Vacsora Velencében

Hagymán és vajon pirított csirkemell csíkok omlottak rostjaikra a számban. Bekaptam hozzá egy falat lilakáposzta salátát, aminek semlegességét roppanós répadarabok és olaszos fűszerezésű paradicsomkarikák dobták fel, enyhén fokhagymás szósszal megbolondítva. A burgonyát pedig… mirelitből sütötték és agyonsózták.
Boromba nyaltam, amit a somelier javasolt az ételhez. Állítása szerint a csirke pirított hagymával kombinált peptinjei a toszkán Cabernet Sauvignon zamatával karöltve olyan enzimeket szabadítanak fel, amitől az ember a mennyországba kerül. Én szimplán finomnak találtam. Poharam fölött a szomszédos asztalra pillantottam, ahol egy szakállas fiatal paradicsomlevest evett. Elegánsan szájához emelte a kanalat, kihörpintette tartalmát, és gyermeki boldogsággal nyelt. Ezt követte a második és a harmadik falat ugyanezzel a rituáléval. Merengve figyeltem, ahogy olyan örömöt okoz neki egy tál étel, amit én még életemben nem tapasztaltam. Őt biztos nem fogja zavarni, hogy sós a krumplija.
Éles ellentétként a szomszédos asztalnál egy testes pasas lapátolta forró lasagnéját. Néhány falat után felkapta fejét, és száját legyezve próbálta hűteni az ételt, majd újra tányérjára szegezte tekintetét, és csak evett tovább. Őt látva megnyugodtam, én legalább nem gépiesen habzsoltam a jobb vendégre érdemes csirkemell csíkjaimat.
Bekaptam az utolsó falatot is, és csendesen iszogattam a toszkán nedűt. Illata orromba kúszott, és megállapítottam, Velencében nem a mesés gondolák, az antik épületek és a csicsás programok számítanak igazi kuriózumnak. Az étel az. Lehetett talponálló, kifőzde vagy étterem, eddig bárhol ettem, mind lepipálta a brit konyhát. Egyedül a tengeri herkentyűket nem mertem kipróbálni, nehogy a garnélák és makrélák szabotálják hazarepülésemet. Kár lenne remek ablakos helyem panorámája helyett a mellékhelyiség kagylójában gyönyörködni!
Mintha az én csúfolásomra történne, a szakállas fiatal elé rántott tintahalkarikákat tettek szalmakrumpli ágyon. A bestia villájára tűzte tintahala csúcsos végét, és bekapta. Állkapcsa lassan őrölte az omlós húst. Zsíros ajkát az angol királynő udvarába illő eleganciával törölte szalvétába, majd borába kortyolt. Elfordítottam fejem, így csak hallottam a nyelést követő elégedett sóhajt.
Én miért nem tudok ennyire boldog lenni? Nem egy paradicsomlevestől vagy egy haltól várnám el, hanem bármitől a világon! Már kaszinóztam Los Angelesben, ejtőernyőztem a Grand Canyon felett, néztem képeket a Louvre-ban, vízisíeltem a Copacabanan, de egyik sem nyújtott többet egy jó élménynél. Igaz, a fentieket mind azért engedhettem meg magamnak, mert a munkám miatt arra jártam. Ráadásul szeretem, amit csinálok, nem hiába fogadtam meg mamám tanácsát: ha jó vagy valamiben, érd el, hogy fizessenek érte! Nekem ez sikerült, és ezt kevesen mondhatták el magukról, ennek ellenére úgy gondolom, több járna egy középszerű örömnél. Egy szimpla finomnál, amikor mások a mennyországban érzik magukat!
Tüntetőleg azt az asztalt néztem, amelyiknél a lasagnés pasas remegő tokával tüntette el az utolsó falatjait, és fizetett. Ő például sokkal rosszabb nálam ebben a boldogság-dologban. Felhajtottam a boromat, és ahogy íze szétáradt a nyelvemen, tudtam, nyert ügyem van. Csak nem szabad a srácra pillantanom, ahogy a tintahala lábacskáit ropogtatja.
– Il conto, per favore – intettem a pincérnek, hogy rendezzem a számlát. Amíg vártam, a terítéket szemléltem, amire igencsak nagy hangsúlyt fektettek: kecses pohár, damaszt szalvéta, jó fogású villa és erős, recézett élű kés. Mindenen szerepelt a hely címereként szolgáló, kanalat szorongató integetőrák. A kést nem használtam, így azt emlékül mellényzsebembe csúsztattam. Szemem sarkából láttam, ahogy a tintahalas szörnyeteg szalvétájával tesz ugyan így. A közös cinkosság hatására a szakállas egy fokkal rokonszenvesebbé vált, de biztos, ami biztos, fizetést követően asztalának gondosan hátat fordítva hagytam el az éttermet. Nem akartam szembesülni a látvánnyal, amikor megkapja desszertjét.
A kanális mentén elindulva a lasagnés pasast találtam magam előtt. Kíváncsiskodva forgatta a fejét, úgyhogy felajánlottam segítségemet.
– Eltévedt?
– Nekem itt minden utca egyforma… Ön idevalósi?
– Brit vagyok, átutazóban, de ismerem ezt a részt. Egyedülállóak ezek a csatornák, nemde?
– Egyedülállóan büdösek. Mintha egy halászhajón ettem volna… Atyaég, csoda, hogy le tudtam gyűrni azt a tésztát!
– Pedig elég jó a konyhájuk.
– Mi? Eh, egy steaknek jobban örülnék. Egyedül azt becsülöm ezekben a makaróni zabálókban, hogy nem várnak el borravalót.
– Nos, nekem mennem kell…
– Várjon, azért megmutatja, merre induljak? Ha eljutok valami piros templomig, onnantól hazatalálok – mondta hirtelen hangnemváltással.
– A Santi Apostolira gondol, az a legnagyobb templom a környéken, és egyébként terrakotta színű. A leggyorsabb ezen a sikátoron jobbra, egészen a következő kanálisig, keresztül azon a szép hídon, át a második… vagy harmadik utcán… tudja mit, nekem az nem nagy kerülő, elkísérem!
– Nagyra értékelem, jó végre olyannal beszélgetni, aki ismeri a nyelvet! – nevetett fel reszelős hangon, mintha régi barátok lennénk. Behízelgő hanglejtése ellenére a továbbiakban egy szót sem váltottunk, csak az irányokat mutattam. Hallgatásából ítélve nem bánta, megelégedett azzal, hogy egy vadidegen szamaritánus kisegíti.
A helyzet nekem is megfelelt, de ellenkező okokból. Mindent tudtam róla, ő volt a mai munkám. Kisstílű cigaretta- és alkohol csempészként kezdte Bostonban, először személyesen fuvarozott. Később már embereket vont maga alá, és egy–két szerencsés fogással kiejtette vetélytársait.
Ennek köszönhetően megnyerte az ő területüket is, néhány mexikói partnerrel együtt, akik a narkójukat akarták dollárra váltani. Ez egy kemény piac, nehéz bekerülni és annál könnyebb kiesni a körből, ezért bölcs döntésnek látta még egy fronton megszilárdítani hálózatát. Még nem tudta, de élete baklövését követte el, amikor Velencébe repült üzletet kötni a lombardiai érdekeltségű maffia, a Miraglia drogkereskedőivel. A város kikötői miatt ígérkezett tökéletes elosztópontnak számukra.
Mindez szemet szúrt a turizmust pénzmosásra használó, sokkal erősebb helyi gyökerekkel rendelkező Mala del Brentának, akik erre engem reptettek ide. Utánanéztem a helyi viszonyoknak, és mint kiderült, ma már nagyon ritkák a Cosa Nostrára valló jól bevált, barbár mészárlások az utcákon. A modern olasz maffiózók állami szervek székeiben ülnek, és bérgyilkosokat hívnak, ha összetűzésbe kerülnek egy másik klánnal.
– Dohányzik? – törte meg a csendet áldozatom. Elutasítóan intettem.
– Nem siettetem a halálomat.
– Ha nem bánja, én elpöfékelek… legalább kitisztítja ezt a pöceszagot az orromból – morogta maga elé, és szájába dugott egy szálat. Hosszasan turkált zsebében, majd megkérdezte:
– Van tüze? Ja, marha vagyok, most mondta, hogy…
– Éppenséggel ki tudom segíteni. Mindenfélét elteszek, amire hotelek vagy éttermek a logójukat nyomtatják!
Az amerikai csípőre tett kézzel, szájában cigarettát billegetve várta, hogy előkerítsem mellényzsebemből a gyufát. Én viszont másért nyúltam.
Ahogy késem a pasas gyomrába vágtam, tokája megremegett, ajkából kifordult a cigaretta. A sikátor falának szorítottam, szájára tapasztottam a tenyeremet, és még két szúrást vittem be, egyet a tüdőre, egyet szív tájékára, utóbbinál eltörött a penge. A markolatot zsebre vágtam, és amíg a fickó halk hörgésekkel igyekezett levegőt nyelni összeomló tüdejébe, elvettem az óráját, tárcáját, telefonját. Egyszerű rablásnak fog tűnni, a Mala del Brenta akarata szerint.
Kifordultam a sikátorból, és felkaptam néhány követ. Ezeket a markolat és a pasas értékeinek társaságában zacskóba tettem, majd a második hídon áthaladva a kanálisba dobtam. Egy utcai lámpa fényénél ellenőriztem, nem pettyezik-e vérfoltok ruhámat, és visszatűrtem nadrágomba a dulakodás során kicsúszott ingemet. Nagyot szippantottam a levegőből, és kimért léptekkel haladtam tovább, szándékosan lassítva szapora szívverésemet.
Tudtam, ha a rendőrség holnap kihallgatja a környékbelieket, akkor senki sem fog emlékezni egy nyugodtan ballagó, jellegtelen járókelőre, aki időnként pénzérméket dobál a vízbe. Elő is kerítettem néhány centet, és a csatornába hajítottam. A turisták valószínűleg ilyenkor kívánhatnak vagyontárgyakat, zsíros állásokat, gyerekeket, vagy éppen utóbbiak hiányát. Szerencsére nem vagyok babonás, mert semmi ehhez hasonló nem jutott eszembe.
A hónaljamon és hátamon kiütközött izzadság miatt végigfutott rajtam a hideg, úgyhogy tovább siettem. Immár hanyagoltam az andalgást, mégiscsak furcsán venné ki magát, ha tucatnyi tökéletes gyilkosság után egy tüdőgyulladás terítene le!
Az utolsó hídon átérve a Sainti Apostoli templomhoz értem. Az előtérbe lépve sötétség fogadott, egy-egy gyertyaláng táncolt az érkezésemkor keletkezett huzatban. Behajtottam magam mögött az ajtót, szenteltvízbe mártottam kezem, és keresztet vetettem. Amint szemem hozzászokott a félhomályhoz, és ki tudtam venni a gyóntatószék sziluettjét, odasiettem. Csak a szűk sekrestyében, saját szuszogásomat hallgatva döbbentem rá, mennyire fújtattam.
– Ezek szerint nehéz volt – törte meg zihálásomat egy mély bariton a fülke túloldaláról. Meglepett fiatalos hangja, keresztapásan reszelős dörgedelmekre számítottam. Mély lélegzetet vettem, hogy úrrá legyek lihegésemen.
– Nem lényeges. Elmondtam az imát.
– Tudom. Ostoba lenne átverni a Mindenhatót.
– Megkapom a feloldozásom?
– A széke alatt van.
Lehajoltam és rövid tapogatózás után rátaláltam a vaskos bankjegykötegre, amit rögtön zakómba süllyesztettem. Megbízóm dallamosan kérdezte:
– Nem számolja meg?
Elmosolyodtam, és már-már visszakérdeztem, hogy elemlámpát is kapok-e hozzá, de inkább gyóntatóm saját stílusát parodizálva feleltem:
– A Mindenható nem olyan ostoba, hogy átverjen engem.
Az olaszul kapott választ nem értetem pontosan, de a jó éjszakára hajazott, úgyhogy buena sera-t mormolva elhagytam a sekrestyét. Szívem még mindig kalapált, amikor a templomból kiérve megfordultam, és szemügyre vettem a Santi Apostolit. Hatalmas tornyával uralta a városrészt, de most először nem az építészeti szépséget, hanem a hatolom baljós komorságát láttam benne. Maga a megtestesült Mala del Brenta.
Örültem, hogy engem kértek fel a munkára, szívesen dolgoznék velük máskor is, szabályaik szerint azonban ez a lehetőség csak akkor tárul fel, ha az első munka fizetésekor elárulják kilétüket.
Sértetten szippantottam a levegőből, hiszen kiváló teljesítményt nyújtottam! Újból és újból felidéztem finoman komponált mesterművemet: áldozatom egész napos követését, a végzetes útvonal felmérését, a lehető legnéptelenebb időszak kiválasztását. Még a vacsorám befejezését is feltűnésmentesen időzítettem! Az útbaigazítás már csak a szerencse műve volt. Én úgy terveztem, áldozatom elé vágok egy gyorsabb útvonalon, de az apró módosítások fűszerezik meg a munkát… Ráadásul az étteremből származó kés! Ennyi iróniát igazán megérdemelt a fickó a szívtelenül befalt lasagne miatt. A pengéért ugyan kár, minden munkámból megőrzök egy relikviát, de már sem a hasamban, sem az időtervemben nem volt annyi hely, hogy még egy csirkét megegyek, és még egy kést ellopjak.
Az étterem emléke beárnyékolta örömömet. Az egyetlen dologgal, ami megmozgat, a gyilkosságommal sem értem nyomába a paradicsomlevest kanalazó fiatal eufóriájának. Persze, ő nyilván nem pszichopata, úgy könnyebb dolga lehet.
Egy só és halszagot hozó tengeri fuvallat arra késztetett, hogy összébb húzzam magamon zakómat. Ha mindent összegzek, ki kell mondanom, Olaszország megalázott. A Mala del Brentának nincs szüksége rám, ez a szakállas pedig…
A gondolat parázskánt izzott fel az agyamban, majd rögtön lángra lobbant: nem ülök fel a gépre! Visszamegyek az étterembe, és végigeszem az étlapot! A halakat is, és szerzek még egy kést! Egész nap a városban fogok sétálni, és délutánonként hasamat süttetem. Ha összefutok azzal a tintahalzabálóval, összebarátkozok vele, és megtanít engem úgy élvezni az életet, ahogy ő teszi! Igen, a szakállast meg kell találnom, ez lesz a legnehezebb. Ha kudarcot vall, őt is leszúrom egy éttermi késsel, én így vagy úgy, de még egyszer boldog leszek!
Megtapogattam zsebemet duzzasztó honoráriumomat, ez elég lesz fél vagy talán egy évnyi fényűzésre is. A legközelebbi szűk, dohos utcába siettem. Egy kandeláber alatt a hűs falnak vetettem hátamat, és a pislákoló fénynél szemügyre vettem csomagomat.
A pénzt zsírfoltos damaszt szalvétába burkolták, amiről egy kanalat szorongató rák integetett.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2018-03-04 17:56 Sren

Sren képe

Dom! :D Nagyölelés!

Elmész te a büdös fenébe!

Rafináltan fűszerezett pulykát sütöttem ebédre kukoricás rizzsel, fokhgymás-paprikás ubisalival, de hol van az már?! Azután jössz egy ilyen írással, aminek az eleje komplett szakácskönyv?! Baromira megéheztem, és ez annál inkább gáz, merthogy az ivás rovására megy! :D

Integetőrák? Van ilyen állatfaj, vagy kimaradt egy space, Farkasom?

"Kisstílű cigaretta és alkohol csempészként kezdte Bostonban,..." - Szerintem kisstílű cigaretta- és alkoholcsempészként kezdte Bostonban,...

Akadnak még hasonló egybeír-különír-kötőjellel ír-bakik, továbbá olyan is, amelyben kiderül, hogy a gondolatjel az nem kötőjel, de ezt a kollegák nyilván kiszedik majd Neked - engem egy jó kis Domos sztori hónapok után messzemenően kárpótolt. :)

Ja? A tördelés lehetne alaposabb. Van egy ilyen félbetört tégla-alakú bill, tetején alávissza mutató nyíllal, Enternek hívják. Ismerkedj vele közelebbről. ;-)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2018-03-06 18:46 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszönöm a kikerülést, Sren!
Nem akartam szabotálni az alkoholfogyasztásod, de örülök, hogy ennyire átjött :) Azért remélem, nem okoztam visszafordíthatlan károkat, ha a vacsit pl borral egészíted ki, máris elkerültük a problámát!
Az egész ötletért egyébként egy pont olyan srác a felelős, akit leírtam: egyszer egy strandi büfében ettem, és láttam, hogy egy pofaszakállas srác teljesen egyedül, boldogságban úszva falatozik. Nekem is jókedvem volt, de ezt inkább írtam barátnőm számlájára, mint a strandos gyroséra, úgyhogy arra gondoltam, valahogy le kell írnom, hogy a fenében lehet annyira boldog a srác a kajájától. Az meg csak szimplán jópofa ötletnek tűnt, ha melléteszek egy főszereplőt, aki meg semmitől sem tud igazán boldog lenni.

Ezt az enteres dolgot megnéztem, tényleg tök jól lehet tördelni vele a szöveget!
Az integetőrák viszont létezik, egy olyan rákfaj, aminek az egyik ollója nagyobb, mint a másik, arról kapta a nevét:
http://www.kislexikon.hu/integetorak.html

v, 2018-03-04 21:26 Gitáros

Gitáros képe

Először adjunk egyet az "érdemi" elemzésnek is, hihi! - valahogy úgy, ahogyan Lee Marvin "A piszkos tizenkettő"-ben mondja: - Akkor most adjunk egyet az önvédelemnek!...:)D

"Somelier" - helyesen: sommelier
"lepipálta a Brit konyhát" - helyesen: brit (nem kell a nagybetű)
"mellékhelység" - helyesen: mellékhelyiség
"néztem képeket a Luvre-ban" -. helyesen: Louvre-ban
"értetem" - helyesen: értettem
"hatolom" - helyesen: hatalom

Sren gyakorlatilag már mindent elmondott, én csak annyit tennék hozzá, hogy: tetszett, szórakoztatott, megfogott a hangulata...:)
Ennyi.

Üdv!

Miki

k, 2018-03-06 18:51 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Köszönöm a hibák kiszedegetését!
Örülök, hogy bejött a hangulata ;)

v, 2018-03-04 18:45 Suana

Mekkora érdeklődéssel olvastam!

És megérte! :)

Üdv: Sz

k, 2018-03-06 18:51 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Akkor már megírni is megérte! Köszi!

h, 2018-03-05 19:02 Roah

Roah képe

Csáó! ;)

Fuh.
Van itt minden, szín és hangulat, karakter és csodaszép placc - túltoltad szerintem az eleganciát és a flamót. Kajás voltál? :D Van péksütim és mandarinom, almám - az alma állati finom! mákom volt vele! :D -, és van sali? Kérsz?

Szóval ott tartottam, hogy túltolt az éttermes leírás, legalábbis nekem, noha a hangulatot szépen felhúzta, csak talán túlhúzta. A tagolása sem a legjobb, monitoros olvasás, héló...! :D Nyomtatásban észre sem venni az ilyesmit szerintem, de monitoron megnehezítheti az olvasást. Jó, túlzásokba nem esek, annyira nem volt megerőltető, csak lehetne szem-barátibb, valahogy, és talán a sztorinak sem ártana kis átszerkesztés, szellősebb kivitel - mit gondolsz?

A sztorira hümmögök. ;)

"Ahogy késem a pasas gyomrába vágtam, tokája megremegett, ajkából kifordult a cigaretta. A sikátor falának szorítottam, szájára tapasztottam a tenyeremet, és még két szúrást vittem be, egyet a tüdőre, egyet szív tájékára, utóbbinál eltörött a penge. A markolatot zsebre vágtam, és amíg a fickó halk hörgésekkel igyekezett levegőt nyelni összeomló tüdejébe, elvettem az óráját, tárcáját, telefonját. Egyszerű rablásnak fog tűnni, a Mala del Brenta akarata szerint."

Késsel? Így?
Túl nagy koszt hagy.

Egy olyan bérgyilkos, aki "Már kaszinóztam Los Angelesben, ejtőernyőztem a Grand Canyon felett, néztem képeket a Luvre-ban, vízisíeltem a Copacabanan, de egyik sem nyújtott többet egy jó élménynél. Igaz, a fentieket mind azért engedhettem meg magamnak, mert a munkám miatt arra jártam."

Hm.

...aki ennyire tiszta, ennyire precíznek tűnik, nem nyúlna késhez, így nem, nem piszkol, hanem gyors és elegánsan öl. Puszta kézzel. Mint a villám. Egy jó fogás, és annyi. Jó, nem azt mondom, hogy fogjon, mint a festék, csak egy jó fogás, jó helyre és kész.
Lopakodik, oson, szinte egy árny, suhan, alaposabb lenne, körültekintőbb.

Meg az is zavar, hogy turistát öl - oké, itt van a 'Mala del Brenta', hívjuk Cosa Nostrának, nekik aztán van múltjuk. Tehát a maffia nem nyúl hozzá turistákhoz, nem ezt teszi. Nem így teszi. Nem, mert belőlük él, és a rossz hír gyorsan terjed, még akkor is, ha a kezükben van a média, a sajtó. "Egy amerikai turistát megkéseltek és kiraboltak Velencében." Világsajtó? Három rossz hírrel lehet elriasztani a turistákat; az első a környezeti katasztrófa, a második a terrorizmus, a harmadik a rossz közbiztonság. A maffia az elsőt nem tudja megakadályozni, de a másik kettőt igen.
Amerikai a turista - politikai visszhangja is lehetne. (Csak érdekességként említem, hogy azok az országok, ahol akkora a szervezett bűnözés befolyása, mint mondjuk Itáliában, ott nincs, vagy kis mértékű a terrorista bűncselekmény is. Mindenhol ott vannak. A maffia mindenhova beépül. Mindenhova. "Polip" Mindenhova elér a keze. Előbb kapja el a maffia a terroristákat, mint a titkosszolgálatok bármilyen csodaügynökei, legyen ez a Triád, vagy épp Jakuza. Az olasz maffia - asszem pont Cosa Nostra volt -, szóvivője fel is ajánlotta a hírszerzésnek a segítségét. Ez nem pusztán állampolgári érdek náluk, hanem kőkemény üzlet. A turizmus brutálisan jelentős, abból él az alvilág, egy ujjal nem érhet a szent turistákhoz senki, épp ezért necces, ha egy bérgyilkos rablásos-késeléses melót követ el, egy sötét sikátorban, hát lehet, hogy a maffia többet nem kérné fel, és akkor örülhet, hogy élve megúszta. Merthogy rendet kell utána csinálni.)
Ha egy turista a célpont, akkor baleset, bármilyen baleset - az tálalhatóbb, főleg egy ilyen precíznek tűnő profinál.

Egy ilyen gyilkosságot inkább latin-amerikai városban képzelek el. Drog-kartellek, bandaháborúk, tudod, egy olyan városban, mint mondjuk Juarez? ;) https://szekelyhon.ro/vilag/ciudad-de-juarez-a-halalvaros, vagy ehhez hasonlóban. Hát ott késelhetne kedvére.

A Velencei-hangulatra adnék egy ötöst, mert jó, mert hazabeszélek, és mert az olasz filing tetszett. A gyilkosság leírására is kapsz egy ötöst, mert maga a megírása szép volt - és ami az előnye nálam a sztorinak, az a hátránya is, hogy a kettő együtt nem passzol, akárhogy forgatom.

Domos írás, ez tény, szóval ki nem hagytam volna, mert csípem a stíled, mint általában, és jó volt ám olvasni, gráciá, meg minden. :)))

...tudod, van az a forma, akit gyerekkora óta mindenféle okosságra képeztek ki...

Árrivedercsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=aasieLRrr0I

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-03-06 19:32 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A kajás résszel kapcsolatban Srennek írt válaszomra hivatkoznék, az egész alapja az volt, hogy én azt a falatozó srácot élőben láttam, és le akartam írni :D A többi meg jött magától.

Nagyon örülök a hosszászólásodnak, nagyon jó, hogy elkezdted boncolgatni a sztorit. Persze nagyra értékelem a hibagyűjtéseket is, de az ilyen értékelések segítenek szerintem a legtöbbet. Az arányokkal kapcsolatban valóban elszáltam, nem írtam előtte srciptet, így igazából a gyilkosság csak melléktevékenység lett az evés mellett, pedig az mégiscsak markánsabb sztori. Nekem ez eddig nem tűnt fel :)
A gyilkosságról: hogy miért kés? Mert ezt kérte a megbízó. Ha a vevő hamburgert rendel, akkor nem adhatott neki szegény bérgyilkos konfitált kacsát :D
Menjünk tovább: a meggyilkolt turista. Fene egye meg, igazad van. A média tényleg felkapná a sztorit, és ez tényleg valótlanná tenné, hogy a maffia ezt a megoldást választaná. A legnagyobb bajom az, hogy ez már visz magával mindent: az amerikai karaktert, a késelést, a késre kidolgozott szálat, gyakorlatilag az egész sztorit vinné magával. Mit szólnál, ha balesetnek vagy öngyilkosságnak álcázná a bérgyilkosom? Mondjuk bele esett a fickó a késbe? Háttal, egymás után tízszer?

Ami nekem a legagyobb öröm, hogy átjött a hangulat, mert most először próbáltam ki ezt a módszert, így szívesen büszkélkedek vele: amikor a sétás részhez értem, felmentem google street-view-ra, végigmentem az útvonalom, és írtam, ami jött. A Juarezes cikk kemény, ha oda dobom le a street-view-s emberkét, valószínűleg a gyilkolás a helyére került volna, a kajás rész leírásával viszont bajban lennék :)

k, 2018-03-06 20:01 Roah

Roah képe

Remek! :D Mutassuk vagy mondjuk, miként is szokták ezt csinálni a Karcosok? ;)

"A gyilkosságról: hogy miért kés? Mert ezt kérte a megbízó. Ha a vevő hamburgert rendel, akkor nem adhatott neki szegény bérgyilkos konfitált kacsát :D"

De ajánlhat mást az étlapról a megrendelőnek? ;) Főleg egy ennyire alaposnak tűnő pasas. Aki a munkája miatt ennyi helyen járt, utalgat is rá, az sokat dolgozik/dolgozhat az alvilágnak. Ha sokat dolgozik az alvilágnak, jól dolgozik. Ha jól dolgozik, akkor következetes - hosszú távon gondolkodhat.

Jól van, menjünk tovább. ;)

"A legnagyobb bajom az, hogy ez már visz magával mindent: az amerikai karaktert, a késelést, a késre kidolgozott szálat, gyakorlatilag az egész sztorit vinné magával. Mit szólnál, ha balesetnek vagy öngyilkosságnak álcázná a bérgyilkosom? Mondjuk bele esett a fickó a késbe? Háttal, egymás után tízszer?"

Cselesebb.
Sokkal cselesebb - több lépéssel jár előre fejben, örökké előre gondolkodik. A karakter nyugodtnak, hidegvérűnek, gyanakvónak, okosnak látszik, olyannak, aki felméri az összes lehetőséget, kitűnő megfigyelő.
Miért borítaná fel egy botránnyal a jó hírnevét?
Egy baleset - van ott elég víz, nem? Tíz döfés helyett tíz vízbe esés? :D De el is tűnhet a fickó. Mikor nincs gyilkosság? Ha nincs holtest.
A lényeg szerintem a rablás látszanának is az elkerülése. Mondanám még a földharcot, egy fojtást, aminek a leírását szerintem kisujjból kiráznád ;), mondanám a cselezés ábrázolását, ami neked kábé annyi energiádba lenne, mint egy lazább ásítás - de hagylak még meditálni ezen. ;)
Szépen ölsz. ;) Az amúgy tetszett.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2018-03-10 22:25 Ekibacsi

Ekibacsi képe
4

Kezdem a jóval:

Jó a sztori, a helyszínből átjön a hangulat, hihetőek a maffiáról elhintett infók, és még a bérgyilkos filozofálgatása is szimpatikus, úgyhogy engem szórakoztatott.

Két dolog volt, ami kevésbé tetszett. Az egyik, hogy valóban túltoltad a kajával kapcsolatos leírásokat, és agyonrészletezést, ugyanakkor egy része elengedhetetlen a bérgyilkos dilemmájának megértéséhez. Szóval jó a kezdés, csak húzni kéne belőle, mondjuk úgy a felét, és sokkal dinamikusabbá válna.

A másik dolog, hogy a végén kissé túlságosan szájbarágósan közlöd, hogy mennyire nem "boldog" a főszereplőnk, és hogy mennyire vágyik a boldogság elérésére, amiért bármit megtenne. Asszem itt egy picit lehetett volna árnyaltabban fogalmazni, esetleg szimbolumokkal utalni a belső érzésekre.

A harmadik megjegyzés a stílusra vonatkozik: szándékosan húztál ki, hagytál el névelőket, hogy rövidítsd a szöveget? Mert egynéhány mondatból baromira hiányzik egy-egy "a", "az", vagy "és", amitől nekem picit akadozott az olvasás. Plusz néhol a bérgyilkosunk már-már túlontúl szofisztikált, de ez még elfogadható egyébként, nem üt el szignifikánsan a karakter jellemétől.

Szóval tetszett, különösen az olasz helyszín, illetve annak sajátos hangulata a maffiával karöltve. Ugyan lerágott csont, de mégis jó olvasni.

h, 2018-03-19 10:56 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A kajás részt többször átnéztem, és tipikus, saját kis mondatait féltő szerzőként egyetlen mondatot sem tudtam kihúzni, mert mindegyik mögött mondanivalót találtam. Mivel nem is az első vagy, aki ezt megjegyezte, mégiscsak muszáj lesz vele kezdenem valamit :)
A névelők gyilkolása szándékos, szerintem kevesebb névelővel ritmusosabb, elegánsabb a szöveg. Korábban túl sok névelőt használtam, most valószínűleg átestem a ló túloldalára, kösz, hogy felhívtad rá a figyelmemet!
Köszönöm a csiszolást, és örülök, hogy összességében bejött a történtet!

k, 2018-03-20 11:49 craz

craz képe

A burgonyát pedig… mirelitből sütötték és agyonsózták. / vagy inkább két mondatban? - A burgonyát pedig… Mirelitből sütötték és agyonsózták.

Kár lenne remek ablakos helyem panorámája helyett a mellékhelyiség kagylójában gyönyörködni! / Vagy a kagylókban a kagylóban. :D (bocs)

szakállas fiatal elé / srác elé(?) mondjuk, ha a mesélő öreg, akkor joggal fiatalozhat, de amúgy inkább szinonima

A bestia villájára tűzte tintahala csúcsos végét, és bekapta. Állkapcsa lassan őrölte az omlós húst. / Itt most a fiatal szakállas a bestia? Miért? Hacsak nincs külön speciális evőeszköz, amit bestiavillának hívnak. ;) Tintahalra nem mondanám, hogy hús. Apróbb polipokat már ettem, a tintahal íze is hasonló lehet, nem?

Copacabanan / Copacabanán (?)

– Nos, nekem mennem kell… / Minek hat sorba háromszor is ...?

át a második… vagy harmadik utcán… tudja mit / szerintem a csirke belassította :)

egy–két / egy-két (ejnye)

alkohol csempészként / egybe(?)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."