Kata (18+)

18+!

A tizenhetesbe tegnap új beteget hoztak.
Bálna, gondolta Kata, mikor először meglátta, de aztán nyomban el is szégyellte magát: nővérként mindenkivel egyformán próbált bánni, függetlenül a benyomásaitól. A füle mögé simította őszülő haja egy elszabadult tincsét, majd belépett a kórterembe.
A férfi, valószínűleg meghallva gumitalpú cipője halk nyiszogását a linóleumon, felé fordította a fejét. Kata rögtön felismerte, még annyi évtized távlatából is. A gennyedző kelésekkel borított bőr, a húsos, kövér gilisztákra emlékeztető száj és az egymáshoz közel ülő, apró malacszemek semmit nem változtak. A Peti, a Németh Peti.
Undorral vegyes rettegés kerítette hatalmába, és elméje egy eldugott sarkából olyan elemi erővel törtek elő a gyerekkori emlékek, hogy a fertőtlenítőszer szagát egy pillanatra elnyomta az olajos hajópadló és a nedves kréta szaga.
Újra nyolc éves volt. Sötét hajú, szemüveges, átlagos. Szeretetre és figyelemre éhes. Az anyjával kettesben éltek; a nő dolgozott, mellette sportolt, eljárt szórakozni. A lányára nem sok ideje maradt.
Arra már nem emlékezett Kata, hogyan kezdődött. Talán játéknak indult?
Az iskolájukban nem volt öltöző, ezért az osztályteremben vették át a tornaruhát. Kata lassan vetkőzött, egyike volt azoknak, akik utolsónak maradtak. A pad tetején ült, meztelen talpával a széke lakkozott ülőlapját csiszatolta. Hirtelen két osztálytársa lépett mellé, Brigi jobbról, Peti balról. Mindketten nagydarab gyerekek voltak, a tornasorban legelöl álltak. Azt akarták, hogy húzza félre a bugyiját, és mutassa meg a punciját.
Rémülten teljesítette, amit kértek. Nem nyúltak hozzá – akkor legalábbis még nem –, csak nézték. Aztán Peti közelebb hajolt, hogy alaposabban is szemügyre vegye őt odalent – forró lehelete a kislány érzékeny, csupasz húsát perzselte. Kata szíve hevesen dobogott, a fejében egy rekedtes hang lihegve azt követelte, lökje előre a csípőjét, bele a fiú arcába.
A kislány semmit nem értett. Sírdogálva várta, hogy azok ketten végezzenek, és magára hagyják. Amikor elmentek, a hang is elhallgatott.
Hazaérve első útja az anyja fehérneműs fiókjához vezetett. Órákat töltött el a tükör előtt bugyikat próbálgatva, hogy melyiket vegye fel legközelebb, mikor tornaórájuk lesz. Egy vékony, csipkés darab mellett döntött.
Késő éjjel felkelt, meztelenre vetkőzött, úgy dőlt végig a heverőjén. A bugyit lüktető ágyékához szorította, a szíve hevesen zakatolt. Miközben a szeméből forró könnyek peregtek, eláztatva párnája huzatát, szélesen mosolygott – végre figyeltek rá!
Pár év múlva, amikor Brigi gimnázium másodikban átiratkozott hozzájuk, és ismét osztálytársak lettek, sokat töprengett azon, vajon a másik emlékszik-e rá. Fekszik-e álmatlanul éjszakákon át a történteken gondolkodva, mint ő? Odadobja-e magát bárkinek, boldogságot és szeretet remélve, amely csak nem jön el?
Ezeket a kérdéseket csak tíz évvel később tette fel neki.
A proszektúrán találkoztak. Az a Brigi, akit holtan húztak ki fának ütközött autójából, egyáltalán nem emlékeztetett a nagydarab, erőszakos lányra, aki volt. A boncasztalon fekve inkább kedvesnek és ártatlannak tűnt – semmiképp sem olyannak, aki mások combját feszíti szét, vagy érzékeny húsába markol.
Most fordult a helyzet. Kata kíváncsian hajtotta fel a testre borított lepedőt.
Kata kezét nem böködték apró sörték, amikor végigsimította a traumától lilásfeketére színeződött húst. Brigi valószínűleg a baleset előtt kevéssel tehette magát rendbe odalent. Sima volt és puha, bőrén még érződött a mandulatejes testápoló illata. A lába közt viszont hideg volt és nyálkás. Kata undorodva húzta vissza rá a lepedőt.
Állt a boncasztal mellett, nézte az eldeformálódott, vér borította fejet, az egyetlen épen maradt, de már semmit nem látó szemet, és beszélt. Feltette a kérdéseit, aztán egészen közel hajolt a hulla szájához, hátha meghall valamit. Bármit.
De semmi nem történt. Csalódottan ment vissza a betegeihez.
Aznap este két férfival feküdt le egyszerre, de kielégüléshez csak utána, szobája magányában, önkezétől jutott.
És most itt volt a másik is.
Tegnap megfutamodott előle. Szó nélkül kihátrált a kórteremből, és aznap már nem is ment vissza. Elcserélte a tizenhetest a kilencesre, ahol hárommal többen feküdtek – a másik ügyeletes nővér boldogan fogadta a javaslatát.
Mára azonban összeszedte magát. Az ajtóban állva konstatálta, hogy rettegést egyáltalán nem, legfeljebb undort érez. Peti ugyanúgy feküdt, mint előző nap: vaskos elefántlábait szétvetve, tehetetlenül. Nagy, puha hasa redőket vetve omlott szét, ágyékát egy lepedő takarta. Bal keze lelógott az ágyról, virsliszerű ujjait hol karommá görbítette, hol kinyújtotta.
Ébren van, gondolta Kata. Majd nyomban utána: Persze nem számít.
Nem akarta sem a lepedőt felhajtani, sem kérdéseket feltenni neki. Egyszerűen túl sok idő telt el, és túl kevés volt hátra ahhoz, hogy a válaszok bármin változtassanak.
Egykori kínzója megmoccant, és kínlódva az ajtó irányába fordította a fejét. Mikor meglátta az ott álldogáló Katát, az arcán megkönnyebbülés áradt szét.
– Nővérke, segítene? Itt nagyon fáj – lihegte, és nehézkesen a mellkasa irányába bökött.
– Hát még nekem... – mormolta Kata.
Ahogy megindult a betegágy mellé állított infúzió felé, zsebében halkan összekoccantak az inzulinos fiolák.

4.88889
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.9 (9 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2016-01-09 09:35 Sren

Sren képe
5

„Arra már nem emlékezett Kata, hogy kezdődött.” – Talán szőrszálhasogatónak tűnik, de mivel nem kérdőmondat, én úgy fogalmaznék: hogyan, vagy hogyan is kezdődött. Nem hiba, csak szebb lenne.

Aztán a vége felé:
„…túl kevés volt hátra ahhoz, hogy a válaszok bármin változtatnának.” – Változtassanak, szerintem.

„Egykori kínzója hirtelen megmoccant…” – én kivenném a hirtelent, minek az oda. Hogy a nő számára viszonylag váratlan és emiatt szívdobogtató a mozdulat, enélkül is érthető. Maga a szó viszont gyors mozdulatra utal, és itt visszás, mivel a beteg nagyon korlátozottan és nehézkesen tud mozogni.

Egyik kedvenc szerktársam egyszer azt mondta, olyan novellát értékel ötösre, ami kiadható. Most követem a példát, mert ez szerintem simán mehetne nyomdába.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-01-09 09:57 Dana

Dana képe

Ó, erre nem számítottam. Köszönöm. Javítom mindjárt a dolgokat. A "hirtelen"-t benéztem, tök jogos.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 09:51 Roah

Roah képe
5

Dana?
"Te beteg vagy!" :))) ;)

Ötös.

Azért ezt a dallamot hagyom itt, mert egyrészt tudom, hogy King tisztelője vagy - másrészt olyan érzést keltett bennem a te Katád, mintha végigdúdolta volna a novellát.
Így:

https://www.youtube.com/watch?v=FIRwC0XyldA

Bravó! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-01-09 10:00 Dana

Dana képe

Köszönöm:)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 10:02 A. Dixon

A. Dixon képe
5

Erős történet, jó képek, elgondolkodtat.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2016-01-09 10:17 Dana

Dana képe

Köszönöm!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 10:28 Gitáros

Gitáros képe
5

"hajódpadló" - hajópadló
"eldeformálódott", - helyesen: deformálódott, az "el" felesleges

Egymás után többször is elolvastam.
Nagyon megérintett, elgondolkodtatott, nem hagyott nyugodni a történet. Sallangmentes, lényegretörő, feszes fogalmazás, gördülékeny, döccenés nélküli mondatok, nagyon tetszett.
Srennek igaza van, ez így, ahogy van, mehetne a nyomdába.
Azon ritka történetek egyike, ahol a tartalom és a forma teljes harmóniában van.
Nálam is öt csillag.

Miki

szo, 2016-01-09 10:31 Dana

Dana képe

Köszönöm, Miki!

A hibákat javítom! (Látszik, hogy a hajópadlós cuccot a legvégén írtam bele, amikor már nem néztem át még ötször. Franc!)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 12:07 polgarveronika

polgarveronika képe

"A férfi, valószínűleg meghallva gumitalpú cipője halk nyiszogását a linóleumon, felé fordította a fejét" vs A férfi az ajtó felé fordította a fejét.

"Azt akarták, hogy húzza félre a bugyiját, és mutassa meg a +punciját+"". vs Azt akarták, hogy húzza félre a bugyiját, és mutassa meg, ami alatta van. (stílusidegennek érzem ebbe a keménynek szánt szövegbe ezt a gyermeki finomkodást, még akkor is, ha itt most életkor regresszióról van szó.. A vulgáris kifejezést vagy a szakmaiságot pedig szintén nem idevalónak találnám. )

"A kislány semmit nem értett."- felesleges.
Sok múlik egy írás befejezésén, hiszen az cseng utoljára az olvasó fülébe.
"Mikor meglátta az ott álldogáló Katát, az arca felderült. (miért derült fel a fájdalomban? )
– Nővérke, segítene? Itt nagyon fáj – lihegte, és nehézkesen a mellkasa irányába bökött.
– Hát még nekem... – mormolta Kata.(felesleges, erről szól az egész történet)
Ahogy megindult a betegágy mellé állított infúzió felé, zsebében halkan összekoccantak az inzulinos fiolák.
vs

Mikor meglátta az ott álldogáló Katát, elgyötörten megszólalt:
– Nővérke, segítene? Itt nagyon fáj. – A mellkasa irányába bökött.
Kata még néhány másodpercig állt az ajóban, aztán megindult a betegágy mellé állított infúziós állvány felé. Zsebében összekoccantak az inzulinos fiolák.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2016-01-09 13:14 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm, fogadatlan prókátornak műhímtag a büntetése, de azért ide(és nem be)szólok. Szerintem az "ami alatta van" lenne eufemisztikus, finomkodó körülírás, ami inkább illik egy sznob pucc-partira, ahol ugyan ki nem derülne, hogy az embernek alteste is van, mint ide. A pina túl vulgáris lenne, az "ami alatta van" körülményeskedő, művi, keresett, modoros. A punci szerintem az aurea mediocritas.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2016-01-09 13:36 Sren

Sren képe

Úgy érted, Para, Te lennél itt a fogadatlan prókátor? :O :D
Egyetértek. Igenis regresszió, és ezt a gyerekek igenis így mondják.
Ne haragudj, Vera, de a többi megjegyzésedet sem igazán értem. Hogy az ápoló gumitalpú cipője nyiszordul, jellegzetes kórházi hang, itt fontos hangulatkeltő elem.
„A kislány semmit sem értett” miért felesleges?
A beteg arca többnyire felderül, felenged, megkönnyebbülés látszik rajta, amikor meglátja a nővért. A nővér nem orvos, nem „bánt”, nem tesz veled kellemetlen dolgokat (csak nagyon ritkán), segít, meghallgat, rendbe tesz, szükség esetén megetet, tisztába tesz, megmosdat, stb. Tényleg felderülnek. Tapasztalat, rengetegszer láttam. Édesanyám nővér volt.
A „hát még nekem” miért felesleges? Na és, ha erről szól? Ez éppcsak árnyalatnyi nyomatékosítás, bőven belefér.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-01-09 13:55 polgarveronika

polgarveronika képe

A vélemény a sajátom, mint ahogy az írás a szerzőé.
A véleményt el lehet fogadni vagy el lehet utasítani. Ez a szerző joga.
Vitázni nem kívánok sem a fogadott, sem a fogadatlan prókátorokkal. Fenntartom, amit írtam.
- a nyiszordul számomra nem hangulatkeltő (sőt hangzástanilag sem tetszik,.és valahogy az a mondat semm állja meg a helyét grammatikailag).
- világos, hogy a gyereknek fogalma sem volt mi történik vele és miért (ezért tartom feleslegesnek), hiszen még sírdogált is
-az utolsó részt pedig éppen a koncentrált drámaiság végett szűkíteném
- az életkor regresszió során akkor válna számomra elfogadhatóvá a puncizás, ha e/1 ben szólna a szöveg és nem egy felnőtt mesélné.

De nekem, így is jó, nem az enyém...
Üdv:V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2016-01-09 16:16 Para Celsus

Para Celsus képe

Szóval te véleményezhetsz, de a te véleményedet nem lehet véleményezni? :D

Azért érezni a különbséget - én még itt aggódom, ne tűnjek fogadatlan prókátornak, más meg kéretlenül átírogatná a novellát.

A szerzőtől elnézést az offért, részemről lezártam.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2016-01-09 17:20 Dana

Dana képe

:-)

Kösz, Para, hogy megvédted szegénykét! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 17:19 Dana

Dana képe

Köszönöm, hogy elolvastad, illetve a javaslataidat is!

A "felderül" szón én is gondolkodtam sokat, azt lehet, hogy cserélem valamire.

A punci marad. :-) Kiskoromtól kezdve használom ezt a szót, más "gyerekes" változatait kevésbé kedvelem. A keménynek szánt szövegbe szerintem pont az nem illene bele, ha nem nevezném a nevén a dolgokat.

Az én eredeti befejezésemben a nő nem szólalt meg, csak gondolta, amit most mormolt. Lehet, nem kellett volna a végén beszéltetnem, de most már így marad.

Köszönöm még egyszer, hogy ránéztél.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 18:03 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia Dana,

A punci marad. :-) Kiskoromtól kezdve használom ezt a szót, más "gyerekes" változatait kevésbé kedvelem. -
Milyen más változatait nem kedveled, illetve nem használod? Szülőfalumban kislányok esetében a nuni és a puni szavakat használtuk, a puncit pedig 16 év felett. Ez nem a prüdéria miatt volt így, ez volt a bevett napi szóhasználat.

Érdekelne a téma, nálam ez így rögződött be, viszont nem szeretném ha egy komoly történetem a nuni / puni miatt fulladna röhögésbe.......
Előre is köszi

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2016-01-09 18:07 Sednol

Sednol képe

A csúnyája kifejezést meg meghagytátok az öreglányoknak? :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-01-09 18:13 A. Dixon

A. Dixon képe

:) Képzeld, ezt nem használtuk! De jó hogy mondod, fel is írom.......

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2016-01-09 18:13 Dana

Dana képe

(Van arra más kifejezés is, de én azt ki nem mondom, csak részegen.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 18:12 Dana

Dana képe

Jááááj, szuper téma, de azért ne boncolgassuk hosszasan! Az általad említett két szót is használják itt felénk, persze elsősorban kisgyerekekkel való beszédben, de én egyszerűen nem szeretem őket -- sosem szerettem. Ellenérzésem van, sőt kimondottan frusztrálnak. Majdnem úgy, mint angolból a 'pretty'.

Én fulladok mindjárt röhögésbe... Egy blogbejegyzésbe definiálni kellene, hogy mikor melyik szót érdemes/lehet használni.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 18:45 Gitáros

Gitáros képe

"A punci marad".
Egy hatalmas kő esett le a szívemről! De tényleg!

A hülyéskedést félretéve, ez a kifejezés itt teljesen beleillik a szövegbe, ráadásul, tök egyszerű a megoldás, hiszen a két nagyobb gyerek használta ezt a szót, amikor meglepték és letámadták a kislányt.
- Kata! Nem bántunk, ha most szépen félrehúzod a bugyidat, és megmutatod nekünk a puncidat!
Így, nagyjából ilyen szóhasználattal történhetett a dolog, tehát az írónő egyszerűen csak lejegyezte az eseményeket, amely esetben a finomkodás, a körülírás stílusidegen és mesterkélt lett volna.

Ennyit a fjordokról... Akarom mondani, a puncikról...:DDD

Miki

v, 2016-01-10 10:11 polgarveronika

polgarveronika képe

Kedves Dana!

Örülök, hogy az írásodhoz fűzött észrevételeimet a helyén kezelted, nem láttál bele semmiféle "gyilkos" szándékot, és magad is észrevettél azok közül, olyat, amit említettem, mint korrigálni valót.
A sokféle hsz is az mutatja, hogy sokfélék vagyunk, sokféle igény és értékrend szerint élünk, mozgunk és válogatunk, valamint azt is, hogy az írói felelősség nemes dolog, és egy írás körántsem akkor fejeződik be, amikor a szerző leteszi a tollát.
További jó szerkesztői és alkotó munkát kívánok.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2016-01-09 13:14 Para Celsus

Para Celsus képe

Amikor megtudtam, hogy a csaje nővér, és ráismert a fazonra (második bekezdés), sejtettem, mire megy ki a játék - szóval nem volt csattanó, annál nagyobb szó, hogy a történet végig fenntartotta az érdeklődésemet. Ez egyértelműen a hangulat, a miliő, a próza textúrájának érdeme.

Talán ez: "A kezében szorongatott bugyit lüktető ágyékához szorította" redundáns - szorongat, szorít, ha az ágyékához szorítja, evidens, hogy a kezében szorongatja.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2016-01-09 13:48 Sren

Sren képe

A szorongatta-szorította valóban redudáns, nekem viszont, ha már a „csúnya” dolgoknál tartunk, a lüktető ágyék ugrott ki egy kicsit. A kislány nyolc éves; a belső elválasztású mirigyek ebben a korban még mélyen alszanak… Mivel viszont lehetnek kivételek, és mert ez a kifejezés igenis kell ide – súlyt ad, nem kicsit, kár lenne kivenni –, nem szóltam érte. Most is szőrszálhasogatásnak érzem, kicsit restellem is magam miatta, de hátha a későbbiekben hasznos lehet.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-01-09 17:20 Dana

Dana képe

Jogos, mindjárt átnézem!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 13:19 Urbatorium

Urbatorium képe

Az írásaid mennyisége és minősége is döbbenetes! Gratula! :D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

szo, 2016-01-09 17:43 Dana

Dana képe

Köszi :-)!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 17:33 Sednol

Sednol képe
5

Beteg, de tetszett. :D

Engem csak az inzulinos fiolák zavartak. Lehet vele ölni, de kimutatható, így az idegenkezűség is megállapítható. Viszont a kálium, ha jól tudom, kimutathatatlan. Bomlás közben telítődnek vele az erek, így megállapíthatatlan, hogy attól halt-e meg a delikvens.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-01-09 17:42 Dana

Dana képe

Lehet, hogy nem számít neki, ha lebukik :-)!

Amúgy egy halál angyalánál láttam, hogy inzulinnal ölt, amitől leesett a vércukorszint (ha jól emlékszem).

Köszönöm a csillagokat!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 17:47 Sednol

Sednol képe

Jó az inzulin. Azt mondták, hogy nem nagyon szoktak kutakodni utána. A káliumot csak érdekességnek írtam, persze otthoni használatra nem ajánlom. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-01-09 18:39 Obb

Per pillanat csak punci témában szólnék :) Vannak még pici gondjaim, de azt máskor, mert ahhoz újra kellene olvasni.
Rendben van az ott, mert igaz, hogy a narrátor felnőtt, de mégis gyermekek között történtekről mesél, és ez így rendjén van, mintha azt írná, hogy felvette habos-babos ruhácskáját, ez is rendben egy adott szövegkörnyezetben, persze túl sokszor élni vele nem szabad, de itt jobb, mintha a pináját olvasná az ember :)

szo, 2016-01-09 20:27 Dana

Dana képe

Köszi, Obb!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 22:27 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nekem is tetszett. Jó állnak neked az ilyen a történetek.

"boldogságot és szeretet remélve, amely csak nem jön el?" - szeretetet... valamint én a "csak"-ot kivenném. Máshol nem akadtam meg, hamar a végére értem.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

v, 2016-01-10 08:18 Dana

Dana képe

Köszönöm szépen az olvasást és a véleményt!

Nem venném ki a "csak" szócskát. Tudod, nekem az ott azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor próbálkozik, remél is, de nem történik semmi. (Naivitás?)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-01-09 23:19 Forsaken

Forsaken képe

Lehet, hogy én nem nőttem még fel eléggé, vagy nem vagyok elég műértő, de nem értem a történet körüli hype-ot. Írástechnikailag tényleg profin megvalósított darab, Kata túlfűtöttségét éreztem csak néha erőltetettnek, de amúgy részemről abszolút hibátlan. Viszont ami magát a történetet illeti, bennem semmilyen érzést nem keltett. Könnyen előfordulhat, hogy egyszerűen nem én vagyok a célközönség, de bennem csak annyi maradt meg, hogy "hát igen, ez elég beteg, és a maga módján szomorú is". De ennyi. Hiányoltam a sztoriból valami csattanót, valami mélyebb réteget (mert maga a stílus ezt sugallná). Vártam valami katarzist, de ez nálam elmaradt.
Tudom, ez így önmagában nem túl építő vélemény, és nem is írtam volna le, de egyszerűen nagyon piszkál belülről, hogy mit nem vettem észre ebben az írásban, amit a többiek igen.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

v, 2016-01-10 08:17 Dana

Dana képe

Segítenék némi magyarázattal a történetet illetően, de nem tudom, van-e jelentősége. Valószínűleg nem a történetet nem érted, hanem Téged nem mozgat meg, és kész. Lehet, inkább szerencsés vagy emiatt :-)!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-01-10 08:28 Sren

Sren képe

Ott van az a csattanó.:) Az inzulinos fiolákban.
A katarzis pedig adja magát, bár „rejtve”. Mivel függővég, nincs konkrétan leírva, mindenki „úgy folytatja” magában, ahogy akarja. Számomra az volt a folytatás, hogy ennek majdnem csak egy vége lehet: a boncolásnál egyértelműen kiderül az idegenkezűség, és igen jó eséllyel az elkövető személye is.
Kata szakápoló, tehát mindezzel tisztában kell lennie.
Nem csak a „kínzói”, hanem a saját szerencsétlenségének a végére is így tesz valamiféle pontot – ez utóbbit talán nem tudatosan, de mégiscsak odakerül az a pont.
De mivel függővég, nyitva hagyja a lehetőségeket, mindenkinek mást mondhat. A lényeg viszont egy: a változás, a teljes megváltoztatás. Valaki (végre?) tesz valamit, megragadja a sorsa kerekét, bárhogy is, de lendít a dolgokon, mégpedig úgy, hogy attól holtbiztosan teljesen más mederbe, teljesen más „létszintre” kerül az élete.
De ez csak én vagyok, számomra ezt mondta ez a történet.:)
Viszont ezek után én is kíváncsi lennék, hogy mindez a többieknek hogyan jött le?

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-01-10 08:35 Dana

Dana képe

Látod, milyen érdekes? Én nem is tekintettem azon túlra, hogy Kata elindul az ágy felé. Számomra ez a történet arról szól, hogy egészen apró dolgok -- amiket gyerekkorunkban játéknak hiszünk, vagy fel sem fogunk -- hogyan tudják befolyásolni egy ember életét, döntéseit, érzéseit egy egész életre. (Természetesen a dolog összetett, hiszen itt az is kell, hogy az anyától ne kapjon elegendő figyelmet a kislány, és ezáltal szeretetként és törődésként fogja fel azt, ami valójában megalázó és nem helyénvaló dolog.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-01-10 08:51 Sren

Sren képe

Itt is beigazolódik, hogy a jó könyv, a jó történet önmagát írja.
Számomra egyértelműen nem volt afféle "halálangyala-nővér"-sztori, de csak most, Forsaken kérdését olvasva kezdtem el tűnődni rajta: tényleg, miért is több ennél?
Még amikor Sednol felhozta az inzulint, akkor sem esett le. Csak most. Bakker, hisz nővér, tudnia KELL, tisztában kell lennie a következményekkel - akkor is, ha ez perpill nem tudatosul. Innen pedig, akárhányféle variációban gondolkodunk, minden elképzelt befejezés katartikus, nem lehet más.

(Tényleg érdekes, én az anyával annyira nem is foglalkoztam, tényként fogtam fel, nem gondoltam bele ebbe a részébe.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-01-10 09:06 Dana

Dana képe

Pedig elég fontos: átél valaki egy ilyet, és nem rohan az anyjához panaszkodni? Sőt, az első riadtság elmúltával örömmel üdvözli a történteket... (Más kérdés, hogy ez a boldogság, "elismerés" mennyire fals, mennyire nem normális. De ezt egy gyerek nem fogja fel, csak amikor már késő. Így lesz Kata az, aki.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-01-10 08:48 Kyle

Na, ha már így kérted, akkor én is leírom, mit gondolok. (És remélem, még sokan így tesznek, én is kíváncsi lettem. :) )

Szerintem az nem is kérdés, hogy Dana hatalmas mesélőkedvvel és nagyon élvezetesen ír. Több művét is olvastam már, többségük tetszett. Ez most nem jött be. Nem arról van szó, hogy hogyan van megírva a történet, mert azzal abszolút nincs gond. Egyszerűen maga a történet nekem kevés. Te is említetted, hogy az inzulinos fiolákban van a csattanó, de én továbbra sem érzek/látok itt csattanót. A csattanótól leesik az olvasó álla, ott van a "ba**meeeg!" érzés, ami itt (szerintem) teljesen elmaradt.

Én is úgy értelmeztem leginkább a történetet, mint ahogy Dana mondta: a gyerekkori történések kihatnak későbbi életünkre. Amit te említettél, Sren, megmondom őszintén, fel sem merült bennem, mert szerintem az a normális, hogy valaki/a karakter/az ember igenis cselekedjen, ne pedig csak passzív elszenvedője legyen a történéseknek. :)

Ennyit szerettem volna elmondani. :)

v, 2016-01-10 09:08 Dana

Dana képe

Köszi szépen a hozzászólásodat. :-)

Tudod, szerintem -- akár bejött ez most Neked, akár nem -- az nagyon fontos, hogy elgondolkodtasson. Teljesen mindegy, hogy ugyanabba az irányba viszi-e el az embereket, de ha elgondolkodtat, akkor elérte a célját (szerintem).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-01-10 09:29 Kyle

A kísértőnél láttam, mire vagy képes, és gondolom akaratlanul is ehhez hasonlítottam a novelládat. :) Az legalábbis számomra emlékezetesebb volt. ;)

v, 2016-01-10 09:34 Dana

Dana képe

Látod, milyen érdekes? Nekem például abszolút nem az a legkedvesebb írásom; eszembe sem jutna, mi jól sikerült darab.

A pince, illetve a Ha a halál elválaszt... Na, azok jók. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-01-10 09:43 Kyle

Hát igen, kinek mi. :) Na majd vetek rájuk egy pillantást! ;)

v, 2016-01-10 09:09 Sren

Sren képe

Köszi, Kyle! :)

Valóban nem cselekszik: cselekedni fog. Mindenképpen. Ezt nem nevezném passzivitásnak.
Valaki áll egy szakadék szélén, egy hídpilléren, egy vasúti átjáró tetején, egy széken kötéllel a nyakában, nyomorultan, mindenre elszántan, az ugrás előtti utolsó pillanatban, amikor már nem lehet visszatartani, lehetetlen bármit is tenni érte.
Okvetlen látnunk kell, hogy leugrik? Több lesz attól egy történet, ha a borítékolhatót konkretizáljuk?

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-01-10 09:26 Kyle

Félreértettük egymást, Kata egyáltalán nem passzív! :) Általánosságban értettem, hogy nem kedvelem, ha a szereplő passzív. És azzal sincs semmi gondom, ha a történetben nincs konkrétan megmutatva, hogy mit fog csinálni a karakter. Sőt, ha az író csak sejteti, szerintem úgy ezerszer ütősebb lehet.

Nem ilyen szempontból volt "bajom" a történettel, egyszerűen csak nem volt rám akkora hatással, mint Dana más műve(i). :)

v, 2016-01-10 09:34 Sren

Sren képe

Milyen figyelmesen fogalmaztad meg, hogy félreértettelek. :)))

Akkor tulajdonképpen egyetértünk. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-01-10 09:44 Kyle

"Akkor tulajdonképpen egyetértünk. :)"

Így van! :)

v, 2016-01-10 09:50 Obb

Pedig, Sren, van ebben egy kevés byroni szenvedés, és passzivitás is. Cipeli egy életen keresztül, és nem tesz semmit ellene, csak menekül.
Számomra az írás azt mutatja meg, hogy a gyermekkorunk történései egész életünkre kihatással vannak, van aki helyre tudja tenni magában, van aki nem, de így, vagy úgy végig kísér minket.

v, 2016-01-10 10:08 Sren

Sren képe

Nem mondtam, hogy nincs, Obb: a passzivitás ellen csak a végkifejletet illetően tiltakoztam. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-01-10 10:10 Dana

Dana képe

Erre gondoltam írás közben, amit Te mondasz.

Aztán elolvastam mészégető hozzászólását, és b*sszus, annyi aspektus, ami fel sem merült... Azt hiszem, ilyenkor válik igazzá az, hogy a történetek magukat írják azon túl, hogy van egy elképzelésünk, hogy honnan hová szeretnénk eljutni (és a hová néha nem is megvalósítható, ha törétnet, írás közben, olyan fordulatot vesz.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-01-10 10:06 mészégető

mészégető képe

Általában szeretem Dana írásait, mert megijesztenek, ezt nem szerettem mert megijesztett. Azt értem hogy miért 18", de a műfaját nem igazán sikerült megtalálnom."Rettentő",- pszicho-thriller ?- ha az egy műfaj. Hasonlatos a gennyező vérző sebek közvetlen feltáráshoz, újra és újra való feltáráshoz.A főhős működését sem értem pontosan. Éri egy inzultus - szexuális abúzus - gyermekkorában - szerintem is kicsit túl fiatal még akkor ehhez : "bugyit lüktető ágyékához szorította" - de ezt nem tudom, lehetséges. A főhős akkori életének leírása kicsit felületes, gyermekét egyedül nevelő oda nem figyelő anya- egy másik nő-. Ezt az inzultust a végletekig éli át, ápolja, fejleszti magában. Nem védekezik , nem harcol ellene, nem kér segítséget. Ez az egy inzultus váltotta ki azt , hogy ránézésre "normális " életet él, erősen torzult szexualitással? Lehet, nem tudom, ha így van akkor erre a pszichológia adhat magyarázatot , valóban nem tudom, nem vonom kétségbe, csak nem tudom. Oly módon, hogy a szexualitása kisiklásért egyértelműen és határozottan két személyt nevez meg , mint okozót. Ez ellen nem tsz semmit, együtt él vele, teljes passzivitásban, szenvedve. Ápoló lesz, - ezért vagy ennek ellenére, vagy véletlenül, csak hogy találkozhasson a két ellenséggel kiszolgáltatott helyzetben , írói szándék szerint ?- noha későbbi cselekvései, érzései illetve gondolatai alapján, inkább ápoltnak kellene lennie. A továbbiakban a sors lép fel mint igazságosztó. Meghal az egyik, kórházba kerül a másik gonosz. Éppen oda ahol a nővérke dolgozik. Az a tevékenység amit a boncteremben a nővérke véghez visz , az beteg. Az nem egyszerűen a szexualitás megcsúszása, az beteg. Annál is inkább mert az ápolónők az emberi testtel sajátos módon bánnak, ahhoz másként viszonyulnak, mint más.Mindent tudnak amit tudni lehet. Mit keres? És értelemtelen szerintem , mert nincs feloldás, csak elmélyülése a bajnak.Vagy csak gondolja ezt a helyzetet ? És mit kérdez? Engem esetleg érdekelne. A másik gonosz, ugyancsak kényre-kegyre kiszolgáltatva kerül elé - az hogy a férfi leírása már már undort keltő jelzőkkel történik , az még nem elégtétel -. És gondolatban megöli a pasit. Miért gondolatban? Mire vár? Meddig vár? Amíg ápolt nem lesz vagy halott vagy fogoly? Ennél kevesebbért is ölnek. Az ápolónők nem ilyesmiért ölnek. Nekem disszonáns, és megint csak passzív. Ennyi elfojtás - persze lehet - de nem létezik, hogy a napi életben ne jelenne meg más tulajdonságban , jellemzőben is, mindig barna cipőben jár, soha nem vetkőzik le a nővérszobában munka előtt után, haját a szemébe húzva viseli, kerüli a szemkontaktust, egyedül él egy macskával, vagy éppen ellenkezőleg, dévaj , mondén , élvhajhász? A nővérke személyes tulajdonságaival - valójában indítékaival is kevésbé - nem találkozunk, ahogy látom. Szeretnem kidolgozandó lenne ez, a cselekvések, a nem cselekvések elvileg valami módon mégis csak okszerűek. És szerintem nem jó, ha a sors ilyen mértékig közbe avatkozik, - baleset, betegség - egyrészt a való életben szinte kizárt, másrészt olyan így mintha petricsészében tenyésző baktérium telep kerülne megfigyelésre nagy felbontásban , de a változás esélye nélkül. Szerintem egy írásban kell katarzis, meg kell halnia a gonosznak, és nem csak úgy magától, különben elmélyül a baj, és nem érvényesül a mese. Mi lesz a nővérkével ? Mi lesz az életével? Így marad? Nincs segítség. Csak néma csend. Szerintem ez a tárgy lényegesen hosszabb árnyaltabb kidolgozást megérdemelt volna.Vagy megérdemelne. De ez csak az én véleményem.Olvasód maradok.Ha nem baj :)

v, 2016-01-10 15:19 Dana

Dana képe

Kedves mészégető! Először is köszönöm az olvasást és az észrevételeket. Az a helyzet, hogy részemről a történethez pont ennyi tartozott, amennyit leírtam. Tudod, honnan tudom? Hogy egyetlen dologban voltam biztos: az iskolában történt jelenetben -- minden más viszont egészen egyszerűen csak jött. Persze gondolkodhattam volna logikán, előzményeken, következményeken -- de nem akartam. Néha amikor túlgondolkodod, elrontod. Szerintem nagyon sok embert ér valamilyen formában -- nem feltétlenül szexuális -- megaláztatás fiatal korában. Engem például rendszeresen csúfoltak, és ennek következményét sokáig, sőt valószínűleg életem végéig hordani fogom. Ettől még nem ölök meg senkit, az életem is átlagos, de nyilván számos viselkedésformám ezek eredménye. Egy pszichológus biztosan jobban értené, én nem tudom ezt jobban elmondani, de szerintem érted is. Itt minden teljesen véletlen ebben a történetben. Az is, hogy pont Kata maradt hátra a teremben, az is, hogy a két osztálytársa felismerte és kihasználta a sebezhetőségét. Egyetlen dolog biztos, hogy a tetteknek következményei vannak, amelyek az életben később visszaköszönnek. Kinél így, kinél úgy. És nem akartam túlírni, minek mindent megmagyarázni?! :-)

(Amúgy a pasit nem gondolatban öli meg...)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-01-10 15:49 mészégető

mészégető képe

Kedves Dana, ha úgy érzed, hogy készen van akkor bizonyára készen is van. Én most igyekeztem úgy vélemenyt formalni, mint nem atlagos olvasó.Szerintem erdekes lehetne a viszonyokat is vizsgálni, és vezetni a törtenetet, a szereplöket, gazdagitani a személyiségüket. Gyermekkori tapasztalataink bizonyára meghatározó szemelyiség alakitó dolgok.De érdekes amikor a személyiseg mozog, valamit tesz nem tesz. Formálhatod az életét, nem csak megfigyeled, és leirod, hiszen te hozod létre.A bonctermi jelenetet nehéz megérteni lelki háttér nélkül, nekem nem is sikerült.De ez simán lehet az en hibám, vagy nemértésem, az irás minösegből nem von le.

v, 2016-01-10 13:26 Obb

Pár dolog, ami még mindig szembetűnik, nagyon jól próbálod leszűkíteni pusztán a mondanivalóra a szöveget, ezért néha kicsit át is esel a lónak másik oldalára, a kötőszavaink és utalószavaink pont azért vannak, hogy összekössék a szöveget, sokszor elhagyhatóak, de kell egyfajta érzék ahhoz, hogy ne akassza meg a szöveget az esetleges elhagyásuk. Pl. egy okhatározói alárendelésnél nem szerencsés elhagyni.
Mészégető nagyon jól összegezte a felmerülő kétségeket, lehetséges kérdéseket. Bár megállja a helyét ebben a terjedelemben, túl sok a nyitva maradt kérdés, ami miatt el lehet gondolkozni egy bővebben megírt változat elkészítésében.
Mindenesetre ez egy nagyon jó és elgondolkodtató írás.
Ami nekem még érdekes:
"Az iskolájukban nem volt öltöző, az osztályteremben vették át a tornaruhát" - nem így nézett ki valamikor a mondat, jobb lett, de itt is hiányt érzek a szöveg kötésében: ezért az osztályteremben..., mondjuk nem ezért vettem ki, hanem, hogy szembesülj az olyan elmebeteg olvasókkal, mint én, akit minden apróság elgondolkodtat.
Jelen esetben:
Minden tornateremhez építenek öltözőt.
Ha nem volt tornatermük és ahhoz öltöző, hanem valahol a szabadban tartották a tornaórát (mondjuk egy falusi iskoláról beszélünk), akkor sem engedte volna a tanár, hogy egy időben öltözzenek. (csak érdekesség ként vettem ki)

Viszont itt egy komoly ellentmondás van, ami az egész történetet megkérdőjelezheti, és elterelheti azt más megközelítési lehetőség felé, ami csak még több kérdést vethet fel:

"Rémülten teljesítette, amit kértek. Nem nyúltak hozzá, csak nézték. Aztán Peti közelebb hajolt, hogy alaposabban is szemügyre vegye őt odalent – forró lehelete a kislány érzékeny, csupasz húsát perzselte. Kata szíve hevesen dobogott, a fejében egy rekedtes hang lihegve azt követelte, lökje előre a csípőjét, bele a fiú arcába." - külön kiemelném: "Nem nyúltak hozzá, csak nézték."

"A boncasztalon fekve inkább kedvesnek és ártatlannak tűnt – semmiképp sem olyannak, aki mások combját feszíti szét, vagy érzékeny húsába markol." - ??? - semmi nem utal arra, hogy Brigi máskor is hasonló dolgokat tett, tehát ez az akkori eseményekre utal, amikor hozzá sem nyúlt, mint írod.

Apróságok még:
"Brigi odalent sima volt és puha, bőrén még érződött a mandulatejes testápoló illata. Valószínűleg a baleset előtt kevéssel tehette magát rendbe odalent: ahogy végigsimította a traumától lilásfeketére színeződött húst, Kata kezét nem böködték apró sörték." - bár most, ebben az írásban jól operálsz a magyarázatokkal, itt mégis megint hátrakerült az, amire ott nincs szükség, mert redundáns, pedig előrehozva nem feltétlen lenne az:
- Kata kezét nem böködték apró sörték, amikor végigsimította a traumától lilásfeketére színeződött húst. Valószínűleg a baleset előtt kevéssel tehette magát rendbe odalent. Brigi odalent sima volt és puha, bőrén még érződött a mandulatejes testápoló illata. - Szóval ha leírod, hogy sima és testápolós volt, akkor már önismétlés, ha hozzáteszed, hogy nem böködték a sörték, viszont, ha előre veszed, akkor nem.

"ágyékára valaki egy lepedőt dobott" - ez nem egy lényeges, de lóg a levegőben, a valaki meg a dobott miatt - ágyékát egy lepedő takarta

"Ébren van, gondolta Kata.
Persze nem számított." - kilép a narrátor a szerepköréből:
Ébren van, gondolta Kata, persze nem számít. - vagy ennek valamilyen variációja, lényeges, hiszen Kata szemszögéből nézve nem számít a dolog.

"zsebében halkan összekoccantak az inzulinos fiolák." - én, mint laikus, a fiolákból gondolom, hogy kinyírja, az inzulinról annyit tudok, hogy cukorbetegségre van, szóval nem olyan szerre gondolok, ami túladagolás esetén halált okoz (de ezt is csak érdekesség és átlagos olvasó végett mondom), szóval nekem nagyobb durr, ha nincs inkább megnevezve, hanem olyan nyitva hagyott ez is, mondjuk: pár fiola falkan összekoccant a zsebében.

Alapjában véve az ember szeretné, ha mindig hasonló színvonalú írást olvasna, ötöst csak az ellentmondás miatt nem adok.

v, 2016-01-10 15:23 Dana

Dana képe

Köszönöm, Obb! A pozitív véleményed nagy szó; sajnálom azt az ötöst... Fene!

Szeretnék a tornaterem és öltöző problematikájára reagálni -- a többire majd később! Szeretnék kiállni az elképzelésem mellett, mégpedig azért, mert az pont egy valós életből vett szituáció. Én viszonylag nagyobb városban jártam általánosba, és mi alsóban így öltöztünk! Egy nagyobb terem volt a tornaterem az iskolán belül, de nem voltak öltözők -- az alsósok mind a termeikben öltöztek, amíg csak el nem készült a tornacsarnok az öltözőkkel! Sajnos arra nem emlékszem, hogy egyszerre öltöztünk-e mi fiúk és lányok, de az biztos, hogy a teremben!

A többit átnézem!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-12 07:07 Dana

Dana képe

Most van időm mindenre reagálni, amit írtál.

"ezért" - Beteszem; a tornaterem és öltöző kapcsolatáról (hiányáról) már írtam, hogy az saját tapasztalatból táplálkozik.

Megfogdos vs nem fogdos meg - erre egy kedves "előolvasom" is felhívta a figyelmemet, az ellentétre. Én úgy gondoltam, hogy azzal, hogy szexi bugyit válogat magának a kislány, egyértelművé teszem, hogy nem ez az egyetlen alkalom, amikor a gyerekek "közel kerültek" egymáshoz, de beleteszek akkor egy egyértelműsítő megjegyzést erre vonatkozóan.

lepedő - Javítom, jogos.

Persze nem számított. - Javítom, jogos.

Az inzulint hagyom :-).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-12 07:14 Dana

Dana képe

Ja, és a fránya utólagos magyarázatok... Ha tudnád, hány mondat fölött ültem a fejemet törve, hogy jó helyen van-e... :-)))

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-01-12 08:36 Obb

Észrevettem :), írtam is, hogy jól operálsz velük.
A bugyiválogatás közvetlen az eset után van, csak azt támasztja alá, hogy felkészül arra, hogy hátha szerencséje lesz, és újra valaki rámozdul a puncijára, és nem kettőjükre feltétlen, hisz ők ellenszenvet váltottak ki belőle, csak a rejtett vágyát hozták felszínre.

v, 2019-01-06 14:43 vman95100

vman95100 képe
5

Na jó ez lesokkolt..xD Tudod miért Dana? Cukor beteg vagyok! Eskü :D