Odakint a pusztában

Mögöttem poros végtelenség, előttem óriási korong, mely egyre vörösebbé válva nyugodni készült. Csak a pusztában lehet ekkora napot látni, csak itt tudok ennyire örülni annak a néhány bokornak és fának, ami földerengett a messzeségben. Reménykedtem, lesz ott valamilyen forrás vagy patak, mert – bár nagyon beosztottam – bő félnapja elfogyott a vizem. Sikerült hajnalban elkapnom egy termetes túzokot, kevés lepényem is akadt, de az innivaló nagyon hiányzott. Többször láttam a távolban ígéretesen zöldellő részeket, de nem akartam letérni a csapásról. Nem ismertem a vidéket. Ha van a környéken víz, az út előbb-utóbb odavisz. Ha ember, ha jószág megy errefelé, mindenki megszomjazik. Egyszerűbb kerülőt tenni, mint háton, szekéren cipelni.

Először lehasalok és beszívom a víz illatát. Az a legjobb, ha tartósan árnyékban folyik. Akkor a torokkaparó porszag átalakul finom, nedvesen simogató illattá. Ha békák hangoskodnak, ha csobog, az még jobb. Ilyen hangok csak a víz mellett vannak. Azután belemerítem az arcom, mert úgy az igazi inni. A markomból, a kulacsból elfogyhat, de így soha. Éhség is gyötört, de halogattam az evést. Megelégeltem a nyárson sütött vadak kiszáradt húsát. Zsíros, vizes agyaggal akartam bekenni a túzokot, amit majd beások a tűz alá. Belül főtt, kívül sült, omlós, puha finomság! Persze türelem kell hozzá, nem úgy, mint a nyársaláshoz. – Ott le tud csippenteni az ember gyereke egy-egy falatkát, becsapva magát, hogy már elég sült. – Ülni kell a tűz mellett, átgondolni a napot, helyére tenni mindent. Amikor jó-rossz oda került, ahová való, ki lehet szedni a tűz alól, és élvezni a türelem jutalmát. Beleharap az ember, végigfolyik a szája szélén az a zamatos pecsenyelé, aztán csak nyeli és nyeli...

Egyszóval szomjas vagyok. Ilyen a vándorélet. Munkát régen nem kaptam, és ha igen, rosszul fizették. Többet lehet keresni, ha sokáig maradok ugyanazon a helyen, de azt nem szeretem. Pár nap, egy-két hét, és indulnom kell. Kívánom az út porát, az egyedüllét adta nyugalmat. Jobb nekem, ha tovább megyek.

Miért?

Mert minden este másként nyugszik le a nap, kékesen derengő hegyek, fák mögé, párás levegőtől megszelídítve vagy óriásként, kíméletlen ragyogással. Enyém a tűz melletti esték nyugalma, a hajnalok frissessége. Minden-minden, ameddig a szem ellát. Egyszerűbb, nyugodtabb így egyedül. Persze nem is igen próbáltam mást. Valamikor régen nem ezt akartam, de aztán másfelé kanyarodott a sorsom.

Alkonyodott. Amint közelebb jutottam a ligetes részhez, tűz fényét vettem észre a fák között. Valószínűleg mélyedésben rakhatták, mert csak kis derengés jelezte, hogy ott van. Óvatosságra intett ez a bujkálás. Leguggoltam egy kiszáradt fa mellett, mint aki szükségét végzi, és néhány dolgot eldugtam a gallyak alá.

 

– Jó estét, jó estét! – kiáltottam hangosan, mikor hallótávolságba értem. – Jó szándékú vándor kérne helyet a tűz mellett.

– Isten hozta… ha békével jön – lépett elő kisvártatva egy botra támaszkodó, bicegő férfi a sűrűből. – Aztán mi végből járja kend az utakat? – kérdezte bizalmatlanul fürkészve.

– Nincs annak olyan túl nagy oka. – válaszoltam. – Rövidke történet, el is mondom szívesen, de előbb meg kéne sütni ezt a kövér túzokot – emeltem meg a zsákom. – Reggel óta érik itt a vállamon a húsa. Sokáig már nem lehet halogatni. Aztán segíthetne megenni is, nehogy megfeküdje gyomromat ez a sok hús. Csak vizet kérnék cserébe, mert messze már az utolsó patak, ahol megáztattam a lábam.

Az egyszerű vászoninget és gatyát viselő férfi gondolkodva méregetett. Összehúzott szeme köré tengernyi ráncot vésett a nap. Ezeréves pusztai bálványnak tűnt, ahogy ott állt. Mint aki minden mocskot megtapasztalt és túlélt. Sután vigyorogva körbeforogtam, hogy mindenhonnan szemügyre vehessen. Huszonéves férfit láthatott, elnyűtt ruhában, hátán szakadt zsákkal, kezében hosszú, faragott bottal.

– A bot farkasok ellen van, és továbbmegyek, ha akarja – magyarázkodtam –, bár a víz nagyon jólesne.

– Jöjjön hát, igyon és pihenjen kend – válaszolta végül. Arca, a hirtelen támadt mosolytól szinte megfiatalodva, barátságossá vált. – Ez a víz az úton járóké, igya hát egészséggel! A túzokot megköszönöm, mert nekem csak egy kevés szalonnám maradt. Éppen azt akartam megpirítani, hogy legyen valami íze. Valamennyi borocskával tudnám viszonozni szívességét, hogy jobban csússzon az a híres túzok.

Bebújtunk a keskeny nyiladékon. Bokrokkal, fákkal övezett tisztást láttam, innenső szélén tisztavizű érrel. Azonnal nekihasaltam, teleittam magam, és meglögyböltem az arcomat, mellkasomat. Ez olyan pusztai mosdás – nem tisztít, de frissít. Szerettem volna leheveredni mellé, ahogy terveztem, de hát ilyenkor nem lehet. Még bolondnak nézne. A patakocska partjáról sűrű sarat szedtem, és vastagon bekentem vele a túzok tollát. Házigazdám közben sekély gödröt ásott, beletemettük a madarat, majd fölé kapirgáltuk a tüzet. Már ellobbant a heve, vastagon állt a parázs. Ez kell a túzoknak, nem a lobogó lángok. Érződött vendéglátómon, hogy nem először csinálja. Vándor, vagy sok időt tölt a szabadban. Deres halántékú, bő negyvenéves lehetett. Ráncokkal szabdalt arcú, szíjas húsú. Ruhája parasztra vallott, de néhány dolog óvatosságra intett. Korához képest könnyedén mozgott, a földművesek darabosabbak, merevebbek. Túl magabiztos, a szántóvetők nem néznek ilyen keményen a másik szemébe. Furcsa mód elmúlt a bicegése, és a botja...

– Látom, észrevette – vigyorgott a férfi –, és megemelte a háromlábnyi botot, melynek felső végén kicsiny baltafok feketéllett. – Szerencsésebb, ha bicegő nyomoréknak látnak a rossz emberek. A markom elrejti a lényeget, és ha megindulnak felém, hamar meglékelem a fejüket. Kiengedem onnan a gonoszt, hogy könnyebben csússzanak le a Lenti Birodalomba.

Elismerően vigyorogva bólogattam, és raktam még pár vastagabb gallyat a tűzre.

„Most már biztos, hogy nem szántóvető. Vajon miért akar annak látszani? Sokféle oka lehet, és nem látszik rossz embernek, de attól még elvághatja a torkom. Na, ebből mássz ki Misa gyerek!”

Közben leszállt az est, és a lángok sejtelmesen világították meg a tisztást övező fákat. A madarak elültek, a lombok lágy susogásán kívül nem hallatszott semmi. A hold ragyogott, ami nagyon szép látvány, viszont felhők nélkül hideg lesz az éjjel. Jól fog jönni a tűz melege hajnalban!

– Sok idő kell még ennek a szép madárnak, míg elkészül – törte meg a csendet az idősebb férfi. – Meghallgatnám addig, mi hajtotta ki kendet az utakra, ha meg nem sértem!Mosolyogva nézett rám, nem éreztem rossz szándékot kérdése mögött.

„Ügyesen fűzi a szót, mint aki sokat beszélget. Kereskedő lehet, vagy katona, de akár kiugrott pap is, mert nagyon míves a beszéde.”

– Először is, Mihály a nevem, vagy Misa, ahogy akarja. Nem nagy történet az enyém, hamar a végére érünk. Ketten udvaroltunk egy lánynak a barátommal. Az ő apja módos gazda volt, az enyém kiöregedett katona, amolyan faluírnok féle. Rendes ember volt a barátom, a lánynak is megvolt a magához való esze, így hát hozzá ment feleségül. Én meg nézegethettem, milyen boldogok. Aztán, mikor már eleget láttam őket, eljöttem. Jobb így nekem, mint otthon emelgetni a poharakat, és sajnáltatni magam. Megyek, amíg kedvem tartja. Amint elfáradtam vagy beléunok, szusszantok. Ha akad munka, elvállalom, ha nincs, találok annyi ehetőt, amennyi elég. Ismerem valamennyire a vizeket, a pusztát. Orzásra, rablásra még nem szorultam. Vagyont nem gyűjtök, cipekedni nem szeretek, elég nekem, amennyi könnyen belefér a tarisznyába. Esetleg még egy-két, papoknál megszolgált, rongyos könyv, hogy ne fedjem el az olvasás tudományát, ami apám mellett ragadt rám. Megszoktam, hogy magam vagyok, de becsülöm a kellemes társaságot. Hát maga, mi járatban van?

– Engem Mártonnak hívnak – válaszolt a másik –, és dolgom támadt errefelé, amit el kell végeznem. De inkább nem beszélnék erről.

„Mindjárt gondoltam, hogy nem fogja elmondani.”

– Semmi különös vagy rejtegetni való, amolyan intézőféle lennék, de más ügyében járok, nem az én tisztem mesélni róla. Jómagam is birtokolom kendhez hasonlóan az írás-olvasás tudományát. Nevetem, hogy mindketten úgy kanyarintjuk a szót, mintha tudós deákok lennénk, pedig paraszti darócban illegetjük magunkat. Szerintem mindőnk tartsa meg magának a titkait, és beszéljünk inkább lányokról vagy asszonyokról! – Csillogó szeme jelezte, hogy kedvére való a téma. – Nemrégiben benéztem a csárdába, lejjebb az úton, ahol egy kis bögyös illegette magát az asztalok között. Olyan szépen kitöltötte a ruháját, főként felül, hogy rendes férfi csak nyeldeste a nyálát a látványtól. Azok a lágyan ringatódzó, meg-megrebbenő...

Mesélt, adomázott jóízűen. Viszonoztam pár történettel, azokban is akadt annyi igazság, mint az övében. A vándor, főleg, ha férfi, szereti kikerekíteni a valóságot. Előadott néhány olyat is, ami ezután velem történik majd meg, ha el nem felejtem. Kellemesen éreztem magam Mártonnal, bár csak arról beszélt, amiről ő akart. Azt biztosra vettem, hogy nem egyszerű vándor, és hogy sokkal keményebb annál, amit magáról mutat, de nem zavart. Nem éreztem benne hamisságot, és azt hiszem, ő is megbízott bennem. Ha nem vágja el éjjel a torkom, tőlem mehet az útjára. Ha meg elvágja, akkor megnézem magamnak azt a bizonyos másvilágot. Majd csak lesz valahogy.

Időközben elkészült a túzok. A forró földben először puhára főtt, majd pirosra sült. A tolla beleégett az agyagba, amit szépen letördeltünk róla. Pirítottunk hozzá a kenyeréből, és mondhatom, ennél felségesebb ritkán eszik a magamfajta. Máig összefut a számban a nyál, ha rágondolok. Előszedte a borocskát, amit szépen elkortyolgattunk, csak hogy meg ne ártson a sok zsíros hús. Nem is tudom, mikor és hogyan aludtam el, amikor...

 

Hatalmas erejű ütés ébresztett szendergésemből.

– Te is ezzel a vén barommal vagy? – üvöltött a fülembe egy ökörbőgésű hang, amit néhány rúgás is nyomatékosított.

– Hogy… mi van? Miazistenharag… – hebegtem kínomban a fölém magasodó alakoknak, aki a földre szorítottak.

– Mi az agyonmívelt anyátokért jöttetek ketten? Ennyire óvatos a gazda? Tán üzekedsz ezzel a vén kecskével, hogy rohadna el az a bujkálós fajtája? Nem akarta otthon hagyni a szépfarú babáját? – Újabb rúgások, ütések az árnyaktól, és én sehogy sem értettem, miről beszél. Se azt hogy mit akar, hisz néhány perce még békésen heverésztünk. Most meg…

– Ha nem érezzük meg ezt a mennyei sülthús szagot, most se vesszük észre. Ugassál, ha kérdezlek, te szutyok bojtárinas! – Bivalyerejű kéz rángatott talpra. – Most tátsd akkorára a pofád, mint amikor apád szoptatott, te folyatós bornyú!

Hatalmas termetű férfi magasodott fölém, és emelt meg annyira, hogy nem ért földet a lábam. Fekete ruhájú, loboncos hajú szörnyeteg. Démon az alsó világból. Ragyaverte arca zsírosan fénylett a félhomályban. Közelről szagoltam bűzlő pofáját, melyből bőséggel fröcsögött a nyál. Szemem sarkából Mártont láttam, aki bizonyára megkapta már a magáét, mert ketten is emelték, fogták. Szemlátomást nem volt magánál, de bele-belevágtak a gyomrába, arcába, hátha megéled. Látszott, hogy sok kérdésük lenne hozzá. Távolabb, körbefogva minket, még vagy nyolc-tíz alak. A hold hideg fénye óriás árnyékokat vetett, de jól lehetett látni.

„Mi az istennyila ez az egész? Bojtárinas, meg szépfarú… Eszénél van ez a barom?”

– Tudjuk, hogy Standics tőzsér marhái közelednek, legalább ötszáz darab, és titeket küldtek előre földeríteni a területet. Tavaly, meg tavalyelőtt egész éjjel hajtották a marhákat, nem tudtuk kiszakítani a részünket. Hol van a gulya? Mikor érnek ide? – üvöltött a fülembe az óriás, és úgy vágott gyomron, hogy mindjárt kipakoltam az ölébe a vacsorát. Káromkodva lökött el magától, szemlátomást nem szerette az egyszerű ételeket. Botladozva tántorogtam hátrafelé, amikor észrevettem, hogy Márton résnyire nyílt szemhéja alól figyel.

– Adjál nekik, komám! – üvöltöttem, és lábam előtt heverő botomat felkapva megzuhintottam az egyiket, aki fogta. Márton lefejelte a másikat, majd fegyver után nézett. Híres baltájához nem fért hozzá, ezért jobb híján felkapott a földről egy hosszú karót. Azok dobhatták el, akik őt kapták közre. Ahhoz képest, mennyire összeverték előtte, nagyon szépen osztotta őket. Még rikkantgatott is közben, mintha legényest táncolna. Ütött, vágott a husáng, de túl sokan jöttek. Én egyet-kettőt suhintottam, és amikor rés nyílt köztük, bevetettem magam a bozótba. Rosszul esett Márton csalódott üvöltését hallani, de határozottan jobb ötletnek tűnt a botos tánc helyett elsurranni a sötétben. Az utak túlélést tanítottak nekem, nem felesleges hősködést.

– Lóra, ti barmok, meg ne szökjön az asszonyember! – üvöltötte a bikahangú lator. – Megint riasztja a tőzsért, és mehetünk tyúkot lopni a vásárba. Szétvágom a pofátokat, ha elengeditek. Motya, Jaska, az anyátok szentségit! Üssétek már le azt a szottyadt vénséget, mit gatyáztok annyit!

Csörtetés hallatszott a bozótban, ahogy a távolabb kikötött lovak felé rohantak. Én is szedtem a lábam a kiszáradt fa felé, ahol elrejtettem pár dolgot idefelé. 

 

*
*
*
*
*
*
Kedves Olvasó!
Elnézését kérem, de ez az írás része a 2011. szeptember 30.-án megjelenő antológiámnak, ezután csak ott olvashatják. A könyv címe: Urbánszki László: Odakint, a pusztában (Historium kiadó) Online megrendelhető szeptember 30. után (sajnos euroért): itt a bookstar-on
Dedikálva, forintért, postaköltség nélkül rendelhető meg a profundis54@gmail.com e-mail címen a szerzőtől. Bővebb információ elérhető a honlapomon.

 

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-09-15 15:25 Blade

Blade képe

Van benne jópár elírás, tördelési és egyéb hiba.

Hiányolom a tájszólást, a vidékies beszédet. Azzal sokkal hitelesebb lett volna a történet.

cs, 2010-09-16 05:01 De Profundis Clamavi

Az eredeti Word dokumentumban, ahonnan kimásoltam teljesen más formázás van, de nem tudom itt is megcsinálni. Kínlódtam vele, hiába. Megköszönnék egy útmutatót, mert így valóban ügyetlenül néz ki.

Tájszólás ügyben nem tudok igazán precízen válaszolni, mert ma szállt el a gépem, és ezekben a percekben telepítem újra (az alaplap ment el). Komoly jegyzetmennyiségem van a témában, de most csak fejből reagálhatok.

Ez az írás 1350-1500 közti időben játszódik A tatárjárás után a lakosság 50 %-a kipusztult. IV. Béla kunokat telepített 1239-ben az Alföldre, de a megmaradt magyar lakosságot ezen kívül a török elől, Dél-Magyarország végvidékeiről elmenekült magyarság és szerbek is duzzasztották.

Létezik olyan vélekedés, amely szerint amikor Zsigmond király a szerb várak fejében Debrecen vidékét átengedte a szerb fejedelmeknek, a töröktől szorongatott szerbek közül sokan telepedtek le a Tiszántúlon, akik idővel beolvadtak a magyarságba.”

Nagy valószínűséggel hatalmas nyelvi katyvasz volt ezen a tájon. Szerintem nem a tájszólás, hanem a tört, pidgin-magyar lehetett jellemző. Ha egy tetszőleges, a korszakba biztosan nem illő tájszólást használok, joggal vethetik föl az olvasók, a történelemhamisítást, de legalábbis megmosolyogják erőlködésemet. Ha törtmagyarul beszéltetem őket, kun és szerb variációban, akkor annyira elveszem a hangsúlyt az egyéb történéstől, hogy azok érdektelenné válnak. Kodolányi próbálkozott egy kreált (szegedi-kecskeméti turmix) tájszólással beszéltetni hőseit, de nem aratott vele sikert. Nagyon nehézkessé vált a nyelvezete miatt. Élve az írói szabadsággal, alapos megfontolás után a tiszta magyart kevertem némi akkortájt használatos kifejezéssel. Gondolom kapok majd néhány keresetlen szót a témában, de nem akarok elmenni a Móriczos tájszólások irányába. Ő, a mai embertől való különbözőséget hangsúlyozta, én inkább a hasonlóságról mesélnék.

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-09-15 18:05 media97

media97 képe
5

Nekem tájszólás nélkül is hiteles a történet.

_____________________

"Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart." (Seneca)

sze, 2010-09-15 18:26 De Profundis Clamavi

Köszönöm a csillagokat!

Külön öröm, hogy amikor adtad, még nem tudtad ki vagyok. Én is olvastam a kisfiúdat, pont olyan erősen hatott rám, mint valamikor.

A tájszólásról még annyit, hogy pici országhoz képest valóban roppant sokízűen beszélünk. Viszont az irodalmi magyarsággal beszélő emberekben indokolatlan fennsőbségérzetet indukálnak a tájnyelven szólók, egyfajta: beszélgetnek a bunkó vidékiek. Azaz olyan irányba viszik el az olvasót, amibe nem kellene. Az én szereplőim műveletlen emberek, de itt ennek most nincs jelentősége. Ez a dal másról szól!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-09-15 18:55 De Profundis Clamavi

Dupla, bocs!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

sze, 2010-09-15 18:56 Kelvin

Kelvin képe
5

Ez eszméletlen jó lett.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2010-09-15 19:20 De Profundis Clamavi

Köszönöm szépen!

Próbálgatom magamat ebben a  verekedős, keményfiú témában. Álmom a szépirodalom felé hajló kalandregény. Jó móka lesz, ha összejön. Össze kéne hozni a középkori szlenget, de nem olyan egyszerű.

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-09-16 06:09 Sren

Sren képe
5

Rendes Karcos szokás szerint először megilletődtem a hosszán (sajnos ez is afféle „szakmai ártalom”), de bíztam benned, és nem alaptalanul. Mit is mondjak? A fotelbe nyűgöznek a történeteid. Tele van ízes kifejezésekkel, amiken igen jót mosolyogtam – talán ez teszi, hogy belefért volna valóban néhány népiesebb, tájszólás-jellegű, vagy egyszerűen ótatás szavacska, mondjuk a modoros kifejezések helyett (pld „Megszoktam, hogy magam vagyok, de becsülöm a kellemes társaságot” – ez kis túlzással alkalmasint egy úri bálterem egyik cifra előkelőségének a szájából is elhangozhatna).

Tetszenek az ügyes kis trükkök, akár szándékosak, akár nem; jó az akciós jelenet. Részemről egy jó egészséges ötös. Örülök, hogy visszatértél!:)

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2010-09-16 14:57 De Profundis Clamavi

Sren!

Köszönöm az ötöst, és hogy elolvastad (17000 karkter)!

Nekem is tetszenek ezek az ízes kifejezések, bele is írtam mindet, ami eszembe jutott. A tájszólásba nem merek belevágni, mert egészen biztos, hogy hibázok, se kenyírt, se könyeret nem írhatok. Maradnak az ízes, ódon kifejezések, melyeknél át kell gondolni mikortól datálódnak. Valszeg gyarapodik lassan a szókincsem, 10-20 középkori novi után már egész sok lesz.

Az a bizonyos fennkölt mondatot benéztem. Ódonnak ódon, de nem ennek a rétegnek a szókincse. Olvasok majd némi Tömörkényt, ő piszok jól beszélteti az alakjait. Illetve hallgattatja. Terefere a csárdában c. novijában  egész nap beszélget két ember a csárdában, idézet, összekötő szöveg nélkül:

- Adjon kend bort. - Sokat? - Hát. - Hát kend? - Nem én. - Nem-é? - Nem ám. - Hát én majd elmék. - A bor mög ott van a másik házban. - Értöm.

Nem egyszerű eset!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-09-16 09:26 Maggoth

Maggoth képe
5

Van benne szókihagyás, szóismétlés, elütés, de ezektől eltekintve nagyon jó sztori. Mondjuk sokat folyik benne a nyál; összefut a fickó szájában a kajától, a kocsmároscsajtól, plussz a marhatolvaj nyála is fröcsög, mint állat, de mindettől függetlenül dögös sztori, amiben nagyon jól adagolod a feszültséget. Sőt, van egyfajta jó kis western hangulata is, ami remek - úgyhogy hibák ide, hibák oda, megy az ötös :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-09-16 15:19 De Profundis Clamavi

Szeva Maggoth!

Köszönöm az ötöst, és hogy elolvastad (mondjuk az első feltételezi a másodikat, azaz most lükeséget nyomok, viszont udvariasan vagyok ostoba). A nyál nem tűnt föl, de sztem roppant férfias (vagy nyálas?), megtartom.

A többi hibának főleg az az oka, hogy már kezdem túlgörcsölni a dolgot. Annyira sok beszédkönnyítő kütyüt kell nélkülözni, mert irodalmi műben csak mértékkel szabad használni (volt, egy, kis, még, már stb), hogy mire mindet kigyomlálom zötyögőssé válnak a mondataim. Ha majd megtanulok elsőre is választékosan írni, könnyebb lesz. Most még az idő 80%-ban javítok. A varázsszer 10-20 minőségi novi.

Örülök, hogy megérezted benne a westernt. Az amcsi pár évtizednyi marhahajtás helyett nálunk több évszázadnyi volt, csak az a béna török, meg osztrák osztozkodások elfeledtették. Túl sűrű a történelmünk: tatárjárás, török, parasztfelkelések, török-osztrák háborúk, hajdúk, szabadságharcok. Pedig a lényeg, a buli nem itt volt, hanem a csárdákban. Csajoztak, balhéztak, gyereket szórtak szanaszét. Jó csapat lehetett, de eltűntek a történelem mélyén. No, majd én előkaparom és megéneklem a tetteiket.

Az adományokat a kijárat melletti kalapba szíveskedjetek!

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-09-16 15:30 Maggoth

Maggoth képe

Egy szóval sem mondtam, hogy a nyálcsorgatás hiba lenne, csak feltűnt, hogy az összes főbb karakternek különböző okokból kifolyólag túltermelési válsággal küzdenek a nyálmirigyei; lehetne akár Veszett vidék is a sztori címe, némi önironikus kikacsintással az olvasó felé. :D

Amúgy csak tréfálok, nehogy felhúzd magad. Nagyon jók a tájleírásaid, prímán hozod a közeget, és a karaktereket, akik nagyon is élő emberek, mindettől függetlenül pedig ha a neveket angolra írnád, és kicserélnéd a fegyverzetet Coltokra meg Winchesterekre, egy az egyben elmenne westernnek. Már maga az a kép is erősíti ezt a hangulatot, ahogy a pasi egész arcát a vízbe meríti ivás közben. Szóval megemelném előtted a Stetsonomat, ha lenne. :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-09-16 16:04 De Profundis Clamavi

Szia Pyrrus!

Köszönöm, hogy meglátogattál.

Bazi gyenge a sávszélem, állandóan kidob, meg ilyenek. Pont a lakótelepeseknek (bocs) lenne jó mesélni erről. Nem mintha én tudnám, de van valami ködös képem, amit megosztanék.

Maggoth!

A beskatulyázástól nem félek, legfeljebb új nicknéven írok. Egyszer bejött, bejöhet mégeccer!

Hoppá!

Újraírtam Az íj novellámat, szerintem sokat javult

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/de_profundis_clamavi/az_ij

Tisztelettel várnék mindenkit egy újraolvasásra. Beadom pályázatra, jól jönne egy kivesézés (ingyér) :)

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-09-16 16:12 Maggoth

Maggoth képe

Melyik pályázatra?:)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-09-16 16:26 De Profundis Clamavi

A Holnap magazinnak van minden hónapban novella és verspályázata. Aki megnyeri, az kap az éves antológiában pár oldalt. Szépirodalmi oldal, de volna ott helye sok karcosnak.

http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?cat_id=28

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-09-16 12:26 Roah

Roah képe
5

Már az első sor végén tudtam, hogy jó helyre kerültem.:) A nap méretére célzok. (Egy lájtos off: kislány koromban a holdat szerettem volna látni az éjszakában, óriásiban, hatalmasban. Iszonyúan kíváncsi voltam rá, milyen látvány lehet ez. Aztán úgy ötödikben, megpróbáltam a jelenséget megírni, asszem valamelyik regényemben. A címe ez volt - Az én Holdam miért kicsi? Igenám, csakhogy nem tudtam leírni ezt. Szóval azt szeretném kinyögni, hogy álmomban nem gondoltam volna, hogy ezt ilyen ügyesen meg lehet írni úgy, hogy előttem legyen ez a  vibráló hangulatú kép. Köszönöm. Szerintem elcsóróm majd egyszer, holdnál. :) ) Feltétlenül ötös. Egy szóismétlést találtam: az ezernyi ráncnál és az ezeréves pusztánál, meg van egy ilyen, nézd:"Most tátsd akkorára a pofád, mint amikor apád szoptatott, te folyatós bornyú! Hatalmas termetű férfi magasodott fölém, és ..." Gondolom a fiúval kiabáltak, ő pedig magában agyalt tovább a szitun. Összecsúszott a kettő. (Szerintem ez elég nudli bibi a hosszára nézve.) Szépen dolgozol, nagyon jó lett.:)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2010-09-16 15:43 De Profundis Clamavi

Köszönöm az ötöst, és hogy elolvastad (lásd, mint lent)!

A hibákat javítom, köszi, hogy szóltál!

Komolyan rá akarok menni a hangulat megteremtésére. Tudom, hogy novellánál cél a szikárság, de nem csak csattanóból áll a világ. Legfeljebb kitalálunk egy új műfajt. Azt szeretném elérni, hogy a csattanó ismeretében is élvezetes legyen elolvasni amit írok. Íze legyen, szaga, éhes legyél tőle. Az éhező örömét szeretném megírni, miközben süti a húst, és csurog a nyála (Így megy ez Maggoth, látod? Már hardveres nálam a nyál.) Mi már elég langyin élünk. Tuti kaja, előemésztett filmek, lift és szeletelt kenyér. De milyen íze lehetett annak a lepénynek, amit negyed órás munka árán gyújtott tűz hamujában sütöttek, a lisztet kézi malomban őrölték fél óráig, és gallyszedés közben verekedni kell a farkasokkal. Gondoljátok, hogy ezzel felér a szeletelt kenyér? Vagy, hogy érdekel valakit, hogy tele van ocsúval és durva szemcséjű a liszt. Másként élték meg a világot, de ezt igazán megírni elég nagy falat.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

cs, 2010-09-16 15:48 Maggoth

Maggoth képe

Szerintem megy ez neked, csak arra vigyázz, nehogy beskatulyázzanak :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2010-09-16 15:39 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Pavlovi reflexekre való utalásokkal teli utazás a varázslatos pusztába. Jancsó Miki bá' már sorbanáll a filmes pályázatokra szánt, elosztásra váró pénzek kasszájánál, hogy az ebből az írásból kinővő filmet le tudja forgatni. Lakótelepen nőttem fel, azóta is ott élek, állatot csak fényképen, meg záráskor a kocsmában láttam.:-)

"mit nekem, te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája."

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2010-09-17 08:48 Mab Tee

Mab Tee képe
5

Köszönöm szépen a "finom" történetet, máris megéheztem. Már tudom, mi lesz az ebéd vasárnap. ;)

Nekem egyből Petőfi Sándor: János vitéz jutott az eszembe. Az írásod hangulata, a vándorélet magával ragadja az embert. Régen olvastam ehhez hasonlót. Ritkán találok olyan írást, amitől orromban érzem a sült hús illatát, hallom a csobogó patakot, és élvezem a lemenő Nap sugarait.

Valóban van a történetben szóismétlés, elírás, de ez nem megy a történet, a hangulat rovására.

Tanultam valami újat is: nem tudtam, hogy agyaggal kenték be a húst, hogy finomabb legyen, de végülis volt eszük a régieknek. Köszi az infót.

Egy kérdés: a főhősnek miért adtál hosszúíjat a kezébe, pontosítok, miért pont hosszúíjat adtál a kezébe? Itt most nem a fegyvernemre, hanem az íj fajtájának kiválasztására vagyok kíváncsi. A főhős apja gyalogíjász volt? Nekem ez jön le a történetből.

Remélem, van még a tarsolyodban több ehhez hasonló írás, mert szívesen "nosztalgiázom". :)

Nekem a tájleírás, a hangulat nagyon bejött. Nem érdekelnek a nyelvtani és egyéb hibák, én erre nyomok egy ötöst.

 

Üdv: Mab Tee

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

p, 2010-09-17 16:47 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy meglátogattál!

Azt hiszem jó leszek a szakmai, részletező leírásoknál? Vacsora, íjkészítés esetleg a tájleírásnál is. Ezzel szeretném megadni a sztori keretét, vezetni a hangulatot. Magamon megfigyeltem, mennyire bejönnek a bennfentes infók regényolvasás közben. Ezért is gyúrtam rá ezekre. Utánaolvasok, kimazsolázom az érdekes részeket, majd megosztom az olvasóval. Szeretünk olcsón okosak lenni, bejön, ha a mesterek összefoglalóját hallgatjuk. Alapvetően precízen dolgozó alkat vagyok. Egész életemben kézműves voltam, és soha senkitől nem lestem el fogásokat. Megtanultam megfigyelni, következtetni. Ha egy regényben logikátlanságot találok, az megöli, a hangulatomat.

Van egy srác, velem dolgozik, akinek hétköznapiak ezek az extrém fogások, mint az agyagbagöngyölés. Pl most ballagott a fia, és harminc embernek főzött birkagulyást egy bazi nagy üstben.

A hosszúíj, valamelyest csalás, mert a magyar kultúrát átitatta a magyar íj. Viszont csak a hosszúíjjal tudtam operálni. Ha faragott botnak álcázzák, akkor valamelyest romlik ugyan a hatásfoka, de van egy elrejthető fegyvere. A valódi profi hosszúíj annyira meg van munkálva, hogy nem lehet eldugni, de az ősembereset azt igen.

Nagyon alaposan átnyálaztam a hibák után, már nem vagyok képes többet találni. Ha kis munkával találsz benne, nagyon megköszönöm, ha megmutatod.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-09-17 17:03 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy meglátogattál!

Azt hiszem jó leszek a szakmai, részletező leírásoknál? Vacsora, íjkészítés esetleg a tájleírásnál is. Ezzel szeretném megadni a sztori keretét, vezetni a hangulatot. Magamon megfigyeltem, mennyire bejönnek a bennfentes infók regényolvasás közben. Ezért is gyúrtam rá ezekre. Utánaolvasok, kimazsolázom az érdekes részeket, majd megosztom az olvasóval. Szeretünk olcsón okosak lenni, bejön, ha a mesterek összefoglalóját hallgatjuk. Alapvetően precízen dolgozó alkat vagyok. Egész életemben kézműves voltam, és soha senkitől nem lestem el fogásokat. Megtanultam megfigyelni, következtetni. Ha egy regényben logikátlanságot találok, az megöli, a hangulatomat.

Van egy srác, velem dolgozik, akinek hétköznapiak ezek az extrém fogások, mint az agyagbagöngyölés. Pl most ballagott a fia, és harminc embernek főzött birkagulyást egy bazi nagy üstben.

A hosszúíj, valamelyest csalás, mert a magyar kultúrát átitatta a magyar íj. Viszont csak a hosszúíjjal tudtam operálni. Ha faragott botnak álcázzák, akkor valamelyest romlik ugyan a hatásfoka, de van egy elrejthető fegyvere. A valódi profi hosszúíj annyira meg van munkálva, hogy nem lehet eldugni, de az ősembereset azt igen.

Nagyon alaposan átnyálaztam a hibák után, már nem vagyok képes többet találni. Ha kis munkával találsz benne, nagyon megköszönöm, ha megmutatod.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-09-17 17:36 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy meglátogattál!

Azt hiszem jó leszek a szakmai, részletező leírásoknál? Vacsora, íjkészítés esetleg a tájleírásnál is. Ezzel szeretném megadni a sztori keretét, vezetni a hangulatot. Magamon megfigyeltem, mennyire bejönnek a bennfentes infók regényolvasás közben. Ezért is gyúrtam rá ezekre. Utánaolvasok, kimazsolázom az érdekes részeket, majd megosztom az olvasóval. Szeretünk olcsón okosak lenni, bejön, ha a mesterek összefoglalóját hallgatjuk. Alapvetően precízen dolgozó alkat vagyok. Egész életemben kézműves voltam, és soha senkitől nem lestem el fogásokat. Megtanultam megfigyelni, következtetni. Ha egy regényben logikátlanságot találok, az megöli, a hangulatomat.

Van egy srác, velem dolgozik, akinek hétköznapiak ezek az extrém fogások, mint az agyagbagöngyölés. Pl most ballagott a fia, és harminc embernek főzött birkagulyást egy bazi nagy üstben.

A hosszúíj, valamelyest csalás, mert a magyar kultúrát átitatta a magyar íj. Viszont csak a hosszúíjjal tudtam operálni. Ha faragott botnak álcázzák, akkor valamelyest romlik ugyan a hatásfoka, de van egy elrejthető fegyvere. A valódi profi hosszúíj annyira meg van munkálva, hogy nem lehet eldugni, de az ősembereset azt igen.

Nagyon alaposan átnyálaztam a hibák után, már nem vagyok képes többet találni. Ha kis munkával találsz benne, nagyon megköszönöm, ha megmutatod.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-09-17 18:40 De Profundis Clamavi

Szia Mickey!

Köszönöm, hogy meglátogattál. Köszönöm a csillagokat!

Sajnos nekem nyáron nagyon nincs időm, Ősszel jövök mint a varjak (na jó ők télen). Rá fogok menni az akciókra, nagy álmom a szépirodalmi áthallású kalandregény, vagy a szépirodalom, de felspécizve némi feszültséggel. Csórok majd tőled némi agyvelőcafatot. Természetesen meg fogom vmilyen spéci módon főzni (mostanában valahogy minden írásomban főzök).

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

p, 2010-09-17 18:00 Mickey Long

Mickey Long képe
5

A hangulatkeltéshez kiválóan értesz. ( Mint mindig) Szokatlan volt az akciórész tőled, de illett a történetbe. ( Bár én tudtam volna még spirázni néhány agyvelőcafattal... ;) )

De tényleg ez így volt jó. Örülök, hogy olvashattalak!

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

szo, 2010-09-18 22:20 gyöngy

5

 Bármennyire is utálom a gyilkot. Ez jól esett. Tetszett. Gratulálok.Tátos

v, 2010-09-19 05:27 De Profundis Clamavi

Köszönöm, hogy meglátogattál!

Köszönöm a csillagokat!

Üdvözöllek a borultagyú férfiak vérengző világában!

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

v, 2010-09-19 10:00 Mab Tee

Mab Tee képe

Rebellis lázadó lévén szeretem a "borultagyú pasikat". Mindig van valami jó kis történetük, amitől falnak vagy monitornak esem. :D

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

h, 2010-09-20 15:11 De Profundis Clamavi

Kedves Mab!

Megalapíthatnánk a Rebellisek Önsegítő Egyletét, melynek első lépéseként kizárnánk a rebelliseket, mert nehéz velük ijönni. Bár, ha agyukat beborítanánk, akkor nem látnánk, hogy rebellisek, viszont akkor azért kellene kizárni őket, hisz nem rebellisek! Rebellió ám a javából! Beborul tőle az agyam, és végőzöket büfizek.

 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu

v, 2011-03-27 12:10 De Profundis Clamavi

Üdv!
Írtam hozzá pár sort, megindokolandó miért beszélnek ennyire mívesen.
 

.....................................................................................................

http://urbanszkilaszlo.freewb.hu