G. M. Jane - A kobra árnyékában

 

  Ráléptem a gázpedálra, mire a ’97-es, felturbózott Shelby Cobra haragos morgással válaszolt. Még csak egy hónapja volt meg, de azt hiszem, örökre belészerettem, és nő létemre nem a metálpiros festés bolondított meg.
  A hamarosan ex-pasim, akitől kaptam a szakításunk előtti utolsó pillanatban, ezúttal jól választott: amikor az ember alatt dübörgött ennek a fenevadnak az ötliteres motora, és elemi erővel préselte bele a kagylóülésbe, valami fenomenális élvezetet nyújtott. Vezetés közben gyakorlatilag eggyé váltam vele, minden egyes apró kis rezdülését a magaménak éreztem.

  Pillanatnyilag alig hetvennel szitáltam vele – ha jól számoltam át a mérföldeket –, hiszen némethonban komolyan veszik a sebességkorlátokat. Az egyenes út ugyan hívogatott, hogy engedjem egy kicsit szabadon a lovakat, de visszafogtam magam, nem akartam az európai nyaralásomat valami szaftos büntetéssel kezdeni.
  Helyette csendben szidtam azt a bolondot, aki hetvenes táblát tett erre az útra: igaz, hogy lakott terület  mellett fut, de az Istenért, vasúti sínek mentén halad! De persze, készüljünk fel azokra, akik az úton és a sínen átvágva akarják megközelíteni a túloldalon kezdődő erdőt…
  Pislogva konstatáltam, hogy a dühöngésem közben a kilométeróra suttyomban ötvenöt mérföldre kúszott. Az ajkamba haraptam és lelassítottam, bár szinte éreztem a kocsi csalódottságát.
  Még így is hamar beértem egy előttem csoszogó Mercit: CLK volt, és a gazdája mintha csak a konzervatív mivoltát akarta volna kihangsúlyozni, valami tompa, kék festést tetetett rá. Mindezek tetejében képes volt vánszorogni előttem.
  A szembejövő még elég messze volt, úgyhogy adtam egy kis gázfröccsöt a drágámnak, és kilőttem. Erre mit tett a marha Mercédeszese? Hát nem gyorsított?!
  Na nem azért ül az ember lánya ötliteres kocsiban, hogy összecsinálja magát egy ilyen helyzetben, úgyhogy a Shelby boldog röffenése közepette állva hagytam azt az idiótát, majd visszasoroltam a saját sávomba – még így is éppen csak elkerültem a szembejövőt.
  Rögtön lelassítottam, közben imádkoztam, hogy az barom ne toljon meg hátulról, és beletenyereltem a dudába. Ekkor értünk ki a városból, de nem gyorsítottam: negyven mérfölddel haladtam, folyamatosan tülkölve.
  Közben a visszapillantó tükörből figyeltem a Mercit: két, harmincas hapsi ült benne, a sofőr egészen jóképű volt.
  Sokáig nem nézelődhettem, mert máris kiindexeltek, és előzni akartak. Kárörvendően vigyorogtam: az már nem fog menni!
  Gyorsítottam, de épp csak annyira, hogy ne tudjanak lehagyni. Egymás mellett haladtunk, és úgy tűnt, őket nem zavarja, hogy az út csak két sávos… Csak kilométerekkel később bírta őket jobb belátásra egy szembejövő kamion. Felszabadultan nevettem, majd az elém táruló látvány még boldogabbá tett: a tábla szerint már nem volt messze az autópálya.
  Nekik is hasonló járhatott a fejükben, mert jó darabig nem próbálkoztak. Már kezdtem attól tartani, hogy feladták a játékot, úgyhogy amikor felkanyarodtam a pályára vezető útra, reménykedve lestem, hogy követnek-e. A tükörből láttam, ahogy a volánnál ülő rámvillantotta a mosolyát, majd már nem is volt időm velük foglalkozni, mert ahogy kiértünk a négysávosra, rögtön kicsaptak.
  Éppen hogy csak sikerült magam mögött tartani őket. Alábecsültem azt a CLK-t: egészen jól gyorsult, csak egy komolyabb harccal sikerült megőriznem a helyem. A kora vasárnap délelőttnek hála nagyjából üres volt az út, és a szívem egyre szaporább dobogása is a versenyre tüzelt, úgyhogy nem volt megállás.
  Jó ideig csak a lóerők küzdöttek egymás ellen: észre sem vettem, mikor léptük át a sebességkorlátot, de hamarosan száztíz mérföldnél jártunk. Gyors fejszámolás után arra jutottam, hogy bár a legtöbb német autópályán nincs sebességkorlátozás, erre tettek, és ez több lehetett a százharminc kilométer peróránál.
  Ebben a pillanatban vágott át a másik sávba a Merci, mintha megérezték volna, hogy elkalandozott a figyelmem. Máris mellettem haladtak.
  Százötvenig ment a játék, ekkor tűnt fel egy, az én sávomban vesztegelő Opel. Sajgó szívvel láttam, ahogy a Merci elhúz mellettem.
  No nem hagytam annyiban: ahelyett, hogy szépen mögéjük soroltam volna, a pillanatnyi szélárnyékban megugrattam a Shelbyt, és átvágtam a fiúk másik oldalára. A Ford csodája itt mutatta meg, mire is való: az enyhe kanyarban belső ívre érkeztem, és máris egyvonalban volt a kocsik orra
  A musztángjaim bőgésén túl is hallottam a Merci morgását, ahogy ők is ráadtak egy kisebb gázfröccsöt. A nyílegyenes pályán több kilométerre semmi nem volt előttünk, így végre tiszta lehetett a küzdelem.
  Élvezettel figyeltem a sebességmérőt. A Shelby az utolsó kis szegletéig remegett, mintha hirtelen szűkké vált volna a karosszériája a benne dühöngő energiának, és az én bőröm is őrülten bizsergett. Minden egyes porcikám ujjongott a kétszázhúsz mérföldes sebességnél, szinte sajgott az állkapcsom, olyan erővel szorultak össze a fogaim gyönyörűségemben.
  Oldalra pillantottam: az ellenfeleim feje egyvonalban volt velem. Rájuk vigyorodtam, majd áthajoltam az anyósülés felett, és óvatosan, nehogy ennél a tempónál egy picit is megremegjen a kezem, csókot nyomtam az ablakra. Visszazuttyantam az ülésbe, és nevetve megnyaltam a szám szélét. A sofőr csak egy puszit dobott vissza két ujjal, de nem is vártam el tőle, hogy összenyálazza a szélvédőjét. Másik csak mosolygott.
  Valamit mutatott: háromszor kellett megismételnie, mire rájöttem, hogy a következő utáni kilométerkő számát mutatja. Visszabólintottam.
  Az a kétezer méter egy pillanat alatt elröpült, ahogy az én vad musztángjaim és a precíz német mérnökök munkája egymásnak feszült. Végül talán fél méterrel, ha kikaptam.
  Veszteshez illően behúzódtam a fiúk mögé, akik fokozatosan visszalassítottak a sebességkorlát alá. Sejtettem, hogy a visszapillantó tükörből engem fürkészhetnek, úgyhogy feléjük dobtam egy csókot. A következő benzinkút előtt lelassítottak, és indexeltek. Visszavillantottam, úgyhogy lehúzódtunk, és begurultunk a parkolóba.
  Ugyan előbb álltak be nálam, amikor kiszálltam, ők még a kocsiban beszéltek. Lassan megkerültem a Fordomat, és a motorháztetőre ültem. Unottan kocogtattam a Shelby jellegzetes kobra emblémáját, és félrebiccentett fejjel figyeltem, ahogy kiszálltak a kocsiból.
  Amelyik vezetett, valóban jóképű volt: magas, sötéthajú, metszően kék szempárral, a sportzakója alatt feszülő pólója pedig markáns felsőtestet takart. A másik alacsonyabb volt, mókás körszakállal, és ázsiai, talán török eredetre utaló vonásokkal. Cirka másfél méterre álltak meg előttem.
  – Nos, leterítettek – búgtam, majd a benzinkút felé pislogtam. – Ma legyen olyan napunk, hogy a nyertes fizet. Egy kávét kérek, sok cukorral.
  Az alacsonyabbik erre előrébb lépett, és elővett valamit a farmerja farzsebéből.
  – Én pedig forgalmit és személyit, hölgyem! – mosolygott. Elhűlve ismertem fel a kezében szorongatott német autópálya-rendőrségi jelvényt.

 

3.8
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.8 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2009-12-03 19:31 Blade

Blade képe

Én is megvágnám az összes gyorshajtót, olyan 300 ezer ft-ra...annál is inkább, mert nekem nincs Shelby Mustangom, de már gyűjtök...;)

Jó a cím!

cs, 2009-12-03 19:53 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Blade: isteni ötleteket tudsz adni! Elküldöm a Fordnak, a reklámért cserébe megelégszem azzal, hogy megkapom féláron a Mustangot. Aztán meg írok a G.I. filmek producereinek, hogy a címért cserébe csak egy tizenkét éves használtautó árát kérem...

Aztán lecsuknak, engedély nélkül használt tulajdonnevekért.

cs, 2009-12-03 20:08 Obb_régi

Atya gatya, de drága Domom,ez ugyan olyan félresikerült mint a bázisugrásos.

 

"  Pillanatnyilag alig hetvennel szitáltam vele – ha jól számoltam át a mérföldeket –, hiszen némethonban komolyan veszik a sebességkorlátokat. Az egyenes út ugyan hívogatott, hogy engedjem egy kicsit szabadon a lovakat, de visszafogtam magam, nem akartam az európai nyaralásomat valami szaftos büntetéssel kezdeni.
  Helyette csendben szidtam azt a bolondot, aki hetvenes táblát tett erre az útra: igaz, hogy lakott területen fut, de az Istenért, vasúti sínek mentén halad! De persze, készüljünk fel azokra, akik az úton és a sínen átvágva akarják megközelíteni a túloldalon kezdődő erdőt…" - lakott terület ötven, mi van az erdővel?

"Na nem azért vesz az ember lánya ötliteres kocsit" - nem kapta?

"Egymás mellett haladtunk, és úgy tűnt, őket nem zavarja, hogy az út csak egy sávos…" - egysávos út, amin egymás melett ketten haladnak? Új szabadalom?

"szívem egyre szaporább dobogása is a versenyre tüzelt" - a szíved dobogása versenyre tüzelt?

 " Jó ideig csak a lóerők küzdöttek egymás ellen: észre sem vettem, mikor léptük át a sebességkorlátot, de hamarosan száztíz mérföldnél jártunk." - Német pályán nincs sebesség korlátozás.

 

"Gyors fejszámolás után arra jutottam, hogy bár a legtöbb német autópályán nem volt sebességkorlátozás, erre tettek, és ez több lehetett a százharminc kilométer peróránál." - későn jött a korrekció, külömben sem volt, hanem nincs sebesség korlátozás, itt jelenidő.

"Ebben a pillanatban vágott át a másik sávba a Merci, mintha megérezték volna, hogy elkalandozott a figyelmem. Máris mellettem haladtak." - eddig is egymás melett haladtatok.

 

Egy hármas a nemfigyelekoda miatt.

cs, 2009-12-03 20:43 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszi, javítottam. Hát, az a helyzet, hogy igazad van.

A szívdobogásos részt viszont meghagyom. Valójában a csaj mellékveséjének velőállományából kiváló adrenalin tüzelte versenyre, de ez olyan furán vette ki magát leírva :D inkább hagyom, az én olvasatomban a szívverés izgalommal jár, vagy fordítva, és ez felpörget - versenyre pörgethet. De nem akarok magyarázkodni. Csak mégis megteszem :)

Ja, amúgy a vicc az, hogy a hetven kilométer perórás rész éppen a kocsiban jutott eszembe, mert az egy az egyben úgy van Alsóörsnél, ahogy leírtam. Igaz, nem megy be az út a településbe, mellette fut el, úgyhogy ki is javatottam.

v, 2009-12-06 13:20 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nono! Álljunk meg azzal a km korlátozással. Nincs itt semmi gond. Alapvetően 50 km/h a határ lakott területen. De! Ezt táblával módosíthatják. Mindenki ismeri az utálatos 30-as táblát. De egy ideje nem csak lefelé lehet a határt módosítani, hanem felfelé is. Így lehetnek lakott területen belül akár 60-as és 70-es táblák is. Ilyenkor a táblán jelölt sebességgel lehet maximum haladni.

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

cs, 2009-12-03 20:33 Indi

Indi képe

A címe eltalált. A vége még egy mosolyt is kitermelt. De ami a kettő között van...
Nem éreztem át azt a torokszorító izgalmat amit egy ilyen szitu magában hordoz, pedig imádok versenyezni, szóval a lehetőség adott volt. De én sem tudnám jobban megírni. Úgy, hogy az bejöjjön (mmint nekem). Ezért nem mondom hogy ez rossz, de nekem nem kerek.

Mellesleg nem hat meg a Shelby. Jöhetnek a kövek :P

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

cs, 2009-12-03 20:45 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az a helyzet, hogy nekem szokásom, ha kikerül egy írásom, akkor itt is elolvasom. Eddig a hibákat néztem, most a sztorit, és egyetértek veled.

p, 2009-12-04 08:36 Randolph Cain

Randolph Cain képe
4

No, most megejtem azt, mi tegnap elmaradt! :)

Nekem az volt zavaró, hogy egyszer mérföld egyszer kilóméter, és monomániás révén egyből számolgatni kezdtem :D Mindenestre egy egységes mértékrendszer nem ártott volna :P

Édes istenem, Mustang az álomautó (Jaguar mellett) ;) Szóval nálam mindenképpen nyerő sztori, szépséghibája csupán az, hogy a feszültség nem jött át valahogy, és a poén is adta magát...

Öszességében nálam 4es! Köszönöm, hogy olvashattalak, megtiszteltél! :)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

p, 2009-12-04 14:38 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Hát ja, egy feszültségre épülő sztorinál azért nem kis hiba, ha nem megy át a feszültség... De most bevallom: nincs jogsim, és nem is vezettem. Csak mentegetőzök.

Amúgy eleinte egységes volt, végig kilométert írtam, de aztán úgy döntöttem, jobb, ha a nő amcsi, jobban passzol hozzá a Shelby.

Köszönöm, hogy olvastál, megtiszteltél!

p, 2009-12-04 14:52 Maggoth

Maggoth képe
4

Francba, valahol már a közepénél beugrott a Cobra-11 :(

Azért egy négyest megérdemelsz, mert vérbeli Domos írás, meg tetszett is, de tudtam, hogy ez lesz a vége.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2009-12-05 12:36 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Vá, végre valakinek egyészen bejött! Igazából annak is örülök, hogy leesett a Cobra 11, féltem, hogy nagyon elterelem a Shelby Cobrával a poént. Na jó, annyira nem féltem, mert anélkül is kerekre sikeredett.

Köszönöm a négyest!

p, 2009-12-04 20:02 Mickey Long

Mickey Long képe
4

Kicsit nehéz úgy írni ilyen novit, ha nincs jogsid. Sajnos ez meg is látszott ( szerintem) . :(

De jó írás volt, nekem csak a legvégén esett le a Cobra 11. :)

Az viszont hatalmas hiba, hogy náluk nics sebességkorlátozás! ( Az autópályán. Sőt, ha lassan mész azért büntetnek ;) )

Négyest adok, mert szerintem így tükrözi majd az átlag a véleményem.

----------------------------------------------------------------------------

Ifjú Titán

"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." (Morpheus)

p, 2009-12-04 20:07 Maggoth

Maggoth képe

Francba, most esett le, hogy már a címben is ott a kobrás utalás, hogy én mekkora hülye vagyok :(

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2009-12-05 12:38 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Nos igen, fontolgatom, hogy legközelebb olyan témáról írok, amit már csináltam. De hát most kezdtem el a jogsit, és nem akartam kivárni :D

Köszönöm a négyest!

p, 2009-12-04 21:56 Blade

v, 2009-12-06 11:26 Roah

Roah képe

Üdv!

Szóval, lévén hogy egy deka jogsim nincsen, engem simán bevittél abba bizonyos erdőbe. (a kreszt meg végképp nem ismerem, kábé annyira, mint - ha már japán hetek vannak - a japán betűvetést.)

Nekem tetszett, és pár mérföldes sebességgel küldök egy négyest.

Ui.:

Az egyik regényemben a főhősnőmnek egy acélkék, kopott fényezésű hatvannyolcas mustangja van. Pöccre indult, és a korához képest remek kondiban volt. És még csak képzelgéseim sincsenek a vezetésről?! A páromat nyúztam vele. Ő számolta ki nekem a mérföld - k/h óra közötti külömbségeket is, mondván, hogy ne írkáljak eget rengető baromságokat.:)

Együttérzek veled, nagyon is. ( de milyen gáz már, hogy egy főhős - akár férfi, akár nő - nem tud vezetni? Nem? Azért vetemedtem anno én is rá...

Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor az írásod remek!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2009-12-06 12:39 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Eh, igen, a Mustang már fogalom, akárhogy is szépítjük :D

Ezt, és egy lent említett másik novit azzal a meggyőződéssel írtam, hogy nem kell feltétlenül érteni valamihez, amiről írok, elég egy kis háttérolvasás és fantázia. Most megnyugtattál, hogy nem vagyok egyedül a marhaságaimmal - bár lehet, hogy egy ideig parkolóra teszem a vezetéses írásokat...

Köszönöm a négyest!