Az íjász

Valami idegen zajra neszeltem föl, és nem akaródzott visszaaludni.

A kicsiny ablakocskában még a telihold világlott, de éreztem, hogy közel a hajnal. Jóízű, friss levegő jelezte közeledtét, egy kis szellő is meglebbentette a szép, hímzett függöny széleit. Nyakamig húztam a jó meleg dunyhát, és résnyire nyitott szemmel néztem kifelé az éjszakába. Hallgattam a jószág finom motozását az ólban.

Biztonságot sugárzó, nyugodt neszek.

Nemsokára kelni kell, de addig enyém a mindenség! Nincs annál jobb, mint összekucorodni a finom melegben, és csak úgy belesimulni a világba. A testvéreim a szomszéd ágyban szuszogtak, apa a konyhában horkolt, jó hangosan. Akkor ilyen zajos, ha fáradtan feküdt le az este, márpedig ő jócskán tett érte. Ilyenkor tavasszal egész nap a földeken töri magát, hogy legyen mihez nyúlni télen. Szerencsére enni azért van mit. Mostanában már én is besegítek.

 

Mióta eszemet tudom, az íj volt az én nagy szerelmem. A fiúk vitézeset játszottak, a lányok babáztak, de énnekem csak az íj kellett. Ahogy nagyobbacska lettem, törtem az egyenes gallyakat, feszítettem rájuk a nagymamától szerzett kenderzsineget, és lődöztem, mint egy bolond. Kaptam is apától a fejemre. Nem tetszett neki, hogy ilyen butaságot játszom, meg aztán, nem illik az hozzám. Persze nem hallgattam rá – mert én egy ilyen gyermek vagyok –, de igazándiból rám hagyta, mert az én apám nagyon szeret minket. Édesanyánkat, engemet, meg a két testvéremet. No meg azt a leendőt, aki édes hasában van, bár még alig látszik.

Sokáig a magam feje után csinálgattam az íjakat, jól-rosszul, míg egyszer meg nem lestem Mihály bácsit, aki a szomszéd tanyán lakott. Arrafelé bóklásztam, gyermeki kíváncsisággal akartam kilesni a titkait, és én lepődtem meg a legjobban, amikor sikerült. A ház melletti lomok alól egy gyönyörűséges íjat szedett elő a hozzáillő puzdrával és nyílvesszőkkel együtt. Ott dugdosta a jótét lélek, merthogy jobbágyember ilyet nem birtokolhatott, mert ugye akkor vadászik is vele, azt pedig nem szereti az uraság.

Persze mifelénk nem annyira erős a törvény, mint a száraz földek lakóinál. Ezen a posványos, lápos vidéken más a világ, mint odakint a szárazon. Amint ópapa mesélte, réges-régen a tatárok hajtották, irtották errefelé a népeket, és a maradék úgy széjjelszaladt, hogy az uraság emberei alig lelik őket, ha a kilencedet szedik. Tanyákon, tanyabokrokban élnek az emberek. Szántanivaló föld csak mutatóban van imitt-amott a magasabb részeken, ahol nincs víz. Mert nálunk mindenütt a vetésföldek végén vizenyős, zsombékos rét van, utána meg ér, vagy tó. Úgy mondják, errefelé a víznek csak hossza van, folyása nemigen. Idegenek nem nagyon bóklásznak errefelé, se más jövő-menő népség. A kereskedőkből csak a helybéliek mozognak, mert a mocsár hamar lerántja az óvatlant.

Szóval, odasündörögtem a Miska bátyához, és addig-addig kunyerbáltam, hogy nekem is… meg nagyon szépen kérem, hogy egyszer csak komolyan vett, és lett egy igazi íjam. Persze nem olyan, mint az uraknak, csak egy kőrisfából faragott. A nyílvesszők meg nádból a madarakra és mogyoróból, vagy kőrisből a nagyobb vadra. Az íj akkora mint én, a vessző pedig olyan bő kétlábnyi.

Hát igen, vadorzás lett a nagy játékból, mert a szükség nagy úr. Miska bá’ megengedte, hogy vele menjek, és beletanultam a dologba. Apa is komolyabban vett, amikor hazahoztam az első kacsáimat. Csimasz, a kutyánk pedig jött segíteni, mert többször a vízbe esett, amit lőttem.

Én az íjamat meg a hozzávalókat egy kicsit távolabb rejtettem el, nem a háznál, nehogy az uraság emberei, vagy valami rosszakaró meglássa.

Miska bá’ szerint az íjászat nem nehéz, mármint akkor, ha az ember véresre gyakorolja az ujjait. Eleinte gondolkodva céloztam, de egy idő után a szemem-kezem megtanulta, amit kellett.

Persze a pontosság mellett a sebesség is fontos, mert ha az első lövés félrement, a második még helyrehozhatja a vadászatot.

Gyakorlásként – vagy amikor én voltam a győzhetetlen íjászvitéz – sokszor beálltam egy közeli kicsiny ligetbe, és telilődöztem a fákat. Egy lélegzetvételnyi idő alatt jó tucatnyi vesszőt is kilőttem a támadó fakatonákra. Közben hangosan számoltam a halottakat és a kilőtt nyilat:

– Akkor most! Egy… és kettő… és három… – mert egy harcos mindig tudja, hány nyila és hány ellenfele van még hátra. Ügyeltem rá, hogy mindig legyen két-három tucat vesszőm. Állandóan szedtem, szárítottam az árnyékban a szép egyenes gallyakat, vastagabb nádszálakat, és vágtam, csiszoltam hozzá a hegyeket jó erős marhalábcsontból.

Ez így játéknak hangzik, de ilyenkor tavasszal, amikor a vadak szép kövérre híztak, mert fű az van bőséggel és az éléstár is nagyon szegényes, jól jön ám egy-egy kacsa, vagy nyúl az asztalra. Nem beszélve arról, amikor őz sikeredik.

Tegnap este is húst szereztem a máléhoz… jól teleraktam a bendőmet… jólesik még egy kis lustálkodás.

 

 

 

Mokány, feketehajú, sűrű ember volt az első közöttük. Hirtelen kezű, kemény, hadviselt férfi, aki nemigen tűrt más véleményt. De hallgatni kellett rá, mert ész is társult az ereje mellé.

Ő mondta meg, hová menjenek és hogyan csinálják.

 

Sokadik éve űzték sötét mesterségüket, de senki sem sejtette, hogy ők azok.

Öt elszánt, erős zsivány, e kicsiny világ aljanépe, valahonnan a lápmélyi tanyákról. Mocskos, sáros ruhában, kezükben vaskos, rövid bunkó, vagy kisbalta, övükben kés. Ketten testvérek, egyikük szakállas, indulatos nagydarab ember, az öccse vékonyabb és bajszos. A harmadik loboncos hajú, amolyan egyszálbélű, mindig éhes fajta, a negyedik pedig kis satnya ember, mélyen ülő, gonosz szemekkel. Ismerték a tanyákat és a lakókat. Itt éltek a láposban, ugyanolyan népeknek látszottak, mint bárki más. Csak ők, amikor kifogytak a kitartásból, vagy amikor a vérük hajtotta őket, nekiindultak.

A magányosan álló házakat keresték, ahol nincs hallótávolságban szomszéd. Rájuk törték az ajtót, mindenkit gyorsan lebunkóztak, majd megkötöztek. Ezt a főnök ötölte ki, mert így szépen, kapkodás nélkül tudták tenni a dolgukat. Nem szaladoztak gyerekek az erdőben, feleslegesen riasztva a szomszédokat. A gazduram szívesebben mondta el, hová rejtette a vagyonkát, ha az asztalra kötözött asszonya sivalkodott egy kicsit. A legtöbben még azt is elhitték, hogy túlélik az egészet. Sokszor egész nap játszódtak velük, mielőtt elvágták a torkukat. Annak is, aki belehalt a játszódásba, mert akinek a nyakán lóg ki a nyelve, az biztosan nem mesél semmit. Ha mindez megvolt, összeszedték a jószágot, meg ami kellett, és hazamentek. Kevés ember lakott errefelé, megszokták, hogy ritkán látják egymást. Olykor hetekig sem vették észre, mi történt.

Pirkadat előtt a mocsárban kúszva, mászva közelítették meg a szép kis tanyácskát. Gondosan tapasztott, meszelt falak, erős kerítés. Módos emberek lakhatnak itt, akiknek telik az idejéből az efféle haszontalanságra. A kutyát egy kis éléssel elcsalogatta a loncsos hajú – aki nagyon értette az állatok nyelvét –, majd egy suhintással elcsendesítette.

Nem szerették a zajt.

A testvérek egy hosszú, vaskos rönköt cipeltek, és lendületből beszakították az ajtót. A szakállas oldalra lépett, és bunkósbotját felemelve várta a menekülőket. A többiek berohantak. Csendesen, mert nem kocsmában akartak verekedni, hanem ölni. A derengő holdfényben jól látták az ágyából ijedt ordítással felugró férfit és a sikító nőt, kiket néhány csapással elnémítottak. A hátsó alvókamrából még hárman rohantak ki. Az élen egy hosszú, faragott karófélével hadonászó suhanc. A támadók gyakorlottan szétrebbentek, majd egyszerre a fiúra rontottak. Az hatalmas lendülettel beszakította a nagyhajú fejét, majd ő is lehanyatlott az őrjöngve csapkodó latorfőnök ütéseitől. Az ijedt kisegér módján iszkoló kisgyermeket szinte óvatosan ütötte le a gonosz szemű, ugyanis ő a zsenge fiúkat szerette. Már csak a hálóruhás nagylány maradt, akinek időközben sikerült kijutnia az ajtón. Egyenesen a várakozó zsivány kezébe. Az hangosan röhögve elkapta, de nem bántotta – hisz nem jelentett veszélyt –, hanem visszalökdöste a házba.

Véget ért a munka, kezdődhet a szórakozás. A főlator a családfőt kötözte, jó erős bőrszíjjal, a kisember kiemelte a kemence ajtaját, és gallyakat dobált a hunyorgó parázsra, hogy megvilágítsa a szobát. A szakállas egy rántással letépte a leány ingét, és az asztalra lökte. Erőszakkal széttárt karját, lábát, bajszos testvére már kötözte is az asztalhoz. Kezdte leoldani a gatyáját, amikor a latorfőnök föltekintett munkájából, és felhörrent:

– Takarodsz onnan, te böszme ökör! Hát ki mindőnk között az első? Hogy mered megelőzni a vezért? – üvöltötte, majd durván arrább lökte a szakállast. Olyannyira, hogy az elesett, és csúnyán beverte a fejét a kemence padkájába, sőt kaszáló kezével még a parázsba is belemarkolt. Ijesztő ordítással ugrott föl, és a mokány banditára rontott:

– A büdös szuka anyádat lökdösd telibe, te csökött patkány! Szétvágom azt a… – A főlator hatalmas csapással fogadta a szakállast, de hiába, mert annak bajszos öccse is nekiugrott. A három férfi ordító, ziháló kupacban ütötte egymást a földön.

 Közben a magára hagyott lányka kiszabadította magát félbehagyott gúzsából. Lefordult az asztalról, és nekiiramodott az ajtónyílásnak.

 

*
*
*
*
*

Kedves Olvasó!
Elnézését kérem, de ez az írás része a 2011. szeptember 30.-án megjelenő antológiámnak, ezután csak ott olvashatják. A könyv címe: Urbánszki László: Odakint, a pusztában (Historium kiadó) Online megrendelhető szeptember 30. után (sajnos euroért): itt a bookstar-on
Dedikálva, postaköltség nélkül, forintért rendelhető meg a profundis54@gmail.com e-mail címen a szerzőtől. Bővebb információ elérhető a honlapomon.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (12 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2010-02-08 15:29 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Na, hosszú hibalistát írtam, de közben mennem is kell, tehát a kiegészítés csak röviden.

Furcsállom a kettős jelzőidet. Elvannak, de furcsállom. Feltűnőek. (Newm feltétlenül rosszak, csak... vannak.)

A történet helyszíne jó, de ugyanígy játrszódhatna egy mai tanyavilágban, mint a középkori lápvilágban. Kicsivel több jellemzőjét kellett volna belefonnod. Lehetne egy pindurit tanító-jellegűbb az írás. ha már olyan sok felesleges részt beletettél (pl. a környék leírása - ott és akkor feleslegesnek tűnik).

Na, hibalista, mielőtt elkések óráról.

"még csak a telihold világlott" - A csak felesleges, gyengíti a képet. Én kivenném.
"a szép hímzett függönyke széleit" - Vessző a két jelő közé... vagy... "szépre hímzett"? Nem tudom, itt beleillik-e a hangulatba, csak úgy jött.
"Nincs is annál jobb, mint összekucorodni a finom melegben, és csak úgy belesimulni a világba." - Ha a világ-világ szóismétlés nem zavarna, azt mondanám, megakadt a szemem ezen a szép mondaton. De sajnos zavar. (Amúgy tényleg jó mondat, és nagyon egyet tudok vele érteni.)
"Más gyerek vitézeset játszott, vagy a lányok babásat" - Ez remekül eltalált! :D Gyorsan jellemzi a főszereplőt. Így kell ezt, kéremszépen!
[Nézzenek oda, az a fiú még mindig ide jár? Azt hittem, most már Erasmuson van... Érdekes. Ja, bocs, elkalandoztam, első nap az egyetemen, örülök az ismerős arcoknak.]
"és lődöztem, mint aki bolond" - Vagy mitn aki megbolondult, vagy mint egy bolond. Hiába akarod jellemezni a főszereplődet a beszédstílusával, nem lehtesz pongyola, mert ő itt gondolatban tökéletesen beszél.
"azt pedig nem szereti a hatalom." - Hohó, felvilágosult eszmék?! Nem hatalom, van egy konkért földesúr, az nem szereti. Mindenki más csak a mesében létezik, tudod.
"mint a száraz földek lakóinál" - Most elbizonytalanítottál... így hítták régen? :) (Én csak a Tiszavilágot ismerem annyira, hogy annak jártam utána rendesebben, mivel ott sok táborban voltam, és persze mindenhol előadást kellett tartani a régi korokról, persze, okos kisgyerek tátott szájjal leste, és amikor tényleg hálót nyomtak a kezébe, hogy akkor most segíts halászni, kimegyünk ladikkal az amúgy gáttetőig áradt folyóra, és ha nem lesz eső, nem kell evakuálni a tábort a gát tövéből, na, az nagy élmény volt.)
"Tanyákon, tanyabokrokban élnek az emberek." - Ez most nekem megint kérdéses. A Históriában tény s való, hogy így írták, de ezt a szót az ottélők is használták?
"Idegenek nem is nagyon bóklásznak errefelé, se kereskedők, vagy más jövő-menő népség, mert a mocsár hamar lerántja az óvatlant." - Kereskedelem valóban nem sok volt arra, azt is a helyiek művelték, de én az idegenek hiányát hangsúlyoznám erősebben.
"csak olyan faragott, egyszerű, tiszafából" - Azért a tiszafa... no igaz, nem feltétlenül nálunk játszódik a történet... mindenesetre elegyfa karsztbokorerdőben, meg hegyvidéki klímát kedvel. Mocsaras területen lenne olyan elterjedt, hogy egyszerű íjat faragjanak belőle? (Szóval én azt mondom, szerintem elég nagy megtisztelés, hogy tiszafa íjat kapott. Jó, hogy erős fa, meg az kell, de azért elég ritka a Taxus baccata, régen sem volt belőle olyan sok.)
"A nyílvesszők meg nádból a madarakra és mogyoróból, vagy kőrisből a nagyobb vadra. Az íj akkora, mint én, a vessző pedig olyan jó felényi." - Az első mondaton nem látszik, de vigyázz, a második már jelen.
"vadorzás lett a nagy játékból" - Menjen jogásznak, ha ennyit tud a kölök!
"mert többször a vízbe, mocsárba esett, amit lőttem" - A víz és a mocsár ilyentén való szétválasztása nekem vagy szegényes, vagy sok. Ha mosaras vidéken élsz, gyorsan megtanulod, hogy minden tájjellegű posványnak külön nevet adj. Asszem a Tisza mentén húsz különféle kifejezés van a kisebb-nagyobb vízterületekre. Szóval vagy víz, vagy mocsár, vagy posvány, vagy valami vizes név.
"Én az íjamat, meg a hozzávalókat egy kicsit távolabb rejtettem el" - Meg előtt itt nincs vessző, a hozzávalók, eh... Miért nem mindjárt szériatartozék? :)
"A harmadik hosszú loboncos hajú" - Ide kiteheted a vesszőt, ahogy a többihez kitetted.
"A kutyát, egy kis éléssel elcsalogatta a loncsos hajú" - Nem kell a vessző. (Itt hibás a hangsúlyozásod, ha teszel, erre ügyelj.)
"A testvérek egy vaskos hosszú rönköt cipelte" - Én még a szórendet is megfordítanám a vessző mellett (merthogy az is kell): hosszú, vaskos.
"A többiek berohantak. Csendesen, mert nem hőbörgő kocsmai verekedők voltak, hanem gyilkosok.2 - Itt az első, rövid mondat nem tetszik, simán beleépítheted a másodikba.
"Már csak egy hálóruhás nagylány maradt, akinek időközben sikerült kijutnia az ajtón.2 - Szomorú, eddig egyszerű meggyőződésem volt, hogy fiú. Akkor mégsem túl jó a jellemzésed, nem lányok, hanem kislányok, ugyanis kénytelen elismerni magáról, hogy a női nemhez tartozik.
A következő félkövér szöveg előtt a gondolatjel szerintem nem félkövér. Azt javítsd.
"A gonoszszemű utána lódult, de elbotlott a verekedőkben, és maga is közéjük zuhant. Azok meg, gondolván, hogy be akar szállni a leszámolásba, adtak neki is." - Jáj, ez olyan börleszk...
"Kis idő múlva bukkant elő újra, és embermagasságú íja mögül… csöppet sem rémült hangon belesikoltotta az iszonyat éjszakájába:" - Zavaros egy mondtra sikeredett ez.

Huh, bocs, hogy ennyi, nekem fel sem tűnt...

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-02-08 15:43 Maggoth

Maggoth képe
5

Szerintem felesleges kiemelni azokat a kiemelt részeket, de ez nem hiba, csak megzavart, mert kirángatott. Amúgy viszont fenomenálisan jó. :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2010-02-08 17:56 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Dórinak!

Köszönöm a javítást. A nyelvtani részt teljesen elfogadtam, sajnos a legutolsó javítást felszinesen tettem át a gépre.

A szórendi és hasonló hibákat szintúgy. Kínlódok azzal, hogy a középkori jobbágylányt úgy beszéltessem, hogy át tudjak adni valamit a kor szelleméből. Szívem szerint még jobban elmennék az ízesebb, bár hibásabb kifejezések felé de elfogadom, hogy ezt az írói szokások nem engedik. Egy-két dologban nem változtattam, ha megengeded. PL:

"A legmegfelelőbb faanyag az íj készítéséhez a tiszafa (Taxus baccata) — már a történelem előtti időktől kezdve —, bár a könnyebb beszerezhetőség miatt folyamatosan használtak más fafajokat is. A középkorban a tiszafán kívül elsősorban kőris (Fraxinus fajok), szil (Ulmus fajok) és hegyi szil (?) (ez utóbbi megtévesztő módon több helyen hegyi mogyoró néven szerepel) voltak a leggyakrabban használt fajok. Megjegyzendő, hogy a tiszafa-íjak sokkal értékesebbek voltak, mint az összes többi...  A legfontosabb íj-alapanyag azonban mégiscsak a tiszafa volt, amit a szil és a kőris követett...   a történelem előtti és viking eredetű hosszúíjak újrafelfedezései voltak"

Igazad van, írhattam volna kőris, vagy szil alapanyagot is. A fontosnak azt tartom, hogy pont a cselekmény idejében, a XIV század derekán (Crecy, angolok) fedezték fel újra az egyszerű hosszúíjat, és bizonyították be, hogy a könnyen elkészíthető, "parasztfegyverekkel" szét lehet verni egynagyhatalmat (Francia o., és a lovagi harcmodor vége)

Voltaképpen azért szeretnék ragaszkodni ehez a tiszafa íjhoz, mert bele vagyok szerelmesedve abba a korba (XIV-XV. század) marhahajcsárok, 1000 km hosszú hajtások, a hajcsárok katonává, majdan hajdúvá válása stb. Egyfajta méltatlanul mellőzött magyar vadnyugat, az amerikainál jóval tágabb ehetőségekkel. A színhely is:  majdani Hajdúság területe. A világ összes fantasyja , vagy történelmi (nem a politikai) regénye.

Ez most zavaros, de majd kifejtem, ha van érdeklődő.

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

"A többiek berohantak. Csendesen, mert nem hőbörgő kocsmai verekedők voltak, hanem gyilkosok.”

Úgy érzem, ha összeolvasztom a mondatokat, kissé ki is herélem őket.

A verekedés a végén valóban olyan mint egy kocsmai tulakodás, de annak is készült. Hőbörgő, indulatos figurák rangsorvitája.

A befejező mondat, hát istenkém... nekem bejött. Amíg a tömeg nem követeli, addig kinthagyom.

 

Köszönöm szépen, hogy ennyi időt rámáldoztál!  :fllower

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

h, 2010-02-08 17:58 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Így, ideológiailag már megállja  helyét a tiszafa íj is. Bár akkor az egyszerű jelzőt vedd ki (eredetileg is ezt javasoltam, csak nem sikerült érthetően leírnom), mert az egyfajta "lekicsinylése'" az amúgy nem közönséges íjfának. Talán elég a többi jelző, ami ott volt, hogy simán csak faragott... nem emlékszem pontosoan. Szóval a mondatkörnyezet azt sugallja, hogy a tiszafa a Tisza (változatlanul használom a Tiszát, elvégre az volt az igazi lápvilág, meg másküönben nem jönne ki  poénom) környékén közönséges fa - elvégre innét a neve, nem? :)

A beronhanós mondat: valóban elveszne az "íze", de így írástechnikailag suta. Sok, félig-meddig hosszú mondat között egy tőmondat nem állja meg a helyét, és nem is a többiek berontásán van a hangsúly (márpedig oda helyezed ezzel), hanem a következőn, hogy csendben. Azonban azt így gyengíted.

" "A többiek berohantak. Csendesen, mert nem hőbörgő kocsmai verekedők voltak, hanem gyilkosok.”

Úgy érzem, ha összeolvasztom a mondatokat, kissé ki is herélem őket.

A verekedés a végén valóban olyan mint egy kocsmai tulakodás, de annak is készült. Hőbörgő, indulatos figurák rangsorvitája."

Szerintem ezzel sikeresen igazoltál engem: most hőbörgő figurák, vagy nem hőbörgő figurák? :) Vigyázz, ha azt a látszatot kelted, hogy egy profi gyilkos banda, akármennyire is árnyalod, hogy a maguk egyszerű módján, de akor is a börleszk-jelenet ellen beszélsz!

Na, és most mennem kell. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-02-08 20:41 De Profundis Clamavi

Igazad van!

Profi gyilkos, vagy hőbörgő kocsmafi, ez itt a kérdés.. Aszem összegyúrom a kettőt, Úgy is árnyaltabb a indulatos gyilkos figurája.

Sztem összejött, így már ok a szöveg, ill. ennyit tudok. Nincs több varia, kész az írás.


.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

h, 2010-02-08 20:34 De Profundis Clamavi

Maggothnak

Köszönöm szépen, hogy elolvastad.

A kiemeléseket kedvem ellenére követtem el, oka az volt, hogy a környzetem néhány tagja, aki önkéntes tesztalanyaim nem értették a poént, ezért kissé szájbarágósra tettem a kiemelésekkel. Ám akarc vájtszemű népe...

Már ki is vettem.

Legtöbbünknek a védtelen nő és a férfi íjász sztereotípia ugrik be, úgy elsőre. Ezen csavartam egyet, eddig sikerrel.

Kösz a csillagokat!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

h, 2010-02-08 20:41 Kelvin

Kelvin képe
5

Ááá, nagyon jó!

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2010-02-08 21:08 De Profundis Clamavi

Egyetértek!

Kösz a csillagokat!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

h, 2010-02-08 22:45 Györeizé

Györeizé képe
5

Nagyon tetszik. Nem is nagyon tudok mást mondani róla. :) Van íze, stílusa, jó volt olvasni. Maggoth a dőltbetűs szavakra gondolt, mint kiemelésekre? Mert azt írtad, azokat kivetted, de még ott vannak. Szerintem sem kellenek feltétlen, bár nem is zavaróak.
Engem érdekel, amit a marhahajcsárokról, a magyar "vadnyugatról" említettél. De ne kommentben fejtsd ki, hanem írj belőle novellát, sokat. ;)
Meg amúgy is: írj még sokat. ;)

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

k, 2010-02-09 05:51 De Profundis Clamavi

Köszönöm!

Nagyon jól esik amit mondasz.

Maggoth a félkövérre kiszedett párbeszédekre gondolt, amit kivettem. Ezzel akartam, kissé szájbarágósan utalni, annak fontosságára. Otthoni, első olvasóimnak nem ment át a poén, de én is túlzásnak éreztem.

Itt a karcon eléggé kitanult ravaszok vannak, nehéz annyira árnyaltan adagolni a csattanót, hogy üssön a végén.

Most, szerintem sikerült. Istennek hála az olvasókba beleette magát a vadász=férfi, védtelen=nő kép, hogy gyönyörűen be tudom vinni a végső ütést.

A marhahajcsárok hajdúvá válásának időszaka, nagyon gazdag téma. Egyrészt időben is sokkal hosszabb, másrészt hihetetlen gazdag cselekménymennyiség fér bele történetükbe. Elindultak a XIV. sz.ban mint egyszerű hajtók, majd annyi minden történt velük, hogy magyarra, törökre, osztrákra veszélyes, ösztönös katonai rendbe állt rétegként megérkezdtek Bocskaihoz, akitől megkapták a nemesi kiváltságot.

Elképesztő sikertörténet.

Én nem akarok belefolyni a háborús időszakba, arról már írtak nálam méltóbbak, de az elejét jó lenne megcsípni. Azt a cselekménysort, amitől félkatonákká kellett válniuk.

Ki akarom próbálni magam a kisregény műfajban. A novelle lehetőségei nagyon korlátozottak. Szeretnék jellem és emberfejlődésről írni, vagy legalábbis kipróbálni magam ezen a vonalon.

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

k, 2010-02-09 06:46 Maggoth

Maggoth képe

Úgy vélem, jó úton haladsz  ;)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2010-02-09 07:26 De Profundis Clamavi

"Úgy vélem, jó úton haladsz"

Köszönöm, hogy ezt hiszed, rendkívül hízelgő, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy már látom az utat, ahol haladni lenne jó. Az a gond, hogy elherdáltam más hobbikra a telet. Nem ment az írás, és sajnos nem rendelkezem olyan képességgel, hogy ihlet nélkül írjak. Illetve tudok úgy is, de az olyan is. Jó kis fogalmazás, amire a magyar tanár ötöst adna. Amolyan száraz, tiszta érzés. Minden a helyén van, csupán sz*rt se ér.

Én is csak olyat szeretek olvasni, ami magával ragad, ami megelevenít. Ha bekövetkezik ez az állapot, akkor a gyenge poénok is ülnek, elmulik ez a csattanóközpontúság.

Kizárólag az az írás a aminek elolvasására többször is kényszert érzek. Amit, szinte már fejből tudok, mégis jólesően tudok újraolvasni.

Ars poétika dióhéjban.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy én így tudok, csak azt, hogy így szeretnék!

Majd jövök, de most mennem kell.

Üdv!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

k, 2010-02-09 09:54 Mickey Long

Mickey Long képe
5

Szinte magam előtt láttam a lápos vidéket. És a vége is tetszett.

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

k, 2010-02-09 10:37 Sren

Sren képe

A jó művekhez a legnehezebb hozzászólni. Ha jól emlékszem, mostanában panaszkodtam is egy kollegának priváte, hogy egyre nyűgösebben állok oda egy-egy remekbeszabott írás alá azért, hogy azt mondjam: ˝tökjó, atomzsír, tényleg˝, vagy hogy beszóljak valami lazát, csak hogy ott legyen a nevem. Hallgatok inkább, mint hogy semmitmondó legyek. Ebből viszont a szerző nem fogja tudni, hogy mennyire tetszett, amit ír - és különben is, ha jól tudom, még egyéb írásodhoz sem kommenteltem, pedig tetszett. Sztori-szinten is, de leginkább a már-már irodalmi színvonal miatt.

Szakrizsával most nem jövök, csak tönkrevágná bennem ezt a hangulatot, amit a novelládtól kaptam. Egyszerűen csak köszönöm, és bízom benne, hogy olvashatunk még tőled ezt-azt. Remélem, most nem tűnsz el olyan hosszú időre, hogy őzszemű gyermekből szakállas úriemberré idősödj.:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-02-10 16:11 De Profundis Clamavi

Mickey-nek!

Köszönom az elismerést és a csillagokat!

 

Srennek!

Nem ismerjük egymást, ezért különösen jól esik, hogy észrevetted sokáig távol voltam.

Az, hogy már-már irodalomnak érzed némely írásomat, rettentően nagyot dobtál önbizalmamon (tudod: kifelé az egekig, odabent a béka se*e alatt). Beismerem ez lenne az álmom, bevinni némi irodalmat a kalandos-fantazis írásokba. Akik ezt meg tudták tenni - nagyon kevesen vannak -, azok maradandót alkottak. Szinte biztos, hogy ez nekem nem fog sikerülni, viszont jólesik megpróbálni.

Az, hogy írásokat vársz tőlem, azt csak megköszönni tudom, hihetetlen mód jól esik és köszönöm a bizalmat!

Csak el ne szálljak magamtól, mert az nagyon odavág az írásnak, legalábbis nálam. Magammal kezdek versenyezni, bár csak írni kellene.

 

Igazad van, a szakállas úr túlzás, ezért visszatértem az időbeni sorrendhez: őzszemű gyermek után lelkes ovodás lettem.:D

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

k, 2010-02-09 16:40 Obb_régi

5

Engem azonnal le lehet venni a lábamról a lápvidéken tiszafával nyilazó jobbágylánnyal. Van egy függő viszonyod a kötelező csattanóval kapcsolatosan, ami pedig nem kötelező, első olvasást tönkre is tette nálam, mert nagyon féltem, hogy ki akarsz kényszeríteni valamit a végén. Rendesen örültem a végén ennek a csavarnak. Újraolvastam már türelmesen és nyugodtan. Pár dologra tudtam így jobban figyelni, leírom őket, hátha tudsz belőlük hasznosítani valamit, persze ha haszontalannak érzed, akkor hagyd a fenébe őket.

"szép, hímzett függönyke széleit." -  az ablakocska, még elment, de itt már zavart a kicsinyítő, és talán jobb: szépen hímzett vagy szépre hímzett

"Biztonságot sugárzó, nyugodt neszek." - én hülyeségem de a sugárzót én arra használom, amit látok: Biztonságérzetet keltő, nyugodt neszek.

"Szántanivaló föld is csak mutatóban van imitt-amott, a magasabb részeken," - szerintem itt nem kell vessző, és abban sem vagyok biztos hogy a való egybe írandó-e a dolgokkal

"Szóval, odasündörögtem a Miska bátyához, és addig-addig kunyerbáltam, meg mutogattam, hogy nekem is… hogy én is… meg hogy nagyon szépen kérem," -  Szóval, odasündörögtem a Miska bátyához, és addig-addig kunyerbáltam, hogy nekem is, meg mutogattam, hogy én is… meg hogy nagyon szépen kérem,

"Persze nem olyan, mint az uraknak, csak egy tiszafából faragott A nyílvesszők meg nádból a madarakra és mogyoróból, vagy kőrisből a nagyobb vadra." - faragott után lemaradt a pont, ha kell egyáltalán vessző az nem a mogyoróból után, hanem a madarakra után kell.

"Egy lélegzetvételnyi idő alatt jó tucatnyi vesszőt is kilőttem a támadó fakatonákra." - nem tudom furcsa nekem a támadó, szerintem elhagyható vagy cserélhető

"hány lövedéke és hány ellenfele van még hátra." - lövedéknél - bár természetesen ez is az - másra asszociál az emberek többsége, jav: vesszeje, tudom ütközhetne a következő mondattal, de onnan ezután elhagyható

"Sokadik éve űzték sötét mesterségüket, de senki sem sejtette, hogy ők azok." - hogy ők azok elhagyható

"vagyonkát-tanyácskát" - itt nem a lány a narrátor, ezért nem érzem helyénvalónak a kicsinyítőt

"Az nem is védekezett, hanem" az is felesleges, és kicsit zavaró is mert így inkább azt jelenti, hogy megadta magát, pedig pont, hogy nem, mert támadt

"akinek időközben sikerült kijutnia az ajtón" - csak a történet kora miatt én itt, kiiszkolnia/kisurrannia kettős közül választottam volna valamelyiket, de ez abszolút lényegtelen  

"Szétvágom azt a… A főlator" - gondolatjel lemaradt

"És a mezítlábas, védtelen leány," - nem kell az és

"csöppet sem rémült hangon belesikoltotta az iszonyat éjszakájába:" - nem tudom itt talán a sikoltotta helyett, a jó öreg üvöltötte, mert a sikoltáshoz félelmet vagy örömet társítok, nem pedig elszántságot

Apróságok, és levonni semmiképpen nem vonnak le a mű értékéből számomra, nagyon ügyes, hogy lány kezébe adtad az íjat, engem az sem zavart volna, és nem érne kevesebbet, ha fiú a nyilas, bár tényleg nagyobb a hatás a lánnyal. A vidék leírása külön jó volt, énnekem nem volt hosszú.

Úgyhogy jó volt újra olvasni.

sze, 2010-02-10 10:57 De Profundis Clamavi

Köszönöm a gondos elolvasást és a javítást.

Sajnos a vesszők esetében elértem képességeim határát, már nem tudok dönteni hová mi kell. Esetleg - szokásom szerint -, mindenhová teszek a biztonság kedvéért.

Bocs, de a nyolc éves fiam, engedélyezett gép-idejéből raboltam ezt a pár percet, és a kishapsi lángoló tekintettel sasolja az órát (apadecsakötperc).

Alapos választ majd hajnalban adok. Alapjaiban egyetértünk, de vannak ellenvetéseim.

Reggel van folytatom:

A helysírási hibákat, kellő tudás hiányában mechanikusan javítom. Legfeljebb megverekedtek a Dórival, ha ellenvéleménye van.

A többi:

"szép, hímzett függönyke..      függönyre javítva. A sok becézéssel egyébként a lányos gondolkodást próbáltam sugallni.

"Biztonságot sugárzó", helyett "Biztonságérzetet keltő"         sztem nehézkesebb, bár pontosabb szerkezet a tiéd, viszont gyengébb hangulatú, így nem változik (bocs)

"Szóval, odasündörögtem.. meg mutogattam"       utóbbi kivágva, túlragozat.

"a támadó fakatonákra."       sztem a gyerek fantáziája támadónak látja, meghagyom (bocs)

"hány lövedéke"        javítva, bár szerintem az akkori, sőt, őket ezerévekkel megelőző ember is használhatta a lövedék szót, a mai emberben más asszociációkat kelthet. Viszont így sutább az írás. Nos, egyelőre marad a javított.

"Sokadik éve űzték sötét mesterségüket, de senki sem sejtette, hogy ők azok." - hogy ők azok elhagyható"           tudja franc, az én verzióm túlmagyarázó, a tiéd hiányos. Marad (bocs)

"vagyonkát-tanyácskát"  - itt nem a lány a narrátor, ezért nem érzem helyénvalónak a kicsinyítőt"       ez itt egy régies képző akarna lenni. Nagyanyám még így mondta volna. A feleségemet Kicsinkának hívta a nagyanyja. Sztem jó így, hangulata van.

Viszem a lángolószeműt suliba, folyt köv.

 

Lángolószem lepasszolva, bár megjegyezném, max hamuban pislákolő, megtört fényre tompult ez a láng, mikor belépett a sulikapun.

"Az nem is védekezett"       törülve, valóban felesleges.

A kijutnia helyett kisurrannia jobb lenne, mert hangulata van, viszont, mivel nem hiba és nem nekem jutott az eszembe, ha erre javítanám, akkor már társszerző lennél, és sajnálnék akkora pénztől megválni! :D Marad a "kijutnia".

" belesikoltotta" helyett sokáig gondolkodtam a belerikoltotta szón, de azt már elhasználtam a banditákra, és már más hangulatú lett. Az üvöltés nekem férfias.

"a sikoltáshoz félelmet vagy örömet társítok, nem pedig elszántságot"       hallgass egyszer bele egy nyóckeres gangos ház veszekedésébe, amikor nyírják egymást. Sztem a hölgyrészleg sikoltva, visítva (ez jó lenne, de rossz ízű) kommunikál, ha már eldobta az agyát. Másrészt a sikoltással közölt mondanivalónak, rendkívül erős hangulati jelentése van, sajnáltam volna kihagyni. Amúgy ezen a mondaton sokat agyaltam, most sem tudnám jobban megírni.

 

"engem az sem zavart volna, és nem érne kevesebbet, ha fiú a nyilas"      Talán illetlen magamat dícsérni, de a lány védtelenségével, kiszolgáltatottságával szerzett együttérzést nagymértékben csökkentette volna, ha más áll bosszút helyette. Én a mai nőkhöz is akartam szólni, akiket sztem cseppet sem kell félteni, ha visszavágásról van szó. Számukra talán hamis lett volna, ha a bosszút férfiasítom.

Köszönöm szépen a segítséged és hogy ennyi időt rámáldoztál!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-02-10 11:10 Obb_régi

Nem illetlenség, megérdemled azt a dicséretet - rövid i vel :)

Sajnálom, hogy buktam a társszerzői lóvét, mehetek megint fát gyűjteni az erdőre :)

sze, 2010-02-10 11:31 De Profundis Clamavi

Az összes rövid és hosszú i-k bekap*ják.

Ha netán tiszafát találsz lőttem egy 10-15 cm körüli, 2 m hosszan csomómentes törzset, vagy ágat, mert az íjmóka, még nem ért véget.

Jön "Az íj" c novella. A poén már megvan :D

 

Ja, az új avatárom Lángolószem, a fiam (olyan 4-5 évesen)

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-02-10 18:36 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen a két névtelen ötöst!

Kár, hogy nem mutatkoztok be, de természetesen tiszteletben tartom a névtelenségeteket.

 

Így utólag, Dora neve mellett sem látom a csillagokat (lásd fent), így előfordulhat, hogy az egyik névtelen csillagozó Sren, akinek itt is köszönöm sorait.

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

k, 2010-02-09 20:37 Indi

Indi képe
5

Remek! Egyszerűen remek. Magával ragadó hangulat, nagyon élő képek, szinte érintés közelségű az egész. Nem igen tudok mit mondani, inkább megköszönöm az élményt, mert az volt. Köszönöm!

Még, még, még :D

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2010-02-10 06:04 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen!

Óriási érzés ilyen hozzászólást kapni. Nyilvánvalóan sok a hibája ennek a novellának is, viszont a hangulatteremtéssel, átadással sikeresen el tudtam terelni róla a figyelmet.

Az utolsó hónapokban nem ment az írás, féltem, hogy leragadtam a szlenges, melósvagány sztereotípiánál (ami eléggé jó lett). Utolsó A csorda c. novellámnál jó volt a poén, de nem sikerült megteremtenem a hangulatot, amit pedig a legfontosabbnak tartok egy írásnál. Szorongva tettem föl ezt a darabot, de ezek szerint sikerült kilépnem saját korlátaim mögül. Talán most már könnyebben fog menni az írás :D.

Azt hiszem, író ember ennél szebb hozzászólást kaphat: "Még, még, még :D "

Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :D

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-02-10 18:41 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen a névtelenül leadott kilencedik ötöst!

Komolyan mondom, nem hittem hogy ekkora sikere lesz.

Alig merem elhinni!

 

Így utólag látom, hogy az oldal nem mindenkinél jelzi a csillagozást, tehát előfordulhat, hogy Roah osztályzott így (vagy névtelen akart maradni és én meg itt jártatom a szám feleslegesen)

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-02-10 09:29 Roah

Roah képe

Őszinte leszek veled: a hsz-ek miatt kezdtem olvasni. Nem csalódtam! Engem megfogott a szavak "szövete". Az utóbbi időben annyi "modern" szókincsű könyvet fogtam a kezembe, hogy kimondottan jólesett ez a mű. A másik pedig a hangulat. A hangulat részemről olyan kulcsfontosságú egy olvasmányban, mint filmeknél az aláfestő zene: kísér, fokoz, vagy éppen gombócot présel a torkunkba. Szerintem az egyik legnehezebb munka az író részéről betűkkel, szavakkal visszaadni egy "díszlet" jellegét, és ötvözni egy beleillő dramaturgal. A mocsarad, a lápvidéked engem is magával rántott. Tetszett nagyon, köszönöm.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2010-02-10 11:44 De Profundis Clamavi

Köszönöm!

Telibetaláltad legfőbb vágyamat: megeleveníteni az írást. Hiába elfogadott, hogy a narrátor semleges, hogy irodalmi szókincset kell használni, át kell adnom a kor hangulatát. Olyan szókincsre van szükség, mely használatos a mai nyelvben de a szavak varázsa rásegít a töténet hangulatára, mint a háttérzene egy filmben.

Egyébként élvezem a jóízű szavakat, ha lehet, és ha összejön színesítem vele az írásaimat.

A hangulatteremtés a másik. Enélkül a sztori, bármily erős is, sztem nem ér semmit, vagy legalábbis keveset.

Ha belegondolunk, minden emlékezetes műnek a hangulata, az íze marad meg az emberben. Sok olyan alkotás él bennem, aminek a címét, íróját, már ezer éve elfelejtettem, a sztorija is elhomályosult, de a hangulata, a zamata, az megmaradt.

Fura, de ha a gyerekkorom nagymamájára gondolok, még az illatok is előjönnek: a kamrában hűsölő aluttej, a frissen kaszált fű szaga amint szárad a napon.

Gyönyörű, féltve őrzött emlékek.

Külön köszönöm a "gombócot présel a torkunkba"-t nagyon szép. :D

Ha elcsórnám, bocs! :D

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-02-10 15:20 Zora

Zora képe

Beleborzongtam, mikor elkezdtem olvasni a novellát. Egész gyerekkorom tanyán telt. Igaz, hogy az alföldön, tehát a mocsarak helyett nálunk homoktenger volt, szőlő termett, meg szárnyasok éltek a ház körül, de a vidéki magány, az elzártság, ez a saját kis világ... na a lényeg, hogy nagyon jó volt olvasni. Ilyen gonosztevők amúgy napjainkban is vannak. Anyámék ugyanott, ahol ez a tanyánk volt, vettek egy házat, most is ott laknak. Pár kilóméterre esett meg egy hasonló családdal, hogy 4 fickó ugyanígy rájuk tört amíg aludtak. Máskor is csináltak már ilyet, csak mindig olyan helyekre mentek be, ahol éjjel nem volt senki. Ezúttal azonban ehhez a családhoz tértek be fosztogatni. Az volt a szerencse, hogy az apa ki tudott mindenkit emelni a konyhaablakon, és elszaladtak. Mire kijöttek a rendőrök, a 4 fickó nem volt sehol. Azóta nekik is jól idomított, megvesztegethetetlen örzővédő kutyáik vannak, mint mindenkinek a környéken.

Még egyszer köszi, tényleg nagyon eltaláltad a hangulatot, és nagyon klassz, hogy a lányt nem sikerült eltántorítania  céljától, hogy íjászkodjon! Tanulságos. Azt hsizem enyém a 10. csillag. :)

------------------------------------------

p, 2010-02-12 22:15 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen az olvasást és a csillagokat!

Én is tanyán lakom, de az erdőben (tőled 30 km-re). Erdőket telepítettek a homokra, valamikor a háború után. Errefelé is történnek rossz dolgok, de az életforma akkor is isteni (bár csak jó idegzetűeknek javallott).

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-02-24 18:03 Beren

Beren képe
5

Nagyon tetszik! Persze, biztos azért mert szeretem a lápvidéket (bár a szülőföldemre csak tőzegbányás mocsarak jutottak, a Rába már rég szabott mederben kanyarog, a Marcalon pedig szinte  kanyar sincs), és ez az írás jól visszaadta a hangulatot. Na és mert magam is valamiféle hagyományőrző-hosszúíjász lennék. Épp ez utóbbival lenne  annyi kis problémám, hogy még fémhegyű vesszővel sem szívesen lőnék fatörzsekre, nemhogy csonthegyűvel. Garantált a nyíl törése. Olyan erő hat a kilőtt vesszőre, amitől az meghajlik a levegőben - érdemes keresni a neten lassított videókat róla - , és a röppálya első részén bizony hullámzó, hajladozó mozgással halad. Ha így belecsapódik a kemény fába, ami nem "lassan" fogja meg, mint a nyílfogó, amibe arasznyi mélyen szalad, hanem épp csak egy-két centit enged, bizony ez az erő el fogja törni azt a csonthegyet. Vagy magát a fa testet.  És ha nem telibe kapja, hanem lepattanna a fáról, az sem jobb, mert az erő a nyílnak az íjászhoz közelebb található végét (nock) "tolja", így amikor a vesszőnek kb. a felénél van a fa törzse, ahogy csúszik félre, ott is esélyes hogy törni fog. (Láttam már eltévedt nyilamat három darabra "robbanni" egy fatörzsön.) Azt viszont nem tudom hogy kis haznánkban használták-e íjkészítésre a tiszafát. A magyar hagyományőrzőknek mindig visszacsapó íja van. :-) De ennyit az íjász-okoskodásról.

Az a jelenet, ahogy keresztülesnek egymáson a latrok, és összemarakodnak, valami sablonos burleszkre emlékeztetett, viszont kárpótolt érte a csattanó. Mert hogy én attól féltem, jön majd az unalmas "az ifjú legény megmenti a bajba jutott leányt" befejezés. :-)

sze, 2010-02-24 20:51 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen az olvasást és a csillagokat!

Becsszóra gondolkodtam a témán. A szabad íjászportálon találtam utalást a gyakorlásra:

„Tudjuk, hogy a gyakorláshoz tompa hegyet használtak. .. Néhány kortárs illusztráció ábrázol ládákat olyan vesszők számára, amelyeknek nincs hegyük és külön hordókat hegyekkel. Lehetséges, hogy a hegyeket csak közvetlenül a kilövés előtt rögzítették fel a vesszőre (felszorították, vagy viasz segítségével "felragasztották"). Ennek vitathatatlan "előnye", hogy a hegy nincs stabilan a vesszőhöz rögzítve. Ez kilövéskor nem okoz problémát, viszont találat esetén a vessző kihúzható a sebből - a hegy ellenben bent marad. További előnye ennek a megoldásnak az, hogy a sérült vesszőről a hegyet könnyű eltávolítani, vagy a vesszőre új hegyet lehet tenni.”

Szal nyilvánvaló, hogy valahogy kell gyakorolnia a „nagylánynak”, de nem akartam erőltetni a hegy nélküli, vagy tompahegyű vesszőket. (ráadásul hegy nélkül sztem elromlik a vessző röpképessége). Nyilvánvalóan egyszerűbb lett volna olyan tárgyakba belelőni, ami elnyeli a vesszőt és nem sérül. Akkor viszont elvesztem a szívemnek oly kedves csattanót, hogy a kedvenc ligetébe csalta a rablókat. Reméltem, hogy nem bökitek ki az ellentmondást. Ha viszont erőltetem a tompa hegyű gyakorlást, és agyonmagyarázom, nehézkessé tette volna a novellát. Kérlek, engedj ennyi írói szabadságot.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-02-26 09:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A liget gyakran puhafás (főleg ártérben, ott a nyírfa-nyárfa), szóval nem nehéz ágat-háncsot szerezni, és kévéket kötni belőle. Ez gyakori egy ligeterdőben, nem szokták a bálákat kicipelni. Így megoldod a hegy nélküli gyakorlás problémáját, és a vessző sem törik a fába. Plusz akár más is köthet kévét ágakból, és ott még neki megfelelő vesszőt is kereshet... sok lehetőség van. De ez a kévés megoldás jónak tűnik, mert megfogja a nyilat (oké, átsüvíthet rajta, de az olyan, mintha mellé lőne), mégsem tömör.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-02-28 20:43 De Profundis Clamavi

Igen, valami ilyesmi jelenthet megoldást, mondjuk 60 cm átmérőjű gallykötegeket lógatni faágakra, és azon gyakorolni.

Nem javítom ki, mert sztem nehézkessé tenné a novellát. Egyébként Az ij”-ban nádkévére lövöldözött a srác, de ott nagyobb hangsúly volt a készítésen, gyakorláson.

Itt inkább alattomosan csempésztem be a csattanót. :D

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu