Az erdő királya

Sűrűn hullott a hó, nagy pelyhekben. Az elviselhetetlen, fagyasztó hideg már hónapok óta tartott, havazni pedig pár hete kezdett. Azóta sem akar elállni, és bárki megmondhatja, aki az égboltra tekint, hogy a helyzet nem fog egyhamar javulni. Aki pedig éppen nincs a közelben, az is jól tudja, hogy ha nem az eső, akkor hó ostromolja az erdőt. Hiszen ezért is nevezik a helyet Ázott Rengetegnek.

Az élet azonban nem állt meg. Az erdőlakók hozzászoktak már a zord körülményekhez. Csak néhány állat engedett meg magának egy kis téli pihenőt, de a többiek továbbra is folytatták a harcot az életben maradásért. Egy valamit azonban nem kerülhettek el. Ha az erdő királya megéhezett, akkor nem volt menekvés. Erőszakkal mindig megszerezte, amit akart. Így volt ez a királyi pozíciójával is…

***

Morthruruch, a nagy barnamedve lassan ballagott a fél méteres hóban. Erőteljes, izmos teste idős kora ellenére mindig megbirkózott a problémával, de most nehezére esett a haladás. Gyenge volt, kifáradt és éhezett. Ismerte az erdő minden apró zugát, hogy hol laknak a zsenge húsú nyulak, merre szoktak járni a porhanyós agancsosok, még a helyi farkas falkának a lakhelyét is felfedezte. Bár az ő húsuk nem volt olyan ízletes, mint egy ártatlan gidának, de csak laktatóbbak voltak, így ott is visszajáró vendégként számíthattak rá. Most azonban hiába próbálkozna, a hosszúfülűek is, meg a patások is eliszkolnának. Túl lassú hozzájuk. A farkasok pedig hiába féltek tőle, látván gyengeségét nem adnák magukat.

Átkozódott magában, szidta a földet, szidta az eget, még az isteneket is. Szavai nem lettek volna más számára érthetőek, hiszen nyelvét nem sokan beszélték a közelben. Mégsem ezért nem alkotott szavakat. Monda volna ő szívesen, üvöltött, bőgött volna, egy aprócska dolog azonban megakadályozta. Mégpedig az alsó állkapcsa hiánya. De nem csak ez volt az egyetlen problémája. Az oldalán hatalmas lyuk éktelenkedett, amit egy igencsak erős állat hagyott hátra. Na meg a többi harapás és karmolás nyom, amiknek köszönhetően véres bundája összetapadt. Harcba keveredett, de még időben sikerült elmenekülnie. Bár sebeibe nem halt bele azonnal, sorsa megpecsételődött. Arról már nem is álmodhatott, hogy táplálékot többé magához vegyen.

Vaskos lábai egyre lassabban vitték, még végül nem bírta tovább megtartani saját súlyát és összerogyott. Szánalommal gondolt vissza küzdelmére, amibe vetélytársa hajszolta bele, és végül az is diadalmaskodott. Morthruruch gyáva volt, nem méltó a nevéhez és elmenekült, messze állandó lakhelyétől, ahol mindene megvolt, ami járt neki. Élelem, viszonylagos melegség, kényelem. Azzal nyugtatta magát, hogy nem volt más választása, pedig legbelül ő is tudta, hogy lett volna. Csírájában elfojthatta volna a problémát. Megölhette volna azt a másik medvét, Ragikant, amikor már feltűnően sokat időzött otthonánál. Figyelte Morthruruch minden tevékenységét, hogy mikor eszik, mikor alszik és mikor a legsebezhetőbb. Biztosan akkor tervelte ki a támadást. Ez nem egyszerűen egy feldühödött állat ösztönös cselekedete volt. A harc már tervbe volt véve.

Fejét alig bírta tartani, de nem akarta lerakni. A hó kicsípte volna egyébként is szörnyű állapotban lévő pofáját. Csak lehunyta a szemét és várta, hogy bekövetkezzen a bekövetkezhetetlen. Egy hete nem evett, sebei szörnyen fájtak és elfertőződtek. Még utoljára felnézett az égre, át a fák ágai között és az aláhulló havat figyelte, nem törődve a szemébe eső pelyhekkel. Csak még egyszer látni akarta a rengeteg fölött elterülő sötét eget. Csak még egyszer, utoljára.

***

Pár hete még sűrűn hullott a hó, mostanra azonban elmúlt az elviselhetetlen, fagyasztó hideg. A hófelhők szétoszlottak, helyüket pedig átvették a viharfelhők. A természet nem kímélte az erdőt, sem az utolsó megmaradt hóbuckákat.
A télen pórul járt állatok tetemei kezdetek előtűnni a fehér takaró alól. Köztük egy nagyobb erdőlakóé is. A csontokon kívül semmi más nem maradt szegény, vén jószágból. Morthruruch teste táplálékul szolgálhatott néhány éhes szájnak. Hogy ez a farkasok, hollók vagy más dögevők számára volt haszon, azt már nem tudni. Egy valakinek azonban biztosan. Ragikannak, Morthruruch trónfosztójának. Az idős, mégis életerős – volt - medvekirály azért halt meg, hogy új uralkodója lehessen az Ázott Rengetegnek. Éljen az új király, éljen Ragikan…

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-02-23 18:47 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Sűrűn hullott a hó, nagy pelyhekben. [...] Azóta sem akar elállni, és bárki megmondhatja, aki az égboltra tekint, hogy a helyzet nem fog egyhamar javulni. " - Mikor kezdődött a mese, és azóta is tart a havazás?! Hány száz éve? (Amúgy sima időváltás, semmiség.)
"Hiszen ezért is nevezik a helyet Ázott Rengetegnek. [...] Az erdőlakók hozzászoktak már a zord körülményekhez." - Ember, ha eleve így nevezik az erdődet, szerintem azok direktben ehhez adaptálódtak. A madaraknak uszonya van stb.
"Csak néhány állat engedett meg magának egy kis téli pihenőt, de a többiek továbbra is folytatták a harcot az életben maradásért." - A tél álom egy meglepően jó módszer ugyanerre, nem pihenő.
Egy rakás szót külön írsz.
" Monda volna ő szívesen, üvöltött, bőgött volna, egy aprócska dolog azonban megakadályozta. Mégpedig az alsó állkapcsa hiánya." - Igaz is, mellékes apróság. Én is mindig elfeledkezem róla, reggel is majdnem otthonhagytam.
"Az oldalán hatalmas lyuk éktelenkedett, amit egy igencsak erős állat hagyott hátra." - Mint például...? (Vérnyúl?)
"hogy táplálékot többé magához vegyen" - Ez a szórend, izé...
"még végül nem bírta tovább megtartani saját súlyát és összerogyott" - Míg? Egy vessző is hiányzik.

A vége nagyon iskolás fogalmazás, még az elejéhez képest is.

Hát... oké, a történetbe nem lehet belekötni (bár azért az operaházi haldoklás furcsán hat), az tisztességes, de a körítés hozzá hol gyerekes, hol túltolt, hol meg egyszerűen röhejes - lásd szegény maci sebei. Utóbbi miatt garantált, hogy olvasókat fogsz veszteni. Nem jó fogalmazás egy nagyon érzékeny helyen. Olyan, mint a temetésen a sztriptíz-táncos. (Én sem értem, de Kínában divat.) Ha az nem lenne, szerintem egy közepes, inkább jó, átlagos írás lenne, nem a legütősebb, de nem is az, ami után megcsalva éreztem volna magamat. Olyan... egynek elment, köszönöm, egy hét múlva jöhet a következő. Ez így viszont "nemgyerebe". De legalább látod, merre érdemes még fejlődnöd.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2018-02-23 19:10 Dodo

Dodo képe

Köszönöm szépen a hozzászólást! Az volt az elsődleges célom azzal, hogy ezt megosztottam, hogy rávilágítsanak a hibáimra. Ez szinte az első rövid történet amit írtam. Nagyon régen írtam bármit is de akkor még nagyon gyerek fejjel álltam hozzá. Szeretnék jobban belemerülni az írás világába. Szóval ez csak amolyan szárnybontogatás volt :) Megfogadom a tanácsokat!