Vesztes

A napja semmivel sem indult rosszabbul, mint az előző vagy az azt megelőző.
Köhögve ébredt, és köhögés kínozta, miközben a konyhába botorkált. Neszkávét szórt egy pohárba, majd krákogva a fürdőbe csoszogott. Mielőtt a port felengedte volna forró vízzel, harákolva a vécécsészébe köpött. Felületesen megborotválkozott, közben elkortyolta a gőzölgő feketét. Amikor a felesége elment dolgozni, elhevert az ágyon és kapcsolgatta a tévét. Ha csörgött a mobilja, nem vette fel. Ha a kapun zörgettek, nem nézett ki. Dél körül bekapcsolta a számítógépet: játszott, e-maileket olvasott. Négy órakor kiment a műhelybe, így pont elkerülte a hazaérkező nejét. Mindig ezt csinálta.
Nem bontott viszont sört. Odaállított ugyan egy üveggel maga elé, de nem nyitotta ki. A laptopját sem kapcsolta be, újságot sem vett elő, csak ült az asztalnál és bámulta a mohos téglafalat, amire a koszos, aprócska ablak nyílt. A válla egyre görnyedtebb, az arca egyre kifejezéstelenebb lett, egyik cigarettát szívta a másik után. Amikor az utolsót is elnyomta, fogta a kiürült dobozt, majd két kézzel, ellentétes irányba csavart egyet rajta, úgy hajította a kukába. Harmincöt éve így csinálta, az első pakli, barna Szofi óta. Azóta csak a márka változott, a rituálé nem.
Este nyolc órakor átment a garázsba, és felakasztotta magát.
Reméltem, hogy megfutamodik – mint egy évvel azelőtt. Akkor két napra eltűnt, egy erdei házban bujkált. Ültem mellette az ágyon, miközben ő ivott, cigizett és meredten bámulta a falnak támasztott puskáját. Felidéztem neki az elejtett szarvasokat, a kimeneti nyílásokat, a vért és a kínlódást, ha a golyó nem ölt azonnal. Amikor a barátai végre rátaláltak, csak annyit motyogott, még ahhoz is gyáva, hogy végezzen magával.
Valamiért az utolsó percig bíztam benne, hogy most is megmenthetem. Aggódva járkáltam körülötte, néztem a készülődését, és közben igyekeztem megtalálni őt a sötétség mélyén, amely az elméjét fojtogatta. Ám mire elértem, már túl késő volt. Hiába villantottam fel neki emlékképeket a lányáról, a barátairól és dolgokról, amiket szeretett csinálni, a halálvágy vakká tette az élet örömeire. Nem tudtam elterelni a figyelmét a kötélről, amelyre gondos hóhércsomót kötött, mielőtt átvetette volna az egyik tetőgerendán.
Szürke tollpihe hevert a széken, amit a kötél alá húzott. Nem ismerte fel. Nem csodálkoztam: hét éves volt, mikor utoljára látott ilyet. Megpróbált átmászni egy kerítésen, de megcsúszott, és az egyik kovácsoltvas lándzsa felnyársalta, megsértve a tüdejét is. Több órán át műtötték, napokon keresztül élet-halál között lebegett.
Nézte-nézte egy darabig a tollat, aztán gondosan lesöpörte a székről, mielőtt fellépett volna rá.
Tizenkét perc.
Ennyi idő után állt meg a szíve.
Az öntudatát néhány másodperccel az után elveszítette, hogy kirúgta maga alól a széket, de a teste még további tizenkét percen át haldoklott. A szíve utolsó, fáradt dobbanásával egy időben a fejem felett pislákolni kezdett a fény. A kutyája panaszosan felvonyított az udvaron. A felesége csak tíz óra körül kezdett gyanakodni, hol marad el a férfi, miért nem jön be vacsorázni. Amikor megtalálta a kötélen lógó, élettelen testet, kifordultam a garázsból.
Ólomszürke felhők tornyosultak a sötét égen, a látóhatár peremén néma villámok cikáztak. Az elvirágzott, nyurga orgonafa nyiszogva kapirgálta a palatetőt. Egyenest a műhelybe mentem, és lerogytam a sarokban álldogáló, rozoga fotelbe.
Gyakran üldögéltem ott, amíg ő tett-vett éjszakába nyúlóan. Apró alkatrészeket tisztogatott, forrasztott, pornó- és vadászújságokat lapozgatott, a laptopján pötyögött, passziánszozott, sörözött, cigizett. Néha beüzemelte a rezsót, és egy ócska serpenyőben kolbászt sütött, amit ott, a munkaasztalánál evett meg. A felesége nem szerette, ha a házban büdösít.
Nem tudom, meddig ültem a fotelben – négy vagy öt napot is talán. Egyszer bejött a nevelt lánya. Talán másnap, nem tudom. Nem nézett körül, csak megsimította a forgószék támláját, letett egy dobozos sört az ablakba, aztán kihátrált a műhelyből. Ahogy a nehezen záródó ajtóval küzdött, hallottam, hogy sírva fakad.
Ettől az egytől eltekintve a férfi minden holmija érintetlen maradt. A laptopja – amit törött zsanérja miatt nem lehetett összecsukni, ezért általában letakarta esténként egy törülközővel – felnyitva porosodott. Mellette fekete szigetelőszalaggal összetákolt szemüveg és némi apró árválkodott. Száztizenöt forint, egészen pontosan. Ez volt minden vagyona. Az asztal sarkán egy fényes, bontatlan doboz hivalkodott: új távcső, negyvenezerért. A pénzt egy barátjától kérte kölcsön két hete.
A felesége egy nappal az előtt jött be, hogy a temetőbe indultunk volna. Barna, felirat nélküli papírtáskát tett óvatosan az asztalra. Erős, sodrott füle volt a szatyornak, valami gömbölyű dudorodott benne. Órákkal később, amikor fel mertem kelni a fotelből, és remegő lábakkal odavánszorogtam, láttam, hogy a férfi hamvait tartalmazó urna az.
Egy kis, duna-szigeti falucskában temették el. Mindkettőnket a sógornője vitt a helyszínre. Ő a csomagtartóban utazott, én a hátsó ülésen, a lánya és a nevelt lánya között. Veríték és könnyek sós szaga terjengett a kocsiban, meg valami másé is, amit talán csak én éreztem: a kudarcé. Az én kudarcomé. A lánya, amikor kiszállt az autóból, undorodva pöckölt le magáról egy szürke tollpihét.
Hosszú, poros út vezetett a temetőig. Gyászruhás, kisírt szemű asszonyok és lányok, meglett férfiak, fiúk gyalogoltak a rekkenő hőségben a temetőkapu felé: barátok és rokonok. Miközben egy falubéli ájtatos hangon felolvasta a búcsúbeszédet, az egybegyűltek az elhunyt nejét lesték, vajon sír-e, gyötrődik-e kellőképpen.
A legjobban a szülőket sajnáltam. Az asszony tétován forgatta a fejét, mintha nem értené, mi történik körülötte. Amikor odaléptem hozzá, és a vállára tettem a kezem, megrándult a szája széle, de nem sírta el magát. Nyugtatót adhatott neki a férje, aki egyenes derékkal, a botjára támaszkodva állt mellette. Megrendültségéről csak hamuszürke arca tanúskodott.
A szertartást követően a gyászolók hamar szétszéledtek. A legtöbben a sarki vendéglő árnyat adó lugasai alatt kerestek menedéket, mások hazafelé indultak. Verejtékező homlokú pincérek rohangáltak az asztalok között, gyöngyöző szódával és vörösborral kínálták a torra gyűlő embereket. A szabadtéren felállított katlanokban őzpörkölt rotyogott, az ínycsiklandó illatot a temetőben is érezni lehetett.
Amikor az utolsó, sötét fejkendős öregasszony is szögre akasztotta a locsolókannáját, lerogytam a felhevült sírkőre. A frissen festett, aranyszínű betűk izzottak a lenyugvó nap fényében.
„Élt 54 évet.”
Lehajtottam a fejem. Úgy éreztem, soha többé nem lesz erőm felemelni.
Rozsdás, fényevesztett fémkarikát forgattam elgémberedett ujjaim között.
A lábam körül tollaktól szürkéllett a föld.
Miközben megszólalt az esti misére hívó harang, a szárnyamból egy újabb vált ki, s hullt alá puha neszezéssel a többi közé.

2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2018-08-07 08:04 Kelvin

Kelvin képe

Danadanadan!
Kicsit sok a titok, nem?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2018-08-07 09:31 Dana

Dana képe

Gondolod?

Az ok szerintem itt nem számít, legalábbis, ami a depresszión túl van, nem számít. (Nem számított.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-07 10:05 Bjursta

Bjursta képe

Valószínűleg nincs titok. Valószínűleg ilyen az élet, amikor az őrangyal is tehetetlen már, mert nem akar élni, aki nem akar élni. Nem kell ahhoz egy ok, lehet összességében is az élet. Az írás tetszett, egy dolog van amit említenék - de ez csak én vagyok - ez után a mondat után : Este nyolc órakor átment a garázsba, és felakasztotta magát. Ez után a következő két bekezdést én kihagynám, ha én irnám :) Az őrangyal jelenléte ki fog derülni, a toll már elég utalás, a korábbi öngyilkossági kísérlet, nem biztos hogy erősíti a történetet. De ez inkább ízlésbeli dolog, tudom.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-08-07 10:30 Dana

Dana képe

Köszönöm. A kerítéses jelenet eredetileg nem volt része a történetnek, de első olvasás után nem voltam benne biztos, hogy ez igy egyértelmű – a másik a valóságban is így esett.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-07 10:40 Bjursta

Bjursta képe

A kerítéses az rendben, ott jön be az őrangyal, az értem. Én arra gondoltam ami ez előtt van, az öngyilkosság után.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

k, 2018-08-07 12:30 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az elbeszélő személye viszonylag hamar tiszta lett, valahol itt esett le, hogy őrangyal lehet:
"Nézte-nézte egy darabig a tollat, aztán gondosan lesöpörte a székről, mielőtt fellépett volna rá.
Tizenkét perc.
Ennyi idő után állt meg a szíve."
Hogy ez jó-e vagy sem, azt te tudod.

Ami viszont nagyon tetszett, az ez a bekezdés:
"Ettől az egytől eltekintve a férfi minden holmija érintetlen maradt. A laptopja – amit törött zsanérja miatt nem lehetett összecsukni, ezért általában letakart esténként egy törülközővel – felnyitva porosodott. Mellette fekete szigetelőszalaggal összetákolt szemüveg és némi apró árválkodott. Száztizenöt forint, egészen pontosan. Ez volt minden vagyona. Az asztal sarkán egy fényes, bontatlan doboz hivalkodott: új távcső, negyvenezerért. A pénzt egy barátjától kérte kölcsön két hete."
Már ezért megérte volna elolvasni, a halál utáni üresség érzékeltetésében felér az összes ezt követő leírással.

Az, hogy keveset tudtam meg az angyalról, nem zavart, az már annál inkább, hogy nem igazán értem, miért küzdött ennyire a fickóért, és miért töri össze a kudarc. Kevésnek érzem önmagában azt az indoklást, hogy gyerekkorában megmentette a kerítéses mellkasszúrás után, jó lett volna tudni, hogy mi fogta meg benne, hiszen egy határozottan szürke, nehezen szerethető karaktert festettél le.

k, 2018-08-07 13:29 Dana

Dana képe

Köszönöm.

Én úgy gondolom, hogy mindenkinek van őrangyala. Valahogy az a kép fogott meg, hogy mi lesz az őrangyallal, ha meghal az, akire vigyáznia kell. Én így képzeltem el.

Nem tudhatod amúgy, hogy az az ember, akit most, ebben a depresszív állapotában látsz -- és azt mondod, nem szerethető --, milyen volt. A mentális betegségek előtti embert szeretjük, nem azt, akivé válnak.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-07 14:44 Dana

Dana képe

Egy kérdés: kellenek-e a tollas utalások? Kell-e a kerítéses jelenet? Vagy elég a végén az a pár mondat. Eredetileg úgy volt – nem bíztam benne, hogy elég.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-07 20:13 Sednol

Sednol képe

Én egyiket sem találtam feleslegesnek. Elvégre az őrangyal is csak... mi is? :D

Miért ne emlékezhetne vissza, hogy mi mindenen mentek keresztül ők ketten.
Ez egyfajta próbatétel mindkettőjük számára.

Az elhulló tollak az angyal veszteségét jelentették számomra.
Az én olvasatomba ő így veszíti el lényegét. Még akár azt is el tudom képzelni, hogy ez által válik emberré.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-08-07 20:31 Dana

Dana képe

Köszönöm!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-08-08 12:16 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A tollas utalás színesíti a sztorit, és a kerítéses résszel is több lett, semmi esetre sem húznék belőle!

Én inkább több infóra vágytam volna, írtad pl a másik kommentedben, hogy szerinted mindenkinek van egy őrangyala, ezért kötődik a fickóhoz. Lehet, hogy én vagyok fura, de én nem is gondoltam rá, hogy teljes munkaidőben egy emberen dolgoznak.

sze, 2018-08-08 15:03 Dana

Dana képe

Lehet, hogy igazad van -- meginterjúvolhatna valaki egy őrangyalt, hogyan is van ez. :-D

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-07 16:37 Roah

Roah képe

Igen, lenne vele játszási, de ezt a részt a tematika miatt átugrom - na jó, ha kell, naná, hogy játszhatunk nyelvtanosdit, ilyesmiket is. ;)

Első körben pacsi Domnak - érdekes gondolatnak tartom, amit a véleményében említ, miszerint egy szürke karaktert nem lehet-e szeretni, vagy hogy is van ez?
Szóval pacsi a felvetésért, miszter Wolf! ;)

A karakter nem akart fájdalmat okozni szerintem senkinek, egyszerűen mentálisan sérült volt, beteg, a jövő rákjában, a lélek rákjában szenvedett, depresszióban.

Az én világomban ezt...nyomorult démonok okozzák, akik kifejezetten a gyenge és kiszolgáltatott lélekre utaznak (de egy erősebb sem okoz gondot nekik), és brutál lassan, módszeresen ölnek. Akire ezek ráakaszkodnak, arra azt mondják, élve van eltemetve - mert a démonok egyrészt arra teremtettek, hogy kínozzák a lelket, másrészt tulajdonképpen elemként szolgálnak, aksik, élve többet érnek a démonoknak, mint holtan. Ezek az...energiavámpírok ellopnak, elvesznek mindent egy lélekből, mindent, ami emberi, elsősorban távot építenek a lélek és Isten közé, aztán a környezet következik, szakadék a család, barátok és a lélek közé, és csak másznak rá, többen is többen férnek hozzá, amíg nem végül a lélek mindennél jobban vágyik a halálra, semmi más nem foglalkoztatja, csak az, csak a halál - csak legyen már vége a kínzásnak, legyen vége az egésznek.
Kívülről csak azt látni, hogy valaki olyan, mint egy kísértet, mint egy...üressé válik a tekintete, sír és sír, sír, és sír, sokszor azt sem tudja már, miért, magányra törekszik, önkéntes száműzetésre, nem lát szinte, nem hall, csak elemi cselekményekre képes, azt is egyre kevésbé, a tudat csak szűkül és szűkül, míg végül...
Egyébként magára az öngyilkosságra nincs program az emberben, vagyis úgy fogalmaznám, le van tiltva - a lélek és a test közös nevezője a blokkolás. Ha nem így lenne, egyszerűen nem vesz valaki mondjuk levegőt és annyi. De ezt nem lehet megtenni. Ez a blokkolás. A letiltás. Agonizálás közben ugyanis, az utolsó pillanatokban, a test magát kezdi védeni, elképesztő energiával küzd és blokkolna mindent. Ezért találnak mondjuk vízbefúlókra úgy, hogy felfelé van a karja, jött volna kifelé, csak már nem tudott szegény. Karmolások. Kapálózások. Horzsolások. Sok-sok jel a testen, ami azt támasztja alá, hogy a test automatikusan védi önmagát, az élet védi önmagát - ez a haláltusa. Egy olyan program, ami...nem engedné azt, hogy a test önmagát pusztítsa el, önmaga ellen forduljon. Hívni lehet ösztönnek is, életben maradási ösztönnek, akár.
A depresszió a jövő rákja.
A tudomány csak találgat - nem ismert jelenleg olyan tabletta, aminek beszedésével elmúlna ez a gyötrelem, mint valami egyszerű torokgyulladás. Csak adatok vannak, borzalmas statisztika - többen vesznek oda egy ilyen etekben, mint a fiziológiai rákos megbetegedésekben, a világ egészségügyi szervezetei többet költenek hasztalan mentális betegek gyógyítására, mint bármelyik másik betegségre - utána lehet nézni. A hírek ijesztőek, komolyan.
Az én világomban a depresszióra csak az erős hit adhat gyógymódot, semmi más.

Hm-hm, vannak, akiket nehezen lehet szeretni és vannak, akiket könnyű? Valóban így lenne? :)))
A jó embereket könnyebb a zsiványokat nehezebb? Van erre valami táblázat, netán? :)))
Apámtól azt tanultam, nem kell, hogy mindenki szeressen. Nem kell. Apám azt vallotta, egy lélek is szerethet százként. Igaza volt. :))) Ki olyan, mint egy sündisznó, minél jobban ölelik, annál jobban szúr, és ki olyan, mint egy szál virág, hagyja magát letépni is, szóval ez nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek elsőre tűnik.
Vajon az szeret igazán, aki sündisznóként is szeret, nem csak virágként? Tolerancia kérdése, vagy teljességgel érzelmeké? "Aki nem tud szeretni, az nagyon tud szeretni" By Apa.
Szóval jó kérdés ez, jó téma! Talán az irodalom segít megfejteni a titkokat és válaszolhat néhány kérdésre is. :))))

Féllények. :)))

Nálunk azt mondják, nem az angyal választ - Isten dönt a sorsáról. Az angyalok félig emberek, félig...valami mások, de minden univerzumban jelen vannak; az egyik részük mindig is valami más lesz.

A féllények tervezése más, a féllények világa nememberi - emberi részük is van, vagy épp azé a világé, azé az univerzumé, ahol vannak.
Öröktől fogva léteznek. Övék az idő.
Az idő részei.

Akklimatizáció - ez a lényegük. Idővel, térrel. Mindennel, amivel kapcsolatba kerülnek.
Mindennel.
Ebben a létben emberi, ebben a világban lényük egyik fele emberi.
De nem csak emberi, van egy nememberi a gondolkodásuk. Mert valójában nincs gondolkodásuk, másként működnek. El kell vonatkoztatni az emberi tulajdonságoktól, az embertől, ha meg akarják fejteni őket.
Nincs olyan, hogy egy féllény nem vigyáz senkire vagy semmire - mindig azt pótolják, ami nincs. Mert így vannak tervezve, kipótolják a réseket, hézagokat. Földben, vízben, levegőben. Csökkentik a fájdalmat, vagy akár meg is szüntetik, felfogják a karmával való frontális ütközés mértékét, erejét, adnak fényt, vagy sötétséget, álmokat és ébredést, hidegben meleget, melegben hűvöset, és addig óvják a rájuk bízott a lelket, amíg így rendeli Isten.
Felfoghatatlan, hogy a szeretetük pont olyan, mint Isten: végtelen. Mert ez nem szeretet, ez még annál is több.
Ez a más részük lényege.

Amíg lesz Isten, lesz emberiség, és amíg lesz emberiség, féllények is lesznek.

Mert így rendelte Isten.

Figyu!
Imádom ezt az új világodat, amiben dolgozni tetszik! :)))

Mondtam már? ;)

Kapsz egy ilyet.

Jó? :))))

"Van, ami akkor is igaz, ha nem hiszünk benne."

(Angyalok városa)

https://www.youtube.com/watch?v=ByOZWuC3vFE

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-08-07 16:41 Dana

Dana képe

Kicsit aggódtam, hogy a novelláról egy szó sem lesz benne. (Tudom, minden szó arról szólt.)
:-)
Köszi. Nem tudom, meddig tart ez a hullám, de már készül a következő írás.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-07 16:48 Roah

Roah képe

Imádom ezeket filozófiai témáidat. :))))

Jaj, de kell erről beszélni!
Különösen méltatom azt, amin keresztül ábrázolsz - riszpekt a saját...
Tudod te, miért. :))))

Realitás, reál világ. Amelynek minden sorában ott van Isten és a féllények is. :))))

Csapassad! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-08-07 20:43 Sednol

Sednol képe

Már vagy hatodjára kezdek bele a mondandómba, de mindig visszatörlöm.
Nem kerülgetem a kását, és kimondom, ami miatt csak harmadik nekifutásra tudtam elolvasni:

Egy központi bakival kezdesz, és ez teljesen rátelepedett az egészre. Mutatom:

"Az ébredés utáni köhögés elkísérte a konyhába, ahol neszkávét szórt egy üvegpohárba, és krákogott a fürdőbe menet is, ahol forró vízzel engedte fel a port."

Kezdek azzal, ami elsőre feltűnt. Túl hosszú a mondat, körülményes a fogalmazás. Tőled ez teljesen szokatlan. A kiválasztott szavak is sántítanak, és elvan mondva holott te eddig megmutattad nekünk. Mindig. Minden történetedet olvastam. Mutatod és nem mondod. Én szoktam mondani. De mire idáig eljutottam, és kitöröltem egy jókora hozzászólást, megláttam, hogy mi zavart össze teljesen:

Az én olvasatomban a köhögés elkísért valakit a konyhába, majd neszkávét szórt egy üvegpohárba, mármint a köhögés, majd krákogva a fürdőbe ment, és ott forró vízzel engedte fel a port. Persze aztán még csinált egy csomó mindent. Ez teljesen odaverte az élményt.

Emberünk halálával megszűnik ez a kínzó önellentmondás, amit ez az egyetlen elhibázott kezdőmondat okoz. Ott oldódik fel. Onnantól nevén nevezed az alanyaidat. A rejtett alannyal óvatosan kell bánni, mert hamar átlényegül.

Ha én néztem be, akkor kövezz meg!

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-08-07 20:49 Dana

Dana képe

És én is milyen sokat töprengtem ezen a mondaton -- de elsősorban addig, amíg két "ahol" szerepelt a mondatban. Miután ezt kiküszöböltem, kissé megnyugodtam.
Fene se tudja, hallod... lehet, hogy igazad van. Sajnálom, ha ezzel eltoltam.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-07 20:56 Dana

Dana képe

Sednol, javítva. Így?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-07 21:10 Sednol

Sednol képe

Na, ez így már döfi. Így nem ruházod át az alanyt.

Viszont sajnos szegényesebb lett a közlendő. Ami nem gond, mert aki először olvassa, annak nem fog feltűnni.

Szívás a rejtett alannyal munkálkodás. Egy rossz szófordulat, és oda az egész.
A halál utáni részben azért működik a mesélésed, mert ott nevén nevezed az alanyokat, Felesége és a többiek.
Lehet, hogy itt is segített volna, ha mondjuk a második tagmondatot valahogy így kezded.

"Az ébredés utáni köhögés elkísérte a konyhába, ahol tovább kínozta ameddig ő neszkávét szórt egy üvegpohárba. Krákogott a fürdőbe menet is, ahol forró vízzel engedte fel a port."

Tagoltabb közlendővel is el lehet kerülne, afféle távolságtartással. Úgy meg tudod tartani az eredeti mondandódat is. Ez és ez történt vele. Valahogy így:

Köhögve ébredt. Kibotorkált a konyhába...

A jelenlegi formájában megszüntetted azt a kínzó érzést, ami folyton ott ugrált a fejemben:
Mi a baj? :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-08-07 21:15 Sednol

Sednol képe

Még az jutott eszembe, hogy ilyen esetben egy szóismétlés még nem verné oda a mesélést:

Köhögve ébredt. Útban a konyha felé és a neszkávé pohárba szórása közben is köhögött.

Bár szép a magyar nyelv. Ezer meg ezer szavunk van mindenre. A második akár lehetne a Krahácsol is.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2018-08-08 09:19 Dana

Dana képe

Látod, nekem ez a mondat esetlen nagyon: "Útban a konyha felé és a neszkávé pohárba szórása közben is köhögött." --> De el tudok indulni e mentén. Köszi! :)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-08-08 15:04 Dana

Dana képe

Újra kijavítottam. :-) Mit szólsz?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-08-08 17:48 Sednol

Sednol képe

Tetszetős. de a jelenlegi formájában kiugrónak találom a második köhögést. A másodikat talán el is lehetne hagyni, de akkor megint az eredeti probléma közelébe sodródnánk. Bár ebben az esetben, már lehet, hogy csak belemagyarázom. Talán akad valaki aki ebben az alanyvesztéses világban tör felettünk egy pálcát.

A kérdés: Ha kivesszük a második köhögést a mondatból, akkor alanyvesztés történik-e?

Amúgy itt motoszkál a fejemben egy ildomosabb, de nem engedi magát megfogalmazni. :D

Ez már egy jobb verzió az előzőnél, itt már átbillensz a mutatásba. Visszaköszön az eredeti mondat, de nem okoz értelmezési gondot.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

k, 2018-08-07 21:06 Suana

Ez fájdalmasan jó!

Lehet, hogy mindannyian őrangyalok vagyunk? És egy kicsit belehalunk, ha valakit nem tudunk megmenteni? Iszonyatos erővel dolgozunk, hogy itt tartsuk Őt, mégis el akar menni. És elmegy, és belőlünk is visz egy darabot.

Mi az az erő, ami erősebb az életösztönnél? Ami erősebb az őrangyalnál?
Egyáltalán - miért létezik?!

A nagyszerű téma mellett minden más is dícséretet érdemel. A feldolgozás, olvashatóság, hangulatteremtés, ...

Jó volt olvasni! :)

Üdv: Sz

k, 2018-08-07 21:48 Roah

Roah képe

Mi az, ami mindennél erősebb?

Ami nincsen.

Csak akkor ismerni fel a hatalmasságát, akkor érezni, amikor megszűnik, amikor már, vagy még nincsen, a hiányát, vagy azt, amikor megérkezik, amit minden létforma megállíthatatlanul, és örökkön-örökké keres.

Honnan tudni, hogy egy féllény nem tud segíteni már, nem segíthet?

Ha nem tud érinteni. Mint a füst, vagy a köd, a pára, a levegő, átsiklik a lelken, amikor már nem tud érinteni, nem érinti meg, vagy nem érintheti, vagy nem tudja megérinteni - akkor van vége a feladatának, szolgálatának.
Egy következőig. Egy másikig.
A számukra érinthetetlent már csak maga az Atya-Úr-Isten érintheti meg.

Ezt hallottam.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2018-08-08 09:14 Dana

Dana képe

Köszi.

Mivel más részéről is felmerült: az ott a történetben tényleg egy őrangyal, nem pedig egy személy.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-08-08 20:19 Suana

Számomra nem kétséges, hogy az őrangyal tényleg őrangyal. (Éppen ettől ütős a történet,)

Csupán elgondolkodtam azon, hogy mi emberek is néha, vagy gyakran, őrangyalként viselkedünk, gondolkodunk.
Szándékosan? Ösztönösen? Tudatosan? Tudat alatt?

Vagy mégsem?! Semmik nem vagyunk egy őrangyalhoz képest?

Talán eljön az idő, mikor mindezekre megtudjuk a választ.

Üdv: Sz

sze, 2018-08-08 17:43 bupber 81-Szomb...

Nem tudom, megszólaljak vagy ne. Szerintem vannak helyesírási és megfogalmazási hibák.

sze, 2018-08-08 17:46 Dana

Dana képe

Figyu, az ilyen hozzászólásokkal én személy szerint nem tudok mit kezdeni. Ha van véleményed, mondd el, megköszönöm. Nem hinném, hogy bármikor is másképp tettem volna azon túl, hogy esetleg egyik-másik javaslatodra, ahogy adott esetben Te is teszed, azt írom, nem értek egyet.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2018-08-08 18:23 bupber 81-Szomb...

OK!
Először a figyelmetlenség:
bújkált.
zárodó

Amikor az utolsót is elnyomta, fogta a kiürült dobozt, majd két kézzel, ellentétes irányba csavart egyet rajta, úgy hajította a kukába. -- szerintem a harmadik vessző nem kell.

Harmincöt éve így csinálta, az első pakli barna Szofi óta. -- Ebben nem vagyok százas, hogy van. Első pakli Szofi. -- nem kell semmi.
Az első pakli barna Szofi -- Nem két állítás? 1- első pakli; 2- barna Szofi.

sze, 2018-08-08 18:50 Dana

Dana képe

A két figyelmetlenség javítva, köszönöm. Sajnos a jelenlegi -- nem privát -- laptopomon nincs helyesírás-ellenőrző, és sajnos felületesen olvasok, így bizonyos hibák elkerülik a figyelmemet. Nem mentség, sajnos...
Köszi!

A "...kéz kézzel, ellentétes irányba" közé szerintem kell a vessző, mert mindkettő a hogyan kérdésre adott válasz, módhatározó-féle vagy mi, azonos mondatrész, felsorolás... ilyesmi. Nem tudom Neked tudományosan megmagyarázni.

Az első pakli, barna Szofival kapcsolatban valószínűleg igazad van. Javítom.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-08-09 06:10 bupber 81-Szomb...

Felidéztem neki az elejtett szarvasokat, a kimeneti nyílásokat, a vért és a kínlódást, ha a golyó nem ölt azonnal. – ez így tök helyes, de azért, amikor először olvassa valaki a mondatot, és a kimeneti nyílásokig jut, nagy valószínűséggel megáll, mit is olvasok? Szerintem szerencsésebb a vért előbbre tenni, és a „kimeneti nyílásokra” valami cserét keresni, mert én valami vészkijáratra asszociáltam elsőre.

A halálvágy vakká tette az élet örömeire. – ebben sincs hiba, de kérdem, nem érzed egy kicsit nyakatekertnek?

mielőtt átvetette volna az egyik tetőgerendán. – ez már szerintem hiba. Gyakori a volna szó téves használata, sok emberbe belerögződött, leírva is többször látom, legtöbbször eltekintenek felette. Figyelj: Ha volna cukor, megédesíteném a kávém. – Ez egy helyes használat, mert a szó feltételezést jelent, egyenlő a lenne szóval. A kérdés: Mi lenne? – Szerintem tök elég: Mielőtt átvetette a tetőgerendán.

cs, 2018-08-09 15:19 Dana

Dana képe

Szia! Köszi. Az elsővel nem értek egyet, hiszen előtte emlegetem a puskát. Nem hinném, hogy ne lehetne a lőtt seb kimeneti nyílására asszociálni a puska és az elejtett szarvasok után. :-)

(Okés, nevelőapám vadász volt -- nekem így aztán evidens.)

A második nekem tetszik. A harmadikkal kapcsolatban valószínűleg igazad van! Nézem!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-08-09 15:51 bupber 81-Szomb...

Dana, mondani szeretnék valamit. Látom sokat írsz, és szeretném felidézni azokat a tanácsokat, amiket az irodalmunk nagyjai adnak a szárnybontogatóknak.
Egy novellában a hibák, a rossz szórend miatt, vagy más miatt a szerkesztő szól, azt is megmondja miért. Ezek mind javítódnak, nem fektetnek túlzott hangsúlyt rá.
Ami nagyon fontos, az a szerkezet, jobban mondva a mondanivaló szerkezetbe állítása. Itt talán Obb véleménye is jól jöhetne.
Ez valahogy úgy van, egy novella vagy regény szerkezete szakma, a kitöltése pedig művészet.
Ezért a szerkezetet mindig számon kérik!
Mondhatom, hogy a novella tetszett, mert tényleg tetszett, de szerintem még a mezei olvasóra is nagyobb hatással volna (anélkül, hogy tudná, miért), ha szakmailag egy kicsit pontra lenne téve.
Először nem tudtam, mi és hol van elásva, aztán a második olvasásnál az ugrott be, hogy a novella súlypontjával van a baj. Mert itt szerkezetileg három részre oszthatom: 1- az alany az öngyilkosság előtt. 2- mi marad utána. 3- a narrátor belső hangja (véleménye, ami egyáltalán nem volna szabad legyen) -- És valahogy nem éreztem egy kiemelt súlypontot.
Szerintem munkálkodni kellene ezeken.
Összpontosítani kéne, ezt jó ha egy fehér lapra ceruzával csinálja az ember. Nagy, ákóm-bákom betűkkel a tétel mondatokat, áttekinthetően. Ha sok lesz belőlük, vagy tíz, akkor át kell húzni az egészet, és elölről kezdeni újra.
Irtani kellene a felesleget, amik nem tartanak az ábrázoláshoz, a novella építéshez, és csak zavaróak, mert a reggeli krákogás is lehet félrevezető az agyban megfogalmazottaknak, még betegségre gondol az ember az elején, de végül rásütőd, hogy egyáltalán nem betegség miatt vett véget életének. Szerintem ez tévút.
Legjobban a szülőket sajnáltam – e helyett azt is írhattad volna: Én X-re szavaztam – mindkettő egyforma rossz.
Vélemény nyilvánítás helyett ábrázolni szokás.
Nos nem folytatom, és az elején azért írtam: nem tudom, szóljak-e?, mert már többször kaptam: De én én nem akarok profin írni!; Mi az, hogy tervezés meg szakma?, az ihlet a lényeg! – meg hasonló „leánykás” visszadobást.
Csak szerény tudásom szerint szeretném elmondani, mi lenne, ami jobbá tenné, akármelyik írást.

cs, 2018-08-09 16:42 Dana

Dana képe

Köszönöm a gondolataidat.

Ha eltávolodom a történettől, a hidegen, sebészi pontossággal darabolom, megkapom, hogy rideg vagyok. Volt már rá példa, ugye?

Azt hiszem, én nem tudok ilyen tudatosan írni, minden szóra, gondolatra odafigyelni. Ez nem újságírás, hogy a hírben ragaszkodunk a tényekhez, ám a riportban már lefesthetem a környezetet és hangulatot ábrázolhatok. Legalábbis szerintem a novellaírást csak a nagyon profik tudják kisujjból, tökéletes pontossággal kirázni -- és én nem vagyok az.

Ebben az esetben nem tudok törölni jeleneteket, mert így történtek. A reggeli krákogás nem utal betegségre, csak a rengeteg cigarettára, amit fel is hoztam később. Egyébként akár lehetett volna betegség is, más is az ok, de nem tértem ki minden apró részletre, ami előidézte ezt a tragédiát.

És nem hinném, hogy egy őrangyal, aki meséli az egészet, neki sterilen, érzelemmentesen kellene mondania a dolgokat. Az, hogy az érzéseit és gondolatait megosztottam, azért is lehet, mert ő mondja el -- és nem darálhatja le, mint valami narrátor.

A súlyozással kapcsolatban nem tudom, hogy igazad van-e, én tényleg nem tudom így szemléleni az írásaimat. Nekem megvan az a nyomaték, amit szerettem volna, azokon a pontokon, ahol akartam.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-08-09 17:43 bupber 81-Szomb...

Nem baj, ha nem egyezik munkastílusunk. Nem úgy gondoltam, amiket írtam, mint ahogy érteni véled. A sebészi pontosság nem szabad ridegséget eredményezzen. Szívből kell írni a novellát, de aztán egy ollóra csak szükség van itt-ott.
Tudtommal a nagyon profik sem a kisujjukból rázzák, hanem írnak szívből és revizionálnak fejből.
Szerintem csak a „ legjobban a szülőket sajnáltam” – kéne elhagyni és az asszony helyett édesanyát írni, a többi maradhatna, ahogy van. Próbáld olvasni a bekezdést az első mondat elhagyásával.
Nem erőltetek semmit, nem tudom, más mit szól a hasonló helyzetekhez.
Megszoktad a „bíborba” vont kritikákat, aminek a hátulütője az, hogy egyes hibákat magaddal viszel a továbbiakhoz, például a va- vévezés. Jók az írásaid, és szerintem pont ezért kellene még az kicsi plusz hozzá.
Ragaszkodsz a megfogalmazásodhoz, de néha nyakatekert és megakaszt az olvasásban.
Például: amit törött zsanérja miatt nem lehetett összecsukni, ezért általában letakart esténként egy törülközővel – először a letakart szó nekem jelzőként ugrott be. Milyen? Letakart. Elég lenne egy a betű: letakarta, vagy a szórend változtatásával pontosítani.
Aztán van a sarokban álldogáló fotel – ez megszemélyesítés? Szerintem sarokba állított.
A műhelyből való kihátrálás – ha tényleg háttal ment előre, akkor rendbe.
A be szócska se kell a vacsorázni elé. Mikor az édesanya gyerekét hívja az udvarról (kintről), akkor sem mondja: gyere be vacsorázni, csak: gyere vacsorázni.
És gondolom hiába mondom a verejtékező homlokú pincérek-et, hogy jelzős-birtokos keverék, mint például csillogó lámpájú csillár.

cs, 2018-08-09 18:16 Dana

Dana képe

:-)
Számomra az édesanya abszolút nem illik abba a bizonyos képbe, ne haragudj! Át kellene fogalmazni több dolgot is. Plusz nemcsak az anya, az apa is lényeges, tehát szülők, a velük kapcsolatos érzések. Elvégre senki inem akarja eltemetni a saját gyerekét.

Megszoktam a bíborba vont kritikát? Ugyan... Talán van valami jel a homlokomon, hogy nekem ne adjatok tanácsokat? Ne szóljatok le? Ne pontozzatok le? Kétlem. Kaptam én már hideget, meleget, köszönöm is mindig a hozzászólásokat.

Ha azt gondolod, hogy én egy negatív vagy építő jellegű kritika miatt másképp közelítek meg egy szerzőt, amikor írást tölt fel, akkor rosszul hiszed. Az írás és a szerkesztősködés két külön dolog, el kell tudni különíteni. A sértődésből meg ki kell tudni nőni, különben írhatnék a fióknak is, nem?

A mostani javaslataid egy részét sajnos nem értem, egyet javítottam viszont (letakart --> letakart, bár szerintem jó volt az első variáció is).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2018-08-12 13:13 hamarjában

hamarjában képe
1

Ajaj. Egy ballada, borzasztóan sz...ul kivitelezve. Szeretem a műfajt, de ez minden tekintetben nyekereg. Az a gond, hogy nincs olyan szegmense, amit ne kellene helyretenni. Ezért elementáris meló lenne végigmenni midenden tekintetben rajta, és leírva sem lehetne tisztába tenni, mert a pro és kontra érvek megvitatására nem alkalmas az írott szó ekkora terjedelemben.
Sajnálom, mert a múltkor már elkaptad a fonalat, ami már csak stil, kor, nézőpot és egyebek miatt lehet megosztó, viszont minőség szempontjából megkérdőjelezhetetlen.
Ez viszont... hogyan is mondjam... delete
Ha szeretnéd, mondhatok pár okosságot, és rámehetek pár mondatra, meg miegyébre, de az egészet biztos, hogy nem lehet menteni, ìgy neten.

na ja (Obb)

v, 2018-08-12 13:50 Dana

Dana képe

Köszönöm. Ha ennyire rossz, ne foglalkozz vele.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-08-16 13:01 Blade

Blade képe

A megvalósításban nem látok különösebb gondot, a téma pedig (világfájdalom, ólomszürkeség, könnyek) nem az én asztalom, nekem sosem jött be ez, mert túl sokan mennek rá (mármint a drámára). Ha bekapcsolod a NatGeo-t, ott is mindig dráma van: fogy az élőhely, fogy a víz, fogy a delfin, nő a vérnyomás, sokasodnak a kilók. Nem bírom már nézni. UNCSI. Ki fogunk halni, feldobjuk a pacskert, na és akkor mi van...simán lehet, hogy jobb lesz nekünk utána, mint most. Senki nem tudja, mindenki tudni véli. A halált nagyon rosszul fogja fel a mai (nyugati) ember, szvsz. És/de azért megpróbálja eladni. Nem kóser.

Szerintem a horror jobban áll neked (is)! De valószínűleg a nüansz / sziporka is jobb lenne. Meg egy kis búzasör se árt néha. ;)