Történt egyszer

Történt egyszer.

"Hiányzol, csak tudnám miért?" - így kezdődött. Pár soros e-maliban leírt mondat volt,de mindkettőjüket mellbe vágta.
A NŐ valójában nem is sejtette miért hiányzik neki az idegen férfi - Az idegen FÉRFI pedig már évek óta álmodozott egy ilyen mondatról.
Az igazi találkozásra később került sor, de mindkettőjük szívében ott zakatolt ez a mondat - "Hiányzol, csak tudnám miért?"
Azonnal összeforrtak, szinte pillanatok alatt. Ezt a furcsaságot természetesnek vették és nem rémítette őket, csak sokkal később.
Nem volt közük egymáshoz, de úgy tettek mintha évek óta jól ismerték volna egymást. Nem is tűnt fel, hogy ez nem így van és óriási távolságok, hatalmas kőfalak, zuhogó vízfüggönyök választják el őket egymástól
A FÉRFI elhalmozta a nőt csak neki szóló figyelemmel, minden a férfinak tetsző, pénzért megvásárolható értékkel.
A NŐ a moziban ülve a férfi ujjaival játszott, egyenként simítva végig őket, érintetlen szerelemmel fordult felé.
Ebből jött létre egy lángoló máglya, melyben nem ismertek semmi mást csak a kettőjük által alkotott színes buborékot. ( Ez persze fenntarthatatlan sokáig a sok külső buborékok odacsapódása miatt)
BUBORÉKOK mozgását a férfi irányította. Ennek megfelelően ő ügy érezte megteheti, hogy az ő oldalán álló barátok, családtagok beszivárogjanak, mit beszivárogjanak, BEÖMÖLJENEK és megbontsák ezt a közösen formálódó lángoló buborékot.
A NŐ ehhez még gyengének érezte a kapcsolatukat még nem volt meg az igazi helye, még nem alakította ki azt a formát, amiben megélheti önmagát a maga teljességében. ( Hiszen erre vágyott.)
A FÉRFI pedig sietett, félt, hogy elvesztegeti a pénzt és az idejét a nőre.
Félelem az elvesztegetett időtől, rengeteg nehézséget okozott a türelmetlenség az azonnali alkalmazkodás elvárása és a bebetonozódás vágya megbosszulta magát.
A NŐ elbizonytalanodott. Elszökött. Megbújt.
Kicsit várt, de a morajló, zajló érzések nem tudtak megnyugodni.
A férfi esély volt neki egy új életre. De milyen esélyre? Jobb életet élhet vele?
A FÉRFI pedig csak és kizárólag egyre inkább a saját jobb életére koncentrált.
Csak ő ne maradjon egedül, Csak ő továbbra is ugyanazt az életet élhesse, mint azzal aki elhagyta őt. Csak megmutathassa a világnak, hogy ő akkor is győz, neki akkor is megy a szekér, de azonnal és a legcsodásabb irányba.
Egyre dühösebb lett a bizonytalankodó nőre, amitől a nő csak még bizonytalanabb lett.
Aztán jött egy könnyű csípő műtét.
A FÉRFI fájdalomtól gyötörten, lázasan, tehetetlenül feküdt az emeleti hálóban.
A NŐ lent a a földszinten a dolgozónak kinevezett szobában húzta meg magát, idegenként egy idegen otthonban, polcokra pakolt ruháival és egy két hónapos betegápolásba fogott.
Főzött, vásárolt, vendégeket látta el a férfi betegágya mellett, gyógytornázással foglakozott, miközben a saját családtagjait és barátait teljesen kívűlrekedtek az ő buborékától.
Magányosan, néha elmenekülve, de többé-kevésbé gondosan ellátta a beteget, akiben egy-egy elmenekülés miatt heves düh lobbant fel, mert esetleg a barátját kellett segítségül hívnia, hogy zoknit tudjon húzni.
A NŐ- nek pedig így szépen, lassan az addig felépített világa kiürült, összedőlt, de nem épült helyette másik, hiszen a romok még nem voltak eltakarítva, rendbe rakva és az új világ egyre jobban hasonlított a régihez, amiben az ő szerepe a másik életét élőé, szolgálóé lett volna, vagy talán már az is volt.
És akkor elkezdődött a játék. A nagy csiki-csuki . Elmenni - Maradni - Elmenni – Maradni.
Felépíteni a régit újra, mert a mostanira nem lehet támaszkodni és az újat elfogadni.
Egyre többet került szóba a kidobott pénz, az elpazarolt idő
(hogy lehet elpazaroltnak tekinteni azt az időt, amit az ember egy lángoló szivárványos szappanbuborékban él.)
De sietni kell, most idő van, és az idő pénz.
A FÉRFI és a barátai kiszámolták, hogy a nőnek mennyi pénz jut ha elválik a férjétől, annak vagyonából. A férfi megtervezte hova kéne befektetni és azt is, hogy azzal majd a nő fog foglalkozni.
Jöttek mentek a hírek, melyeket a kedves vagy kedvetlen barátok szállítottak szanaszét és közben pörgött forgott a világ és a NŐ kirepült a FÉRFI lakásának ajtaján a szó igazi valós értelmében
Kirepült, Kidobták, Utálták rendőrt hívtak rá.
Remegő lábakkal, kétségbeesve beült az autójába és még egy utolsó Utáltakkal búcsút vett.
Ezt az esélyt jobb lett volna kihagyni.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2019-09-08 20:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ha úgy veszem, hogy szabadvers, akkor ki sem kéne engedni. Ha nem úgy veszem, akkor talán jobb lett volna visszadobni. Nekem ehhez most tényleg nincs erőm... ugye csak szabadvers?

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2019-09-10 14:34 Mayer

Gondolom, ez egy férfi- nő kapcsolat saját szemszögből való leírása. Női érzések és gondolatok kavargását érzem benne. Banálisnak tűnik, de tagadhatatlanul életszerű.

sze, 2019-09-11 19:52 Roah

Roah képe

Nem tudom, hogy ez mi szeretett volna lenni, de hát izé - nekem sajnos nem tetszett.

Azt még sem mondhatom, hogy 'Akarsz róla beszélni?', szóval csak halkan szólók, hogy itt jártam, olvastam, és ha szeretnéd, szívesen kiszedek egy-egy mondatot az írásból, hogy mi szerintem a gond vele és mitől lehetne jobb.
Mert még ebben az állapotában is van számomra néhány erénye: nem megy a Szürke Ötven Árnyalata felé, és nincsenek benne csillogó vámpírok sem.

Hagyok itt neked valamit - jó? :))))

"De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van, vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még. Mi végre teremtettem volna, ha egész valómat magába foglalná az, amit itt látsz? Nagy fájdalmaim az életben Heathcliff fájdalmai voltak; figyeltem és átéreztem őket kezdettől fogva. Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének. Linton iránti szerelmem olyan, mint a fa lombja. Az idő, tudom jól, meg fogja változtatni, amint a tél is megváltoztatja a fákat. Heathcliff iránti szerelmem olyan, mint a sziklakéreg a föld alatt; kevés látható örömet nyújt, de nem lehet mással helyettesíteni. Nelly, én Heathcliff vagyok! ”

(Emily Bronte)

https://www.youtube.com/watch?v=Zpz8PXEWPAE

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2019-09-13 21:25 Tavaszi Zoltán

"Ezt az esélyt jobb lett volna kihagyni." Hát igen. Neked biztosan sokat jelent ez az egész, de az átlagos olvasónak az érzéseidből semmi nem jön át. Akkor meg minek publikálni.

szo, 2019-09-14 23:17 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nem tudom, egyszer talán ki kellene próbálni, milyen is az, ha az ember nem tud zoknit húzni, hiszen, ahogy Cseh Tamás nótázta volt: írónak a tapasztalás, a szenvedés drága kincs. A másik, hogy ilyesmiről nem lenne szabad ilyen személytelenül írni, mintha valami bulvár tudósítás lenne őcelebségéről, akinek a nevét ugyan nem írjuk le, de úgy is tudja mindenki.Ettől még jó lehetne, de nem az, erről a Puzsér tudna írni. Én csak azt látom ez sántikál, miként jó magam hidegfront idején.