Egy szelet karácsonyt, véresen!

Akik ismernek, azok többnyire naivnak és könnyen befolyásolhatónak tartanak – bár én jobban szeretem, ha ezt úgy ejtik, hogy kedves. Ha tudom, hogy a mai nap messze felül fogja múlni a fenti megállapításokat, akkor minden bizonnyal elnapolom a vállalkozásomat. Orákulumi képességek hiányában azonban teljes magabiztossággal indultam a karácsonyi vásárnak álcázott oroszlánbarlang felé.

Gyanútlanul sétálgattam a tél nevű évszakot gúnyoló lanyha esőben, amikor elém perdült valaki. Nem is akárki. Arra akart rávenni, hogy némi anyagi támogatással járuljak hozzá egy szegény gyermek egynapi étkezéséhez. Azt nem tudom, honnan vette, hogy pont egynapi étkezéshez szükséges összeget szánok rá, de mivel áldott jó ember vagyok – jól van, na, akkor befolyásolható –, adtam neki egy ezrest. Ettől tíz percre Mahatma Gandhinak éreztem magam, meg elvileg egy kiskölök is jóllakott. A következő alapítvány önkéntese már akkor szólított meg, amikor Isten tudja miért, bőr pénztárcákat nézegettem. Mosolyogva közöltem vele, hogy épp az imént adakoztam.

Végül rájöttem, hogy senkinek sem akarok bőr pénztárcát venni. Átfurakodtam a tétován bámészkodó embertársaimon, egy hipermarket felé véve az irányt. Némi közelharc árán átjutottam egy ínycsiklandozó illatokkal csalogató csülökáruson, majd megálltam egy sajtos standnál. Itt szereztem néhány jópofa színű és állagú, gyönyörű, nagy lukú sajtot a vega unokatestvéremnek, valamint kaptam egy szórólapot. Úgy ötven méterrel később kiderült, hogy az nem szórólap, hanem egy Magyarországot ábrázoló matrica, amit megítélésem szerint párszáz forintért megvehetek. Azért csak akkor derült ki, mert itt ért utol az árus, aki néma lévén elég nehezen tudta megértetni velem a helyzetet. Végül előhalásztam a zsebembe gyűrt matricát, és bocsánatkérő mosollyal adtam neki valamennyi pénzt, elvégre megdolgozott érte.

Lényeg a lényeg, eljutottam az áruházig. Udvariasan kinyitottam az ajtót egy idős hölgy előtt, aki…

– Jó napot, fiatalember! De szép kabátja van, tudta, hogy az alapítványunk… – kezdte a mondókáját. Felvillantottam egyet a fogyóban lévő mosolyaim közül, és faképnél hagytam az önjelölt jótevőt.

Legalább a jó öreg bevásárlóközpontok nem változnak, ők maradnak a megszokott kamu-akcióknál, és a karácsonyi bonbonoknál, amik másfélszer annyiba kerülnek, mint évközben, de átkötik őket egy piros masnival, és kapsz mellé egy kakaómassza mikulást. Minden esetre értékelendő, hogy nem akarnak önfeledt adakozásra buzdítani, és senki sem tesz rám szemrehányást a húsos-pultnál, amiért aszpikos sonkát merek venni, amikor más éhezik…

Ameddig a csokik közt matattam, végképp megnyugodtam. A csomagolásról barátságosan néztek rám a kolomppal ellátott szarvasmarhák, mintha csak azt akarták volna mondani, nyugi, ez is csak egy sima karácsony… De végül nem szólaltak meg.

A kasszánál ösztönös pillantást vetettem a kijárat felé, de miután semmiféle jótékonysági szervezetre utaló jelet nem láttam, megnyugodtam. Rögtön elmosolyodtam magamon, és előhalásztam a pénztárcámat, amikor a kasszához értem. Még a szokásos „van szupershop…” kezdetű mondatot is sikeresen elfojtottam egy gyors, de határozott „NEM” pillantással.

Kifele menet egy fiatal srác fordult velem szembe, egy rakás „Adj, hogy…” kezdetű prospektussal a kezében.

– Ne haragudj… – kezdte.

– Nem haragszom! – villantottam rá a legszélesebb mosolyomat. Vettem egy mély levegőt, és megcéloztam egy bögreárust. Kisvártatva egy 601-es Trabanttal mázolt retro-csodával gazdagabban indultam tovább plüssállat-ügyben. Ehhez újra át kellett vágnom a tömeg sűrűjén. Nem tudom, mi történt, de úgy festett, mindenki bennem látta a potenciális adakozót…

– Ó, volna egy perce? – perdült elém egy fehér kalapos, középkorú nő. Lassan kezdtem megérteni a punkokat és az agyonpiercingezett förmedvényeket, akiket mindig elkerülnek az efféle atrocitások. – Bizonyára ön is készül az ünnepre, de valakinek ez nem adatik… – A következő öt mondat nekem kiesett, de megszorultam az emberek közt, így kénytelen voltam kivárni, amíg elmondta. Azon gondolkodtam, hol láttam a környéken tetováló-szalont, majd eszembe jutott a barátnőm tanácsa.

– Ó. Ez fantasztikus. Adja meg a számlaszámukat, és utalok át pénzt! – vágtam rá szarkasztikusan mosolyogva.

– Hát, van ugyan számlaszámunk, de tudja a bankon keresztül nem mindig érkezik meg a pénz…

– Tőlem eddig mindig megérkezett mindenhová, de ha nem, akkor nem – vontam meg a vállam, és tovább haladtam. Azonban nem menekültem. Bizonyára sokan emlékeznek a Szupermárióban azokra a bizonyos téglákra, amiket tucatszor is megüthetett az ember, akkor is adott aranyat. Nos, én éppen ilyen helyzetben éreztem magam, csakhogy ezesetben én a tégla voltam… A Szupermáriók pedig töretlen kedvvel ostromoltak.

– Pardon, fiacskám, tudta, hogy…

– Nem, de nem is tervezem megtudni! – ráztam le egy újabb matrónát.

– Bocsáss meg, én a…

– Nem bocsátok meg.

– Uram, egy szóra!

– Ezzel meg is volnánk!

– Ó, az előbb úgy elrohant fiatalember! Nagyon fontos lenne… – Azért ami sok, az már sok! A szemem vadul forogva cikázott egy antikfegyver-árus portékáin. A tűzijátékos bódéjára nagy betűkkel felírt „fokozottan tűzveszélyes” felirat valósággal kecsegtetett felém, a fókuszommal pedig hol a lehetséges Szupermáriókat kutattam elkerülés céljából, hol valami éles szerszámot… ki tudja milyen célból.

– Mi a baptista szeretetszolgálatnál a hitet tartjuk a legfontosabbnak. És mi lenne jobb, mint szeretetet adni? – állt elém egy magas, pofaszakállas fickó. Mereven rávigyorodtam.

– Maga egy fantasztikus ember – tettem a férfi vállára a kezemet. – Este elmondok néhány imát. Megmondom az Úrnak, hogy maguknak küldöm, és megosztom Facebookon!

A pasas még akkor is levegő után kapkodott, amikor kiértem a tömegből. Ez némi elégtételt nyújtott… Ekkor egy fiatal lány érintette meg a vállam.

– Bocs…

– Lenni cseh turista, nem beszélni magyar – vágtam rá rögtön szánakozó mosollyal, és már el is fordultam.

– Ó, azt hittem, hogy te tudod, hol van a…

– Ah, ne haragudj, mondd csak, ismerős lenni környék.

– …szándék, hogy segíts egy rászorulón…

– Cseh balra el… – mondtam és így is tettem.

Most már tényleg örültem, hogy nem hoztam magammal semmiféle szúróeszközt… Aztán a felém igyekvő baptistát látva arra gondoltam, hogy a bátyámnak jól jönne karácsonyra egy zsebkés.

Mire eljutottam a plüssállatosig, vettem édesanyámnak egy paprika-spray-t és egy naptárt az egyik sátorban, illetve a baptistától. Mármint a spray-t vettem a sátorban, a naptárt pedig a baptistánál. Végül az utolsó standnál pár perc alatt sikerült választanom egy hatalmas szemű, pihe-puha alvós-kutyát a barátnőmnek. Leemeltem a kiválasztott vadállatot, és az eladó elé tartottam.

– Ezt a vérebet kérem! – közöltem vele olyan hangon, hogy már én sem tűnhettem sokkal normálisabbnak a Szupermárióknál. Ennek ellenére a pasas szépen becsomagolta, s miután kifizettem, boldogan távoztam.

Volna. Egy nő állt előttem hosszú, fehér kabátban és prospektusokkal a kezében

– Jó napot kívánok! – Amíg ezt kimondta, a szemem végigcikázott a tűzijátékos bódéján és a nyílt lángon sütő csülkösön, majd… – Csak egy percet rabolnék el öntől... – …átsiklott a mellettünk lévő késárus készletén, hogy… –, ...a posta emeletén véradást szervezünk. – …megállapodjon egy… Micsoda?

– Mit mondott? Mikor lesz? – kérdeztem szinte kiáltva. Már vagy egy éve voltam legutóbb.

– Most, itt, jöjjön velem! Ó, nagyon jó, elég ritka az ilyen lelkes és ilyen fiatal, jó kiállású… Öhm, jól érzi magát?

Nem tehettem róla, egyszerűen letaglózott a lábamról a röhögő görcs, és a hátsó felemre huppantam. Csak hosszú, kínos pillanatok múlva lettem úrrá kétrét görnyedt helyzetemen. Amikor talpra kecmeregtem, a doktor arcát látva valószínűleg felötlött benne a kérdés, hogy  biztosan alkalmas vagyok-e donornak. Legyintettem.

– Prímán érzem magam… Tudja, maga a mai nap az első, aki csupán a véremet akarja…

 

4.2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.2 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2011-12-26 14:02 Sren

Sren képe

 Régen olvastam egy kedves, fiúsan vadóc Domosat, ki is teszem, míg még aktuális.

Ami nekem furi: „… kedvesnek ejtik”. Ez nem idegen nyelv, hogy másképp ejtsük, Mister Timber, ez lenni madzsar, kérem. Kedvesnek mondják, inkább, hmm?

„Felül fogja írni” – felülmúlni?

És a „mondd”, az továbbra is két dé.

De ez a duma: „megmondom az Úrnak, hogy maguknak küldöm, és megosztom facebookon”, ez padlóra rakott, jót vigyorogtam, köszi! :D (Azt nem is mondom, hogy a F*szbúk egy elnevezés, és mint ilyen, nagybetűzni kékne, ellenben a cseh turista nem elnevezés, nem kell nagybetűzni. A baptistát sem.  Oppá, késő, már mondtam. Na, akkor már nem csinálok félmunkát, maradok a kályhánál: központozás. Megszakított mondatban nem a közbevetés elé, hanem az azt követő gondolatjel mögé rakjuk a vesszőt, meg minden egyéb írásjelet, tehát ezt itt: „Csak egy percet rabolnék el öntől, – …átsiklott a mellettünk lévő késárus készletén, hogy… – a posta emeletén…” – ez itt nem jól van.)

Uccsó mondat, tudja után vessző. Amúgy bocs, akart a fene nyelvtanozni, aranyos kis életkép volt (valami oknál fogva úgy gondolom, megtörtént események ihlették), én pedig őszintén élveztem, köszi!:)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2011-12-26 15:16 Dom Wolf

Dom Wolf képe

:D Köszönöm a javítást! Az ejtéshez valamiért ragaszkodom, én sem tudom pontosan, miért, de tetszik :) A megszakított mondatot köszi, sehol nem találtam rá anyagot, úgyhogy végül mindenhol úgy szakítottam meg a mondatot, hogy ne kerüljön közbe semmilyen írásjel. Vagyis, csak majdnem mindenhol. Így már azt hiszem, okés...

Köszönöm, hogy kitetted, a nyelvtanozást meg pláne - látszik, hogy rég koptattam írással a mancsaimat. Valahogy ráhibáztál, a lényege tényleg megtörtént, épp csak fenékre nem estem a végén.

h, 2011-12-26 15:15 Tolerancia

Tolerancia képe

Ahol én élek, nem ennyire borzasztó a helyzet. :-)

Sajnáltam, együtt éreztem, szurkoltam, hogy sikerüljön kitörnie a kelepcéből, igyelezetem néhol - olvasás közben - emészthetőbbé, értelmezhetőbbé tenni a szöveget, meglepődtem a végén...

Kellemes karácsonyt! :-)

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

sze, 2011-12-28 12:10 Dom Wolf

Dom Wolf képe

:D nos, ha emészthetőbbé kellett tenni, akkor bocsánat - legközelebb igyekszem egyértelműbben fogalmazni. Ha rámutatnál néhány részre, ami neked kavarcos volt, hálás lennék :)

h, 2011-12-26 18:44 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Látod, öcsém, ezért nem szabad jó kabátban menni vásárolni. Azt kiszúrják. Én a tíz éves kopott kabátomban rohangászok fel s alá, eddig egy embernek nem jutott még eszébe odajönni és adakozásra bíztatni. Ez év közben is megvéd. Sőt, eddig csak egy alapítványosnak kellett elmagyaráznom, hogy én nem hordok maganál készpénzt, és meg is mutattam a pénztárcámat igazolásul. (Tényleg nem hordok. Vagy ellopják, vagy lenyúlják. Akkor meg minek?) Ezt még valamikor nyáron, azóta az Örs vezér terén nincs az az ember, aki odajönne, hogy nincs véletlenül pár forintom. Pedig azóta van teljes öt forint a pénztárcámban, amicsak arra vár, hogy odaadjam valakinek.

Ellenben a hittérítők megtalálnak. De ez az ima szöveg tetszik, alkalomadtán felhasználhatom? (Persze a forrás megjelölésével együtt.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-12-28 12:52 Dom Wolf

Dom Wolf képe

:) ez jó... Van, amikor tényleg nem akarják elhinni, hogy nincs nálad pénz - pláne azért, mert ezt általában mindenki hazudja. Az ima szabadon felhasználható :D

k, 2012-01-03 15:22 Urbatorium

Urbatorium képe

Nem, nem, nem jól csinálod! Mindig a szokott fekete kabátomban és imádott kalapomban járok, mégsem szólítanak le az utcán. Mármint a hittérítők és a hozzájuk hasonlók. Mondjuk nekem ez rosszul esik, szerintem nincs annyira gyilkolós fejem, és így egyre jobban meg vagyok rájuk sértődve. Mindig ha megjelenik egy a környezetemben elkezdem nézni és szuggerálni, hogy szólítson meg, de a hatás sosem ez. Ilyenkor csak még jobban megsértődöm, és legközelebb annál jobban nézem. Ez egy öngerjesztő folyamat szerintem.

Ellenben a kéregetők folyton rámakadnak (meg a kallerek, jegyellenőrök, de ez már egy másik sztori). A legpozitívabb élményem egy greenpeaces volt, aki végre leszólított, megdicsérte a kalapom, dumáltunk negyed órát, nem írtam alá semmit, nem adakoztam, és mégis kaptam egy egész doboz cukrot. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2011-12-26 21:27 polgarveronika

polgarveronika képe

Na, ja.Mintha csak magamat láttam volna....Ennél csak az jobb, amikor még be is csöngetnek a lakásodba, és éppen a WC-ről ugrasz ki ajtót nyitni, abban a kósza reményben, hogy mégiscsak eljött hozzád a kisangyal.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2011-12-27 09:45 Blade

Blade képe

Nohát, ez tetszetős, olyanannyira, h kiteszem a pofikönyvre is. 

Múltkor engem is lenyúltak egy ezressel...de soha többé nem adok pénzt senkinek, meg vagyon fogadva.

Amúgy sztem a legjobb módja a karácsonyi bevásárlásnak most már az online rendelés. Nincs tömeg, nincsenek vérszívók, nincs tolakodás, csak 1-2 kattintás és már hozzák is. Bejövős!

sze, 2011-12-28 12:57 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Örülök, hogy tetszett :D Bár kb két percet agyaltam rajta, mire járöttem a pofikönyv és a közösségi oldal közt lévő kapcsolatra...

Ez is egy jó harcmodor, de vagy egyfajta feelingje, amikor az ember a karácsonyi vásárban mászál, szállíngózik a sültgesztenye-illat, és szlalomozik a szupermáriók közt :)

cs, 2011-12-29 11:50 Indi

Indi képe

Blade nem mászkál, hanem megy, szigorúan célirányosan. A természetben sétál, de az más kategória. A gesztenyét otthon süti, bár ez barokkos túlzás, sütik neki, de szedni nem rest, egy jópont. Végül pedig, utál szlalomozni a tömegben. A fíling persze meg van neki is, csak nagyon más környeztben. Ugyanabban meg az érzés más ;)

A helyzeted én is átéreztem, mintha megint a Corvinnál lettem volna, ahol gazdát cserélt egy ezres, majd a srác megpróbálta kifizettetni az ajándék naptárat. Az előbbivel semmi bajom, bár nem az én műfajom, viszont a mellékszálas bohóckodás valamivel ami ajándék, aztán mégsem az, az halál gáz és semmi szükség rá. Szerintem. Szóval az egészből egy kellemetlen momentum maradt meg, ami lazán elkerülhető lenne. Továbbra sem állok meg senkinek az utcán. Van ennek kulturáltabb módja is, ahol nem próbálnak megfejni és főleg nem néznek totálisan hülyének.

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-12-28 08:57 psyche

Ez nem novella. Ez egy beszámoló.

cs, 2011-12-29 11:38 Indi

Indi képe

Az ügyeletes megmondóember posztjára pályázol ezzel a szívmelengető stílussal? :)

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2011-12-28 13:00 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Polgarveronika: együtt érzek, örülök, hogy olvastál :)

Psyche: nem is mondtam, hogy ez egy novella :)

sze, 2011-12-28 13:57 Obb

Legyünk őszinték, mintha elfelejtettél volna írni a sok kihagyás végett, olvastam tőled még annak idején sokkal ígéretesebbet is, valljuk be ez még ujjgyakorlatnak is gyenge.

„ha ezt úgy ejtik, hogy kedves.” – nem ejtik, ha nem tiszta, magadra vess : )

„Ha tudom, hogy a mai nap messze felül fogja múlni ezt a megállapítást,” – melyiket, mert több megállapítást is elénk tártál?

„amikor elém perdült valaki. Nem is akárki, arra akart rávenni,” – külön mondat a nem is akárki, vagy utána kellene az és kötőszavunk

„meg elvileg egy kissrác is jóllakott.” – csak fiúknak adakoztatnak?

„egy hipermarket felé véve az irányomat.” – tudod ez apróság, de miért az irányodat? hisz tudjuk, hogy te, ezért elég az irányt

„Itt szereztem néhány jópofa színű és állagú” – az amatőrizmus netovábbja, jópofa állaggal ritkán futottam eddig össze (már a jópofa szín is megmosolyogtatott)

„amit megítélésem szerint párszáz forintért megvehetek.” – nem a te megítélésed szerint!

„Azért csak ekkor derült ki” – jelen? ugye nem? akkor

„– Jónapot fiatalember! De szép kabátja van, tudta, hogy az alapítványunk… – kezdte a litániáját.” – Jó napot, fiatalember – kezdte…, de azért erős a litánia ide

„és faképnél hagytam az önjelölt misszionáriust.” – nem akart megtéríteni, csak pénzért puncsolt

„Legalább a jó öreg bevásárlóközpontok nem változtak,” – jobb a jelen

„amit másfélszer annyiba kerültek” – elütés
„de átkötötték őket egy piros masnival, és kaptál mellé egy kakaómassza mikulást.” – itt is nézd meg, mennyivel jobb lenne a jelen, az egész bekezdésre értendő

„és senki sem tett rám szemrehányást a húsos-pultnál, mert aszpikos sonkát merek venni, amikor más éhezik…” – kicsi szavak, amiért

„ Ameddig a csokik közt matattam, visszatértem a normálisnak nevezhető kerékvágásomba.” - ?

„Rögtön elmosolyodtam saját magamon” – a saját magamon már duplázás

„és előhalásztam a pénztárcámat, ahogy a kasszához értem.” – amikor/mikor/amint

„Még a szokásos „van szupershop…” kezdetű mondatot is sikeresen elfojtottam egy gyors, de határozott „NEM” pillantással.” – ha egy ilyen mondatot nem értek, akkor lehet bennem is hiba

„és immáron veszélyeztetett fajnak nyilvánítottam az arcmimikáim ezen típusát.” – khhmmm

„Vettem egy mély levegőt, és becéloztam egy bögreárust.” – meg

„Ehhez újra át kellett vágnom a sűrűjén.” – minek a sűrűjén?

„Nem tudom, mi történt ma, de úgy festett, mindenki bennem látta a potenciális adakozót…” – ha ma, akkor utána jelen dukál

„Lassan kezdtem megérteni a punkokat és az agyonpiercingezett förmedvényeket, akiket mindig elkerültek az efféle atrocitások.” – nem az első, hogy rosszul kezeled, csak a múltra igaz? akiket mindig elkerülnek…

„– Ó. Ez fantasztikus.” – aki ezt a két mondatot nem kiáltja, az nagyon rideg személy

„Azonban nem menekültem: kezdtem úgy érezni magam, mint amikor a Szupermárióban olyan téglát talál az ember, amit vagy tucatszor megüthetett, mindig adott aranyat.” – külön mondat, de olyan sorrendben tálaltad a hasonlatot, hogy elvesztünk abban, na meg a képlet nem ideillő

„– Azért ami sok, az már sok!” – idézőjel vagy dőlt

„A szemem vadul forogva cikázott egy antikfegyver-árus gonosz kinézetű portékáin.” – Jézus! ugye nem az antik fegyverek gonosz kinézetűek?

„„fokozottan tűzveszélyes” felirat valósággal kecsegtetett felém,” – milyen az ha feléd kecsegtet? kecsegtetett,

„a fókuszom pedig hol a lehetséges Szupermáriókat kutatta elkerülés céljából, hol valami éles szerszámot…” – fókuszod pedig ne kutasson!

„A pasas még akkor is levegő után kapkodott, amikor kiértem a tömegből, ez némi elégtételt nyújtott…” – ami nem egy mondat, az nem egy mondat

„– Lenni cseh turista, nem beszélés magyar – vágtam rá rögtön szánakozó mosollyal, és már fordultam is el.” – mi is? beszélni, ezért mondják a külföldiek így, mi pedig ilyen esetben általában előre jakjuk az igekötőt (ez a kommetre értendő)

„– Ó, azt hittem te tudod, hol van a…” – hittem, (hogy) te tudod…

„Most már tényleg örültem neki,” – neki? a fiatal lánynak? végül is, ki ne örülne?

„hogy nem hoztam magammal semmiféle szúrószerszámot…” – az ilyen szerszámokat inkább eszköznek nevezzük

„Volna. Egy nő állt előttem hosszú, fehér kabátban és prospektusokkal a kezében” – külön bekezdés

„– Most itt,” – vessző

„Ó nagyon jó” – vessző

„elég ritka ilyen lelkes és ilyen fiatal” – az ilyen…

Tetszett? Nem. Pedig tetszhetett is volna.

cs, 2012-01-05 11:59 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszönöm szépen! Csak most jutottam el odáig, hogy sorra vegyem a javítást.

Az ejtés nyilvánvalóan helytelen, de vannak olyan helytelen dolgok, sőt, nagyon sok jó dolog van, amik helytelenek :)

Nem szoktam ilyet csinálni, de hadd tegyem be: >>„Itt szereztem néhány jópofa színű és állagú” – az amatőrizmus netovábbja<< - őőő, ha épp azt akarom kifejezni, hogy a főszereplőm a legkevésbé sem ért a sajtokhoz, az nem jó? (szerintem pl a zöld sajt határozottan jópofa színű :D)

Ha nem érted a szupershop-részt, mondj el egy hálateljes imát annak a szakállas pasasnak odafent :)

Mégegyszer kösz!

cs, 2011-12-29 10:41 Dokesz

Dokesz képe

Jó kis szatíra ötletes párbeszédekkel, frappáns befejezéssel, életszagú szituációkkal.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

cs, 2011-12-29 14:45 Maggoth

Maggoth képe
4

Vn benne pár pongyolaság, de gész kellemes kis társadalomkritika, részemről  hibák ellenére is megérdemel egy négyest, mert jól szórakoztam az olvasása közben, és átjött a mondanivalója is.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2012-01-05 12:07 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Örülök, hogy bejött :) Igyekszem én kerültgetni a pongyolaságokat, de valamiért jópofának tartom őket, ha egy viszonylag irodalmias szövegben fut bele az ember.

Dokesz: köszönöm szépen!

k, 2012-01-03 13:42 Randolph Cain

Randolph Cain képe
5

Csak bejöttem röcögni egyet: höhö! :D 

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

k, 2012-01-03 15:30 Urbatorium

Urbatorium képe

– Pardon, fiacskám, tudta, hogy…

– Nem, de nem is tervezem megtudni! – ráztam le egy újabb matrónát.

– Bocsáss meg, én a…

– Nem bocsátok meg.

– Uram, egy szóra!

– Ezzel meg is volnánk!

 

Jó magyar kommentelő módjára én csak kiemelném ide, ami a legjobban tetszett. Egyik ismerősöm tigrist fogadott örökbe ilyen bekopogós emberektől. Mutattak neki róla egy képet, és "csak" havi 300 forintot kérnek tőle. Azóta, hogy ezt megtudtam, nem beszélek vele. Mármint nem azért, csak úgy. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

k, 2012-01-03 18:03 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Ez asszem érthető, hiszen bármikor szembe találhatnád magad egy tigrissel, ha (ne adj Isten!) beszólnál neki :D 

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2012-01-05 12:11 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Haha! Ez durva. Havi 300 forintért tigrist venni, van még belőle? :D Viccelek. Az ilyen embereket viszont megetetném egy szép, kifejlett példánnyal. Így legalább hasznos tagjai lennének a társadalomnak, és nem kéne értékes és intelligens malacokat levágni helyettük :(

Randolph: kösz a csillagokat!