Hangulat (fel)jelentés

Sándor még utoljára átfutotta az Archicad-ban a Wallendouse project terveit, és pendrive-ra mentette. Hunor látványtervét tette be kezdőikonnak. Ügyes fiú. Beszélni fog a főnökkel, hogy vegyék fel állandóra az üres helyre. Jó fogás lesz a cégnek, mert azon kívül, hogy tehetséges, van benne szorgalom, és munka iránti alázat. Ritka kombináció manapság. Hallotta, hogy a szemben lévő iroda ajtót kinyitják. Valaki hurutosan köhögött. Az órára pillantott. Mindjárt nyolc. A főnök már biztosan bent van. Szerette volna megmutatni neki a projectet még a többiek előtt. Zsíros fogás lenne a cégnek, ha sikerülne megcsípni. Tudta, hogy mások is dolgoznak vele, de nem aggódott. Látott terveket, például a Kovács Peti csapatáét. Fantáziátlan iparosmunka. Messze nem olyan jók, mint az övé. Ő hosszú heteket ölt bele Hunorral együtt, és úgy érezte, hogy tökéletes lett. Egy igazi gyöngyszem. Zsebébe csúsztatta a pendrive-ot, és felsétált az emeletre.
Az előtérben Ili a főnök titkárnője épp a szokott üresjárati elfoglaltságát űzte: a telefonján játszott. Őt a főnök még az előző cégétől hozta át. Őt egyedüliként. Mióta Sándor a cégnél dolgozott Ili itt volt. A mindennapok egy stabil pontja. Illi a negyvenes évei végén járó, jól karbantartott szőke asszony volt, akit nehéz volt bármivel is kizökkenteni sztoikus nyugalmából. Telefonjából fel sem pillantva apró bólintással fogadta Sándor köszönését, majd az állával a kávéfőző felé bökött jelezve, hogy már van lefőzve friss. Kiönteni nem fogja, az csak a főnöknek jár. De legalább Sándornak szólt, hogy önthet magának, ha akar. Ez is egy kegy.
Sándor a tálcán megkereste azt a bögrét, aminek kicsit le volt pattanva a széle. Ezt a sajátjának érezte. Két édesítő, két tejszín, majd ráöntötte a kávét. Kavargatva nézte a tálcát. Négy bögre is hiányzott a tizenkettes készletből.
-Már vittél be neki? – kérdezte Ilit. Az fel sem nézve bólintott, majd hozzá tette
- Ne menj be. Vannak bent.
- Máris?
Ili megállította a játékot, és felnézett. Van amit azért ő is jobban kedvelt a Candy Cruss-nál.
- Igen. Szabó a jogi osztályról, meg Zita.
- Zita?
- Zita. Veres Zita. – Forgatta meg a szemeit szemrehányóan Ili - A Peti gyakornoka.
-Jaj tudom! – Villant be Sándornak. Átlagos tehetségű, kicsit harsány, kicsit töltött galambos lány. - A szőke husis csaj.
- Az az! – mondta Ili, és letette a telefonját az asztala sarkára. Sándor ebből sejtette, hogy nem akármi pletyihez jutott. A titkárnő az ajtó felé pillantott, majd előre hajolva megteremtette a bizalmasság illúzióját.
- Peti zaklatta. – Mondta halkan, és nyomatékkal. Kivárt fél pillanatig, bezsebelte az infóért járó érzelmi reakciót Sándor arcáról, majd folytatta -Fogdosta, meg nem engedte ki az irodából.
- Mikor?- kérdezte halkan Sándor, és letette a bögrét az asztalra.
- Tegnap este. Azt a Wallendouse-t csinálták ők is, amire Te úgy rá vagy pörögve. És fogdosni kezdte, meg rázárta az ajtót. Állítólag persze.
- Állítólag?
Ili vissza dőlt a székébe, és felvonta a vállát.
- Hát na. Állítólag. Ketten voltak bent az irodában tegnap éjszaka. Minek?! –A titkárnő örömtelen száraz nevetést hallatott, majd sóhajtva hozzá tette - Mondjuk Petit se kell félteni persze. Tudjuk milyen. De lehet félre értette a helyzetet. –Ili lebiggyesztette a száját, és újra a telefonjáért nyúlt. – Kicsit sok az a csaj. Azok a folyton kirakott mellek elég provokatívak. Meg a szűk ruhák se az ő alakjának vannak kitalálva. Most meg persze sírhat.
-Sírt?
- Hát elég zaklatott volt. Nem volt rajta smink, és vörös volt a szeme. – kocogtatta a elgondolkodva telefonjának kijelzőjét gondosan ápolt műkörmével Ili, de még nem vette kézbe - Azért ma reggel már ügyvéddel jött. Egy pökhendi száraz babkaróval. Nem tudom mit akarhat, de a főnök nem fogja beáldozni Petit egy ilyenért. Amúgy sincs semmi, csak amit mond. Egy állítás, egy tagadás.
- Azt még meglátjuk- szűrte a fogai között Sándor, és kifordult az irodából. Dühöt érzett. És leginkább saját magára volt dühös. Meg Ilire, meg a főnökre. Pétert szimplán gyűlölte. Az irodájába ment, és a szekrényből elővette a borítékot az év eleji kimutatások alól. Halványzöld A4 es méretű boríték volt. A borítékon egy mondat állt kapkodva oda firkantott betűkkel, alatta egy név. „Ha mégis tennél végre valamit! Edit.”
A barnahajú gyakornoklány a pornótitkárnős szemüvegében. Ez volt az első benyomása róla. Mosolygós, kedves lány volt, zokszó nélkül végezte a nemszeretem sablonmunkákat is. Tetszett neki az a lány. Kicsit flörtölt is vele a kereteken belül. A kereteket az adta, hogy ő negyven éves családos ember, Edit pedig huszonéves gyakornoklány. Ahogy látta Editnek is tetszett a maga visszafogott módján. Pár bók, pár együtt megivott kávé, és néha bizalmasan megérintette a lány karját. Semmi több. Aztán ott volt a tavaly karácsonyi céges buli. Este tízkor Sándor felment az emeletre telefonálni, hogy tudjon a feleségének, hogy jöhet érte. Ahogy a zene a lépcsőforduló után már a mélynyomó tompa rezgésévé szelídült meghallotta a teakonyhából a hangokat. Furcsa nyikkanások, minta valaki csuklás közben sírna. Aztán csörömpölés. Belépett a sötét teakonyhába. A mögüle a folyosóról érkező fényben. Az asztalnál ketten voltak. A nő az asztalon feküdt feje a falnál, a férfi az asztal előtt állt. A zöld kötött mellényből, és kopaszodó tarkóból rájött, hogy Péter az. A lányon szétnyitott fehér blúz, felgyűrt melltartó. Barna hosszú haj terült szét a felborított poharakból kifolyt pezsgő tócsákban. Edit. Egy pillanatra csalódottságot érzett, és majdnem vissza csukta az ajtót, de észre vette Péter kezét a lány száján, valamint a testtartását, amivel az asztalhoz szegezi a jóval kisebb testet. Edit szeme rémülten villogott a férfi tenyere felett, újra felhangzott az elfojtott nyűszítéses csuklás. Sándort egy pillanat alatt jéghideg düh öntötte el. Megragadta a másik férfi vállát, és lependerítette a nőről, úgy, hogy az a konyaszekrényhez csapódott, és leverte a vízforralót. Edit hörögve szívta be a levegőt, majd felzokogva összerántotta magán az elszakított blúzát.
- Mit csinálsz te állat?!- ordította Sándor a másik férfi felé fordulva, és nyitott tenyérrel olyan erővel ütötte meg, hogy annak feje oldalra nyaklott. Péter szemében a szégyen keveredett a gyűlölettel, egy pillanatra úgy tűnt, hogy Sándorra veti magát, aki felemelte az ökleit. Sándor jó fél fejjel magasabb volt a másiknál, és fiatal korában évekig boxolt. Péter szeme feltisztult, és megigazította a nadrágját.
- Nem volt semmi! – mondta kásás hangon. Szája sarkából pici vérpatak csurrant le az álláig, amit oda sem figyelve lenyalt. – Ittunk kicsit, aztán feljöttünk témázni, csak kéreti magát.
-Feljelentelek te rohadék! –zokogta Edit, miután vissza igazította a melltartóját.
- Nem volt semmi! Te is akartad!- kiáltott rá Péter, és szemében félelem csillant. Sándor zsebében megrezdült a telefon. Megérkezett a felesége.
-Takarodj innen Te baromállat! Ezért még számolunk! – lépett el az ajtó elől. A másik valamit motyogott az orra alatt, de kiment. Sándor felkapcsolta a teakonyhában a villanyt.
- Fel fogom jelenteni!- Nézett rá Edit a földről felszedett körömcipőit a mellkasához szorítva. – Szeretném, ha tanúskodnál!
Sándor kifújta a levegőt, majd megcsóválta a fejét.
- Nézd nagyon szívesen megverem neked ezt a pöcsköszörűt, de árulkodni, tanúskodni nem fogok. Nem az én stílusom. Még jó, hogy nem lett komolyabb baj.
- De hát majdnem megerőszakolt! – kiáltott rá a lány. A száján elmázolódott a rúzs, mintha őt is szájon verték volna.- Nem úszhatja meg! Ez egy rohadék! Amióta itt vagyok folyton molesztál! És nem csak engem! Sportot űz belőle! Tudom, hogy volt már rá panasz! Még se lépett soha senki semmit!
- Nézd az az igazság, hogy most vagyok túl két vagyoni peres eljáráson is. Egy életre elegem van az ügyvédekből, az időrabló bírósági hercehurcákból.
A lány szeme dühödten villant meg
- A kényelmed miatt nem?! Nem áll érdekedben?!
Sándor zsebében újra megszólalt a telefon. Tudta, hogy valahol a lánynak igaza van, de nem akart újabb felesleges napokat tölteni a bíróságon, és a főnök előtt is rosszul venné ki magát, ha a másik építészre köpködne.
- Nézd örülök, hogy segíthettem. Nem akarok bajt magamnak jócselekedetem jutalmául. Nem akarok tanúskodni, De azt megígérem, hogy Péter meg fog fizetni valamilyen módon!
- Furcsa, hogy csak bizonyos élethelyzetekben jövünk rá, mennyi bölcsesség is lapul a közhelyekben. Bűnösök közt cinkos aki néma –mondta a lány, és otthagyta.
Hétfőn a halványzöld A4-es boríték Ili irodájában a posta polcán várta. „Ha mégis tennél végre valamit! Edit.” A borítékban Edit kézzel írt feljelentése. Ili mondta, hogy a lány reggel kilépett a cégtől. Sándor dühöt, és valamiért szégyent is érzett. Mintha ő csinált volna valami rosszat.
Akkor össze tekerte a borítékot, mint egy újságot, ha kutyát fegyelmez vele az ember, és elment vele Péter irodájához. A férfi épp kilépett az ajtón egy kávés bögrével. Megtorpant a folyosón, mosolyt erőltetett az arcára, és a kezét nyújtotta. Sándor az össze tekert borítékkal ütötte félre a jobbját, majd vádlón, mint egy meghosszabbított mutatóujjal Péter mellkasa felé bökött vele.
-Ez volt az utolsó te beteg fasz! –sziszegte a férfinak - Ha még egyszer csinálsz valamit, én úgy megszopatlak, hogy kezen állsz! És nem fogom nézni a következményeket. Ez megígérem neked!
Azóta fél év sem telt el. Ennyit bírt ki ez a nyomorult. Őt is hülyének nézte. Ám legyen! Nem hitte el, hogy megszivatja? Akkor majd most meglátja. Az ígéret pedig ígéret. Ha Editnek nem segített, akkor Edit feljelentése majd segít ennek a Zitának. Belőle legalább nem lesz megtorlatlan áldozat! Ennek itt és most vége lesz!
A borítékkal felviharzott az emeletre. Ili az asztal mögött ült, és a telefonját nyomkodta. A főnök irodája nyitva állt, nem volt bent senki, csak négy kávéscsésze szorongott a tárgyaló asztal közepére tolt tálcán.
- hol vannak? – fordult a titkárnőhöz, aki ezuttal nem tette le a telefont, úgy húzta fel a vállát.
- Most végeztek. A főnök kikíséri őket az épületből.
-Mi?- hördült fel Sándor- Nem söpörheti ezt is a szőnyeg alá. Itt van ez ! –emelte fel a borítékot nyomatékkal. .
- Nem söpörte. – tette félre mégiscsak a telefont Ili – Szerintem meg fognak egyezni Zitával. Ügyes az a csaj.
- Megegyeztek?
- Még nem, de szerintem meg fognak. Zita fátylat borít a történtekre, nem lesz feljelentés, se Peti, se a céggel szemben, ha a főnök felveszi álandóra az üres helyre. És megkapja első munkának a Wallendouse-t projectet. Mindenki jól jár. – Ilinek ekkor villant be a dolog, és alulról felfelé pillantott rá laposan –Mondjuk ezt akkor te most megszívhatod. Sajnálom. Mi van azzal a borítékkal?
- A büdös kurva. - sziszegte tehetetlen dühében a fogai között Sándor – A számító büdös kurvája!
Ili elégedetten mosolygott, majd a borítékra pillantott. – Na mi van abban?
- Semmi. Az égvilágon semmi – morogta Sándor, majd ketté tépte a halványzöld borítékot rajta a felirattal, és a gombóccá gyűrt papírokat a szemetesbe dobta.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2020-10-07 18:07 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Te, még mindig rossz a központozásod. Meg alultördelsz, ami valahol központozási hiba, valahol meg nem. A nevek zavarosak (Ili vagy Illi?).
A szereplők használhatnak pongyola kifejezéseket, de a narrátor ne. Nem a főszereplőd szemszögéből mesélsz.
A végére a fogalmazés is szétesik, és nagyon az az érzésem, hogy nem nézted át. Kósza pontok, elhagyott szóközök.
A cím is furcsa. Értem, miféle poént szerettél volna, de nincs összhangban a történettel.
Összességében kirakom, de egyszerűen azért, mert egyszerűbb kirakni, mint törölni. Ez most nagyon nem sikerült.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2020-10-11 07:08 Deep_Ankrin

Köszönöm, hogy átfutottad. Azért készült, hogy kipróbáltam magam másfajta történetekben is. Nem jött be, nem az én világom.

cs, 2020-10-15 21:43 GColt

Menyit pihent, mielőtt beküldted?
Kicsit altatni kell, mondjuk 3-5 napot, nem is gondolni rá, aztán először a sztorivonalat megnézni, fésülgetni, másnap meg a központozást, nyelvtant.
Van ötlet, csavar, nem csak legyakjuk az orkokat, lesz valami ebből. De az utómunkát nem szabad hanyagolni.

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

p, 2020-10-16 22:11 Deep_Ankrin

Köszönöm, hogy elolvastad. Rövid idő alatt írtam meg, és mivel rövid volt maga a novella is, akkor megírás után futottam át csak egyszer. Akkor úgy láttam, hogy patent, mehet.