Első szerelem

Napra pontosan egy éve, a semmiből bukkantál fel az életemben. Bérelt Fordod dukkózását finom, szürke por lepte, mutatva, hogy mérföldeket zötykölődtél a Vidoba vezető földúton. A tanácstalanságból az arcodon, és a térképből a kezedben arra következtettem, valószínűleg nem szándékosan.
Az augusztusi hőség abban a kora délutáni órában házuk hűvösébe űzte a polgárok zömét, így alig páran lézengtek a szabadban. Később azt mondtad, a piros fejkendőmre figyeltél fel, ami kirítt a napszítta, jellegtelen pasztellszínek közül, és arra, hogy munka közben is mosolyogtam.
Akkoriban Mrs. Potts bisztrójában dolgoztam, egykor az utcán felállított néhány asztal letörölgetése volt soron. Mosolyogtam, mert a rádióban Little Richard vérpezsdítő slágerét, a Tutti Fruttit adták, és mert a szemem sarkából láttam, ahogy az autódból kiszállva felém veszed az irányt.
Vidoban a fiúk bőre olajbarna, a hajuk és a szemük szénfekete. Te szőke voltál – nem szalmasárga, méz- vagy karamellszínű, hanem tejfölszőke, amilyet addig csak magazinokban láttam. Farmert viseltél és fehér pólót, ami kiemelte napégette bőröd pirosságát és szemed türkizét. Most, ha a mellemen csüggő csöppség rám nyitja a szemét, a kéksége olyan ragyogó, mint a tiéd.
Nem kellett megszólalnod hozzá, hogy tudjam, külföldi vagy – nem a háború elől az újhazába menekülő szülők gyermeke, hanem turista; európai, egészen pontosan észak-európai. Sven Engströmként mutatkoztál be, és tört angolsággal elmondtad, Lincolnba tartva tévedtél el, mikor letértél az útról remélve, hogy megspórolhatsz néhány mérföldet.
Pár mondat után a szívem megtelt melegséggel irántad. Egy kívülálló talán furcsának találja hirtelen támadt érdeklődésemet, pedig csak annyi történt, hogy a magad darabos módján kedves voltál és közvetlen – ellentétben a vidoi fiúkkal, akiket kiskoruktól kezdve tartózkodásra neveltek.
Mifelénk nem divat a szerelem, sem szerelemből házasodni. Gyerekkoromtól kezdve másról sem hallottam, mint közös célokról, kölcsönös tiszteletről és a szerelem mulandóságáról. A papunk, a tanító, az anyám – ők mind ezeket sulykolták belém. Ha az igazságot mondták volna, két kurta szóval útba igazítalak, és te még ma is élhetnél.
Ehelyett, miközben lesütött szempillám árnyékából néztem fel rád, és pirulva megérintettem a karod – egyszóval illemtudó lányhoz illően hoztam a tudtodra a tetszésemet –, az járt a fejemben, az emberek hogyan képesek ellenállni ennek az érzésnek. Tizenhat voltam, Isten bocsássa meg nekem! A szemedbe nézve melegség öntötte el a szívemet, és amikor másnap megkérdezted, van-e kedvem bejárni veled az országot, igent mondtam.
Az első csókra három nappal később, egy motel parkolójában került sor. Az aszfalt ontotta magából a meleget, az autó pattogva hűlt, a motorháztetőre állított pohár kólában semmi perc alatt elolvadtak a jégkockák. A csók után pihegve és egymásba kapaszkodva mentünk be a soron a legutolsó, kilences számú szobába. Mire belém hatoltál, a szobát betöltötte a színesen villódzó neonreklám fénye.
Hogy megbántam-e? Ha lenézek a kisfiunkra, aki édesdeden alszik a mózeskosarában, és rózsás szájacskája sarkában egy csepp tej szárad – nem.
Ha viszont arra a pillanatra gondolok, amikor a szeretkezésünket követő nyugtalan álomból megébredve megöltelek, akkor igen. Éhség mardosta a gyomrom, és mire észbe kaptam, már fölötted kuporogva haraptalak, ahol értelek. Nem voltam önmagam, nem is gondolkodtam. A szemed az első marásnál felpattant, benne meglepetés, iszony és fájdalom. Hörögve próbáltál lelökni magadról, fogást találni rajtam, de a kezed megcsúszott fekete bőrömön. Sötét árnynak tűntem a tükörben, ízelt lábaim és csáprágóm maguktól tették a dolgukat. A második és harmadik harapás után az idegméreg hatni kezdett, de azt hiszem, még akkor is éltél, amikor elkezdtem selyemburkot szőni köréd.
Még két napba telt, mire felhívtam anyámat. Addigra tudtam, hogy áldott állapotban vagyok, belőled pedig csak csontok, haj és körmök, emészthetetlen részek maradtak. Minden testnedvedet és feloldódott szövetedet magamba szívtam. A maradványaidat anyám segítségével pakoltam be egy sporttáskába, közben végig bőgtem.
Hazafelé tartva anyám elmondta az igazságot az átokról, amely a vidoi nőket sújtja: ha szerelemből adják oda magukat valakinek, az első éjszakát követően megölik, és felfalják a párjukat. Őrjöngve estem neki az asszonynak, aki világra hozott; nagybátyám és nővérem együttes erővel tudtak csak megakadályozni, hogy ne fojtsam meg ott, a kocsiban.
Pár nap múlva a vidoi temetőben helyeztek örök nyugalomra téged. A szikrázóan fehér kő, ahogy rajta a neved is, még mindig kitűnik a Jimek, Robertek és Johnok emlékére állítottak közül, amelyeket szürkére koptatott az eső és a szél. A családodat írásban értesítették a tragédiáról. A levelet a papunk fogalmazta, a halál okaként pókmarást adott meg. Ez szerepelt a hivatalos iratokban, és végül is... ez volt az igazság.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2016-01-19 08:18 Kelvin

Kelvin képe

Enyhén szólva szögegyenes írás tőled.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2016-01-19 08:45 Gitáros

Gitáros képe
5

A novella közepén az a váratlan fordulat úgy ért, mintha gyomorszájon vágtak volna.
Baromi jó írás, a rövidségéhez illően nincs benne semmi felesleges, viszont - kis túlzással - még mindig futkos a hideg a hátamon.:D
(Szerintem ez nem "egyéb", sokkal inkább a "horror" kategóriába illik.:)

Nagyon tetszett, le a kalappal!:D

Miki

k, 2016-01-19 08:46 Dana

Dana képe

Köszönöm! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-19 09:09 Howel

Howel képe

Szia!

Túl sok a szín.
Nekem nem hihető. A lány nekiesik az anyjának, mert az nem mondta el, hogy a település női tagjai... érdekesek.
Ez nem hihető. Miért nem mondta el neki senki? Miért nem derült ki előbb?
Csak úgy piff-paff, megtörtént minden, tessék, olvasó, szokj hozzá, tényeket kapsz.
Hol az érzés, a szív?

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

k, 2016-01-19 09:24 Dana

Dana képe

Köszönöm a véleményedet.

Akár igazad is lehet, de akkor ez már nem novella, hanem elbeszélés vagy kisregény. Sok-sok utalás van az írásban, ami mutatja, hogy ebben a közösségben valami nem gömbölyű -- és hát valljuk be, nem ez az első ilyen település, amiről hallanánk a világban. (Bár általában nem változnak pókokká a csajok sz*x után, az tény.)

Érzés és szív: szerintem tele volt vele. Rég nem írtam ennyire romantikusat.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-19 11:20 Howel

Howel képe

Nos, akkor nem az adó-, hanem a vevőkészülékben van a hiba.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

k, 2016-01-19 11:27 Dana

Dana képe

Az sem biztos :-). Csak Te másképp írtad volna meg, mint én tettem. Kíváncsi lennék, hogy szerinted hová és mit lehetett volna pluszban beletenni, ami előrébb viszi a történetet vagy bármit számít a történet és a végkimenetele szempontjából!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-19 12:22 Howel

Howel képe

A hozzátevés előtt én kivettem volna belőle pár dolgot (kevesebb szín).
Aztán... fogalmam sincs. Ugyanazt tudom mondani, mint ezelőtt. Én nem érzem benne a szívedet.
Az nem elég, hogy leírod, hogy ez meg ez történt, ezt meg ezt érezte stb. Ez megvolt, de én ennél többre vágyok.
Nos, ennél a pontnál meg kell említenem, hogy picit nehezebben találnak meg az érzelmek, mint másokat, és lehet, hogy egész egyszerűen nem tudok romantikus történeteket érdemben kritizálni :)
Szóval csak: nem. tudom. átérezni.

Most egy hibát is kiszúrtam:
"mikor letértél az útról remélve," - az útról, remélve

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

k, 2016-01-19 09:35 Obb

3

Nekem nem tetszik, jó, itt már tényleg beszélhetünk ízlésről, mert jól van írva.
No de akkor is!
Azért ez sem lerágottabb csontra megy rá, mint Kyle vámpírja :(
Nem szeretem a szót, de mégiscsak ezt kell használjam: ujjgyakorlatnak elmegy.

k, 2016-01-19 10:14 Dana

Dana képe

Képzeld, Obb, pontosan erre számítottam, hogy Kyle történetét fogod felhozni! (Már amikor írtam, tudtam, hogy esetleges sablonosnak fogják találni páran, köztük Te is, de ettől függetlenül izgatta a fantáziámat az ötlet, így megírtam.)

Ennek ellenére köszönöm a véleményed, hogy "jól meg van írva", és a három csillagot is!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-19 11:22 Para Celsus

Para Celsus képe

Egyszer épp Kelvinnel beszélgettünk arról, hogy Schillerék szerint harminchat szituációt és konfliktust variál és permutál a teljes drámairodalom, Szophoklészéktől napjainkig. Nagyjából arra jutottunk mi is, hogy nincs olyan sztori, amit már el ne mondtak volna - ezért elsődlegesen a közlésmód az, amiben egy író újat nyújthat.

A novellád főszereplőjét vissza lehet vezetni az átok sújtotta asszony archetípusára - a sztorit a halálos szerelem toposzára - de éppígy végig lehetne nézni minden novellát, és mindben megtalálnánk a "vótmá"-faktort. Szerintem, ha jól van megírva egy sztori, akkor senkit sem érdekel, hogy hallott már harangozni hasonlóról.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2016-01-19 11:25 Dana

Dana képe

Még mielőtt parázs vita keveredik belőle, én abszolút elfogadom Obb véleményét, vagyis engem nem zavar. Sőt, talán igaza is van, és valószínűleg azért ugrik most ki ennyire, mert Kyle története kapcsán sokat írtunk most erről.
Pechemre pénteken ugrott be a fekete özvegy ötlete (vagy hogy...), és megírtam, ha már egyszer jött a gondolat. De közben tudtam, hogy ráfogható, hogy sablonos -- ezt ellensúlyozandó próbáltam jól megírni.
Szóval szerintem ez a vélemény rendben van. És örülök mellette annak, ha azt írja, hogy amúgy jól megírt.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-19 12:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem hiszem, hogy parázs vita lenne - a vitával meg szerintem önmagában nincs semmi baj. Előbbre viszi az embert.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2016-01-19 11:04 Para Celsus

Para Celsus képe

Hadd kérdezzem meg - hátha mást is érdekel, és még jóféle eszmecsere is kikerekedhet ebből -, ilyenkor mit hiányolsz (csavart? csatthanót?), illetve szerinted mit kéne másképp csinálni? Mer'hogy önmagában a "lerágott csont" és a szomorú szmájli nem sok támpont. (Akár ezen novellával kapcsolatban, akár elvonatkoztatva, általánosabb értelemben.)


"The Rainmakeeeer!"

k, 2016-01-19 11:23 Obb

Bármit, amivel eddig nem találkoztam (Dana értette), meg kellene hökkenjek, hogy aztakuva! Megy egy történet, amerikánosz elzárt helységben, kissé furcsa emberkékkel, némi sejtelmességgel, jön az idegen és a szerelem, azt pók lesz a lányból és megeszi a hímet, hát ezen nem tudok meghökkenni, csak: Nemá, most komoly? (nem leszólás, csak a reakcióm)
Tudod ez olyasmi, mint amit a magyar szerelmi popról adott elő a Belga: "Szerelmes vagyok én, tebeléd, tebeléd" - szóval ennél több kellene.

k, 2016-01-19 11:34 Para Celsus

Para Celsus képe

Azé' nem hátrány, ha a többi olvasó is érti, és esetleg a saját novellájával kapcsolatban is hasznosít'ni tudja a tippet. Nem egy felhasználótól hallottam már pl. hogy egyszerűen nem mer írni. Lekörmöl egy sort, á, ez nem lesz jó, kihúzza. Leír egy másikat, affarncba, nem fog tetszeni, delete. Rágörcsöl az írásra. Elég elbizonytalanító lehet fél odavetett sor, teszem azt.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2016-01-19 11:47 Obb

Írni így nem szabad, ha szabad tanácsolnom ezt nekik, ha készít vázlatot, ha nem, mindenképpen írja amit és ahogyan érez, mert különben egy büdös szót sem fog írni soha. Majd ha megvan egy rész vagy az egész, akkor ráér foglalkozni azzal, hogy mi jó, mi nem az.
Egy kedves ismerősöm, aki írt, szerkesztett, több neves újságnak is volt vezető munkatársa, megírás után fél évig pihentetett általában egy novellát, majd körülbelül ugyanennyi ideig tisztázgatta, mire odaadta kiadásra.Természetesen mindenkinek más a habitusa, de ez elgondolkodtató lehet sokak számára.

k, 2016-01-19 12:11 Para Celsus

Para Celsus képe

Mondjuk az ilyen görcs éppen akkor alakulhat ki, ha az ifjú író - mondhatnám modorosan: írópalánta - fogékony a kritikákra (de azok következetesség nélkül vagy szubjektív részre vonatkozóan, de ex cathedra-alapon érkeznek).


"The Rainmakeeeer!"

k, 2016-01-19 12:41 Roah

Roah képe

Sajnos tényleg így van - irtó sokan nem mernek írni.
Görcs, feszkó, törlés, tényleg.

Ha volt valami gebasz, mindig összefogtunk, és jól megoldottuk, nem? :)))

Szerintetek mi lehet ez ellen a megoldás, tudjátok, hogy ne tartsanak a szerzők.

Elnézést az offért.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-01-19 17:45 Sednol

Sednol képe

Csak most szóltok, hogy ne féljek? :D
Nem az írástól fél az ember, hanem a beküldés utáni hacacárétól. :D
Beküldés után szoktam meglátni egy csomó elütést, vesszőhibát, és kezdődik is az aggódás.
Én legyek a kikerülés pillanatában az első, aki hozzáfér, hogy kijavíthassam az óriási hibákat.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2016-01-19 12:46 polgarveronika

polgarveronika képe

Bár nem kedvelem az effajta horrorisztikus írásokat, de mint szöveg, nem volt rosszul kidolgozva.
Felvetem a kérdést: miért nem lehetne ezt a humanizálódott "fekete özvegyet" úgy tálalni, mint a helybéliek által sokat emlegetett legendát, oszt ennélfogva jaj annak, aki ezen a helyen esik elsőszerelembe :)
Talán akkor nem éreznénk a végén azt, hogy ez hasonló rugóra jár, mint a többi ehhez hasonló "meghökkentő mesék" alapszituációi.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2016-01-19 17:49 Sednol

Sednol képe

Még mindig jó olvasni téged.
Sajnos ez most nekem sem jött be, de a megvalósítás tetszett.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2016-01-19 18:58 Dana

Dana képe

Köszönöm! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-19 18:21 Roah

Roah képe

Hm.

Sokat gondolkodtam azon, amit Obb írt, és a többiek is, Para, Kelvin, és Howel.

Olvastam a sztorit, a metrón, hazafelé jövet, és tetszett, de...!

Nehéz ez a popszakma. Valóban, egyszerű történet, érezni, hogy a szerző határozott, érezni, olvasni, hogy tudja, mit akar, tudja, mit akar megmutatni. Olvasni azt is, hogy halad a cselekménnyel, tehát a klasszikus fej-tor-potroh a helyén van, vagyis bevezetés-tárgyalás-befejezés, a sztori kicsúcsosodik, szerintem, nagyjából ott, ahol kell, és azt kell mondjam, hogy evidense, a szerző miatt, mivel horror és egyéb novellák művelője, vártam már a változást, azt, amint szépen húzod le a paplant a betűkről.

Aztán beugrott az egyik kedvenc novellám, amit egy kötetben olvastam, egy novelláskötet utolsó darabjaként. (Egyszer már írtam róla itt, sőt, talán két ízben is.)

T. Janeshutz/ Riverenos

Aki elakarja olvasni a történetet, az ne olvasson tovább!

SPOILER! SPOILER! SPOILER!

A novella az Amazonas mentén játszódik; van egy feleség, Eva, aki szólóban nyaral, utazgat, van egy forma, Pablo, aki kerülgeti, és mindvégig, az egész novellát átlengi egy misztikus, sejtelmes hangulat.

"Eva a felső fedélzeten várja a férfit, az édes, buja, meleg perui éjszakában."

Első mondat - ja, és első mondat fetisiszta is vagyok -, és jön, kúszik is kifelé a lapok közül a sáros Amazonas illata, hallod, amint hömpölyög a varázslat, vágyat ébreszt, sejtelmes erotikát súg még a környéket leíró ábrázolás is. És Pablo nyakszirtet simít, érint, suttog, Eva iszik, kábul, nem tudja, hogy az ital bódítja el, vagy a perui vidék, esetleg a férfi közeledése, mert ez az Amazonas, itt bármi megtörténhet, itt minden megváltozik - ezt súgja mindenhonnan a szerző úgy, hogy te el is hiszed. Hallod. Érzed.

"Itt minden átalakul,
Merően nézi az idegent.
Ő is közülük való,
Képtelenség
Egy rivereno "

A dzsungelból száll a köd, a pára, denevérek törnek ki a fekete fák közül, Eva-nak halkan mondja Pablo, megbabonázza a hangjával: "Gyerekeket fogsz szülni nekem." Kajmánt látnak, és Pablo megmutatja a delfin- embert a sötét part mentén, mert ez az Amazonas, ezen a vidéken minden megváltozik, és csókolja Eva nyakát, a csók nyoma ég az asszony bőrén, a dzsungel életre kel, gőzölög, nincs menekvés; megbotlik, fáj a nyaka, lángol, hiába kapja oda a kezét, hűsítené tenyérrel a foltot - az Amazonason bármi megtörténhet.
...Eva hazatér, nem árulja el senkinek a titkát, férje elől gondosan elrejti a foltot a nyakán, ami csak duzzad, és növekszik, ég és fáj, aztán egy parkban történt játékban nyakon vágja egy labda...

"Keze a nyakához kap, valami meleget és nedveset érez. Amikor megnézi a kezét, felsikít. Tele van velük. Százával másznak rajta. Pókok. Futkároznak a kezén, fel a karján, bele a hajába, le a blúza elején, az arcán."

Pablo hangját suttogja a szél, "Gyerekeket fogsz szülsz nekem..."
...mert ez az Amazonas, itt bármi megtörténhet.

SPOILER VÉGE!

Azért írtam le, mert a pók téma valóban régi, és valóban sok millió lábon láttuk már. Maga a pók is hasznos kellék egy horrorban, misztikus történetben, gyakorlatilag már a hangulatot is elkaphatja vele a szerző.

És hogy még mennyi lehet, amit nem fedeztünk fel? :)))) Bizonyára van neki. .)))

Szerettem volna, ha jól bemutatóható példával többen is láthatják, mi lehet a problémája Obbnak, és igen, milyen ötletek lehetnek még, ami alá nem néztük be alaposabban, azokra a csontokra nézve, amelyek már fehérk, vagy csak simán egyszerűek - hiszek a fantáziában. :))) Hogy az az Amazonas mentén köt ki, egy hajóúton, vagy a Lehel téren egy állatkereskedésben, hámló vakolatú belvárosi bérházakban, ahol a második világháború lövedékeinek nyoma mintázza a falat, esetleg egy olyan vidéken, ahol a misztikum két lábon sétál, mint Mexikó? A lyukak, ahova bele lehet nézni képzelőerővel, és mást másként láttatva leírva megmutatni...? :)))

Írja meg mindenki bátran! Nem véletlenül szoktam mondani azt, a fantázia jóbarát, a képzelőerő óriási energiákat rejt. Ha megírja valaki, netán egyiket a másik után, neki eshet utána még simán csákánnyal, szikével, de merjétek leírni. :)))) Odáig ugyanis el kell jutni, lazán, és egyszerűen. Vagy kettőhússzal, padlógázzal. :)));)

Danám! Imádom a novelláidat, nekem ez is tetszett, azt hiszem, te annyira elkapattad már az olvasókat, olvasóidat, hogy többet várnak tőled az átlagnál. :)))
Egyenletesen a csúcson maradni szerintem unalmas! :D Néha kell egy kis lazítás a sok horror és egyéb után és között is. :))) Szóval nekem, ez a novella a Karcolaton tök jó helyen van.

Soha ne add alább! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-01-19 18:57 Dana

Dana képe

Köszi, Kata!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-19 20:38 Obb

3

Értsünk szót, én az vallottam mindig, hogyha szerintem kék az ég, akkor azt közlöm a beszélgető partneremmel, nem szeretek hímezni-hámozni, és nem is tartom jónak azt, hogy gondolkodnom kellene ezen.
Dana már elért arra a szintre, hogy konzekvensen végigtudja vinni azt, amit eltervezett, konzisztensen.
Viszont a műfaj megkövetel egy pluszt, aminek ott kellene lennie. Ha sokkal gyengébben írná meg, de ott lenne az a plusz, akkor sokkal értékesebb lenne az írás.
Példának okáért Koda mostani írása értékesebb ennél.
Persze, nem azért, mert fenomenálisan vitelezte ki, hanem pusztán azért, mert meglátott valamit, amit nem biztos, hogy mindenki észre vesz.
Ide tehetem Para új írását is, van az embernek egy véleménye, ha azt így ki tudja fejteni, na az igen, van benne magamutogatás, lenézés, ki ha én nem feeling, hisz meg sem csókolhatjátok a... De igen, ott van.
Ez egy steril, de minden más tekintetben értéktelen alkotás, ha Dana szeretne ebből kilépni, akkor muszáj elfelejtenie a hasonló csacskaságokat

sze, 2016-01-20 08:17 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm. Inkább egy fiktív karakterben legyen "lenézés" (?) mintsem egy íróban vagy kritikusban. Ugyebár.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2016-01-20 06:47 Roah

Roah képe

Látod, jaj, te, Obb! :)))

Hát ezért kell megbeszélni - akár egy pozitív értékelést, akár egy negatívat; ha négyszemközt beszélsz egy szerzővel, ott elég annyit írnia az embernek, "jesz, értem", egymás közt más, de ahol nyilvánosan olvassák...? Nem világos, és akik tényleg nem a levegőbe beszélnek arról, hogy tanulni akarnak (!), azokat minden szó érdekel(het) egy novella alatt.

Amit hoztam példa, ugyanezt szolgálja: a folt, amit Eva a nyakán visel, hordoz, a bűntudat is egyben, rejti, titkolja a férje elől, kvázi a sztorinak a misztikummal párhuzamban van egy sajátosan ábrázolt mondanivalója is.

Tehát, ha jól értelmezem, az ifjúságnak azt tanácsolod, hogy ne csak egy írás legyen ott, önmagában, hanem valami más is, amit te akár magában a szóhasználatban, akár a mondanivalóban értékelnél, illetve azt szeretnéd, hogy ezzel is foglalkozzanak a szerzők.

Amikor megírtam Danának a fentebbi, nagyobb hozzászólásomat, akkor belefogalmaztam ezt, ezeket a szinteket is - kitöröltem.

Mert ez is egy lényeges dolog a Karcon.
Vannak kezdők, haladók, végzősök, és rendszeresen publikálók, egyrészt nagy a kontraszt, hiszen Dana végzős, sőt, nagyon végzős, Para, Kelvin pedig profi publikáló, rendre megjelenő szerző, Kyle, Sednol, Alfredo, és mondjuk Kaiser pedig combos haladó, nem lehet őket egy lapra tenni.

Hm? :)))
Csak a magam nevében beszélhetek: én nem tudom ugyanazt elvárni Kyle-tól, mint Danától, vagy Kelvintől, esetleg tőled, Obb, vagy a Zsuzsitól, mert ti már nem azon a szinten vagytok, mint a Karcos felhasználók legjava. Érted? :)))
Kyletól vannak már elvárásaim, hajaj, de ez nem arra a szintre vonatkozik, mint mondjuk egy Dana Blairnél, és úgy tűnik, ezt figyelembe kell venni.

A haladóknak pedig el kell magyarázni sok mindent, hogy értsék, és ők is végzősek legyenek, végzősek jól. Nekik valóban minden betű rezdülés, minden szó, amit egy régi felhasználó elkövet, kulcsfontosságú, novellák sorsa függhet tőle.
Miért töröltem ki mégis?

Mert azt hittem, nem erről van szó, és de, a szintekről.

És visszatérve a mondanivalós írásokra, az egyediségre - ezt egyszer Tim emelte ki, egy Decran novellánál. A szerző sztorijait ugyanis nem pusztán a hétköznapi őrület különleges ábrázolása tette egyedivé Tim szerint, hanem az, hogy ezek mögött a hangulatok és őrületek mögött volt mindig valami vaskosabb is, párhuzamban a cselekménnyel.
Remek meglátás volt Timtől - hisz' tényleg, igaza volt.

Ilyesmire gondolsz, Obb?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2016-01-20 14:58 Para Celsus

Para Celsus képe

Ó, szerintem a teherrel no problemo. :) A kihívástól fejlődik az ember gyereke. Csak tudnia is kell, mit várnak el tőle. Ha nem látja az összefüggést a teljesítménye és az értékelés között, ha nincs meg a kellő visszacsatolás, az frusztrációt is okozhat.
Én pl. sosem azokkal a tanarakkal jöttem ki rosszul, akik szigorúak voltak, de világosan meghatározták, mit várnak el, és segítettek ennek elérésében, hanem azokkal, akik nem tudták átadni a tudást, ennek ellenére próbáltak szigorkodni.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2016-01-19 22:02 Kyle

Azt éreztem itt, amit nálam is érezhettek néhányan: a hirtelen váltást. Nem éltem meg nagy tragédiaként, ne érts félre, igazándiból örülök is, hogy megtapasztalhattam kívülállóként én is, szóval ezért köszönet! :)

Pókos sztorikkal amúgy sem nagyon találkoztam még, szóval tetszik az elképzelés, de maga a történet nekem unalmas volt. Valahogy nem érdekelt, hogy mennyire belezúgott emberünkbe.

„A tanácstalanságból az arcodon, és a térképből a kezedben” – Szerintem ilyenkor nem kell vessző az „és” elé.

„Ez szerepelt a hivatalos iratokban, és végül is... ez volt az igazság.” – Ezt feleslegesnek érzem a végére, mert egyértelmű. ;)

sze, 2016-01-20 06:03 Dana

Dana képe

Köszönöm az olvasást; ez most így sikerült sajnos.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-19 22:23 Sednol

Sednol képe

A sterilitásban látom a probléma gyökerét.

Dana sokkal szemléletesebben tud írni. Itt nem éreztem a karakter vívódását, a félelmét az ismeretlentől, ami ellen minden erejével próbál küzdeni, holott érzi, minden igyekezete hiábavaló.

Ha a lány mindvégig kétkedő, bizonytalan lett volna saját sorsával, helyzetével kapcsolatban, akkor lenne alapja a szökésnek. Tudnánk, hogy valami gond van vele, amit ő is érez, de nem ismer. Kimondatlanul is fel lenne vezetve egy kis misztikum. Kerülik a helyiek, mindenki ellenséges a nőkkel, stb.
Remélem nem lett zagyvaság, amit írtam, de én így látom.
Hiába lerágott csont a sztori, attól még meg lehet jól valósítani, és Dana képes erre.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2016-01-20 06:08 Dana

Dana képe

Azok a közösségek (szerintem), akiket valamilyen eszme, dogma, átok (akármi) tart össze, sok esetben teljesen normálisan élik a hétköznapjaikat. Itt annyi történik, hogy a lányokba alapvetően belenevelik, hogy a szerelem nem fontos, a fiúkat pedig tartózkodásra trenírozzák. Persze, írhattam volna zárt ajtók mögötti hánytatós-filmnézős edzésekről (mint a leszbikus átnevelés), de alapvetően ezt egy eldugott, nem normális, ugyanakkor a lehetőségekhez mérten mégis normális közösségnek szántam. Ahol annyi van, hogy nem igazán jó ötlet szerelmből házasodni, sz*xelni. Ugyanakkor a végén a sírokkal arra is próbáltam utalni, hogy marha nehéz ellenállni az érzéseknek.
Fura, hogy amire Ti azt mondjátok, hogy steril és érzelemmentes, az nekem pont az egyik legérzelmesebb dolog volt, amit régóta írtam. Ugyanakkor valószínűleg igazatok van abban is, hogy jobban kifejthettem volna, csak mindig tele vagyok azokkal az információkkal, amiket itt kapok: ne legyen túlírt, ne legyen túl hosszú stb.
Az igazat megvallva, akár egy elbeszélést is össze tudtam volna ebből hozni, de nem éreztem a késztetést, hogy hosszabban kifejtsem. Én abszolút egyetértek azzal, hogy a történetek írják magukat, de persze tudatosan terelgetni tudom a hosszabb vagy rövidebb irányba.

Köszönöm az olvasást és a véleményt is, legközelebb jobban igyekszem :-)!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-01-20 06:58 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Addig jó, amíg gond nélkül ki tudod írni magadból. És ha ilyen színvonalon teszed, akkor pláne kár lenne, ha meg sem születne. Én is úgy érzem, hogy a "hogyan?"-nal nincs gond, viszont a történet nekem sem nyerte el a tetszésem.

Nem tudom, mi lehet a gond, csak találgatok. Elolvastam a Pillanatnyi elmezavart is (érdekes a fogalmazást gördülékenyebbnek éreztem, mint a Pincénél), és valahogy ott jobban átadtad a karaktert, az ő személyes tragédiáját, értettem, mi mozgatja, és ez közelebb hozta hozzám annak ellenére, amit elkövet (egyébként a fordulat is jó volt, meglepett). Hülyeség persze összevetni a kettőt, hiszen eltelt vagy öt év, meg teljesen másról szól, de mégis abban érzem a problémát, hogy ezen műved szereplői túlságosan semmilyenek maradtak a számomra, nem tudtam velük azonosulni. Itt is van egy személyes tragédia, ami nekem abszolút nem jött át. Mondhatnád erre, hogy megosztó személyiséget akartál kreálni, de ha belegondolok, mindkét történet főszereplője - ha nem is negatív, de - megosztó. Nekem azzal nincs gondom, a legelmebetegebb egyénekkel is képes vagyok szimpatizálni, ha arról van szó :)
Itt is lehetne vívódni, hogy most a lány áldozat annak ellenére, hogy megölte a szerelmét, de mégsem sajnáltam meg, ahogy a teljesen ártatlan férfit sem. Ha valami kiváltaná együttérzésemet, tehát érzelmeket mozgatna meg bennem, az talán egy jól kidolgozott karakter lenne, akivel történnek az események.

Persze az sincs kizárva, hogy ebben csak ennyi volt most.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-01-20 12:57 Urbatorium

Urbatorium képe

Az első gondolatom az volt, hogy jelzem, nekem nem hiteles a sztori, mert az a férfi, aki (azt mondtad, a piros fejkendőmre figyeltél fel, ami kirítt a napszítta, jellegtelen pasztellszínek közül), ismeri a pasztellszíneket, és így használja is a fogalmat, az szerintem nem nők után érdeklődik... :D De nyilván ez egy komolytalan hozzáállás.

Itt én kapcsoltam, hogy nincs minden rendben, és vártam, történjen valami. Ettől függetlenül kicsit megfosztva éreztem magam a "kitalálás" lehetőségétől, hiszen a pókokra éppenséggel semmi sem utal, de aztán arra gondoltam, ez talán tudatosan van így. Mármint az a társadalom, ami nagyon nem akar beszélni valamiről, tudomást venni róla, ott tényleg semmi sem fog utalni arra az adott problémára. Így már rendben van, részemről. Köszönöm az élményt!

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor