már vonaton zötykölődve. A gyógyfürdők világát is volt szerencsém megismerni a hungarocel uszályoknak köszönhetően. Mesélhetnék persze a kávéházak hangulatáról, nyugdíjas otthonokban hallott tengernyi panaszról, vagy éppen a koszos pályaudvarok szélhámosairól, akik szerencsejátékká degradálták e nemes, elmés időtöltést. Nos, az eredeti gondolatmenethez visszatérve, amilyen könnyen feláldoznak, s veszítenek el minket, oly könnyedén törik le a királyok fejéről a korona!

- Ezt hogy érti? – hüledezett a világos.

- Tudja, fiatal barátom, már egy ideje megfigyeltem, mindig a királyok a legtörékenyebbek! Ha őket leejtik, akkor hétszentség, hogy oda a korona! Márpedig korona nélkül a király csak egy torzó! Akkor pedig lecserélik. Ez persze ritkaság, a gyakoribb az, hogy nem játszanak velünk, inkább vesznek egy vadonatúj készletet. Ilyenkor jobb esetben elajándékoznak, vagy a szemétdomb a következő állomás. Itt legalább van remény, hogy felvesz minket egy irgalmas lélek. De a szekrény mélyénél, higgye el nincs rosszabb… a sötétben és unalomban átvészelni az enyészetet… s mindez egy koronát vesztett király miatt!

- Miért hívnak minket parasztnak? – törte meg kisvártatva a csendet a világos bábu.

- Hát, ez bizony egy hosszú történet… összefügg az eredetünkkel! Akarja, hogy elmeséljem?

- Persze, csak nyugodtan! Úgyis, ahogy elnézem, még bőven van időnk a következő partiig – felelte a világos.

- Nos, talán már ön is tudja, eredetileg Indiából származunk, de már a perzsák is alakítottak rajtunk a kezdet kezdetén. Természetesen a hadseregük mintájára. Ugyebár az országot az uralkodó irányította, a haderőt pedig a vezír. A katonák gyalogosan, lóháton, vagy pedig sebes harci szekereken küzdöttek, ez utóbbiakat jelképezik a futók. A nagyobb, fallal körülvett városok ellen kerekeken guruló ostromtornyokkal indultak meg, őket szimbolizálják a bástyák. A középkori Európában már kissé megváltoztak a figurák és az elnevezések. A király megmaradt, mellé viszont a királynő került, mint a feudális hatalom jelképe. Az angolszász nyelvterületen a futóra a bishop, azaz püspök elnevezést használják, mivel a világi mellett az egyházi hatalom volt még meghatározó. Gyakran az egyháznak kellett közvetítenie a feudális hatalmak között, kvázi futárként. Azután ott volt a nemesekből álló lovagság, mint az uralkodók egyik lehetséges támasza. A végek mentén épített, bástyákkal megerősített kővárakról nem is beszélve. No, és a gyalogság? Kikből verbuválják a gyengébb fegyverzetű, könnyen feláldozható katonákat, ha nem a parasztokból?

- Bámulatos! – csak ennyit tudott megjegyezni a világos döbbenetében. – Maga ezt honnan tudja?

- A jelenlegi gazdánktól hallottam, már vagy ezerszer. Imádja a történelmet, annak minden összefüggésével együtt. Amikor csak teheti, elmeséli mindezt az ellenfeleinek is, mint valami beszélő lexikon. Hát még, amikor kifejti, hogyan kellene kinéznie egy mai, „korhű” sakknak! Szerinte a király helyett az „elnök” lenne inkább a megfelelőbb, mivel hadba lépést csak az elnök rendelhet el. A vezér, mint név, maradhat, de következésképpen tányérsapkás, kitüntetésekkel teli tábornokként kéne ábrázolni. A légi felderítés fontossága miatt a lopakodó repülők lennének a futók, a lovasságot a harckocsik helyettesítenék, a bástyák helyén pedig interkontinentális rakétákat állítana föl! Képzelheti, ilyenkor mennyire szeretik!

- Gondolja, hogy valamikor mi is történelemmé válunk?

- A virtuális sakk miatt aggódik, ugye? Felesleges. Nem adja vissza azt az élményt, amit egy valódi tábla nyújt, valódi bábukkal. Hiába a 3D-s játékok, az érintés és a játék birtoklásának örömét az sem pótolja. Másfelől, ahogy gazdánk gyakran emlegeti, ha kifogyunk ezeknek az energiahordozóknak nevezett izékből, akkor úgyis leállnak az erőművek, nem lesz, ami áramot termeljen, és fuccs a virtuális világnak! Lehet, hogy lassan kuriózumnak számítunk, de ne feledje, a kuriózumok előbb-utóbb ismét divatba jönnek! Úgyhogy ne féljen, fiatal barátom, a mi időnk még nem járt le!

- Attól tartok, mégis… most a sötét bástya előretör…

- … és két-három lépés után besétál a sakkcsapdába! Ismerem én már a gazdánkat, most előkészíti a terepet a kedvenc befejezéséhez, a fojtott matthoz! Figyelje csak meg!

- Magát már egyáltalán köti le a partik kimenetele?

- Miért kéne, hogy lekössön? Mint már említettem, úgysem rajtunk múlik. Nincs más dolgunk, csak várni és folyton várni, mikor kerül ránk a sor… ebbe már beleuntam. Örülök, ha már a játszma elején túlesek rajta. Így legalább van mód és lehetőség baráti társalgásokra, ahogyan most Önnel.

- Hát ez igazán megtisztelő. Mondja csak, ha meg nem sértem, hová tűnt önből a csapatszellem, a „mi-tudat”?

- Csapatszellem? Ugyan már, kikkel azonosuljak? Nem vette még észre, mindkét oldalt talált bábukból állították össze? Ebből a készletből már senki sem eredeti. A gazdánk ezért minket hurcolász magával. Minket kevésbé félt. Ha újra elvész egy közülünk, hát újra pótolja. A másikat, amelyet a születésnapjára kapott, nagy becsben tartja. Persze ahhoz járt egy dámakészlet, a tábla túloldalán pedig lehet malmozni.

- Nem igazság, hogy ezért nekik jobb dolguk van! – fakadt ki dühösen a világos gyalog.

- Nem feltétlenül. Míg mi világot látunk, addig ők egész életükre a négy fal közé ítéltettek. Másfelől a gazdánk gyakran büszkélkedik is velünk, mert itt minden bábu egyedi. Mindnyájunknak megvan a maga története. Látja ott a h-vonalon pöffeszkedő sötét gyalogot? Arrogáns egy fickó! Váltig állítja, hogy részt vett a Karpov - Kaszparov világbajnoki döntőben! Hiszi a piszi! Még oroszul sem tud! Megjegyzem, az a döntő valójában párbaj volt! Erről megint eszembe jut, mekkora oktondiság, hogy a sakk pusztán észjáték és színtiszta matematika! A gazdánk se győzi hangsúlyozni, a játszmáknál igenis előjön a játékos személyisége, életfelfogása!

- Mint például?

- Vannak akik, „spórolnak” a tisztekkel, későbbre tartogatják őket. Kezdőkre jellemző. Aztán van, aki a védekezésre koncentrál, nem kezdeményez, inkább azt várja, a másik fél kövessen el szarvashibát. A gyakorlott stratéga persze mindig alkalmazkodik a helyzethez, nem ragaszkodik görcsösen az elképzeléséhez. Ők többnyire a magánéletben is sikeresek. Ott van például a híres Polgár Judit. Hosszas lenne felsorolnom az eredményeit, de amellett, hogy sakkmester, több nyelven beszél, és fekete öves karatés!

- Találkozott már vele személyesen?

- Nem, sajnos. De az ő dicsőségükből csak morzsányi jut nekünk, egyszerű sakkbábuknak! Csak a győztes versenyző kapja az érmet, a bábuk nem! Másnap aztán új játszma, új készlettel… s rólunk megfeledkeznek.

- Ezek szerint… Ön már nem vár semmi újat a sakktól?

- Ó, dehogynem! Egy új táblát! Egy hatszögletűt!

- Mi tagadás, már sokat hallottam róla. Igaz, látni még nem láttam!

- Pedig létezik! Képzelje csak el! Hat szöglet! Három, különböző színben pompázó mezők! Eggyel több futó és gyalog a játéktéren! És mi, gyalogok oldalirányban ütünk! Ez lenne ám a változatosság!

- Gondolja, van remény rá…? Egy nap eljutunk oda?

- Bízom benne. A gazdánk is kitartóan keresi a híres-neves hexasakkot. Már azt is mondogatta egyszer-egyszer, ha kell, ő maga rajzolja meg a táblát. Bár így tenne, akkor mi si átkerülhetnénk!Új, izgalmakkal teli kihívás lenne… neki is, nekünk is! – sóhajtotta a sötét gyalog.

- Nézze! – kiáltotta a világos társa. – Világos vezér most támad, sakk, de ott van a sötét bástya, és…

- Pompás vezéráldozat! Sötét nem is léphetett másként. Ütéskényszer, azt hiszem, így hívják. A sötét királyt most teljesen körbezárták a saját tisztjei. Világos huszár lép… sakk és fojtott matt, ahogy mondtam! Igazán trükkös befejezés! A gazdánk megint nyert, bár állítása szerint ő csak szeret sakkozni, de nem tud. Úgy látom, ma már nem lesz több parti. Isten önnel, kolléga, remélem, legközelebb is jót beszélgetünk.

Mindössze gyors búcsúzásra maradt idejük, mielőtt a hatalmas kezek ismét a dobozba zárták őket bizonytalan időre.  

 

4.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.5 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-12-21 11:11 Blade

Blade képe

A sakk nagyon jó játék, imádom. A poénok kicsit fárasztóak, így év vége felé...de az ötlet jó. ;)

h, 2009-12-21 12:22 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Tetszett.

Az ötlet és a kidolgozás jó , de a mennyiség kicsit sok.

Min. a harmadával "megvágva" ötöst érne.

Így 4 csillag.

h, 2009-12-21 14:26 Obb_régi

5

Sajnos már csak ritkán adódik alkalmam sakkozni, de azért szeretek, szerintem nem volt hosszú olvastam volna még.

Ajánlok neked egy könyvet, biztosan be fog jönni: Mérő László Észjárások.

h, 2009-12-21 17:21 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kisebb nyelvhelyességi hibák (szórend, ilyenek), és kimaradt szavak.
"Magát már egyáltalán köti le a partik kimenetele?" - Itt a nem eltűnt. A többire nem tudok példát mondani, egyedül ezt jegyeztem fel. Bocs, de lusta vagyok néha.
"akkor mi si átkerülhetnénk!Új," - Még ez feltűnt a végén. Nem kapkodj. ;)
"mielőtt a hatalmas kezek ismét a dobozba zárták őket bizonytalan időre" - Mivel a legutolsó mondat, kiemelhetem, hogy szórendi hibás.
Az ötlet nem rossz, csak sokszor láttam már. Az "adjuk valaki más szájába a tudásunkat" cseles, de dicsekvés, nem feltétlenül novella. Ettől még gratula a tudásodhoz, ám mint novella, az nem értékelhető.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2009-12-21 20:01 Györeizé

Györeizé képe
4

Szerintem jópofa, nekem tetszik. Néhol veszélyesen inas-szobalány-szagú (furcsa is lenne, ha nem lenne az, hisz' minden infót egy párbeszédből kapunk meg :D), de engem inkább zavart a túlírás: a kétharmada környékén például nagyon leül, kár érte. Emiatt négyes, amúgy ötöst adnék. Hibát is csak egy-kettőt találtam (igaz, nem is nagyon kerestem), ez külön jó pont. Pölö:

"- Persze, csak nyugodtan! Úgyis, ahogy elnézem, még bőven van időnk a következő partiig" - elég nyakatekert, inkább: "Ahogy elnézem, úgyis még bőven van időnk a következő partiig", bár a helyedben én kidobnám az úgyis-t, csak bekavar, nem is olyan fontos.

"- Nézze! – kiáltotta a világos társa." - a világos társa nem más, mint a sötét figura, de itt maga a világos beszél. Hagyd ki a névelőt.

Ilyen kis nüanszok, semmi komoly.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2009-12-21 20:37 Ndy

Ndy képe

Magát az ötletet - még ha nem is egyedi -, Dórival ellentétben jónak tartom. A megvalósítás viszont lehetne más. Az én ízlésemnek túl sok a száraz info, és kevesebb az olyan helyzet, ahol ténylegesen átjön a bábuk "érzelme" és gondolkodásmódja. Illetve a párbeszéd során elhangzik sok dolog, csak nem érzem át. Esetleg lehetett volna valamiféle olyan helyzetet teremteni, ahol ezt be tudod mutatni, jobban át tudod adni :) De lehet, hogy csak nekem magas az ingerküszöböm.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2009-12-22 09:38 Cyrus Livingstone

Cyrus Livingstone képe

Köszönet a hozzászólásokért és az észrevételekért! Az elütési hibákat javítom, sajnos, néha sz@rakszik a szövegszerkesztőm. Az eltérő véleményekből számomra az derül ki, ez az írásom oyan lett, mint az Élet... kinek hosszú, kinek rövid... :)

"Pro wrestling is real. People are fake." (Mr. Anderson)

http://www.irodalomeskultura.blogspot.com/

http://www.cyruslivingstone.blogspot.com/

 <

k, 2009-12-22 14:53 Mickey Long

Mickey Long képe

 

Szerintem rengeteg a száraz infó, ami ráadásul nagyon rideg párbeszédben jelenik meg. Egyáltalán nem éreztem, hogy életre kelt bábuk beszélgetnének ( nekem legalábbis nem jött le karakterjellem) , hanem inkább egy sakktörténeti kurzuson éreztem magam.

Viszont sok mindent megtudtam a játék eredetéről:D

 

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)