Az íj

 – Olyan háromujjnyi vastagra hagyom a markolatnál, nehogy eltörjön. Vajon mennyire vékonyítsam el, hogy elég erős maradjon, de még ki tudjam teljesen feszíteni? 

            – Misó! Misó! Hol csámborogsz már megint, te lusta kölök? – Erős asszonyhang szakította félbe a magvas gondolatokat. A terveibe feledkező kamasz nagy lendülettel pattant föl a korhadt rönkről, ahol épp pihengetett.

            – Na, mindjárt dicséri azt a jaj, de finom főztjét – motyogta vigyorogva maga elé. És valóban a hang így folytatta:

 – Töröm magam, hogy időben finom ebéd legyen az asztalon, mindjárt itt van az apja, ez az istentelen kölök meg sétálgat a vízzel, mint valami uraság! – hallatszott.

 – Hiszen jövök már, minek mondja akkora hangon, hogy az egész határban megállnak a népek? – feleselt a jókötésű, barna fiú.

A csípőre tett kézzel ágáló, pirospozsgás asszonyságnak elkerekedett a szeme. Felkapta az ajtó mellé támasztott seprűt és a háta mögé rejtette.

Amikor a nehéz vödröt cipelő suhanc odaért, jókorát csapott a fenekére, és megint rázendített:

            – Nem egy taknyos gyerkőc fogja megmondani, mit tehetek és mit nem! – futott a nevetve menekülő kamasz után, jókorákat suhintva az ülepére. Nem volt nehéz dolga, mert a tizennégy év körüli, visongó gyereket jócskán lelassította a nehéz vödör. Miután néhány csapással helyreállította anyai tekintélyét, kifulladva megállt, majd megint rákezdte:

            – Aztán remélem, újra el kell menned a kútra, mert kipocskoltad abban a nagy rohanásban. Hogy egy ilyen majdnem legény ennyire féljen a vessző csípésétől! Igyekezzél mosakodni, de előbb tedd be a helyére a vizet! Apádnak jól fog esni, ha megjön a dolgáról – dohogta egyre csendesebb hangon.

 

A sövényfalú, nádfedeles kis ház szerényen bújt meg az irtásföld szélén. Azért ott, mert a valamikori ligetes rész minden szegletét fölszántották. Nem nagy terület, de ez után nem kellett adózni az uraságnak, és egész szép termést hozott.

Furcsa mód, a szélén megmaradt néhány ősfa, ami pedig árnyékot vetett a vetésre. Amikor ideértek a terület megtisztítása közben, a gazda hümmögve méregette őket egy ideig, megtörülte izzadt homlokát, aztán legyintett. – Maradjanak!

Azóta a gazdából ópapa lett, a derék, nagy fákból pedig méltóságteljes öregurak. Ritkás koronájuk alól tar foltok kandikáltak ki, száraz ágaik hegyén madarak fészkeltek, törzsüket harkályok bontották meg bogarak után kutatva. Ezeket a lyukakat odúvá tágították a szorgos, pici csőrök, és tavasszal diadalmas ének köszöntötte a napfelkeltét.

Suba Mihály, aki még csak Misó – a Mihályságig ugyanis el kell még telnie pár évnek –, szeretett ide járni. Fiatalabb korában lelkesen mászta meg, kutatta végig őket, fészket keresve. Ezek a repülő csodák olyan kitanult ravaszok, annyira az ágak hegyére építik fészküket, hogy embert próbáló mulatság megrabolni őket. Persze egy magára valamennyire is adó legény nem adja föl olyan könnyen. Addig-addig bujkált, tekergette a testét, míg csak megszerezte, amit kinézett magának. Aztán elgondolkodott, fél kézzel kapaszkodva, másikban a picike tojásokkal. Nézegette a zsákmányt, a tenyere mélyén megbúvó életparányokat. A madárszülőket, akik jajgatva, fenyegetőzve köröztek körülötte. Ilyenkor általában szégyenlősen körülnézett, visszatette őket a helyükre, és legyintett: – Maradjanak!

Most, késő ősszel csendesek a fák. A közelgő tél árnya intette nyugalomra a tájat. A hideg, ködbevesző reggelek után borzongató nappalok jöttek, borult éggel. Minden szürke és szomorú. Ami él, az készülődik a fagyos időre. A parasztember ilyenkor már kifogy a hasznot hozó tennivalókból, csak a ház körüli munkákat csinálgatja csendesen, hogy teljék a nap.

Nem úgy, aki fiatal!

 

 – Végre jut idő mindenre – gondolta lelkesen Misó. A minden az íj volt, a nagy álom.

Azzal feküdt, azzal kelt. Azon járt az esze örökké, akkor is, ha másra kellett volna figyelni. Kapott is némi atyai megtámogatást jobbról-balról, amikor a fásláda estére üresen kongott, vagy nem vágott elég zöldet Borzaska tehénnek.

Sajnos a szülők nehezen értik meg, milyen sokat kell gondolkodni, az íjnak való fát a napon, vagy az árnyékban szárítsa az ember gyereke. A végeit viasszal a legjobb lezárni, nehogy megrepedjen. A faggyú pótolhatja – ha az anyja féltett gyertyaanyagából nem mer többet csenni –, bár azzal gyakrabban kell kenni. Szóval, ha ilyen fontos dolgok foglalkoztatják az embert, nem igazán bántja szemét az üres láda. Persze némi serkentő legyintéstől gyorsan javul ez a fajta szembaj. Ilyenkor sötétben kellett botorkálni a fával, és ráadásként meghallgatni anya litániáját is. Mégpedig csendesen, mert túl sok válasz esetén apa belefullasztja a nagy mondanivalót egy fülesbe.

Fáradt már estére, nincs kedve az efféle szószaporításhoz.

Szóval, mikor a munka megengedte, csak az íjkészítésen járt az esze. Azt már suttyó korában kinőtte, hogy egyszerű, lekérgezett ágat használjon. Játszani megfelelő, de igazi lövéshez ­– ami öl, nem csak sebez – gyenge. Harminc-negyven lépésnél közelebb nehéz becserkészni a vadat, és ilyenkor még erőnek is kell lennie a vesszőben, amennyiben talál. Sokat gondolkodott a dolgon, és megfigyelte, ha egy hosszabb ágat kettéhasít, száradás után mindig a fehér, külső réteg irányába hajlik meg a fa. Arrafelé van hajlandósága. Amikor tehát az ellenkező oldalra feszíti, ennyivel lesz erősebb a fegyver. Rájött arra is, hogy faragással ellaposítva rugalmasabb lesz, de majd’ olyan erős marad. Középen a markolatnál érdemesebb vastagabbra hagyni, mert itt gyakran eltört. Hat-hét láb hosszú, három-négyujjnyi vastag gallyakat, fiatal fákat vágott ki. Eddig a szil, vagy a kőris vált be legjobban, de valaki a tiszafát is dicsérte, most akarta kipróbálni. Itt szárította az öreg tölgyesben, nem messze a háztól. Húrnak erős, sodrott kenderzsineget használt, amit viasszal kezelt, így tartósabb lett és bírta a vizet. A lekérgezett fát még nyersen megfaragta, megadva az íj elnagyolt formáját. Ilyenkor jóval könnyebb megmunkálni, és gyorsabban is szárad. Mikor ezzel megvolt, a fehér felével felfelé alátámasztotta a két vége közelében. A közepénél lesúlyozta, hogy még jobban a rossz irányba görbüljön, és így hagyta száradni. Ha az ideje megengedte – vagy amikor szerzett magának –, szedte, faragta az utánpótlást. Némelyik megcsavarodott, vagy berepedt, ezeket sajnálkozva kidobálta. Száradás után – egy-két hónap –, a végső formára igazította, csiszolta és belevágta a húrakasztókat. Ezután már csak a viaszolás következett, amitől gyönyörűen selymes fényűvé vált.

Holnap lesz a napja, hogy fölajzza a legújabbat, és igazándiból ki is próbálja.

Ma aztán nem lehetett rá panasz, púpozott fásláda, kazalnyi zöld a tehén előtt. Az apja elengedte egész napra horgászni, de azért igyekezett kerülni a felnőttek tekintetét. Esetleg eszükbe jutna, van egy ráérős legény a háznál, aki holnap csak a lábát fogja lóbázni.

– Na persze, anya mellett lábat lógatni – gondolta nekikeseredetten. Amikor csak meglátja, mindjárt rásóz valami kellemetlen, vagy unalmas munkát.

 – Akkor boldog, ha serénykedni lát. Ha ganézok, egészen mosolygós – járt az eszében, miközben szorgosan lapátolta magába az ételt. Illendően megköszönte és gyorsan lefeküdt a kemencesutban lévő hálóhelyére, hogy hamarabb reggel legyen. Természetesen elkerülte az álom, hiába csukta be szorosan a szemét.

Volt egy öreg medve a nádas szélén, olyan fertálynapi távolságra. Magának való, mogorva jószág, nemigen bántott senkit, de nem mentek a közelébe, jobb nem keresni a bajt.

 – Éppen alkalmatos kipróbálni az új fegyvert – ábrándozott Misó, míg az álmot várta. – Miközben felém rohan, megszórom vesszőkkel, végül egyenesen a szívébe küldöm az utolsó nyilamat. A bundája ilyenkor már vastag, meleg, pont jó lenne az apáék ágyára. Gondolom, azután már nem sózzák rám ezeket a gyerekes vízhordásokat, elengednek végre egész nap vadászni. Nekem elég az, ha a fogait felfűzöm a nyakamba. Megállok majd a rőfös ajtajában – a lányok mindig arrafelé illegetik magukat –, nekidőlök fél vállal az ajtófélfának…

 

Lassan jött el a reggel, ráadásul meg kellett várnia, míg az apja elmegy. Idejekorán összekapta magát, megetette a lábasjószágot. Türelmetlenül leste, mikor indul az anyja ellátni a szárnyasokat. Ugyanis feltétlen magával kellett vinnie az apja vastagpengéjű, nagy kését, amivel a disznót szokta leszúrni. Alattomban kellett megtenni, mert bajos lett volna elhitetni vele, halat pucolni kell az a gyilkos szerszám. Pedig csak azzal lehet megnyúzni azt a dög nagy állatot. No meg jól jöhet, szükség esetén!

– Késsel leszúrni se lenne utolsó. Úgy kellene lőni, hogy ne teljesen dögöljön meg. Amikor két lábra állva kitárja mancsait, hogy összeroppantson, tövig döfném nemes tőrömet a szívébe. Felséges ötlet!

Hoppá-hoppá, ha összevérzem ezt az inget, anya agyoncsap, inkább előkaparom a szakadtat, jobb az ilyenkor.

Alaposan feltarisznyált a nagy útra. Sokáig nézegette a húsos szalonnát a kamrában – ehhez csak az anyja nyúlhatott, mert kevés volt belőle –, majd meghozta a döntést. – Az igazi vadász ilyet eszik. Apa nagy késével szelek belőle egy csíkot, így nem fogja észrevenni. Pont olyan szép lesz a vágás, mintha ő tette volna. – Sajnos a girbegörbe nyiszitelés nem is emlékeztetett szüléje nyílegyenes vágására. Ez elrontotta a kedvét, de gyorsan megvigasztalódott, hisz estére már az új bundában fog gyönyörködni az anyja.

 

A tiszafa  íj csodálatos volt. Erőlködés nélkül tudott lőni százlépésnyire. A pontosságot ölnyi vastag nádkévéken próbálta ki, melyeket könnyen vitt át a nyíl. Közben egy eltört, már csak tizenhét maradt. – Nem játszódom itt tovább, nemes vadra kell a vessző! - gondolta befejezésként önelégülten. – Majd a medvén begyakorlom magam. 

 

Már jócskán délelőttre a nap, mikor végre megközelítette a kicsiny dombot. Errefelé gyakran látták a vén ragadozót. Időben meghallotta csörtetni a csapás közelében. Vízidiót csemegézett zajosan cuppogva az iszapban. Rusnya, nagy állat volt, így félig elmerülve is. Jókora agyarai ki-kivillantak, miközben pofájában forgatta a szúrós sulyomhéjat. Misó egy vastag fatörzs mögül leste nagy óvatosan.

      – Akkor most kilépek innen, és elkezdem – gondolta. – Csak előbb kifújom magam. Kellemetlen lenne lihegni közben. Zavarna a célzásban. – Vett néhány jókora levegőt, és idegesen nézte a nagy dögöt. Mintha megnőtt volna, mióta nem látta. – No, mindjárt indulok, és belelövöm az elsőt. – Gondosan megvakarta a füle tövét, mert nagyon viszketett. Megfeszítette a húrt, nagy levegőt vett, de újra eszébe jutott valami: – Lehet, hogy hátrább kellene menni? Könnyebb lesz a dolgom, ha többször tudok lőni.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      

Az önfeledten eszegető, hatalmas állat hirtelen felkapta a fejét, és rövid, szaggatott dörmögéssel jelezte, hogy látja a kisembert. A legény végre rászánta magát, kilépett a fa mögül, és megfeszítette hatalmas íját. A medve néhány lépéssel közelebb jött, majd két lábra emelkedett, és felüvöltött. Misó kilőtte az első  nyílvesszőt, ami súrolta a fenyegetőző állat oldalát, és jelentéktelen sebet ejtett rajta. A vén ragadozó hatalmas ordítással nekilódult, el akarta intézni ezt a furcsa kétlábút, aki nem akar meghátrálni. A hirtelen mozdulat miatt a rémült gyerek második lövése messze elkerülte a célt. Rohantában a medve szinte eltűnt a vízfelhőben, amit kavart. Csak itt-ott tűnt föl egy mancs, vagy a rémületes fogsor. Misó már ordított félelmében. Akkora erővel feszítette meg íját a harmadik lövéshez, hogy az nagy reccsenéssel kettétört. A bestiális állat ijesztő sebességgel közeledett, pofájáról habfoszlányok szakadtak le, és már majdnem ahhoz a fához ért...

 

*
*
*
*
*

Kedves Olvasó!
Elnézését kérem, de ez az írás része a 2011. szeptember 30.-án megjelenő antológiámnak, ezután csak ott olvashatják. A könyv címe: Urbánszki László: Odakint, a pusztában (Historium kiadó) Online megrendelhető szeptember 30. után (sajnos euroért): itt a bookstar-on
Dedikálva, postaköltség nélkül, forintért rendelhető meg a profundis54@gmail.com e-mail címen a szerzőtől. Bővebb információ elérhető a honlapomon.

 

4.4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.4 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-02-17 21:15 Blade

Blade képe

Ezt mintha egyszer már olvastam volna, sőt, véleményt is írtam - hiba a mátrixban?

Amúgy ez az Íjász párja?

sze, 2010-02-17 21:30 Kelvin

Kelvin képe
4

Nem vág a falhoz, nem sikoltozom, mint egy eszelős a gyönyörűségtől, de elszórakoztat valamiért. Ha ilyeneket írsz, szeretni fogom.

Az "anya", "apa" nem nagy betűvel írandók? Elvégre ez a "neve" a szüleinek, vagy nem?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-02-17 22:32 Obb_régi

Nem nagybetűvel irandók, ha Pestre mész, akkor azt mondod, megyek a városba, mégsem nagybetűs a város, apa-anya köznév.

cs, 2010-02-18 18:54 Kelvin

Kelvin képe

Az apa-anya köznév, de itt ez a nevük, nem? Ha pedig névként használom, akkor az nagybetű, nem?

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2010-02-18 23:28 Obb_régi

Nem, mert van neki tulajdon neve, mondjuk: Kubik Anna, természetesen használhatod tisztelet adásod jeléül nagybetűvel.

De pl. ilyen esetben: "de meg kell hallgatni anya litániáját is."  nem nagybetűs.

cs, 2010-02-18 11:26 De Profundis Clamavi

Kelvinnek!

 

Köszönöm szépen, hogy elolvastad és hogy értékelted!

Langyos érzelmeket keltettem, nem arattam sikert nálad.

„Nem vág a falhoz, nem sikoltozom, mint egy eszelős a gyönyörűségtől, de elszórakoztat valamiért”     Ha szépen megkérlek meg tudnád indokolni, mi benne a rossz, mit kellett volna másként írnom? Hogyan érhetném el, hogy a falhoz verd magad és sikoltozz a gyönyörtől. (Nem akarlak cikizni a mondatért, de nem tudtam kihagyni. BOCS!) Félretéve a negédes udvariasságot és a gúnyt, mi a bánatot szúrtam el?

Bevallom őszintén, azt hittem, jó a novella. Célom az volt, hogy kitörjek a poénra épülő, de csak egyszer olvasható írások sorából. Van valamelyes érzékem a csattanókhoz, de vallom azt, hogy a poén bár sikeressé teszi a novellát, elviszi a hangsúlyt az egyéb értékekről. Gyors sikert, ötösök sorozatát lehet vele szerezni, viszont feledhető művek gyártására ösztönzi a szerzőt. Miért olvasná el bárki még egyszer, netán emlékezne rá sok-sok év múlva, ha már ismeri a poént. Ilyen írás az én „A csorda” nevű novellám, melynek feledhető irodalmi értéke és jó poénja van. Öt darab ötösre értékelte a karc tisztelt közönsége. Szerintem soha senki nem fogja elolvasni még egyszer.

Természetesen az igazán nagy műveknek nagy csattanója, vagy mondanivalója van, de emellett az egész alkotás ott van a szeren.

Ezúttal nem hajtottam a nagy durranást, szándékosan csak egy mosolyognivaló, éppencsak poént tettem a végére.

Úgy gondoltam, megjelenítem egy középkori jobbágygyerek hétköznapjait, apró kalandját. Egy sok száz évvel ezelőtti kamaszfiú is lázadt a szülei ellen, csinált életveszélyes mókákat, érezte szülei gondoskodását hatalmaskodásnak. Nem századunk találmánya a hobbijának élő ember. A történelemi írások általában olyan emberekről szólnak, akikkel nehéz azonosulni. Mások, mint mi. Egy Borgia pápával, aki jelen van, amikor Lucrezia lányának, testvére Cezare elveszi a szüzességét, nem könnyű azonosulni. Ugyanez áll Dózsa György emberfeletti akaraterejére, nem is beszélve Dugovics Titusz tettéről.

Szerettem volna életszagú, aranyos sztorit összehozni egy helyes kamaszsrácról, aki mosolyognivalón lázad szüléi ellen, aki elcsórja apja vadászkését és felelőtlenül életveszélyes kalandokba kezd. Mint egy mai kölyök. Régimódi szavakkal próbáltam ízesíteni az egészet, megteremteni a kor hangulatát.

Ezek szerint nem sikerült. Sz*r érzés, de mégis ezt a stílust fogom folytatni, mert hiszek benne.

Egyszer majd összejön az igazi.

 

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-02-18 18:53 Kelvin

Kelvin képe

Veled mi van, ember? :D

Elolvastam, és négyesre értékeltem, ami azt jelenti, hogy ez egy remek novella! Nincs vele semmi baj. Ha nem érdekel, vagy úgy érzem, hogy szar, nem olvasom végig.

Talán erősen fogalmaztam. Ez inkább csak annak szólt, hogy nem az én stílusom. Ennek ellenére azt írtam, hogy szórakoztatott. Őszintén: kívánhatsz többet? Egy tőlem baromi messze álló téma, mégis tetszett. Majd akkor ugrálok, ha belezésről írsz, vagy olyan félelmetes dolgokról, hogy napokig nem alszom.

A medvét furcsállom csak, hogy nem szedte le a fáról. Ok, öreg volt, de akkor is.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2010-02-18 20:09 De Profundis Clamavi

Szia!

A medve, ha már elég nagy méretű, főleg ha öreg, már nem mászik fára. Súlya 150-250 kg, de egy kövér példány elérheti a 350 kg-t is. Ezt már nehéz felcipelni a fára.

http://www.macibolt.hu/pag/brehm_1.php

 

Sajnálom, de nem kedvelem a horrort. Sőt...

Mások vagyunk.

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-02-18 20:20 Kelvin

Kelvin képe

Akkor rendben. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2010-02-18 21:31 De Profundis Clamavi

Meglehetősen egyértelmű minősítés, a vélemény hiánya.


Tudomásul vettem.

Aszem ezt a mókát felfüggesztem egy időre, nem nekem való.


Szín elsötétül, kedv sz*r, elhúztam egy jó időre. (ha érdekel egyáltalán valakit)


Kibírnám helyeslő megnyilvánulások nélkül, bár ha valakinek az esik jól ám tegye!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-02-18 21:56 Kelvin

Kelvin képe

Talán csak a hossza miatt olvasták el kevesen. Nem kell kiborulni. Nem mondtam volna rá, hogy jó, ha nem lenne az. Ekkora terjedelemben csak azt olvasom el, ami érdekel, és elég kevés írás érdekel.

Nekem is van olyan, amit összesen ketten kommenteltek, pedig hihetetlen jó novella lett. :) Írj még, aztán majd lesz valami!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2010-02-18 22:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Erre mondaná az elfoglalt ember, hogy akkor akaszd fel magad. Beküldted három napja, kikerült tegnap vagy tíz másik művel karöltve. Többen belenéztek, de nem olvasták el, valószínűleg a kisebb műveket vették először sorra. Milyen véleményt vársz még? Hétköznap van, elfoglalt emberek doszt, én egyedül hétfőn és minden második csütörtökön jutok annyi szabadidőhöz, hogy tíz sornál többet olvassak, gondolom más is hasonlóan van ezzel. Ha ettől depresszióba esel, hát megérdemled, de ne legyél totálisan hülye, kérlek már! Kelvin olvasta és véleményt mondott róla. Majd jönnek a többiek is, csak nem voltak gépnél.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2010-02-18 23:35 Obb_régi

5

Mint mondottam én nem vagyok a feltétlen csattanók híve. Én tökéletesnek érzek egy ilyen novellát, ami kapott egy keretet, amit a fiú íj szeretete, gondolatainak állandóan oda visszatérése ad.

Sokszor szeretem, ha kicsit visszafelé is kalandozhatom a múltban, előkerül pár szó, amit már szinte feledünk, és jólérzem magam.

 

p, 2010-02-19 10:33 De Profundis Clamavi

Egyáltalán nem mentség, hogy mostanában túl nagy a nyomás rajtam. Az is nyilvánvaló, hogy mindenkinek magának kell cipelnie terheit, nem is szólva arról, hogy másnak akár sokkal több is lehet. Sajnos itt borult ki a bili és a tartalom kifröccsent.

Ezúton kérek mindenkitől elnézést!

Nagy reményeket fűztem ezen írásomhoz, ezzel szeretnék egy új stílusban elindulni. Kérnék mindenkit, akinek van erről véleménye, írja le. A hibákat, esetleg erényeket, ami az eszébe jut. Én is igyekszem minden hozzászólásomban megfogalmazni milyen hatást kelt bennem az alkotás. Jólesne megkapni is ugyanezt. A Karcolat ezen a téren egyedülálló az interneten, itt vannak érdemi hozzászólások, kira lenne tanulni pár fogást.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-02-19 13:08 Maggoth

Maggoth képe

"Felkapta az ajtó mellé támasztott seprőt és a háta mögé rejtette." - szerintem seprűt, a seprő az, ami a boroshordó alján kicsapódik  ;)

"Igyekezzél mosakodni hamar, de előbb tedd be a helyére a vizet." - felkiáltójel, elvégre felszólítja valamire a srácot.

"Azért ott, mert a tisztás minden porcikáját szántás foglalta el" - elég furcsa hasonlat, hogy a tisztásnak porcikái vannak. A tisztás helyét szántás foglalta el, csak így egyszerűen?

"Megvolt az aratás, sőt már  összeszedték a gyümölcsöket is a ház körül álldogáló fákról." - álldogálnak a fák? Nem lehetne, hogy csak simán álljanak? Az álldogálás azt feltételezi, idővel továbbsétálnak, csak egyelőre várnak valamire.

"Novemberre járt az idő. Hideg, ködbevesző reggelek, borzongató nappalok.

A parasztember ilyenkor már kifogy a hasznot hozó tennivalókból, csak a ház körüli munkákat csinálgatja csendesen, hogy teljék a nap." - Az első mondat múlt idő, aztán viszont jelenbe váltasz, én átírnám. Novemberre járt az idő. Ködbevesző reggelek és borzongató nappalok jellemezték az évszakot. A parasztok kifogytak az egyéb tennivalókból, ház körüli munkákkal töltötték ki az időt. - ez csak egy példa, nem muszáj pont ugyanígy. (ja, meg szerintem a ház körüli munka is hoz némi hasznot, hiszen nem kell érte másnak fizetni, van erre egy kifejezés, ami most nem jut eszembe).

Még folytatom  :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 16:57 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy ekkora energiát feccelsz bele. Nem kívánhatok ekkora munkát, és igazából inkább az összhatásra lettem volna kíváncsi.

Természetesen azonnal nekiugrok, és javítom.

Van egy olyan próbálkozásom, hogy a hely, a kor, és a műveltségi szint hangulatát a narrátor gondolatainak egyszerűségével, szókincsének archaizálásával jelezzem. (Ugyanezen okokból kerültem az összetett mondatok használatát, még akkor is, ha így nehézkesebb az egész.) Természetesen tudom, hogy a narrátornak semlegesnek kell lennie, de én mégis így teszek. Nyugodtan nevezheted hibának is, de ha megengeded, sok esetben megtartom a saját egyszerűbb szerkezeteimet. Ha egyszer olyan novellát fogok írni, ahol bölcsészek értekeznek, a világ folyásáról, a narrátor irodalmi nyelvet fog használni, igyekszem majd bebizonyítani, jó a szókincsem. Sok olyan írást olvastam már, ami nyelvtanilag maximális volt, és az  izgalmas téma annyira sótlan irodalmisággal volt benne leírva, hogy kizárólag gimis irodalomórákon aratott sikert.

Lássuk a medvét:

 

 

„seprűt, a seprő” maximálisan igazad van, sajnos én is, mint a fél világ hibásan használom. Javítom.

Google első oldal:

Leifheit Seprőgépek

Seprő: Az erjedés végén a hordó… wikipedia

Ipari seprő, Seprőszívó gépek

Ne játsszunk a törköllyel és a seprővel!

Magyar curlingsport: új seprő jól seper

- Felkiáltójel:    jogos, javítva

 - „minden porcikáját szántás” mondasz valamit, viszont az: „A tisztás helyét szántás foglalta el” elég furcsa mondat, ugyanis ha elfoglalta akkor már nem tisztás, hanem szántás. Majd kiagyalok valamit. Mondjuk: „A valamikori tisztás területét…

 - „körül álldogáló fákról." - álldogálnak a fák?”   Ezt egy haveromtól örököltem, aki egy háromgyerekes agyonhajszolt asszonykára használta, akit be akart fogni valamilyen munkára: „Ott álldigált, szóltam neki gyere hamar és segíts!” Ebben a mondatban a hangulat fogott meg. Igaz hogy helytelenül használta, de belevitt egy olyan hangulatot a mondanivalójába, amit három mondattal tudott volna csak elérni. Magyarul a házikó körül aranyosan álldogáltak a fák. Marad. (bocs!)

Folyt köv

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-02-19 17:10 Maggoth

Maggoth képe

Említettem, nem biztos, hogy mindenben igazam van, egyikünk sem tévedhetetlen  :)

Nem azt kívánnám, hogy irodalmi stílusban gondolkodjon a főhősöd, hanem éppen azt, hogy egyszerűen. Ha túlírod őt, pont attól válik hiteltelenné. Ha egyszerű, akkor legyen egyszerű. És a világért sem kötekedni akartam veled.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 12:54 Maggoth

Maggoth képe

"Az a minden pedig az íj volt, a nagy álom." - nem szeretem a voltozást - Az íj töltötte ki gondolatait és álmait.

"Azzal feküdt, azzal kelt. Azon járt örökké az esze, akkor is, ha másra kellett volna figyelni." - Ez egy mondatban is elférne: Azzal feküdt és kelt, örökké rajta járt az esze, olyankor is, amikor azt várták tőle, más dolgokra szánja a figyelmét. (a kellett szóismétlés, azért kerültem ki).

"Kapott is némi atyai megtámogatást jobbról is, balról is, amikor a fásláda estére üresen kongott, vagy kevés volt a zöld Borzaska tehén előtt." - sok az is, Kapott is némi atyai támogatás jobbról-balról, amikor üresen kongott a fásláda estére, vagy túlságosan megcsappant a zöl Borzaska, a tehén előtt. (Borzaska után szerintem vessző, és megint voltozol).

"A szülők nehezen értik meg, hogy át kell alaposan gondolni, az íjnak való fát a napon, vagy az árnyékban szárítsa az ember gyereke. Meg hogy a végeit viasszal kell lezárni, hogy ne repedjen meg." - megint átváltottál jelenidőbe. Szülei nehezen értették volna meg, milyen fontos átgondolni, napon szárítsa-e az íjnak való fát vagy árnyékban.

"Szóval, ha ilyen fontos dolgok foglalkoztatják az embert, előfordul, hogy nem bántja a szemét az üres láda." - Megesett, hogy mikor ezek a kérdések foglalkoztatták, megfeledkezett a tüzelőröl.

Még mindig folytatom...

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 12:18 Maggoth

Maggoth képe

"Persze némi serkentő legyintéstől hamar felfrissül az emlékezet. Ilyenkor viszont nem elég, hogy sötétben kell botorkálni a fával, de meg kell hallgatni anya litániáját is. Mégpedig csendesen, mert ha túl sokat válaszolgat, apa belefullasztja a nagy mondanivalót egy fülesbe.

Fáradt már estére, nincs kedve az efféle szószaporításhoz." hagyod, hogy elvigyen a hangulat, és túlírsz (ráadásul jelenidőben), mindezt lehetne egyszerűbben, úgy is, hogy a régies légkör megmaradjon. - Néhány serkentő legyintéstől azonban gyorsan felfrissült az emlékezete. Ilyenkor nemcsak botladozás várta a sötétben a tüzre valóval, de rákényszerült anyja litániáinak hallgatására is. Méghozzá szótlanul, mert apja fülessel honorálta a feleselést, nap végén már nem lévén türelme a szószaporításhoz.

"Szóval, ha a munka megengedte, mindig azon járt az agya.- kinek és micsodán? Ha munka megengedte, Misónak folyton az íjon járt az agya. - mindig a mindiget használod.

"Azt már suttyó korában kinőtte, hogy egy egyszerű lekérgezett ágat használjon."- Abból már suttyókorában kinőtt, hogy egyszerű, lekérgezett ágat használjon.

" Az is elég jó volt játszani, de az igazi lövéshez, ami öl is, nem csak sebez, bizony kevés.- Játékra megfelelt, de olyan lövéshez, ami öl is, nem csak sebet ejt, mást kellett használnia. - megint voltozol.

 

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 12:49 Maggoth

Maggoth képe

"Rusnya, nagy állat volt, így félig elmerülve is." - Rusnya nagy állatnak tűnt, még félig elmerülve is.

"Jókora agyarakkal. Ki-kivillantak, ahogy a pofájában forgatta a szúrós sulyomhéjat. " - Jókora agyarai ki-kivillanta, ahogy pofájában forgatta a szúros sulyomhéjat.

"Fel-felhörrenve, fújtatva kerülgette a fát." - Az állat (kihagytad az alanyt).

"fújta ki fölös levegőjét a reszketve kapaszkodó vadászfi." - fújta ki a levegőt az ijedtségtől ziháló vadászfi.

"Aztán még egyszer, mert még volt belőle:" - aztán még egyszer, mert akadt belőle elég.

"Kissé kényelmesebben elhelyezkedett, és – mert szemlátomást bőven volt ideje – a szokott ösvényre terelte gondolatait" Kényelmesen erlhelyezkedett, és mivel szemlátomást bőségesen rendelkezett idővel gondolatait a jól bevált ösvényre terelte.

Ezek csak alternatívák, a véleményem az, hogy picit túlírsz, kevered némileg az igeidőket, a jelzőhalmozás sem idegen tőled, és túlzásba viszed a voltozást. Nem biztos, hogy igazam van, tetszett a történet, a hangulata különösen, de azt hiszem nem válna az írásaid kárára, ha kicsit kontrollálnád őket. Remélem, nem veszed ezeket a megjegyzéseket kötekedésnek, mert ha nem érdekelnének az írásaid meg sem próbálnék segíteni. Nekem tetszenek, úgyhogy folytasd.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 19:14 De Profundis Clamavi

Iszonyú soknak látszik a javítanivaló, pedig nem olyan vészes, ezért vastagbetűvel kiemelem azt, amit javítok Ha megengeded nem értékelem a javasolt mondataidat. Vagy elfogadom, vagy nem. Ha nem fogadom el, akkor a sajátomat jobbnak tartom. (bocs)

- „A parasztember ilyenkor már kifogyott a hasznot hozó tennivalókból, csak a ház körüli munkákat csinálgatta csendesen, hogy teljék a nap." Multidőre javítva! A mondat egyébként nekem tetszik, jóízű. Az írói szabadság nevében nem változtatom. A parasztember gondolkodására jellemzőbb az, ahogy én fejezem ki magam. Gyakorlatból tudom, hogy a haszonnal járó munkának van becsülete. A többi az csak szöszmötölés. A jó gazda a határban szánt, és nem a kerítését festi. Nem arról van szó, hogy nem kell megcsinálni, hanem arról, hogy nem volt súlya az életében. Tudom, hogy értelmiségi, városi, egyáltalán mai embernek ez szokatlan, de én olyan közegben nőttem föl, ahol ez a normális. Ne feledjük el, hogy ekkoriban még megszokott volt az éhínség, az éhhalál. Nem szabad áttennünk az értékrendünket ebbe a világba. Annak a parasztnak, aki rosszul rangsorolta a munkát éhen halt a gyereke.

-         "Az a minden pedig az íj volt, a nagy álom." helyett „Az íj töltötte ki gondolatait és álmait.” Marad az eredeti, bár a voltokat átvariálom, ha tudom.

 - "Azzal feküdt…     …megfeledkezett a tüzelőről.” Itt nagyjából arról írsz, hogy te másként írtad volna meg, illetve „voltozok” A voltokat javítom, ha tudom, egyébként a mondatokat jobbnak érzem a tiednél. Nem akarom összetett mondatokra váltani az egyszerűket, akkor sem, ha látszólag indokolt. Ha elfogadom, a javaslataidat kiherélem az egészet és egy sótlan dolgozat lesz belőle. Bocs, de tipikusan irodalmi nyelvet javasolsz, amit nem odaillőnek érzek. Engedd meg nekem, hogy így fejezzem ki magam! BOCS!

 - "Persze némi serkentő…    … türelme a szószaporításhoz” A mindig-et javítom, a jelen időt szintén. Teszek egy alanyt. A javasolt mondataidat nem fogadom el, indoklás ua.

 -  „túlírsz”     sajnos igaz, viszont szükségesnek érzem a hangulatteremtéshez. Lehet, hogy nincs igazam, de ez a stílusom. Ha kifütyülnek vele, megváltoztatom.

 - „Rusnya, nagy állat volt, így félig elmerülve is. Jókora agyarakkal. Ki-kivillantak, ahogy a pofájában forgatta a szúrós sulyomhéjat.” Itt próbáltam érzékeltetni a töredezett, rémült gondolatokat. Szívem szerint új sorokba tettem volna őket.

 -„ fújtatva kerülgette a fát”  jogos, hogy kell az alany. Utólag tettem bele a Misó mondatát, nem tűnt föl, hogy ez esetben kell az alany.

 - "fújta ki fölös…    …ösvényre terelte.”Az átírásaidat megköszönöm, de nem élek vele, ha megengeded.

 

 - „Ezek csak alternatívák, a véleményem az, hogy picit túlírsz, kevered némileg az igeidőket, a jelzőhalmozás sem idegen tőled, és túlzásba viszed a voltozást. Nem biztos, hogy igazam van, tetszett a történet, a hangulata különösen, de azt hiszem, nem válna az írásaid kárára, ha kicsit kontrollálnád őket.”

 

Köszönöm, hogy ekkora munkát beleöltél a javításba. Elfogadom azt is, hogy Te másként írtad volna meg a novellát. Viszont nem változtatom meg a mondataimat, mert novellámnak pont ez a lényege, a lelke. Ha ez a te munkád lenne, én is hasonló mennyiségű változtatást javasoltam volna, bármily hülyén is hangzik a dolog.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-02-19 19:31 Obb_régi

Tudom ne ugassak bele, nem tudtam még átolvasni mindent, azt sem tudom sikerül-e egyszer, de a múlt jelenben nincs igaza Maggothnak, vagyis lehet úgy is, nincs azzal hiba, de az, hogy te jelenidőbe kaktad az teljesen helyén való, mert általánosítottad. Igazság szerint sokkal jobb az eredetiben, jelenben.

"A parasztember ilyenkor már kifogy a hasznot hozó tennivalókból, csak a ház körüli munkákat csinálgatja csendesen, hogy teljék a nap." - erre gondoltam, ez így jó.

p, 2010-02-19 19:41 Maggoth

Maggoth képe

Jó van, na, a te írásod, én csak elmondtam a véleményem, egy szóval se mondtam, hogy bármit is változtass rajta. Én is túlírok, nehogy azt hidd, hogy különbnek tartom ám magam. Általánosításnál oké tényleg a jelenidő, de ez a távolabbi múltban játszódik, nem biztos, hogy ami akkor elfogadott volt a ma földműveseire is illik. Nem vitázni akarok :) Azt meg véletlenül se szeretném, hogy megöld a történeted lelkét, Profundis. Inkább kussoltam volna, ha féleértetted a dolgot  :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 19:52 Obb_régi

Ilyenkor, még ha teljesen lehetetlen is a jelenidőben történő cselekvés, akkor is helytálló, sőt. Na de persze én sem pörlekedni akarok, csak mondom a magamét. :)

p, 2010-02-19 20:03 Maggoth

Maggoth képe

Főnök, te véded tőlem ezt a novit, amikor nem is támadom?  :D

Hagyjuk ezt abba, inkább elismerem, hogy igazad van, különben sem életbevágó nekem, hogy bárkit is meggyőzzek bármiről ;) Járja csak a maga útját mindenki, én igazán nem akarom róla letéríteni. :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 20:19 Obb_régi

Nehogymá' félreértsük egymást :)

Én csak kiragadtam egy részt, ami szerintem...

Ezek szerint győztem? :)

p, 2010-02-19 20:20 Maggoth

Maggoth képe

Nem, nem győztél, csak úgy tettem, mintha hagynám, hogy tiéd legyen az utolsó szó  :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 20:27 Obb_régi

:lol:

p, 2010-02-19 20:32 Maggoth

Maggoth képe

Mondom a tiéd! :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

p, 2010-02-19 20:34 Obb_régi

Köszi!

p, 2010-02-19 20:01 De Profundis Clamavi

Beküldéskor megszakad a netem, és dupláz az oldal.

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-02-19 20:14 De Profundis Clamavi

 

Seprő, felkiáltójel, néhány mindig és a porcikája javítva. Az alanyt megoldottam egy kötőjellel. A voltokkal nem tudok kapásból mit kezdeni, idővel majd javítom.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-02-19 20:28 Indi

Indi képe

A keret tetszik, amit ezzel kapcsolatban megjegyeznék, az a hajszálra egyezés az első és utolsó gondolatnál : "ennyire és ennyire hagyom nehogy eltörjön". Egyszer már eltörött, ha újragondolja a méreteit azért teszi, nehogy megint eltörjön, nem? Attól még keret marad szerintem, de ha valami lényegeset benéztem, akkor sorry.

Tetszik ez az idill, a történet lassú sodrása, ami a helyre/korra jellemző. Jó ez a nyugalom egy hajszás nap után. Ha neked is bejön, maradj ennél, rádszabottnak érzem.

Off:

A tanácsokat mindig jó szándék szüli, ezt soha ne felejtsd el! Rossz napja bárkinek lehet, de a hiszti öngerjesztő folyamat. Tudom, bennfentes vagyok ;)

További jó munkát és örömet az írásban!

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

v, 2010-02-21 17:45 De Profundis Clamavi

Indinek!

nehogy eltörjön” köszönöm, teljesen jogos ki is cseréltem.

„Tetszik ez az idill, a történet lassú sodrása, ami a helyre/korra jellemző. Jó ez a nyugalom egy hajszás nap után. Ha neked is bejön, maradj ennél, rádszabottnak érzem.”

Köszönöm szépen a biztatást. Csak remélni mertem, hogy elérem azt amit írtál. Komolyan szeretnék úgy megtanulni írni, hogy pár kisregényre fussa belőle. Ott lehet gazdagabb tartalom, belefér a leírás, a ráérős hangulatteremtés. Pont ez utóbbit szeretném alaposan megtanulni. Ezt érzem egy irodalmi mű elsődleges céljának. A Mo-n megjelent fantasy és kalandregények többségénél ezt hiányolom. Mindennel ellátnak minket: vér, könny, izgalom, de nincs atmoszféra. Nemes, Kornya, Goldman (Goldenlane) magas szinten tudja ezt (kapásból ennyi), mások csak halványan. És pont ők publikálnak keveset.

Ilmernek

Minden hiba javítva van. Maggot kevés hibát talált, inkább csak azt jelezte, hogy ő másként írta volna meg.

 

 

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-02-19 20:34 De Profundis Clamavi

Közben privát véleménycsere közben felmerült, hogy gyengíti az írást, hogy nincs benne konfliktus, igazi feszültség, illetve csattanó.

Komoly ellenvetéssel szeretnék élni, ugyanis most az elbeszélés, a leírás létét tagadjuk. Ez az írás elbeszélésnek indult, és lényegében az is lett, egy kis ragozattal a végén.

Le van ejtve, hogy ez a novi most jó, vagy kalaposinas. Nem akarok örökké az egy csattanóra épített novella kategóriába ragadni. Ugyanakkor más fórum nincs a neten, ahol értelmes véleményeket kap az ember. Negédes ömlengés, vagy csönd. Csak ez van. Most egy kicsit nagyarcú leszek: ha nem is kereskedelmi tételben, de írtam pár jó csattanójú novellát. Ha összekapom magam tudok újra írni. De én szeretnék emberi jellemeket fölépíteni,vagy mesélni a téli erdőről. A terjedelem kötött, max 10, de inkább 6000 karakter. Tehát marad az elbeszélés, ahol nem kötelező a poén elé, köré építeni az egész művet.

Ezért próbáltam poén nélkül írni. Ha nem is sokat, de tanultam a jelenlegi novi hibáiból. Tanultam némi hangulatteremtést. Legközelebb talán rámegyek a leírásra.  

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-02-19 20:36 Ilmer

Ilmer képe

Na ez egész jó.

azokat a hibákat kéne kijavítanod amiket mondtak és akk egy tök szupi írás lenne!!

csak így tovább

v, 2010-02-21 18:38 Mickey Long

Mickey Long képe

Hangulatilag nagyon ott van a szeren! :D Látszik, érződik, hogy utánna néztél a dolgoknak. De az igazi cselekményt hiányoltam az írásból... Szerintem egy igazán eredeti sztorival, és ezzel a hangulatkeltéssel, na az lenne az igazi...

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

v, 2010-02-21 20:49 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy elolvastad!

 

Hosszútávon rá akarok mozdulni az 1300-400-as évekre. Nagy témának érzem az akkori marhahajtók életét. Valódi vadnyugat volt nálunk sok száz éven keresztül. Évi 100-200 ezer marhát hajtottak ki nyugatra, egy út három hónapig is eltartott. A hajtók közben 1514-re már valódi harcosokká váltak, ők alkották Dózsa fegyvereseinek javát. (ettek is belőle). Ők lettek a hajdúk

No, ennek a témának egy mellékhajtása ez a novi. Meg kell valahol tanulnom a leírást, az elbeszélést is. A hangulatkeltés volt a fő célom. Emberközelivé tenni, ezt pedig novellával nem lehet.

Igaz, hogy finoman nevezve lepontoztak, mégis mindenki elismerte, hogy a hangulat ott van ahol kell.

Tehát sikerült elérnem, amit akartam!

 

Már előre fázok a leírás gyakorlásától, amikor még kevesebb cselekmény lesz.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

h, 2010-02-22 14:31 De Profundis Clamavi

Egy másik oldalon kaptam egy minőségi hozzászólást. Szerintem megérdemli, hogy okuljak/junk belőle. Szó szerint idézem:

 

Küldte: Fatality 2010-02-22 10:55:50 (3 órája és 29 perce)

Szia!
Nos, én nem voltam elragadtatva a novelládtól. Sajnos piszok kegyetlen szoktam lenni, amikor véleményt mondok, de soha nem a sértés a célom...
Esősorban a címmel nem tudtam mit kezdeni, mert úgy gondoltam, nem az íjat  akartad a novella központjává tenni, ha igen, akkor nem kapott elég szerepet a történetben, mégha úgy tűnik is...a leírás nem egyedi, ahogy egy kamasz kigondolja. A tanyasi gyermek számára nincs internet, hogy az íjkészítést ilyen pontosan leírja magában. Nincs utalás arra, hogy az apa talán íjkészítő...vagy akár a nagyapa...
A környezet, ahol a történet zajlik...Folyóparti nádas, hegyek között...vízidiót csemegézett, az hol terem...él még ott medve? Vagy mikor történik a cselekvés...nem elég egyértelmű...A medve, ha még öreg is, nem él egy helyben...Általában menekül...Ha túl üreg, és éhes, akkor más...De ezt jobban ki kellett volna hangsúlyozni...
Egy öreg tölgy jó ha kéznél van...Gondolom mocsári tölgy...
Egyszóval, hiányzott számomra a novelládból a környezet rajza, nem éreztem a környezet hangulatát, kissé finomkodónak tűntek a cselekvések és gondolatok. Ha valaki telt vödröt cipel messziről, azt nem szokták megkergetni...A seprűvel ütnek, nem csapnak. Egy asszony, aki sürög-forog, nem várja seprűvel a háta mögött a gyermekét, hogy érkezzék a vödörrel be a házba, a vödör az favödör, vagy műanyag? Aki nehéz munkát végez, annak szókincse egyszerű, tömör... A határ az mezőre vonatkozik? Vagy bent a faluban laknak, faluvégen, vagy tanyán...

Az elképzelés jó, de átjavítanám a helyedben. A főszereplő személyisége nem elég kihangsúlyozott. Mi motiválja őt ezekre a cselekedetekre? A cselekményt behatárolnám, egy bizonyos korba, a környezetet aszerint építeném fel...
Nos, miért is tetszett a novellád?
A különös hangulat miatt?
Az emberi eltökéltség kifejezése ragadott meg? Talán a fiú személyisége, motivációja...?
A képtelen, tragikus, vagy komikus helyzet?
A kaland, akció miatt? A váratlan fordulatok hattak rám?
Vagy egy történelmi korba való bekukkintás, annak korrajza, leírása miatt?
Meseszerűség?
Életststílus?
Nos, inkább egy kis egyszerű történetnek látom, amiben szerepet kap az íj, medve, támadás.

De az elképzelés, a novella szerkezete tetszett. A stílusod elég jó.
Bocsánat a nyersesség miatt. Üdv. Sándor

 

 

 

 

Szia!

Köszönöm, hogy elolvastad és értékelted!

Úgy tűnik, van közöd az irodalomhoz, értéke van számomra a hozzászólásodnak.

 

 - „a címmel nem tudtam mit kezdeni” Az íjon való agyalás adja a keretet, a címmel erre még jobban ráerősítek. Ezen kívül a kissrác gondolatainak központi tárgya. De elismerem, kissé eltúloztam a szakértelmét. Ennek részbeni oka, hogy az olvasó szeret bennfentes lenni, szívesen fogad be olyan (látszólagos) tudást, melytől ő maga is hozzáértővé válik.

 - „A környezet, ahol a történet zajlik… mikor történik a cselekvés… ” A Hajdúság mocsaras területe a XIV. század második fele. 1351-től már volt kilenced (Nagy Lajos törvényei), és az angolok egész Európából exportálták a tiszafát.

 - „A medve, ha még öreg is, nem él egy helyben... Általában menekül”

http://mek.niif.hu/03400/03408/html/443.html         

Idézet a Brehm: A barnamedve oldalaiból: „Krementz aprólékosan ismerteti a rokitnói mocsarakban tartózkodó medvék életmódját. Szerinte a medve ott igazi mocsárlakó. Egyes helyeket különösen kedvel, mint a tigris. Ha egyik évben lelövik a medvét, egészen bizonyos, hogy a következő évben más medve foglalja el azt a helyet. A medvék a mélyen fekvő mocsárban, a kiemelkedő helyeken szeretnek tanyát ütni,

     „Jól érti az úszást, ügyesen mászik, de öregebb korban, mikor már túl nagy – „súlya 150–250 kg között váltakozik, de erős és kövér medve 350 kg-ot is nyom” - és nehéz a teste, nem igen szokott fára mászni, sima törzsű fákra legalább is nem.”

 

Én is szerettem volna bővebben kifejteni a környezetet, a történelmi kort, de ha kedvenc publikáló helyemen a karcolat.hu-n 10 000 karakter fölött már ritkán olvassák e, szólnak hozzá. Ugyanez érvényes bármelyik netes megjelenésre. Kiadók még messze nem állnak szóba velem, asztalfióknak pedig kellemetlen írni.

 

 - „Nos miért is tetszett a novellád?

A különös hangulat miatt?

Az emberi eltökéltség kifejezése ragadott meg?

Talán a fiú személyisége, motivációja...? A képtelen, tragikus, vagy komikus helyzet?

A kaland, akció miatt? A váratlan fordulatok hattak rám?

Vagy egy történelmi korba való bekukkintás, annak korrajza, leírása miatt?

Meseszerűség?

Életststílus?

Nos, inkább egy kis egyszerű történetnek látom, amiben szerepet kap az íj, medve, támadás.

 

De az elképzelés, a novella szerkezete tetszett. A stílusod elég jó.”

 

Köszönöm szépen! Úgy tünik, azért valamennyire tetszett a novellám!

 

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

h, 2010-02-22 14:59 Obb_régi

5

"Nem nagy terület, de ez után nem kellett adózni az uraságnak, és egész szép termést hozott." "Suba Mihály"

a vödör az favödör, vagy műanyag?

Na, azért ne legyünk annyira oda, ha valaki ezután a kétmondat után ezt a kérdést teszi fel az nem tesz valami nagy tanúbizonyságot történelmi jártasságról, mivel a műanyagot a huszadik században szabadalmaztatták (1907)

h, 2010-02-22 16:24 De Profundis Clamavi

Jogos, de sztem mégis az a hsz - főleg a végső gondolatok vázolása -, irodalmárt sejttet. Mindenesetre 1000 karakterben válaszolhattam, és felhívtam a figyelmet erre a peches novellára. Bemutattam széleskörű műveltségemet, mély jártasságomat a témában, ami egyébként tényleg fantasztikus (a téma). Amúgy a Gigatorrentsre tettem föl, és nagyon szép véleményeket kaptam. Átdobom priviben.

Az a kira, hogy őt is megfogta a hangulata. Ha belegondolsz elértem a célomat. Tudok hangulatot teremteni. Ó jee!!

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

h, 2010-02-22 18:42 Beren

Beren képe

Kicsit nekem olyan volt, mint ha valaki egy olvasmányos keretbe szerette volna foglalni az angol hosszúíj készítését. Ami nem rossz ötlet, lévén én is ezzel a fegyverrel lyuggatom a céltábla környékét. :-) Csak ehhez a környezet nem passzolt. Na meg - eltekintve attól hogy egyébként sem lőnék állatra -, ha csak 100 lépésre tudnék erölködés nélkül ellőni, akkor azzal az íjjal nem bosszantanám a medvét. :-)

k, 2010-02-23 20:58 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy elolvastad!

Úgy éreztem, hogy a 150-180 m, azaz a 200-220 lépés lövéstáv sok egy gyereknek, főleg elsőre.

Azért férfimóka lenne leadni, az angol íjászoktól elvárt percenkénti 12 lövést egy felém romboló medvére. Aszem, ha sikerülne megállítani, lehetne róla mesélni egy életen át. Persze én a medvére fogadnék. Gondolj bele, amikor négylábon támad, nem túl jó lövőfelületet ad. Ráadásul a himbálódzó járása miatt (egyszerre lép az azonos oldali lábaival), sem egyszerű eltalálni. Aszem ezt a mókát kihagyom. :D

 

Egyébként hülye vok a témához, csak hozzáolvastam. :)

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

k, 2010-02-23 21:02 Kelvin

Kelvin képe

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, egy halk nyögésen kívül nem lennék képes többre. Talán reménykednék, hogy hamar végez velem. A medve nem játék. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2010-02-23 23:43 Beren

Beren képe

Persze, gyereknek sok a 180 méteres táv. Nem célozni, hanem ellőni odáig. Mint ahogy a medve is túl nagy zsákmány számára. :-) 

A 12 lövés nekem menne egy perc alatt. 12 elkapkodott, nem megfelelően megfeszített íjjal,  célzás nélkül, de remegő kézzel leadott lövés. :-) A dühös medve egy nagyon félelmetes jószág. És az egy dolog hogy imbolyog, de ott a teste előtt az az iromba nagy feje. És lehet hogy egy igazi, erős harci íj akár a korabeli lemezvértet is átvitte, ha sikerült pont merőlegesen eltalálnia, de ebben az esetben nem valószínű hogy átütné azt a vastag, és a kilőtt vesszőre véletlenül sem merőleges koponyacsontot. (És akkor az még szóba sem került, hogy vajon milyen hegyeket szerzett a csóró kissrác a vesszőkre. Mert azt nem hiszem hogy két vízhordás között még a kovácsmesterséget is kitanulta. :-))

sze, 2010-02-24 05:08 De Profundis Clamavi

És én istenien megírnám a fa tetején ülve. Természetesen sajnálnálak, bár igyekeznék jó szögből látni mindent. De mindezt kizárólag az olvasóért tenném! Horror lenne a javából. Bár lehet hogy értem följönne a fára. :(

  http://noob.hu/2010/02/21/MedveTamad.jpg

 

(150-200 egyenlő 200-240 lépés)

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

k, 2010-02-23 22:38 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Jól esett ez így este. Amikor elment vadászni, már arra számítottam, hogy agyoncsapod - höhö, szó szerint - a történetet annyival, hogy a medve elkapja a fiút. Ez a könnyed kis befejezés mindenképpen jobban jött ki, kellemes jó, olyan jó kis ötös :)

sze, 2010-02-24 06:24 De Profundis Clamavi

Wolfnak!

 

Köszönöm szépen!

Örülök, hogy tetszett!

 

Berennek!

Agyaltam én is a dolgon, mármint a medveölésen, de csak becserkészve lehetne sikeren meglőni, viszont félelmetesen jók az érzékszervei. Nehéz lett volna hihetően kidolgozni.

Az íjász novellámban már körüljártam a hegy kérdését, de csak a csiszolt csonthegyig jutottam el. A kovácsolt vashegy elérhetetlen a kissrác számára, Kovából pattinthatna, de az is egy komoly szakma, így nem is tudom hogy oldom meg, ha a témában maradok. Aszem marad a kováccsal való csereüzlet. Néhány vadkacsáért cseréli.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-09-17 09:38 Mab Tee

Mab Tee képe
3

Összehasonlítva az "Odakint a pusztában" című írásoddal, látszik, hogy ez a történet a kezdete annak a műfajnak, amit képviselni szeretnél. De mindenkinek el kell kezdeni valahol, nem? 

Ebből a történetedből hiányolom azt a "házias, parasztos" hangulatot. Talán ebben a történetben jobb lenne egy kis tájszólás. Pontosan azt a sajátos tájleírást hiányolom, ami a fent említett másik történetedben nagyon ott van. Valahogy a miliő hiányzik, nem tudom pontosan megfogalmazni. Itt még csak pedzegeted a fonalat, amit a másik történetedben nagyon elkapsz.

Nagy dícséret az íj készítésének leírásáért. Nagyra értékelem az ilyesmit.

A te írásaidhoz nem kell csattanó, mert csak elrontaná az egészet.

Én ezt most hármasra, jóra értékelem a fent leírtak miatt. Abszolút nincs miért csüggedned, mert nagyon jó az, amit csinálsz. Ez a történet a Kezdet. Várom a további folytatásokat.

 

Üdv: Mab Tee

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

p, 2010-09-17 16:18 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Nem értek veled egyet, de tisztelem a véleményed.

Nagyobb értékű az, hogy ekkora kaliberek véleményeznek, mint az, hogy hányast adnak. Sőt, ha gyengébbnek érzitek, tanácsokat kapok, míg ha ötöst, akkor csak egy biztató simit a buksimra.

Ebben a noviban gazdagabbnak érzem a jellemábrázolást, élőbbnek a figurát, bár esetleg a tájleíráson még tudnék erősíteni. Már kezdek ráérezni a nyelvre, de nincs alkalmam beszéltetni a kiscsókát. Jónak érzem a szerkezetét, nem akarom megtörni változtatással. Szerintem a tájleírást felhúzom amennyire lehet, és ezzel befejezettnek nyilvánítom a novit. Kár ragozni tovább. Ezt fogom majd beadni a Holnaphoz, októberre. Komolytalan játék folyik most ott, de jelentőség nélküli. Igazi rangja a szerkesztői zsűrinek van. Van néhány nagyon jól író ember ott is, akikkel szívesen versengek, de érdemes elbeszélgetni is velük. Ők túlzottan a szépirodalom felé hajlanak, van mit tanulnom tőlük, de az én szókimondó dolgaim is színesítik ott a választékot.

Egyszóval én jobbnak érzem Az íj-at, mint a pusztai novellákat. Azok kalandregények, szépíró beütéssel, ez kalandos szépirodalom (remélem).Valahogy kedvesebb nekem ez a kis lelkes kölyök, az életveszélyes tinidolgaival. Van még egy ari novellám, a Vacsora.

http://karcolat.hu/irasok/egypercesek/de_profundis_clamavi/a_vacsora

Szemtelen leszek, és megkérlek olvasd el azt is. Ezzel egyenértékűnek, vagy picit gyengébbnek érzem.

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-09-17 19:07 Mab Tee

Mab Tee képe

Ez csak az én szerény véleményem. Tudod, hogy van ez: ízlések és pofonok. Ettől függetlenül kedvelem, ahogy írsz. Nekem az "Odakint a pusztában" tetszik jobban. Az valahogy jobban ütött.

Te egy olyan gyémántszem vagy, aki ebből a szépirodalmi, szépírós, kalandos, parasztos, pusztás, vándoros szemszögből láttatod hihetetlen módon a dolgokat. Ebben a formában, mostanában nem találkoztam olyan íróval, aki így írt volna. Szóval, nagyon egyedi az írói stílusod. Nekem bejön.

"Az íj"-ból hiányolom azt az ízes tájleírást, amit olyan jól elkaptál a másik történetben, de az enyém csak egy vélemény.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

p, 2010-09-17 20:37 De Profundis Clamavi

Huh!

Ez a gyémántszem, azért… nehezen hihető!

Az hogy aranyos vagy, az nem kifejezés!

Nem mintha belül nem tudnám, de - hisz neked is ismerned kell ezt a dolgot -, a földszinti elmém előlép, visszaránt a földre. Sőt!

Elég bénán hangzik, de tényleg tudom, hogy egyedien írok, bár ez nem szándékos. Viszont én csak így tudok. Ha másként teszem, akkor az száraz lesz, mint egy iskolai dolgozat.

Mostanra magamhoz tértem, nagyon szépen köszönöm a racionális, tényekhez ragaszkodó véleményt.

Az íj-ba még simán elférne két tájleírás, meg ami még az eszembe jut. Szerintem egyre inkább szépirodalmi lesz, és jó hosszú, de lassan nem érdekel. El szeretném felejteni ezt a: három oldal fölött nem olvas senki c. görcsöt. Lehet, hogy a novella legyen szikár, de én jóval tökéletesebbnek érzem azt, amikor van benne minden, mint egy jó ebédben.

Holnap hajnalban nekiugrok és összehozom (vagy nem) Be szeretném adni Józsiékhoz októberre.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-09-17 21:33 Mab Tee

Mab Tee képe

Én meg ott leszek és elolvasom, aztán jól megmondom a magamét. ;)

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."