Fénykép apámról

Hogy fotóm? Apámról? Csak ez az egy, nézd!
Látod, milyen lazán dől a falnak? Lesből kaphatták le, mert nem néz a kamerába. A pillantása inkább a távolba réved; talán a meccseredményeken rágódik vagy azon, hogy nekem új tornacsuka kell, nem tudom. Abban mondjuk biztos vagyok, hogy munkába készülhetett, amikor lefotózták, mert az egyenruháját viseli, fehér inget fekete nadrággal. Ja, és szerintem épp bagózik. Igaz, nem látszik a cigi a kezében, de mintha füst bodorodna a szájából, nem? Hm… Lehet, igazad van, és mégsem. De emlékszem, amikor rágyújtott, mindig így állt a verandán: lazán, a ház falának támaszkodva. Tudod, anyám nem engedte, hogy bent gyújtson rá. Meleg, nyári estéken, fürdés után, már pizsamában, amikor megéreztem a nyitott ablakon át beáradó dohányfüstöt, néha kiosontam hozzá. A hintaszékbe kucorodtam, és némán figyeltem, ahogy a hátát a falnak vetve cigizik. A karját is pont ugyanilyen hanyagul lógatta, csak akkor nem, amikor a szájához emelte a blázt, és mélyen beleszívott. Az járt a fejemben, milyen vagány – bizonyára ugyanígy álldogált a haverjaival tanítás után a régi mozi mögött, és csak akkor lökte el magát a faltól, ha anyám arra csámpázott eszméletlen rövid sortban és nyaktörő magassarkúban.
Csak ez az egy fotóm van róla. A többi odaveszett, minden más holminkkal egyetemben, mikor leégett a házunk. Hát, ez még 2003-ban történt, utána költöztünk ide. Jó itt, sok új barátom lett.
Nem szakadt el, én vágtam le a fotó alját. Szerintem jobb így, túl nagy volt a keret. Anyám is jobban elviseli így, mint eredetiben. Állandóan itt tartom az íróasztalomon, de tudod, először összegyűrte, és kidobta. Akkor újra ki kellett nyomtatnom. Levágtam a keretet... jobb így, nem? Pont ugyanígy dőlt a ház falának az öregem, mikor a verandán bagózott. Említettem már, hogy hallgatag ember volt? Ahogy így szívta egyik cigit a másik után, akkor is többnyire hallgatott, nem szólt hozzám. De néha, ha túl volt egy-két sörön, megeredt a nyelve. Olyankor nagyon bölcs dolgokat mondott. Egyszer például azt, bármi lehet belőlem, csak akarnom kell. Máskor meg azt, segíts magadon, Isten is megsegít.
Mondom, a fotó mindig itt van, az íróasztalom sarkán. Néha, amikor anyám szellőztet, a huzat a földre sodorja. Anyám sosem teszi vissza a helyére, nem hajlandó még csak hozzáérni sem. Ha hazaérek, én veszem fel a földről és…
Ne! Ne nyúlj hozzá! Hagyd már békén, mielőtt… A kurva életbe, nem megmondtam, hogy ne basztasd?! Most leesett… Pedig a zuhanásból egy életre elég volt neki… Ne! Majd én felveszem! Nem úgy kell nézni… Hagyd már, hallod?! Ez a jó szög, értsd már meg!
Igen, egy világ találgatta, ki van a képen, de amint megláttam, én rögtön tudtam: az apám az. Nem is kétség, Istenem, persze, hogy ő: pont így szívta a cigit, egyiket a másik után a verandán, hátát a ház falának vetve, miközben én a hintaszékből figyeltem. Százszor láttam. Ezerszer. Igen, ha így nézed, bagózik. Ha átforgatom?
Bassza meg, muszáj ezt? Bár azt mondhatnám, apám tévedhetetlen volt. De nem. Hitt Istenben, az tuti. Ám amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, Isten cserbenhagyta. Segíts magadon, Isten is megsegít… A kurva életbe… Apám tuti, hogy megtett minden tőle telhetőt. Mindent! Harcolt, küzdött az utolsó leheletéig. Néha a huzat lesodorja a képet, és nekem kell visszaraknom a helyére. Utána álmatlanul forgolódom hajnalig az ágyban, és egyre az utolsó pillanatok járnak a fejemben: mire gondolhatott, miben hitt, mit remélt? Talán olyan sok volt a hite, hogy azt hitte, Isten elkapja?
Visszafordítom, jó? Apám egyszer azt mondta, bármi lehetek. Isten cserbenhagyta, én nem fogom. Isten leszek. Ha anyám kidobja, újra kinyomtatom a képet. Az interneten millió darab van belőle. Elég ráguglizni, the falling man… Ha anyám kidobja, kinyomtatom újra. Levágom a keretet, hogy ne látszódjék az északi torony fala. Levágom, aztán átforgatom, hogy… Így!
Látod, milyen lazán dől a falnak? Lesből kaphatták le, nem néz a kamerába. A pillantása a távolba réved; talán a meccseredményeken rágódik vagy azon, hogy nekem új tornacsuka kell, nem tudom…
Nem tudom…
Ha visszafordítom, talán imádkozik. Talán imádkozik, mert épp a halálba zuhan, és Isten nincs ott, hogy elkapja.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (6 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2020-03-05 18:28 Dana

Dana képe

Nem szoktam magyarázni a szöveget, kivételesen mégis megteszem.
Nem tudom, miért, megfogott ez a kép, ebben a specifikus szögben. Nyilván az egész maga tragédia, de azon gondolkodtam, ha az én rokonom lenne, ha felismerném, hogyan tenném jóvá a jóvátehetetlent. Ha valaki esetleg nem ismerné a képet: https://en.wikipedia.org/wiki/The_Falling_Man.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2020-03-21 10:37 craz

craz képe

Hangulatos :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2020-03-21 11:47 Sednol

Sednol képe
5

Felesleges magyaráznod.
A történetnek nincs szüksége rá. Ott van ez mind a szavakban, sőt annál sokkal, de sokkal több is.
Jelen pillanatban ennyire futotta a megilletődöttségtől.
Köszönöm!

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2020-03-21 11:55 Dana

Dana képe

Én köszönöm!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2020-03-21 14:45 Kovács Gergő

5

Ezt tényleg elkaptad.

"What is sanity? Is it sane that we have to buy our food, water, land, healthcare, childcare and entertainment, and that every part of our natural lives has been commodified, taken from us, and then sold right back to us?" / Undone series

szo, 2020-03-21 15:06 Dana

Dana képe

...köszönöm. Pedig a múzeumban csak most voltam, a novella megírása után. (Ez azért fontos, mert szerintem az a 9/11 múzeum nagyon megindító.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2020-03-21 22:15 Kentaur

Kentaur képe
5

Nekem is tetszik, és szerintem nemhogy nem kell magyarázat, de talán egy egészen picit kevesebb is elég lett volna, de lehet, ez csak az én ízlésem, a végefelé valahogy egy picit sok nekem. Hangulatos, elkapott.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2020-03-22 00:05 Dana

Dana képe

Nagyon köszönöm!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2020-03-22 12:24 Roah

Roah képe
5

Én nem engedtem volna még Danának, hogy beküldje - bizony. Én még azt javasoltam neki, hogy érlelje, várjon még, mert valami hiányzik belőle...nem kellene külön küldeni a képet, ha még hagyna rá időt.

Látván, hogy micsoda fogadtatása van a novellának, azon töprengtem el, hogy mi lett volna akkor, ha szót fogadsz és vársz is...? :)))

Tudjátok, felém van egy protokoll - nem szoktam kommentelni azokat az írásokat, novellákat, amikhez publikálás előtt volt szerencsém, ergo a szerzőt/szerzőket rommá gyötröm még beküldés előtt, szemrebbenés nélkül kis pici cafatokra szedem a munkájukat, hogy aztán újra felépítsük, összerakjuk az anyagot.
Ritkán ugyan, de eme szokásnál is akadt már példa kivételes esetben, amikor értékelni ugyan nem, de kommentelni csak-csak jöttem végül egy-egy novellához.

Na, hát most teszek mindre; a protokollra, meg az ilyesmikre, meseszép, nagy, magas ívben és adok egy ötöst.

'Remember the Fallen'

https://www.youtube.com/watch?v=6b7vFw7cLwY

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2020-03-22 12:26 Dana

Dana képe

Olyan sokat gondolkodtam ezen a tanácsodon -- mit is lehetne másképp, mi adná azt a pluszt?! Úgy éreztem, számomra így kerek, így egész. Például amikor még csak ötlet volt, azon gondolkodtam, mi legyen a szemlélet, narráció, beszéljek-e erről egyes szám harmadik személyben, vagy én mondjam el. Azt hiszem, végül Te mondtál/írtál valamit, amitől "én" lett, és onnantól kezdve igazából egy ülésben, egy-két óra alatt megírtam az egészet. Mert hogy adta magát. Nem kellett gondolkodni.
Mikor visszajöttem most New Yorkból, az írás még nem volt kint. Értek olyan élmények, amelyek miatt azon gondolkodtam, talán dolgozom még rajta... de aztán úgy döntöttem, hogy azok a benyomások adják a löketet egy másik íráshoz, valamikor a jövőben.
Köszönöm az ötöst.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2020-03-22 12:35 Roah

Roah képe

A feloldás, nekem azt hiszem, az hiányzik. Elsőként. A téma sokat 'ment', és sokat segít ahhoz, hogy szabadabban írd meg, mialatt...miközben fájdalmasan őszinte az egész.
(A másik írásodnál kifejtem ezt bővebben. :)))

Azért nem erősködtem tovább, hogy várj vele még, mert úgy érzem, a feloldás kell, de aztán úgy voltam vele, hogy ez lehet, ez talán csak.. ez felénk fontos, a feloldás.

Úgy értem, ahonnan én jövök, mindig Élet Igenlés van, örökké, akkor is, ha nincs, mert mindig Van van.

Tudod, Apa...sosem tudtam olyan jól megfogalmazni, ahogyan az Utolsó Samuráj karaktere tette, de egy életre megjegyeztem a történetből, mi ez a filozófia felénk.

"- Mond el, hogy halt meg!
- Nem. Azt mondom el, hogyan élt."

(Utolsó Samuráj)

:)))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2020-03-27 16:06 Forsaken

Forsaken képe
5

Rendkívül kreatív értelmezése a fényképnek. Egyszerre hátborzongató és megindító a gyermek hozzáállása a képhez. Ha nem egy valós tragédiára reflektálna, és simán beraknám a horror szekcióba.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

p, 2020-03-27 19:38 Dana

Dana képe

Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2020-07-09 19:00 Mayer

5

Ez az írás nagyon jó, de a fényképtől a hideg ráz ki. Ha lehet szeretve gyűlölni, hát ez az!