Elvitt, elvisz és el fog vinni

– Madonna? – kérdezte az ügyfélszolgálatis nő. Felkaptam a fejem, mire a kemény munkával beállított hajam rakoncátlanul a szemembe hullott.
– Ja igen, persze. Elvis névre tetettem félre – mondtam, miközben elsimítottam a tincseimet. A hölgy már biztos, hogy teljesen idiótának nézett: láttam a szemén, már akkor gyanús voltam neki, amikor beestem a hófehér trapézgatyámban, zakómban, napszemüvegben és a tökéletesen beállított „Király”-sérómmal. Lehet, hogy mégsem kellene ennyire ragaszkodnom ehhez...
Mindegy, a lényeg, hogy megszereztem a jegyet. Fél órám maradt, hogy odaérjek a koncertre, úgyhogy beugrottam a sötétített ablakú Fordomba, és a lanyha délutáni forgalomba vetettem magam.
Már beláttam, később kellett volna indulnom, hiszen teljes vérű vámpírként nem tanácsos nappal mászkálni. Még ez az alkonyati fény is betett... Elmosolyodtam a gondolatra, mit szólnának a boltban, ha visszavinném a naptejet, miután így október tájékán rákvörösre sültem.
Előhúztam egy szál cigarettát, és fél kézzel meggyújtottam - meg kell adni a módját, no. Nem volt semmi mutatvány, mivel közben kanyarodtam, visszaváltottam, előztem a dupla záróvonalon keresztül, és egy energialökettel blokkoltam a zsaru agyát, aki épp ekkor kanyarodott ki nem sokkal mögöttem. Mire egyenesbe hoztam a járgányt, már boldogan pöfékeltem.
Borzasztóan vártam már a koncertet. Hiányzott a színpad, így sosem mulasztottam el a fajtársaim fellépéseit, főleg, ha a közelben turnéztak. Igazat megvallva dalaink fikarcnyival sem jobbak a legtöbb egyetemi bandáénál, a szuggesztív erő tesz vagy tett minket világsztárokká, amit beléjük pumpálunk. Van, aki tömeghipnózisnak nevezi, én jobban szeretem a karizma szót.
Csak az faramuci az egészben, hogy a sztárélet véget ér, amikor végre erőnk teljében lehetünk. Ugyanis ahogy teljesvérű vámpírrá válunk, amit nem lehet sokáig odázni, nem mehetünk többé napra. És mivel nem mindenkinek jut dublőr, mit Keith Richardsnak vagy a Pink Floyd teljes zenekarának, nos… én megpróbáltam egyedül, de nem bírtam. A média folyton a sarkamban lihegett, és az egésznek az lett a vége, hogy eljátszottam, drogtúladagolásban meghaltam. Na jó, nem eljátszottam, csak miután másodfokú égési sérüléseket szereztem egy kétperces sajtótájékoztatón, bevettem egy fél doboz fájdalomcsillapítót.
Aztán a jó öreg Johnny mindent enyhítő üvegét, és csak akkor jöttem rá, mit csinálok, amikor az üveg háromnegyedénél jártam… Hát így halt meg a Király. Még a fajtársaim is röhögtek rajtam, amikor pár nappal később kiástak.
Végre a csarnoknál voltam. Hála Istennek – olyan jó emlegetni a nevét. Lehet, hogy perverz dolog, de én élvezem, amíg lehet – időközben besötétedett, így nem kellett a kocsi és az aréna közti távolságot rövidtávú sprintben megtennem.
Fapofával végigtörtettem a hatalmas soron, egy csipetnyi karizmával lenyugtatva a kellemetlenkedőket. Ahol pedig az nem volt elég, ott jött a kar izma. Néhány vérző orrú fószert magam mögött hagyva elértem a kaput, ahol végre felvillantottam a jegyem, és beszabadultam a… folyosóra, ahonnan vagy húsz percig tartott bejutni az arénába.
Pontosabban tartott volna, de a sötétben nyugodtan suhanhattam. Máris a színpad előtt álltam, a fanok közelében. Ezek azok az emberek, akik egyes vámpírok, bocsánat, vámpírinasok kisugárzására valamiért sokkal fogékonyabbak. Itt a hétköznapitól a legextrémebb öltözékig minden előfordult, úgyhogy én sem tűntem ki olyan nagyon az Elvis-szerelésemben.
Amíg az előzenekar játszott, elszórakoztattam magam: megtáncoltattam néhány fiatal lányt, és pár fiút, akinek jó volt az illata. Na nem, nem a pacsulira gondolok, hanem a vérük illatára. Egy kis éjszakai pillangót megjegyeztem magamnak. Egyrészt tiszta, friss, forró lüktetést éreztem a bőre alatt – másrészt volt rajt egy rikító rózsaszín nyakkendő, úgyhogy talán nem fogom eltéveszteni.
Időközben felfedeztem egy másik vámpírt is. Korábban azt hittem, hogy a konkurenciám lesz, ő is királynak nevezte magát, de aztán meghallottam, milyen borzalmasan énekel. Kék szemei derűsen csillogtak, mintha ittas voltam, de tudtam, hogy csak tetteti magát, hiszen a koncertezésnél jól jött a tiszta fej.
Mivel az áldozat vére akkor a legfinomabb, ha kellő mennyiségű adrenalin van benne, két főbb vadászattípust különböztetünk meg. Az egyik lehetőség a hagyományos üldözés, csak én ki nem állhatom, ha közben rugdalóznak meg sipákolnak.
A koncertezés sokkal jobban bejön, itt a bezsongott szórakozókat csapoljuk meg. Tiszta, élvezetes, és nagyobb benne a rizikó. Igazi veszélyt persze nem jelent, főleg, ha a fanok között jár az ember, hiszen az énekes karizmája annyira elvonja a figyelmüket, hogy akár fel is falhatnék valakit. Már ha lenne hozzá gusztusom.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Madonna hangját hallom. Hja, hetvennégy évesen néha elmereng az ember! Irigykedve néztem a színpadon tomboló vámpírinast. Tüzetesebben szemügyre véve negyvenesnek tűnt, ami nem kevés munkába kerülhetett a maszkmestereknek. A kortalanság átka, képzelem, hogy mennyi melózhattak egy paparazzi fotóért, ahol már igazi vénlánynak tűnt…
Hallgattam a hangját, és néha összekapcsolódott a tekintünk. Az aurámat mindig felfedezte – na jó, valószínűleg csak kiütöttem a tömegből a hófehér hacukámban. Egy darabig csakis nekem énekelt, a hangja felpezsdített… Megráztam a fejem. Mégsem láthatja rajtam holmi inas, hogy mennyire csípem a dalait!
Inkább közelebb orientálódtam a kiszemeltemhez, és egy lassabb számnál lecsaptam rá - előbb persze a fickóra, aki megpróbált rányomulni. Valószínűleg nem is látta, honnan érkezett az ütés – sötét volt, no –, a lényeg, hogy bizonytalanul arrébb tántorgott. Elővettem a legelragadóbb mosolyomat, és kiterjesztettem az aurámat a csajra.
Kicsit megtáncoltattam, majd közel hajoltam hozzá, és csókolgatni kezdtem a nyakát. Másnap annyit fog látni, hogy valaki kiszívta, sosem veszek túl sok vért. Finoman átharaptam a bőrt, az eret, és mohón nyeldekeltem a számba tóduló zsongító életnedvet.
Valahogy más volt, de hirtelen képtelen voltam megmondani, milyen. Alig tudtam magam visszatartani, nehogy túl sokat igyak. Még mindig kicsit bódultan löktem el magamtól.
Felegyenesedtem, és arrébb sodródtam a tömegben. A világ lassan megindult körülöttem, a dolgok összefolytak, a zene szétesett, a hangok pedig csak valami tompa üvegfalon szűrődtek át. A víz alól elém táruló látvány egyre sötétült, tétován botorkáltam az emberek között. Röhögő arcokat láttam, néhányan mutogattak rám, aztán azok is szétcsúsztak, és csak a sötétség maradt.
Közelebb kerültem a talajhoz. Talán elestem. Aztán emelkedtem, szárnyaltam a magasba, olyan könnyű voltam, mint még soha…
***
A fejem zúgott, a számba pedig valami kesernyés sav tódult. Megpróbáltam felkönyökölni, mire megnyílt alattam a talaj, és zuhantam, le, talán a pokol legmélyebb tárnáiba, ahol a minden bizonnyal a kiérdemelt helyem lehett…
Ahhoz képest nem is volt kemény. Felemeltem a fejem. Valahogy nem így képzeltem el a poklot, nagyon hasonlított az…
Otthonomra. Akkor előfordulhat, hogy mégsem haltam meg – vagy kifejezetten rosszindulatú lakberendezőt fogadtam, és nem érzékeltem a különbséget. Bár, akkor már valószínűbb, hogy vártak lent egy házzal, ami szakasztott mása az enyémnek – némi gondolkodás után ezt sanszosabbnak találtam. Igaz, hogy volt anno lakberendezőm, egy harmincas éveinek elején járó szőke bombázó, éppen a csúcson járt... én meg akkor még fiatal voltam, és ki voltam éhezve... De lovagi becsületszavamra váljon, nekem nem holmi kis élvezet volt, máig őrzöm az emlékét.
Sőt, talán még két vagy három palackal is van belőle.
Lassan talpra kászálódtam, és felpillantottam a tetőgerendára. El nem tudtam képzelni, hogyan kerültem haza – azt pedig végképp nem, hogy mit kerestem odafent.
Hirtelen öklendezni kezdtem, és kiadtam a gyomrom kevéske tartalmát - persze telibe találtam a szőnyegem. Elgondolkodva meredtem a hányásomra. Nem mintha érdekelt volna, csak úgy éreztem, ha most kiegyenesedek, menten elszédülök. Inkább bámultam a szőnyeget csúfító… bogárdarabkákat. Ahogy néztem őket, szép lassan a helyükre kattantak a dolgok. Tegnap az a kis pillangó bepiált, mire visszatértem rá, és a vérben lévő alkohol elég nagyot tud ütni… Aztán denevérré változtam, egy darabig odakint csámborogtam, és valahogy hazataláltam.
Megráztam a fejem, amitől megszédültem, és az állólámpámban kerestem kapaszkodót. Azt viszont nem arra tervezték, hogy nagydarab, másnapos vámpírok keressenek rajta fogódzkodót, úgyhogy hanyatt estem.
Jó ideig feküdtem a padlón. Egyrészt ideje volt átgondolni az életem, másrészt iszonyatosan hasogatott a hátam, talán egy sámli szorult alám.
Jobban belegondolva, van abban valami csábító, ha rugdalóznak és kapálóznak vérszívás közben...

3.6
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.6 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2009-05-28 22:11 Blade

Blade képe

Nekem a sztori nem tetszett, nincs benne olyan motívum, amitől megjegyezhető lenne, de igényesen megírtad. A cím kicsit erőltetett.

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

cs, 2009-05-28 23:04 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A sztori tényleg nem nagy, nem is akar sokat. Abban bíztam, hogy Elvis elviszi a hátán a történetet.
Annak örülök, hogy a kivitelezést jónak találtad.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

cs, 2009-05-28 22:54 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
"Az ügyfél szolgálatis nő" - szerintem egybe kell írni
"Mindegy, a lényeg, hogy megvolt a jegy. Fél órám volt," - volt, volt, szóismétlés
"az egésznek az lett a vége, hogy drogtúladagolásként eljátszottam a halálom." - nem tetszik így, jobban jönne ki az, hogy: eljátszottam, hogy drogtúladagolásban haltam meg
"időközben besötétedett, így nem kellett a kocsi és az aréna közti távolságot rövidtávú sprintként megtennem." - megint helytelen, rövidtávú sprintben
"ahonnan vagy húsz perc volt bejutni az arénába." - ahonnan vagy húsz percig tartott
"A koncertezés sokkal jobban bejön, itt a bezsongott szórakozókat csapolunk meg." - csapoljuk
"Röhögő arcokat láttam, mutogattak rám," - a röhögő arcok, hogy mutogatnak?
"a kiérdemelt helyem volt…Ahhoz képest nem is volt kemény." - volt, volt, szóismétlés
"lakberendezőm volt, hogy nem érzékeltem a különbséget. Bár, akkor már valószínűbb, hogy már vártak lent egy házzal, ami szakasztott mása az enyémnek – sanszosabb volt, mivel sosem volt lakberendezőm." - lakberendezőm, volt, volt, volt, lakberendezőm - szóismétlés hegyek
Kicsit sokszor szerepel benne a karizma szó is, legalábbis úgy tűnik - néha helyettesíthetnéd a kisugárzással
Az ötlet nem túl eredeti, Anne Rice már kitalálta a rockzenész vámpírokat a Lestatban, a Vámpír-Elvis
karakter viszont bejön. Többet vártam a végétől, csak a hangulat viszi fel, bár néha túl lazára vetted.
Részemről, ez egy megérdemelt hármas.

________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-05-28 23:19 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszi, javítok! (a voltozás nagyon nagyon visszatérő hibám, azzal kezdenem kellene valamit)
Tényleg nem eredeti, valóban a Lestatból vettem (bár akkor az Istenért nem jutott eszembe a film címe). Beugrott, hogy kéne valamit írni Elvisről, aztán eszembe jutott Lestat, és nem tudtam nem ezt a történetet írni.
Annak örülök, hogy a hangulata bejött, itt ez volt nekem igazán fontos.
Köszönöm a hármast, tényleg az!
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

cs, 2009-05-28 23:28 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Nem is piszkálódásból gyüjtögettem ki neked ezeket, hanem mert tudom, hogy
örülsz a segítségnek. Mindent összevetve tetszett a sztori, ez az Elvis is
király! :D
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2009-05-28 23:43 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Még szép, hogy örülök neki :)
Jobban szeretem az ilyen a hármasokat az "xD baró volt, 5*."-nál. Na nem mintha attól kellene félnem, hogy túl sok olyat kapok, de akkor is.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

p, 2009-05-29 12:43 Obb_régi

Nekem tetszett, bár jobban örültem volna, ha pár poén burkoltabb, Pl.: nem kell kimondani, hogy ki az elég úgy rávezetned az olvasót: hogy az a magyar srác, ki később mikor teljes vérűvé vállt, s ezt jelezte neki a kakas, stílszerűen, akkor húzta meg a ravaszt. vagy valami ilyesmi.
A vége meg azért nem az igazi, mert olyan furcsa, hogy a vérben levő alkoholtól áll be, valami más kellene oda, valami narkó, vagy rendellenesség a csaj vérében, vagy ilyesmi, ide lehetne építeni valami csattanót.
Mindenesetre én jól elvoltam még olvastam, nem akadoztam, csak a végén ingattam a fejem egy kicsit.
Ötöst adok.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

p, 2009-05-29 13:47 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Na igen, Jimmy először burkoltabb volt, de úgy nem voltam benne biztos, hogy mindenkinek leesik. De igazad van, építsünk az értelmes emberekre.
Vége. Nos igen, a pia tényleg nem a legjobb megoldás, de a drogot nagyon evidensnek éreztem. Nem is akartam túlkomolykodni, na, de magyarázkodni sem akarok, mert annak nincs értelme. Átírni szerintem már nem fogom, de agyalok rajt.
Köszönöm, hogy benéztél, és köszönöm a csillagokat!
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

p, 2009-05-29 17:20 Mickey Long

Mickey Long képe

A csattanót jobban ki lehetett volna dolgozni, de Madonna az nagyon tetszett! Szerintem kicsivel több poént elbírt volna a sztori, de a gondolat, hogy Elvis mint vámpír nagyon jó. Én egy négyest adok.

---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

p, 2009-05-29 21:43 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszönöm! (Főleg, hogy korábban már ráncba szedted)
Terveztem, hogy átírom kicsit mókásabbra, de olyat akkor lehet a legjobban, amikor írom, és így utólag nem igazán ment.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

v, 2009-05-31 19:24 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Logikai baki: Elvis egész élete alaposan dokumentált, egészen a születésétől kezdve.
Akár vámpírként született, akár időközben lett az – nem kétszáz éves. (Még csak 100 sincs!)
*
Stephen Kingnek van egy kísértetiesen ( :-) ) hasonló témájú novellája. (Már nem tudom, melyik novelláskötetében jelent meg. A lényege, hogy egy autós eltéved, és egy olyan faluba keveredik, ahol halottnak hitt zombi/ vámpír sztárok élnek.)
*
A stílus jó, gördülékeny, olvastatja magát.
A poénok roppant haloványak.
*
Az első mondat egyből bezavart.
Többszöri elolvasás után jöttem csak rá, hogy ezt nem a fejét felkapó Elvis kérdezi.
(Persze, lehet, hogy bennem van a hiba.)
Nem lett volna jobb így:
„– Madonna?
A kérdésre felkaptam a fejem, mire a kemény munkával beállított hajam rakoncátlanul a szemembe hullott.”
?
*
3 csillag.

h, 2009-06-01 00:04 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az elejét átírom, jó, hogy szóltál - én gyakran hagyom abba ilyesmi miatt az olvasást.
Az ötlet: nem, Kingtől végképp nem másoltam semmilyen ötletet. Nem is olvastam a novellát (na persze ez is lehet egy jókora feketepont).
A koráról, ne feledjük, vámpírokról van szó! Néhány okirat hamisítás nem ügy! :) Komolyra fordítva, nem látom akadáját, hogy átírjam hetvennégyre, nem is tudom, miért lett szegény olyan öreg.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

h, 2009-06-01 09:41 Venyigeszu (nem ellenőrzött)

Nem az okirat hamisítással van gond, az természetesen megoldható.
De ott vannak a gyermekkori társak, iskolatársak, családi barátok, stb… - ennyi ember közül azért lett volna, aki szól, hogy az az ember a színpadon nem azonos pld. azzal a gyermekkel, aki egy képen szerepel.
*
Egy szóval sem állítottam, hogy Kingtől loptál volna!
Bocs, ha úgy tűnt, mint ha ezt feltételezném rólad!

h, 2009-06-01 10:34 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Persze, igazad van, elég bonyolult lenne ezt megoldani. Már eszembe jutott, azért lett kétszáz éves, mert attól tartottam, lesz egy kis felzúdulás, hogy egy vámpír annyi idősen, mint amikor Elvis a fénykorában volt, még kölyök lenne. Legalábbis néhány könyv szerint, de végül is, nem kell mindenhol ugyanúgy öregedniük.
Lentebb írtam, pontosabban Maggoth rajtakapott, hogy a Lestatra írtam ezt a történetet, így a "lopás" nem lett volna olyan lehetetlen :)
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

k, 2009-06-30 08:14 miyoku

miyoku képe

Haver, Baromi Jó Zenekaruk Van a címe és a rémálmok és lidércek novelláskötetben jelent meg.
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2009-06-01 02:13 Révész

Révész képe

Nekem nagyon tetszett.
Pedig alapból ellenszenves vagyok a vámpíros-vérfarkasos vérengzős storyk iránt, úgyhogy ez külön dicséret :)
Azt hiszem az fogott meg a leginkább, hogy nem tipikus, sötétben járó, állandóan vérre éhes vámpír karakterekkel dolgoztál, hanem rendes szereplőkkel, akik mellesleg vámpírok :P

EK: panel - Igen, Ek, panelban lakom...
_______________
Az Út keresője

h, 2009-06-01 10:41 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszönöm :) Igyekeztem valami újat írni, örülök, hogy ez bejött!
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."