A kísértő

 

Éjfél felé járt az idő, a buli hangulata a tetőfokára hágott. Orsi éppen felállt, hogy hozzon magának egy újabb Margaritát. Körülbelül a hatodiknál tarthatott, túl hangosan nevetett és össze-vissza locsogott, mégsem szóltam rá, hogy ne tegye. Kifejezéstelen arccal néztem, ahogy utat tör magának a hullámzó tömegen át a pult felé, és közben az járt a fejemben: mi a fenét keresek én itt egyáltalán? Eszembe jutott a másnap esedékes matematika szigorlatom, és a szikár termetű, mindig simára borotvált arcú Körtvélyes professzor; a vizsgákon híresen kegyetlenül bánt mindenkivel, különösen a hozzám hasonló, szerinte „pályát tévesztett hölgyikékkel”. Magamban úgy véltem, nem foghat ki rajtam, a rám váró megpróbáltatás gondolatára mégis görcsbe rándult a gyomrom. Reszkető kézzel túrtam a táskámba, és csak akkor nyugodtam meg kissé, amikor ráakadtam a hűvös tapintású, karcsú kis fiolára, amelyben a vészhelyzetekre tartogatott tablettáimat őriztem. Mielőtt előhúztam volna, ellenőriztem, Orsi még a pultnál van-e. Semmi kedvem nem volt egy újabb veszekedéshez. Barátnőm, akivel két éve osztottam meg a lakásom, legbensőbb gondolataim és érzéseim, valamint az ágyam, ebben a témában borzasztó tudálékos tudott lenni: állította, hogy problémáim vannak. Addig nyaggatott, hogy néhány hete a szeme láttára, egyesével dobtam a vécébe az „utolsó” üvegcse tartalmát, miközben ünnepélyesen fogadkoztam, hogy többé nem élek ilyesmikkel. A nagyjelenet után elvittem egy elegáns kis belvárosi étterembe, simogattam bársonyos combját az asztal alatt, sokat csókolóztunk és beszélgettünk, otthon pedig addig izgattam a legújabb játékszerével, míg visítva el nem élvezett. Ezzel egy időre lenyugodtak a kedélyek, én meg másnap, amíg ő órán volt, előszedtem a vésztartalékaimat, amiket egy laza padlódeszka alatt rejtegettem.

– Kézben tartom én a dolgokat, édes – mormoltam magam elé, aztán a számba dobtam egy halvány rózsaszín tablettát, leöblítettem egy korty viszkivel, majd lehunyt szemmel hátradőltem és vártam. Néhány perc múlva teljesen ellazultam: a fények eltompultak, a zsivaj elhalkult; a bódulat szőtte burkon a külvilág egy tompított, békés változatát érzékeltem csupán. Azt hiszem, mosolyogtam. A parketten hullámzó, táncoló emberek arctalan masszává olvadtak össze. A lányt, aki leült mellém, észre sem vettem, csak amikor könnyedén megérintette a karom.

Először nehezemre esett az összpontosítás; csak többszöri fejrázás és szemhunyorítás után sikerült felfognom, amit látok. A lánynak hosszú, mézszőke haja volt, buja tekintete, nedvesen csillogó, nagy és érzéki szája. A vadító illattól, mely körbelengte, nyomban beindultam. Egy másodpercbe se telt, és már arról fantáziáltam, hogyan szaggatom le róla a blúzát, hogy rávethessem magam aprócska termetéhez képest nagy melleire. Homályosan érzékeltem, hogy a fülemhez hajol és beszélni kezd. A lehelete parázsként égette csupasz bőröm.

– Meg tudnád mutatni, merre van a mosdó? Próbálták magyarázni, de... – Megrántotta a vállát és szégyenlős mosollyal elhallgatott.

A hangja rekedtes volt, mint azoké, akit sokat cigarettáznak, a szeme sokat ígérőn csillogott fekete keretes, ribancos szemüvege mögött. Képtelen voltam ellenállni neki; válasz helyett egyszerűen felálltam, az asztalra tettem a poharam, és intettem, hogy kövessen.

A vécé csodálatos módon üres volt, én meg öt percen belül elveszett ember: miután végzett a pisiléssel, kézmosás közben tett néhány sikamlós célzást, és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy az egyik fülkébe zárkózva gyúrom, gyömöszölöm blúzából előbuggyanó mellét, harapdálom ajkát. Durva, közönséges szavakkal utasításokat mormolt a fülembe, ami végleg elnyomta az elmém egy eldugott sarkában óvatosságra intő józanság észérveit. Az ágyékomban tomboló vágytól hajtva egy durva mozdulattal felrántottam a szoknyáját, ő pedig készségesen leereszkedett a vécé lehajtott fedelére és széttette a lábát, hogy hozzáférhessek. Hogy közben nyikorogva nyílt a mellékhelyiség ajtaja? Hallottam, de nem foglalkoztam vele; az áttetsző anyagon átsejlő, nedvesen csillogó hús bűvöletében térdre estem és arcom az ölébe temettem.

– Maja... Itt vagy?! – Barátnőm aggodalmas hangja lyukat ütött az őrületen, amely eluralkodott rajtam, és visszarántott a valóságba. Összerándultam, mint akit arcul csaptak, a szívem pedig akkorát dobbant, hogy azt hittem, kiszakad a mellkasomból. A tetten értek rémületével ugrottam talpra és hátamat az ajtónak vetve, kétségbeesetten néztem le az ismeretlen lányra. Amaz egyáltalán nem zavartatta magát: továbbra is ugyanabban a kitárulkozó pózban ülve a lába közé nyúlt és lassú, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte magát.

– Hagyd abba kérlek! – formáltam némán a szavakat, miközben valami ésszerű magyarázaton törtem a fejem. Ő azonban válasz helyett lusta, gúnyos mosolyra húzta a száját és kéjesen felnyögött. Orsi megindult a helyiség hátsó traktusa felé.

Ha több időm lett volna, lekeverek a lánynak egy hatalmas pofont, hogy letöröljem az arcáról azt a pimasz kifejezést, így viszont csak dühösen megráztam felé ökölbe szorított kezem, aztán őrült módjára kirontottam az ajtón, hogy elébe menjek Orsinak. Egy egészen halvány esélyt láttam rá, hogy megússzam ezt az egészet, ha nem fedezi fel azt a ribancot odabent.

– Bocs, rosszul... – kezdtem volna a magyarázkodást, ám barátnőmet nem lehetett megtéveszteni: egy gyengéd, de határozott mozdulattal félretolt az útból és még mielőtt megakadályozhattam volna, odalépett a fülkéhez és kitárta az ajtaját.

Nem mertem megfordulni. Nem akartam látni, ahogy barátnőm szembesül a lánnyal, akit úgy akartam magamévá tenni, hogy még a nevét sem tudom. Jó ideig álltunk így, szótlanul; a csukott ajtón át beszűrődő zene vidámsága groteszkül hatott azokban a feszült pillanatokban. Végül Orsi megszólalt:

– Becsaptál... – A hangja, mely kásás volt, mint a sírással küszködő emberé, elcsuklott.

A hangok a fejemben kórusban üvöltötték: „Becsaptad, megcsaltad, átverted! Szar alak vagy!”.

– Én csak.... Ez a lány, ez teljesen összezavart, én nem akartam... Csak egyszer történt meg... – makogtam. – Hiszen te vagy a mindenem, tudod! El akartam mondani...

Orsi, arcán szánakozással vegyes értetlenséggel rázta meg a fejét; a tekintetéből sütő csalódottság belém fojtotta a szót.

– Másra fognád? – kérdezte halkan. A szemében furcsa fény villant. – Tudsz róla, hogy időnként a semmibe meredő tekintettel ülsz otthon a fotelban és értelmetlenségeket motyogsz össze-vissza, miközben nyál csorog a szád sarkából? Tudsz róla, hogy éjjel sikoltozni szoktál álmodban? – A lány a fülkében halkan felkuncogott, mint aki remekül szórakozik. Orsi, tudomást sem véve róla, megfogta a kezem. – Nézz magadra! Hová lett az a húsz éves, eleven lány, akibe beleszerettem?! Egy emberi roncs áll itt, és erről csak te tehetsz, meg az a szar, amit magadba tömsz!

Az utolsó szavakat szinte kiabálta, miközben dühösen kivágta a fülke félig csukott ajtaját és úgy megrántott, hogy térdre estem. A halványzöldre fakult furnérlemezekkel határolt aprócska helyiség üres volt, vagy legalábbis majdnem üres: a vécécsésze lehajtott fedelén ott hevert az üvegcsém az oldalára borulva. Féltve őrzött tartalma szétgurult, még a kétes tisztaságú fölre is hullott jó néhány darab. Ennek ellenére fel tudtam mérni, hogy legalább négy-öt tabletta hiányzik.

„Bevetted!” – suttogta egy hang a fejemben, mely nagyon hasonlított a mézszőke hajú lányéra.

– Én nem vettem be semmit, esküszöm! – kiáltottam, és ökölbe szorított kézzel nagyot vágtam a fülke falára. – Odajött egy lány, hogy mutassam meg neki a vécét és elgyengültem... – Felnéztem Orsira, hogy lássam, elhiszi-e, amit mondok; egyáltalán figyel-e rám, de ő közben hátrált néhány lépést és most a mosdóknál állt. A tekintete lemondó volt, amúgy kedves arcvonásait eltorzította a küzdelem, hogy visszatartsa a sírást. Nem szólt, csak a fejét rázta.

Az ajtófélfába kapaszkodva felugrottam, odaléptem a következő fülkéhez, és feltéptem az ajtaját.

– Itt lesz, tudom! Be tudom bizonyítani! – Ám az is üresnek bizonyult, ismeretlen lány sehol, csak a nevetését hallottam – most mintha két-három méterrel odábbról jött volna, és egyre erősödött. Vakon a következő fülkéhez tántorogtam és közben torkaszakadtából üvöltöttem, hogy elnyomjam azt a gúnyos kacajt. Aztán a következőhöz, és az utána következőhöz...

Az összes fülkét végignéztem, de mind üres volt. A végén lihegve, kimerülten álltam a mosdó közepén. Orsi, arcát a kezébe temetve sírt, nem nézett rám. A lány, aki nem volt ott, még mindig nevetett. Most úgy hangzott, mintha a fejemben lenne, odabent. Tiszta erőből a saját arcomba öklöztem.

– Hagyd már abba! – sikítottam. A lábam cserbenhagyott: erőtlenül a földre rogytam és nyöszörögve összekuporodtam. Az arcomon vér csordogált, a szemem előtt piros, zöld és fekete foltok ugráltak, a zene olyan hangosan szólt, mintha odakint lennénk. Egész testemben reszkettem. Léptek koppanását hallottam; mintha minden égtáj irányából közeledett volna valaki. Aztán egy rekedtes hang szólított meg egészen közelről, aggódva:

– Rosszul vagy?

Az orrom édes illattal telt meg, az ismeretlen lány illatával. Egy kéz könnyedén megérintette a tarkóm, és egy pillanat alatt felkorbácsolta a vágyam, mely nem törődött sem tébollyal, sem fájdalommal, egyszerűen csak ösztönösen reagált a kihívásra. Orsi kedves, szeretetreméltó arca halványodni kezdett, mint egy régi emlék, és ahogy próbáltam felidézni a vonásait, azok összekuszálódtak... s amikor kitisztultak, már nem Orsi volt az, hanem a lány. A kísértés. Minden baj okozója. Minden baj okozója!

Egy pillanat alatt leszállt a vörös köd, átléptem józanság és őrület határát; szabadulni akartam attól a másiktól, kitörölni a fejemből. Dühtől elvakultan ugrottam fel.

– Hagyj békét nekem! – ordítottam, és ahogy fordultam, gondolkodás nélkül taszítottam rajta egyet, hogy minél távolabb legyen tőlem. Hogy kikerüljek a hatásköréből.

Nem számított ilyesfajta ellentámadásra tőlem: meglepett kiáltással hátratántorodott, majd az egyensúlyából kibillenve hátrazuhant. Próbált megkapaszkodni, de keze csak a levegőt markolta. A reccsenés, ahogy koponyája a padlóhoz csapódott, émelyítő volt. Felhördült, teste ívben megfeszült, aztán teljesen elernyedt. A padlón, a feje körül mélyvörös folt kezdett terjengeni, és én arra gondoltam: vége, szabad vagyok. Öklendezni kezdtem, de olyan erővel, hogy elsötétült előttem minden. Előregörnyedtem, és mindent kiadtam magamból.

Amikor a számat törölgetve felegyenesedtem, egyenest farkasszemet néztem a lánnyal. Még mindig a fülkében volt, melle gyorsan emelkedett és süllyedt, bugyija a bokája körül tekergett, arca kipirult, a puncija pedig nedvesen csillogott. Esküdni mertem volna rá, hogy éppen most élvezett el. Bambán, értetlenül bámultam rá.

– Ez isteni móka volt! – közölte elégedetten, aztán felállt, megigazgatta a ruháját, és odasétált hozzám.

– Szerintem Orsi is élvezte – mondta; a hangjában mosoly bújkált. Cipője hegyével óvatosan megbökte barátnőm élettelen testét, felnevetett, aztán kényelmes, lassú léptekkel kisétált a helyiségből.

 

 

4.625
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.6 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2012-05-02 18:28 Kelvin

Kelvin képe

Hagyd abba, kérlek.

Na, ez nagyon cunci írás lett, tőled kissé szokatlan, de jól megoldottad, tetsződött. Tovább!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2012-05-02 18:32 Dana

Dana képe

Köszi, Mester :-)!  

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2012-05-02 19:21 Kelvin

Kelvin képe

Ne, az újak még elhiszik. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2012-05-02 19:37 Dana

Dana képe

Azért akik a régi gárdából sok száz novellát olvastak, hadd rendelkezzenek már némi tapasztalattal véleményalkotás ügyében :-).

 

Részedről meg, ismerve az írásaid (minőségét, milyenségét), amúgy is rendben van bármilyen komment. 

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2012-05-05 08:07 Blade

Blade képe

A "hogyan" jó, tetszik, de a "mit" nem annyira, a történet nekem nem mond semmit. Mi a lényeg? Azon kívül, hogy a főhős megbolondult a szertől...ebben nincs semmi meglepő. Nem indul be az olvasó fantáziája, nem lehet azonosulni vele. 

szo, 2012-05-05 09:42 Dana

Dana képe

Köszönöm Blade az olvasást és a hozzászólást is. Értem, amit mondasz, ám én annak is örülök, hogy a "hogyan" valamennyire elfogadható szinten sikerült. Ezt azért mondom, mert ez a történet egy a félkész novellák közül, amiket egy mappában őrizgetek. Az a tapasztalatom, hogy nagyon ritkán tudom újból felvenni egy történet ritmusát, fonalát, ha nem fejezem be akkor, amikor friss az ötlet, hajt a vágy, hogy készre írjam.

Most előszedtem ezeket, és igyekszem a lehető legjobbat kihozni belőlük.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2012-05-05 09:44 Dana

Dana képe

/Blade, egyébként nekem tetszett egy hallucináló leszbikus bőrébe bújni és kinyírni egy olyan nevű nőt benne, aki aktuálisan idegesítette a kollégiumban a kishúgomat - még persze akkor, amikor osztoztak egy szobán. :-) /

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2012-05-06 15:59 Borika

Borika képe
5

Remek, gördülékeny sztori, a stílus a helyén van. Én a „mit”-et sem hiányoltam. Mi a lényeg? Konkrétan: de drogozz, mert csúnya vége lesz. Nem csak egyszerű megbolondulásról beszélünk, hanem az ennek folyományaként elkövetett gyilkosságról, és ezt végig szépen fel is építi a szöveg. Talán lehetett volna ütősebbre formálni a karaktert, több érzelmet belevinni, de nekem így sem volt hiányérzetem. Nem kell mindig azonosulni valamilyen karakterrel egy irodalmi műben. Ennek az írásnak nem is a célja, azt mondanám, didaktikai jellegű kis szösszenet, ami elgondolkodtat.

Tőlem megy az ötös.

 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

v, 2012-05-06 18:47 Dana

Dana képe

Köszönöm, ez jól esett :-)! A gördülékenységre mindig igyekszem ügyelni - addig rágódom egy-egy mondaton, összekötésen, míg nem érzem tökéletesnek a történet menetét. Ez persze nem jelenti azt, hogy az is, de számomra legalábbis annak tűnik.

Köszi még egyszer.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2012-05-06 20:37 Maggoth

Maggoth képe
5

Hű, ez baromi jó! :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2012-05-07 05:45 Dana

Dana képe

Köszönöm! Vigyorgok, mint a fakutya! (Buszon ülök, vicces lehet!)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2012-05-07 00:41 Ndy

Ndy képe

Ez jó volt. Nem akartál világmegváltani, de jól lejött a mondanivaló.

Amúgy az egyik kedvenc filmemből jutott eszembe egy népnevelő mondat: "És még valami: gyerekek, ne vegyetek drogot! ...legyetek rockzenészek, akkor ingyen is megkapjátok." :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2012-05-07 05:47 Dana

Dana képe

Köszönöm Neked is!

Az idézet jó, és még mennyi mindenre igaz: nők, pia, cigi! Emlékszem még kamaszkorom füstös fesztiváljaira :-)).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2012-05-07 10:36 Mme Morgue

 Ndy, mint férfi, elismeri, hogy szeret egy romantikus vígjátékot! Rendőrt, papot, elmeorvost!!!

Bátor dolog, viccen kívül. Több ilyen kellene a világba.

h, 2012-05-07 18:12 Alkony

Alkony képe

 Hát az Igazából szerelem valóban egy ritka jó romantikus vígjáték. A hangsúly sajnos a ritkán van, mivel a legtöbb ilyen témájú film nem találja meg a két műfaj közötti határvonalat, mellőzi az életszerűséget, és túl csöpögőssé, vagy éppen röhejessé válik.
 De nem kell aggódni, vannak még férfiak, akik nem szégyenlik bevallani, ha tetszik nekik egy ilyen témájú film ( persze azt sem, ha valamitől a falra másznak, és általában ez szokott megmaradni a hölgyekben:) )

 Bocs, de ez kikívánkozott.

 Nos, hogy a novellához is szóljak valamit, kellemes olvasmány volt. Szeretem az "elmebeteg" sztorikat.

 Egyetlen dolgot nem tudok: milyen az a " fekete keretes, ribancos szemüveg". Én kifejezetten szeretem a szemüveges hölgyeket, a fekete keret pedig isteni egy vörös, vagy fekete hajú nő esetében. Ha a keskeny, nyújtott keretesre gondolsz, az a kedvencem. ( ezek szerint a ribancokat szeretem?):)

 

Üdv: Alkony

h, 2012-05-07 21:24 Dana

Dana képe

Kedves Alkony! Először is köszönöm, hogy elolvastad a szösszenetemet. Másodszor: a fekete keretes, ribancos szemüveg az pontosan olyan, mint egy fekete keretes, ribancos szemüveg. Látsz egy nőt az utcán, lehet MILF, vagy fiatalabb is, titkárnős ruciban, vagy melegítőben, és az jut róla az eszedbe, hogy ezzel a szemüveggel simán szerepelhetne felnőtteknek szóló filmekben. Nem tudom, sikerült-e ezzel a magyarázattal megvílágítanom számodra, hogy milyenre gondolok :-).

Várj, itt egy link: http://static6.depositphotos.com/1095795/637/i/950/depositphotos_6374712-Latin-business-woman-consultant.jpg . Ez nem rossz példa.

 

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2012-05-07 08:51 Obb

3

„Körülbelül a hatodiknál tarthatott,” – a tipikus felesleges duplázás, vagy a kb. vagy a feltételes nem kell

„mégsem szóltam rá, hogy ne tegye.” – itt is felesleges az utolsó tagmondat

„Kifejezéstelen arccal néztem,” - ne hülyülj, volt nálad tükör? tudod, unottan, kedvtelenül, stb. nézheted, de hogy milyen pózt vesz fel az arcod, te nem tudhatod/nem ítélheted meg, az másnak a privilégiuma

Nos, kb. ezek után máris kukábavelere klikkelnék, ha valamilyen kiadónál dolgoznék, mivel nem ott dolgozom, hát megyek tovább, már nem szedek ki semmit, csak olvasom

„viszkivel” – no azért ezt muszáj volt

„Az arcomon vér csordogált” – ezt azért vettem ki, mert végül is egész jó volt, csak az ilyenektől meg kell szabadulnod (és sajna elég sok van)

h, 2012-05-07 10:19 Dana

Dana képe

Köszönöm, hogy elolvastad. Igyekszem jobban odafigyelni! (Persze közel sem biztos, hogy sikerül kigyomlálnom minden hibát...)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2013-09-13 06:22 Roah

Roah képe
5

Legközelebb mit írsz? Gengbenget vagy egy spesl hendzsábot, szellemekkel? ;)

Elolvastam az összes novelládat, amiről lemaradtam, és ez tetszett a legjobban! De ez nagyon!

"Te beteg vagy!" :))

Aztamindenit! Most nézem: 1123 megnyitás?! :D Dana? Még annál is betegebb vagy...:)))))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2013-09-13 14:37 craz

craz képe
4

Nem rossz. :)
Ha a benne maradt hibákat kijavítod, kaphatsz még egy csillagot.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2015-12-05 21:07 Kyle

5

Na ez tényleg nagyon fasza. :) (Köszi, Roah. ;) )

szo, 2015-12-05 21:15 Dana

Dana képe

Azért én is köszi. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2015-12-10 02:39 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
5

Megéri kommenteket olvasgatni az oldalon, mert ilyen gyöngyszemekre bukkanhat az ember :) A mostanában feltöltött írásaid (hármat olvastam) annyira nem jöttek be, de ez kárpótolt mindenért. Nagyon élveztem.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2015-12-10 03:52 Dana

Dana képe

Köszi! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen