Csövifater

 A vedlett vakolatú falak lassan maradtak el a támolyogva botorkáló alak mellett. Mikor a régóta sóvárgott hely közelébe ért, fegyelmezte lépteit, és végignézett az utcán. Repedezett betonjárdát látott a résekből feltörő gyomokkal, melyek mohón habzsolták a kevéske napfényt. A gödrösre kopott úttest mellett, félig a járdán állva, rozsdafoltos Trabantok, Ladák és nyugati matuzsálemek szerénykedtek. Hidegtől könnyező szemeivel egy ide nem illően elegáns női alakot látott éppen befordulni a sarkon. Ettől idegesen összerezzent, majd legyintett egyet és folytatta az útját.
    A cél közelségét jelezvén felszaporodtak a söröskupakok és csikkek. Felcsillanó szeme némi hasznosat is felfedezett a fal tövében. Néhány sörösüveg, katonásan felsorakoztatva, ahogy azt a piás testvériség illemtana megkövetelte.
A tétova léptű alak – óvatosan kitámasztva magát a falon – lehajolt a zsákmányért, majd szétosztotta öblös zsebeiben.
– Hehe, öt üvegecske, vagy hat. Hátha elbambul az a kapzsi farok. – motyogta magában, és göthös alakját fuldokló köhögés rázta meg.
Úgy látszik, túlzás volt a sietség után még hajlongani is. A sok ezer cigi kátránya kikívánkozott tüdejéből. Fuldoklás közben is tovább botorkált, hisz ilyen apróság nem lassíthatta le. Oly közel volt már az út vége, melyet elmocskolódott tábla hirdetett büszkén:

66. sz. ITALBOLT.

A köhögéssel felszabadított végeredményt egy jóleső krákogás kíséretében a tábla alatt sötétlő lépcsőre köpte.

– Hogy a versenyző alkatúak hamarább leérjenek – göcögte magában jóleső rosszindulattal a vén csibész. Kezével megtámogatva bizonytalan lépteit, leóvakodott a lépcsőn. A ragadósan mocskos fokok éleit lekerekítette a sok-sok sietős láb. Kezei alól múlt havi alkotása világlott elő reszketeg krétasorok formájában:

Állj meg Vándor, hisz minden utak végéhez értél!
S mert, nemesebb célt, ember nem kíván.
Csak sörrel teli korsót ne kérjél,
mert a pultos barom pofán trafál!

Ezt heccből írta, amikor a főnök elspórolt a söréből egy keveset – mint mondta – az adóra. Balhéra számított, ám az a vadbarom nem csak hogy röhögött, de még egy felest is kiutalt érte (persze az sem volt tele). Azóta is pár naponta megerősítteti a könnyen kopó krétajeleket, és büszkén ordítozza a vendégeknek, hogy ez egy költői kocsma. Nála lehet megrendelni a verseket.

Csendesen vigyorogva a kellemes emléken tenyerébe köpött. Egyenletesebbé oszlatta kezén a koszt. Pár tétova mozdulattal a haját is lesimította, mert kedvelte az ápolt külsőt. Kinyitotta a jól bejáratott ajtót, és óvatosan bedugta a fejét. A kiáradó masszív gőzöktől jólesően megborzongva, mélyen magába szívta az otthonos aromát. Mert nincs a világon finomabb illat, mint a jó meleg kocsmaszag. Akik éjszakánként egyedül várják odakint a reggelt, tudják mennyire igaz ez. A ritkán felmosott padló, a még ritkábban mosdó emberek, némi hányásmaradék, tetézve a mindent beborító erjedt sör, bor és pálinka szagával. Kedélyesen ordítozó, vagy motyogó hangok moraja, na és a mindent uraló söntésgóré vaskosan kedélyes röhögése.

– Tiszteletem, főnök úr – motyogta csak úgy, maga elé. Az élet fenekének realistájaként tudta, hogy a góré afféle házi kedvencként kezeli ugyan, de – mint olvasta valahol – nem él soká' az a pók, aki barátjának tekinti azt, ki őt a sarokban megtűri, és a tányérjába ereszkedik. A kékesen hömpölygő füstben hunyorogva átfurakodott a már ilyen korai délelőtt is teli helyiségen. A sarokban lévő üres sörös rekeszek mellé állva integetett a pult mögött szorgoskodó, termetes, mocskos kötényt viselő figurának.

– Főnök úr, tisztelettel! Lenne pár üvegecske… Természetesen frissen mosva – kiabálta reszketeg hangján, amit csodák csodája, meghallott a söntés nagyhatalmú ura.

– Hat darabocska – egészítette ki egy kicsit kerekítve a valóságot. – Betegyem a helyére?

– Tudod mikor, fater? Hozd csak ide! Hadd látom, mennyivel akarsz lehúzni ma! – üvöltött vissza a nagy ember, akit kedélyesen Górémennek hívtak a vendégek.

– Jól van na, ha jobban megnézem, öt az a hat. Szomjasan, nem megy jól a matek. De ugye, nincs harag? – károgta reménykedve a góré felé.

– Tudtam, hogy be akarsz palizni! Te vén pöcs – válaszolta kedélyesen Górémen. – Ide gyere elém, és dobj meg minket egy jó kis mondókával! Az a vénülős jó lesz. Hadd jöjjön! – közben megállás nélkül osztogatta a söröket – Itt egy korsinca előleg. De pofás legyen a szöveg! Ne az a nyálas fajta! Mert ledugom a torkodon a korsót, ha túlfinomkodod!
És a reszketeg hang elkezdte:

Már vénülő kezemmel

nyomom ki a szemedet.
Már vénülő fejedbe

verek bele szege… – hirtelen a vén senkiben felhorgadt valami mélyről jövő harag, és beleüvöltötte a terembe:

Már vénülő kezemmel
fogom meg a kezedet,
halljátok ti barmok?
Már vénülő szememmel
őrizem a szemedet.
Mert szereti, meg tudna halni érte, annyira szereti! Fogtátok?
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled…

Itt az eddig erős férfihang hirtelen reszketeggé, síróssá vált, és a könnyben úszó szemű vén csöves sírósan motyogta maga elé:

– Ó, Istenem! Annyi mocsok van ebben a nyomorult életben, amit le kell nyelni. De legalább nem vagyok egyedül. Mert az én aranyom otthon vár engemet. Nem érdemlem meg, mégis mindig megbocsát.

Félősen körülnézett, mint aki ellenkezést vár, majd folytatta:
– Esténként ki szoktunk ülni az ablakhoz, együtt nézzük, hogyan megy le a nap, és…

Durva röhögés szakította félbe a halk motyogást.
– Nédd’ má’ a vén barmot, még elbőgi magát itten! Ha ilyen fasza élete van, akkor mi a túrót keres itt, mér’ nem…

– Ne zrikáld az öreget! Hallod? – dörrent az ágáló melósra Górémen, majd így folytatta – Csövifater jó gyerek, csak néha beködöl az agya. Hobbiból tartom, ő az én házi költőm. Egy sör-konyak párosért olyan verseket rittyent, mint az odakint, a lépcső mellett. De csak konyakot fogad el. Más töményet nem vesz be az a költői bele. Gyere fater! Guríjjál le egyet, hogy letisztuljon az agyad… Látom, megint rád jött.
Csövifater félve körülnézett, majd amikor csupa jóindulatúan vigyorgó arcot látott, szemét mereven a csábítóan felkínált konyakra szegezve, a főnökhöz botorkált.

– Mit is értitek ti, mi az, hogy konyak – motyogta maga elé. Majd gondolatban folytatta: „Amikor behunyom a szemem, és hagyom, hogy az a gazdag aroma szétáradjon a számban, olyan, mintha megint ember lennék… mint régen.”

Odaérve a pulthoz, remegő kézzel felvette az ötcentes olcsó konyakot. Lehunyt szemmel lassan kortyolt egyet belőle.

– Nédd mán! Mindjárt elélvez a vén fütyi. Dögöljek meg, ha nem kaptam kedvet egy konyakra – harsogott egy piás hang. A söntés újra életre kelt.

– Aztán tényleg vágja a Véncsövi, vagy ki a bánat a verseket? Csak úgy kiböfögi magából a strófákat? Mert akkor írja mán meg, amikor benyomtam egyet a…

Górémen vigyorogva osztogatta a konyakokat, meg a söröket, s vette fel az elvi rendeléseket a leendő művekre. Magában röhögve áldotta az eszét, hogy kitalálta ezt a baromságot a versekkel, meg az öreg csövessel. Aztán eszébe jutott az a kifent nőci, aki mintha…

– Hé, Vénülőpöcs! Lehet az, hogy egy normális nő… olyan jó harmincas – de nagyon finom áru ám – keressen téged? Olyasvalaki után érdeklődött, mint te vagy. Talán lenyúltad, és zabos rád? Mit szólsz hozzá, fater? Lehet ilyen?
Csövifater egy pillanatig gondolkodva nézte gyorsan apadó söröskorsóját, majd így motyogott:

– Tudja a halál, melyik az! Van egy luvnya az újságtól, aki riportot akar velem csinálni, vagy az a perverz csinoska, aki haza akar vinni, hogy megfürösszön. Mostanában nem látom őket, de minden lehet. Híresség vagyok, tudod jól. Adjál már még egy konyakocskát, aztán megyek melózni… utána meg haza az asszonyhoz. Biztosan megint valami finomat főz… majd kiülünk… – és a vén zsivány hangja motyogássá halkulva elmosódott a kedélyes részeghangok özönében. Majd, mintegy profundis, mélyből jövő könyörgésként kiemelkedett, és újra hallhatóvá vált:

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

– Hé, öreg! Kezdesz elszállni, aztán ugrik a kereset! – vágott közbe Górémen – Legyen most elég a jóból! Ráérsz este beszívni! Menj szépen a standodra, és húzzál bele! Kapsz az útra két üveggel. De eszednél legyél, mert sok a sarad!
Hangja rosszkedvé vált, és így dörmögött:
– Megint rájött a bolondéria, alig kerestem valamit ezzel a költészet baromsággal.

 

És a kissé kókadt Csövifater, komoly méretű zsebeiben a vésztartalék sörökkel, elballagott az útjára. Sivár mellékutcákon át a csillogó körútra, majd le a lépcsőn. Kényelmesen elvackolta magát a zsebeiből előszedett szivacson. Kalapját maga elé tette, dobott bele valamennyi aprót csalinak, és hátradőlt a falnak. Szemét behunyta. Halkan, majd egyre erősödő hangon, az EMKE-aluljáróban megszólalt egy reszketeg hang:

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Igen, velem, a senkivel! Halljátok emberek? – kiáltotta, majd újra halkan folytatta:
Pont, amikor ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok,
nem is a hülye gázégők!
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok
, igen mert rohadt az élet!
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett…

Szeme mindvégig lehunyva, hol jobb, hol gyengébb poénokkal kommentálva, csak mondta és mondta, miközben a megviselt, széttöredezett arcon néha végigcsurrant egy–egy könnycsepp. A zaj és az üvöltő zene majdnem elnyomta az öregesen halk hangot, de néhányan megtorpantak. Az arcokon eleinte értetlenség tükröződött. Sokan viszolyogva legyintettek, és továbbmentek. Néhány ember ottmaradt. Laza félkörben körülvették az öreget. Tömött szatyros, megfáradt munkásasszonyok, tétova szemű tinédzserek, kopogós léptű, kosztümös üzletasszonyok hallgatták meghatottan a költői lelkű koldust, aki szemlátomást elemében volt:

Hozzád könyörgök, óh, Hozzád, kit még imádok,
az örvényből: ide, ide zuhantam én.
Zord táj, szűk láthatár nehezedik körém,
s éjjel a borzadály röpköd itt és az átok…
Igen, átok már az egész!
A kopott és elegáns pénztárcákból egyre több apró került a kalapba, melyet szeme sarkából ellenőrzött a vén zsivány. Már komoly sokaság vette körül az öreget.
…Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek,
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.
Halljátok!? A legszebb, mint az én drága feleségem – mondta átszellemülten.
Ekkor hirtelen zavar támadt. A bámészkodókat félretaszítva egy elegáns harmincas nő rohant oda hozzá. Szemlátomást idegesen megrázta az öreget, majd halkan mondott neki valamit. Csövifater – felriadva a versek kábító mámorából – rémülten rázta a fejét, és felkiáltott:

– Nem igaz! Szemét, hazug mocsok vagy! Takarodj innen! Soha többé ne keress!
A nő a kezébe temette arcát, görcsösen felzokogott, majd sírva nyöszörögte:

– Miért csinálod ezt, apa? Miért nem tudsz hazajönni hozzánk? Hisz anya már négy éve meghalt…

 

 

 

 

 

Novellámban mély tisztelettel részleteket idéztem a következő versekből: Ady Endre: Őrizem a szemed, Ady Endre: Párisban járt az Ősz, Ady Endre: Mert engem szeretsz, Charles Baudelaire: De profundis clamavi (Szabó Lőrinc fordítása)

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2009-10-12 18:50 Blade

Blade képe

Dóri azt mondta, ki lehet tenni egyből, mert kaptál hibalistát, javításra. Így most kihagyom az olvasást...

Ha nem javítottál, akkor véged van, mint a botnak. :)

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

h, 2009-10-12 19:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Na igen, javította (kösz ;) ). Így már jobb. Az alpári nyelv itt sem zavart, kivétel:
"Pár tétova mozdulattal a haját is lesimította, mert rühellte, ha basztatják a külsejéért."
Ezt nem emeltem ki az első véleményben, gondoltam, minek, de ha megint felhoztad a témát, végül mégis megemlítem. Nem a káromkodás miatt, hanem mert... nem egységes itt a nyelvezet. A tétova mozdulat meg a mondat második fele (én speciel úgy nevelődtem, hogy se szóban, se írásban nem káromkodunk, gondolatban sajna már nem mindig megy a szabály betartása, de ez az én nevelésem, és készséggel elismerem, hogy ez nem a való élethez alkalmazkodik) stílusában annyira távol áll egymástól, hogy bántja a szemet. Vagy csak én érzem így?
_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2009-10-12 19:48 De Profundis Clamavi

Előfordulhat, hogy igazad van, illetve esetleg attól még függhet, hogy kinek, mennyire természetes ez a szó. Adott közegben ez hangsúlytalan kötőszó, kb macerálás lehet a jelentése, de ha ezt írom, meghamisítom az öreg zsivány (mert az!) gondolatait. Ő már hasonult a közegéhez és így gondolkodik - legalábbis bennem ilyen kép él -, gondolj bele, hajléktalan (négy éve), alkoholista és koldus.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

h, 2009-10-12 19:52 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én mindezt megértem, csak nekem erős volt a távolság. Noha a Kőbánya bluesban is van ilyen ellentét (most ez ugrik épp be), még ha nem is ilyen stílusok között, és ott is elfogadható... Mondom, nekem feltűnő.
_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2009-10-12 20:12 De Profundis Clamavi

Elnézést doktornő, de Öntől kaptam ezt a csillagocskát? Ha igen akkor köszönöm a megtiszteltetést, ha nem, akkor így jártam :D
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

h, 2009-10-12 20:22 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Miért, kitől kaptad volna? :)
_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2009-10-12 20:23 De Profundis Clamavi

Szerkesztői ötös!
Köszönöm szépen! :oops:
Jeeeeeeee!!!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

h, 2009-10-12 20:26 Obb_régi

Jó vagy vazzeg igen igen jó, még meg is hatódtam, gratulálok, csak nagyon kis ideig tudtam koncentrálni a hibakeresésre, ezért elnézést.
"megtűzdelve néhány agyonvakolt, tizenéves amcsi matuzsálemmel." - nem tudom, lehet hogy a helyi szlengetek használja a vakolt szót ilyen esetben, talán jobb az agyonkasznizott vagy hegesztett.
"Néhány sörösüveg, szép katonásan felsorakoztatva" - nem hiszem, hogy kell a vessző.
"A tétova léptű alak - óvatosan kitámasztva magát a falon - lehajolt a zsákmányért, és szétosztotta öblös zsebeiben" - ezeknek is gondolatjeleknek kellene lennie.
"A sok ezer cigi lerakódása kikívánkozott tüdejéből." - talán jobb: A sok ezernyi cigi lerakódott kátránya vagy slejmje kikívánkozott tüdejéből.
"Majd, kezével óvatosan megtámogatva bizonytalan lépteit" - szerintem ide sem kell vessző (bár vesszőanalfabéta vagyok)
"Hangja rosszkedvé vált, és így dörmögött:" - rosszkedvűvé
Egyértelműen 5*
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-10-12 20:42 De Profundis Clamavi

Obb! Köszönöm szépen. A hibákat majd javítom, de őszintén bevallom, hogy ez már meghaladja az én nyelvtantudásomat, és ezúton köszönöm Idának, a remek javítást, mely nélkül Dr Véres Dori simán kivéreztet, és a feledés homályába taszít. Mert az egy dolog, hogy trágár vagyok, de mindezt nyelvtani hibákkal, na az nem megy!
Szal, reméltem hogy bejön neked, és őszintén bevallva, én is megkönnyeztem. (Rohadt alakok vagyunk, hogy ilyeneket kitalálunk egy poén kedvéért.) Amúgy erről az írásról nyöszögtem két hete, ugyanis akkor született. Amíg a csattanó nem ugrott be, csak fogalmaztam, halott volt a sztori. Amint ez a tragikus végkifejlet megszületett, életrekelt a figura és éreztem minden gondolatát. Mondjuk sz*r érzés volt belebújni a bőrébe, szó szerint depissé váltam tőle, nagyon sajnáltam az öreget. Pont a Te gyilkoslistás verses novellád ihletett meg, tudat alatt. Kösz Múzsa

Ja: vakolt, azaz gagyi módon javított, gitteltek hegesztés helyett. Pár hét alatt lepattogzik, viszont olcsó!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

h, 2009-10-12 20:54 Obb_régi

Nem a poén kedvéért találjuk ki az ilyen tragikus dolgokat, hanem mert nem csak a napos oldal létezik, és ha minden mellett elmennénk, akkor érzéketlen bábokká válnánk, tudod, ezt hívják önkifejezésnek, azt is tudom, hogy ezt te találtad ki, de hidd el, ezt a forgatókönyvet az élet már valószínűleg sajnos jó párszor megírta.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

h, 2009-10-12 21:01 De Profundis Clamavi

Rossz ízű szót használtam. Furcsa, hogy alapvetően optimista alkat vagyok, mégis ilyeneket írok. Van olyan fájdalom, amit nem lehet feldolgozni. Az öreg, bármily hülyén is fest, megtalálta a kiutat, és a maga világában boldognak mondható.

Elnézést, el kell mennem a nyolc éves fiammal aludni, szevasztok jó éjt!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

k, 2009-10-13 14:57 Ndy

Ndy képe

Jó, ötös. Az elejéről szedd ki a két "látott" - igét, szóismétlés :)
Kicsit zavaró volt, hogy amikor az öreg kommentálja a verseket, egybeírod. Mehet nyugodtan gondolatjel, vagy dőlt betű (bár én a verset szedném azzal és idézőjellel, így elkülönülne)

k, 2009-10-13 16:41 De Profundis Clamavi

Köszönöm Ndy az ötöst. Kicsit tartottam tőle, hogy túl érzelmesre vettem a történetet, de ezt csak így éreztem kerek egésznek. A "látott" szót majd cserélem. A versek és a komment elkülönítésére lehet hogy igazad van, majd kipróbálom, hogy néz ki. Kár hogy nem írsz többet az írásról (bár az öt csillag azért elég beszédes).
Köszönöm az ismeretlen adományozónak az ötöst. Kár hogy nem mutatod magad :?: , ilyen adománnyal szivesen lát mindenki :)
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

k, 2009-10-13 17:06 Ndy

Ndy képe

Az a baj, hogy akkor látnád igazán a megfejtéseket, ha valaki végiglektorálná neked :) A szerkezet jó, szerintem a nyelvezettel sincs gond. Pár döcögős mondat akad, de azok sem hibásak, de én például irtom az ilyet:
"Szeme mindvégig lehunyva, hol jobb, hol gyengébb poénokkal kommentálva, csak mondta és mondta, miközben a megviselt, széttöredezett arcon néha végigcsurrant egy–egy könnycsepp." -
Szemét mindvégig lehunyta; csak mondta és mondta, miközben a megviselt, széttöredezett arcon néha végigcsurrant egy–egy könnycsepp.
Ugyanis így erősebb a dolog, a poénok minőségét pedig kár belekeverni, gyengíti a fontos mondanivalót. A -va -ve képzők pedig túl statikussá teszik a szöveget. De ezeket a megjegyzéseket hívják szőrözésnek :)
Az elejével is van némi bajom: tökéletesen indulhatna, jó is, hogy az öreg szemszögéből mutatod, de valami frappánsabb bekezdéssel kéne indítani, hogy egyből megfogja az olvasót. Átgondolom :)

k, 2009-10-13 19:09 szid

szid képe

hahó!
valóban jól sikerült, a vége jó kis csattanó, viszont nekem az elején nem tetszett a sok jelző. úgy éreztem, hogy mindenhová eszedbe jutott valami frappáns kis leírás, bele is raktad, mert tényleg érzékletesek, de a végére így egybe olvasva nekem túl sok volt. persze, ez csak az én véleményem. ez viszont csak az elején volt, aztán elhagytad, úgyhogy jól van. és: a trágár beszéd jó volt. nekem nem volt sok, ideillő volt, és feleslegesnek tartom szépíteni a dolgokat. a részeg emberek nem fognak virágnyelven beszélni, és semmi így sokkal jobban bele tudja élni magát az ember, ha nem kell "alakoskodásokat" olvasnia. meg az író is. ha vki ilyen közegű történést ír le, sztem zavaró,ha azon kell gondolkodnia, hogy jaj, milyen szóval helyettesítsem ezt-meg ezt a csúnya szót. az elveszi az írás örömét is. ha valaki szépen akar írni, akkor írjon olyan helyzetet, amiben szépen beszélnek. ha meg ilyet választ, akkor válalja fel, hogy igen is, leírom a trágárságot. úgyhogy, te jól tetted. blablabla... szóval röviden ennyi volt a csúnyaszavakról szóló mondandókám.

k, 2009-10-13 19:46 De Profundis Clamavi

Szia!
Kösz, hogy elolvastad. Öreg hibám a jelzők túlzott használata, majd visszaveszek belőle legközelebb. Olyan mint a fűszerek, nagyon kell a hangulatteremtéshez, de könnyű túlzásokba esni.
(kicsit kicsipkedtem belőle, mert most már nekem is soknak tünik)
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

sze, 2009-10-14 13:39 Mickey Long

Mickey Long képe

Nagyon jó az írás, tetszett. A trágár beszéd ellen semmi kifogásom,hiszen nem beszélhetnek sekszpíri mondatokban. De egy kicsit nekem túlzásnak tűnt, hogy mindenki káromkodik a lányán kívül. Olyan volt nekem, mintha felvetted volna a stílust, és nem léptél volna ki belőle.
"megtűzdelve néhány agyonvakolt, tizenéves amcsi matuzsálemmel." Lehet, hogy szőrözésnek tűnik (és lehet, hogy az is ;) ), de egy 69'-es Chevy Camaro, az matuzsálem. Egy tizenéves amerikai verda szerintem még kölyökcsikó... (Így belegondolva tényleg szőrözés... )
Viszont nagyon tetszik, mindenképpen ötös...
---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

sze, 2009-10-14 15:45 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy elolvastátok, hát még az ötöst!
Töredelmesen bevallom, hogy magyar kocsikhoz szoktam és reflexből írtam a tizenévest (javítom)
Kocsmában is régen jártam, de nekem úgy rémlik, hogy létezik ugyan abban a közegben is komoly beszélgetés, de a "nagy nyilvánosság" előtt ott mindenki vagány, ha lehet szlenget használ, roppant nagy férfiereje van (mindendenféle értelemben), és imádják a nők. Egyébként hajlamos vagyok a túlzásokra, szal lehet hogy igazad van.

Kentaurnak!
Vallomás 2. Az érzelmesnek mondható befejezéssel, nem titkolt szándékom volt, hogy a női olvasók, értékelők számára is élvezhetővé tegyem ezt az írást. Mi férfiak titkolni igyekszünk érzelmeinket (persze, csak akinek vannak), de azért él bennünk a vágy az igazi, síron túl tartó szerelemre. Nos ez, valami ilyesminek készült.
Örülök, hogy meghatott. Köszönöm!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A mélységből kiáltok...

sze, 2009-10-14 14:39 Kentaur

Kentaur képe

Ez megdobogtatta azt az érzékeny művészszívem. (ne vigyorogjatok, igenis!)
----------------------------------------------------------------
"Az írás olyan, mint a herpesz:tünetmentes lehetsz, de gyógyult nem!"