Apám keze

Meredten bámultam a számtan dolgozatomon feszülő, fekete számot: tök egyes, csillagos egyes lett. Miután Kata néni kiosztotta az irkákat, mindenki lázasan számolt: hányasra áll, kell-e majd felelnie. A padtársam, Irmuska még kancsalított is nagy igyekezetében.
A légy zümmögését is hallani lehetett volna az osztályban – csak éppen nyoma sem volt egynek sem. Az utolsó, bágyadt példányokat Fazekas Sanyi gyűjtötte skatulyába, majd engedte szabadon a pedellus kicsinyke szobájában, ahová a nagyszünetben osont be. Volt ám ribillió! Becsengetés után nem sokkal cifra káromkodás törte darabokra az iskola csendjét, mikor az utálatos vénember felfedezte a vagy ötven, lustán ide-oda röpködő, őszi legyet. Emília kisasszony sóbálvánnyá meredt a katedrán, mi vörösödő arccal, lehajtott fejjel pukkadoztunk a nevetéstől. Kisvártatva kivágódott az igazgató úr irodájának ajtaja, és erélyes férfiléptek kopogtak végig a folyosón. Hallottunk némi elfojtott mormolást, csapkodást, aztán újból csend borult az iskolára.
Ez hetekkel korábban történt, még valamikor októberben. Akkor még elégségesre álltam számtanból – most bukásra. Bár a barátságosan dohogó kályha közvetlen közelében ültünk, úgy éreztem, megfagyok. Anyám arcára gondoltam, hogyan szalad majd ezer, gondterhelt ráncba, mikor megmondom neki: egyest kaptam számtanból. Azt is tudtam, mik lesznek az első szavai. „Apád, jaj, ő mit fog szólni?!” – mondja majd.
Széndarab hevert a földön, nem messze kopott bőrcipőm orrától. Felvettem, forgattam, míg fekete nem lett a kezem tőle. Vajon apám hozta a felszínre? – töprengtem. Vájár volt, a XII-es aknába szállt le nap mint nap, hogy előteremtse nekünk a ruhára, élelemre, iskolára valót.
Óvatosan a padba csúsztattam a sötéten csillogó kődarabot, majd szemügyre vettem mocskos ujjaimat. Egy kis szappan és melegvíz, és tudtam, a bőröm újból tiszta lesz, mint azelőtt. Nem úgy, mint apámé. Sicht után a konyhában mosdott; hokedlin gőzölgött lavórban a forróvíz, mellette törött porcelántányérkán szürke, goromba szappandarab. Hiába sikálta azonban magát vörösre, a szénpor lemoshatatlanul ült bőre barázdáiban.
A kezére gondoltam. Ahogy este fellapozta a határozót, ha az erdőt járva valami különleges madarat láttunk. Ahogy anyám derekát ölelte vasárnap, a templomba menet. Megkérgesedett a tenyere a csákánytól és kapától, mégis lágyan simogatott, ha jó jegyet hoztam az iskolából.
Nem úgy, ha egyest. Amikor megvert, mindig az járt a fejemben, talán odalent, a bányában, a szénpor az egész lényét átjárta, amitől nemcsak a bőre fekete, hanem a szíve is az már. Keserűen azt kívántam, bár vállalna még egy sichtet – akkor aludnék, mire hazaér, és a büntetés késik egy napot. Hirtelen azt sem bántam volna, ha sosem jön el az este, amikor apám elé kell állnom bevallani a karót.
A tűnődésből az ajtó nyikordulása térített magamhoz: Kerekes igazgató úr nyitott a terembe. Merev léptekkel, ránk egy pillantást sem vetve sietett Kata nénihez. Mormolt neki valamit, amitől a tanárnőnk arcából minden vér kifutott, és úgy nézett ránk, olyan ijedt tekintettel, amiből rögtön tudtam, valami irtózatos dolog történt. Az igazgató úr a kalapját levéve fordult felénk.
– Gyerekek, rossz hírt kaptunk, erősnek kell lennünk! – kezdte. A szavai értelmét fel sem fogtam, egyre az járt a fejemben, a templomon kívül még sosem láttam fejfedő nélkül. Irmuska megragadta a kezemet, az ujjai jéghidegek voltak. Egész testében reszketett. Az igazgató úr megköszörülte a torkát, úgy folytatta: – Sújtólégrobbanás történt a Vadorzóban…
Jeges rémület markolt a szívembe. Vadorzónak a XII-es aknát hívtuk, ahová apám ma hajnalban leszállt, nagyjából akkor, amikor én iskolába indultam. Hogy az igazgató úr mit mondott még, arra máig nem emlékszem.
Aznapra persze végetért a tanítás. Gépies mozdulatokkal bújtam a kabátomba, vettem a sapkámat. Kata néni mindannyiunknak mondott valamit, mielőtt utunkra engedett, pár biztató, bátorító szót, de nem sokat ért vele. Ő az alföldi tanyavilágból származott, mi bányászcsaládokból jöttünk. Tudtuk jól, mit jelent egy robbanás odalent, a mélyben. Mindannyian ismertünk történeteket férfiakról, akiket a leomló több tonna kő örökre elzárt a külvilágtól. Na, meg persze ott volt Kovács bácsi, aki az iskolától kétháznyira lakott. Az öregember, aki túlélt egy nyolc évvel azelőtti sújtólégrobbanást, többnyire csak este merészkedett az utcára, amikor csak kevesen látták összeégett, forradásos arcát.
Irmuskával egymásba kapaszkodtunk, egymást támogatva, húzva vánszorogtunk hazafelé a térdig érő hóban. Neki két bátyja szállt le aznap reggel a mélybe. Hang nem jött ki a torkán, csak az ajka mozgott: Szent Borbálához fohászkodott. A Jókai utca végén ő balra fordult, én pedig egyedül botorkáltam tovább, vakon a könnyektől és a hótól, amely időközben rákezdett.
Mire az utcánkba kanyarodtam, már hangosan zokogtam. Valahol a távolban zúgni kezdett egy lélekharang, az én apámért zúgott. Jajveszékelésemre a kutyák vonyítással feleltek. A házunkkal szomszédos porta előtt aztán váratlanul kiszaladt a lábamból minden erő, és térdre estem. Egyszerűen nem bírtam felállni, csak kuporogtam a földön és keservesen sírtam. Két asszony sietett el mellettem, de nem mertek odalépni hozzám. Hallottam, ahogy összesúgnak a hátam mögött. „Bányászgyerek!” – mondta az egyik, mire a másik imádkozni kezdett.
Hogy percek teltek-e el így vagy órák, magam sem tudom. Egyszerre megcsikordult a hó, fojtott mormolást hallottam, majd anyám halk sikkantását. Erős kéz nyúlt a hónom alá, és állított talpra. Apám keze. Csak másnap tudtam meg, hogy munkába menet találkozott Böhm Pistával, aki délután moziba szeretett volna vinni egy lányt, hát megleste apámat hajnalban, és addig kérlelte, míg az szakot nem cserélt vele.
Aznap apám nem kérdezte, kaptam-e jegyet az iskolában. Csak ült a konyhában a dikón, arcát a tenyerébe temetve, némán, órákon át. Néha megrázkódott a válla.
Másnap, amikor megvert az egyesért, zokogva csókoltam kezet neki.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2018-07-22 22:05 Dana

Dana képe

1950. december 30-án 81 bányász lelte halálát a tatabányai XII-es aknában történt sújtólégrobbanásban. Dédapám délutános szakban dolgozott, a robbanás -- nagymamám emléke szerint -- az éjszakás sicht elején következett be. Nem vagyok benne száz százalékban biztos, hogy jól emlékszik-e rá, mivel azt mesélte, a hírt reggel, az iskolában ülve tudta meg -- de december 31-e vasárnapra esett, nem hinném, hogy volt iskola. Én mindensetre sokáig úgy tudtam a történetet, hogy dédipapa szakot cserélt, azért nem maradt ott. Az egyes részletek -- nevek, elnevezések -- nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak, csak a fantázia szüleményei, elnézést érte.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-07-23 10:44 Blade

Blade képe

Szépen megírt történet. Egyszerű, nagyszerű. Már bűntudatom is lett, hogy milyen könnyű az életem az 50-es évek magyarjaihoz képest. Bár most is hasonló irányba haladunk, de azért mégis más.

Nekem csak az utolsó sor nem stimmel. Nem tűnik hihetőnek, hogy a dédapának a gyerekverésen járt az esze, amikor 81 ember meghalt az ismerősei közül. De lehet, hogy tévedek.

h, 2018-07-23 13:02 Dana

Dana képe

Köszönöm az olvasást és a kritikát. Az utolsó sor volt a lényeg -- azt szerettem volna általa kifejezni, hogy bizonyos események hatására az ember átértékel dolgokat, akár a büntetést is.
Kivehetem vagy megpróbálhatom átfogalmazni, csak én úgy érzem, akkor sérülne az a fajta egyensúly és történetvezetés, amit fenn szerettem volna tartani az írásban.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-07-23 15:31 Blade

Blade képe

Világos, hogy ezt akartad kifejezni. Csakhogy ez a gyerek szemszögéből van, aki elszenvedi azt.

A felnőtt, tapasztalt apa pedig nem értékel át semmit, pedig őt közvetlenül érintette a tragédia. Ez az, ami furcsa. Persze az ő jellemét nem ismerjük.

No de lehet, hogy ez csak belemagyarázás. A gyerekek rugalmasabbak. ;)

h, 2018-07-23 20:04 Sednol

Sednol képe

Ez az utolsó sor egy érdekes dolog. Nekem nem lóg ki.

Sajnos vagy szerencsére már nem ismerek (Isten nyugosztalja őket) olyan embereket, akik a munkájukat folyton a kaszás árnyékában végzik, de magamból kiindulva ilyennek képzelem el őket. Elmormolnak egy imát a halottaikért, aztán folytatják az életüket. Sőt, nem is folytatják, hiszen az egyetlen pillanatra sem állt meg, csak kimutatta a foga fehérjét.

Amikor harmadmagával meghalt a legjobb barátom (tűzszerészek voltak), egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Még mindig hallom a közös barátunk hangját, ahogy a telefonba elhaló hangon azt mondja: nagy a baj, meghaltak. És én csak álltam, vetettem magamban egy keresztet, majd minden ment tovább. Lehet, hogy ilyen típus vagyok, de én értem az efféle viselkedést. Tudtuk, hogy bármikor bekövetkezhet, amikor megtörtént, mondhatnám, nem ért felkészületlenül. A temetés, mint a veszteség megtestesítője, véglegesítője már egy másik, mélyebb történet, de az élet ment tovább, és mi nem tehetünk mást, mint emlékszünk.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2018-07-23 20:09 Roah

Roah képe

Én holnap megyek a Legjobb Barátoméra, a gyerekkori...Legjobb Barátoméra. :((((

A Halál az Élet középső ujja.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-07-23 20:10 Dana

Dana képe

Köszi, hogy megfogalmaztad (helyettem). Valami ilyesmi, bár nem nem ennyire tisztán átgondolva.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-07-24 07:26 Blade

Blade képe

Csakhogy itt 81-en haltak meg. Ez már háborús szint. Szerintem ez mindenkit befolyásol.

Szóval én úgy fejeztem volna be, hogy az apa soha többé nem verte meg a lányt, aki viszont utána kitűnő tanuló lett, mert rájöttek arra, hogy mindketten tévúton jártak. A dráma ebben az lenne, hogy ehhez 81 embernek meg kellett halnia.

k, 2018-07-24 07:58 Bjursta

Bjursta képe

Miért jártak volna tévuton? Mindenki teszi amit tud vagy szokott. A sok haláltól nem lesz senki okosabb, vagy mas ember, szerintem a haborústól sem. Egy ilyen befejezéssel, mint amit mondasz, éppen eltávolodna a történet a valóságtól, meg ha dramaturgiailag lehet, hogy jó is lenne. Szép befejezés lenne, de furcsa is, inkabb vigasztalás. Szerintem ott a vége a történetnek ahol most vége van. Túl sokan haltak meg, a gyász meg nem lett feldolgozva, az még évek. ( Vagy egy generáció, aki kozvetlenül nem tapasztalta meg ezt ) Ami itt leirva van az a sokk.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

sze, 2018-07-25 07:23 Blade

Blade képe

Szerinted a gyerekverés nem tévút?

sze, 2018-07-25 08:12 Dana

Dana képe

Azért én próbáltam arra is utalni, hogy ez az apa jutalmaz és fenyít is, tehát nem az van, hogy csak veri a gyereket. Szomorú, hogy mindenki ennél ragadt le, bár tény, hogy a novella arról szól, hogy a gyerek bizonyos körülmények között át tudja értékelni azt, hogy az apja megveri az egyesért -- mert az apja él, ott van... (Amikor gyerekesen azt kívánjuk, bár sose jönne haza... és tényleg nem jön...)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-07-25 09:57 Bjursta

Bjursta képe

Biztos vagyok benne, hogy nem ez a novella lenyege, vagy kulcsa. Én irtam mas eszrevetelt is, aminek ehhez semminemü koze nincsen.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

cs, 2018-07-26 06:30 Blade

Blade képe

"Szomorú, hogy mindenki ennél ragadt le, bár tény, hogy a novella arról szól, hogy a gyerek bizonyos körülmények között át tudja értékelni azt"

Ezt nem értem. Egyrészt miért szomorú az, ha leragadunk a novella lényegénél ;), másrészt a gyerekverés eléggé nehéz, súlyos téma és magához rántja a figyelmet.

Persze ezt mindenki másként éli meg, közhelyesen: akinek van gyereke és szereti is, az gyerekverésért elég csúnya büntetéseket tud elképzelni...

cs, 2018-07-26 08:05 Dana

Dana képe

Az anyai pofonok is átértékelődnek idővel -- de gyerekfejjel én például eléggé rosszul éltem meg őket. Nálunk ráadásul hiányzott az ellensúlyozás, például a dicséret. Szóval a semleges hangulat melletti verés (nem bántalmazás, csak egy-egy anyai frász, ha "megérdemeltem") átértékeléséhez nekem sok-sok év kellett, és nyilván kihat a mai személyiségemre.
A novellámban próbáltam leírni, hogy az apa következetes: dicsér és fenyít, mikor, mit érdemel a gyermek. A bántalmazás számomra ennél súlyosabb fogalom, mint amit itt leírtam -- és persze az ötvenes években vagyunk, amikor még az iskolában is körmöst kaptak a gyerekek, meg volt katonaság, tisztelet és hasonlók.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-07-25 09:53 Bjursta

Bjursta képe

A gyerekverés, gyermekbantalmazás tevut. A novella nem a gyerekverésről szól. Nehogy már rajtam maradjon hogy tamogatom, a legkevésbe sem. De. A novella lezárasaként, szerintem a helyén van. Ha nincs ott az a mondat a novella nem lesz sem jobb sem rosszabb, csak nem lesz ott az a mondat. Nem okvetlenül kell oda, az nem vitas, de szerintem, ahogyan fentebb irtam en is mas is, az emberi termeszetből, tanult szerepekből, a vilagra adott tehetlen valszból következő dolog volt. Lehet mas befejezés is, de az mas lesz.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

cs, 2018-07-26 06:21 Blade

Blade képe

" A novella nem a gyerekverésről szól."
Lásd Danát kicsit lejjebb: a novella a gyerekverésről szól. Csak tudja, ő írta! ;)

Ezenfelül:

Bj: "Miért jártak volna tévuton?"
Bl: "Szerinted a gyerekverés nem tévút?"
Bl: "A gyerekverés, gyermekbantalmazás tevut. "

p, 2018-07-27 12:26 Bjursta

Bjursta képe

A gyemekverés tevút. Mit szertnél bizonyitani?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-07-24 08:03 Dana

Dana képe

Blade, köszönöm!

Az igazat megvallva én tényleg nem gondolkodtam el más lehetőségen.
...és ha a kislány csak átértékeli a büntetés jelentését? Hogy az apja jobb sorsot szán neki? (A nagymamám egyébként óvónő lett, bár nyilván ez a verés és a történet jó része a fantázia szüleménye.)
Az apa pedig ezzel "biztosítja", hogy 81 ember halála ellenére is (sajnos) az élet nem állhat meg? Azt gondolom, hogy ez így is volt. Másnap ugyanúgy le kellett szállni a bányába.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-07-25 07:22 Blade

Blade képe

Ez is egy megoldás (az élet megy tovább), de ebben nincs dráma. Vagy komédia. Vagy van? :P

h, 2018-07-23 19:40 Roah

Roah képe
5

Kapbe. :(

De jó neki. :(((

Jah, nem látok, na jó, nagyon nem. Kapbe. :(((

Istennek hála, hogy cserélt, és a többiek pedig...:((((

Kapbe.

Nagyon szépet írtál. Külön dicséret, amiért kijöttél a világodból, még egy külön a stílért és ilyesmikért. Ha már látok, és szeretnéd, akkor mondok többet is, egyenlőre ennyi.

Nem baj?

Külön kapbe, hogy ilyet is tudsz. :(((

:((((

Nagyon szép lett. :(((

Ezt hagyom itt. :(((( Szerettem volna egyszer Apával keringőzni, tudod, ez elmaradt.
Tök jó...:((( tök jó, hogy valakinek életben maradt az Apukája. :((((

Pacsi - és továbbra is kapbe van. :(((

Nekem kicsit most annyi :(((

https://www.youtube.com/watch?v=Qhrpc9FFFAI

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-07-23 19:52 Dana

Dana képe

Amikor írtam, nem egyszer eszembe jutottál. Tudtam, hogy büszke leszel rám, amiért ilyet is tudok. Készül két "danás" írás is, de a sújtólégrobbanás egyik nap eszembe jutott, és a hozzá kapcsolódó ötlet nem hagyott nyugodni -- hát leírtam.

Köszönöm. Majd elemezhetsz is, ha akarsz.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-07-23 20:02 Roah

Roah képe

Tényleg? :))) Eszedbe jutottam írás közben? :)))

Tisztáraizévagy. :((( Itt bőgök. :(((

De Istennek köszönet, hogy az Apuja életben maradt. :(((( Én tudom, mekkora betöltetlen űrt hagyhat maga után egy Apa. :((( Amikor a Halál jön és elviszi. A Halállal találkoznak és az elviszi magával. :(((( Bányákból, vagy...megáll a szíve.
Nagyon rossz érzés. :(((

Nagyon szépet írtál. :((((

Nem vagyok képes még mást mondani. :((((

https://www.youtube.com/watch?v=dSfcFsQa1xo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-07-23 20:06 Suana

Ez szép. És hatalma van.
Kényszerített, hogy végigolvassam!

:)

Üdv: Sz

h, 2018-07-23 20:11 Dana

Dana képe

Köszi az olvasást!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-07-23 20:09 Sednol

Sednol képe

Az élet szülte, neked sikerült átadnod.
Sehol sem akadtam meg.
A vége vágott, ahogyan kell.
Mit mondhatnék még?
Szeretek keseregni, az az én igazi világom. Ha az ember megtanul vele élni, akkor egész puha és kényelmes.
Köszönöm az élményt.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2018-07-23 20:10 Dana

Dana képe

Köszönöm, hogy élményt adhattam.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-07-23 20:13 Sednol

Sednol képe

Ha étel lenne, borzasztóan finom lenne.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2018-07-23 20:14 Roah

Roah képe

Én nem szeretek keseregni, vidám vagyok...vidám, mindig vidám, Apám Lánya.

...és amikor ilyet olvasok...én nem tudom, miért van ez...mindig az a pillanat van...Apa ne, Apa ne, Apa ne hagyj itt .(((( Apa ne menj el...:((( Ne, ne, ne, Édes Istenem ne....
Ha megkérdik, mikor történt, gondolkodnom kell, össze vissza beszélek mert...majdnem egy hét kimaradt utána azt sem tudom, mi volt ...nem tudom mi volt utána....(((Csakhogy Apa ne...ne...ne...:(((((

hát ilyet ért a novella .(((

kapbe Évi. :(((

meseszép .(((

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-07-23 20:26 Sednol

Sednol képe

A múltam tehet róla. Ellenállóvá tett.
A jó vonz, de a rossz dolgok hajtanak igazán előre, mert csak arra lehet menekülni, mármint előre.

A legelső gyerekkori emlékem úgy három-négy éves koromból ered. Nagyanyáméknál nyaraltam. Amikor felkeltem, rohantam a dédimamához, hogy kirángassam a homokozóba, de nem engedtek be a szobába. Még a Csoki nevű német juhász is az orrát lógatta. Aztán jött egy csomó ember, és megtudtam, hogy nincs többé a dédi.

Hogy mennyiben határozza meg az első felidézhető emlékünk az életünket, nem tudom, de annyi bizonyos, minden rosszat fel tudok idézni, és az igazán fontos dolgokat képtelen vagyok mélységében megélni.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2018-07-23 20:43 Roah

Roah képe

Még mindig nem látok rendesen. :(((
Nesze neked. :((( Bocsánat. :((((

Ha egymilliószor születnék meg, akkor is olyan Apát szeretnék, amilyen Ő volt - azt hsizem, Isten tudta, kire bízzon, kihez küldjön. Tudod...majd beledöglök, amikor eszembejut az a pillanat...én..nagyon fáj, nagyon-nagyon fáj...de...hálás vagyok, hogy Ő volt az Apám, hogy ilyen Apám volt, és...csak ez számít, semmi más. :((((
Tudom, hogy hangzik, de sírva örülök, mert tudom, hogy Apám nem csípte, ha sírtam, ha sírtunk, szóval az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó, és...:((( a francba! bakker! :((( hogy néha milyen nehéz betartani!!!! :((((
Csak annyira hiányzik...és ő...nem kesergek, hanem örülök, hogy Isten nekem adta, hogy Ő volt az Apukám. :(((
Még bögök egy kicsit...:((( szóval fújom az orom...de én mondom neked...
Biztosan fel tudod a többit is idézni, ott van az, a szívedben. .))) Ott vannak. :)))
Ne a fejedben keresd, hanem a szívedben. Megfogsz találni mindent. :)))
A szív nem felejt.

Bocsénat az offért, Dana. :(((

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-07-24 08:02 A. Dixon

A. Dixon képe
5

Szia Dana,

Csodálatos történetet hoztál, örömmel olvastam.
Olyan jól el tudod kapni az érzést, végigviszed a teljes íráson, nincs semmi felesleges dolog a szövegben, szépen lassan haladunk a csúcspont felé.
Szegény Böhm Pista, azért elmorzsoltam egy könnyet érte is.
A végével nekem nincs bajom, a valóságban persze arra a verésre szerintem később került sor, de az írás miatt így kell, hogy véget érjen.
Nagyon szívesen olvasnék tőleg még sok - sok hasonló történetet!

Legyen szép napod!
:)

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2018-07-24 08:04 Dana

Dana képe

Köszönöm, Dixon! Igyekszem...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-07-24 08:57 hamarjában

hamarjában képe
5

Gondoltam, itt hagyok öt csillagot meg egy gratulációt, és annyi.
De azután, mégiscsak arra jutottam, hogy leírom az utolsó mondatoddal kapcsolatos szubjektív véleményem, meg egy-két apróságot.
Pár döccenés van az elején, de semmi komoly, Végén a huszonéves fiatalember furcsa, hogy egy "kislányt", nem pedig egy lányt szeretne moziba vinni, hisz biztos, hogy a mesélőnknél egy idősebb lányról van szó, akinek udvarolni szeretne, nem pedig valami unokahúgocskáról. Na mindegy nem is ezért ragadtam klaviatúrát.
Gombócolt a torkom rendesen, mégis kicsit megállította az utolsó mondat. Ne értsd félre, nem kritizálni szeretném, vagy még azt sem mondom, hogy cseréld le, csak elmondom, hogy az én szemszögemből, mint lányos apa, mi ütött volna meg jobban.
Nos, szóval jó, hogy van egy zárómondat, amiből megtudjuk, hogy a gyermek átértékelt sok mindent.
De az én szívecskémnek még jobbat tett volna, ha ezt az apa oldaláról is olvashattam volna. Ezért írtam, hogy ez nagyon szubjektív, hisz' apa vagyok, kinek lányai vannak.
Oké, hogy egy kemény világban dolgozó és következetes ember, és ha már kialakított egy jutalmazási és büntetési rendszert, akkor ahhoz konzekvensen tartja magát. De itt pont egy olyan esemény történt, ami felülírhatja ezt.
Tehát számomra ez okoz némi hiányt, ha valahogy úgy oldod meg, hogy az apa mondjuk nem elengedi, hanem átteszi a büntetést/verést másnapra, és azt a gyermek mégis örömkönnyek közt várja azt, vagy ilyesmi, szóval gondolom érted, így tudnám, hogy az apát is megtörte valamilyen szinten a gyermek reakciója, hiszen rájön, hogy mekkora szeretettel van iránta. Na ekkor valószínűleg bőgök a végén.
Na, csak ezt szerettem volna elmondani, de még egyszer mondom, ez baromira szubjektív.

na ja (Obb)

k, 2018-07-24 09:06 Dana

Dana képe

Ezt bekeretezem, kirakom a falra, köszönöm. :-)

Azt hiszem, át fogom gondolni azt az utolsó mondatot... elteszem későbbre vagy ilyesmi.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-07-24 09:50 Dana

Dana képe

Javítottam a végét. Picit.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-07-24 10:59 Roah

Roah képe
5

Én nem tudom...
Még mindig nem tudok elvonatkoztatni és elvetemült Karcosként tekinteni a novellára, ezt mindenképpen jelezni szerettem volna. A történet rajtam van, még mindig. Maradt. Időzik még, elidőzik.

Azt hiszem, hogy ezt az érintést, azt, amit bennem megérintett, ami még most is velem van, a novella őszintesége okozta, elsősorban. A szigorú Apát is lehet szeretni, nagyon lehet, és a mondatok...őszinték, teljesen tiszták, őszinték, mintha azért lett volna olyan, amilyen, nem művi, nem mesterkélt, nem...nem olvasói, vagy irodalmi feltételekhez kötött, hanem őszinte, tiszta gondolatokkal bemutatott - számomra a saját lényemen felül ettől annyira szép, meseszép.

Őszinte a novella számomra az eredeti mivoltában.

Egy szigorú Apát is lehet önzetlenül szeretni, sőt, kit érdekel a szigorúsága, csak éljen. Bárcsak élne - ezt éreztem a kislányban. Eltörpül a büntetés, a retorzió, nem számít, nincs jelentősége, nem is létezik, csak annak van, hogy nem halt meg az Apukája, hogy él.
Nem a verés mellett kardoskodom, vagy a büntetések mellett, hanem a szerzői őszinteségért, azért, hogy nem álszent, egyszerűen azt érzem, hogy a történet kiöntötte a szívét.
A veszteségek...:(((
A veszteség mellett eltörpülnek, megsemmisülnek a szigorok - bárcsak élne, bárcsak vitázna, bárcsak beszélgethetnénk, bárcsak szabályokat hozna, bárcsak...

Ez csak én vagyok, én így érzem.

Értem a többiek álláspontját, mindenkiét, főleg Obbéval osztozom abban, hogy ez egy kifejezetten szubjektív dolog, szerintem is.

Egy ilyen tragédiát követően alig lehet örülni - hányan vesztek oda? Odavesztek, meghaltak. És annak, akinél ez a pótolhatatlan veszteség nem történt meg, csak néma boldogság maradt - már-már bűntudat, hogy örül.

Szerintem nagyon kényes, csodaszépen érzékeny pontokra tapintó történet, ritka sok csodát mutat be, egyszerre, sok-sok réteggel - és nyomatékosítom, hogy még mindig rajtam van, szóval ennek figyelembevételével kezeld a hozzászólásomat.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-07-24 16:32 Gitáros

Gitáros képe
5

Azt akartam írni, hogy olyan "danás" a novella, aztán rájöttem, hogy nem, nem az, nem olyan, mint amiket eddig megszokhattunk Tőled.
A színvonal az igen, az a megszokott, de a történet, a dramaturgia, a benne elrejtett érzelmek mások, keményebbek, szívhezszólóbbak, mégpedig azért, mert az ember önkéntelenül is a saját életéből keres hasonló eseteket, emlékeket, és jobban átérzi azoknak a sorsát, hiányát, akiket elveszített, akiknek a fájó emléke még most is benne él.
Ezzel a novellával gazdagodott az írói eszköztárad, palettád sokszínűsége, és vele gazdagodtunk mi is, akik elolvastuk.
Köszönöm, nagyon megérintett.

Miki

k, 2018-07-24 16:52 Dana

Dana képe

Én köszönöm!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-07-24 18:27 polgarveronika

polgarveronika képe

Örülök, hogy nyitottál egy új dimenziót. A történet teszett, mert a realitás talaján mozgott végig. Egyetlen dolog van, amit nemigen tudok értelmezni, persze lehet, hogy azért, mert szerencsére sosem voltam ilyen élethelyzetben.

"Másnap, amikor megvert az egyesért, zokogva csókoltam kezet neki."
Én úgy gondolom, hogy az az ember (családapa), aki a véletlen szerencse miatt egy másik ember halálával megmenekül a visszavonhatatlan tragédiától, nem teszi helyénvalón, ha másnap megveri a gyerekét. Ez durva dolog egy olyan fájdalmas milliőben, amelyben ez a novella mozog.Nyugodtan elengedheti a testi fenyítést, mert így úgy tűnik, hogy ha baj van, akkor nem verünk, ha már elült a sokk, akkor elővesszük a nádpálcát.
A másik: nekem túlságosan teátrális a zokogva kezetcsókoló kigyerek képe.
Ha elhagynád az utolsó mondatot, akkor én nagyon szeretném ezt a férfit. Mert ez a történet jórészt az ő tragédiája. Így viszont elgondolkodom azon, hogy valami nem stimmel az érzelmekkel, amelyek előbújnak az olvasóból (legalábbis belőlem).
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2018-07-24 18:33 Bjursta

Bjursta képe

Szerintem nem masik ember halála aran menekült meg, egy bányasz ezzel naponta szembenezett. És eppen ezert indokolt a nyakleves, csakúgy mint Petőfinél, az indulat, harag benne van, és ha eddig igy tett a gyerekkel akkor most is igy fog tenni, ezzel a többlettel. A gyerekverés nyilvan durva, de nem tudom mennyire tudjatok, a gyermek nevelő celú fenyitése a Legfelsőbb biróságunk altal is megengedett dolog, és nem testi sertés vagy annak kisérlete. A merték fontos. Nem biztatnek erre senkit, sőt, csak leirtam. S szerintem nem is ez a novella kulcsmondata.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-07-24 18:41 Ovidius

Ovidius képe

A fenyítés nem jelent feltétlenül verést. Az LB teljesen biztos, hogy másként gondolta...
Egy gyerek veréssel fegyelmezése -- túl sok mindenen -- egyértelműen a felnőtt intellektuális veresége az adott helyzetben.
Ennek sűrün előfordulása pedig egész emberi etikájának...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2018-07-24 19:05 Sednol

Sednol képe

És pont ettől tökéletes az a mondat.
Az a pár szó egy egész embert jellemez, egy életet mutat be.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-07-24 19:10 Bjursta

Bjursta képe

Sajnos nem, a testi fenyités mint a neveles eszköze megengedett volt, vagy legalábbis nem esett büntetőjogi következmény alá, ha az a gyermeknek sérülést nem okozott. A gyermekbántalmazás az más, az tilos volt, sajátos módon 2004 ben lett része az a nemzetközi jogi egyezmény a magyar jognak ami ezt kifejeztetten tiltotta. Ez a szakmám, de ez a novella szempontjából mellékszál.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-07-24 19:18 Ovidius

Ovidius képe

Ez az első mondatom. Mi a helyzet a második-harmadik mondattal?...☺

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2018-07-24 19:30 Bjursta

Bjursta képe

Azzal teljesen egyetertek, magam is ezt mondtam, kicsit feljebb, a kommentek között ott van. De szerintem nem ez a kulcs mondat. Olvasom a novellát, többször elolvastam, keresem ezt a modatot, egyelőre meg nem talaltam meg, talán a müszak csere, vagyis a vakvéletlen beleszólasa az eletbe. Sorscsere? Az apa szeretete nyilvanvaló, hasonló korú gyereknel nem is lehet másként, ebben a korban az apa a Jóistennel van egyszinte. A bányasztragédia bemutatása valójaban nem tröténik meg, közvetlenül, és azonnal személyessé válik. A novella nekem is kicsit artisztikus, vagy hogy is mondjam, de hatasos is egyben. Nekem kicsit sok most, ma, valahogy indiszkrét vagy nem is tudom. Még keresem a mondatot. Én nem gondolom, hogy a stilus eltérne Dana korabbi irasainak stilusatól, tárgyától, ahogyan megfogja a törtenetét, ahogyan vezeti, en sok hasonlóságot érzek inkabb. A törtenet rémséges itt is, nyolcvanegy emebr halála, mint a novella alap kiinduló pontja, azért eleg rettenetes. Van benne két szó , amit én maskent ismerek, az egyik a sihta ( nem tudom hogy irják ) az a valtás, azt hiszem, a másik a szakmány, ami a müszak neve, délelöttös, delutános. De Dana ezt biztosan jobban tudja, hiszen közvetlenül benne lehet a szókeszleteben. Szóval keresem még :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-07-24 19:41 Ovidius

Ovidius képe

Ha ez a szakmai területed, akkor pontoisan tudod, mit írok most. A társadalmi hierarchián belül is gyakorlatilag a gyerek volt a legelnyomottabb lények egyike. A 19. század közepéig nem volt az emberi jogrendben szó a gyerekről és a védelméről. A szülők tárgyi tulajdona volt. Az erőszaktól csak a környezete humanizmusa védte meg. Szerencsére az etika íratlan szabályai -- és persze a szeretet -- általában megvédték, de ez nem minden esetben volt így.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2018-07-24 18:52 polgarveronika

polgarveronika képe

Bjursta
én sem úgy értem, hogy egy másik ember halála árán marad életben, hanem a szerencse miatt, hiszen ha nem váltanak műszakot, akkor most ő a halott. Ezért is ül zokogva. Ez egy nagyon szépen kidolgozott része az írásnak. Óhatatlanul szembesül az ember a nagy kérdéssel:mi lett volna, ha nem találkozom Pistával? És ugyanakkor ott a másik dilemma.:a Pista helyettem halt meg (szóval csupa moralizálás), és akkor vissza a realitásba: az elmaradt verést be kell pótolni. Valóban be kell pótolni ebben a novellában??
Ott ahol a halál mindennapos vendég, becsorog a tányérokba az árván maradottak könnye, ott az élet sokkal nagyobb érték talán, mint más körülmények közt, és mit tesz egy szekunda? Főleg másnap....?
Na, jó, ez legyen az én bajom.
Üdv: V

 

_______Tertium non datur ______

k, 2018-07-24 19:03 Sednol

Sednol képe

Alapvetően az utolsó mondat adja meg a nyomatékát a kislány félelmének. Addig csak szépen megírt szavak. Tudja, milyen az apja, és nem téved. Az öreg kemény ember, egy kemény világban. Semmi sem tántorítja el a feladatától. Furcsa párhuzam lesz, de egy alkoholista is hasonlóan működik. Józanon gyűlöli magát a részegen elkövetett dolgaiért, és hogy ezt a nyomasztó érzést mi másban oldaná fel, mint alkoholban. Ördögi kör. Az emberek nem szoktak kibújni a bőrükből.

Őszintén, nem az zavar titeket, hogy valósra sikerült?

Amúgysz élet a legritkább esetben törekszik a happy end-re. Legalábbis én így tapasztaltam.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-07-24 19:31 Dana

Dana képe

Ma beszélgettem nagymamámmal, előtte felolvastam neki a novellát (telefonon). Sok egyéb mellett elmondta, hogy az apukája sosem verte meg -- de mint mondtam, ez csak nagyon távolról a mi családi történetünk. Szerintem bárkié lehet.

Viszont elmesélt valamit, amit megosztok most Veletek. Mint írtam, azt mesélte, hogy bejött az igazgató úr, ő hozta a hírt. Hetedikes volt akkor a mamám, tizenkét éves gyerekekről beszélünk. Az igazgató felolvasott egy névsort, akinek a neve elhangzott, felállt. Utána mondta az igazgató úr, hogy sújtólégrobbanás történt, és azoknak maradt odalent az édesapja, akiknek a neve elhangzott. Mama 81 elmúlt. Azt mondta, a mai napig emlékszik, hogy omlottak össze ott, az osztályban a gyerekek. Még pár nevet is sorolt...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-07-24 19:35 Dana

Dana képe

Annyira köszönöm mindannyiótoknak -- a véleményeket, az ötösöket és mindent.

Ne haragudjatok, hogy nem tudok ebben állást foglalni, hogy ki és mikor, milyen körülmények között üt meg egy gyereket. Írtam már párszor, csak ismételni tudom magam: az írásaim egyszerűen legépeltetik magukat vagy mi -- ha lehet, nem gondolkodom rajtuk sokat, sokszor nem is kell.
Egyébként még mindig csak azt kérdem, mi van, ha a gyerek fegyelmezése (jutalmazása) is csak egy eszköz, amivel az apa a valóságba kapaszkodik? Mint amikor hagyod, hogy sajogjon, mert abból is érzed, hogy élsz?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-07-25 04:55 Bjursta

Bjursta képe

Nem tudom mennyire követed a kommenteket, de pl. en is ezt irtam. Vagy majdnem ezt.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

sze, 2018-07-25 05:35 Dana

Dana képe

Követem, és örülök, hogy mindenki elmondta a benyomásait.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-07-25 16:57 hamarjában

hamarjában képe
5

Szerintem ezen a verésen kár rágódni. Semmi köze a gyermekbántalmazáshoz. Akkoriban bevett norma volt. Még az én gyermekkoromból sem emlékszem olyan iskolatársamra, aki ne kapott volna ki nevelési célzattal. Más volt a világ, ennyi.

na ja (Obb)

sze, 2018-07-25 17:47 polgarveronika

polgarveronika képe

:)
Részemről nem a gyerekverés a téma.Én sem tagadom, hogy egy kellő időben elhelyezett fülesnek ott a helye csaknem minden gyerek életében. Én csupán azt bátorkodtam megjegyezni, hogy itt és most ebben a novellában nem tartom feltétlen szükségesnek, hogy végkicsengésként az előző nap beszedett egyesért, amikor már elült az előző nap sokkos állapota a vakszerencsének köszönhetően életbemaradt apuka mégiscsak odacsördítsen a gyereknek. Talán nem jól fejezem ki magam, de nem a testi fenyítés elutasításáról vagy helyeseléséről van szó részemről, hanem a novella szívszorító hangulatáról, és az apa karakterének megbicsaklásáról. Úgy számomra elfogadhatóbb lett volna, hogy másbnap, amikor le akar keverni egy pofont, megáll a keze a levegőben,és valamilyen más módon ad hangot a szigorának. De még az is belefér, hogy eltekint a számonkéréstől.Ugyanis ez a mondat elviszi az egész írás súlypontját. Mi is csak erről beszélünk, holott messze nem erről van szó, hanem arról, hogy az egész élet a véletlenek játéka, különösen olyan embereknél, akiknek a munkájukból eredően sosem biztos a hazatérés.
Hogy mit érezhetett az apa, mennyiben örült a szerencséjének és mennyiben volt lelkiismeret furdalása, és átgondolta-e, hogy minden nap ajándék, amikor ép bőrrel a felszínre jut. Ezek a nagy kérdések, és éppen ezért kár ezt az írást leegyszerüsíteni csupán erre a mondatra. Gondolom, te is érzed, érted, miről beszélek. Nem a konkrét ütésről van itt szó. Dehogy!Hanem arról, hogy az élet esetleges, és micsoda véletleneken múlhat egy ember élete vagy halála.

Üdv: V

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2018-07-25 19:06 hamarjában

hamarjában képe

Az első verzióban még aznap megverte az apa, ami engem kizökkentett, gondolom az én javaslatomra tette azt át Dana másnapra, hogy jelen legyen az apa érzelmi reakciója is valamilyen szinten. Amit Vera javasolsz, az már nagyban megváltoztatná a novella végét, szinte más mondanivalót hordozna, és mivel egy nagyon jó novelláról beszélünk, a kérdés mindig ott motoszkál bennem (tudod, hisz sokat dolgoztunk együtt), hogy ennyire jelen lehet-e a véleményünk.

na ja (Obb)

sze, 2018-07-25 19:28 polgarveronika

polgarveronika képe

Persze, hiszen az írás a szerzőé. Éppen azért molyolunk rajta, mert jó.Hiszen tudod, hogy sokszor egy-egy szón is mennyit tépelődünk....:)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2018-07-25 21:02 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Számomra a stílus, a fogalmazás egyszerűen túl szentimentális, mintha egy tizennégy Oscarra jelölt, tipikus (már-már kosztümös) hollywoodi mozi elevenedne meg a mondatok által. Ebből néhol kilóg egy-egy kifejezés (túl modern a szövegkörnyezethez képest, pl "tök egyes").

Közben rájöttem: inkább olyan, mint egy régi kötelező olvasmány, szépirodalmi természetesen, amit senki sem akar elolvasni, pedig a mondanivaló gyönyörűen felsejlik benne. Távol áll tőlem ez a túlzott szépirodalmi, hangyányit régies stílus, de a történet egyébként nem rossz, érződik a belefektetett munka.

cs, 2018-07-26 02:35 Dana

Dana képe

Szia! Köszönöm az olvasást és a véleményt. Csak a “modern kifejezést” védeném meg: 60 éves regényben már szerepel a “tök egyes”, tehát létezhetett egy kicsit korábban is. A karóban pl. kevéssé vagyok biztos.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-07-26 03:17 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
5

Hát te ilyet is tudsz? :)
Nem mintha panaszkodhatnék az eddigiekre, de ez egészen más, annyira érett írás, nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyet errefelé. Mondjuk az ezelőtti írásoddal is kiléptél kicsit a komfortzónádból, de abban nem éreztem kellő mélységet. Ezúttal egy szavam sem lehet, ezt nagyon odapakoltad. Ha jól értem, eredetileg aznap verte meg a lányát az apa, én jobbnak érzem így. Elképzeltem az utolsó mondat nélkül, és számomra kevesebb lenne, ezért azt mondom, nekem úgy tökéletes a novella, ahogy van. Nem tudok sok újat mondani a többiek után, de egy ötöst én is itt hagyok. Gratulálok!

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2018-07-26 04:38 Dana

Dana képe

Köszönöm!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-07-26 10:34 bupber 81-Szomb...

Megleptél. Tetszik a novella, és én az egészben a felvezetést tartom kiválónak, szerintem az adja a jó hangulatát. A felvezetés az, ami által megérinted az érzelmi szálat az olvasóban, mert láttam még tragédiát novellában, de semmi nem bújt ki belőle. Úgyhogy: nagyon ügyes!
Néhány apróság:
dolgozatomon feszülő, fekete számot – szerintem nem kell vessző
Az utolsó, bágyadt példányokat – szerintem nk vessző
Bár a barátságosan dohogó kályha közvetlen közelében ültünk – szerintem jobb az ültem. Képzavart okozhat: Huszonketten ülnek a kályha körül. Vagy másként kellene fogalmazni: Bár az osztályban barátságosan dohogott…
Azt is tudtam, mik lesznek az első szavai. „Apád, jaj, ő mit fog szólni?!” – mondja majd. – szerintem ide kellene kettőspont a szavai után, és elhagyni a „mondja majd” -ot. Elég, ha egyszer elmondod, hogy mik lesznek az első szavak, mert utána a mondja majd csak redundanciát kelt, és akasztja a ritmust.
sötéten csillogó kődarabot – Egy jó tanács: Soha, egy szóismétlés elkerülése miatt, ne használj csereszavat, ami ráadásul mást jelent. A kő az kő, a szén meg szén.
szürke, goromba szappandarab – a szappan hogyan lehet goromba? :))
vörösre-véresre – szerintem egy kicsit idegen itt a véres szó, elég lenne a vörösre.
bevallani a karót. – Itt nem tudom mit jelent a karó.
kalapját levéve fordult felénk. – sok a va, ve ragozással formált szöveg. Mindenki és minden valamilyen állapotban van. A gyakorisága nem a legtanácsosabb.
– Gyerekek, rossz hírt kaptunk, erősnek kell lennünk! Sújtólégrobbanás történt a Vadorzóban… – Nos nem tudom, milyen volt a vége. Szerintem jó, de mindegy, most nagyon jó. Viszont, ha egyetlen negatív véleményt kéne mondjak, akkor az, ez az igazgatói kijelentés volna. Gondold el, mit mondanál te, mint felnőtt egy osztály előtt. A filmekben is a rendőr inkább mozdulataival mondja el, amit nem lehet elmondani (pl. előbb leveszi sapkáját, és nagy szünetet tart.) Itt a „rossz hírt kaptunk, sújtólégrobbanás történt” inkább valami kommunista közgyűlésen elhangzottakhoz hasonlít nekem. Gyerekek, a tanításnak ma vége van stb. stb. stb. – megszólalást, vagy valami hasonlót, tartok elképzelhetőbbnek.
Útunkra – neked is aláhúzza
Fontold meg, mert ha te az István csillagjait tennéd keretbe, akkor én ezt a novellát keretezném be!
A lány és barátnője közti megnyilvánulás, viszony, kapcsolat – nem is tudom, hogy nevezzem – ecseteléséért meg külön GRATULA!

cs, 2018-07-26 20:48 Dana

Dana képe

Szia Laci! Köszönöm! Végig fogom nézegetni a javaslataidat, illetve reagálok. Köszönöm!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2018-08-05 09:51 Dana

Dana képe

Szia Laci! Visszajezések a javítási javaslatokra, köszönöm!
dolgozatomon feszülő, fekete számot – szerintem nem kell vessző --> Mivel jelzőket halmozok, szerintem kell.
Az utolsó, bágyadt példányokat – szerintem nk vessző --> Mivel jelzőket halmozok, szerintem kell.
Bár a barátságosan dohogó kályha közvetlen közelében ültünk – szerintem jobb az ültem. --> Igazad lehet, de az ültem nem jó, hiszen nem ő ül ott egyedül. Ez tetszene: Bár az osztályban barátságosan dohogott…--> ...azonban mégsem vagyok vele teljesen kibékülve, mivel én jártam kályhás osztályba, és bizonyos távolságon túl azért már nem igazán érződött a hatása. :-)
Azt is tudtam, mik lesznek az első szavai. „Apád, jaj, ő mit fog szólni?!” – mondja majd. – szerintem ide kellene kettőspont a szavai után, és elhagyni a „mondja majd” -ot. --> Megnézem, még hezitálok.

sötéten csillogó kődarabot – Ezzel nem értek teljesen egyet. Igaz nem elterjedt ma már, de hívják azt szénkőnek is. Használhatnám a kőzetdarab szót is, de nem vagyok benne biztos, hogy egy hetedikes, "falusi" iskolába járó lány ismeri-e ezt a szót.

szürke, goromba szappandarab – a szappan hogyan lehet goromba? --> Érdekes, hogy kérdezed. A gorombát durva, érdes értelemben is használják, nem csak a tulajdonságra utalva.

vörösre-véresre – szerintem egy kicsit idegen itt a véres szó, elég lenne a vörösre. --> Gondolkodom rajta.

bevallani a karót. – Itt nem tudom mit jelent a karó. --> Egyes.

Gondold el, mit mondanál te, mint felnőtt egy osztály előtt. A filmekben is a rendőr inkább mozdulataival mondja el, amit nem lehet elmondani (pl. előbb leveszi sapkáját, és nagy szünetet tart.) Itt a „rossz hírt kaptunk, sújtólégrobbanás történt” inkább valami kommunista közgyűlésen elhangzottakhoz hasonlít nekem. Gyerekek, a tanításnak ma vége van stb. stb. stb. – megszólalást, vagy valami hasonlót, tartok elképzelhetőbbnek. --> Nem értek egyet. Nagymamám elmesélte -- lásd lentebb, már leírtam --, hogy az igazgató úr konkrétan bejött, és felolvasta a neveket, akiknek fel kellett állni. Utána annyit mondott nekik, az ő apukájuk meghalt. Szerintem az én verzióm, ha esetlen is, semmiképp sem cserélhető fel azzal, hogy vége a tanításnak...

Útunkra – neked is aláhúzza --> Javítom.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-07-26 13:22 Kelvin

Kelvin képe

Nem olyan régen történt a Richterben, hogy leengedtek valami tartályt, mert másnap hegeszteni akarták, és kifújták nitrogénnel, hogy ne maradjon benne oldószer. Az éjszakásnak erről nem szóltak, ők pedig használták, reggelre megint leürült, de tele volt gázzal, és amikor dolgoztak volna rajta, felrobbant. Az egyik melóst nekinyomta a falnak, az nyaktól lefelé lebénult, a másik most nálunk dolgozik. Az ilyen történetekkel lehet másokat idegesíteni, de igazából senkit sem érdekel. Szintén Richteres volt az a forma, amelyik baszott komolyan venni a hangyasavat, kicsit köhécselt tőle, de még mindig vannak olyanok, akik minden körülmények között a munka hősei akarnak lenni, és ő például aznap este otthon halt meg attól a szartól. Meg van még ezer vegyipari történet brutális elbaszásokról, tartályba ragadt melósról, szembe fröcskölő tömény lúgról (mert nagyon okosan nyomás alatt kell megbontani azt a rohadt csövet, a védőszemüveg meg olyan amatőr benyomást kelt), de az ebben dolgozók a hülyeséggel határos szinten szarnak az egészre. Két óra múlva indulok dolgozni, de nem ez jár a fejemben, pedig robbanásveszélyes légkörben leszek 12 órát, és lúg, hangyasav nálunk is van.
A veszélyes helyen dolgozók nem törődnek a veszéllyel. Nem tudom, miért, de így van. A történetben szereplő apa nem omlott össze, talán csak a szerencséjén gondolkodott, és ha meg is rázta valami, az két dolog lehetett: meghaltak a közvetlen munkatársai, hiszen az ő műszakjában történt a robbanás, és a kilátástalanság, amikor rádöbben, hogy nem tud változtatni a kurva életén, vissza kell mennie a bányába, ha etetni akarja a gyerekeit. Az ő részéről teljesen hiteles a történet, a gyerekét is azért veri meg, mert azt reméli, így jobb sorshoz segíti.
Ami hiteltelen, az a gyerek. A nagy ijedelem után, másnap megverik. A verés fáj és megalázó, az ember menekülni akar, még akkor sem lehet örülni neki, ha amúgy szereti azt, akitől kapja, és akkor sem, ha az abban az időben elfogadottabb, általánosabb volt, mint most. Ez nem egy gyerek története, ezt nem így éli meg egy gyerek. Egy felnőtt már igen, akinek hiányzik az apja, és még a verést is elviselné, csak kapja vissza az apját. De ez a zokogva kezet csókolás konkrétan hányinger, mert két okból tehette: vagy kényszerítette az apja, és akkor azonnal dobom az öt csillagot, vagy végtelen hálából, ami viszont elrontja az egész történetet. Kb. egy Facebookos-megosztós-tanulságos baromsággal egyenértékű, ilyen nincs.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2018-07-26 13:36 Dana

Dana képe

Köszi, tanulságos. Látod, talán ezért nem kellene olyan nézőpontról írni, amit nem ismerünk, elfelejtettünk stb. Nekem mondjuk apám sem volt, legalábbis nem abban az értelemben, hogy velünk élt volna. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-07-26 13:44 Kelvin

Kelvin képe

Hidd el, nagyon sokan lennének a helyedben.
De ne vegyél nagyon komolyan, inkább várd meg, hátha valaki megcáfol. Lehet, hogy én vagyok rosszul bekötve.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2018-07-26 16:59 Roah

Roah képe

Nem a verés a lényeg, és nem is...

A lényeg, számomra, a szeretet és a majdnem elvesztés.

Cseréld ki a novella szereplőjét anyára.
Vagy egy olyan személyre, akivel örökké tart a kapcsolat, akit örökké szeretsz, aki örökké közel áll hozzád. Mindegy, hogy ki az: Nővéreim, Bátyáim, Húgom, Öcsém, Nagynéni, Nagybácsi, Bárki.
Apám...

Akit szeretsz, őszintén, tiszta szívből, arra haragudni is képtelenség, nekem legalábbis, egyszerűen nincs is benne rossz érzés iránta, ha ő fegyelmez, rendszabályoz, és érzed, hogy szeret (!), akkor nem fontos a verés, egy nevelőcélzatú tasli, vagy hasonló - nekem nem volt soha ilyenem Apától -, sőt, ha mégis, akkor sem félelemből, hanem azért, hogy ne okozzon egy Apának csalódást.

"Ha rádszólók, az nem azt jelenti, hogy nem szeretlek."

Meghaltam volna Apáért.
Most is, bármikor - azért szerettük így, azért szeretjük ennyire, és éltünk-haltunk érte, mert Ő élt-halt értünk, Ő. Egyszerűen éreztük. Mi az Ő szeretetét, Ő a miénket. Emiatt nincs jelentősége negatív szempontból egy pofonnak, verésnek, mert ez... nem arról szól.
Ennyi az egész. :)))

A verés attól rossz, akit szeretsz, de ő nem szeret viszont.
A verés attól rossz, akit te sem szeretsz.
Szerintem.

Érted?

Érzelmek.
Az érzelmeké az főszerep. Az érzelemé.

Csavarnék még egyet ezen a témán: amikor az unokahúgom kicsi volt, mini, középsős, előszeretettel csipkedett. 'Sziámijáú" Így hívta Apa az egy szem lány unokáját.A ludmilla mindenkit csipdesett. Bújt, hízelgett és csak úgy, minden ok nélkül apró körmei közé csípte a bőrt karokon, nyakon, meg amit ért. :D
Hát ki tudott volna haragudni rá?

Valami ilyesmiről beszélek.

Hogy a szeretet ereje miatt sok minden másként élhető meg/át.

Sajnos itt van egyébként egy jó nagy baj - a családon belüli erőszak is ide vezethető vissza.

Aki ilyen környezetben nő fel, ez lesz a modell előtte, az alap, a minta; vagy őt bántalmazták, és megszokta, sőt, ezt képzeli normáknak, "hiszen apa is megcsapkodott, mégis szeretett, biztos a Feri is szeret" és nagyjából pokol is szegénykének az élete, vagy azt látta, hogy "apa is elpáholta anyát a kocsma után, engem is a falhoz verdesett két felespohár és egy tányér között, ennyi belefér" és emiatt másolja a hibás, borzasztó dolgokat.
A kópia végig is kíséri egész élete során. Sajnos.

Megesik, de nem törvényszerű, hogy a bántalmazott később bántalmazó lesz, azt a mintát viszi tovább, amin ő is átment, mert ezt tekinti normának.

Tíz esetből kilencszer a bántalmazott öntudatára ébred és néhány választás elé áll:

- vagy felfogja, de nem bír változtatni azon, ami benne van, mert kábé úgy tartozik ez a létforma hozzá, mint a lába, karja

- vagy szándékosan nem akar úgy élni, ahogyan ő élt és radikálisan változtat, szöges ellentétben a múltjában, ami vagy sikerül neki, vagy nem

- vagy próbál változtatni, és kisebb-nagyobb eséseket követően feláll, és normális életet próbál élni, miutaán szembeveri a való világ

Nyomtalanul ez sajnos nem tűnik el. Egy ilyen múlt hol innen, hol onnan visszaköszön, csak megtanulhatnak ezzel együttélni.

Civil munkám miatt napi szinten találkozom ezekkel.
Borzalmas.

Szóval az van, hogy aggályod helyes, szerintem, de ez a novella szerintem (!) nem ezt mondja - épp ellenkezőleg.

Nekem azért tetszett a sztori, a saját, szub véleményemen felül, mert nem csinált az apából egy hőst - pedig az volt. Árnyalta. Őszinte volt, nem szépített, nem giccselt, nem bóvlizott.
A novella nyelvezete alapján, ami kiváló lett, szerintem, érezni, a világ legtermészetesebb módján, hogy nem éppen a mában játszódik, és abban az időben nem nagyon volt lehetősége az apáknak, családokat életben tartóknak az idillezés, szó szerint túlélésre törekedtek, irtó sok gyereket neveltek, a családok, gyerekek létszáma jellemzően sokkal több volt, mint ma. A fiúknak elég hamar Apává, családfentartóvá kellett érniük, Férfivé, a kemény világ ezt tette. Szerintem az akkori apák el sem hinnék, amit ma látnak.

A kislány ebben a korban volt gyerek - és amilyen az apja, és a kor, olyan a lánya is.
Kemény.
Pontosan az apja tükörképe, kislányban.
Én ezt látom.

Az apa kemény világa (lemegy a bányába, mert etetni kell a családot, és ebben a világban a lányoknak is bírnia kellett a strapát, muszáj volt szigort alkalmazni, hogy bírja felnőttként, ráadásul vélhetően az apa is ezt láthatta, valaki olyan edzetté tette, hogy egy bányába megy le, nap-mint-nap, a családjáért nem számít semmi, apa volt és férfi) ahol ott van a szeretet, hajaj, csak nem pónin nyilvánul meg, hanem munkabírásban, és a kislány pontosan ezt a kettősséget utánozza le (kezet csókol a verésért, csak éljen apa, a szeretetben elvész a szigor, nincs fájdalom, minden mást jelent)

Ne becsülj le egy gyereket csak azért, mert gyerekből van. :)))
A gyerekeknél őszintébb szív nem létezik. A gyerekek nagyon is jól értik a világot, szerintem, csak nem tudják még kifejezni, nem tudnak mindent kifejezni. A novella kislány karaktere a legegyszerűbb kifejezési módot választotta, csak sírt és örült. A többi gyerek a suliban sokkot kapott.
Az egész ábrázolás tipikusan gyermeki, szerintem - sőt, aki elmeséli, vagy elmesélte, úgy élte át újra, szinte gyerekként, mintha tegnap történt volna. Onnan a nyelvezete is, mintha attól lenne ennyire korhű.

Ez a novella számomra a szeretetről szól.

Veszélyes létforma? Ja. Azzal egyetértek.
Nyakamon a kés, amióta csak létezem, megszoktam - nincs veszélyérzetem sem, soha nem is volt.
Amúgy sokan azért felszínesek, és nem foglalkoznak a halállal, mert akkor nem tudnának dolgozni, nem tudnák ellátni a feladatukat. Tudomást sem vesznek arról, hogy bármikor belehalhatnak a munkájukba. Evidencia.

Mondtam. :)))

Ebben a novellában az emóciós ábrázolás szerintem tökéletes lett, pöccre indította be az olvasók szívét - és micsoda etalon!

Vérbő megosztás, igazi párbeszédek, elgondolkodtatás, hezitálás, kritizálás, érzelmek, dicséretek, vitatások, irodalom, javítások - hát kell ennél több?

Egy orig Karcolat! :)))

Ez meg egy búcsú...

https://www.youtube.com/watch?v=-kB9UoiVu9E

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2018-07-27 06:18 bupber 81-Szomb...

Egyetértek. És van még öt csillagos változat: azon töri magát, hogyan kerülje el a verést. Mindenfélét kíván magában, és teljesül, az apa nem cserél műszakot. Ekkor jöhet az önvád: bár ne kívántam volna, de a verést akkor sem fogja kívánni, csak azt, hogy az apja hazajöjjön.

cs, 2018-07-26 17:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Most a technikai részéhez nem szólok hozzá, mert az rendben van.

Az a baj, hogy számomra a történeted szembemegy az írói szándékkal. Érzelmi töltet helyett azt a fajta hamis nosztalgiát érzem ki belőle, amitől - talán mert még nem vagyok elég öreg hozzá - borsódzik a hátam.
Biztos mindenki belefutott már facebookon a múltba visszarévedező posztokba. "Bezzeg régen mindenki egyenlő volt!" "A '70-es években nem az számított, hogy milyen iPhone-od van!" Ami persze maszatolás és bullshit, szüleim és korosztályuk a megmondhatói, hogy akkortájt iPhone helyett a Jugoszláviából csempészett hamis Levi's volt a státuszszimbólum, és ugyanúgy ki/lenézték a szerencsések, a párttitkár elvtárs gyereke, a helyi felsőréteg azt, akinek csak magyar farmer jutott, mint most, azt, aki okostelefon nélkül nyomul.

És az a baj, hogy az én olvasatomban erre a nosztalgiavonatra kapaszkodik fel ez a novella. A régi szép idők, mikor még szigorúak voltak a szülők, és a gyerekek szeretve tisztelték őket. Szinte várom, hogy megszólaljon egy rekedtre piált, Symphonia füstjébe pácolt férfihang, hogy "Akkor még tudták, mi a tisztesség! Engem is vert az apám, mégis vittem valamire!"

És az a baj, hogy én itt nem a szeretetet érzem. Ez nekem eltúlzott, túl széles mozdulatokkal operál, over the top.
Tudod, ha - mit tudom én -, kikap a gyerek, összevész az apjával, haragban vannak, aztán történik a katasztrófa, a szerencsés túlélés és az egymásra borulás, akkor azt mondom, oké. Nem lenne sosem látott eredetiségű a sztori, de de azt érezném, hogy reális, okés, a helyén a dolog. Ha baj van, az ember elfelejti a rokonai, barátai, szerettei hülyeségét.

De itt nem erről van szó. Itt megtörténik a tragédia, megvan a katarzis, és utána... marad minden a régiben. Mintha mi sem történt volna, jön az újabb verés, az újabb sérelem, és akkor ez a kézcsók...

Egyszer olvastam egy pedagógiai munkát, amely kitért a gyermekbántalmazásra, néhány példával illusztrálva. '80-as évek, belvárosi, jól szituált, értelmiségi család. Rendszeresen verték a két gyereket, akiknek a végén azt kellett mondani, hogy "köszönjük a nevelést!"
Na, ez gyomron vágott. Mert van, hogy az ember kisgyerekként kap egyet a fenekére. Mocskosabb dolog, ha verik, rendszeresen, rossz jegyekért, akármiért. De a kékre-zöldre vert gyereket még arra kényszeríteni, hogy köszönje meg... Ez nem szeretetről szól. Ez egyszerű hatalmi alá-fölérendelődés.

És az a baj, hogy hasonlóan, bár nem annyira kellemetlen érzéseim voltak a novella befejezésével kapcsolatban. Ez a kézcsók a status quo elismerése. Ez egy gerinc roppanása, nem egy szív dobbanása. Tehetsz akármit, történhet bármi, minden marad a régiben. Miközben a novella felépítése egészen az utolsó mondatig számomra nem a kilátástalan helyzetbe való belenyugvásról szól, hanem azt a szülő-gyerek szeretetet hivatott felépíteni, ami helyett ezt a kézcsókot kapjuk.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2018-07-26 17:22 Dana

Dana képe

Köszönöm, tanulságos, de nem nagyon tudok mit mondani rá – az apa, aki megjelenik a történetben, nem egy rossz apa. És tényleg nem ő a lényeg. Viszont lassan ott tartok, hogy szégyellem magam, amiért el mertem képzelni egy jó apát, aki megfenyíti a gyereket, ha rossz jegyet hoz - a miért rá van bízva mindenkire.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-07-26 18:34 Roah

Roah képe

Ugyanmár...:D

Nem ismered még? :D

Belemagyarázás mindig is lesz, hát ettől olyan frankó, ettől akkora ász, amit írtál, ettől is - mindenki a saját világához húzza, minden egyes olvasó.

Még egyszer leírom az álláspontomat.

Ha olyasvalaki ver, akit szeretnek, de nem viszonozza, az rossz.
Ha olyasvalaki ver, akit nem is szeretnek, tehát eleve negatív a kapcsolat, az is rossz.
Nem, az már inkább a pokol lehet.

Na még egyszer:

Saját világához húzza minden olvasó.

Ismerek olyat, aki nem jött ki az apjával, szinte soha, talán csak akkor, amikor már nem éltek együtt - na, egy ilyen apa-gyerek viszonyban egy 'Nőlj fel végre!' mondat felérhet egy tökön-rúgással is.
Képzeld el, miként élhet meg egy pofont...
Na, ez a hatalmi kapcsolat teljes ismérve.
Ha van jele, akkor szerintem ez pontosan az.

De ahol az apa (vagy a Bárki, akit szeret) érezteti, zsigerből érezteti a szeretet, a gyerek hiába kap taslit, öt perc múlva el is felejti, mondhatni, mindkettő, ott másként áll az a sajátos világ.
A szeretet a lényeg. Az érzelmi kapocs erőssége a mérvadó a nevelő célzatú pofonoknál.

Szóval kinek, milyen a világa, értékrendje, ezért mondtam Lacinak, hogy helyettesítse be az apa-karaktert másra. Mindenkinek más a szívében az 'apa'. :)))) Valakinek anya van ott, van akinek papa, mama, bárki, akivel igaz szeretet viszonyban van.

Abban az időben ruhára se tellett, kaja is alig volt - háború, és gyári munkák, napszámok, vagy éppen a bánya, és ehhez hasonló fincsiségek.

A családok a túlélésre játszottak, és erre tanították a gyerekeiket is.

Azoknak a munkáin élünk ma!

Annak a kornak a munkásai építettek olyan épülteket, amik még ma is állnak, olyan utakat, amik csak most szorultak felújításra. Annak a kornak az utódai, annak a generációnak a leszármazottai forradalmat csináltak, túléltek diktatúrát, a túlélést tökéletesen megtanulták.

A nyolcvanas években jött a kamionozás vagy a dollárbolt, a középosztály jellemezően itt kacsintott ki, ezen a szűk résen át nyugatra. A politikai elnyomás óriási volt - de túlélték.
Nem tudom, hogy élt egy elvtárs, de azt igen, hogyan éltek a novellában, abban az időben.

Semmi köze nem volt sem politikához, sem párthoz, sem semmi ilyesmihez.

Iskola van benne, meg doga, bányászgyerekek, és sokkoltak, egy melós apa, egy férfi, aki boldogulni próbál, és a keménységet szül, és pont attól olyan, amilyen, hogy a gyereknek ne kelljen bányába dolgozni, hogy tanuljon jól, szerette a családját, a novella kislány karakterének szavai ezt ábrázolták, gyermeki őszinteséggel.

A fészbúk generációt nem irigylem.

Nem azt sajnálom, hogy legtöbbjük nem életrevaló, nem találja fel magát, nem tudja, hogy a zsemle melyik felét kéne megvajazni, nem azt, hogy kimaradtak abból, hogy este tízkor a közeli panelból egy lavór vizet kapnak a nyakukba, amiért nem húznak haza a ping-pong asztaloktól, nem, nem ezt, hanem az élet-érzés hiánya, vagy felszínessége miatt.

Jó a digi-világ, csak kevés.

De ez már egy másik téma lenne.

De ez releváns...
Minden kornak más és más a nevelése, az adott körülményektől függ, az adott lehetőségektől - a családok a korszak tükörképei, az adott, akkori társadalomé.

Amikor King megírta az 'Azt' és gyerekpornót csapatott a regényben, pont tettek az olvasók rá, az akkori társadalom, nagyjából senkit sem érdekelt, hogy mi is történt a szereplőkkel a csatornában, ugye.

Ma, amikor elkészült a második film adaptációja, kihagyták, meg sem merik kockáztatni a rendezők ezeknek a jeleneteknek a leforgatását, egész egyszerűen átugorják és cső.

Ma viszont már magyarázatot követeltek Kingtől azokra az ominózus jelentekre, aki megválaszolta.

Hát ilyen a kor változása - minden korban más.

A novella egy kort ölel fel, annyi minden van benne, annyi mindent sikerült egy kis helyre tenni, annyi értéket, és múltba tekintést, hogy csak na. :))))

Szóval a novella karakterét egy hétköznapi hősnek látom, derék embernek, aki napi szinten néz farkasszemet a halállal, csak hogy etetni tudja a családját, felelősség-teljesnek, és következetesnek.
Keményebb világ volt, sokkal, sokkal keményebb.
Arra reagál a kislány - és pont ezt készítette elő szerintem az egész eleje, ettől szól nagyot.

Láthatóan fantasztikusat. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2018-07-30 14:36 Para Celsus

Para Celsus képe

Nos, nem kell, hogy rosszul érezd magad, és természetesen a te jogod szelektálni, melyik vélemény hasznos vagy visz előre - csak nekem valahogy nem áll össze a szülő-gyerek-szeretet, a verés meg a hirerachikus viszonyt kifejező kézcsók egy egésszé.


"The Rainmakeeeer!"

h, 2018-07-30 16:33 Dana

Dana képe

Kérdés mindenkihez, aki kommentelt:
...csókoltam meg a kezét.
...csóköltam kezet neki.

Lehet, hogy az elsőt kellett volna alkalmaznom inkább? (Úgy érzem, igen.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-07-30 17:23 polgarveronika

polgarveronika képe

Kedves Dana!
Lépj ki ebből az ördögi körből :)
Látod, megint a kézcsókos kislánynál és a pofonvágó apukánál tartunk.
Idegentest.Morális és dramaturgiai szempontból egyaránt.

Egyébként, azt teszel, amit gondolsz.

Üdv: Vera

 

_______Tertium non datur ______

h, 2018-07-30 18:57 Roah

Roah képe

Fordítva használod; talán azért nem tudsz választani, mert a megfogalmazása furcsa. Erre célzom:

- csókoltam meg

Ez talán feszesebb, jobb megfogalmazás:

- megcsókoltam

Érted?

Nálad ez amolyan..ujjlenyomat, hogy a ragot mögé teszed a szónak, nem elé. Másként... megfogalmazva...fogalmazod meg. ;)
Sokszor csak három betűnyi és a sorrend, egy kis semmiség, apróság - és mennyit számít hangzásra...?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-07-31 06:03 Dana

Dana képe

Ezzel most egyet is értek, meg nem is. Nem a megcsókol, csókol meg a kérdés. Hanem a különbség aközött, hogy megcsókoljuk valaki kezét (ez lágyabb, kevéssé szertartásos, akár a tenyere is lehet) – vagy kezet csókolunk valakinek.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2018-08-03 12:06 Blade

Blade képe

"csóköltam" és püsziltam is :P

p, 2018-08-10 22:13 Kick Azyro

5

Tetszik a novella, mert ismerős érzelmeket hív elő. Sokszor éltem át oktalan szorongást, amikor hiába vártam haza valakit, nem jött időben, és mindenfélét elképzeltem, mi baj történt. Volt, hogy még tudtam is egy balesetről, hallottam a szirénákat, és biztosra vettem, az én családom az áldozat. Fényszórók fénye csapott át a sötét szobán, de mindig csak egy tovahaladó autóé. Teljesen rosszul voltam már, amikor meghallottam a motor ismerős duruzsolását. Nem halt meg senki. Legalábbis, aki számomra fontos. Visszaadod ezt a megkönnyebbülést. Noha történik egy tragédia, a novella mégsem tragikus. (Szegény Irmuskának valószínűleg nem volt ekkora szerencséje, de hát nem ő a főszereplő.) Ügyesen elérted, hogy jó érzéssel fejezzem be az olvasást, tetszik az utolsó mondat. Jó a cím is. Az apa a dolgos kéz, amelyik kenyeret tesz az asztalra, simogat, büntet, és örökké szénporos. A goromba szappandarabot külön meg kell említenem, nagyon tetszik a jelző.

szo, 2018-08-11 07:26 Dana

Dana képe

Köszönöm az olvasást és a véleményt.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2018-08-12 16:43 Kentaur

Kentaur képe

Abban a korban járunk, amikor a falusi/kisvárosi iskolában szénnel fűtenek. Ez nem mostanában volt, de nem tudjuk meg, hogy mikor. Én a hangulat alapján arra tippeltem, hogy az egyes akkor még példásat jelentett, ezt főleg a "csilagos egyes" erősítette meg bennem. Akármikor volt is, biztos, hogy nem manapság, mert most már a legutolsó falunak is radiátor van az osztálytermében, úgyhogy a "tök egyes" és a "karó" - szlengesen hat.
Amúgy egyetértek azzal, hogy a gyerek hiteltelen. Abba nem mennék bele, hogy az apa szeretete valódi vagy sem, hiheti azt, hogy valódi, vagy egyáltalán: nem ismeri más formáját a nevelésnek.
Viszont engem apám vert rendesen, nem csak egyesért, de kb. mindenért. Hozzáteszem, hogy ez nem akadályozott meg abban, hogy szeressem, és hogy ha ezt nem nézzük, akkor példás apa volt. De veréskor ez nem fog eszedbe jutni, meg közvetlenül utána sem. Közben egyetlen dolog van benned: védd az arcod és a fejed, és kerülj a földre mihamarabb, mert akkor megúszhatod a komolyabb sérülést. Utána pedig semmiféle hálás gondolatod nem fog támadni.
A műben nem részletezed a verés természetét, ezért nem tudjuk, hogy két darab pofont hív a gyerek verésnek, vagy három fenékre csapást (én ezeket például még nem hívtam volna verésnek gyerekkoromban), vagy tényleges verésről van szó, tehát amikor egy megtermett munkás férfi ténylegsen megüt egy kisgyereket. Az első esetben a megaláztatás miatt nem fér el semmiféle hála a gyerekben, benned se férne el, hát még egy gyerekben. A második esetben a megaláztatás csak kicsit később jön, miután már elmúlt az agyrázkódás első hatása, merthogy az agyrázkódás borítékolható, ha egy kisgyereket egy felnőtt férfi erejével megütnek. Ha a gyereket nem kényszerítik, soha a büdös életben nem fog hálát mutatni, miután megalázták, pláne nem, ha komolyabban megverték, és most éppen hány az agyrázkódástól, vagy véreset pisil, vagy ömlik az orra vére. Hidd el nekem, hogy ha esetleg eszedbe juthat pár dolog ilyenkor (nem jellemző, mivel kisgyerek vagy, a "búj el-legyél láthatatlan" -ösztön lép érvénybe, még a gondolkodás is leáll), az nem a hála lesz. Nem, akkor sem, hogyha aki megvert,és akit amúgy szeretsz, mert hát ki mást szeressél, majdnem meghalt. Az egyetlen hiteles gondolat éppen az ellenkezője lenne: mégis jobb lett volna, ha meghal. De még hitelesebb, ha a gyerek önmagát hibáztatja, mert a kisgyerekek még nagyon éncentrikusak, sokszor olyasminek is azt gondolják, hogy ők az okai, aminek nyilván semmi köze hozzájuk. Szóval a gyerek leginkább azt gondolta volna, hogy rosszat gondoltam apámról, ezért aztán majdnem meghalt, megérdemlem a verést. - De hálás akkor sem lenne érte, legfejebb elfogadja, mint az élet kikerülhetetlen velejáróját, ami számára természetes: ezért meg azért verés jár, pont.

Azért volt rossz ötlet a verés köré építeni a novellát, mert ez egy olyan dolog, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Akit soha nem aláztak meg még ezzel azok, akiket kénytelen volt szeretni és akiktől függött, az talán nem is érti, hogy ilyenkor miféle maradandó sérülések keletkeznek egy gyerekben. Nem csak a testét töri össze, de a lelkét is. Igen, egy igazán gonosz beszólással, üvöltözéssel, kegyetlen büntetésekkel és miegyébbel is össze lehet törni egy gyerek lelkét, de a verésen kívül csak a szexuális abúzus ugyanolyan megalázó. Merhogy másvalaki azt teszi a te testeddel, amit akar, és te nem tudod megakadályozni benne, fájdalmat és rosszullétet okoz, és neked tűrnöd kell, használja a tested, és az egész a hatalomról szól, arról, hogy ezzel tudatosítsa benned: még a tested is az ő tulajdona, azzal sem te rendelkezel. Ezért van az, hogy semmi másnak nincs ugyanekkora káros hatása. És ezért van az, hogy amint ezt meglátjuk a novellában, semmi másra nem tudunk gondolni. Főleg az nem, aki már átélt hasonlót.
Talán ha kihangsúlyoztad volna, hogy verés alatt a gyerek három fenékrecsapást ért félerővel, ami még csak nem is fáj, talán akkor másra is tudtunk volna koncentrálni, bár a zokogva kézcsókolás akkor is hiteltelen lenne egy gyerektől.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2018-08-12 16:43 Dana

Dana képe

Köszönöm. Abban az évben már az egyes az volt, ami, a tök egyes pedig közel akkor játszódó, magyar műben szerepelt.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen