Kaiten daho

Egy magányos alak haladt végig a szűk, roskadozó sikátorban - ebben a városban nehéz ilyet találni. Az időjárás neki dolgozott, egész Bostont sűrű köd borította, a nyúlós, ragacsos őszi idő még a legelvetemültebb fiatalokat is visszarettentette a bulizástól, és a rendőrök is inkább bevackolták magukat valami jó meleg helyre. A férfi szikár arcát lágyan mosta az eső, és kevély tartása jottányit sem hajlott meg az elemek erejétől. Nem dacolt vele, hanem a természet szinte körülfonta, mintha ő maga is a fák, a föld, az eső és a szél része lett volna. Nyugodtan lépdelt a célpontja háza – erődítménye? – felé.
Triád volt, talán az utolsó igazi ryu nagymestere. Hajdan a zsarnokok ellen harcoltak, a vezetőik hatalma, ami akár a halála után is utolérte a renegát tagokat, sokáig legyőzhetetlen szövetségekké kovácsolta őket. De azok az idők már régen letűntek, sok vezető maga is zsarnokká vált, ezek után pedig nem maradtak fent soká – vagy a maffia végzett velük, vagy ők váltak a maffiává.
A sajátjukon kívül nem is ismert más, még létező ryut, noha az is igaz, az övükéről is csak ötvenen tudtak – a szervezet felesküdött tagjai. A Meng-szekta teljes egészében az ősi ninja tanításra épült, nem öltek feleslegesen, a pénz nem hozta őket lázba, így létezhettek csodával határos módon több, mint kétezer éve. Ő maga ugyan tett egy kis kitérőt, kénytelenek voltak megrendelésre gyilkolni, amíg megerősödtek, de ennek már egy évtizede. Miután kifosztotta a maffiát, és megölte Kína legnagyobb zsarnokát, rég nem látott erejében tündököl a rendjük, ezért is tűzhettek ki egy minden eddiginél monumentálisabb célt.
A ninjutsu nagymester legújabb célpontja a világ legjobban őrzött személye volt, Barack Obama. A leendő elnök kivételesen nem egy luxusszállodában szállt meg, hanem Bon Jovi bostoni villájában, mintegy jelezve, az énekesre nem csak a kampány alatt számított - persze ez is csak egy ügyes médiahúzás volt kifelé, hogy emberközelibbnek látsszon. Wong szempontjából csak bonyolódott helyzet, ugyanaz a testőrség a házat, mint egyébként is, akikhez még Bon saját emberei is társultak. Ennél nehezebb alkalmat nem is találhattak volna, de számára épp az volt a lényeg, hogy demonstrálja az erejüket. Végigsimított a fegyverein – négy biao-t, méreggel együtt, kilenc dobócsillagot, és ugyanannyi bo shurikent vitt magával, valamint még két rövidkardot viselt. Egy ilyen arzenállal akár az egész őrséget kipucolhatná.
Kiért a sikátorból, a villa előtt lyukadt ki. A falhoz lapult, levette a táskáját, és várt. Egy öltönyös biztonsági ember lépett ki az ajtón, és leváltotta társát, a másik oldalról pedig két további őr tűnt fel. Most tették meg a szokásos körüket a ház körül, mint minden nap fél nyolckor. Aztán elindultak befelé, hogy jelentsék a rádión, minden rendben van. Az egyik valami zajt hallott az egyik bokor felől, az őrök egymásra néztek, aztán az idősebb intett.
- Nézd meg, biztos csak valami állat, nagyobb nem fér el abban a bokorban. Én megteszem a jelentést – a másik szótlan bólintott, és odabattyogott. Félrehajtotta az ágakat, s legnagyobb meglepetésére egy tengerimalac iszkolt ki a törzs alól. Biztos Bon fiáé, megbolondul az ilyen kis állatokért. Utána kapott, de a rágcsáló ügyesebb volt, és kislisszant a kezei közül. A férfi dühösen felmordult, és utána eredt. A sövény mögé bújt be az átkozott. Miközben bemászott érte, csupa víz lett a ruhája, aztán megbotlott egy gyökérben, és majdnem rázuhant a tengerimalacra. Mindkettőjük szerencséjére a rágcsáló el tudott iszkolni, ahhoz viszont nem volt elég gyors, hogy ne tudja elkapni. Elégedetten felállt, ekkor valami zajt hallott a háta mögül.
Pár perc múlva már egy másik férfi lépett ki a bokorból, a felismerhetetlenségig sárosan, a kezében egy szutykos tengerimalaccal. Wong elcaplatott a kint posztoló őr mellett, közben egy morc pillantásra méltatta a röhögő görcstől rázkódó „társát”. Bement a házba, és takaros sárnyomokat hagyva maga után megkeresett egy takarítót – ez nem volt nehéz.
Némi ordibálás után rávette a takarítót, hogy nyissa ki neki a raktár ajtaját, úgyhogy az épület egyik szárnya felé vették az irányt. Visszafelé már egyedül jött, a takarító ruhájában, s egy jókora tisztítószeres, fölmosó vödrös kocsit tolt maga előtt. Egy sportzakós újságíró ment el mellette, úgyhogy véletlenül meglódult a kocsija, összeakadt az újságíró lábával, felborítva az egész rakományt. A folyosót flakonok, rongyok tömkelege, és barnás víz terítette be, jutott belőle a riporterre is.
- Hová tette a szemét, maga vénség? – fröcsögte felé, s közben a zakóját törölgette. A fejvadász hidegen elmosolyodott. Jól ismerte a riportert, képernyőről, amolyan sztárocska volt, Tony Harwen.
- Bocsásson meg uram, jöjjön velem, kerítek magának valami tiszta ruhát – Tony úgy meglepődött a barátságos hangnemén, hogy a flakonokat is segített összeszedni. Wong a legközelebbi mosdó felé vezette, közben fél kézzel elővett egy Biao-t, és a végét a zsebében lapuló méregtégelybe mártotta.
- Már elnézést, de ez nem csak egy mosdó?
- De – a triád belökte az ajtón, s utána dobta a madzagra erősített dárdahegyet is. A méreg gyorsan szétáramlott az újságíró testében, Wong bevonszolta az egyik fülkébe, és ismét átöltözött. Már kezdte unni ezt a részét. Megszárította az öltönyt, és lifttel felment a felső emeletre, hogy meglátogassa az őröket. Csak akkor döbbent rá, hogy eggyel feljebb ment, amikor egy kisebb csapat léhűtőbe botlott – politikusokba, és néhány újságíróba.
- Maga meg kicsoda? – kérdezte egy nő, és közelebb lépett hozzá. – És mit keres magán Tony névkártyája?
Wong lehunyta a szemét, kicsit túlságosan rutinossá vált. Gyorsan kitalált valami mesét.
- A nevem Arthur Shakraf - félig indiai származású vagyok. Tony jó barátom, vele érkeztem, de a kapuban sürgős telefont kapott, és el kellett mennie. Arra kért, én helyettesítsem, bizonyítékként odaadta a kártyát.
- De hiszen Tony Barack Obamával készít interjút! – rázta meg a fejét a nő, vörös fürjei ide-oda repkedtek. Wong nyelt egyet.
- Tudja, a húga éppen vajúdik, és hát, ezért kellett elmennie.
- Ezért? Egy elnöki interjúról? Meg… nincs is húga!
- Van, súlyosan értelmi fogyatékos, ezért nem beszélt róla senkinek. Tudja, nagyon kötődik hozzá, és szerencsétlen lány addig nem hajlandó szülni, amíg nincsen ott Tony… Kész hisztit csapott, nem lehet bírni vele – látta, hogy nyert ügye van. Hogy az utolsó kételyeket is szétoszlassa, hozzátette – Tudja, elefántcsontparton én vagyok az egyik legjobb riporter, innen ismerem Tonyt is, én is megtudom csinálni az interjút – látta, ahogy a nő agyán ezrével villannak át a gondolatok, és lelki szemei előtt már valami igazán óriási sztori lebeg. Amerikai szárriporterük számtalan volt, no, de egy indiai?
- Rendben! Kövessen, elmagyarázom, mit kell tennie.
- Felesleges, Tony egész úton erről beszélt. De előtte még el kell intéznem valamit, ugye húsz perc múlva kezdünk?
- Negyven.
- De előtte még fel kell állítanunk a stúdiót. Vagy már azt is megcsinálták?
- Hogyne, a nappaliban lesz az interjú, ott találkozunk.
A férfi bólintott, és indult az őrök szobája felé, vissza a második szintre. Ha őket elintézi, akkor már nyert ügye lesz, úgyhogy felvette a létező leg tenyérbemászóbb mosolyát, és belépett az ajtón.
Pislogott néhányat, de még mindig azt látta, hogy két őr fekszik a padlón, ájultan, vagy holtan. Közelebb ment hozzájuk, mindkettőjük nyakán Biao ejtette sebek éktelenkedtek. Triádok! Érezte, hogy a szíve hevesebben ver, alig tudta felfogni, mi történt
Hirtelen kinyílt az ajtó, és egy őr lépett be rajta. Wong megpördült, s két bo shurikent ugrasztott felé, a kétarasznyi, hegyes acéldárdák mohón falták a távolságot. Az egyik kitépte az őr kezéből a pisztolyt, a másik pedig visszapattant a kevlár mellényről. A fejvadász ekkor ért mellé, egyetlen ütéssel leütötte. Megkönnyebbülten kifújta a levegőt. A ninjutsu felfogása szerint tilos volt feleslegesen ölni, ez viszont elég nehéz helyzetekbe sodorta.
Az őrök önmagában nem fognak gondot jelenteni, viszont annál inkább aggasztották a triádok. Elővett egy fecskendőt, és magába injekciózott egy keveset egy több komponensből álló ellenanyagból, ami a legtöbb triád mérget stimulálta. Egy óráig nem okoz semmi gondot, viszont utána megtámadja a sejtjeit, ha nem pusztítják ki egymást egy másik méreggel.
Mielőtt távozott, felkapcsolta a „ne lépj be” lámpát, majd kívülről ráfordította a kulcsot. Kelletlenül észrevételezte, hogy ez a kis nüansz jobban kimerítette, mint várta. Bement a mellékhelységbe, hogy könnyítsen magán, közben azon agyalt, hogyan találhatja meg az elnököt. Délután alaposan áttanulmányozta a szellőzőrendszert, úgy emlékezett, innen könnyedén eljuthat oda, ahol sejtése szerint tartózkodhat, egészen közel volt az őrök szobájához. Miután végzett, körbetekintett, hogy hol lehet a szellőzőnyílás. Még épp idejében, hogy láthassa a felé suhanó biaot.
Arra ébredt, fejjel előre halad egy szűk járatban. Pár másodperc múlva kitisztult a feje, és konstatálta, hogy a szellőzőjáratban rángatják, és azt is, hogy aki éppen húzta, ájultnak hiszi. Nem tudta, mennyi ideje aludhatott, de ez per pillanat nem is érdekelte. Egy kereszteződéshez értek, itt a másik triád közelebb ment hozzá, és a hóna alá nyúlt, hogy el tudja forgatni. Ekkor előkapott egy bo shurikeit, és torkon szúrta. Pár másodperc alatt kiszenvedett, egyetlen árva hang nem hagyta el a torkát, ellentétben a vérével, rendesen eláztatta a Wong ruháját. Belökte a testet az egyik járatba, ő pedig a másikban kúszott tovább. Csak a zakója lett véres, úgyhogy lehámozta magáról, és a legközelebbi rácshoz mászott. Elővonta az egyik kardot, és kifeszegette vele a stifteket, majd miután még mindig nem nyílt ki, kivett három csavart, amit először nem vett észre. Még mindig tartotta magát. Még erősebben meglökte, hiába keresett, nem talált több pecket. Az egész súlyával ránehezedett… ekkor leszakadt alatta, és hatalmas csörömpöléssel a folyósóra zuhant.
- Mr… Shakraf! – kiáltott az újságírónő, pont az ő lába elé pottyant. Wong felpattant, és a szájára tapasztotta a tenyerét.
- Egy szót se! FBI ügynök vagyok, tudomásom van róla, hogy merénylet készül. Ezért kell az interjú alatt Obama mellett lennem, érti? – felmutatott egy jelvényt, mindig volt nála vészhelyzet esetére egy-egy hamisítvány. A nő bólintott, erre elengedte, abban a pillanatban bukkant fel egy biztonsági őr. Wong figyelmét nem kerülte el, hogy a nő valamit visszadugott a zsebébe, ahogy feltűnt. Biztos gázspray. Hogy egyesek milyen paranoiásak! Az őr rájuk meredt, Wong pedig rámordult .
- Adj isten! Leesett egy szellőzőrács! Majdnem a hölgy fejére, én a helyükben rálépnék a karbantartók sarkára – közben az órájára nézett, még huszonöt perce volt elkapni Obamát. Mindenképp oda kell érnie, mielőtt a másik csapat csak úgy lepuffantja! Óriási szégyen lett volna. A nő karon ragadta.
- Mr Shakraf, most csináljuk meg a felvételt, a hír, hogy az elnök negyven perc múlva érkezik, hamis volt. Csak a biztonsági cég emberei túllihegik az elnök védelmét, elterelésnek szánták.
- És ezt utána meg is osztották magával? Okos emberek lehetnek.
- Dehogy, véletlenül pont kihallgattam.
- Hány perc van a kezdésig?
- Fél.
- Annyi idő alatt még ott is lehetünk – igaza lett, addigra már a nappaliban voltak, a kamerák beélesítve, minden flottul ment. Az ajtót bezárták, s mielőtt még megérkezett volna Obama, Wong megbeszélte a stábbal, hogy vakon kövessék, amit mond, még akkor is, ha számukra furcsa lesz valami.
- Mi Indiában sokkal kötetlenebbül dolgozunk – magyarázta. Nem volt nehéz meggyőzni őket, még csak az ügynökös mesét sem kellett felvillantania, azt hitték, ezzel valami órásit durrantanak. Megérkezett az elnök, Bon Jovival együtt, meglepetésükre egy üveg pálinkát adott át nekik.
- Van egy kis szeglete Elefántcsontpartnak, ahol igen jó rizspálinkát párolnak le, és ennek van egy szép hagyománya. Aki egy ilyen pálinkát vásárol, az kap egy talpalatnyi földet Elefántcsontparton! – az elnök az újságírókra sandított, majd a titkárára, közben rámosolyodott. Majd megköszönve a kedves gesztust, átvette az üveget, amit Wong a bárszekrényből csent ki.
- Van azonban egy kritériuma. Csak akkor érvényes, ha az illető ajándékba kapja, ez a követelmény teljesült, azonban az első pohárral az ajándékozóval kell meginnia.
Obama pillantásából nem sok remélhetett, ezzel lehet, hogy tényleg túllőtt a célon.
- Én máris megkedveltem Elefántcsontpartot – mondta helyette Bon Jovi, kerített három poharat, és töltött mindannyiuknak. Felhajtották az italt, s Wong végre belekezdett az interjúba, a családjáról meséltette, a céljairól és a felfogásáról kérdezgette az elnököt, és az eleinte kételkedő stáb fejében pedig már egy kitűnő promóciós anyag állt össze.
Aztán Shakraf hirtelen hangnemet váltott.
- Ennyit a bájcsevegésről. Mr Obama, a rizspálinkában méreg volt. Az ellenszérum nálam van, úgyhogy maradjanak csak a helyükön! – megrökönyödött tekintetek fordultak felé. Senki sem tudta, hogy az eddigiek után az indiai csak viccel, vagy mit akar ezzel az egésszel. Biztonsági őrök rontottak be a terembe, de még nem tudták, mit tegyenek. Wong elmosolyodott.
- Mr Shakraf, én vettem le a zárjegyet – mondta teljes nyugalommal Bon Jovi. Wong elmorzsolt egy szitkot, majd egy mérgezett biao suhant az elnök felé, megkarcolta a nyakát, és a két őr tokában pedig egy-egy bo shurikei állapodott meg.
- Most már elhiszik? Nem akartam túlzásba vinni, de ha kell, kiharcolhatják az erőszakot. Most már tényleg ne ugráljanak – énekes szót kért, Wong kelletlenül felsóhajtott. – Mi van már megint?
- Tudja, napokkal ezelőtt kaptunk egy névtelen bejelentést, hogy merénylet készül. Most ön nem Obamával beszél, hanem egy hasonmással. Sajnálom, ez van – mosolygott rá hamiskásan. Wong ekkor nézte meg tüzetesebben az elnököt. A haj, szem, a vonásai valóban teljesen Obamások voltak, de már látta, hogy van egy borsónyi anyajegy a nyakán, kicsit őszül a halántéka…
- De utálom az alteregókat. Hol van akkor az elnök?
- Természetesen az épületben. Azt ajánlom, ne mozduljon, hisz… - Wong meg sem hallotta, újabb fegyveresek törtek be az ajtón, de ekkor már átbucskázott a szék támlája felett, s kivetette magát az ablakon. A jókora, viktoriánus ablak ezernyi szilánkra robbant, az utolsó pillanatban még elkapta az ablakpárkányt, majd átkapaszkodott az ereszcsatornára, s lecsúszott az alatta lévő ablakig. Bevetette magát rajta, de nem az elnökhöz érkezett, mint szerette volna, hanem egy folyósóra, ahol rögtön négy triáddal találta magát szemközt. Aztán már csak hárommal, az egyikőjük homlokában egy dobócsillag állapodott meg.
Hangtompítós Magnumok vették célba, de csak a levegőt lyuggatták ki a férfi helyén, ő már megveszett majom módjára szökellt fel a falra, egy látványos hátra szaltóval újabb három töltény vesztét okozta, meg a egy négyzetméter vakolatét – az egyik fickó robbanófejes tölteteket használt. Mielőtt a padlóra érkezett, megtörte az ütemet, s valamivel arrébb bukfencezett tovább, így csak a márványlapok apró szilánkjai záporoztak körülötte, és nem az agyvelődarabkái. Élesen felrikoltott.
- Hájim! – fél térdre érkezett, a kezeiben már a két rövidkard csillogott. A fejét kissé lehajtotta, de a szemét továbbra is az ellenfeleire szegezve várta, mit szólnak a kihíváshoz. A triádok évezredes, íratlan szabályai szerint ha valaki párbajra hívott egy másik triádot, az köteles volt vagy kiállni ellene. A három férfi egymásra nézett, majd a szívükre tették a kezüket, és meghajtották a fejüket.
A következő pillanatban két dobócsillag száguldott Wong felé, a harmadik triád pedig hosszútőrökkel támadott rá. Wong megpördült, kikerülve a dobócsillagokat, és válasz gyanánt egyik kardja pörögve szállt a dobálózók felé. Közben elővont egy madzagra rögzített bo shurikeit, amit bármikor visszaránthatott, hogy újra támadjon vele, és a hosszútőrös felé lendült. A fickó láthatta az előbb, hogy nagyságrendekkel jobb nála, úgyhogy védekező pozíciót vett fel. Abban reménykedhetett, addig kihúzza, amíg a társai le nem szedik Wongot. Jól számított, az őszülő triád teljes erejéből száguldott felé, egyetlen, minden bizonnyal bonyolult csapásba sűrítve az erejét. Azonban az orra előtt félreszökkent, a hajítófegyver a meglepett férfi csuklójára tekeredett, és a földre elrántotta.
Shakrafot továbbsodorta a lendülete, a levegőbe ugrott, s nyújtott lábbal az egyik dobócsillagos mellkasába szállt. A lendülete visszavetette, épp a másik férfi mellé érkezett. Röptében kirúgta a lábát, s a rövidkardal átmetszette a torkát, undorító, bugyborékoló hörgéssel terült el a földön. Az első dobócsillagos vagy meghalt, ahogy a falnak csapódott, a fejéből csörgedező vérpatak erre engedett következtetni, vagy csak elájult. A tőrös azonban máris rávetette magát, a megmaradt kardjával védte a rohamát. Jobb volt, mint azt az első pillanatban hitte, neki pedig kezdett sürgőssé válni a dolog, már hallotta a lépcsőn dübörgő őrök lépteit. Kockáztatnia kellett, két villámgyors csapással meghátráltatta az ellenfelét, egy ütést elhelyezett a jobb fülénél, közben védtelenül hagyta az oldalát. A tőr ugyan végigcakkozta a bordáit, rögtön viszonozta azzal, hogy kisöpörte a triád alól a lábát - ekkor toppant be a négy őr a folyósóra. Az ellenfele a földre rántotta, Wong pedig őt húzta magára, így a kilenc milliméteresek csak a másik férfit szaggatták cafatokra. Az egyik töltény ugyan áthatolt az élő, vagy legalábbis az imént még élő, pajzson, és a combjába fúródott. Körülnézett, a Magnumok elérhetetlenül messze voltak, de feléjük gurult, hátha nem találják el, amíg felkapja. Négy lövés dörrent.
Wong meglepetten konstatálta, hogy még mindig él. A vörös újságírónő bukkant fel a négy őr holteste mögül, egy füstölgő Desert Eagle-el a kezében.
- Arthur Shakraf – kezdte, Wong pedig azon morfondírozott, miért olyan idegesítő, ha a teljes nevén szólítják. Pláne, hogyha álnév. Ha pedig még enyhe gúnnyal ejtették ki az fölöttébb bántotta a fülét. – Nem is gondoltam volna, hogy egy igazi triád. Kicsi öregecske már hozzá.
Wong megvakarta a fejét, és körbepillantott a három holttesten.
- Jó hogy szól. Kezdtem megfeledkezni róla.
- Tudja, hogy eléggé komikus volt? Indiai, amikor Elefántcsontpartot emelget… az egy másik kontinens!
- Tényleg? Biztos az átkozott cunamik, mindig átvariálják a dolgokat. Miért nem ölt meg korábban?
- Tudja azt maga. Amúgy felesleges ezzel próbálkoznia, nyugodtan húzhatja az időt. Az emeleten a „stáb” kezelésbe vette a többi őrt, és biztosítottuk a terepet. Azért elég sok kellemetlenséget okozott nekünk, tudja?
- Hát még maguk nekem. Holnap olyan izomlázam lesz… elszoktam már a sporttól.
- Befogjam a száját? – a Magnum elidőzött egy kicsit a két szeme között, majd mellkasára mutatott. Látta a nőn, hogy élvezi a helyzetet. Váratlanul feltárult az őrszoba ajtaja, és egy kábult férfi támolygott ki. Wong elmosolyodott, most örült igazán, hogy korábban csak leütötte az őrt. Félreugrott, pontosabban zuhant a sebe miatt. Az őr bizonytalan kézzel lőtt rájuk, az egyik tölténye mégis átjárta a későn eszmélő nő fejét, a többi hat pedig Wong körül kopogott. A nyolcadik viszont a férfi mellkasába szállt, a triádot hátravetette a lövés, széttárt karokkal terült el a földön. Az őr ledobta a kiürült pisztolyt, helyette az egyik halott bandita fegyverét vette fel, és odasétált a testhez. Közvetlen közelről a homlokára célzott.
- Te, kis rohadék. Pont a szívbe lőttem? Hm, akkor jár egy a fejbe is – a „halott” szeme hirtelen felpattant, kirúgta a lábait, és a markolatig mártotta a rövidkardot a torkába. A mázsás test rázuhant, a nyakából vérfolyamot fröcskölve a férfire. Wong utálkozva lelökte magáról a vonagló testet, majd elővonta az inge alól az eldeformálódott dobócsillagot. Egy finom csókol nyomott rá, mielőtt visszatette a szíve fölé.
Kintről szirénák üvöltöttek az éjszakába, de nem foglalkozott vele. A felső szinten tevékenykedő újságírógárdával sem, helyette felvett két Magnumot, az egyik a robbanófejes volt, és elbotorkált az elnök szobája felé. Az épületet úgy tervezték, hogy kívülről ne lehessen behatolni abba a szobába, csak a folyosóról – így viszont kijárás sem volt onnan. Szó nélkül betörte az ajtót, az elnök merev tekintettel, és egyenes derékkal várta. Háttal állt neki, reszelős, érzéketlen hangon szólt hozzá.
- Tudja, hogy nem ér el ezzel semmit. Csak mártírrá tesz engem – Wong úgy nézett rá, mint egy komplett idiótára.
- Miért akarnám megölni? Az a másik banda feladata lett volna. Én csak beszélgetni jöttem.
- Ne játsszon velem! – Obama hangja ingerülten csattant. Wong viszont szó nélkül a TV-hez ment és bekapcsolta. – Most meg… megmondaná, mi a fészkes fenét csinál?
- Enyje… ezt vette a biztonsági kamera. Mit fognak mondani a szavazói? Remélem, elkapjuk az ismétlést. Híradót nézünk – tette hozzá magyarázatképpen. És valóban a híradó rendkívüli adásban ismételte a képsorokat, ami olajsejkek haláláról tudósított. – Tudja, Obama, nekem semmi bajom önnel. A szervezetem azonban az elmúlt fél órában közel ötven olajmágnással végzett, akik eddig gátat szabtak minden olyan szabadalomnak, ami felforgatta volna az energiaipart. Az olajipar tönkre ment volna, viszont már vagy húsz éve azt sem tudnánk, mi az az olaj, gázár, satöbbi, ha nem vásárolnak fel mindent, vagy nem törnék le a nyakasabb kutatók akaratát egyéb megoldásokkal. Kicsit megritkítottuk őket, hogy rájöjjenek, az ő idejük már lejárt.
- Tudtommal nem vagyok olajsejk, akkor mit keres a szobámban?
- Egy kis presztízst. Mondja, mit tenne, ha megölnék a főnökét, és ön kerülhetne a helyébe?
- Felbérelném a legjobb biztonságiakat, és egy erődöt csinálnék a házamból.
- Pontosan. Viszont ha látják, hogy nekünk gyerekjáték beugrani az amerikai elnökhöz egy bájcsevejre, akkor rá kell, hogy jöjjenek, nincs esélyük.
- Nem fog működni. Ezt az esetet el fogják tussolni, semmi sem lát belőle napvilágot.
- Biztos benne? – kérdezte Wong. A hírolvasó közben bejelentette, hogy friss felvételek érkeztek. – Tudja, átirányítottam néhány TV-csatornához a biztonsági kamerák képeit. Időzítve volt, valamikor mostanra – közben a kép változott, és Bon Jovi-villa biztonsági kameráinak a képét kezdte el vetíteni. Az alsó szinten az „tévések” vívtak tűzpárbajt a pár perce kiérkezett rendőrséggel, majd őket mutatta. Wong joviálisan a kamerának integetett. Közben már megnyomta a jelző gombot, a társainak ideje kimenekíteniük innen.
- Búcsúzóul had adjak egykét dolgot. Az egyik ez a dobócsillag. Ez mentette meg az életemet. A másik egy tanács: egy szót tanuljon meg, kaiten daho. Kínaiul van, annyit tesz, egyensúly. Ez mentette meg ma az elnöki seggét.
Obama szótlanul elvette a dobócsillagot, majd a következő pillanatban berobbant az út felőli ablaktan fal, jó kétméteres átmérőjű lyukat hagyott maga után a rakéta. Egy szigonyra erősített kötél röppent be rajt, Wong felkapta, és kiugrott a lyukon. Obama kihajolt rajta, és nem törődve a körülötte záporozó töltényekkel hosszan bámult az éjszakába vesző helikopter után.

***
Obama elgondolkozva ült a Laptopja előtt, és történteken merengett. Furcsa ember ez a Shakraf. Képes csak azért betörni hozzá, szétlőve a fél villát csak azért, hogy megrémítsen néhány olajmágnást. A képernyőre meredt, egyensúly, ezt adta a szótár a kaiten dahora. Körülötte az emberei már arról sutyorogtak, hogy biztosan sokkot kapott. Elmosolyodott, majd lesöpört az asztaláról egy vaskos iratköteget. A titkára nyomban ugrott, hogy összeszedje.
- Hagyja, felesleges - a ciklusuk tervezete volt. - Újat készítünk. Inkább keresse meg Arthur Shakrafot. Kelleni fog hozzá...

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2008-12-12 16:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"A ninjutsu nagymester legújabb célpontja a világ legjobban őrzött személye lett, Barack Obama." - volt ;) Nem ezért, csak az ötlet miatt. Öregem, nagy vagy. Az ötlet tarol, plusz most jött ki a Rubicon "első rabszolgáktól az első fekete elnökig". A megvalósításon még lenne mit csiszolni (nézőpontváltások dögivel) de az ötlet... és azok a szavak, amikről csak sejtem, hogy nem csak nekem kínaiak... :D (hiába, régen volt a Tini Nindzsa Teknőcök...) Bajok vannak még a helyesírással, az idegen szavak használatával (azokra értem, amiket értek is, nem a fegyókra) és néha a szórenndel.
A harc leírása széteső, részben a túlmagyarázás miatt, részben a vicces megjegyzések miatt, és még a szóismétlések elkerülése miatt is.
Aztán a vége megint elkenődik. Nem baj, aranyos. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2008-12-12 16:45 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Egész jó, bár mikor a fickó leadja az értelmi fogyatékos unokahúgáról szóló mesét,
ott átmegy egy kissé Richard Pryorba, ami egy ninja esetében elég meglepő.
Van benne valahol egy-két elírt szó, majd olvasd át újra, mert mire a végére értem
elfelejtettem, hogy hol.
Nekem bejött, kapsz egy négyest.

p, 2008-12-12 17:18 Mickey Long

Mickey Long képe

Nekem tetszett! Jó volt a háttér, nekem kellemes volt a humora is. ( a kicsit öregedő, formájából kieső harcos) A csata-harc jelenet viszont zsúfolt, több tagolás, vagy más leírás kellene hozzá szerintem.
Az elírás " szellőzőjáratban rágatják".
4*

p, 2008-12-12 20:23 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszönöm! Wong karakterét először egy Antony Hopkinsos figurának akartam megteremteni, aztán a közepénél ezt elfelejtettem, és a briliáns "tankból" kicsit Jacki Chan lett. Meg kicsit én is, bár magamból főleg a figyelmetlenségét vettem, meg a fanyal humorizálást. A hibajavításnak neki fogok látni, a csatajelenet akkor kicsit tisztább lesz, reményeim szerint.
Már tervbe vettem két másik triádos novit, megkedveltem ezeket a fickókat, miközben utánuk kutakodtam.
________________
Az élet egy rohadt nagy háború. A te dolgod, hogy élvezd - vagy takaríts a körletet.

sze, 2008-12-17 10:35 SirTelen

Hát sorry, de nekem elnagyoltnak, elkapkodottnak és gyerekesnek tűnik a történet.
Ráadásul idegesítően sok benne az alanytévesztés.
pl.:
"Mindkettőjük szerencséjére el tudott iszkolni, ahhoz viszont nem volt elég gyors, hogy ne tudja elkapni."
A mondat második fele a tengerimalacra, a harmadik fele az őt elkapó férfira vonatkozik.

Helyesen: Mindkettőjük szerencséjére el tudott iszkolni, ahhoz viszont nem volt elég gyors, hogy a férfi ne tudja elkapni.
*
" De – a triád belökte az ajtón, s utána dobta a madzagra erősített dárdahegyet is. A méreg gyorsan szétáramlott a testében, és ernyedten a padlóra rogyott."
Az első mondatban az alany a triád, a második mondatban nem határozod meg kiről szól, ezért úgy érthető, mintha Wongról szólna.
Helyesen:
De – a triád belökte az ajtón, s utána dobta a madzagra erősített dárdahegyet is. A méreg gyorsan szétáramlott az újságíró testében, és ettől ernyedten a padlóra rogyott.
***
Rengeteg ilyen hiba van benne.

--------------------------------------------------------------
"hitehagyott a jó, s a rosszakat
a meggyőződés szenvedélye fűti..."

William Butler Yeats

sze, 2008-12-17 11:51 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Igen, most pár nap múlva újraolvastam, és nekem is valahogy a Tinininja teknőcök elevenedtem meg. Átmegyek rajta még egyszer-kétszer (bár az újságírót meg éppen a javításban töröltem ki...). helyrerázom még ezt.
ek: soha. meglássuk
________________
Franciául ha úri társaságba kerülök, olaszul a nőkhöz, németül gondolkodom, angolul a kutyáimmal ugatok. - (egy tábornok)
Magyarul? Írok...